Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)
CS - csókpénz - csoma - csomó - csónak, hajó, ladik - csonka hét - csonka kezű leány, a
csókpénz helyen írásban őrzik — állítólagos "jóslatait". — írod. Csokonai-emlékek (Összeállította Vargha Balázs, Bp., 1960). Dobos Ilona csókpénz: az —eljegyzés alkalmával egyes helyeken (pl. Baranyában) a vendégek pénzt dobnak egy tányérba, és a márkapár megcsókolja egymást; a — a fiatalok első közös keresménye, amiből közösen vagy különkülön vesznek egymásnak valamit. (—még: közszerzemény) Tárkány Szűcs Ernő csomó: —csoma csomó: I. öltésmód. Az alapból felöltve, a szálból tűvel hurkot formálnak s ezen keresztül a kiindulópont mellett az anyagba leöltenek. Egyesével sorjában vagy csoportosan alkalmazzák felület kitöltéséül. — Irod. Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940); Boser, R.— Müller, T.: Stickerei. Systematik der Stickformen (Basel, 1969). — 2. —rontás Fél Edit csónak, hajó, ladik, a mélyebb vizek halászatához szükséges lapos fenekű vízi közlekedési eszköz. A 19. sz. végéig (helyenként a 20. sz. elejéig) az egy darab, rendszerint főleg fából kimélyített, elülső (vagy mindkét) végén hegyes —át használták, s ezeket a finnugor eredetű hajó, ill. a szláv eredetű —, csanyik szóval nevezték. A két elnevezés földrajzi elhatárolódását nem ismerjük. Azokon a vidékeken (Duna melléke, Alsó-Tisza), ahol nagyméretű teherszállító hajókat is használtak a vízi közlekedésben és szállításban, a halászok közlekedési eszközeit —nak nevezték; más vidékeken a hajó terminussal vagy ennek jelzős változatával (bödönhajó) jelölték a halászatot. A különböző méretű, egy vagy több embert befogadó —oknak helyenként külön nevük volt (az egy embert szállító — a Balatonon lélekvesztő, Baja környékén csikli, a nagyhálós — a Balatonon dereglye). A —ban ülésdeszkák nem voltak, hanem a közepe táján —tatnak hagytak egy részt, amely erősítette az oldalfalakat és ketté is választotta a ~ot. A —ban rendszerint állva eveztek, nem úgy, mint a nagy hajókban, ahol evezőlakatokba, ciklendekbe, evezőgúzsokba dugott —evezőket is használtak, és a kormányt is evezővel tartotta egy, a hajó falán, tatján ülő személy. — A 19. sz. második felétől a —ot fokozatosan felváltotta a ladik, mely deszkákból —bakonyokra vagy bordázatokra épült, mint a —fahajók, — kompok és —dereglyék. A — és ladik elnevezésbeli megkülönböztetése következetes; nem történt névátvitel vagy névcsere. A Duna mentén az orránál hegyes, faránál egyenes osztrák típus Dunapentele vonaláig terjedt el, ettől délre a mindkét végén hegyes, felemelkedő orrú apatini típus az általános. A Tisza mentén inkább a mindkét végén egyenes, csapott végű ladikokat használták. Mind a —ot, mind a ladikot a halászat megkívánta módon szerelték fel: evezőket, —szapolyt tartottak a ~ban, oldalán evezőkolompot alakítottak ki, egyes hálófélék megakasztására alkalmas szögeket helyeztek el. — Irod. Hermán Ottó: A magyar halászat könyve (I-II., Bp., 1887-88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.— Leipzig, 1900); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965). K. Kovács László—Szilágyi Miklós csonka hét: —nagyhét csonka kezű leány, a: —tündérmese. Cselekménye: gonosz (mostoha) anya irigykedik leányára annak szépsége miatt. Egy vadászának megparancsolja, hogy ölje meg, tüdejét, máját és két karját vigye haza jegyként. A vadász megsajnálja a leányt, két karját levágja, de életét meghagyja, egy kiskutya tüdejét és máját veszi ki és viszi haza. A leány világgá megy. Kaszálón egy szénaboglyába rejtőzik el, egy királyfi rábukkan, hazaviszi és feleségül veszi. Az asszony más állapotba kerül, a szülés idején a királyfinak háborúba kell mennie, de meghagyja, hogy levélben értesítsék gyermeke megszületéséről. A követ a levéllel a mostoha házában száll meg. A mostoha és édesleánya kicseréli a levelet, s a királyfi azt a hírt kapja, hogy felesége két kopókölyköt szült, ezért elkergetteti a háztól. Az asszony két gyermekével vándor- Bödönhajó egyetlen fatörzsből (Balaton) Csomóvarrás