Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. szeptember

1996-09-03

A­z Angyalföld első díszpolgárai Idén először avattak díszpolgá­rokat Angyalföldön. A kitüntető címet a kerületi önkormányzat határozata alapján azoknak a polgároknak adományozzák, akik a kerület fejlődéséért külö­nösen sokat tettek. A kitüntetést kedden öt kerületi polgár vehette át a József Attila Művelődési Központ színháztermében. A ki­tüntetettek: Bellay László peda­gógus, a Sziget utcai általános is­kola nyugdíjas igazgatója, Hege­dűs Géza író, Illovszky Rudolf, a Vasas SC labdarúgó-szakosztá­lyának vezetője, dr. Kemény Pál orvos, a Madarász Utcai Gyer­mekkórház egykori igazgatója, valamint Nemeskürty István író, irodalomtörténész. 32 NÉPSZABADSÁG Balek Baleknek lenni­­ életminőség. Meghaladhatatlan kategória, genetikai adottság. Az ilyen­nek többnyire már az apja is balek volt, társául is balekot választ. Hogy miről lehet meg­ismerni? Fizeti a számláit, ir­tózik az adósságtól, becsületes adófizető. A hivatalos irato­kat komolyan veszi, érteni akarja, utánanéz, válaszol rá­juk. A kudarcait lenyeli és zokszó nélkül hajlandó hibáz­tatni önmagát, eszébe sem jut valakire ráborítani az asztalt, még akkor sem, ha egyedül ez menthetné meg a gyomorfe­kélytől. A balekség közgazda­­sági kategória is. Az adóható­ság számára a balek termé­szetrajzának ismerete min­dennél fontosabb, hiszen a hi­vatalt ezek a jámborok tartják fenn, így például a balek férj ér­tesítést kap az APEH-től, hogy 1993-as évből 2858 fo­rint adótartozása van. A szá­mítógépes kimutatás nehezen érthető, de a végösszeget tar­talmazza. A férj - boldogabb időkre emlékezve, hiszen ak­kor még dolgozott - akár fi­zetni is hajlandó lenne. Az asszony harcosabb alkat, s ne­ki különben is ismerős az ér­tesítésben szereplő összeg: ép­pen ennyi adó-visszatérítést kaptak abban az évben. Balekék precízek: megvan az utalvány is. Igaza tudatá­ban Balekné szabadnapot vesz ki, s kora reggel ügyin­tézni indul. Nem könnyű, hi­szen tucatszámra hemzseg­nek előtte igazuk tudatában az ügyfelek. Egy-két óra bele­telik, amíg végre találkozik az ügyintézővel. Balekné udva­rias, félénk, de elszánt, s erre az összegre is szüksége van. Az ügyintéző közönyös, de korrekt, belátja a tévedést, önellenőrző ívet töltet ki, „nullázza” a követelést. Si­ker, Balekék békén élvezhetik tovább létminimumukat. Fél év múlva újabb levél vet árnyékot a tésztás-krumplis családi idillre. Kimutatás a nullázott adótartozásról, ám mellette felszólítás 1577 fo­rint késedelmi díjról. Balek úr akár fizetne is, csak hagynák végre békén. Neje azonban - lásd fent - harcosabb alkat, s különben is, két gyereke van, sokadika van, elege van. Zsi­­gerig érzett dühvel szabadna­pot vesz ki, sorba áll. Az APEH pultja masszív, asztal­borogatásról szó sem lehet; a szemgúvasztó düh remek el­lenszere a hivatal f­árasztásos módszere. Pár óra elteltével hősnőnk újra ügyintézőhöz és igazához jut; jogosulatlan kö­vetelésnek nem jogos a kése­delmi díja sem. Siker. Balekék békén vege­tálhatnak tovább. Mivel a férj jövedelme az elmúlt években összesen sem érte el az adókö­teles határt, legfeljebb ez a görgetett tévedés keltheti majd azt az illúziót ’97-ben vagy ’98-ban is, hogy még mindig boldog, adófizető ál­lampolgár. De azért a kíván­csiság benne is motoszkál: va­jon hány munkaórát szán az APEH egy havi kilencezer­négyszáz forintból élő járadé­kos adóbevallásának böngé­szésére - ha már továbbra is kérik tőle? S vajon a hatóság mikor jut el ahhoz az elemi sportszerűséghez, hogy a pad­lón fekvőbe már nem illik be­lerúgni? Még akkor sem, ha balekként hagyná magát. Cs. K. É. BUDAPEST Buda millenniumi panasza Nincs unalmasabb, mint a teg­napi újság, ám annál izgalma­sabb a tegnapelőtti. A Hegyvi­dék, a XII. kerületi önkormány­zat lapja most azt mutatja be, hogy milyen érdekes egy 100 évvel ezelőtt hírlap. Augusztus 14-i és 28-i számában a kerületi lap millecentenáriumi mellék­letet jelentetett meg, amelynek szerkesztői - Horváth Tamás és dr. Müller Jenő - főként a haj­dani Buda és Vidéke című újság 1896-os példányait idézik fel. Az akkor hetenként megjelenő, meglepően modern szerkesztésű lap alcímében legfőbb törekvé­sét is jelzi: „Buda és Vidéke ér­dekeinek és magyarosodásának közlönye”. A magyarosodás fontos és érzékeny dolog volt a Pestnél lassabban kiépülő Buda számára, ami abból is kiderül, hogy a budaiak vegyes érzel­mekkel készülődtek az ezred­éves évforduló megünneplésére. Látták, hogy a pesti oldal roha­mosan fejlődik, a millenniumi készülődés súlypontja, a nagy kiállítás ott szerveződik. „Mi budaiak hiába kesergünk felet­te, már nem lehet rajta segíteni, a kiállításból nem sok részünk lesz. Ha őfelsége a király nem a mi falaink között székelne, ha a magyar Szent Korona nem itt lenne, egy pár kirándulást kivé­ve, a kiállítás nyomtalanul tűn­nék el Budára nézve” - kesereg a Buda és Vidéke cikkírója 1896-ban. Ki is adták a vigasz­taló jelszót, hogy „Él magyar, áll Buda még”, és „Mi ezer évet és nem millenniumot ünnep­lünk”. Nemcsak kritikusak, de meg­lepően önkritikusak voltak azonban a budai polgárok és potentátok, akik saját portáju­kon is sepertek. Ez szó szerint volt értendő, hiszen akciókat indítottak a Városmajor, a Sváb-hegy és az egész környék kitakarítására, az újság pedig mozgalmat hirdetett a magyar nyelv ápolására, így írtak erről: „Az ezredéves ünnep jó alka­lom, hogy a magyar székes fő­városnak Duna jobb parti része, melyet még a múltakból ma is a legnémetebbnek tartanak - tüntessen magyarsága mellett. Vegyük ki a használatból a né­met feliratokat­, és hassunk oda, hogy az ezredéves kiállítás megnyíltára a német feliratok a czégtáblákról, kirakatokról, pe­csétekről, számlákról, levélpa­pírokról, szóval bármilyen fog­lalkozás közben használt tár­gyakról kiküszöböltessenek”. Eközben - bár szidták a Pest­nek mindenféle kedvezményt adókat - lendületbe jöttek a bu­dai vállalkozók is: felépült a sváb-hegyi Nagyszálló, új ven­déglők sora nyílt, a polgári kö­rök és egyletek ezredévi faülte­tési akciótól a nemzetközi tu­risztikai kongresszusig sok mindent szerveztek. Volt kato­nai díszgyakorlat a Vérmezőn, népünnepély a Városmajorban, széplelkű arisztokrata hölgyek jótékonysági akciót rendeztek a budai bástyán „a szegények fel­segítésére, a magyar nyelv ter­jedésének megerősítésére és az iparos-tanulók jó erkölcsének gondozására”. Hogy a tanoncok morális állapota rögtön megja­­vult-e, nem tudhatjuk meg az újságból, de azt igen, hogy mes­tereik hirdetésekkel árasztották A fogaskerekű egyik legrégebbi ábrázolása Millenniumi díszfelvonulás a Széna téren mzm Vendéglő­megnyitás. Van szerencsém becses tudo­mására hozni, hogy ez év október hó 26-án a Krisztina­­körut 81. számú házban bor és m­a SÖRTERMET nyitottam. Saját termelésű fehérmegyei bo­rok. — Naponta háromszor friss csapolás az Első Magyar Rész­vénysörfőzde legkitűnőbb söreiből. — Ízletes jó magyar konyha, melyért kezességet vállalok. Tisztelettel !­ovács pártos vendéglős. § el a Buda és Vidékét, ami - mint azóta is - sosem árt egy lapnak. Versengve hirdette magát a Császár páratlan gőz- és a Lu­kács nagy kénes iszapfürdője, a Déli vasút közlekedésével már akkor elégedetlen utazókat pe­dig imigyen invitálták a közeli vendéglősök: „Nincs ott hiba, ahol a bor patika... Kap jó ételt, monori czipót, szívesen adja azt Lipót.” A hirdetések a mai ol­vasónak sok tanulságot, mulat­ságot és talányt jelenthetnek. A millenniumi ünnepi számban például a neves honfiak üdvözlő szövegei között ez áll: „Hajdan úgy tartotta egyik ősapám, hogy a dicsőség forrása a virtus. Dicsőség forrása Pannóniában az Opportunismus, mondom én, Szemere Miklós de genere Hu­ba.” Hogy ezt ünnepi jó tanács­nak vagy korai posztmodern bon mot-nak szánta-e a híres kártya- és életművész, csak ta­lálgathatjuk. Ugyancsak nem tudjuk, va­jon lett-e foganatja a következő közleménynek: „L. Ferencz urat felszólítom, hogy 48 fo­rintnyi tartozását nálam 48 óra alatt egyenlítse ki­­.” Lehet, hogy az újságban való felszólí­tásnak volt olyan ereje, mintha ma jól megtermett adósságbe­hajtók keresnek fel valakit. Mindenesetre az újság a hirde­téseknek köszönhetően is jól prosperált, és amint a Buda és Vidéke cikkei - köztük Jókai Mór néhány írása - mutatják, a környék lassan megbékélt a millenniumi mellőzöttséggel, sértődöttség helyett pedig in­kább építkezett. Persze minden jó, ha jó a vége. Az ezredéves ünnepségek vége felé nagy megtiszteltetés érte a budaia­kat, mert a rajongott Erzsébet királyné 1896. október 4-én fel­kereste a Hegyvidéket. A Buda és Vidéke lelkes cikkben szá­molt be az eseményről: „Őfelsé­ge a Svábhegyen reggelizett és a környék szépségében gyö­nyörködve hallgatta Radics Bé­la nótáit, sőt a Széchenyi-hegy­­ről gyalog tért vissza a budai váriakba.” Ez bizony nemcsak a természetkedvelő királynétól, de egy mai turistától is szép tel­jesítmény. Hámory Gabriella 1996. szeptember 3., kedd A MOSOLYOKBÓL, AMELYRE BIZTOSAN SZÁMÍTHAT Amikor Thaiföldre érkezik, azonnal megérinti Önt az ott élő barátságos emberek vendégszeretete. Az ország 60 millió lakosa mindig szívesen fogadja az idegent. És ez még csak az egyik ok a sok közül, amiért a Malév első, közvetlen távol-keleti úti célja éppen Bangkok lett. A Malév-járat az egyetlen, nonstop Budapest-Bangkok közötti menetrend szerinti járat, amely az üzletemberek számára is a távol-keleti utazás legkényelmesebb módja: október 3-tól, leszállás nélkül, hetente kétszer, már 90 ezer forintért, kedvező csatlakozással a térség további turisztikai és üzleti célpontjai felé. Járatainkról további információ a 267-4333-as telefonszámon, valamint budapesti és vidéki jegyirodáinkban, illetve a Malév Partner-irodákban kapható. Szálltóik rendelkezésére si­iausic Hungarian Airlines a­t L­i­ft

Next