Népnevelők Lapja, 1901 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-05 / 1. szám
- 2 — V. :•* , A Népnevelők Bpesti Egyesülete a köznevelés kérdéseinek buzgó kutatója volt mindenkor s ha idő és körülmények néha el is térítették kitűzött utjának irányától, kedvezőbb viszonyok közt mindig visszatért a helyes nyomra. Ezután is ezen a nyomon megyünk. Azt akarjuk, hogy az egyesület tagjai komolyan foglalkozzanak a gyermeki lélek psychologiájával, mert ez az a tér, melyet számogatva, mélyére hatolhatunk a gyermeki léleknek, a fejlődő életnek és ezzel megszabhatjuk az irányt és módot a helyes nevelésre. Egyesületünk mindig foglalkozott azokkal a kérdésekkel, melyek a hazai tanítóság körében fölmerültek, tenni fogja ezt ezután is. Egyesületünk a szabad szellemű haladás munkása volt mindig, az marad továbbra is. Nem zárkózik el a helyes újításoktól, de nem rombolja le a régi jót. Hálás tisztelettel követi az öregeket, de szívesen enged tért munkában és tisztességben a fiataloknak. Lapunk a derék szakírók egész gárdáját nevelte föl a 35 év alatt. Erről a nevelői tisztéről nem feledkezik meg a jövőben sem; teret nyit, buzdít, tanácsol és örül, ha a régi gárda fényes névsorát egy-egy új derék munkásnak nevével folytathatja. Munkánk egyesületünk nemes czéljai érdekében sokoldalú, tervszerű és kitartó lesz, hogy jó és eredményes is legyen, ezért kérünk benneteket, t. kartársak, lépjetek be egyesületünkbe és támogassátok lapunkat..' Álljunk munkába mindannyian! A régi nemes idealizmus fénye ragyogja be újra az elméket s melegítse újra a sziveket! A Népnevelők Budapesti Egyesülete nevében. Budapest, 1901. január 1. Peres Sándor, Csáky Elek, Ember János, elnök, titkár, szerk. Századok határán. Bármit mondtak is ki a világ hatalmasai, a valóság mégis az, hogy most lépjük át a századok határát. A XIX. század mögött most, Szilveszter éjjelén zárult be az idők soha többé fel nem nyíló vaskapuja, s ugyanabban a pillanatban a végzet karja kilöki az uj század kapuját s az emberek milliárdait átlóditja a küszöbön, melyen túl a titokzatos jövendőnek emberi szem előtt elrejtett utai csavarganak. Egy ilyen, világtörténelmi fontosságú pillanatban jó dolog megállni egy kis gondolkodóra. A letűnő század, mely részben a ma élő nemzedék kora is volt, a múlté, a történelemé lesz. Útravalóul, tanulságul a jövő számára nagyon tanácsos ennek a most múló századnak az eredményeit — legalább fővonásaiban — feleleveníteni emlékezetünkben.