Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. március

1996-03-12

20 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST. Szakképzés: bezárnak az iskolák? Hírt adtunk már arról, hogy a fővárosi szakképzés rövid távú kon­cepciója értelmében a jövő tanévtől 59 szakma képzését szünetelte­tik csaknem 40 iskolában. Az idén az egyházi ingatlanok ügyét is rendezni kívánja a főváros, az 1997-98-as tanévben pedig a szak­mák oktatásának összevonására, szervezeti átalakításokra és való­színűleg néhány intézmény bezárására is sor kerül. Bencze Lajos, a főváros okta­tási ügyosztályának vezetője szerint a szakképzés ésszerűsí­tése és korszerűsítése halasztha­tatlanná vált. A 114 intézmény­ből álló hálózat túlságosan nagy ahhoz, hogy változatlan formá­ban fenntartsák. A gyerekek számának csökkenése is indo­kolja a döntést, hiszen Budapes­ten a 14-17 éves korosztály lét­száma 1994-től 2000-ig várha­tóan 20,1 százalékkal fogy majd. 1990 és 1994 között a szakmun­kásképzők száma Budapesten húsz százalékkal nőtt, miközben az érdeklődés irántuk jelentősen visszaesett. (Jelenleg a végzősök 35,7 százaléka tanul tovább szakmunkásképzőben, 6,3 szá­zalékkal kevesebb, mint 1990- ben.) Az 59 szakma képzésének szüneteltetésére azért van szük­ség, mert rengeteg a párhuza­mosság. Bizonyos szakmák iránt folyamatosan csökken a kereslet, ezért ezeket indokolat­lan több helyen oktatni. Az in­tézkedéssel tulajdonképpen egyetlen szakma képzése szűnik meg teljesen (a tímároké), a töb­biét csak egy-egy helyen szüne­teltetik. Az érintett szakmákat a beiskolázási adatok és a munka­erő-piaci statisztikák alapján választották ki, a helyi szünetel­tetésről pedig az iskolákkal kö­zösen döntöttek. A koncepció szerint idén az egyházi ingatlanok sorsát is tisztázni kell, illetve felül kell vizsgálni az intézmények tevé­kenységét, alapító okiratait is. A következő tanévben bizonyos szakmák oktatásának koncent­rációját kellene végrehajtani úgy, hogy az adott képzést a szakmailag legjobb intézmény lássa el. Meg kell vizsgálni azt is, szükség van-e a főváros által bérelt iskolaépületekre, illetve el kell dönteni, mely intézmé­nyek bezárása indokolt - mond­ta Bencze Lajos. A felszabaduló épületek sem maradnának ki­használatlanul, hiszen szükség lenne például beszédjavító isko­lára, és felnőttoktatási közpon­tok kialakítását is tervezi a fő­város. Minderre az egyes szak­macsoportok intézményeinek vezetői és a munkájukat koordi­náló szakmai bizottság tesz majd javaslatot. Bencze Lajos hangsúlyozta: a tervezett leépítések, bezárások fájdalmasak ugyan, de csak így lehet jobb feltételeket teremteni a működőképes iskoláknak. Kiss József, a Pedagógusok Szakszervezetének szakértője kezdettől élesen bírálta a kon­cepciót. A PSZ szerint a szak­képzés mélypontra jutott: az in­tézményekben csak korlátozott mértékben folyik tényleges szakmunkásképzés, mert nagy részükben a gimnáziumi és a technikusi oktatás egyre inkább háttérbe szorítja azt. A megol­dást a szakszervezet nem a le­építésekben, hanem a szakkép­zés megerősítésében látja. Kiss József szerint megengedhetetlen luxus lemondani a jól képzett szakmunkásokról. Ezért a szü­lők és a tanulók „elijesztése” helyett a szakképzés népszerű­sítésére lenne szükség. A PSZ úgy gondolja: mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a neki tetsző első szakmát megta­nulhassa. Azt azonban Kiss Jó­zsef is elismeri, hogy a főváros ekkora hálózatot nem tud fenn­tartani. A megoldást abban lát­ja, hogy - mivel az iskolák na­gyobb része nem csupán buda­pesti beiskolázású -, az intéz­mények fenntartásában más ön­­kormányzatok is vállaljanak részt. A PSZ a koncepciót előkészí­tetlennek tartja. Kiss József el­mondta, az anyag első változa­tát csak véleményezésre kapták meg az érdekvédelmi szerveze­tek, a munkaadói oldal pedig nem kapott lehetőséget arra, hogy megismerhesse a főváros elképzeléseit. Az igazgatók is csak a közgyűlési döntés előtt egy nappal értesültek arról, mit tartalmaz az anyag. A PSZ elsősorban azt kifogá­solta, hogy a koncepcióban az iskolák jellemzése jó néhány tárgyi tévedést tartalmazott. Végül a közgyűlés elé - Kiss Jó­zsef szerint - a koncepciónak a korábbinál „puhább” változata került, az iskolák jellemzése azonban benne maradt. A szakmák képzésének szüne­teltetését a PSZ azért nem he­lyesli, mert úgy látja: az intéz­kedéssel visszafordíthatatlan folyamat kezdődhet el. A jelen­legi, szinte napról napra változó gazdasági helyzetben ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a ma feleslegesnek ítélt szakmára egy-két év múlva újra szükség lesz. A korábbi feltételek azon­ban hiányozni fognak, s a kép­zés újraindítása sokkal többe kerül majd. A PSZ azt is kifogásolja, hogy noha a koncepciót a közgyűlés hagyta jóvá, arról, mely szak­mák képzését szüneteltessék a jövő tanévtől, már csak az okta­tási bizottság döntött. A szak­­szervezet szerint - mivel a terve­zett intézkedések valószínűleg pedagógus-álláshelyek meg­szüntetését is jelentik - a fővá­rosnak egyeztetnie kellett volna az érdekképviseletekkel. Egy ipari szakközépiskola igazgatója - aki azt kérte, nevét ne írjuk le -, úgy látja: furcsa öt­let a fővárostól, hogy az egyes szakmacsoportok intézményve­zetői alakítsanak ki véleményt az iskolabezárásokról, hiszen ki ítélné halálra saját intézményét? A következő lépésben pedig egy szűk érdekcsoport képviselőiből álló szakértői kör tesz majd ja­vaslatot, így elképzelhető, hogy nem azokat az intézményeket zárják be, amelyeknél ez indo­kolt lenne. Salamon Péter, a Bánki Do­­nát Szakközépiskola és Szak­munkásképző igazgatója, aki két évvel ezelőtt részt vett a koncepció előkészítésében, úgy látja: a tervezett intézkedések racionális kényszerek, hiszen kevesebb pénzt és kevesebb ta­nulót kell „elosztani” az intéz­mények között. Az is tény, hogy jó néhány iskola és szakma beis­kolázási gondokkal küzd, illetve potenciális munkanélkülieket képez. Salamon Péter azonban azt már helytelennek tartja, hogy a szakképzés pozícióját in­dokolatlan és felelőtlen általá­nosítással (kizárólag munkanél­külieket képeznek, a szakmun­kásképzés felett eljárt az idő...), „kriptahangulat” terjesztésével gyöngíti jó néhány illetékes. A szakképzés értékeit meg kell őrizni, illetve a képzés struktú­rájának átalakításával tovább kell fejleszteni - állítja az igaz­gató. Udvardi Judit - «*7^ Sorsukról a munkaerőpiac dönt BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE ALFA 146. ELÉRHETŐ ÁLOM, LUXUSKIVITELBEN. 1- MO AUTÓCENTRUM: AUTÓSZALON, MÁRKASZERVIZ, ALKATRÉSZELADÁS. KÖZPONTI TELEPHELY: MO KÖRGYŰRŰ CSEPEL-HALÁSZTELEK LEJÁRÓNÁL. TEL./FAX: 24/374-132, 30/422-226. BELVÁROSI AUTÓSZALONOK: BUDAPEST VI., BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 45. TEL./FAX: 153-4502. BUDAPEST VIK­., JÓZSEF KRT. 14. TEL./FAX: 269-9170. CSOPORT AZ ÚJ ALFA 146-BAN SZÉRIA-FELSZERELÉS MINDAZ, AMELY AZ ÖN BIZTONSÁGÁT ÉS KÉNYELMÉT SZOLGÁLJA: SZERVOKORMÁNY, ELEKTROMOS ABLAKEMELŐ ELÖL, ALFA CODE (INDÍTÁSGÁTLÓ), HŐVÉDŐ ÜVEGEZÉS, ÁLLÍTHATÓ MAGASSÁGÚ KORMÁNY, OSZTHATÓ HÁTSÓ ÜLÉS, VELÚR KÁRPITOZÁS. AZ ALFA 146 1,6IE (103 LE) VÁLTOZAT BRUTTÓ ÁRA A FELSOROLT FELSZERELTSÉGGEL: 2 480 000 FORINT. 1996. március 12., kedd ­) Méhészeket, sajteladókat, bálnavadászokat keresnek Fővárosi állásajánlatok kistükre Az aluljáróban negyvenes férfi­ember álldogál kalappal a kezé­ben. Csak pár forintot kérne, hónapok óta munka nélkül van, és már ennie sincs mit. A kitó­duló tömeg szétválik előtte, majd a háta mögött újra össze­zár. Van, aki szó nélkül megy tovább, mások prezimitálnak egy keveset: ha tényleg akarná, biztosan találna valami munkát Budapesten, tele vannak az új­ságok hirdetéssel. Bentről, biztos állásból nézve, az újságot csak szórakozásból böngésző számára tényleg egy­szerűnek tűnik a dolog. Csak ki kell nyitni a lapot és tárcsázni a megadott számokat. Mert hir­detés meg telefonszám akad bő­ven. Szép leányokat keresnek konzumhölgynek vagy­­ nem kell konzumálni - bárhölgynek, tisztes holland, olasz mulatók­ba táncosnőnek, erotikus és bi­­zarr(!) filmek forgatásához, ne­tán bébiszitternek vagy házve­zetőnek. Ha ezeket kiikszelte az ember, akkor következnek a biztosítási ügynökök és a bró­kerkereső ügynökök, merthogy az ügynököt is ügynökkel kere­sik. Van, aki képzéssel csábít, más átlagon felüli fizetést ígér, és mindehhez kevés munkát. A pályaelhagyó pedagógusnak vi­szont mindenki örül. A belépők azután gyorsan rájönnek, mit jelent a könnyű munka: szénbá­nyászok meggyőzése a biztos jövőről, és hetvenéves nagyma­mák rábeszélése a részvény­­jegyzésre. A felvételünket inté­ző ügynökök többnyire a levél­nyíláson kipréselődni próbáló ebekről, az éppen hazatérő fér­jekről, a nagyott halló nagyma­máról is elfelejtenek szólni. A rutinos álláskeresők végig se ol­vassák ezeket a hirdetéseket. A másik nagy kör a területi képviselőket, üzletkötőket, vándorárusokat kereső cégeké. Jó pénzt és kocsit ajánlanak jégkrém-, porszívó-, ajtó- és cserépértékesítésben jártas-já­ratlan ifjaknak. Hasonlóan csá­bító a kérdezőbiztosi állás. Nem is kell hozzá más, csak türelem és rámenősség. A hirdetések szerint 70-90 ezret is kereshet­nek a maroktelefonos házalók, és az úton-útfélen álldogáló magánvélemény-kutatók. Igaz, ennyi pénzért több ezer kérdő­ívet kell kitöltetniük havonta. Ha ezeket a hirdetéseket is áthúzzuk, akkor marad az epoxigyanta lerakása, az elme­gyógyintézeti ápolómunka, a sajtüzleti eladó meg a multi le­vel marketing. Ezenfelül újra divat lett házfelügyelőt és taka­rítónőt tartani. Keresik is őket tucatszám. Néha egészen meglepőt is ol­vas az ember. Az egyik lapban például leinformálható méhészt kerestek az USA-ba, a másik­ban meg attraktív nyugdíjast címgyűjtési akcióra, a harma­dikban pedig bálnavadászt az első magyar cethalász tengerjá­róra. Az egyetemisták, főiskolá­sok számára munkalehetőséget ajánló Universitas Diákszövet­kezettől viszont huszárokat, Batman-, D’Artagnan- és Piros­­ka-jelmezes hostesseket kértek rendezvényre, virág- és illat­­minta-osztogatókat üzletbe, sörcsapolókat koncertre, csir­­kefogdosókat karámba. S ezzel az állásajánlatok nyolcvanhét százalékát ki is pi­pálhatjuk. A fennmaradó 18- ban csinos, számítógépet virtu­ózan kezelő, több nyelven be­szélő lányokat keresnek szemé­lyi titkárnőnek, menedzser­­asszisztensnek. Sz. A. A.

Next