Magyar Néprajzi lexikon 3. kötet, K-Né (1980)

L - lengyelek - lengyelke - Lengyel László-játék - lengyel tánc - lenmunka - Lenore - lentörő sulyok

lengyelek 4­2 lentörő sulyok­ ­osan elterjedt, de Ny felé, német területen is előfordul. A ~ használata a kifejezetten lentermelő vidékeken is erősen visszaszorult, helyébe léptek a mag kicséplésének (--ken­dermagcséplés ) különböző módjai. A ~ az egykori kezdetleges gabonacséplő eszköznek, a cséplőgereblyének és a több szegsoros cséplőszéknek a lenmunkában konzerváló­dott változata. — Irod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közl., 1956). Szolnoky Lajos lengyelek: nyugati szláv nép. A lengyel népnév honfoglalás előtti,­­oroszoktól át­vett szó. Eredetileg irtványföldek lakóit je­lölte. A ~ és a magyarság között a honfogla­lás óta intenzív politikai, gazdasági, kulturá­lis kapcsolatok alakultak ki. A magyar feu­dalizáció a lengyel és cseh államszervezéssel szoros kapcsolatokban fejlődött, történel­münk során gyakran erős konvergencia volt tapasztalható a két állam életének alakulá­sában. A középkori lengyel művelődés intéz­ményei jelentékeny hatással voltak Mo.-ra, a magyar kultúrára. Lengyel földön jelent meg az első magyar nyelvű nyomtatott könyv. A lengyel egyetemek és irodalom ha­tására a magyar írás hangjelölése részben a 14 — 15. sz.-i lengyel írásgyakorlat elveire tá­maszkodva fejlődött ki (mássalhangzó-jelö­lés). A magyar és lengyel állam szoros kap­csolatait időről időre megerősítették dinasz­tikus, államszövetségi kapcsolatok, a népi érintkezésnek azonban nem voltak jelenté­kenyebb lehetőségei. Ma. 1918 előtti terüle­tén zárt csoportokban a Kárpátokban élő­knek, a goráloknak sem volt közvetlen érint­kezésük a magyarság paraszti tömegeivel. A mai országterületen egyetlen lengyel, gorál falu volt, a Szögliget és Szádvár szomszédsá­gába telepített Derenk (v. Gömör m.). E köz­séget a Horthy-rendszer idején vadaskert lé­tesítése céljából felszámolták, lakóit a kör­nyéken több helyre telepítették le.­­ A reka­tolizáció idején a 16. sz.-ban emigráló ~ antitrinitárius csoportja Erdélyben telepe­dett le a magyar —unitáriusok közösségei mellé. A 18. sz. második feléig Kolozsvárott önálló lengyel gyülekezet állt fenn. Lengyelok állami önállóságának elvesztése, felosztása, valamint a meg-megújuló felkelések követ­keztében a 18. sz. utolsó negyedétől a II. vi­lágháború befejezéséig Mo.-ra rendszeresen érkeztek lengyel menekültek, ezek között azonban az 1940-es éveket nem számítva, alig fordultak elő paraszti elemek. A ma­gyar—lengyel népi kulturális érintkezés fel­táratlan terület. Filep Antal lengyelke: —mazurka Lengyel László-játék: —hidas játék lengyel tánc: a —történelmi társastáncok közül több évszázadon át jelentős szerepet játszottak a magyar táncéletben a ~ok. En­nek emlékét őrzik a 17. sz.-i tánczenénk po­lonicai, valamint a főúri körökben népszerű ~ok, amelyeket a források polepsi (Ester­házy Pál nótajegyzéke), ~ (Koháry István, Vásárhelyi daloskönyv) vagy lengyel változó néven (Apor Péter) említenek, ill. írnak le. A ~okhoz kapcsolódva jelent meg a törté­neti forrásokban a táncosztás szokása is, amit a paraszti táncélet napjainkig megőr­zött (—osztótánc). A 18. sz. végétől a scra­kowiak és a mazurka képviselte a továbbra is népszerű ~okat, amelyek a báltermek mel­lett a színpadot is meghódították a 19. sz.­ban. Hatásukat tükrözik a tánczenénkben kimutatható krakowiak és mazurka ritmusú dallamok, valamint a reformkor nemzeti táncstílusa ( ö körmagyar) is. — Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Sonkoly István: Mazurka ritmus a magyar népzenében (Ethn., 1963); Domokos Pál Péter: Jóni metrum a magyar népzené­ben (Ethn., 1964); Pesovár Ernő: Lengyel táncok hatása a reformkorban (Népr. Ért., 1965); Pesovár Ernő: A magyar tánc­történet évszázadai (Bp., 1972). Pesovár Ernő lenmunka: a lennek házilag, hagyományos módon és eszközzel vászonneműekké történő feldolgozása. Sok hasonlóságot mutat a­­kendermunkával. A tavasszal vagy nyáron elvetett lent beérés után kézzel gyökerestől szaggatják ki a földből, kinyövik. Szikkadás után a lendergálóval eltávolítják a magot a növényről, majd a kórókat áztatják, hogy a belső fás szövetről a szár külsején elhelyez­kedő rostok lelazuljanak. Víz alatt tartják a lencsomókat ( —kenderáztatás), a víz hőmér­sékletétől függően 8 — 16 napig. Kiszáradás után —lentörő súlyokkal törik, majd követke­zik az áztatás második fázisa, a —harmatáz­tatás. Ezután a —tilón teljesen megtisztítják a lenrostokat a —pozdorjától. A még kissé merev rostszálakat fakalapáccsal vagy bus­tyolóval ütögetik, esetleg két —rostfésülés között puszta kézzel dörzsölik (—kenderpu­hítás). Ezután már a rostfésülés következik, s ettől kezdve a ~ azonos a kendermunká­val. (­•még: len) — írod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közi., 1956); Babus Jolán: Kender­es lenmunkák a beregmegyei Lónyán (Népr. Közi., 1957); Szolnoky Lajos: Magyar ken­deráztatási módok (Népr. Ért., 1958); Szolnoky Lajos Lenére: A halott vőlegény lentörő sulyok: egyetlen darab fából ké­szült, markolattal ellátott ütőszerszám, a len alapozó törésére szolgál. Általában karvas­tagságú, kör átmérőjű, két arasz hosszú ke­ményfa. Alkalmanként a mosósulykot (­­mo­sósulyok ) is használják a len törésére. A meg­áztatott, majd megszárított lenszárak ma­roknyi csomóját nagy, sima terméskőre te­szik, s a­kkal addig ütik, amíg a belső fás rész

Next