Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé
P - pusztagazda - pusztahajó - pusztai szórvány - pusztásodás
pusztafalusi viselet 281 pusztásodás kével. Télen csípőig érő, barnára festett, zöld hímzésű, feketeprémes juhbőr ködmönt is viselnek. Jellemző a fekete, fürtös, piros posztóval szegett ungvári guba. Ünnepi csizmájuk fekete, oldalt varrott, puhaszárú, harmonikaráncos; kérgén zöld géptűrés van, sarka rézgombokkal kivert. Nagytaréjú sarkantyú egészíti ki. Hímzett gyolcs zsebkendőjük, jegykendőjük kerek vagy szögletes, horgolt csipkével. A lányok T alakban választják el hajukat és hátul egy lelógó fonatba fonják, ünnepen széles selyemszalagokba. A fonat végén, gazdag lányok a tövén is, szalagcsokrot viselnek. Az asszonyok simán hátrafésülik hajukat és kontyba csavarják fonatlanul, a tarkón szarufésűvel megerősítik. Hátraszorító kendőjük piros kasmir vagy karton, ünnepen fekete alapú selyem. Elöl kilátszik a hajuk. Hátul a kendő lelógó csücskét feltűrik, másik két sarkán bojt díszlik. E fölé templomba áll alatt megkötött, hímzett, csipkefodrú, keményített gyolcs kendő kerül. Az alsó hosszing fölött vászon ingvállat viselnek, bevarrott gyolcs ujjakkal, kerek nyakkivágással, hasíték nélkül. Az ünnepi ing könyökig érő, bő, ráncos ujját a felsőkar felénél rögzítik, fodrán hímzés vagy horgolás van. Az inget horgolt vagy géphímzéses nyakfodor egészíti ki. Pendelyük, az ingalj vászna ritkán pamutos, két szélből, oldaltoldással, korccal készül, térd alatt végződik. A szoknyák neve kabát. Kb. 6 szélből, lerakott apró ráncokkal, derékpánttal varrják. Alulra hétköznap 2 barhentet, ünnepen 4—5 fehér gyolcsot vesznek. Az ünnepi felsőszoknya többnyire zöld selyem vagy kasmír, alján körben fekete bársony és színes szalagok, zsinórok vannak, féllábszárig ér. A kötény (surc) egy szél, ünnepen hímzett fekete klott vagy világos selyem, szegőzésekkel, elöl színes gyapjúmadzaggal kötik meg. Lakodalomban a gazdasszonyok színes hímű szőttes gyúrókötőt viselnek. Pruszlikjuk, a derekas lajbi jellegzetes fehérfalú virágos kasmírból készül, fekete bársony szegéssel; gyakran azonban feketefalú, színes hímű selyem vagy lüszter, fekete zsinórozással. A lányok vállkendője hímzett gyolcs, csipkefodorral, az asszonyoké feketefalú szövet vagy selyem. Nyakban a lányok 6 sor fehér, kék vagy rózsaszín gyöngyöt viselnek, hátul színes szalaggal. Ujjasaik alját kívül viselik, a puha lityát, a vattás szerviankát, Gubát is viselnek, mint a férfiak. A női ünnepi fekete csizma oldalt varrott , harmonikaráncos szárú, magas sarka rézszögekkel mintásan kivert, fején színes (később csak zöld) gépfűzés, talpába csikorgó van beépítve. — Irod. Gönyei Sándor: Az abaújmegyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete (Népr. Ért., 1939). Varga Marianna: Pusztafalu, Füzérkajata és Karcsa községek tánc alkalmával hordott viselete az 1900—1920-as években (Pusztafalutól Karcsáig, Bp., 1953). Horváth Terézia pusztagazda: az Alföldön a nagy határú városok külső, pusztai legelőin a 18. sz.-tól 1945-ig a legelőrendtartásért felelős személy. Hivatalát a várostól vagy a legeltető gazdaságoktól kapta. Legtöbb esetben olyan jómódú gazda volt, aki legelőjoggal bírt és birtoka a legelő környékén volt. Fizetést ritka esetben, inkább meghatározott számú saját vagy idegen állat számára ingyen legelőt kapott. (• még: pusztabíró) — írod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936). Balogh István pusztahajó: -*tetejetlen hajó pusztai szórvány: -*tanyaközség pusztásodás: a falu és a vele kapcsolatos kultúrtáj visszafejlődésének, eldurvulásának, pusztulásának folyamata. A lakosság kihalása, elmenekülése vagy lassú elköltözése idézi elő. A lakosság ilyen megfogyatkozása viszont legtöbbször háborúk, természeti csapások, nehéz politikai körülmények következménye. A középkorban Mo.-on is sokszor és nagy területeken okoztakat a pestisjárványok, belső villongások és ellenséges külső betörések. Különösen pusztító hatása volt a tatárdúlásnak és a Család ünneplőben (Pusztafalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1930-as évek)