Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé

N - nyári konyha, sütőház (Erdély) - nyári napforduló - nyárlott bor - nyárs

nyári konyha 50 (Népr. Ért., 1956); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Hofer Tamás: Kerekes nyári jászol Dunapatajról (Népr. Ért., 1964). * Szabadfalvi József nyári konyha, sütőház (Erdély): egy-két he­lyiséges kis épület, ahol a meleg évszakban a főzés és sütés munkáját végzik, esetleg napköz­ben is ott tartózkodnak, így a nyári nagy munkák idejére megkímélik a lakást, kevesebb háztartási munkát kell ott végezni. ~ alkal­mazására részben azért is sor került sokfelé, mert bennük a lakóházból már kiszorult tűzhe­lyeket építhették fel, s így a régi, hagyományos ételeket tovább készíthették anélkül, hogy a polgárosult lakóház belső rendjét zavarták volna vele. Ez az oka annak, hogy a legutóbbi időkig minden vidékünkön a ~kban a helyi hagyományoknak megfelelő kemencéket felé­pítették. A ~k építése a 19. sz. vége felé vált gyakorivá a polgárosulás kibontakozásával, egyes vidékeinken ma is szívesen építenek ~kat, amelyeket lakókonyhaként használnak. A kereskedelmi kenyérellátás a ~ sütőház jellegét csökkenti, hiszen a kemencéiket ke­nyérsütésre egyáltalán nem vagy alig hasz­nálják már, és sok helyütt le is bontották őket, így a ~kban is egyre több helyütt napjaink­ban már zománcos vaslemez tűzhelyeket vagy akár gázrezsókat használnak, így a korábbi kiegészítő, hagyomány­megtartó szerepük megszűnőben van. A ~kat általában a lakó­épülettel szemben az udvar túlsó oldalán, az utcához közel építették fel. Filep Antal nyári napforduló: napfordulók nyárlott bor: a fehér borok eddig ismeretlen eredetű betegsége eredményeképpen létrejött nyúlós, zavaros és illatát vesztett folyadék. A a nyáras- és nyáradós bor nyelvtörténetiig is ismeretlen eredetű szócsaládot alkot. Az É­Mo.-on ma is ismert nyirlett bor analóg jelentésű elnevezései: zákányos-, nyálas-, nyú­las bor (Alföld, Erdély). Borászattörténeti és történeti néprajzi adatok szerint valószínűsít­hető, hogy a nyúlósodás -a bőrbetegség, mely az alkohol- és savszegény borok leggyakoribb hibája. A­zon szellőztetéssel, nyírfaseprőn való átengedéssel igyekeztek segíteni. (­+még: borkezelés) — írod. Bakos József: Nevelésügyi és művelődéstörténeti adatok egy XVIII. szá­zadi diákalbumban (Az Egri Pedagógiai Főisk. Évkve, 1959). Kecskés Péter nyárs, 1. főként termesztett takarmány szá­rítására használt, két végén kihegyezett, kb. 2,5 m magas, karvastagságú pózna, amelynek furataiba szabályos közönként keresztpálcá­kat dugnak. A 19. sz.-i gazdasági irodalomban hereszárító, szárító ágas, az újabb agronómiai munkákban finn nyárs néven ismeretes. A ~ furatai más-más irányúak, így a beléjük du­gott 50—80 cm hosszúságú keményfa pálcák egymással szöget zárnak be, s ezáltal az egyen­letes teherelosztás biztosított. A ~ra rakott takarmányról az esővíz lefolyik, a sarjú növe­kedését nem akadályozza. Mo.-on szórványo­san, főként a peremterületeken terjedt el, a 19. sz. második felétől kezdődően. Az É-Kárpá­tokban szlovák és lengyel területeken, vala­mint cseh, morva, osztrák, ill. balti és finn (Átány, Heves m., 1950-es évek)

Next