Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. szeptember
2002-09-18
34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. SZEPTEMBER 18., SZERDA 1917. február 3-án a Magyar Színházban tartották Gábor Andor Dollárpapa című darabjának ősbemutatóját. Az alcím a műfajt így határozta meg: A pénz komédiája 4 felvonásban. A címszerepet, Hoffmann Tamást, az akkor már erősen korpulens, kicsit torz mosolyú színészre bízták, Gyárfás Dezsőre, aki együtt szerepelt a színlapon Törzs Jenővel, Forray Rózsival, Fényes Annuskával és Z. Molnár Lászlóval. Gyárfás Dezső rövid életében hosszú utat tett meg eddig a szerepig. Csökmőn született százhúsz éve, 1882. szeptember 18-án, Budapesten halt meg 1921. január 17-én. Kevés színészünkről mondható el, hogy ilyen olthatatlan vágyat, elkeseredett akaratot érzett a színészet iránt. A 16 éves korában még szőke, karcsú fiatalember szertelen művészi ambíciókkal szökdösött az orfeumok felé, előbb a Herzmann Orfeumban imádta a németül éneklő művészeket, aztán a Wekerle Mulató igazgatójánál jelentkezett, s nagyot bukott, ült a Beliczay Kávéházban, s elment Horváth karmesterrel vidéki turnéra, miközben szenvedélyes szerelemre gyulladt Carola Cecília, a Fővárosi Orfeum nagy sztárja iránt. Szülei azonban nemigen örültek ennek a szertelenségnek, kapott két nagy pofont, s beíratták nyomdász-inasnak. Kétségbeesetten futkosott a Ligetbe, bámulta a Kis Színkört, a Műszínkört, feledte Carolát, s imádta Gyurkovics Lolát, amikor apja keze megint elérte, s most meg a Pester Lloyd nyomdájába vitte, azzal a kijelentéssel: - Talán mégis ember lesz belőle! Az Iparoskörben viszont játszhatott, s anyjával közölve, hogy ólommérgezése van, jelentkezett a Vígszínház színiiskolájába. Itt végre felfedezték istenáldotta tehetségét. 1901-ben elvégezte a színiiskolát, előbb Balassagyarmatra került, de csakhamar visszatért Pestre, s elszerződött a Tárka Színpadhoz, amelyet Zoltán Jenő alapított a Fővárosi Orfeumban. Két társával, Aalbach Jacques-kal és Baumann Károllyal volt tagja a Fővárosi Orfeumnak. Baumann megteremtette az irodalmi kuplét és a magyar szeriőz dalt. Ők alapították a XIX. század végén e műfaj országos triászát. Gyárfás Dezső alkotta meg az úgynevezett aktuális kuplét, melyet jórészt maga írt, s ezzel őt tekintik a pesti kabaré megteremtőjének. 1904-ben a Kis Színkörben játszott és rendezett is. Kupléi, sanzonjai közismertek, közkedveltek voltak (Én és a holdvilág, Bukjel szoknya, a Berger Zsiga, a Panama Manó, a Móric, Aranyos nagysád, aranyos nagysád... Weiner István, Grosz Alfréd, Zerkovitz Béla, Hetényi- Heidelberg Albert, Kondor Ernő zenéivel). A Fővárosi Orfeum valamennyi műsorában fellépett, rendkívül népszerű volt. Ekkor elérte az igazi szerelem is: megismerkedett Déry Blankával, s most kezdett el igazán hízni. Felesége nagyszerűen főzött, ő pedig megtanulta tisztelni az artistákat. A Fővárosi Orfeum műsorán - akárcsak a többi orfeumban, hiszen egész Pest egy „grandiózus orfeum” volt akkor — mindig szerepelt egy-egy kis operett, bohózat, de a műsorok fő részét az artisták nyújtották. A bűvészek, zsonglőrök, akrobaták, átváltozóművészek, excentrikusok, erőtornászok, táncosok, idomárok többnyire világszámok voltak (Little Tich, Johnson és Dean, a dzsiggelő páros, Fregoli, az átváltozóművész, Grock, a nagy clown, a magyar Jancsi bohóc, és innen már sorolhatnánk a nagy magyar artistákat, kik a mai napig ismerten világhírnevet szereztek művészetüknek, hazájuknak). Az artista nem játszik, „dolgozik”. Korán reggel már próbál, javítgatja a „számát”, tíz, tizekét nyelven beszél, s a legnagyobb egyetértésben vacsorázik előadás után a külföldiekkel. Megható kollegalitásban élnek egymással, az a szó, „artista” annyit jelent: testvér, írta kis önéletrajzában Gyárfás Dezső. Nem véletlen, hogy az 1907-től működő Magyarországi Artista Egyesület tagjává választotta, sőt 1918-1921 között elnökének. (Aalbach 1914-15-ben volt az egyesület elnöke.) A Fővárosi Orfeum mellett fellépett más kabarékban, orfeumokban (Wekerle Mulató, Royal Orfeum, Pavillon Mascotte, Télikert stb.). És fellépett Baumann Károly harmincéves színészi jubileumán a Fővárosi Orfeumban A műbetyár című darabban. Tizenöt év múlva, népszerűsége csúcsán, végre szerződést ajánlottak neki a Népopera Csokoládé katona című Strauss-operettjében. Igazán színész azonban, úgy tűnik, a Magyar Színház Dollárpapa címszerepében lett. A színpadi vidámság mestere, Gábor Andor vígjátékot írt a Magyar Színház számára. Darabja a Dollárpapa címet viseli, és még színre sem került, máris nagy sikert aratott... A dollárpapa polgári nevén Hoffmann Tamás. „Gazdagon terített asztal a Gábor Andor Dollárpapája. Dúskálni lehet az ötletes tréfák egymást kergető tengerében. Kacagni a mai idők nyomasztó súlya alatt nem könnyű dolog, kacagtatni még nehezebb. De Gábor Andor érti a kacagtatás mesterségét. Érdemes a Dollárpapa közönségét figyelni. (Bár aki van, nem bolond, hogy a közönséget figyelje, mikor a színpadot figyelheti.) Ez a publikum fél nyolckor elkezd az első szónál nevetni, és nem is hagyja abba előadás végéig... Gyárfás a milliárdosnak nézett amerikai nagybácsi, akiről kiderül, hogy visszajött ugyan a rokonaihoz Kanadából, de bizony húsz dollárnál se égen, se földön nincs több vagyona. Ám a körülmények belehajtják, kénytelen eljátszani a milliárdost. Mikor egy kicsit beteg lesz, elkezd közjegyzőileg végrendelkezni, és úgy szórja a milliókat mindenféle közcélokra, hogy öröm hallgatni. Mikor pedig kiderül róla a turpisság, kedélyesen von egyet a vállán. Mi történhetik vele? Nem veszthet semmit. És Gyárfás hallatlanul kedves dollárpapa. Minden szava, mozdulata, gesztusa színészi és humoros... Gábor Andor ezt a darabot a pénz komédiájának nevezi. Valóban az, mégpedig a legjobb komédiák egyike.” (Színházi Élet, 1917. febr. 4.) Ez utóbbi mondatra a legjobb bizonyíték, hogy még nem oly régen, 1993-ban is színpadon volt a darab Szolnokon. Gyárfás szerepet kapott az 1917. október 25-i Bródy Sándor-ősbemutatón is, A szerető című darabban, amely csakugyan megért száz előadást, s a Pesti Naplóban Hatvany Lajos kritikáját élvezte. A következő évben, a Király Színházban színre került Lehár Ferenc-operettben, a Pacsirtában játszott, olyan partnerekkel, mint Kosáry Emmi, Király Ernő, Dömötör Ilona, Latabár Árpád, Nádor Jenő, Simon Marcsa, s ez is ősbemutató, 1918 februárjában. „Vezető szerep jut Gyárfás Dezsőnek is, aki Pali bácsi alakját ruházza föl a maga egyéni humorával, sok kedves, szeretetre méltó vonással... Mindent tud ez a kitűnő színész, mókázik és még táncol is, ami nem a legkönnyebb mesterség az ő jól termett kerekdedsége mellett.” (Színházi Élet, 1918. febr. 17.) Igazi meglepetést okozott a Bródy István alapította ligeti Scala Színházban mint Offenbach Szép Heléna című operettjének Menelaosza. A kritikák szerint „ez az igazi, a klasszikus Menelaos az övé. A szegény, megcsalt királyocska, akinek a dadogása mögött a szíve sír. Nem tudtunk eddig elképzelni sem egy ilyen hatalmas alakú, kövér Menelaosz, s most látjuk: ez az igazi, élő szobra a megcsalt spártai királynak. Ez a nagyszerű színész főrészese az Offenbachoperettnek” - írta a Színházi Élet (1920. 19. sz.). Gyafi - ekkor már mindenki így nevezte - még ugyanaznap délután viszszaszerződött a Fővárosi Orfeumhoz. Lehet, hogy gúnyt érzett a színházi kritikákban, vagy csak az orfeum levegője, az önálló kuplék sikere hiányzott... Önéletrajzi kis könyvében feltárta szívének, rajongó lelkesedésének minden titkát. Kitűnik belőle, hogyan kereste a színház és orfeum között életének igazi rendeltetését és művészetének célját. Azt már ő maga sem gondolta, hogy milyen rövid lesz az élete: 39 év! Nincs már élő tanú, aki láthatta volna Gyárfás Dezsőt színpadi szerepben, a kritika pedig - tudhatjuk - mindig is a kortól, írójától, a közönségtől és még annyi mindentől függ! A lexikonok is a legnagyobb magyar artisták közé sorolják, a közönség kedvencének a pesti magyar kabaré úttörőjének mondják. Alpár Ágnes Az első Dollárpapa „Gyafi” műfajt teremtett jórészt maga írta aktuális kupléival: őt tekintik a pesti kabaré megteremtőjének Gyárfás Dezső fárfásg éve.'zjyer' QmUTi-Tiefb. II rev(MzinhAz VENDÉOJAJBKA ünnepélyes megnyitó előadás 1020. május 15-án, szombton este g 7 őrskor PÉCHY ERZSI — Dr. SZÉKELYHIDY FERENC - GYÁRFÁS DEZSŐ GALETTA FERENC és GYÖNGYI IZSÓ grodé*felléptévr ■ SZÉP HELÉNA operett 3 felvonásban. írták: Meilhsc is Hibury. fordította: Karinthy Frigy**, a verseket fiarmath Imre. Zenéjét szerzette: J. Offenbach. Rendezte: Bródy István. Karnagy: Barna Izsó. SZEMÉLYEK: 01 • n • .. #* iDr. Székelyhidy Ferenc Párti, Prumos király fia....................................................Gualitta Fatm Menelausz, spártai király ........... Gyárfás Dezső Heléna, a neje ...................................... Péchy Erzsi Agamemnon, a királyok királya Gyöngyi Izsó Orestes, fia............................ . Balogh Beake Pylades, a barátja................................................... . . Somogyi Rózsi Caldias, Jupiter főpapja ....................................................Horti Sándor Achlilgs, a rísz, Pinottel király................... . . . . Hegyi Izsó Ajax, az első, Salamisi király..........................................Simonyi Dezső Aja, a második, Lokrisi király ....... Gallai Nándor Phylocomenus, a templom őre .................................Kőváry Lajos Lucides, lakatos .......................................... . . . . Kulinyi Ferenc Bacis, Heléna meghittje..................................... Pintér Margit Parthen Is 1 ................................. . Kovács Teri Leona I Hegedűs Margit Thesis I Th4!|a papa 8i.................................. tolai Vilma Dejanirar * ...................* . . . . Punier Stefi Melpomene I .......................................... Halmi Hana Heber ...........................................Haraszty Emmy Egy rabszceganő .................................................................. Gertvay Piroska ............................................................ Kornál Rezső Tőrtér’’- az I. és II. felvonás Sportéba- a Itt. felvonás a naupliai tengerparton A *1. f’óKííá# ntgy b® Útiját Z?let»oh Olló kt b*l«ttmMt«ra tanított* b*. — A Kiírd - tj»'rt» l«rv«zt*. A diizi»t*x*t 6c*-'*et iticmc*eV tjp*r*hitl fwtgk f**t»tták — A Jd!m*I®k«( Arg«'o t«év»l »zerint *C*fti‘ W*tU*ih» (Vili, CtlSI i/t 10.) a* *“*'“* »«a« •«« «tan. Jegyek — elővételi dij nélkül — kaphatók a hirdetett előadásokra a Revü-szinház ,, Szerecsen-utc."i 351, a Scala-gimház pénzáránál és az összes jegyirodákban i W&&& RBBIHK 1HH ffiS SHI RMu A kuplék nyomtatásban is népszerűek voltak Az emlékezetes előadás színlapja A rákospalotai Kossuth-szobor Holnap az egész ország ünnepel: 200 éve, 1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos. Rákospalota a helyi Kossuth-szobor új alapzatra helyezésével csatlakozik az ünnepségekhez. Az önkormányzat megbízást adott a környezet parkosítására, hogy a szobor minél jobban érvényesüljön, anélkül, hogy eredeti helyzetén a legkisebb változás esnék. Kerülendő volt a szobor elforgatása, viszont támogatták posztamensre helyezését. Majd’ egy méterrel emelte meg a szobrot eredeti helyzetéhez képest a körkörös elrendezésű, lépcsőzetes kiképzésű, kőlapokkal burkolt vasbeton alapzat. Ez fokozza a szobor hatását, és díszítő növényzet elhelyezésére is szolgál. Kossuth Lajos mellszobrának leleplezését 1908 őszén ünnepelte Rákospalota. Annak idején az ország 55. Kossuth-szobrának tartották, későbbi források eltérő sorrendiséget állapítanak meg. Ami viszont vitathatatlan: Barcza Lajos (1873-1936) egyetlen önálló köztéri szobráról van szó. A művész különböző tárlatokon bemutatott munkái sorában jobbára gipszminták fordultak elő, eltekintve egy bronz kútszobortól és egy férfi arcmástól, mely utóbbi különös szerencse folytán került a MÉH-től a Magyar Nemzeti Galériához még az 1950-es években. Ez és a Libatömő lány gipszmintája az MNG teljes Barcza Lajos-gyűjteménye. Joggal lehet büszke tehát Rákospalota a szobrászművész náluk lévő, ritka alkotására. A sablonos mellszobroktól eltérően a szónokló Kossuth alakja egy amorf oszloptömbből formálódik ki. Érdemes megismerkedni a szobor felállításának történetével is. A hazafias érzelmek diktálták a jelszót: „Kossuth-szobrot Rákospalotának!” Szoborbizottság alakult Kovácsi Kálmán lelkész elnökletével, ki egyébiránt a helyi Függetlenségi Kör vezetője is volt. Gyűltek a koronák a jómódúaktól és jöttek sűrű egymásutánban a fillérek a szegényektől, de senki sem maradt ki, míg a 16000 lelket számláló település közadakozása célját nem érte 1908. október 18-án. 1908 júniusában még kérdéses volt a Kossuthszobor felállításának helye. A szobor-bizottság számára legalkalmasabbnak az Eötvös utca, Szentmihályi út (Szőcs Áron u.) és Tavasz utca (Bácska u.) összetorkolásánál fekvő tér (a mai Hubay Jenő tér) játszott Körtvélyesi Savelyi Dezső, Hayer Arthur, Herrer Géza és Perlmutter Izsák festőművész véleményének meghallgatása után. Alternatívaként szóba jött a Vasút utca (Pozsonyi u.) vagy a Fő út is, ahol szintén adódtak szoborállításra alkalmas területek. Végül, lényegében a Fő úti elhelyezés valósult meg, közvetlenül a Széchenyi tér szegletében. 1908. szeptember 9-én a szoborbizottság tagjai közül dr. Szabó Ferenc, Gyökössy Károly, Penák Pál, Péter Pál, Novák József, Ferk Vilmos és Paál József látogatást tettek Budapesten a Ganz Villamossági Gyárral szemben, a II., Kis Rókus u. 21-23 sz. alatti Seenger Béla-féle kőfaragó telepen, ahol az alkotóművész vezetése mellett megtekintették a már majdnem teljesen kész Kossuth-szobrot. 1908. szeptember 27-én a Szabad Hon c. helyi lap már tudósított róla, hogy a leleplezés október 18-án lesz, mely alkalommal vendégként üdvözlik Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, a Függetlenségi Párt elnökét, a kormány tagjait, a parlament elnökét és számos országgyűlési képviselőt. Október 15-én a Pesti Hírlap Kossuth Ferenc látogatásárról írván arról is szót ejt, hogy a „rákospalotaiak százötven tagú lovas bandériummal akartak a miniszter elé bejönni Budapestre, de a díszkíséret magának a miniszternek a kérésére elmaradt, mert Kossuth nem akarta, hogy a kegyeletes ünnepély esetleges szocialista tüntetésekre szolgáltasson alkalmat”. 1908. október 4-én megfogalmazódott néhány szó a Kossuth-szobor leleplezéséhez, melyekkel a Szabad Hon nyilvánvaló célja az általános lelkesítés volt. A záró gondolat: „nyugodt lélekkel, biztos jövendőmondással hirdetjük, hogy az általunk emelt kőemlék eltörhetik, elporladhatik, balszerencse és ellenség megsemmisíthetik Kossuth apánk díszes emlékszobrát, de azt az eszmét, amelyet a függetlenségről, a szabadságról a leleplezési ünnepélyen magunkba fogjuk szívni, nem őrli meg sem az idő, sem balsors, sem ellenség vasa”. 1908. október 11-re már összeállt a Kossuthszobor leleplezésének programja, mely szerint a Budapestről a délelőtt 10 órai különvonaton érkező vendégeket a vasútállomáson fogadja Ivánka Pál járási főszolgabíró. A leleplezés színhelyére történt felvonulás után az alábbiak szerint tervezték meg az ünnepség menetét: 1. Szózat. Énekli az istvántelki vasúti főműhely 60 tagú dalárdája. 2. Ünnepi megnyitóbeszéd. Tartja Vághó Ferenc községi főjegyző. 3. Díszbeszéd. Tartja dr. Hédervári Lehel, a gödöllői választókerület képviselője, mit követ a szobor leleplezése. 4. Kossuth-himnusz. Énekli az istvántelki Testvériség dalkör, zenével kíséri az istvántelki főműhely zenekara 5. Alkalmi óda, írta és szavalja Harsányi Kálmán. 6. A szobor történetének ismertetése és a szobor átadása. Kovácsi Kálmán szoborbizottsági elnök. 7. A szobor átvétele. T. Varga Antal községi bíró. 8. Himnusz. Énekli a közönség. A leleplezési ünnepélyt a Park vendéglőben díszbeszéd s a Parkerdőben ünnepély volt követendő, hol étellel és itallal a rákospalotai úrnők és gazdasszonyok lacikonyhákban voltak ellátandók a közönséget. A népünnepély végére tűzijátékot is ígértek a szervezők. Több napilap és folyóirat is foglalkozott a szoboravatóval. Az Újpest, hetilap lévén, október 25-i számában tért ki rá, sajátos hangvételű okfejtéssel arra irányítva a figyelmet, hogy „akit a hatalom ünnepelhet, annak már elmúlt minden igazsága”. A Szabad Hon későbbi számai visszatértek az alkalomra, sokáig visszhangozva az avatóünnepség emelkedett hangulatát. Barcza Tibor A nevezetes szobor, eredeti környezetében, a Vasárnapi Újság fotóján 1908-ban FORRÁS: BUDAPEST KÖZTÉRI SZOBRAI