Népszabadság - Budapest melléklet, 2003. január
2003-01-28
22 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2003. JANUÁR 28., KEDD Falusi tanya a város szívében Földhasználati jogú bérleményesek lakják a városligeti házat Városligeti körút. De hol van itt annak valami jele? Séta közben barangoltam ide. Jöttem a Hősök tere felől. Átkószáltam a betonpallókon, és elhagytam azt a díszes hidat, amely szerintem egyedülálló a világban: nincs alatta patak, se út, és mégis ott van, hogy áthidaljon valamit - de hogy mit? Nem tudom. Továbbmentem. A tó partján álldogálva néztem a téli csendéletet. A sirályokat, vadkacsákat etető pestieket. Egy termetes asszonyság jókora zacskóból szórta az eleséget, a szárnyasok hangosan tülekedtek érte a vízen. Egyet külön etetett, a többitől messzire csalva. - Miért tesz vele kivételt? Az asszony kérdő tekintettel, értetlenül fordult felém. - Hát nem látja? Ez egy fehér kacsa. Látott már ilyet? A többiek kivetik, üldözik, ha csak tudják, megtépik. Fehér, mint a hó, néha piros a tolla a vértől. Vigyázok rá, külön kosztolom, mert a többiek nem engedik, elkapják előle. A vakhíd után itt van mindjárt a második pesti világkülönlegesség. Továbbmegyek. Mint a nótában: domboldalon bokrok, fák, alatta, mögötte cserepes ház. Tanya a Városligetben. Tán laknak is benne? Megint csak, mint a nótában: „Ki tanyája ez a nyárfás, nem hallik be a kurjantás.” Keresem a bejáratot, körbejárom a sűrű, bozótszerű, ősszel levelét vesztett, folyondárral benőtt kerítést, de közben belebotlok egy tolókocsiban ülő nőbe. Vastagon körbebugyolálta magát meleg takarókkal. Jól fel van öltözve. Talán járni se tud. Mozdulatlanul ül. Arcát pirosra csípte a hideg. - Mit csinál itt, kedves asszonyom? Nehezen beszél, alig lehet érteni, hogy mit mond. - Én mindennap idejárok. Szinte itt élek. Télen, nyáron, esőben, hóban. A férjem túl idáig. Délelőtt jövünk. A férjem itt hagy, délután értem jön. Az Andrássy út mellett lakunk. Onnan járunk állandóan. - De miért pont ide? - Mindjárt meglátja. Csak néhány perce érkeztünk. Most figyeljen. Lehajol a kocsi mellé támasztott szatyorhoz. Nejlonzacskókat húz ki belőle. Mindegyikben csirkeaprólék. A bokrokból, a sűrű bozótból, a fák alól, titkos mélyedésekből, mintha valaki kaput nyitna, mintha futásra versenypisztoly dörrenne, hirtelen kinyargalnak a macskák. A Városliget cicái. Szépek. Színesek, tarkák, kövérek. Lehetnek vagy tízen, tizenketten. Ők az enyéim. Ők éltetnek engem, én meg őket. Miattuk járunk ide, mindennap. Na, mit szól hozzá? Egy gyönyörű hófehér, zöldeskék szemű macska tisztes távolban maradva a többitől, farkát maga köré kanyarintva ül a hópárnán. - Vele mi van? Az miért nem jön ide? •- kérdem. - Hát az úgy van, hogy ő nem érzi magát közéjük valónak. Ahhoz a házhoz tartozik. Ő a Cirmi. Nagy néha leereszkedik hozzájuk. Odabent úri dolga van. Már mennék feléje, hogy ide, a többihez csalogassam, de felugrik, és hirtelen bebújik a kerítés alatt. Most már a macska után menve mindenképpen végére kell járnom, kik lakhatnak ebben a város közepén álló tanyában. Itt, a Városligetitó, a Szépművészeti Múzeum, a Gundel, az állatkert, a cirkusz, a Széchenyi fürdő melletti park szélén, a sétányok karéjában, a domb hátán? Végre egy kapu. Telemázolva szürke, fekete, sárga, rózsaszín krikszkrakszokkal. A firkálok még ezt sem kímélik. Felfedezek egy kis táblát a mázolmány dzsungelében, rajta fekete betűkkel a felirat: Városligeti körút. De házszám, az nincs. Csak a helyrajzi szám: 29 732. Na, ez is pesti világelsőség napjainkban: itt van egy ház, házszám nélkül, az írás szerint a Városligeti körúton, de a háznak nincs folytatása, nem lehet itt látni semmiféle jelét a körútnak, szinte csak a madár jár erre. Névtáblát pillantok meg rajta: Limpek Sándor. A kapufélfán megtalálom a jelzőcsengő gombját is. Megnyomom. Ez után ilyen helyen azt várná az ember, hogy felbődül egy oroszlán, de legalábbis ugat a házőrző kutya, ehelyett azonban a folyondáros kerítés alól előmászik a fehér Cirmi, és dorombolva lábamhoz dörzsöli bundáját. Kisvártatva kulcs csörren a kapuzárban, ajtó nyílik, és elém áll egy fekete hócsizmás, tiszta tekintetű férfi, kék-fehér kockás ingben, és azt mondja kezet nyújtva: Limpek Sándor vagyok, kerüljön beljebb. Barátságos fogadtatás. Az udvaron végigmegyünk. Megkerüljük a ház felét, és a másik oldalán belépünk a lakásba. Cirmi megint eltűnik, majd hirtelen felugrik egy vastag fatörzsre, mert kintről odamerészkedett egy tarka macska. Szigorúan védi területét. Idehallatszik a zene a Műjégpálya felől. - Látta a sok kacsát? - kérdi a ház ura, és meg se várva válaszom, hozzáteszi: voltak itt hattyúk is. Cicciolina hozatta őket ide, de úgy látszik, innen továbbálltak, az is lehet, hogy nem bírták a sok vadkacsát. Leülünk az előtérben. Innen nyílik jobbra az egyik nagyszoba, benne szép bútorok, nádjából egymás mellett két hálóágy, aztán még egy kisebb helyiség fürdőszobával, vécével. Innen, az előtérből nyílik még egy fürdőszoba, mellette a tágas konyha, a másik sarokból a kisebb szoba. Itt él családjával Limpek Sándor. Tulajdonképpen három család lakik ebben a házban. A családfő: Sándor és felesége, aki mint nővér most Németországban dolgozik. Aztán nagyobbik elvált fia, Sándor, meg a kisebbik fia, Krisztián, aki korán megözvegyült, és most itt él fiatal új feleségével, Csat Erikával, no meg a pár hónapos, még karon ülő, pufók Dominikkal. Itt lakik még Limpek Sándor nagylánya is, Karolina. - Kik lakták régen ezt a házat? - Nem fogja kitalálni. Csendőrök. Itt ültek az udvaron lóhátra, s innen indultak minden áldott nap hosszú városligeti portyára. A háború után kertészek költöztek a házba. Amikor nyugdíjasok lettek, én velük cseréltem el gödi Dunaparti lakásunkat. Ők olyanra vágytak, én meg éppen ilyenre. Itt úgy érezzük magunkat, mintha nem is Budapesten lennénk. A fák között, a lombok alatt kint vagyunk a zöldben, ide nem lát be senki. Nyáron a nyugágyban napozunk, kint sütögetünk a rostélyon, ideszáll a sokféle madár, valamilyen fa mindig ámulatba ejt bennünket változó színeivel, például az a magasra felkúszott folyondár karácsonykor még virágzott. Éjszaka messzire világít a ráeső lámpák fényétől. Százötven négyzetméteren, a magyar állam tulajdonán laknak a Városligetben a Budapest Bank aranyfedezete alapján. Földhasználati joggal bérleményesek ezen a láthatatlan Városligeti körúton, úgy, hogy nyáron még a ház sem látszik ki a sokfelé felfutó zöldfáiból. Házszám nincs, de a helyrajzi szám sem az övék, mert mint megtudtam, a 29 732 az egész Városligeté. A lakbért a zuglói önkormányzatnak fizetik. De megfizetett Limpek Sándor a mesterségéért is. Fegyvermesterként szolgált a határőrségnél. Nem tudja megmondani, hányszor tartott célra, mennyiszer töltött csőre, hányszor lőtt, mennyiszer robbant fülébe a töltény hangja. Csak azt tudja, hogy egyik fülére nagyot hall. Úgyhogy nyáron, ha kiül az udvarra, még azt a kevés városi zajt se hallja, amely átszűrődik a Hősök tere felől. Egy kicsit mozog alatta a szoba padlója, amikor a mélyben tovarobog a földalatti. Az udvaron búcsúzunk. Már mennék, amikor megállít. Utánam szól. - Tudja, ahol most áll, ott a padon ült a Maurer kertészcsalád szomszédja, a Móricz Zsigmond. Ő fogadott engem, akkor jött ki a kórházból. - Móricz Zsigmond? Az író? Az nem lehet! - Pedig az volt a neve az öregúrnak! De nem író volt. Beszerző gépkocsivezetőként dolgozott világéletében. Békés Attila Városligeti körút, 29 732 hrsz. FOTÓ: KOVÁTS ZSOLT Actaris metering systems A Ganz Mérőgyár Kft. az ACTARIS vállalatcsoport tagjaként folytat tevékenységet újonnan épült telephelyén Gödöllőn. Az ACTARIS vállalatcsoport az elmúlt évben alakult a Schlumberger „Resource Management Services” divíziójának átalakulásával. Az ACTARIS vezető szerepet tölt be a villamossági, gáz-, víz- és hőmennyiség-méréstechnikai üzletágban. Elkötelezett üzletpolitikát folytat a vevői igények minél magasabb szintű kielégítésére. A vállalat magasan kvalifikált munkaerővel rendelkezik, mely több mint 100 éves szakmai tapasztalatra épül. A vállalatcsoport magas színvonalú technológiát alkalmaz, és jelen van a világ több mint 30 országában, 8000 alkalmazottal. A Ganz Mérőgyár Kft. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI MÉRNÖKI munkakör betöltésére keres munkatársat. ELVÁRÁSAINK: villamos-, vagy gépészmérnöki végzettség, - 2-3 éves gyakorlat a minőségbiztosítás területén, * - középfokú angolnyelv-tudás (a német nyelv ismerete előnyt jelent). AJÁNLATUNK: színvonalas és kultúrált munkahelyi körülmények, versenyképes jövedelem, folyamatos szakmai fejlődési lehetőség, jó csapatmunka. Önéletrajzát az alábbi címre kérjük eljuttatni: GANZ MÉRŐGYÁR KFT., 2101 Gödöllő, Pf. 396, Humánerőforrás-igazgatóság Telefon: 06-28-520-621 E-mail: mjuhasz@godollo.adaris.com with us •• BRITISH COUNCIL •• Hungary Tanuljon angolul! Beiratkozás: január 27-től ■ felnőtteknek T 478 4778 VI., Benczúr utca 26. ■ Gyerekeknek T 200 3325 IL, Törökvész út 48-54. www.britishcouncil.hu Learn English á Háromszázötven sérült embert foglalkoztatnak Az Üllői Civil Központ színes, illusztrált kiadványt jelentetett meg. Ezzel is szeretné szélesebb körben ismertté tenni tevékenységét, amelyet a kiadványban küldetésnek nevez, s amelynek lényege a sérült emberek társadalmi beilleszkedésének elősegítése, kirekesztődésük megakadályozása. A Civil Központot kettős céllal hozta létre az Üllői Mozgáskorlátozottak Egyesülete. Egyrészt teret akartak biztosítani az egyesület egyre sokoldalúbb programjainak, másrészt meg kívánták valósítani a rehabilitációs foglalkoztatást. Mindkettő sikerült. Utóbbi olyanynyira, hogy a 2001 júliusától kiemelt célszervezetként működő Civil Kht. ma már háromszázötven dolgozót foglalkoztat. Az elmúlt két és fél évben folyamatosan emelkedett a foglalkoztatottak létszáma. Különösen nagy eredménynek tartják, hogy tevékenységüket oly módon sikerült bővíteni, hogy a megváltozott munkaképességűek is nagyszerűen képesek teljesíteni a megrendeléseket. Dolgozóik 21 százaléka megváltozott munkaképességű. Az üllői telephely mellett ma már Vácott, Szentmártonkátán és Inárcson is van fióktelepe a kht.-nak. Kozmetikumot, háztartási cikket és élelmiszert csomagolnak, címkéznek több korszerű gép segítségével. Személygépkocsikba való gumi alkatrészek minőségét ellenőrzik, ipari géprongyot gyártanak és csomagolnak, papíripari, könyvkötészeti munkát is vállalnak. Külön büszkék arra a csoportra, amelyben a nehezen beilleszkedő, az átlagosnál érzékenyebb munkatársaik is képesek teljesíteni feladataikat. A Civil Központ tervei között szerepel olyan, úgynevezett tranzit csoport létrehozása, amely példa lehetne arra, hogyan lehetséges az arra már felkészült dolgozóikat visszajuttatni az elsődleges munkaerőpiacra. Ettől a potenciális munkaadók ugyanúgy ódzkodnak, mint az önmagukban nem eléggé bízó dolgozók, de a kht. szerint az európai szemléletet előbb-utóbb e tekintetben is el kell sajátítani. K. Zs. Vissza a gyökerekhez A fővárosban három családfakutató iroda működik Évente több százan adnak megbízást az „ősök felderítésére” szakosodott budapesti vállalkozásoknak, mert kíváncsiak gyökereikre, származásukra, családjuk múltjára. Virágkorát éli a családtörténeti kutatás. Olykor mesébe illő történetek kerekednek ebből. A Budapesten élő H. Ilona családjának tagjai már évtizedekkel ezelőtt „szétszóródtak” a világban, a múlt elmosódott. Egykor oly büszke váruk fővárosi lakásától nem messze állt, de erről az asszony mit sem tudott. Olyannyira nem ismerte az elődök történetét, hogy egy Brazíliában élő idős hölgynek köszönhetően derült ki nemesi származása. Az idős hölgy ugyanis családfája elkészítését kérte az egyik budapesti irodától, így talált egymásra a Dél- Amerikában és a Budapesten élő unokatestvér. Arról nincs hír, hogy mi lesz az elromosodott vár sorsa, felkerül-e rá valaha a fellelt címer. Budapesten három iroda vállalkozik családtörténeti kutatásra. Idősebb történészek, jogászok foglalkoznak általában a nagy türelmet, kitartást igénylő feladattal. Néhány fiatal történész is vállal kutatást az utóbbi időben. Alapvető a latin és a német nyelvtudás, mert számtalan esetben akár a XVI. századig is vissza kell nyúlni érdemleges adatokért. Dr. Csiszér Péter családfakutató úgy látja, két csoportba oszthatók a szolgáltatást kérők. Vannak, akik „szétszóródott” családtagjaikkal szeretnének kapcsolatot teremteni, míg mások az esetleges örökség reményében kérnek családfát, hogy felleljék külföldön élő rokonaikat. A határon túlról többnyire a nemesi származás igazolását várják. Amerikába „szakadt” magyar férfi fordult nemrégiben a Sigma Részvénytársasághoz, derítse fel gyökereit. Budapesten találta meg az iroda unokatestvérét, akinek címét az elhunyt rokonok sírjáról készített videofelvétellel, a nemesi címerrel, a családjával egyetemben eljuttatta a tengerentúlra. Nyulászi Gáborné dr. Straub Éva, az Országos Levéltár főosztályvezetője elmondta, a nemesi származás kiderítése viszonylag egyszerűbb, mert a királyi könyvben, családi levéltárakban és más összeírásban többet szerepelnek. Polgári származást bizonyító családtörténeti kutatást nagyon ritkán kérnek. A főosztályvezető asszony kiemelte: újratermelődnek az érdeklődők, növekszik a másod-harmadgenerációsok száma, akik a magyar nyelvet már nem is beszélik, ám keresik őseiket, gyökereiket. A kutatást nagymértékben segíti, hogy az egyházi anyakönyvek adatait mikrofilmre vitték a mormon egyház munkatársai, s hamarosan befejezik az 1895-ben bevezetett állami anyakönyvek filmre vitelét is. A fővárosi adatok rögzítésével már elkészültek. Családfakutatást bárki rendelhet, ha van rá pénze. Minimálisan hetvenezer forinttal számolhat az ember, ám kevés adat esetén, netán ha a kutatónak több évszázadon kell „átrágnia” magát, a költségek bizony meghaladhatják a százezer forintot. A kispénzűek gyakran maguk látnak munkához, ez azonban nem mindig vezet sikerre. Olykor azért, mert a kutatást külföldön kéne folytatni. Nyulászi Gáborné dr. Straub Éva elmondta: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk áttörést hoz a kutatók számára, hiszen a családtörténeti adatok könnyen elérhetők lesznek Németországban, Svájcban vagy bármely nyugat-európai országban. Horváth Teréz A kispénzűek gyakran maguk látnak munkához, ez azonban nem mindig vezet sikerre. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Budafok-Tétény Budapest XXII. ker. Önkormányzat Polgármesteri Hivatala PÁLYÁZATOT ÍR KI VAGYONVÉDELMI-ŐRZÉSI feladatok ellátására. Főbb feladatok: • létesítmény 24 órás őrzése, • személyvédelem, • rendezvénybiztosítás, • részleges portaszolgálat ellátása, • pénz- és értékkísérés. A pályázat tartalmazza a pályázó: • a tevékenység végzésének jogosultságát igazoló okiratát, • árajánlatát, • szakmai tevékenységét, • referenciáit. A pályázat benyújtásának határideje: 2003. február 28. Cím: Budafok-Tétény Budapest XXII. ker. Önkormányzat Polgármesteri Hivatal jegyzője, 1221 Budapest, Városház tér isI. em. 35. A pályázat elbírálásának határideje: 2003. március 14. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad: Gombos Katalin gazdasági irodavezető, telefon: 229-2676 _____Ir az Olvasó______ Macera A főváros XIII. kerületében lakunk, ahol a 75 éven felülieknek alanyi jogon jár a közgyógyászati ellátás. Édesanyám 87. életévét tapossa. Évek óta van közgyógyigazolványa, amelyet évenként meg kell újítania. Tekintettel a korára, ezt én intéztem az önkormányzat ügyfélszolgálatán. Nem kis macerába tellett. Az ügyfélszolgálati irodában megkaptam a szükséges formanyomtatványt. Kitöltöttem. Így felszerelkezve elmentem a háziorvosunkhoz, hogy adja meg a rendszeresen szedett gyógyszerek listáját. Mikor ez megvolt, elmentem a közeli gyógyszertárba, hogy árazzák be a szereket. Nem volt egyszerű, mert sem az orvos, sem a patikusok - érthetően - nem álltak azonnal rendelkezésemre, arra kértek, menjek vissza másnap. Mikor a „komplett anyag” összeállt, visszavittem az önkormányzathoz. Most már semmi más dolgom nincs, mint várni a postást, hogy kihozza az ideiglenes közgyógyigazolványt. Nem lehetne egyszerűbben? Király Gábor Miklós