Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. szeptember

2002-09-18

34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. SZEPTEMBER 18., SZERDA 1917. február 3-án a Magyar Színházban tartották Gábor Andor Dollárpapa című darabjának ősbemutatóját. Az alcím a műfajt így határozta meg: A pénz komé­diája 4 felvonásban. A címszerepet, Hoffmann Tamást, az akkor már erősen korpulens, kicsit torz mosolyú színészre bízták, Gyárfás Dezsőre, aki együtt sze­repelt a színlapon Törzs Jenővel,­­ For­­ray Rózsival, Fényes Annuskával és Z. Molnár Lászlóval. Gyárfás Dezső rövid életében hosszú utat tett meg eddig a szerepig. Csökmőn született százhúsz éve, 1882. szeptember 18-án, Budapesten halt meg 1921. január 17-én. Kevés színészünkről mondható el, hogy ilyen olthatatlan vágyat, elkesere­dett akaratot érzett a színészet iránt. A 16 éves korában még szőke, karcsú fiatalem­ber szertelen művészi ambíciókkal szök­­dösött az orfeumok felé, előbb a Herz­­mann Orfeumban imádta a németül ének­lő művészeket, aztán a Wekerle Mulató igazgatójánál jelentkezett, s nagyot bu­kott, ült a Beliczay Kávéházban, s elment Horváth karmesterrel vidéki turnéra, mi­közben szenvedélyes szerelemre gyulladt Carola Cecília, a Fővárosi Orfeum nagy sztárja iránt. Szülei azonban nemigen örültek ennek a szertelenségnek, kapott két nagy pofont, s beíratták nyomdász-inasnak. Kétségbeesetten futkosott a Li­getbe, bámulta a Kis Színkört, a Műszín­kört, feledte Carolát, s imádta Gyurkovics Lolát, amikor apja keze megint elérte, s most meg a Pester Lloyd nyomdájába vitte, azzal a kijelentéssel: - Talán mégis ember lesz belőle! Az Iparoskörben viszont játszhatott, s anyjá­val közölve, hogy ólommérgezése van, jelentkezett a Vígszínház színiiskolájába. Itt végre felfedezték istenáldotta tehetsé­gét. 1­901-ben elvégezte a színiiskolát, előbb Balassagyarmatra került, de csak­hamar visszatért Pestre, s elszerződött a Tárka Színpadhoz, amelyet Zoltán Jenő alapított a Fővárosi Orfeumban. Két tár­sával, Aalbach Jacques-kal és Baumann Károllyal volt tagja a Fővárosi Orfeum­nak. Baumann megteremtette az irodalmi kuplét és a magyar szeriőz dalt. Ők alapí­tották a XIX. század végén e műfaj orszá­gos triászát. Gyárfás Dezső alkotta meg az úgynevezett aktuális kuplét, melyet jó­részt maga írt, s ezzel őt tekintik a pesti kabaré megteremtőjének. 1904-ben a Kis Színkörben játszott és rendezett is. Kupléi, sanzonjai közismer­tek, közkedveltek voltak (Én és a holdvi­lág, Bukj­el szoknya, a Berger Zsiga, a Panama Manó, a Móric, Aranyos nagy­­sád, aranyos nagysád... Weiner István, Grosz Alfréd, Zerkovitz Béla, Hetényi- Heidelberg Albert, Kondor Ernő zenéi­vel). A Fővárosi Orfeum valamennyi mű­sorában fellépett, rendkívül népszerű volt. Ekkor elérte az igazi szerelem is: megismerkedett Déry Blankával, s most kezdett el igazán hízni. Felesége nagysze­rűen főzött, ő pedig megtanulta tisztelni az artistákat. A Fővárosi Orfeum műso­rán - akárcsak a többi orfeumban, hiszen egész Pest egy „grandiózus orfeum” volt akkor — mindig szerepelt egy-egy kis operett, bohózat, de a műsorok fő részét az artisták nyújtották. A bűvészek, zsonglőrök, akrobaták, átvál­tozóművészek, excentrikusok, erőtorná­­szok, táncosok, idomárok többnyire vi­lágszámok voltak (Little Tich, Johnson és Dean, a dzsiggelő páros, Fregoli, az átváltozóművész, Grock, a nagy clown, a magyar Jancsi bohóc, és innen már sorol­hatnánk a nagy magyar artistákat, kik a mai napig ismerten világhírnevet szerez­tek művészetüknek, hazájuknak). Az artista nem játszik, „dolgozik”. Ko­rán reggel már próbál, javítgatja a „szá­mát”, tíz, tizekét nyelven beszél, s a leg­nagyobb egyetértésben vacsorázik elő­adás után a külföldiekkel. Megható kolle­­galitásban élnek egymással, az a szó, „ar­tista” annyit jelent: testvér, írta kis önélet­rajzában Gyárfás Dezső. Nem véletlen, hogy az 1907-től műkö­dő Magyarországi Artista Egyesület tag­jává választotta, sőt 1918-1921 között el­nökének. (Aalbach 1914-15-ben volt az egyesület elnöke.) A Fővárosi Orfeum mellett fellépett más kabarékban, orfeu­mokban (Wekerle Mulató, Royal Orfe­um, Pavillon Mascotte, Télikert stb.). És fellépett Baumann Károly harmincéves színészi jubileumán a Fővárosi Orfeum­ban A műbetyár című darabban. Tizenöt év múlva, népszerűsége csú­csán, végre szerződést ajánlottak neki a Népopera Csokoládé katona című Strauss-operettjében. Igazán színész azonban, úgy tűnik, a Magyar Színház Dollárpapa címszerepében lett. A színpadi vidámság mestere, Gábor Andor vígjátékot írt a Magyar Színház számára. Darabja a Dollárpapa címet vi­seli, és még színre sem került, máris nagy sikert aratott... A dollárpapa polgári ne­vén Hoffmann Tamás. „Gazdagon terített asztal a Gábor Andor Dollárpapája. Dús­kálni lehet az ötletes tréfák egymást ker­gető tengerében. Kacagni a mai idők nyo­masztó súlya alatt nem könnyű dolog, ka­cagtatni még nehezebb. De Gábor Andor érti a kacagtatás mesterségét. Érdemes a Dollárpapa közönségét figyelni. (Bár aki van, nem bolond, hogy a közönséget fi­gyelje, mikor a színpadot figyelheti.) Ez a publikum fél nyolckor elkezd az első szó­nál nevetni, és nem is hagyja abba elő­adás végéig... Gyárfás a milliárdosnak nézett amerikai nagybácsi, akiről kiderül, hogy visszajött ugyan a rokonaihoz Ka­nadából, de bizony húsz dollárnál se égen, se földön nincs több vagyona. Ám a körülmények belehajtják, kénytelen elját­szani a milliárdost. Mikor egy kicsit be­teg lesz, elkezd közjegyzőileg végrendel­kezni, és úgy szórja a milliókat minden­féle közcélokra, hogy öröm hallgatni. Mikor pedig kiderül róla a turpisság, ke­délyesen von egyet a vállán. Mi történhe­tik vele? Nem veszthet semmit. És Gyár­fás hallatlanul kedves dollárpapa. Min­den szava, mozdulata, gesztusa színészi és humoros... Gábor Andor ezt a darabot a pénz komédiájának nevezi. Valóban az, mégpedig a legjobb komédiák egyike.” (Színházi Élet, 1917. febr. 4.) Ez utóbbi mondatra a legjobb bizonyíték, hogy még nem oly régen, 1993-ban is színpadon volt a darab Szolnokon. Gyárfás szerepet kapott az 1917. október 25-i Bródy Sán­­dor-ősbemutatón is, A szerető című da­rabban, amely csakugyan megért száz előadást, s a Pesti Naplóban Hatvany La­jos kritikáját élvezte. A következő évben, a Király Színház­ban színre került Lehár Ferenc-operett­­ben, a Pacsirtában játszott, olyan partne­rekkel, mint Kosáry Emmi, Király Ernő, Dömötör Ilona, Latabár Árpád, Nádor Je­nő, Simon Marcsa, s ez is ősbemutató, 1918 februárjában. „Vezető szerep jut Gyárfás Dezsőnek is, aki Pali bácsi alak­ját ruházza föl a maga egyéni humorával, sok kedves, szeretetre méltó vonással... Mindent tud ez a kitűnő színész, mókázik és még táncol is, ami nem a legkönnyebb mesterség az ő jól termett kerekdedsége mellett.” (Színházi Élet, 1918. febr. 17.) Igazi meglepetést okozott a Bródy Ist­ván alapította ligeti Scala Színházban mint Offenbach Szép Heléna című ope­rettjének Menelaosza. A kritikák szerint „ez az igazi, a klasszikus Menelaos az övé. A szegény, megcsalt királyocska, akinek a dadogása mögött a szíve sír. Nem tudtunk eddig elképzelni sem egy ilyen hatalmas alakú, kövér Menelaosz, s most látjuk: ez az igazi, élő szobra a meg­csalt spártai királynak. Ez a nagyszerű színész főrészese az Offenbach­­operettnek” - írta a Színházi Élet (1920. 19. sz.). Gyafi - ekkor már mindenki így nevezte - még ugyanaznap délután visz­­szaszerződött a Fővárosi Orfeumhoz. Le­het, hogy gúnyt érzett a színházi kritikák­ban, vagy csak az orfeum levegője, az önálló kuplék sikere hiányzott... Önéletrajzi kis könyvében feltárta szí­vének, rajongó lelkesedésének minden titkát. Kitűnik belőle, hogyan kereste a színház és orfeum között életének igazi rendeltetését és művészetének célját. Azt már ő maga sem gondolta, hogy milyen rövid lesz az élete: 39 év! Nincs már élő tanú, aki láthatta volna Gyárfás Dezsőt színpadi szerepben, a kritika pe­dig - tudhatjuk - mindig is a kortól, írójá­tól, a közönségtől és még annyi minden­től függ! A lexikonok is a legnagyobb magyar artisták közé sorolják, a közön­ség kedvencének­­ a pesti magyar kabaré úttörőjének mondják. Alpár Ágnes Az első Dollárpapa „Gyafi” műfajt teremtett jórészt maga írta aktuális kupléival: őt tekintik a pesti kabaré megteremtőjének Gyárfás Dezső fárfásg éve.'zjyer' QmUTi-Tiefb. II rev(MzinhAz VENDÉOJAJBKA ünnepélyes megnyitó előadás 1020. május 15-án, szombton este g­ 7 őrskor PÉCHY ERZSI — Dr. SZÉKELYHIDY FERENC - GYÁRFÁS DEZSŐ GALETTA FERENC és GYÖNGYI IZSÓ grodé*felléptévr ■ SZÉP HELÉNA operett 3 felvonásban. írták: Meilhsc is Hib­ury. fordította: Karinthy Frigy**, a verseket fi­armath Imre. Zenéjét szerzette: J. Offenbach. Rendezte: Bródy István. Karnagy: Barna Izsó. SZEMÉLYEK: 01 • n • .. #* iDr. Székelyhidy Ferenc Párti, Prum­os király fia....................................................Gualitta Fatm Menelausz, spártai király ........... Gyárfás Dezső Heléna, a neje ...................................... Péchy Erzsi Agamemnon, a királyok királya Gyöngyi Izsó Orestes, fia............................­ . Balogh Beake Pylades, a barátja................................................... . . Somogyi Rózsi Caldias, Jupiter főpapja ....................................................Horti Sándor Achlilgs, a rísz, Pinottel király................... . . . . Hegyi Izsó Ajax, az első, Salamisi király..........................................Simonyi Dezső Aja, a második, Lokrisi király ....... Gallai Nándor Phylocomenus, a templom őre .................................Kőváry Lajos Lucides, lakatos .......................................... . . . . Kulinyi Ferenc Bac­is, Heléna meghittje..................................... Pintér Margit Parthen Is 1 ................................. . Kovács Teri Leona I Hegedűs Margit Thesis I Th4!|a papa 8i.................................. tolai Vilma Dejanira­­­r * ...................* . . . . Punier Stefi Melpomene I .......................................... Halmi Hana Hebe­r ...........................................Haraszty Emm­y Egy rabszceganő .................................................................. Gertvay Piroska ............................................................ Kornál Rezső Tőrtér’’- az I. és II. felvonás Sportéba- a Itt. felvonás a naupliai tengerparton A *1­­. f’óKí­íá# ntgy b® Útiját Z?let»oh Olló kt b*l«ttmMt«ra tanított* b*. — A Kiírd - tj»'rt» l«rv«zt*. A diizi»t*x*t 6c*-'*e­t it­icmc*eV tjp*r*hitl fwtgk f**t»tták — A Jd!m*I®k«( Arg«'o t«év»l »zerint *C*fti‘ W*tU*ih» (Vili, CtlSI­ i/t 10.) a* *“*'“* »«a« •«« «tan. Jegyek — elővételi dij nélkü­l — kaphatók a hirdetett előadásokra a Revü-szinház ,, Szerecsen-utc."i 351, a Scala-gim­ház pénzáránál és az összes jegyirodákban i W&&& RBBIHK 1HH ffiS SHI RMu A kuplék nyomtatásban is népszerűek voltak Az emlékezetes előadás színlapja A rákospalotai Kossuth-szobor Holnap az egész ország ünnepel: 200 éve, 1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos. Rákospa­lota a helyi Kossuth-szobor új alapzatra helyezésé­vel csatlakozik az ünnepségekhez. Az önkormány­zat megbízást adott a környezet parkosítására, hogy a szobor minél jobban érvényesüljön, anélkül, hogy eredeti helyzetén a legkisebb változás esnék. Kerü­lendő volt a szobor elforgatása, viszont támogatták posztamensre helyezését. Majd’ egy méterrel emelte meg a szobrot eredeti helyzetéhez képest a körkörös elrendezésű, lépcsőzetes kiképzésű, kőlapokkal bur­kolt vasbeton alapzat. Ez fokozza a szobor hatását, és díszítő növényzet elhelyezésére is szolgál. Kossuth Lajos mellszobrának leleplezését 1908 őszén ünnepelte Rákospalota. Annak idején az or­szág 55. Kossuth-szobrának tartották, későbbi for­rások eltérő sorrendiséget állapítanak meg. Ami vi­szont vitathatatlan: Barcza Lajos (1873-1936) egyetlen önálló köztéri szobráról van szó. A mű­vész különböző tárlatokon bemutatott munkái sorá­ban jobbára gipszminták fordultak elő, eltekintve egy bronz kútszobortól és egy férfi arcmástól, mely utóbbi különös szerencse folytán került a MÉH-től a Magyar Nemzeti Galériához még az 1950-es években. Ez és a Libatömő lány gipszmintája az MNG teljes Barcza Lajos-gyűjteménye. Joggal le­het büszke tehát Rákospalota a szobrászművész ná­luk lévő, ritka alkotására. A sablonos mellszobrok­tól eltérően a szónokló Kossuth alakja egy amorf oszloptömbből formálódik ki. Érdemes megismerkedni a szobor felállításának történetével is. A hazafias érzelmek diktálták a jel­szót: „Kossuth-szobrot Rákospalotának!” Szobor­­bizottság alakult Kovácsi Kálmán lelkész elnökle­tével, ki egyébiránt a helyi Függetlenségi Kör veze­tője is volt. Gyűltek a koronák a jómódúaktól és jöttek sűrű egymásutánban a fillérek a szegények­től, de senki sem maradt ki, míg a 16000 lelket számláló település közadakozása célját nem érte 1908. október 18-án. 1908 júniusában még kérdéses volt a Kossuth­­szobor felállításának helye. A szobor-bizottság szá­mára legalkalmasabbnak az Eötvös utca, Szentmi­hályi út (Szőcs Áron u.) és Tavasz utca (Bácska u.) összetorkolásánál fekvő tér (a mai Hubay Jenő tér) játszott­­ Körtvélyesi Savelyi Dezső, Hayer Arthur, Herrer Géza és Perlmutter Izsák festőművész véle­ményének meghallgatása után. Alternatívaként szóba jött a Vasút utca (Pozsonyi u.) vagy a Fő út is, ahol szintén adódtak szoborállításra alkalmas terü­letek. Végül, lényegében a Fő úti elhelyezés való­sult meg, közvetlenül a Széchenyi tér szegletében. 1908. szeptember 9-én a szoborbizottság tagjai közül dr. Szabó Ferenc, Gyökössy Károly, Penák Pál, Péter Pál, Novák József, Ferk Vilmos és Paál József látogatást tettek Budapesten a Ganz Villa­mossági Gyárral szemben, a II., Kis Rókus u. 21-23 sz. alatti Seenger Béla-féle kőfaragó telepen, ahol az alkotóművész vezetése mellett megtekintették a már majdnem teljesen kész Kossuth-szobrot. 1908. szeptember 27-én a Szabad Hon c. helyi lap már tudósított róla, hogy a leleplezés október 18-án lesz, mely alkalommal vendégként üdvözlik Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, a Függetlenségi Párt elnökét, a kormány tagjait, a parlament elnökét és számos országgyűlési képvi­selőt. Október 15-én a Pesti Hírlap Kossuth Ferenc látogatásárról írván arról is szót ejt, hogy a „rákos­­palotaiak százötven tagú lovas bandériummal akar­tak a miniszter elé bejönni Budapestre, de a díszkí­séret magának a miniszternek a kérésére elmaradt, mert Kossuth nem akarta, hogy a kegyeletes ünne­pély esetleges szocialista tüntetésekre szolgáltas­son alkalmat”. 1908. október 4-én megfogalmazódott néhány szó a Kossuth-szobor leleplezéséhez, melyekkel a Szabad Hon nyilvánvaló célja az általános lelkesí­tés volt. A záró gondolat: „nyugodt lélekkel, biztos jövendőmondással hirdetjük, hogy az általunk emelt kőemlék eltörhetik, elporladhatik, balszeren­cse és ellenség megsemmisíthetik Kossuth apánk díszes emlékszobrát, de azt az eszmét, amelyet a függetlenségről, a szabadságról a leleplezési ünne­pélyen magunkba fogjuk szívni, nem őrli meg sem az idő, sem balsors, sem ellenség vasa”. 1908. október 11-re már összeállt a Kossuth­­szobor leleplezésének programja, mely szerint a Budapestről a délelőtt 10 órai különvonaton érkező vendégeket a vasútállomáson fogadja Ivánka Pál járási főszolgabíró. A leleplezés színhelyére történt felvonulás után az alábbiak szerint tervezték meg az ünnepség menetét: 1. Szózat. Énekli az istvántel­­ki vasúti főműhely 60 tagú dalárdája. 2. Ünnepi megnyitóbeszéd. Tartja Vághó Ferenc községi fő­jegyző. 3. Díszbeszéd. Tartja dr. Hédervári Lehel, a gödöllői választókerület képviselője, mit követ a szobor leleplezése. 4. Kossuth-himnusz. Énekli az istvántelki Testvériség dalkör, zenével kíséri az istvántelki főműhely zenekara 5. Alkalmi óda, írta és szavalja Harsányi Kálmán. 6. A szobor történe­tének ismertetése és a szobor átadása. Kovácsi Kálmán szoborbizottsági elnök. 7. A szobor átvéte­le. T. Varga Antal községi bíró. 8. Himnusz. Énekli a közönség. A leleplezési ünnepélyt a Park vendéglőben díszbeszéd s a Parkerdőben ünnepély volt követen­dő, hol étellel és itallal a rákospalotai úrnők és gazdasszonyok lacikonyhákban voltak ellátandók a közönséget. A népünnepély végére tűzijátékot is ígértek a szervezők. Több napilap és folyóirat is foglalkozott a szo­­boravatóval. Az Újpest, hetilap lévén, október 25-i számában tért ki rá, sajátos hangvételű okfejtéssel arra irányítva a figyelmet, hogy „akit a hatalom ün­nepelhet, annak már elmúlt minden igazsága”. A Szabad Hon későbbi számai visszatértek az alka­lomra, sokáig visszhangozva az avatóünnepség emelkedett hangulatát. Barcza Tibor A nevezetes szobor, eredeti környezetében, a Va­sárnapi Újság fotóján 1908-ban FORRÁS: BUDAPEST KÖZTÉRI SZOBRAI

Next