Árendás Zsuzsa - Szeljak György (szerk.): Vándorló tárgyak - Tabula könyvek 12. (Budapest, 2014)
ÁRENDÁS ZSUZSANNA: „Megteremtettük a mi kis Indiánkat” A Budapesten élő indiai migránsok otthonai és ételei
ÁRENDÁS ZSUZSANNA „Megteremtettük a mi kis Indiánkat” A Budapesten élő indiai migránsok otthonai és ételei Migránsok tárgyhasználata és tértermelési gyakorlatok a hétköznapokban „Egy faluban, ahol csak világtalanok laktak, elterjedt a híre, hogy egy elefánt halad el a település mellett. A falu lakói egy három emberből álló küldöttséget menesztettek a falu határain kívülre, hogy visszatérve majd beszámoljanak, milyen az elefánt. A három ember elhagyva a falu szélét hamarosan a vadállatba botlott. Kezüket előrenyújtva megtapogatták az állatot, majd visszasiettek a városba, hogy beszámoljanak a tapasztaltakról. Az első ember azt mondta: »Az elefánt csodás állat! Olyan, mint egy hatalmas kígyó, de függőlegesen áll a levegőben!« A második ember ezt állította: »Ez az ember félrevezet titeket. Megtapogattam az elefántot, és úgy éreztem, hogy egy oszlophoz hasonlít. Erős, masszív, bármilyen erősen próbálnám ledönteni, nem bírnék vele.« A harmadik ember így szólt: »Hazudtak az előttem szólók. Megtapogattam az elefántot, és egy hatalmas legyezőt éreztem, laposat és bőrszerűt.« Mindhárman ragaszkodtak a véleményükhöz, és életük hátralévő részében nem beszéltek egymással. Mindegyik meg volt róla győződve ugyanis, hogy ő és csakis ő birtokolja a teljes igazságot.” (Jalal-ud- Din Rumi) A Budapesten élő indiaiak tárgyi világának, a migránsok és tárgyaik viszonyának feltérképezésekor alapvető problémákba ütköztem kutatásom kezdetétől. Arra kellett ugyanis választ kapnom módszertani és elméleti értelemben egyaránt, hogy kik az indiai migránsok, mely besorolások tekinthetők érvényesnek mind az „indiai”, mind a „migráns” fogalmak tekintetében, illetve módszertani kérdésként felmerült rögtön, hogy miként kerülhetek velük kapcsolatba. Az a kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az indiai migránsok esetében az indiai útlevél birtoklása nem feltétlenül szükséges előfeltétele az „indiaiságnak”, hiszen hatalmas diaszpóraközösségek élnek szerte a világban, amelyek tagjai legalább annyira indiainak gondolják magukat, mint a szubkontinensen élők. Módszertanilag járható útnak tűnt a kapcsolat felvétele a különféle budapesti indiai szervezetekkel, hiszen az ő kapcsolathálóik feltételezhetően elég kiterjedtek a