Szabad Nép, 1946. április (4. évfolyam, 75-96. szám)
1946-04-28 / 95. szám
VASÁRNAP 1917 ÁPRILIS *IS SZALÁD NÉP Mi, magyar kommunisták, mindig a Trianon ellen voltunk! — Aki csak egy kicsit ismeri a mi pártunk történetét, annak nem kell magyarázni, hogy mi, magyar kommunisták, miindig Trianon ellen voltunk, mi Trianont igazságtalan békések bélyegeztük. De ugyanakkor küzdöttünk a magyar soviniszták, a magyar imperialista revizionizmus ellen is. Vallották, hogy a magyar igazságot nem az európai reakció örömti, hanem csak az európai demokrácia erőivel a két érvényre jut. ttgert hó és mezei nyúlbőrt, nyúlszőrt minden mennyiségben vesz FISCHER KALAPGYÁR Xiv. Gizella-út. milliárd 1UTI1L0M annak, aki kékszintű, hegyesztett 100-as Sachs, K 173!) rendszámú új 707.783/943 motorszámú segédmotorom nac nyomi ára vezet. A gépet 26-án este 9-kor lopták el a Légrády Károly-utca és Pannonia usarkáról. Értesítést kér Kolos Gijórau, \T 'PHuV'/Auf/"! r»/* gadja az MKP ajánlatát, a tények erejénél fogas szövetségesei lettünk volna a szövetségeseknek! A sovinizmus elleni harc kettős célja . Melyik volt a hazafias párt, ki képviselte a nemzeti érdekeket: mi, vagy ők? Ki akarta jobban előkészíteni a magyar békét: Horthyék vagy mi, kommunisták? Nem rajtunk múlt, hogy utolsónak maradtunk a csatlósok között. De mi, kommunisták, mégse mondtuk, hogy minden elveszett.. A felszabadulás után is hirdettük: sok mindent jóvátehetünk abból, amit elmulasztottunk. Nagyon kérem a magyar értelmiséget, azt a harcet, amit a felszabadulás óta folytattunk, a belső reakció, a sovinizmus ellen, a mi egész egy évtizedes harcunk szempontjából ítélje meg. A mi harcunknak a magyar sovinizmus ellen két célja volt. Az egyik: kigyógyítani a nemzetet a káros és vészes illúziókból, megmagyarázni neki, hogy elvesztettük a háborút, ráébreszteni a való helyzetre. Célunk volt: megóvni a nemzetet attól, hogy ábrándjainak várából leessen a valóság földjére és megüsse magát. De a második fő célunk az volt,, hogy a socinizmus elleni harcunkkal bebizonyítsuk: a mai Magyarország nem azonos a régi Magyarországgal. Legdöntőbb érvünk a béketárgyalásokon az lesz, hogy a magyar demokrácia nem az, ami a régi Magyarország volt, ezt a Magyarországot ne tegyék felelőssé, vagy legalább ne tegyék teljesen felelőssé. Horthyék és Szálasiék bűneiért Legjobban azzal bizonyíthattuk ezt, hogy kíméletlenül, szókimondóan, sokszor a nemzeti érzékenységet is sértve, szembeszálltunk a magyar sovinizmussal. Nem kellemes dolog magyar patrióták számára, akik vagyunk, a hazafias érzelem árja ellen úszni. De, minket nem népszerűségüly hással vezet, hanem a nemzeti érdekek szolgálata! — Ugyanez áll harcunkra a belső reakció ellen. Akárhány vágón békeelőkészítő irománynál többet ért ez a harc a régi rendszer maradványai ellen. A választások után érezhetően megromlott velünk szemben a külpolitikai atmoszféra. Ennek oka az volt, hogy a választások eredményeképpen a magyar belpolitikai fejlődés olyannak mutatkozott, mintha a demokrácia erői gyengék lennének és a magyar demokráciát elöntené a reakció hullámai. Ekkor még Tito marsall is (taps), aki pedig jószívvel viszonylott a magyar kérdésekhez, kedvezőtlenül nyilatkozott rólunk. Most, a moszkvai út Sztálin generalisszimusz (nagy taps) barátságos politikai megnyilatkozását hozta meg. Ez az eredmény köszönhető a magyar demokratikus koalíció egységének is, de legalább olyan mértékben köszönhető annak, hogy az idén márciusban a munkáspártok a magyar demokrácia balszárnyán megmutatták, hogy demokratikus erőink elevenek, mindenki megbízhat a magyar demokrácia jövőjében és fejlődésében. A mi harcunk, a demokratikus fordulatért balfelé és a tömegek mozgósítása ezért, a célért, ez is javította esélyeinket, jelentős és pozitív hozzájárulás volt békeelőkészítésünkhöz, meg nem történtté tenni lehetetlen. Ha, erre az alapra helyezkednénk, ellenünk irányuló szöveségbe, új kisantantba kovácsolnánk a szomszéd országokat. A második kérdés: kinek a támogatását kell elsősorban megnyernünk? A mi válaszunk: a szomszéd népekre, a nagyhatalmak között elsősorban a Szovjetunióra kell támaszkodnunk. Miért? Azért, mert itt élünk a Duna-medencében, a Szovjetunió szomszédságában és nem a La Manche csatornánál vagy Skandináviában. Azok, akik azt remélnék, hogy messzebbmenő maximális követeléseink eléréséhez nyugatról kapunk segítséget, öngyilkos politikát folytatnának. Egyik hetilapunk szopta ki az ujjából azt, hogy a magyar kormány valamiféle ajánlatot kapott nyugatról az etnográfiai határokat illetően. Ebből egyetlen szó sem igaz, ez a magyar közvélemény megmérgezési kísérlete reakciós belpolitikai célok érdekében. A tény az, hogy az angolszász nagyhatalmaktól semmiféle bátorítást arra, hogy területi igényekkel léphetnénk fel a béketárgyalásokon Csehszlovákiával szemben, nemcsak, hogy nem kaptunk, de az ellenkezőjét kaptuk! A magyar béke két fő célja A magyar békeelkészítésnek két kérdésre kell összpontosulnia. Az egyik: mindent el kell követnünk a szomszédos országok területén élő magyar kisebbségek nemzeti egyenjogúságának, nemzeti fejlődésük feltételeinek biztosítására. Mindent el kell követnünk, hogy a magyar demokrácia ennek az egyenjogúságnak biztosítéka lehessen. A másik: a realitások által vont határokon belül, abban az irányban és olyan mértékben, ahol és amennyire lehet, fel kell lépnünk egyéb igényekkel is. Jugoszláviával szemben (Hosszantartó nagy taps), amely a leghősibb magatartást tanúsította a háborúban, nincsenek és nem is lehetnek területi igényeink. A Jugoszláviával való barátság a magyar demokrácia érdeke. Csehszlovákiával szemben koncentrálnunk kell erőfeszítéseinket a Szlovákiában élő több mint félmilliónyi magyarság emberi létének, nemzeti egyenjogúságának biztosítására. Ebből nem engedhetünk és el kell érnünk azt, hogy a népcsere után otta maradó magyarság jogait magában a nemzetközi jogban biztosítsák. Csehszlovákia térítteti integritását az angolszász hatalmakkal és a Szovjetunióval a háború alatt kötött szerződések szavatolták. Nem léphetünk fel vele szemben visszacsatolási, vagy akár csak határkiigazítási igényekkel sem. De mi kommunisták voltunk az elsők, akik kézbevettük a szlovákiai magyarság ügyét. Pártunk vezére, Rákosi MátyásNagy tapsi Tito marsallnál járt ebben az ügyben és közbenjárt ott a szlovákiai magyarság érdekében. Hozzátehetem: nem sikertelenül. Mi mutattunk rá ,arra, hogy tarthatatlan és a potsdami határozatokkal ellenkezik az a csehszlovák álláspont, amely nem akar különbséget tenni a szudétanémetek és a szlovákiai magyarok között. Rámutattunk: a szlovákiai magyar munkásmozgalom támasza volt. a. csehszlovák bislerelle- In.es, demokratikus erőknek, a. besztercebányai felkelésben fegyverrel a kézben vettek" részt magyar munkásért paraszt partizánok. (Nagy taps.) óvakodnunk kell attól, hogy, különösen a. szlovák sovinizmus elleni küzdelem folytatása közben beleessünk ,a. magyar sovinizmus bűnébe. Vannak, akik azt mondják, hogy Szlovákia fasiszta ország, ahol semmi sem történt a demokratizálódás érdekében. Ezt mondani annyit jelent, hogy beleesünk ugyanabba a hibába, amivel Szlovákiát vádoljuk. Az ilyen tendenciák ellen fel kell lépnünk. Nem szabad letagadnunk, hogy különösen Csehország volt te.kintetben előbbre jár a demokratizálódásban, mint mi. Ezután Révai elvtárs megemlékezett a román demokráciáról, amelyivel viszonyunk jó és barátságos. Elképzelhető egy olyan álláspont, amely kevesli e reális békecélokat és azt javasolja: helyezkedjünk a nemzeti intranzigencia álláspontjára, fenntartva igényeinket a jövőre. Ez nem nemzeti külpolitika lenne, hanem donquijotes’amus. Mi nem „dupla vagy semmit” akarunk, hanem valamit (nagy taps) és ezt úgy akarjuk, hogy szilárdan megalapozzuk a dimavölgyi népek jószomszédságát, barátságát. Egy a fontos: a határon túli magyarok ne nemzetietlenedjenek el, ne szakadjanak el tőlünk lélekben, kultúrában. Továbbra is: balra tarts! Ezután Révai elvtára a magyar kormányférfiaknak, különösen Nagy Ferencnek és Gyöngyössy Jánosnak érdemeit méltatta a moszkvai úttal kapcsolatban. De azt hiszem — mondotta — nem kisebbíti az ő érdekeiket, ha emlékeztetek arra, hogy volt még valaki, akinek nagy része van 8, delegáció sikerében, aki most nem volt Moszkvában (viharos nagy taps) és ez pártunk vejéje, Rákosi Mátyás. A Kommunista Párt a maga nemzetközi kapcsolatait, a maga ■nem mai keletű, elvtársi és baráti kapcsolatait a Szovjetunió vezetőivel, elsősorban Sztálinnal (nagy taps) a haza szolgálatába, a magyar ügy szolgálatába, állítja. — Javultak esélyeink, de emlékeztetnem kell arra hogy újra rombolhatnak is. Hogy ez ne következzék be, ahhoz három dolog szükséges: egység a magyar békecélok szolgálatában. A nemzeti érdekek képviseletében kell követelnünk, hogy nemül juttak el azok, akik túligérgetés formájában, akarják aláaknázni a magyar béke kilátásait- A másik feltétel belpolitikai jellegű és így lehetne fogalmazni: továbbra, is balra, tarts! (Taps.) Végleg üssük ki esetleges ellenfeleink kezéből az érveket, hogy itt, Magyarországon még mindig a régi rend az úr. Változtassuk meg gyökeresen belpolitikai berendezésünket. Vigyük végig a harcot a régi rend emberei és intézményei ellen. A .4 harmadk feltétel: a szovjet-magyar barátság külpolitikájának (taps), mint nemzeti külpolitikának megszilárdítása és végleges leszámolás a hintapontikával, bármely köntösben jelentsen is meg. Szilárd és jóbaráti viszonyt akarunk a Szovjetunióval, a magyar nemzeti érdekek szempontjából. - - Mi ennek a három feltételnek megteremtéséért küzdünk. Szerintünk: »• harc e feltételek, megvalósításáért. ■ ez ma az igazi nemzeti politika Arra kérünk minden hatafot, támogassák ezt a harcot, fejezte be a hallgatóság lelkes tapsai között nagyjelentőségű előadását Róva József elvtárs. A Szovjetunióra kell támaszkodnunk . A belső harc természetesen nem elegendő. A békeelőkészítés külpolitikai kérdés, kidolgozása azoknak a kívánságoknak, igényeknek, vagy követeléseknek, amelyekkel Magyarország fellép a béketárgyalásokon. Most, hogy kedvezőbb körülmények között foglalkozhatunk, a közvetlen békeelőkészítéssel, két dolgot kell tisztáznunk: milyen keretek között léphetünk fel magyar igényekkel és kinek a támogatágát kell elsősorban megnyernünk a magunk számára ? — Az első kérdés: követelhetjük-e azt, amit minden magyar szeretne: adják vissza a magyarlakta területeket? Helyezkedhetünk-e az etnográfiai elvek alapjára, függetlenül attól, hogy ez melyik országot érinti. Nem, etnográfiai alapra nem helyezkedhetünk. A tényt, hogy Magyarország Hitler mellett harcolt. 1b Május 1-én díszítsük bra kalainka házaiokat politikai radnl renyképeivel Beszerezhetők kerettel és keret nélkül Hoffmannn képszalonban, IV., Gerlóczy-utca 5. Iragiku* bal*fl hihetkeztében Füredi Veronka, Hiredi.lexsej ekláraunh szízleánya életét vesztette. s zatai. A bécsi döntések idején rámutattunk arra, hogy ez az „országgyarapítás” lényegében és valójában ordségvesztés. Megmondtuk, hirdettük, hogy az ajándék Hitlertől, még ha magyarlakta területekről van is szó, nem lesz jogcím arra, hogy ezeket a területeket visszacsatolhassuk Magyarországhoz. Ellenkezőleg, jogcím lesz arra, hogy mindent elveszítsünk, de most már nem Trianon imperialista rendelkezései alapján, hanem sokkal igazságosabb alapokon. — De akkor is egyedül maradtunk. A láz mindenkit elkapott — emlékezzünk az 1938-as évek diadalmámorára —, és mi nem elégtétellel, inkább bizonyos melankóliával kérdezhetjük most, kinek lett igaza? Ha Hitler ellen szövetkezünk Csehszlovákiával, ez korántsem jelentette volna Trianon elismerését. Ha e kiállás erkölcsi és politikai jogcímén felvetettük volna később a trianoni igazságtalanságok jóvátételét, egy európai újjárendezésnél sem politikai, sem morális alap nem lett volna e kívánságunk megtagadására. Nem hallgattak ránk, Magyarország rásodródott a végzetes útra. De ha már elfogadtuk Hitler ajándékát, együtt kellett-e halasknunk továbbra is a fasiszta tengelylyel? Várjon, a hála kötelez-e bennünket arra, hogy végigmenjünk ezen az úton? Nemzeti politika az lett volna: hálátlannak lenni Hitlerrel szemben, kiugrani a háborúból! Elmulasztott alkalmak Horthy Miklós nem követte ezt a politikát, — mint mondotta, azért, hogy ezzel elkerülje Magyarország megszállását. Ma már nem kell magyaráznunk, milyen gyenge érv volt ez, 1941-ben dicsőséggel, harcok közben, nemzeti függetlenségünk védelmében történhetett volna meg és talán meg is történt volna leveretésenk, megszállásunk. 1944 márciusában gyalázat közben történt meg ugyanez. De mi, kommunisták, még a háborúba való belépésünk után sem mondtuk azt, hogy most már minden elveszett! A háború első évében mi adtuk ki a jelszót: Magyarország európai hivatása elsőnek elszakadni Hitlertől. Horthyék azt mondták, 1941—42-ben olyan erős Németország, hogy lehetetlen elszakadnunk tőle. Később három alkalmunk is volt arra, hogy Magyarország még mint Hitler zsoldos országa is, új politikát kezdjen és kilépjen a háborúból. Az első: 1943 elején Sztálingrád és Voronyezsi után. A másik az első kiugrás után, a harmadik 1944 március 19-én. Németország gyenge volt már, Horthyék mégsem használták ki egyik alkalmat sem. — Mi, magyar kormunisták, a háború egész ideje alatt arra törekedtünk, hogy legjobb magyar lelkiismeretünk szerint javítsuk békekilátásainkat. _ Nem árulok ma már el titkot, ha megmondom, hogy a háború alatt működő titkos adóállomás, a Kossuth rádió, az MKP Vezetőségének rádiófülomárja volt. (Nagy taps.) Mi rámutattunk a Kossuth rádión keresztül arra is, hogyan kell végrehajtani Magyarország kiugrását a német szövetségből. 42—43-ban kiéleződtek az ellentétek. Horthy Magyarországa és Antonescu -fasiszta Romániája között. A Kossuth-rád-sióban mi mindenki számára érthetően javasoltuk az akkori magyar uralkodóköröknek: ugorjanak ki a német, szövetségből és támadjuk meg fegyverrel Romániát. Ez a lépés bármilyen kockázatos lett volna is, Magyarországi megmentését jelentette volna, sőt, ami több, Erdély megnyerését. Ezt a javaslatunkat senki sem értette meg, egy ember: Bajcsy-Zsilinszky Endre kivételével. Ha Horthy akkor első elikiiust a MAGYAR BÉKÉRŐL Péntek délután 6 órára zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia nagyterme. Megjelentek a politikai, tudományos és művészeti élet kiválóságai, eljött ahaladó magyar értelmiség színe, java, hogy meghallgassa Révai József elvtársat, aki a béke ügyében, e döntő nagy kérdésben ismertette a Magyar Kommunista Párt állásfoglalását. Az első sorban ott ül és feszült figyelemmel hallgatja végig az előadást Gyöngyösi János külügyminiszter. Dörgő taps fogadja az előadót, amikor az elnökség kíséretében megjelenik az emelvényen. Bolgár Elek elvtárs, külügyminiszterhelyettes nyitotta meg az értelmiségi nagygyűlést, majd Révai elvtárs emelkedett szólásra. Kétféle békeelőkészítés Révai elvtárs bevezetőül rámutatott arra: a moszkvai út fordulópont a magyar demokrácia történetében. Elsősorban azért, mert kiemelte hazánkat a háborús vereség és a Hitler oldalán végzett zsoldosszolgálat okozta külpolitikai és morális elszigeteltségéből. A magyar béke előkészítésénél immár egy olyan nagyhatalom barátságára, támogatására számíthatunk, amelynek döntő szava le® a délkeleteurópai államokkal kötendő békeszerződések tárgyalásánál. Most, amikor békeesélyeink megjavultak — mondotta —, nekünk, magyar kommunistáknak kötelességünk és jogunk is ezzel a kérdéssel a nyilvánosság, elsősorban az értelmiség nyilvánossága elé lépni. Ellenünk folyt a békeszerződés vitájával kapcsolatban a rágalomhadjárat, bennünket szigeteltek el a magyar közvéleményben a háztártatlanság vádjával, nekünk kellett úszni az ár ellen. Mi megtettük ezt, harcoltunk a magyar sovinizmussal, mert tudtuk: ez a, harc jó ügyért folyik, a magyar béke esélyeinek megjavítását szolgálja. Ma már, a tények világánál mindenki megértheti, hogy ezzel a harcunkkal nemzeti érdekeket szolgáltunk. A magyar értelmiség elé lépünk állásfoglalásunkkal, mert ő értette meg legkevésbé a küzdelmünket és mert az értelmiség az a rétege a magyar társadalomnak, amelyet — ezt becsületére mondom — legjobban izgat és érdekel a béke ügye. » — Régi igazság: a békét nem .a békekötés pillanatában, vagy aztmegelőző hetekben, hónapokban készítik elő. A békekötés a háború következménye. A magyar békét nem a magyar demokráfik kormánya kezdte előkészíteni, nem Nagy Ferenc, Gyöngyösi, János és Rákosi Mátyás, hanem Horthy, Gömbös, Bárdossy és társaik. Már a fasiszta tengelyhez való csatlakozással kezdték a békeelőkészítést és a magyar demokrácia ezzel a békeelőkészítéssel terhelve megy a béketárgyalásokra. Az igazi magyar békéért, a nemzeti érdekek érvényesítéséért azok harcoltak, akik kezdettől fogva ellene fordultak ennek a háborús békeelőkészítésnek. Mi, kommunisták, nem utolsó sorban voltunk azok között, akik az országvesztő békeelőkészítés ellen felvettük a harcot. Egy évtizede harcoltunk a nyilvánvaló magyar katasztrófa, a hivatalos magyar külpolitika ellen. Akkor is, amikor ez, a külpolitika azzal takaródzott, hogy Hitler oldalán a trianoni igazságtalanságok jóvátételére törekszik. Őrizetbe vették a gyűjtőfogház főorvosát A politikai rendőrség őrizetbe vette a gyűjtőfogház főorvosát, dr. Varga Bélát, aki 1931-ben és 1934- ben hírhedt volt a politikai foglyokkal való rossz bánásmódjáról. A súlyos betegeken is végrehajtotta a legszadistább fegyelmi büntetéseket és a foglyokat állandóan verte. A felszabadulás után — mint a Szabad Nép megírta — háborús főbűnösöket állítólagos elmebaj ürügyén kórházba juttatott és kedvező elbánást igyekezett számukra biztosítani. Xaliátnélljár? Ölliftje piszkos gyűrött ? 3 nap alatt garantáltan békeminőségben kitisztítja, vagy 20 percen belül kivasalja KOUflLD Gyár és föüzlet: VII, Szövetség-utca 37. Telefon: 423—590. K i ó U ii z 1 e t e k . II, Fillér-utca 1. II, Zsigmond-utca 13. IV, Vác I utca 6l. VI, Fodmaniczky utca 20. VII. Damjanich utca 30. VIII. Népszínház-utca 24. IX. Ferenc körút 20. XI. Irinyi János utca 10.