Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)
B - borakoló - Borbála napja - Borbély Mihály (Beodra, 1882–Egyházaskér, 1953) - borbetegség
borakoló 324 borbetegség tökből azonnal sajtolt kastélyos ~t (Sopronban Süssdruck) szűrnek le. Ez a vörösnál savban szegényebb, világos piros színű ital már a 17 — 18. sz.-ban is ismert volt. A 19. sz. közepe óta a fehér, könnyű ~ok kereslete miatt a vörös szőlőből is világos színű, csak egy-két napig héjon erjesztett sillert, rozét készítenek (Alföld, Ó-Dunántúl, Heves m.). Ezeket a száraz, asztaliokat kocsmákban mérik ki. — 2. A másodék törkölyre, borseprőre vagy zúzatlan szőlőre must vagy víz felöntésével keletkezett szeszes italok (aszú, —fordítás, —másodbor). — 3. A fűszerezett ~ok alkalmi, házi ~féleségek, amelyek általában növényi eredetű illatanyagok, néha ~festék hozzáadásával készülnek. Mo.-i elterjedésükben a balkáni vörös~-kultúrának tulajdonítanak jelentőséget, ami különösen az ürmös ~-okra érvényes. A paraszti gyakorlatban két ürmöskészítő eljárást ismernek. A hideg eljárás során az erjedés folyamán vagy már a készhez adják a fűszeranyagokat, a meleg eljárás folyamán (Balaton-felvidék, Tokaj-Hegyalja) a mustot harmadára-felére lefőzik és illatosítják. A 16. sz. óta készített vörös ürmös a szőlőágyon, ürmöságyon készül. Az összezúzott mustos szőlőre megszárított, magvas fehér ürmöt (Artemisia Absinthium) helyeznek el rétegesen, s saját vagy más vörös mustból öntik fel (Tolna, Bihar, Heves m.). A fehér ürmön kívül ezerjófű, szegfűszeg, fahéj is drogként szolgál. A parasztgazdaságok előállította ürmös a ma rácürmösként ismert ~ egyszerűbb változata. A közönséges ürmös készítése során a kiforrott hordós ~hoz vászonzacskóban áztatott ürömfüvet, meggy falevelet'( meggyes ~, Erdély), gyöngyvirágot (virágos Mátraalja) adnak. Ezek az italok szentelt ~ként, étvágytalanság és hasfájás ellen gyógyszerül vagy ünnepi alkalmakkor kerülnek az asztalra, a kereskedelemben ritkán játszanak szerepet. (••még: italok) — írod. Andrásfalvy Bertalan: A vörösbor Magyarországon. Szőlőművelésünk balkáni kapcsolatai (Népr. Ért., 1957); Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei, különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960); Varga Gyula: Hogyan készül az ürmösbor (Múzeumi Kurir, 1970. 4. sz.). Kecskés Péter borakció: Pakolómester Borbála napja: december 4-e, a hagyomány szerint Kisázsiában élt és keresztény hitéért megkínzott, majd lefejezett Szent Borbála emlékünnepe. A középkori prédikációkban gyakran szerepeltek a nevéhez fűződőlegendák. Védőszentje volt a bányászoknak, a tüzéreknek, a váraknak. Szent Katalinnal együtt a hajadon lányok pártfogójuknak tekintették, s a ~a vízbe tett és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág, gally szintén a házasságot jelentette ( —kivirágoztatott ág). Más szerelmi jósló eljárás is fűződött e naphoz: pl. Hontban a lányok András napján az eresz aljába dugott almát in a másik felére fordították, s magukkal vitték karácsonykor az éjféli misére, és várták, ki szólítja meg őket először, mert annak a fia, ill. rokona lett a megszólított lány férje. Kéménden (Esztergom m.) más-más ház 13 sarkáról vakolatot, meszet vakartak ~nak estéjén és azt a tyúkok közé dobálták, hogy sokat tojjanak. Néhol a —Luca napján ismert munkatilalmak ~hoz kapcsolódtak. Manga János Borbély Mihály (Beodra, 1882- Egyházaskér, 1953): az első magyar mesemondó, akinek 51 meséje — nem teljes repertoárja — Kálmány Lajos feljegyzésében és kiadásában önálló kötetként megjelent. Kiskondás, juhászbojtár, majd — a gyűjtés idején, 1913-ban — napszámos törpebirtokos volt Egyházaskéren (Verbica, Torontál m.). Repertoárjában az állatmesék, bolondmesék és mondókartesék kivételével valamennyi meseműfaj képviselve van, ~ tehát a felnőttek mesemondója volt. Kedvelt műfaja a tündérmese mellett a novellamese. — Irod. Kálmány Lajos: Hagyományok (I —II., Vácz — Szeged, 1914); Bori Imre: Borbély Mihály (A Hung. Int. Tud. Közl., 1971). Kovács Ágnes borbetegség: a bor erjedése, érlelése és tárolása, esetleg szállítása során bekövetkező fizikai és kémiai változások összefoglaló neve. A különböző borféleségek alkoholtartalom, savmennyiség, borkészítési eljárás, tárolási mód (bortárolás) függvényeként kaphatnak f el. A magyar parasztiborkezelés viszonylagos fejletlensége következtében főként a gyengébb, 12% alkoholtartalom alatti borok veszítettek értékükből. Az eladhatatlan és fogyaszthatatlan felfordult, beteg és tört bort pálinkának főzték ki. Az egyik legismertebb ~ a bor virágosodása, hernyósodása, pimpósodása: a darabon levő hordóban a bor felszínén pókhálószerű szürkésfehér lepedék, borvirág keletkezik, alkoholtartalma és savmennyisége csökken. Szintén a gyenge borok betegsége az ecetesedés (borecet), az ecetsavas erjedés folyamán a bor először szagos, savanyú, végül szúrós ízű lesz. A bor zavarosodása, megtörése, felfordulása vagy megfordulása az erjedés során létrejövő rendellenesség, vagy valamilyen fémtárgy borba kerülésével keletkezik. Ez a borok színét megváltoztató a fehér, barna és fekete törés. A fehér bor betegsége a nyúlósodás ( — nyárlott bor), a bor rendellenes besűrűsödése. Tej- és vajsavas erjedés következtében a bor idő előtt öregszik meg, így keletkezik az avas, állott, pennyett bor. — A vörös borok tej: a megkeseredés és a színvesztés. Az édesvízi meszes talajokon a túl-