Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. március
1996-03-12
20 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST. Szakképzés: bezárnak az iskolák? Hírt adtunk már arról, hogy a fővárosi szakképzés rövid távú koncepciója értelmében a jövő tanévtől 59 szakma képzését szüneteltetik csaknem 40 iskolában. Az idén az egyházi ingatlanok ügyét is rendezni kívánja a főváros, az 1997-98-as tanévben pedig a szakmák oktatásának összevonására, szervezeti átalakításokra és valószínűleg néhány intézmény bezárására is sor kerül. Bencze Lajos, a főváros oktatási ügyosztályának vezetője szerint a szakképzés ésszerűsítése és korszerűsítése halaszthatatlanná vált. A 114 intézményből álló hálózat túlságosan nagy ahhoz, hogy változatlan formában fenntartsák. A gyerekek számának csökkenése is indokolja a döntést, hiszen Budapesten a 14-17 éves korosztály létszáma 1994-től 2000-ig várhatóan 20,1 százalékkal fogy majd. 1990 és 1994 között a szakmunkásképzők száma Budapesten húsz százalékkal nőtt, miközben az érdeklődés irántuk jelentősen visszaesett. (Jelenleg a végzősök 35,7 százaléka tanul tovább szakmunkásképzőben, 6,3 százalékkal kevesebb, mint 1990- ben.) Az 59 szakma képzésének szüneteltetésére azért van szükség, mert rengeteg a párhuzamosság. Bizonyos szakmák iránt folyamatosan csökken a kereslet, ezért ezeket indokolatlan több helyen oktatni. Az intézkedéssel tulajdonképpen egyetlen szakma képzése szűnik meg teljesen (a tímároké), a többiét csak egy-egy helyen szüneteltetik. Az érintett szakmákat a beiskolázási adatok és a munkaerő-piaci statisztikák alapján választották ki, a helyi szüneteltetésről pedig az iskolákkal közösen döntöttek. A koncepció szerint idén az egyházi ingatlanok sorsát is tisztázni kell, illetve felül kell vizsgálni az intézmények tevékenységét, alapító okiratait is. A következő tanévben bizonyos szakmák oktatásának koncentrációját kellene végrehajtani úgy, hogy az adott képzést a szakmailag legjobb intézmény lássa el. Meg kell vizsgálni azt is, szükség van-e a főváros által bérelt iskolaépületekre, illetve el kell dönteni, mely intézmények bezárása indokolt - mondta Bencze Lajos. A felszabaduló épületek sem maradnának kihasználatlanul, hiszen szükség lenne például beszédjavító iskolára, és felnőttoktatási központok kialakítását is tervezi a főváros. Minderre az egyes szakmacsoportok intézményeinek vezetői és a munkájukat koordináló szakmai bizottság tesz majd javaslatot. Bencze Lajos hangsúlyozta: a tervezett leépítések, bezárások fájdalmasak ugyan, de csak így lehet jobb feltételeket teremteni a működőképes iskoláknak. Kiss József, a Pedagógusok Szakszervezetének szakértője kezdettől élesen bírálta a koncepciót. A PSZ szerint a szakképzés mélypontra jutott: az intézményekben csak korlátozott mértékben folyik tényleges szakmunkásképzés, mert nagy részükben a gimnáziumi és a technikusi oktatás egyre inkább háttérbe szorítja azt. A megoldást a szakszervezet nem a leépítésekben, hanem a szakképzés megerősítésében látja. Kiss József szerint megengedhetetlen luxus lemondani a jól képzett szakmunkásokról. Ezért a szülők és a tanulók „elijesztése” helyett a szakképzés népszerűsítésére lenne szükség. A PSZ úgy gondolja: mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a neki tetsző első szakmát megtanulhassa. Azt azonban Kiss József is elismeri, hogy a főváros ekkora hálózatot nem tud fenntartani. A megoldást abban látja, hogy - mivel az iskolák nagyobb része nem csupán budapesti beiskolázású -, az intézmények fenntartásában más önkormányzatok is vállaljanak részt. A PSZ a koncepciót előkészítetlennek tartja. Kiss József elmondta, az anyag első változatát csak véleményezésre kapták meg az érdekvédelmi szervezetek, a munkaadói oldal pedig nem kapott lehetőséget arra, hogy megismerhesse a főváros elképzeléseit. Az igazgatók is csak a közgyűlési döntés előtt egy nappal értesültek arról, mit tartalmaz az anyag. A PSZ elsősorban azt kifogásolta, hogy a koncepcióban az iskolák jellemzése jó néhány tárgyi tévedést tartalmazott. Végül a közgyűlés elé - Kiss József szerint - a koncepciónak a korábbinál „puhább” változata került, az iskolák jellemzése azonban benne maradt. A szakmák képzésének szüneteltetését a PSZ azért nem helyesli, mert úgy látja: az intézkedéssel visszafordíthatatlan folyamat kezdődhet el. A jelenlegi, szinte napról napra változó gazdasági helyzetben ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a ma feleslegesnek ítélt szakmára egy-két év múlva újra szükség lesz. A korábbi feltételek azonban hiányozni fognak, s a képzés újraindítása sokkal többe kerül majd. A PSZ azt is kifogásolja, hogy noha a koncepciót a közgyűlés hagyta jóvá, arról, mely szakmák képzését szüneteltessék a jövő tanévtől, már csak az oktatási bizottság döntött. A szakszervezet szerint - mivel a tervezett intézkedések valószínűleg pedagógus-álláshelyek megszüntetését is jelentik - a fővárosnak egyeztetnie kellett volna az érdekképviseletekkel. Egy ipari szakközépiskola igazgatója - aki azt kérte, nevét ne írjuk le -, úgy látja: furcsa ötlet a fővárostól, hogy az egyes szakmacsoportok intézményvezetői alakítsanak ki véleményt az iskolabezárásokról, hiszen ki ítélné halálra saját intézményét? A következő lépésben pedig egy szűk érdekcsoport képviselőiből álló szakértői kör tesz majd javaslatot, így elképzelhető, hogy nem azokat az intézményeket zárják be, amelyeknél ez indokolt lenne. Salamon Péter, a Bánki Donát Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgatója, aki két évvel ezelőtt részt vett a koncepció előkészítésében, úgy látja: a tervezett intézkedések racionális kényszerek, hiszen kevesebb pénzt és kevesebb tanulót kell „elosztani” az intézmények között. Az is tény, hogy jó néhány iskola és szakma beiskolázási gondokkal küzd, illetve potenciális munkanélkülieket képez. Salamon Péter azonban azt már helytelennek tartja, hogy a szakképzés pozícióját indokolatlan és felelőtlen általánosítással (kizárólag munkanélkülieket képeznek, a szakmunkásképzés felett eljárt az idő...), „kriptahangulat” terjesztésével gyöngíti jó néhány illetékes. A szakképzés értékeit meg kell őrizni, illetve a képzés struktúrájának átalakításával tovább kell fejleszteni - állítja az igazgató. Udvardi Judit - «*7^ Sorsukról a munkaerőpiac dönt BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE ALFA 146. ELÉRHETŐ ÁLOM, LUXUSKIVITELBEN. 1- MO AUTÓCENTRUM: AUTÓSZALON, MÁRKASZERVIZ, ALKATRÉSZELADÁS. KÖZPONTI TELEPHELY: MO KÖRGYŰRŰ CSEPEL-HALÁSZTELEK LEJÁRÓNÁL. TEL./FAX: 24/374-132, 30/422-226. BELVÁROSI AUTÓSZALONOK: BUDAPEST VI., BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 45. TEL./FAX: 153-4502. BUDAPEST VIK., JÓZSEF KRT. 14. TEL./FAX: 269-9170. CSOPORT AZ ÚJ ALFA 146-BAN SZÉRIA-FELSZERELÉS MINDAZ, AMELY AZ ÖN BIZTONSÁGÁT ÉS KÉNYELMÉT SZOLGÁLJA: SZERVOKORMÁNY, ELEKTROMOS ABLAKEMELŐ ELÖL, ALFA CODE (INDÍTÁSGÁTLÓ), HŐVÉDŐ ÜVEGEZÉS, ÁLLÍTHATÓ MAGASSÁGÚ KORMÁNY, OSZTHATÓ HÁTSÓ ÜLÉS, VELÚR KÁRPITOZÁS. AZ ALFA 146 1,6IE (103 LE) VÁLTOZAT BRUTTÓ ÁRA A FELSOROLT FELSZERELTSÉGGEL: 2 480 000 FORINT. 1996. március 12., kedd ) Méhészeket, sajteladókat, bálnavadászokat keresnek Fővárosi állásajánlatok kistükre Az aluljáróban negyvenes férfiember álldogál kalappal a kezében. Csak pár forintot kérne, hónapok óta munka nélkül van, és már ennie sincs mit. A kitóduló tömeg szétválik előtte, majd a háta mögött újra összezár. Van, aki szó nélkül megy tovább, mások prezimitálnak egy keveset: ha tényleg akarná, biztosan találna valami munkát Budapesten, tele vannak az újságok hirdetéssel. Bentről, biztos állásból nézve, az újságot csak szórakozásból böngésző számára tényleg egyszerűnek tűnik a dolog. Csak ki kell nyitni a lapot és tárcsázni a megadott számokat. Mert hirdetés meg telefonszám akad bőven. Szép leányokat keresnek konzumhölgynek vagy nem kell konzumálni - bárhölgynek, tisztes holland, olasz mulatókba táncosnőnek, erotikus és bizarr(!) filmek forgatásához, netán bébiszitternek vagy házvezetőnek. Ha ezeket kiikszelte az ember, akkor következnek a biztosítási ügynökök és a brókerkereső ügynökök, merthogy az ügynököt is ügynökkel keresik. Van, aki képzéssel csábít, más átlagon felüli fizetést ígér, és mindehhez kevés munkát. A pályaelhagyó pedagógusnak viszont mindenki örül. A belépők azután gyorsan rájönnek, mit jelent a könnyű munka: szénbányászok meggyőzése a biztos jövőről, és hetvenéves nagymamák rábeszélése a részvényjegyzésre. A felvételünket intéző ügynökök többnyire a levélnyíláson kipréselődni próbáló ebekről, az éppen hazatérő férjekről, a nagyott halló nagymamáról is elfelejtenek szólni. A rutinos álláskeresők végig se olvassák ezeket a hirdetéseket. A másik nagy kör a területi képviselőket, üzletkötőket, vándorárusokat kereső cégeké. Jó pénzt és kocsit ajánlanak jégkrém-, porszívó-, ajtó- és cserépértékesítésben jártas-járatlan ifjaknak. Hasonlóan csábító a kérdezőbiztosi állás. Nem is kell hozzá más, csak türelem és rámenősség. A hirdetések szerint 70-90 ezret is kereshetnek a maroktelefonos házalók, és az úton-útfélen álldogáló magánvélemény-kutatók. Igaz, ennyi pénzért több ezer kérdőívet kell kitöltetniük havonta. Ha ezeket a hirdetéseket is áthúzzuk, akkor marad az epoxigyanta lerakása, az elmegyógyintézeti ápolómunka, a sajtüzleti eladó meg a multi level marketing. Ezenfelül újra divat lett házfelügyelőt és takarítónőt tartani. Keresik is őket tucatszám. Néha egészen meglepőt is olvas az ember. Az egyik lapban például leinformálható méhészt kerestek az USA-ba, a másikban meg attraktív nyugdíjast címgyűjtési akcióra, a harmadikban pedig bálnavadászt az első magyar cethalász tengerjáróra. Az egyetemisták, főiskolások számára munkalehetőséget ajánló Universitas Diákszövetkezettől viszont huszárokat, Batman-, D’Artagnan- és Piroska-jelmezes hostesseket kértek rendezvényre, virág- és illatminta-osztogatókat üzletbe, sörcsapolókat koncertre, csirkefogdosókat karámba. S ezzel az állásajánlatok nyolcvanhét százalékát ki is pipálhatjuk. A fennmaradó 18- ban csinos, számítógépet virtuózan kezelő, több nyelven beszélő lányokat keresnek személyi titkárnőnek, menedzserasszisztensnek. Sz. A. A.