Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé
N - nyári konyha, sütőház (Erdély) - nyári napforduló - nyárlott bor - nyárs
nyári konyha 50 (Népr. Ért., 1956); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Hofer Tamás: Kerekes nyári jászol Dunapatajról (Népr. Ért., 1964). * Szabadfalvi József nyári konyha, sütőház (Erdély): egy-két helyiséges kis épület, ahol a meleg évszakban a főzés és sütés munkáját végzik, esetleg napközben is ott tartózkodnak, így a nyári nagy munkák idejére megkímélik a lakást, kevesebb háztartási munkát kell ott végezni. ~ alkalmazására részben azért is sor került sokfelé, mert bennük a lakóházból már kiszorult tűzhelyeket építhették fel, s így a régi, hagyományos ételeket tovább készíthették anélkül, hogy a polgárosult lakóház belső rendjét zavarták volna vele. Ez az oka annak, hogy a legutóbbi időkig minden vidékünkön a ~kban a helyi hagyományoknak megfelelő kemencéket felépítették. A ~k építése a 19. sz. vége felé vált gyakorivá a polgárosulás kibontakozásával, egyes vidékeinken ma is szívesen építenek ~kat, amelyeket lakókonyhaként használnak. A kereskedelmi kenyérellátás a ~ sütőház jellegét csökkenti, hiszen a kemencéiket kenyérsütésre egyáltalán nem vagy alig használják már, és sok helyütt le is bontották őket, így a ~kban is egyre több helyütt napjainkban már zománcos vaslemez tűzhelyeket vagy akár gázrezsókat használnak, így a korábbi kiegészítő, hagyománymegtartó szerepük megszűnőben van. A ~kat általában a lakóépülettel szemben az udvar túlsó oldalán, az utcához közel építették fel. Filep Antal nyári napforduló: napfordulók nyárlott bor: a fehér borok eddig ismeretlen eredetű betegsége eredményeképpen létrejött nyúlós, zavaros és illatát vesztett folyadék. A a nyáras- és nyáradós bor nyelvtörténetiig is ismeretlen eredetű szócsaládot alkot. Az ÉMo.-on ma is ismert nyirlett bor analóg jelentésű elnevezései: zákányos-, nyálas-, nyúlas bor (Alföld, Erdély). Borászattörténeti és történeti néprajzi adatok szerint valószínűsíthető, hogy a nyúlósodás -a bőrbetegség, mely az alkohol- és savszegény borok leggyakoribb hibája. Azon szellőztetéssel, nyírfaseprőn való átengedéssel igyekeztek segíteni. (+még: borkezelés) — írod. Bakos József: Nevelésügyi és művelődéstörténeti adatok egy XVIII. századi diákalbumban (Az Egri Pedagógiai Főisk. Évkve, 1959). Kecskés Péter nyárs, 1. főként termesztett takarmány szárítására használt, két végén kihegyezett, kb. 2,5 m magas, karvastagságú pózna, amelynek furataiba szabályos közönként keresztpálcákat dugnak. A 19. sz.-i gazdasági irodalomban hereszárító, szárító ágas, az újabb agronómiai munkákban finn nyárs néven ismeretes. A ~ furatai más-más irányúak, így a beléjük dugott 50—80 cm hosszúságú keményfa pálcák egymással szöget zárnak be, s ezáltal az egyenletes teherelosztás biztosított. A ~ra rakott takarmányról az esővíz lefolyik, a sarjú növekedését nem akadályozza. Mo.-on szórványosan, főként a peremterületeken terjedt el, a 19. sz. második felétől kezdődően. Az É-Kárpátokban szlovák és lengyel területeken, valamint cseh, morva, osztrák, ill. balti és finn (Átány, Heves m., 1950-es évek)