Népnevelők Lapja, 1901 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-05 / 1. szám

- 2 — V. :•* , A Népnevelők Bpesti Egyesülete a köznevelés kérdéseinek buzgó kutatója volt mindenkor s ha idő és körülmények néha el is térítették kitűzött utjának irányától, kedvezőbb viszonyok közt mindig visszatért a helyes nyomra. Ezután is ezen a nyomon megyünk. Azt akarjuk, hogy az egye­sület tagjai komolyan foglalkozzanak a gyermeki lélek psychologiájával, mert ez az a tér, melyet szám­ogatva, mélyére hatolhatunk a gyermeki léleknek, a fejlődő életnek és ezzel megszabhatjuk az irányt és módot a helyes nevelésre. Egyesületünk mindig foglalkozott azokkal a kérdésekkel, melyek a hazai tanítóság körében fölmerültek, tenni fogja ezt ezután is. Egyesületünk a szabad szellemű haladás munkása volt mindig, az marad továbbra is. Nem zárkózik el a helyes újításoktól, de nem rombolja le a régi jót. Hálás tisztelettel követi az öregeket, de szívesen enged tért munkában és tisztességben a fiataloknak. Lapunk a derék szakírók egész gárdáját nevelte föl a 35 év alatt. Erről a nevelői tisztéről nem feledkezik meg a jövőben sem; teret nyit, buzdít, tanácsol és örül, ha a régi gárda fényes névsorát egy-egy új derék munkásnak nevével folytathatja. Munkánk egyesületünk nemes czéljai érdekében sokoldalú, terv­szerű és kitartó lesz, hogy jó és eredményes is legyen, ezért kérünk benneteket, t. kartársak, lépjetek be egyesületünkbe és támogassátok lapunkat..' Álljunk munkába mindannyian! A régi nemes idealizmus fénye ragyogja be újra az elméket s melegítse újra a sziveket! A Népnevelők Budapesti Egyesülete nevében. Budapest, 1901. január 1. Peres Sándor, Csáky Elek, Ember János, elnök, titkár, szerk. Századok határán. Bármit mondtak is ki a világ hatalmasai, a valóság még­is az, hogy most lépjük át a századok határát. A XIX. század mögött most, Szilveszter éjjelén zárult be az idők soha többé fel nem nyíló vas­kapuja, s ugyanabban a pillanatban a végzet karja kilöki az uj század kapuját s az emberek milliárd­ait átlóditja a küszöbön, melyen túl a titokzatos jövendőnek emberi szem előtt elrejtett utai csavarganak. Egy ilyen, világtörténelmi fontosságú pillanatban jó dolog megállni egy kis gondolkodóra. A letűnő század, mely részben a ma élő nem­zedék kora is volt, a múlté, a történelemé lesz. Útravalóul, tanulságul a jövő számára nagyon tanácsos ennek a most múló századnak az eredményeit — legalább fővonásaiban — feleleveníteni emlékeze­tünkben.

Next