Néprajzi értesítő 87. évfolyam, 2005.

Kenyéri Kornélia: Haben sua historia libelli. Jelentősebb hagyatékok a Néprajzi Múzeum könyvtárában 77

adományozott könyvek jelentős része valójában soha nem került be a könyvtárba. Bár az Ethnographia folyóirat sorra-rendre nyugtázta az adományokat, s az évenkénti közgyűléseken a „gyarapodás" mennyiségéről szorgalmasan beszámoltak a könyvtárnokok, a nagyrabecsült tagtársak felajánlott könyveik túlnyomó részét „tartós használatra" maguknál tartották. Különösen szerették kutatói használatba venni az Ethnographia szerkesztőségének az ismertetés reményében beküldött műveket a lap szerkesztőségének tagjai. E szokásjogból fakadóan olyan esetek is előfordultak, mint például az, hogy Pápai Károlynak a társaságra hagyományozott könyvei csak halála után majdnem egy évtizeddel kerültek be a könyvtárba. Mindenesetre 1892-ben a Magyar Néprajzi Társaság még saját felelősségének érezte, hogy az első magyarországi néprajzi szakkönyvtár létrejöjjön, mégpedig „szabályos" könyvtári jellemzőkkel, és saját kebelén belül. Ezért az ekkor jóváhagyott új működési szabályzatban az ügyvivő tisztségviselők (elnökök, titkárok, pénztárnok) mellé a 14. §-ban megalkották a „könyv­tárnok" tisztséget is: „A könyvtárnok felvigyáz a könyvekre és folyóiratokra, azokat téritvény mellett bizonyos időre kiadja, s annak eltelte után visszakéri; mindezekről kimutatást, valamint leltárt készit, a közgyűléseken jelentést tesz. Az év végén a választmány a könyvtár állapotát s kezelését külön bizottmány által vizsgáltatja meg. A könyvtár kezelését és használatát a választ­mány külön szabályzatban állapítja meg.'"­ Az ügyrendi szabályzat 29. §-a szerint: „ A könyvtár­őr rendezi és pontosan lajstromozza a könyvtárt, külön szakok és szerzők szerint. Minden egyes munkát lebélyegez a társaság bélyegzőjével.'"" A könyvtáros személyének megválasztása a lehető legszerencsésebb döntés volt: egy kézbe került a párhuzamos két néprajzi könyvtár rendbetétele. 1893- ban a társaság könyvtárnoki tisztét is Jankó János vállalta el. Ő javasolhatta, hogy már 1894- től a társaság költségvetésében az első évben ötven, majd évi száz forintot irányozzanak elő könyvtári célra (katalógus-, fenntartási és fejlesztési költségekre). Már csak a könyvek elhe­lyezésének megoldása volt hátra, de ez sem sokáig váratott magára. Amikor 1893-ban a Néprajzi Tár a Csillag utcai bérházba költözött, még Xántus János meghozta azt a napjainkig ható dön­tést, hogy a néprajzi múzeum mindenkori helyiségeiben biztosítja a Magyar Néprajzi Társaság -azaz ekkor még csak annak könyvtára - működésének lehetőségét. A társaság könyvtára tehát 1894. április 4-én átköltözött a Magyar Tudományos Akadémiáról a Néprajzi Tárba, s Jankó János megfeszített munkával rendezte, polcra rakodta, hogy a másnapi közgyűlésen jelenthesse: „A Magyarországi Néprajzi Társaság könyvtáráról szóló jelentésem, a­mily rövid, és oly örven­detes, mert egy társaságunk fennállása óta folyton akut baj orvoslását jelenti. Az a nagy és szak­szempontból kiváló érdekű és értékű könyvtár, melyet buzgó alelnökünk dr. Herrmann Antal tár­saságunknak alapítványként adományozott, végre biztos és hozzá illő és méltó otthont talált. Xántus János úr, társaságunk tiszteletbeli elnöke, a Magyar N. Múzeum Néprajzi osztályának igazgató-őre megengedte, hogy a Magyarországi Néprajzi Társaság könyvtára a M. N. Múzeum Néprajzi Osztályában felállíttassák, a mi a tegnapi napon meg is történt [...] A könyvtár azonban már ezen évben is a tagok rendelkezésére áll. (Csillag­ utcza 2. sz. I. emelet.)'"­ A társasági könyvtárnak a Néprajzi Tár mellé való elhelyezésében, a megfeszített munkatempóban is tetten érhetjük Jankó azon vágyát, hogy a Néprajzi Tár munkáihoz kellő színvonalú szakirodalom áll­jon rendelkezésre, még ha tulajdonjogilag másé is. A könyvtár leltárát és a többek által sürgetett könyvjegyzék elkészítését Jankó megígérte ugyan a következő évre, de ezt a munkát a közbejött váratlan események miatt nem tudta befejezni. Xántus János halála, Jankó János osztályvezetői megbízása után a társaság ezer műre (négy-ötezer füzet) becsült könyvtárának rendezési munkálataiban csak csekély mértékben tudott előrehaladni. Elsősorban azokkal a könyvekkel foglalkozott, amelyek hiányoztak a Néprajzi Tár könyvtárából, vagyis kiválogatta, rendezte a magyar nyelvű anyagot, ez körülbelül 250 művet (kétezer darabot) tett ki, s elkészítette ennek leltárát. Ekkor került rá a Herrmanntól származó könyvek címlapjára a Néprajzi Társaság pe­csétje és leltári száma." Természetes, hogy Jankó János a Néprajzi Tár vezetőjeként már nem tudta tovább magára vállalni a társaság könyvtárának kezelését, de most már döntési jogkörében biztosította a szervezetet, hogy „a Társaság könyvtára­­ biztos és nyugodt otthonra lelt [...] mely megmarad számára addig legalább is, míg én az említett intézet tagja vagyok".4" Az ígéret fedelet jelen­tett ugyan a könyvtárnak, de ismét nem volt, aki 36 ETHNOGRAPHIA 3. évf. 1892. 4/5. sz. 232. foglalkozzon vele. Először megbízták a könyvtárosi 37 ETHNOGRAPHIA 8. évf. 1897. 4. sz. 337. teendők ellátásával a társaság jegyzőjét, Nagy Géza és­ 39 ETHNOGRAPHIA 6 évf 1895 . sz történészt, aki azonban rövid idő múlva mindkét tiszt­ 262-263.­ségéről lemondott, ezután - nyilván Jankó javaslatára -40 uv. a Néprajzi Tár új, ifjú munkatársát szemelték ki 38 ETHNOGRAPHIA L évf 1894 2 sz 1S4

Next