Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé
P - pupruha - purgatórium - purger-kocsma - puska (bodzafa-, vízi-, góré-, kulcspuska) - puskaműves - puszta - pusztabérlet
279 puszta bérlet 1963). Delarue, P.-Tenéze, M. L.: Le conte populaire fransais (II., Paris, 1964). Kovács Ágnes papruha: -* csecsemőöltözet purgatórium: -* túlvilág purger-kocsma: —• kocsmájás puska (bodzafa-, vízi-, góré-, kulcspuska): -*játékfegyver puskaműves: puskák, pisztolyok készítője, javítója. Puskaporral töltött lőfegyvereket a 13. sz.-ban kezdtek használni, nálunk a 14. sz.ban terjedtek el. Fejlett ipar fejlődött ki minden nagyobb mo.-i városban. Kezdetben a puska csövét kovácsoltvasból készítették. A cső végén gyújtólyuk volt és kanóccal gyújtották meg a golyó mögött a puskaport. A 16. sz.ban sárkány vagy kakasfejes kalapáccsal látták el a puskákat. A ravasz meghúzásakor ez az égő kanócot a gyújtólyukba csapta. A 16. sz. elején találták fel a kerekes závárzatot, amely a kovának az acéllaphoz való ütődésével előidézett szikrával gyújtotta meg a puskaport. Az elöltöltős puskák, pisztolyok még a múlt század utolsó harmadában is kedveltek voltak; betyárok, vadorzók, zsandárok is ilyet használtak. A puskák, pisztolyok ábrázolása gyakran feltűnik a népi faragásokon is. Bodgár Ferenc puszta, földrajzi és néprajzi értelemben nagy kiterjedésű, állattenyésztéssel hasznosított terület. A történeti irodalomban a különböző okok miatt elnéptelenedett településeket jelöli. A legnagyobb mozik a Hortobágy, ismertebbek a Túrkeve melletti Ecsegpuszta és a Kecskemét határát képező Bugac. A tágabb értelemben vett Hortobágy azonban sem geográfiai, sem történeti tekintetben nem egyetlen így csak a terület középső részét, a Debrecen tulajdonát képező részt hívják így, bár ez is több elkülönülősra oszlik: Zám, Kónya, Elep, Ohat, Máta stb. Peremén más településekhez tartozó ~k vannak: pl. Angyalháza (Hajdúszoboszló), Kecskés-puszta (Tiszacsege), Pród, Daraksa, Vid (Hajdúböszörmény), Tedej, Varjas (Hajdúnánás) stb. Mindenütt megtaláljuk a ~kat, ahol nagyarányú»pásztorkodás» még: külterjes állattenyésztés) alakult ki, pl. a Kiskunságban: Zsana, Balota, Kígyós (Kiskunhalas), Orgovány, Szánk (Kunszentmiklós) stb. Mo.on ~-szóval kezdődő, tehát újratelepült község kb. 25 van, amely nevének második részében őrzi a szót (pl. Belegrád~, Gyarmat~, Tard~). A szállás határ- vagy falunév is gyakran ~t jelent. A ~kon folytatott pásztorkodásnak a 18—19. sz.-ig egy szabadabb formája volt az ún. „pusztai szabadfoglalású rend", majd ezt követően alakult ki az ún. külső legelős szisztéma (-legelő), amikor a tavasztól tél elejéig állandóan kinn tartózkodó állatcsoportoknak (-gulya, -+ménes stb.) a település magisztrátusa által szabályozott legelője lett. A ~k kialakulása Mo.-on is — hasonlóképpen Európa más területeihez (Anglia, Németo., Franciao., Lengyelo. stb.) — a 13—14. sz.-ban kezdődött meg, s különböző intenzitással folytatódott egészen a 18. sz.-ig. Okai részben az elviselhetetlen adóterhek, a járványok, háborúk voltak, s részben a gazdasági rendszerben beállott változások, pl. Spanyolok-ban és Angliában a nagyarányú juhtenyésztés elterjedése. — Irod. Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912); Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon X— XV. század (Bp., 1966); Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Műveltség és Hagyomány, XII., 1970). Szabadfalvi József pusztabérlet: 1. magános személy vagy közösség ideiglenes birtokszerzésének az a módja, amelynél meghatározott árendaösszegért néhány évre vagy hosszabb időre használatba veszi valamely közösség vagy földesúr pusztáját ( —z árendás), esetleg nagyobb kiterjedésű határrészét. Az árendás földek birtoklásának nagy jelentősége volt Mo.-on a feudalizmus időszakában, mivel a bérelt puszta művelése a kötetlenebb földhasználat és a kedvezőbb járadékszolgálati viszonyok következtében kifizetődőbb volt, mint a jobbágyföldeké. Sok helyen a belső határ kicsinysége vagy terméketlensége miatt kényszerült a lakosság ~ek szerzésére. A ~nek különösen az alföldi városok, mint pl. Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Debrecen stb. 14—19. sz.-i történetében volt igen nagy jelentősége. E települések bérelt pusztáin óriási állatállomány legelt, amely a magyar állatexport alapvető forrását jelentette. Másrészt e városok 14—17. sz.-igei elősegítették a nagyrészt árutermelő szabad földhasználat kifejlődését és az alföldi*tanyák ősének nevezhető mezei kertek rendszerének kialakulását. — Irod. Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral (I—IV., Kecskemét, 1860—66); Majláth Jolán: Egy alföldi cívisváros kialakulása (Bp., 1943); Makkai László: A mezővárosi földhasználat kialakulásának kérdései (Kelemen Emlékkv. Kolozsvár, 1957). — 2. A műveletlen földek paraszti használatbavételének és a* szórványtanyák alakításának egyik módja. Különösen Szeged régi határában volt jelentős. Az alföldi városok általában kiosztották polgáraiknak határukat a 18. sz.-ban. Szegeden azonban a történeti legelőfelosztások után még nagy mennyiségű, távol fekvő föld maradt a város