Árendás Zsuzsa - Szeljak György (szerk.): Vándorló tárgyak - Tabula könyvek 12. (Budapest, 2014)
WILHELM GÁBOR: Kelet-és délkelet-ázsiai migránsok tárgyi kultúrája Budapesten
WILHELM GÁBOR Kelet- és délkelet-ázsiai migránsok tárgyi kultúrája Budapesten Bevezetés A mai világban emberek, javak, információk és képek mozognak a legkülönbözőbb helyekről a legkülönfélébb helyekre. A kommunikációs lehetőségek és technológiák révén távoli területek kapcsolódnak össze, és új kultúrák jönnek létre, melyek átalakulnak, hibridizálódnak, lefordítódnak, vagy helyi jellegűvé válnak (Sakamoto-Allen 2010). Hogyan reprezentálják, manipulálják, használják a migránsok a materiális tárgyakat, képeket, rituális és egyéb kulturális praxisokat, metaforikus és valós kiterjedt tereket és tájakat vagy akár a múltat és a jelent (Dudley 2010:155)? Mi az „otthon”? Hogyan lehet újjáépíteni máshol, más körülmények között? Hogyan lehet megragadni a migránslét materialitását? Mi az, ami maradandó, folytonos, és mi változik ebben a folyamatban? Nagyjából húsz kelet- (japán, koreai, kínai), délkelet-ázsiai (vietnami, thaiföldi, khmer) személlyel folytatott beszélgetés, életük egy részének megfigyelése segített megérteni azt, hogy mit is jelent számukra mint migránsok számára a tárgyi környezetük, anyagi kultúrájuk itt és ott. Részben hajlandóak voltak elbeszélgetni velem ilyen jellegű dolgokról, részben bepillantást adtak a saját életükbe, melyben óhatatlanul nagy szerepet játszottak a tárgyak. Nagyon különböző jellegű és mértékű kapcsolatban álltam velük. Volt, ahol többéves kapcsolat állt mögötte, más esetekben a kutatásra összpontosult a viszonyunk. Nem minden esetben volt nekik egyértelmű a kutatásom célja, de ez alapvetően az antropológiai vizsgálatok jellegzetessége. A kutatás számára megnyert személyek nagyon különböző hátterűek voltak: akadtak közöttük fiatalok, idősebbek, nők és férfiak, gazdagok és kevésbé gazdagok, vezetők és beosztottak. Ebből a szempontból nincs közöttük semmilyen jól leírható viszony, reláció. Éppen ezért a legkevésbé sem reprezentatívak az országuk, etnikumuk stb. szempontjából. A kutatás számára nem is volt ilyen cél. Amit az ő világuk alapján elmondhatok, az csak a legnagyobb óvatossággal általánosítható. Ami tehát rajtuk keresztül megállapítható, az az, hogy van ilyen. Azok az általánosítások, melyek itt megjelennek, elsősorban esetekre vonatkoznak, az összes többi, például etnikai általánosítás minden esetben inkább empirikus kérdés, és nem magától értetődő, illetve természetesen itt sem lehet megkerülni az eset és az általánosítás kapcsolatának problematikáját (lásd például Hammersley 1992). Ezen esetek kapcsán kerestem össze 148 függéseket emberek, tárgyak, helyek, idők, jelentések között.