Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. szeptember
1996-09-03
Az Angyalföld első díszpolgárai Idén először avattak díszpolgárokat Angyalföldön. A kitüntető címet a kerületi önkormányzat határozata alapján azoknak a polgároknak adományozzák, akik a kerület fejlődéséért különösen sokat tettek. A kitüntetést kedden öt kerületi polgár vehette át a József Attila Művelődési Központ színháztermében. A kitüntetettek: Bellay László pedagógus, a Sziget utcai általános iskola nyugdíjas igazgatója, Hegedűs Géza író, Illovszky Rudolf, a Vasas SC labdarúgó-szakosztályának vezetője, dr. Kemény Pál orvos, a Madarász Utcai Gyermekkórház egykori igazgatója, valamint Nemeskürty István író, irodalomtörténész. 32 NÉPSZABADSÁG Balek Baleknek lenni életminőség. Meghaladhatatlan kategória, genetikai adottság. Az ilyennek többnyire már az apja is balek volt, társául is balekot választ. Hogy miről lehet megismerni? Fizeti a számláit, irtózik az adósságtól, becsületes adófizető. A hivatalos iratokat komolyan veszi, érteni akarja, utánanéz, válaszol rájuk. A kudarcait lenyeli és zokszó nélkül hajlandó hibáztatni önmagát, eszébe sem jut valakire ráborítani az asztalt, még akkor sem, ha egyedül ez menthetné meg a gyomorfekélytől. A balekség közgazdasági kategória is. Az adóhatóság számára a balek természetrajzának ismerete mindennél fontosabb, hiszen a hivatalt ezek a jámborok tartják fenn, így például a balek férj értesítést kap az APEH-től, hogy 1993-as évből 2858 forint adótartozása van. A számítógépes kimutatás nehezen érthető, de a végösszeget tartalmazza. A férj - boldogabb időkre emlékezve, hiszen akkor még dolgozott - akár fizetni is hajlandó lenne. Az asszony harcosabb alkat, s neki különben is ismerős az értesítésben szereplő összeg: éppen ennyi adó-visszatérítést kaptak abban az évben. Balekék precízek: megvan az utalvány is. Igaza tudatában Balekné szabadnapot vesz ki, s kora reggel ügyintézni indul. Nem könnyű, hiszen tucatszámra hemzsegnek előtte igazuk tudatában az ügyfelek. Egy-két óra beletelik, amíg végre találkozik az ügyintézővel. Balekné udvarias, félénk, de elszánt, s erre az összegre is szüksége van. Az ügyintéző közönyös, de korrekt, belátja a tévedést, önellenőrző ívet töltet ki, „nullázza” a követelést. Siker, Balekék békén élvezhetik tovább létminimumukat. Fél év múlva újabb levél vet árnyékot a tésztás-krumplis családi idillre. Kimutatás a nullázott adótartozásról, ám mellette felszólítás 1577 forint késedelmi díjról. Balek úr akár fizetne is, csak hagynák végre békén. Neje azonban - lásd fent - harcosabb alkat, s különben is, két gyereke van, sokadika van, elege van. Zsigerig érzett dühvel szabadnapot vesz ki, sorba áll. Az APEH pultja masszív, asztalborogatásról szó sem lehet; a szemgúvasztó düh remek ellenszere a hivatal fárasztásos módszere. Pár óra elteltével hősnőnk újra ügyintézőhöz és igazához jut; jogosulatlan követelésnek nem jogos a késedelmi díja sem. Siker. Balekék békén vegetálhatnak tovább. Mivel a férj jövedelme az elmúlt években összesen sem érte el az adóköteles határt, legfeljebb ez a görgetett tévedés keltheti majd azt az illúziót ’97-ben vagy ’98-ban is, hogy még mindig boldog, adófizető állampolgár. De azért a kíváncsiság benne is motoszkál: vajon hány munkaórát szán az APEH egy havi kilencezernégyszáz forintból élő járadékos adóbevallásának böngészésére - ha már továbbra is kérik tőle? S vajon a hatóság mikor jut el ahhoz az elemi sportszerűséghez, hogy a padlón fekvőbe már nem illik belerúgni? Még akkor sem, ha balekként hagyná magát. Cs. K. É. BUDAPEST Buda millenniumi panasza Nincs unalmasabb, mint a tegnapi újság, ám annál izgalmasabb a tegnapelőtti. A Hegyvidék, a XII. kerületi önkormányzat lapja most azt mutatja be, hogy milyen érdekes egy 100 évvel ezelőtt hírlap. Augusztus 14-i és 28-i számában a kerületi lap millecentenáriumi mellékletet jelentetett meg, amelynek szerkesztői - Horváth Tamás és dr. Müller Jenő - főként a hajdani Buda és Vidéke című újság 1896-os példányait idézik fel. Az akkor hetenként megjelenő, meglepően modern szerkesztésű lap alcímében legfőbb törekvését is jelzi: „Buda és Vidéke érdekeinek és magyarosodásának közlönye”. A magyarosodás fontos és érzékeny dolog volt a Pestnél lassabban kiépülő Buda számára, ami abból is kiderül, hogy a budaiak vegyes érzelmekkel készülődtek az ezredéves évforduló megünneplésére. Látták, hogy a pesti oldal rohamosan fejlődik, a millenniumi készülődés súlypontja, a nagy kiállítás ott szerveződik. „Mi budaiak hiába kesergünk felette, már nem lehet rajta segíteni, a kiállításból nem sok részünk lesz. Ha őfelsége a király nem a mi falaink között székelne, ha a magyar Szent Korona nem itt lenne, egy pár kirándulást kivéve, a kiállítás nyomtalanul tűnnék el Budára nézve” - kesereg a Buda és Vidéke cikkírója 1896-ban. Ki is adták a vigasztaló jelszót, hogy „Él magyar, áll Buda még”, és „Mi ezer évet és nem millenniumot ünneplünk”. Nemcsak kritikusak, de meglepően önkritikusak voltak azonban a budai polgárok és potentátok, akik saját portájukon is sepertek. Ez szó szerint volt értendő, hiszen akciókat indítottak a Városmajor, a Sváb-hegy és az egész környék kitakarítására, az újság pedig mozgalmat hirdetett a magyar nyelv ápolására, így írtak erről: „Az ezredéves ünnep jó alkalom, hogy a magyar székes fővárosnak Duna jobb parti része, melyet még a múltakból ma is a legnémetebbnek tartanak - tüntessen magyarsága mellett. Vegyük ki a használatból a német feliratokat, és hassunk oda, hogy az ezredéves kiállítás megnyíltára a német feliratok a czégtáblákról, kirakatokról, pecsétekről, számlákról, levélpapírokról, szóval bármilyen foglalkozás közben használt tárgyakról kiküszöböltessenek”. Eközben - bár szidták a Pestnek mindenféle kedvezményt adókat - lendületbe jöttek a budai vállalkozók is: felépült a sváb-hegyi Nagyszálló, új vendéglők sora nyílt, a polgári körök és egyletek ezredévi faültetési akciótól a nemzetközi turisztikai kongresszusig sok mindent szerveztek. Volt katonai díszgyakorlat a Vérmezőn, népünnepély a Városmajorban, széplelkű arisztokrata hölgyek jótékonysági akciót rendeztek a budai bástyán „a szegények felsegítésére, a magyar nyelv terjedésének megerősítésére és az iparos-tanulók jó erkölcsének gondozására”. Hogy a tanoncok morális állapota rögtön megjavult-e, nem tudhatjuk meg az újságból, de azt igen, hogy mestereik hirdetésekkel árasztották A fogaskerekű egyik legrégebbi ábrázolása Millenniumi díszfelvonulás a Széna téren mzm Vendéglőmegnyitás. Van szerencsém becses tudomására hozni, hogy ez év október hó 26-án a Krisztinakörut 81. számú házban bor és ma SÖRTERMET nyitottam. Saját termelésű fehérmegyei borok. — Naponta háromszor friss csapolás az Első Magyar Részvénysörfőzde legkitűnőbb söreiből. — Ízletes jó magyar konyha, melyért kezességet vállalok. Tisztelettel !ovács pártos vendéglős. § el a Buda és Vidékét, ami - mint azóta is - sosem árt egy lapnak. Versengve hirdette magát a Császár páratlan gőz- és a Lukács nagy kénes iszapfürdője, a Déli vasút közlekedésével már akkor elégedetlen utazókat pedig imigyen invitálták a közeli vendéglősök: „Nincs ott hiba, ahol a bor patika... Kap jó ételt, monori czipót, szívesen adja azt Lipót.” A hirdetések a mai olvasónak sok tanulságot, mulatságot és talányt jelenthetnek. A millenniumi ünnepi számban például a neves honfiak üdvözlő szövegei között ez áll: „Hajdan úgy tartotta egyik ősapám, hogy a dicsőség forrása a virtus. Dicsőség forrása Pannóniában az Opportunismus, mondom én, Szemere Miklós de genere Huba.” Hogy ezt ünnepi jó tanácsnak vagy korai posztmodern bon mot-nak szánta-e a híres kártya- és életművész, csak találgathatjuk. Ugyancsak nem tudjuk, vajon lett-e foganatja a következő közleménynek: „L. Ferencz urat felszólítom, hogy 48 forintnyi tartozását nálam 48 óra alatt egyenlítse ki.” Lehet, hogy az újságban való felszólításnak volt olyan ereje, mintha ma jól megtermett adósságbehajtók keresnek fel valakit. Mindenesetre az újság a hirdetéseknek köszönhetően is jól prosperált, és amint a Buda és Vidéke cikkei - köztük Jókai Mór néhány írása - mutatják, a környék lassan megbékélt a millenniumi mellőzöttséggel, sértődöttség helyett pedig inkább építkezett. Persze minden jó, ha jó a vége. Az ezredéves ünnepségek vége felé nagy megtiszteltetés érte a budaiakat, mert a rajongott Erzsébet királyné 1896. október 4-én felkereste a Hegyvidéket. A Buda és Vidéke lelkes cikkben számolt be az eseményről: „Őfelsége a Svábhegyen reggelizett és a környék szépségében gyönyörködve hallgatta Radics Béla nótáit, sőt a Széchenyi-hegyről gyalog tért vissza a budai váriakba.” Ez bizony nemcsak a természetkedvelő királynétól, de egy mai turistától is szép teljesítmény. Hámory Gabriella 1996. szeptember 3., kedd A MOSOLYOKBÓL, AMELYRE BIZTOSAN SZÁMÍTHAT Amikor Thaiföldre érkezik, azonnal megérinti Önt az ott élő barátságos emberek vendégszeretete. Az ország 60 millió lakosa mindig szívesen fogadja az idegent. És ez még csak az egyik ok a sok közül, amiért a Malév első, közvetlen távol-keleti úti célja éppen Bangkok lett. A Malév-járat az egyetlen, nonstop Budapest-Bangkok közötti menetrend szerinti járat, amely az üzletemberek számára is a távol-keleti utazás legkényelmesebb módja: október 3-tól, leszállás nélkül, hetente kétszer, már 90 ezer forintért, kedvező csatlakozással a térség további turisztikai és üzleti célpontjai felé. Járatainkról további információ a 267-4333-as telefonszámon, valamint budapesti és vidéki jegyirodáinkban, illetve a Malév Partner-irodákban kapható. Szálltóik rendelkezésére siiausic Hungarian Airlines at Lift