Szabad Nép, 1949. április (7. évfolyam, 76-99. szám)
1949-04-17 / 89. szám
TASAKVAF, 1949 ÁPRILIS ÚJ SZABAD NÉP AZ ÖTÉVES TERV TRAKTORA A MAGYAR UGARON Kevés ország van, ahol a politikai rendszer olyan hosszú ideig és olyan eredményesen tudta gátolni a gazdasági fejlődést, mint a mi hazánkban. A magyar uralkodó osztályok elnyomó gépezete oly „jól” működött, hogy nemcsak a forradalom viharát tudta sokáig láncon tartani, hanem — bizonyos fokig — a kapitalista fejlődést is. Nem sikerült volna ez az uraknak, ha nem lett volna hazánk félgyarmati helyzetben. így lett elmaradott, majdnem ázsiai ország Magyarország Európa közepén. Ezt nem csak mi és most látjuk így. Népünk szószólói, a nagy költők, nagy művészek, legjobb politikusaink újra meg újra fájdalommal és keserűséggel írtak erről. Nemcsak a politikai elnyomottság, hanem emiatt az elmaradottság miatt látta Ady Magyarországot „fél nemzetecskék számára epifit szégyenkalodá"-nak; emiatt írta Petőfi gyilkos gúnnyal „Virágozzál dicső ország — nagyra termett náció — s még soká ne háborgasson — a civilizáció". Kossuth pedig egészen gyakorlatiasan mutatott rá elmaradottságunk egyik legdöntőbb okára és következményére híres jelmondatában: „Ipar nélkül félkarú óriás a nemzet". Persze ezen a helyzeten nem változtathatott az sem, hogy a XIX. század végefelé valamelyest meggyorsult a kapitalista fejlődés Magyarországon. Nálunk ez akkor következett be, amikor a kapitalizmus egészben véve már a haladás gátjává vált. Megérezte ezt — anélkül, hogy a kivezető utat látta volna — az így búsuló Arany János: „Midőn a gazdag megkövül — És a szegény elfásul... — Egyszóval a polgárosodás — Fordul reánk csapásul...". S egy másik költő, a szocialista József Attila világosan leírta a bajt is, s azt is, hogy mi segít a bajon„... Csak az öntudatos proletárok diktatúrája Vethet véget a burzsiki zsákmányolásnak örökre." A VáSV&Ó! valóság lett. Négy éve csak, hogy az „új nép”, a „másfajta raj” vette kezébe a hatalmat, de szinte elszédül, aki viszszanéz e rövid néhány esztendő csodálatos eredményeire. Romokból újjáépítettük hazánkat, a hároméves tervvel lezárult a helyreállítás korszaka. És új ötéves tervünkkel a nagy, történelmi feladat elvégzéséhez látunk hozzá, gazdasági elmaradottságunk felszámolásához. Ezzel is, az ötéves tervvel is, éppen úgy, mint a politikai szabadság kivívásával, a dolgozók hatalmának megteremtésével, a magyar történelem legnemesebb hagyományait folytatjuk, nemzetünk legjobbjainak útmutatása nyomán haladunk. A „védegyletet” szervező Kossuth, az útépítő, folyamszabályozó Széchenyi, a vasútépítésért lelkesedő Petőfi vágyai és tervei éppen úgy, mint a nyomorban élő, de felemelkedésről álmodó nép évszázados kívánságai teljesednek be akkor, amikor független hazában, az imperialisták nélkül és ellenére végrehatjük ötéves tervünket. ötéves terv!Agráripari országból ipari agrárországgá lesz hazánk. Az iparnak lesz döntő súlya nemzetgazdaságunkban, de ugyanakkor fejlett és korszerű lesz a magyar mezőgazdaság is. Ilyen rohamos üzemi ipari fejlődést még nem látott ez az ország! Az utolsó tervév termelése 230 százaléka lesz az 1938-asnak; ez azt jelenti, hogy fél évtized alatt annyit fejlődik iparunk, mint a múlt rendszerben egy teljes évszázadban! Erre a „csodára” csak a szocializmust építő rendszer képes. Nem ólomlábon cammog többé, hanem a tervek szárnyán száll az idő Magyarországon. Szerte az országban új gyárak, gyárvárosok épülnek. A mai kis Mohács városkában óriási vasmű nő ki a földből, új vagongyárak, nemesacélgyárak szerszámgépüzemek, villamossági gépgyárak, mezőgazdasági gépgyárak, híd- és vasszerkezetüzemek emelkednek országszerte a szocialista munka nyomán. Hat erőmű, tizenkét konfekciógyár, öt fonószövőüzem, nyolcvanöt téglagyár épül... és még hányszáz új gyár, üzemrész, műhely! Új gyárak füstje száll ott, ahol az ezerholdas hitbizományok lomha teste terpeszkedett: ipart kapnak az elmaradott mezőgazdasági jellegű vidékek és városok. Óriási technikai fejlődésen megy át a műszakilag is számos területen elmaradt magyar ipr. A legnehezebb munkákat, az öntödékben, a bányákban dolgozók munkáját mind nagyobb mértékben gépek fogják elvégezni, példázva ezzel is, hogy a népi demokráciában a legfőbb érték az, aki az urak számára bérrabszolga volt és ágyútöltelék: az ember. Az üzemek százai kapnak legmodernebb gépeket s rátérünk olyan cikkek gyártására is, amelyeket azelőtt csak külföldön vásárolhattunk meg. A régi Magyarországon sárbaragadt a fejlődés kereke és sárbaragadt a paraszt szekeréé is — tengelyig! Télen hó, nyáron por, őszszel sártenger zárta el a magyar falut a külvilágtól. — Az ötéves terv végén minden faluhoz, a legkisebbhez is bekötőút vezet! Nemcsak falusi tekintetben, egész közlekedésünk modernizálásában elmaradtunk a többi ország mögött. Az ötéves terv ezt az elmaradottságot is felszámolja. Vajda János, Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Jókai, a vasútfejlesztés, a gőzhajózás apostolai, az első vasútvonal, a Lánchíd alkotói sem álmodtak arról, hogy fényes villamosvonatok robognak majd Pesttől Miskolcig, hogy új vonal épül Mohácsra, hogy földalatti gyorsvasút röpíti a fővárosban az utast, hogy öt Dunahíd, négy Tiszahíd épül, hogy áruszállításunk ötven százalékkal emelkedik öt év, egy fél évtized alatt! Sötét, nagyon sötét volt az ezeréves magyar éjszaka, de legsötétebb, legázsiaibb ott volt talán, ahol „hárommillió koldus” várta a hajnalt, a magyar falun, — ahogy Ady nevezte: „a magyar ugaron". Dózsa népének vágyai csak a népi demokráciában váltak, csak a munkás-parasztszövetséggel válhattak valóra. Az ezeréves nagy per eldőlt. Ha ma kérdezné a költő: .Mondd, mit érlel annak sorsa, akinek nem jut kapanyél?“ — 642.000 újgazda három és negyedmillió földje felelne neki. Az igazi fejlődás, a falu elmaradottságának felszámolása, a boldog paraszti jövendő megteremtése azonban nagy ötéves tervünkre vár. Ma még legtöbb helyen állatok húzzák az ekét, de a terv végén 20.000 traktor szántja, töri fel a magyar ugart. Ezer arató-cséplőgép dolgozik a mezőkön és számtalan kisebb mezőgazdasági gép. „Ide, aki földet szántott! — Ide, aki traktort gyártott! — Segítsetek proletárok! — Zúg a búza!" — írta József Attila. Nos, a proletárok újra segítenek. Ma még ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Jókai „A jövő század regényében” álmodta meg azt az „Otthon-államot”, amelynek népe nem bízza többé magát a véletlenre s ha szárazság van, mesterséges esőt bocsát a földekre. — Álom? Lesz „esőgép”! öt év alatt 200.000 hold új öntözött területet nyerünk. És világosság árad a magyar faluba: Horthyék 1600 falutól tagadták meg a villanyt és 3000-től — a tudás világosságát. — Az ötéves terv végére nem lesz többé olyan magyar falu, amelyben nem ragyogna a villanyfény. Népfürdők, sportpálya, vízvezeték, a falvak százainak hozza majd a civilizáltabb életet, a hatósági orvos esőben, hóban nem gyalog, hanem autón jár majd betegeihez. Kórházak, egészségházak épülnek. „Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál" nem pusztítják többé a magyar parasztságot. És felragyog a műveltség fénye falun és tanyán. Tantermek ezrei készülnek, új iskolákban új pedagógusok tanítják a gyerekeket. Filmvetítőgép kerül valamennyi falusi kultúrházba, rádiók szólnak minden parasztcsalád otthonában. Olyan új falu születik az ötéves terv nyomán, amely mind közelebb kerül a város színvonalához, amelyben a dolgozó parasztság életét a tudomány és technika ezernyi vívmánya teszi könnyebbé, emberibbé. „Most először fordul elő történelmünk folyamán — mondotta Rákosi elvtárs —, hogy a magyar dolgozó nép végre hozzájutott a rég várt szabadsághoz. Végre önálló, független állami életet élve, szabadon szentelheti erőit annak a feladatnak, hogy pótolja elmaradottságát ... Mi élni akarunk ezzel a történelmi lehetőséggel." Tudjuk, hogy új hazánkat nemcsak építeni, hanem védelmezni is kell. Tudjuk, hogy nagyszerű építőtervünk végrehajtásának feltétele a béke. Békét akarunk, de nem akármilyen békét. A mi zászlónk is ott lobog a Szovjetunió vezette legyőzhetetlen béketábor zászlói között, s rajta Petőfi jelszava: „Békét, békét a világnak. — De ne zsarnok kénytől. — Békét csupán a szabadság — Fölszentelt kezéből. — De míg igy nincs, addig fegyvert ..Védjük a békét, hogy végrehajthassuk tervünket, felemelhessük népünket, megszüntethessük hazánk elmaradottságát! Amit ők alkottak—és amit mi alkotunk ÖT ÉV ALATT _ A felszabadulás előtt több, mint háromezer községünk közül alig ezerben volt villanyáram. Hogy szellemileg még inkább sötétségben tarthassák, félrevezethessék, elnyomhassák, Horthyék szó szoros értelemben sötétségre ítélték a dolgozó parasztokat. 149 falu, ennyit villamosítottak 1933 és 1938 között. Új, ötéves tervünk tízszer ennyit, 1500 falu villamosítását irányozza elő. Ötéves munkánk nyomán több faluban gyullad ki a villanyfény, mint ahányat a tőkés rendszer 40 év alatt, összesen villamosított. Klebelsberg és Hóman kegyelmes urak jóvoltából 1933—1938 között 127 új tanterem létesült Magyarországon. Felháborítóan kicsiny szám ez. De még felháborítóbbá válik, ha megvizsgáljuk, hogy az öt év alatt mindössze 27 új elemi iskolát építettek, viszont megszüntettek két polgárit, két iparostanonciskolát és négy ipari szakiskolát. Mi öt esztendő során 2000 új általános iskolai tantermet építünk, csaknem tizenhatszor annyit, mint ők. Emellett hatalmas összegeket irányoztunk elő egyéb oktatási célokra is, így éppen az iparostanulók, szakmunkások, mezőgazdasági szakemberek képzésére, hogy ily módon is segítsük az ipar és a mezőgazdaság fejlődését. Hatalmas építés: ez a mi ötéves tervünk. Megvalósításához természetesen mérnökök ezreire van szükség, pontosabban szólva, éppen 10.000-re. Államhatalmunk gondoskodik arról, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek. Gondoskodik erről például egy második műegyetem felállításával is. Mi öt év alatt csaknem nyolcszor annyi mérnököt képezünk ki, mint ahányan 1933 és 1938 között mérnöki oklevelet nyertek Magyarországon. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy 10.000 ifjúnak adunk lehetőséget a tanulásra. Ezért a mérnökök a mi mérnökeink, nagy részük a dogozók gyermekeinek sorából emelkedik ki. Emellett pedig jobb, korszerűbb képzést kapnak, mint amilyenben a kiváltságosok közül származó csekélyszámú elődeik részesültek. S öt év alatt, 1933—1938 között 4087 új kórházi ágy létesült Magyarországon. Nem, igazán nem lehet azzal „rágalmazni” az uralkodó osztályokat, hogy a népegészségügy a szívükön feküdt volna. Mi ugyanennyi idő alatt több, mint a kétszeresét, 9000 új kórházi ágyat létesítünk. Emellet pedig gondoljunk csak a védőételekre, a nyaralásokra, az üdülésekre, a sportolási lehetőségekre, a társadalombiztosítás fejlődésére. Nemcsak erősebbek, kulturáltabbak, hanem egészségesebbek is leszünk az ötéves terv során. 1958 1598 Mit vásároltunk húsvétra? Az idei húsvétra nem okozott nagy gondot a bevásárlás a háziasszonyoknak. Lehetett kapni bőven húst, hiszen a KÖZÉRT 1250 mázsa sertéshúst, 1000 mázsa borjúhúst, 1300 mázsa marhahúst hozott forgalomba a húsvét előtti napokban. Zsírból 1000 mázsa, étolajból 200 ezer liter állott rendelkezésre. Baromfiból 150 mázsa került a piacra, tojást pedig korlátlan mennyiségben lehetett kapni. A bőséges áruellátás hatására éppen a húsvét előtti napokban olcsóbb lett a baromfi, így a hízott liba és kacsa, amelynek kilója a hét elején 18—19 forintba került, a hét végén 2—3 forinttal olcsóbbodott. Nemcsak a húsvonalon, hanem a zöldség- és főzelékfélék terénis bőségesen állott minden cikk rendelkezésre. Nézzük meg például három esztendő húsvét előtti felhozatalát: 1944-ben 1098 mázsa zöldség érkezett a húsvét előtti héten, 1943-ban 5215 mázsa, az idén pedig már 5680 mázsa. A tojásellátás terén még nagyobb az emelkedés. Két évvel ezelőtt 570 mázsa, tavaly 709 mázsa, ebben az esztendőben pedig 2472 mázsa tojás érkezett. És mi a helyzet az árak terén? A tavalyival való összehasonlítás hatalmas olcsóbbodást mutat. Míg például 1948-ban a spenót kilója 104—195 fillér volt április 15-én, idén 96—120 fillérbe került. Jóval olcsóbb lett a burgonya is, a tavalyi 1.20— 1.30 forinttal szemben 40—60 fillér volt. A sárgarépa ára a felére csökkent a tavalyihoz viszonyítva, 30 fillérrel lett olcsóbb a petrezselyem, a kararábé a tavalyi 95—130 filléres ár helyett 40—68 fillérbe kerül. A tojás ára 60—66 fillér helyett 50—53 fillér. Az alma 2.50—6.70-be kerül a tavalyi 6.48—11.48 forintos árral szemben. Nemcsak élelmiszer fogyott nagy mennyiségben a húsvét előtti időben, hanem az állami áruházak is hatalmas forgalmat bonyolítottak le. A húsvét előtti két hétben 26 állami áruház forgalma meghaladta a 17 millió forintot és ebben az összegben még nincs benne a húsvét előtti két nap, amely pedig a legforgalmasabb szokott lenni. Az állami áruházak többek között 20.000 darab férfiinget, 60—70.000 méter jó minőségű olcsó szövetet, 22.000 méter 29, forintos imprimét és 20.000 pár típuscipőt hozott forgalomba a húsvéti vásárra. Az állami cukorka- és csokoládégyárak is hatalmas mennységű áruval készültek a húsvétra. Csupán tojásdrazséból 60.000 kilónál több készült. A KÖZÉRT 100 mázsa húsvéti csokoládéfigurát hozott forgalomba, a legolcsóbb 1.30-ba került. A cukorka- és csokoládéforgalom meghaladta a karácsonyit, amely pedig minden évben a legmagasabb szokott lenni . 13 Május,a dobozok ünnepére kész zászlók, zászlóanyagok és színes díszítőpapírok nagy választékban, igen olcsó árakon kaphatók következő áruházainkban: 1. Rákóczi-út 36 14. Kálvin-tér 7 16. Kossuth Lajos-u. 6 16. Rákóczi-út 70—76 12. Csepel, Rákóczi F.-u. 125 17. Rákóczi-út 20 20. József körút 36 Felhívjuk a pártszervezetek, közületek és intézmények figyelmét fenti hirdetésünkre!