Néprajzi értesítő 46. szám, 1964.
Tanulmányok - A monografikus tárgygyűjtés. Az átányi példa / Fél Edit / Hofer Tamás = 46. évf. 5–89., ill., 46 ábr., Deutsche Zsf.
Az átányi kutatómunka alatt fokozatosan, az adatfelvétellel összefonódva formálódott ki az a gyűjtőmódszer, melyet „monografikus tárgygyűjtésnek "neveztünk el. A „monografikus" kifejezés itt a teljességre törekvést jelöli: valamennyi tárgyféleség megszerzését a vizsgált községből és rajtuk keresztül az egész tárgyi világ, sőt a község egész életének, társadalmi szerkezetének ábrázolását. Ennek a gyűjtőmunkának a tapasztalatait nem azért ismertetjük most, mintha véleményünk szerint hasonló vállalkozások szervezése lenne a korszerű néprajzi tárgygyűjtés egyetlen követendő útja. A monografikus gyűjtés során azonban a tárgyak kiválasztásának sokféle módját, elvét kipróbáltuk s egy község keretében sok ismeretet szereztünk a teljes tárgyi világ tagozódásáról, struktúrájáról. E tapasztalatok alapján megkísérelhetjük, hogy a tárgygyűjtés előbb megfogalmazott alapkérdésére összeállítsuk a választ. Azt reméljük, hogy e tapasztalatok közreadása a különböző célkitűzésű és módszerű tárgygyűjtéseknek egyaránt szolgálatára lehet. Mivel a dolgozat gyűjtőmódszerekről és tapasztalatokról szól, az átányi anyagi kultúráról közölt adatok csak példaként szerepelnek benne. Ezeket a példákat főképpen a gazdasági eszközök köréből választottuk ki, voltaképpen idézetek az átányi gazdálkodásról és gazdasági felszerelésről írt monográfiából. A dolgozat tagolása a következő: I. Az átányi tárgygyűjtés és a gyűjtött tárgyak II. Tárgyegyedek, tárgytípusok, változatok III. Tárgycsoportok (időbeli sorok, eszköztársulások) IV. Az eszköz és az ember V. A monografikus tárgygyűjtés lehetőségei és jelentősége I. Az átányi tárgygyűjtés és a gyűjtött tárgyak A néprajzi (Volkskunde és Völkerkunde) tárgygyűjtésekben kezdettől fogva kettős törekvés észlelhető. Az egyik, az általánosabb és kiterjedtebb, egyes reprezentatív tárgyak kiválasztásában áll, olyan tárgyakéban, melyek önmagukban hivatottak képviselni valamely kultúrjelenséget, esetleg egy egész kulturális szintet. A másikfajta tárgygyűjtés bizonyos együttesek kiemelésére törekszik. Az ilyen jellegű együttes lehet egy-egy munkafolyamat minden eszköze, egy teljes öltözet, egy teljes házbelső, majd szélesebb megnyilvánulásában Skansen jellegű tárgycsoport. Legvégletesebb ismert formája ennek a törekvésnek az a dán példa, amikor egy polgárcsalád évtizedeken át lakott házából kivonulva, onnan semmit el nem vitt, és az egész berendezett lakást — az utoljára felterített reggeliző asztallal együtt — muzeummá nyilvánították.6 5 A parasztember szerszámai. Arány néprajzi monográfiájának első része. Kézirat, 1600 gépelt oldal terjedelemben, 500 rajz, 250 fénykép, 24 statisztikai táblázat és több grafikon illusztrációval. 6 Museet ,,Den gamle Kolmandsgaard", Faaberg, A. STEENSBERG szíves adata. — Hasonló svéd törekvésekről ír JOHN GRANLUND: Der gegenwärtige Stand der schwedischen Volkskunde (Schwedische Volkskunde. Festschrift für Sigfrid Svensson, Stockholm-Göteborg-Uppsala 1961. 40.)