Árendás Zsuzsa - Szeljak György (szerk.): Vándorló tárgyak - Tabula könyvek 12. (Budapest, 2014)

ÁRENDÁS ZSUZSANNA: „Megteremtettük a mi kis Indiánkat” A Budapesten élő indiai migránsok otthonai és ételei

ÁRENDÁS ZSUZSANNA „Megteremtettük a mi kis Indiánkat” A Budapesten élő indiai migránsok otthonai és ételei Migránsok tárgyhasználata és tértermelési gyakorlatok a hétköznapokban „Egy faluban, ahol csak világtalanok laktak, elterjedt a híre, hogy egy elefánt halad el a település mellett. A falu lakói egy három emberből álló küldöttséget menesztettek a falu határain kívülre, hogy vissza­térve majd beszámoljanak, milyen az elefánt. A három ember el­hagyva a falu szélét hamarosan a vadállatba botlott. Kezüket előre­nyújtva megtapogatták az állatot, majd visszasiettek a városba, hogy beszámoljanak a tapasztaltakról. Az első ember azt mondta: »Az elefánt csodás állat! Olyan, mint egy hatalmas kígyó, de függőlegesen áll a levegőben!« A második ember ezt állította: »Ez az ember félre­vezet titeket. Megtapogattam az elefántot, és úgy éreztem, hogy egy oszlophoz hasonlít. Erős, masszív, bármilyen erősen próbálnám le­dönteni, nem bírnék vele.« A harmadik ember így szólt: »Hazudtak az előttem szólók. Megtapogattam az elefántot, és egy hatalmas legyezőt éreztem, laposat és bőrszerűt.« Mindhárman ragaszkodtak a véleményükhöz, és életük hátralévő részében nem beszéltek egy­mással. Mindegyik meg volt róla győződve ugyanis, hogy ő és csakis ő birtokolja a teljes igazságot.” (Jalal-ud- Din Rumi) A Budapesten élő indiaiak tárgyi világának, a migránsok és tárgyaik viszonyának fel­­térképezésekor alapvető problémákba ütköztem kutatásom kezdetétől. Arra kellett ugyanis választ kapnom módszertani és elméleti értelemben egyaránt, hogy kik az indiai migránsok, mely besorolások tekinthetők érvényesnek mind az „indiai”, mind a „migráns” fogalmak tekintetében, illetve módszertani kérdésként felmerült rögtön, hogy miként kerülhetek velük kapcsolatba. Az a kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az indiai migránsok esetében az indiai útlevél birtoklása nem feltétlenül szükséges előfel­tétele az „indiaiságnak”, hiszen hatalmas diaszpóraközösségek élnek szerte a világban, amelyek tagjai legalább annyira indiainak gondolják magukat, mint a szubkontinensen élők. Módszertanilag járható útnak tűnt a kapcsolat felvétele a különféle budapesti indiai szervezetekkel, hiszen az ő kapcsolathálóik feltételezhetően elég kiterjedtek a

Next