Magyar Néprajzi lexikon 2. kötet, F-Ka (1979)
GY - gyűjtögető játék
gyűjtögetés 379 gyűjtögető játék — ennek különösen az emberiség történetének korai szakaszaiban volt igen nagy jelentősége. A hordákba tömörült embercsoportoknak általában nem volt állandó településük. Vándorlás során gyűjtötték össze táplálékukat és készítettek maguknak természetadta nyersanyagokból egyszerű eszközöket, használati tárgyakat. Később, ahol a természeti feltételek lehetővé tették, fokozatosan kialakult a növénytermesztés és az állattenyésztés, ami a táplálékmennyiség növekedését, fejlettebb társadalmi munkamegosztást és az anyagi kultúra gyarapodását vonta maga után. A fejlődés során az osztálytársadalmak különböző formáiban — az embernek a természettől való függése lazulásával párhuzamosan — az egyre inkább veszített gazdasági jelentőségéből, azonban még a legfejlettebb fokon sem tűnt el teljesen az emberiség életéből. A magyarság történetének korai szakaszában (ugor kor) igen fontos szerepe volt a ~nek. A földművelés és az állattartás kifejlődésével visszaszorult, de a középkor folyamán mindvégig számba vehető összetevője volt a jobbágyság létfenntartó tevékenységének. Jelentősége akkor esett vissza ugrásszerűen, amikor Magyarország természeti viszonyai az újkorban átalakultak (az erdőterület nagyarányú csökkenése, pusztásodás, ármentesítés). Rendszeres tevékenységből alkalmivá, közösség jellegű foglalkozásból jobbára egyegy specialista (pl. —pákász) vagy falusi szegények, ill. idősebb emberek, gyerekek foglalkozásává vált. Korlátozódott a ~ területe, csökkent a gyűjtögetett növények száma, összeszűkült felhasználásuk lehetősége. A magyarság körében a 19 — 20. sz.ban elsősorban a kevésbé fejlett, elzártabb vidékeken talált számottevő gyűjtögető tevékenységet a néprajzi kutatás (pl. Szernye mocsár, Ecsedi-láp, Keleti-Kárpátok stb.). — 1. A növényi ~ tárgya és fölhasználása szerint igen sokfajta. Táplálkozás céljából gyűjtögetnek levélféléket, pl. sóskákat, vadsalátákat, csalánt, papsajtot, kakukkfüvet. Fogyasztják a fák rügyeit, a virágokat (— bodza), terméseket (bükkmakk, tölgymakk), a vad gyümölcsöket (—áfonya, —gesztenye, —sólyom, —vackor stb.). Elterjedt a gyökerekre ( —baraboly, —édesgyökér, — tátorján) (•még: gyökérásó). Napjainkban a városi és a falusi lakosság egyaránt fogyaszt vadon termett gromftafajtákat (—gombászás). Csemege, gyógyszer és cukorpótló a fanedv (—nyírvíz). Ismeretes az összegyűjtött —gyanta rágásának szokása, a gyanta ragasztóanyagul is szolgál. A fakéregből őrölt liszt ínségeledel. — Fakéregből készül bocskor, cserzőanyag, festék, padló és edény (— kászu) is (•még: háncsmunka). A taplógombából (—tapló) kalapot készítenek. A gyűjtött mohát házfedésre, alomnak és a boronaház falának tömítésére használják. A gallyakat, száraz ágakat tüzelőfának gyűjtik. Tüzelőül szolgál a legelőn összegyűjtött száraz állati trágya is (— tőzeg). A füzesekben, erdőkben szedett vesszőkből kosarakat fonnak ( —vesszőfonás). A nád fontos tetőfedő anyag. Gyékényből edényeket, használati tárgyakat szőnek és fonnak (—gyékénymunka). Bizonyos növények festőanyagul használatosak (—festőnövények). Széles körű a gyűjtögetett —gyógynövények alkalmazása ( még: csabaíze). Gyűjtögetett növényeket használnak szakrális okból (pl. úrnapi körmenet virágkoszorúinak kötése) és játékszerek készítésére (pl. gyermekláncfű, pásztortáska). A ~ határterületére esik a takarmányozás céljából történő ismert a fagyöngy és falevél(lomb) takarmánykiegészítő szerepe, a réti széna rendszeres kaszálása és gyűjtése már nem sorolható ide. — 2. Az állatvilágból való ~ az utóbbi századokban a magyar parasztok körében a növényi ~hez viszonyítva kevésbé volt jelentős és elterjedt. Bizonyos formái határterületet alkotnak a vadászattal (pl. az eszköznélküli vadászattal). A vadméheket kifüstöléssel főzték és pusztították el, hogy lépeikhez hozzáférjenek. Ismert a készletgyűjtő állatok fészkének kifosztása (hörcsög, ürge, pele, mókus). Madaraktól tojást — tojásgyűjtés), tollakat —(daru), fiókákat (táplálék, játék, dísz és nevelés céljára) gyűjtögettek. Táplálékul szolgál a —csiga, a béka (—békászás), a —teknősbéka. A —kígyó és a béka gyűjtése mágikus célt is szolgálhat. — 3. Az ásványok sorában legelterjedtebb az építőanyagok kitermelése: kavics, homok, mészkő ( — mészégető), — darázskő, terméskő. Ismert a só szabad fejtése és a sós víz használata (—sóvágó). A Duna, a Dráva, az Aranyos és más folyók homokjából rendszeresen aranyat mostak ( — aranymosás). Az Alföldön ipari célra szokás volt a sziksó összeseprése és a salétromfőzés. Az ásványiőhez tartozik a vízszerzés is (*még: borvíz, —lápi kút). — írod. Maurizio, A.: Die Geschichte unserer Pflanzennahnung von den Urzeiten bis zur Gegenwart (Berlin, 1927); Rapaics Raymund: A kenyér és a táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934); Gunda Béla: A magyar gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás kutatása (Bp., 1948); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben? (Bukarest, 1968); Gunda Béla: Gathering of Wild Plants among the Hungarian People (Acta Ethn., 1977). Kósa László gyűjtögető játék: a természeti környezet apró javainak gyűjtögetése, gyakran —mondókák hangoztatásával, étkezés vagy — játék-