Szabad Nép, 1949. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-17 / 89. szám

TASAK­VAF, 1949 ÁPRILIS ÚJ SZABAD NÉP AZ ÖTÉVES TERV TRAKTORA A MAGYAR UGARON Kevés ország van, ahol a poli­tikai rendszer olyan hosszú ideig és olyan eredményesen tudta gá­tolni a gazdasági fejlődést, mint a mi hazánkban. A magyar ural­kodó osztályok elnyomó gépezete oly „jól” működött, hogy nemcsak a forradalom viharát tudta sokáig láncon tartani, hanem — bizonyos fokig — a kapitalista fejlődést is. Nem sikerült volna ez az uraknak, ha nem lett volna hazánk félgyar­mati helyzetben. így lett elmara­dott, majdnem­ ázsiai ország Ma­gyarország Európa közepén. Ezt nem csak mi és most látjuk így. Népünk szószólói, a nagy köl­tők, nagy művészek, legjobb politi­kusaink újra meg újra fájdalommal és keserűséggel írtak erről. Nem­csak a politikai elnyomottság, ha­nem emiatt az elmaradottság miatt látta Ady Magyarországot „fél nemzetecskék számára epifit szé­­gyenkalodá"-nak; emiatt írta Petőfi gyilkos gúnnyal „Virágozzál dicső ország — nagyra termett náció — s még soká ne háborgasson — a civilizáció". Kossuth pedig egészen gyakorlatiasan mutatott rá elmara­dottságunk egyik legdöntőbb okára és következményére híres jelmon­datában: „Ipar nélkül félkarú óriás a nemzet". Persze ezen a helyzeten nem vál­toztathatott az sem, hogy a XIX. század végefelé valamelyest meg­gyorsult a kapitalista fejlődés Ma­gyarországon. Nálunk ez akkor kö­vetkezett be, amikor a kapitalizmus egészben véve már a haladás gát­jává vált. Megérezte ezt — a­nél­kül, hogy a kivezető utat látta volna — az így búsuló Arany János: „Midőn a gazdag megkövül — És a szegény elfásul... — Egyszóval a polgárosodás — Fordul reánk csapásul...". S egy másik költő, a szocialista József Attila világosan leírta a bajt is, s azt is, hogy mi segít a bajon­„... Csak az öntudatos proletárok diktatúrája Vethet véget a burzsiki zsákmányo­lásnak örökre." A VáSV&Ó! valóság lett. Négy éve csak, hogy az „új nép”, a „másfajta raj” vette kezébe a ha­talmat, de szinte elszédül, aki visz­­szanéz e rövid néhány esztendő csodálatos eredményeire. Romokból újjáépítettük hazánkat, a három­éves tervvel lezárult a helyreállítás korszaka. És új ötéves tervünkkel a nagy, történelmi feladat elvégzé­séhez látunk hozzá, gazdasági el­maradottságunk felszámolásához. Ezzel is, az ötéves tervvel is, ép­pen úgy, mint a politikai szabad­ság kivívásával, a dolgozók hatal­mának megteremtésével, a magyar történelem legnemesebb hagyomá­nyait folytatjuk, nemzetünk leg­jobbjainak útmutatása nyomán ha­ladunk. A „védegyletet” szervező Kossuth, az útépítő, folyamszabá­lyozó Széchenyi, a vasútépítésért lelkesedő Petőfi vágyai és tervei éppen úgy, mint a nyomorban élő, de felemelkedésről álmodó nép év­százados kívánságai teljesednek be akkor, amikor független hazában, az imperialisták nélkül és ellenére végreha­­tjük ötéves tervünket. ötéves terv!Agrár­ipari ország­ból ipari agrárországgá lesz ha­zánk. Az iparnak lesz döntő súlya nemzetgazdaságunkban, de ugyan­akkor fejlett és korszerű lesz a ma­gyar mezőgazdaság is. Ilyen rohamos üzemi ipari fejlő­dést még nem látott ez az ország! Az utolsó tervév termelése 230 százaléka lesz az 1938-asnak; ez azt jelenti, hogy fél évtized alatt annyit fejlődik iparunk, mint a múlt rendszerben egy teljes évszá­zadban! Erre a „csodára” csak a szocializmust építő rendszer képes. Nem ólomlábon cammog többé, ha­nem a tervek szárnyán száll az idő Magyarországon. Szerte az ország­ban új gyárak, gyárvárosok épül­nek. A mai kis Mohács városkában óriási vasmű nő ki a földből, új vagongyárak, nemesacélgyárak szerszámgépüzemek, villamossági gépgyárak, mezőgazdasági gép­gyárak, híd- és vasszerkezetüzemek emelkednek országszerte a szocia­lista munka nyomán. Hat erőmű, ti­zenkét konfekciógyár, öt fonószövő­üzem, nyolcvanöt téglagyár épül... és még hányszáz új gyár, üzemrész, műhely! Új gyárak füstje száll ott, ahol az ezerholdas hitbizományok lomha teste terpeszkedett: ipart kapnak az elmaradott mezőgazda­­sági jellegű vidékek és városok. Óriási technikai fejlődésen megy át a műszakilag is számos területen elmaradt magyar i­pr. A legnehe­zebb munkákat, az öntödékben, a bányákban dolgozók munkáját mind nagyobb mértékben gépek fogják elvégezni, példázva ezzel is, hogy a népi demokráciában a leg­főbb érték az, aki az urak számára bérrabszolga volt és ágyútöltelék: az ember. Az üzemek százai kap­nak legmodernebb gépeket s rá­térünk olyan cikkek gyártására is, amelyeket azelőtt csak külföldön vásárolhattunk meg. A régi Magyarországon sárbara­gadt a fejlődés kereke és sárba­­ragadt a paraszt szekeréé is — ten­gelyig! Télen hó, nyáron por, ősz­szel sártenger zárta el a magyar falut a külvilágtól. — Az ötéves terv végén minden faluhoz, a leg­kisebbhez is bekötőút vezet! Nemcsak falusi tekintetben, egész közlekedésünk modernizálásában el­maradtunk a többi ország mögött. Az ötéves terv ezt az elmaradott­ságot is felszámolja. Vajda János, Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Jókai, a vasútfejlesztés, a gőzhajózás apos­tolai, az első vasútvonal, a Lánchíd alkotói sem álmodtak arról, hogy fényes villamosvonatok robognak majd Pesttől Miskolcig, hogy új vonal épül Mohácsra, hogy föld­alatti gyorsvasút röpíti a főváros­ban az utast, hogy öt Dunahíd, négy Tiszahíd épül, hogy áruszállí­tásunk ötven százalékkal emelkedik öt év, egy fél évtized alatt! Sötét, nagyon sötét volt az ezer­éves magyar éjszaka, de legsöté­tebb, legázsiaibb ott volt talán, ahol „hárommillió koldus” várta a hajnalt, a magyar falun, — ahogy Ady nevezte: „a magyar ugaron". Dózsa népének vágyai csak a népi demokráciában váltak, csak a munkás-parasztszövetséggel válhat­tak valóra. Az ezeréves nagy per eldőlt. Ha ma kérdezné a költő: .Mondd, mit érlel annak sorsa, akinek nem jut kapanyél?“ — 642.000 újgazda három és negyed­millió földje felelne neki. Az igazi fejlődás, a falu elmara­dottságának felszámolása, a boldog paraszti jövendő megteremtése azonban nagy ötéves tervünkre vár. Ma még legtöbb helyen álla­tok húzzák az ekét, de a terv vé­gén 20.000 traktor szántja, töri fel a magyar ugart. Ezer arató-cséplő­gép dolgozik a mezőkön és számta­lan kisebb mezőgazdasági gép. „Ide, aki földet szántott! — Ide, aki traktort gyártott! — Segítsetek proletárok! — Zúg a búza!" — írta József Attila. Nos, a proletárok újra segítenek. Ma még ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Jókai „A jövő század regényében” álmodta meg azt az „Otthon-államot”, amelynek népe nem bízza többé magát a véletlenre s ha szárazság van, mesterséges esőt bocsát a föl­dekre. — Álom? Lesz „esőgép”! öt év alatt 200.000 hold új öntö­zött területet nyerünk. És világos­ság árad a magyar faluba: Horthyék 1600 falutól tagadták meg a villanyt és 3000-től — a tu­dás világosságát. — Az ötéves terv végére nem lesz többé olyan ma­gyar falu, amelyben nem ragyogna a villanyfény. Népfürdők, sportpá­lya, vízvezeték, a falvak százainak hozza majd a civilizáltabb életet, a hatósági orvos esőben, hóban nem gyalog, hanem autón jár majd betegeihez. Kórházak, egészséghá­zak épülnek. „Ezernyi fajta népbe­tegség, szapora csecsemőhalál" nem pusztítják többé a magyar parasztságot. És felragyog a mű­veltség fénye falun és tanyán. Tan­termek ezrei készülnek, új iskolák­ban új pedagógusok tanítják a gye­rekeket. Filmvetítőgép kerül vala­mennyi falusi kultúrházba, rádiók szólnak minden parasztcsalád ott­honában. Olyan új falu születik az ötéves terv nyomán, amely mind közelebb kerül a város színvonalához, amely­ben a dolgozó parasztság életét a tudomány és technika ezernyi vív­mánya teszi könnyebbé, embe­ribbé. „Most először fordul elő történel­münk folyamán — mondotta Rá­kosi elvtárs —, hogy­ a magyar dol­gozó nép végre hozzájutott a rég várt szabadsághoz. Végre önálló, független állami életet élve, szaba­don szentelheti erőit annak a fel­adatnak, hogy pótolja elmaradott­ságát ... Mi élni akarunk ezzel a történelmi lehetőséggel." Tudjuk, hogy új hazánkat nem­csak építeni, hanem védelmezni is kell. Tudjuk, hogy nagyszerű építő­­tervünk végrehajtásának feltétele a béke. Békét akarunk,­­ de nem akármilyen békét. A mi zászlónk is ott lobog a Szovjetunió­ vezette le­­győzhetetle­n béketábor zászlói kö­zött, s rajta Petőfi jelszava: „Bé­két, békét a világnak. — De ne zsarnok kénytől. — Békét csupán a szabadság — Fölszentelt kezéből. — De míg igy nincs, addig fegy­vert ..Védjük a békét, hogy vég­rehajthassuk tervünket, felemelhes­sük népünket, megszüntethessük hazánk elmaradottságát! Amit ők alkottak—és amit mi alkotunk ÖT ÉV ALATT _ A felszabadulás előtt több, mint háromezer községünk közül alig ezerben volt villanyáram. Hogy szellemileg még inkább sötétségben tarthassák, félre­vezethessék, elnyomhassák, Horthyék szó szoros értelemben sötétségre ítélték a dolgozó parasztokat. 149 falu, ennyit villamosítottak 1933 és 1938 között. Új, ötéves tervünk tízszer ennyit, 1500 falu villamosítását irányozza elő. Öt­éves munkánk nyomán több faluban gyullad ki a villanyfény, mint ahányat a tőkés rendszer 40 év alatt, összesen villamosított. Klebelsberg és Hóman kegyelmes urak jóvoltából 1933—1938 között 127 új tanterem létesült Magyarországon. Felháborítóan kicsiny szám ez. De még felháborítóbbá válik, ha megvizsgáljuk, hogy az öt év alatt mindössze 27 új elemi iskolát építettek, viszont megszüntettek két polgárit, két iparostanonc­­iskolát és négy ipari szakiskolát. Mi öt esztendő során 2000 új általános iskolai tantermet építünk, csak­nem tizenhatszor annyit, mint ők. Emellett hatalmas összegeket irányoztunk elő egyéb oktatási célokra is, így éppen az iparostanulók, szakmunkások, mezőgazdasági szakemberek képzésére, hogy ily módon is segítsük az ipar és a mezőgazdaság fejlődését. Hatalmas építés: ez a mi ötéves tervünk. Megvalósításához természetesen mérnökök ezreire van szükség, pontosabban szólva, éppen 10.000-re. Állam­hatalmunk gondoskodik arról, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek. Gon­doskodik erről például egy második műegyetem felállításával is. Mi öt év alatt csaknem nyolcszor annyi mérnököt képezünk ki, mint ahányan 1933 és 1938 között mérnöki oklevelet nyertek Magyarországon. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy 10.000 ifjúnak adunk lehetőséget a tanulásra. Ezért a mérnökök a mi mérnökeink, nagy részük a dogozók gyermekeinek sorából emelkedik ki. Emellett pedig jobb, korszerűbb képzést kapnak, mint amilyenben a kiváltságosok közül származó csekélyszámú elődeik részesültek. S öt év alatt, 1933—1938 között 4087 új kórházi ágy létesült Magyaror­szágon. Nem, igazán nem lehet azzal „rágalmazni” az uralkodó osztályokat, hogy a népegészségügy a szívükön feküdt volna. Mi ugyanennyi idő alatt több, mint a kétszeresét, 9000 új kórházi ágyat létesítünk. Emellet pedig gon­doljunk csak a védőételekre, a nyaralásokra, az üdülésekre, a sportolási lehe­tőségekre, a társadalombiztosítás fejlődésére. Nemcsak erősebbek, kulturál­tabbak, hanem egészségesebbek is leszünk az ötéves terv során. 1958 1598 Mit vásároltunk húsvétra? Az idei húsvétra nem okozott nagy gondot a bevásárlás a háziasszonyok­­nak. Lehetett kapni bőven húst, hi­szen a KÖZÉRT 1250 mázsa sertés­húst, 1000 mázsa borjúhúst, 1300 mázsa marhahúst hozott forga­lomba a húsvét előtti napokban. Zsírból 1000 mázsa, étolajból 200 ezer liter állott rendelkezésre. Baromfiból 150 mázsa került a pi­acra, tojást pedig korlátlan mennyi­ségben lehetett kapni. A bőséges áru­ellátás hatására éppen a húsvét előtti napokban olcsóbb lett a baromfi, így a hízott liba és kacsa, amelynek kilója a hét elején 18—19 forintba ke­rült, a hét végén 2—3 forinttal ol­csóbbodott. Nemcsak a húsvonalon, hanem a zöldség- és főzelékfélék terén­­is bősé­gesen állott minden cikk rendelke­zésre. Nézzük meg például három esztendő húsvét előtti felhozatalát: 1944-ben 1098 mázsa zöldség érkezett a húsvét előtti héten, 1943-ban 5215 mázsa, az idén pedig már 5680 má­zsa. A tojásellátás terén még nagyobb az emelkedés. Két évvel ezelőtt 570 mázsa, ta­valy 709 mázsa, ebben az eszten­dőben pedig 2472 mázsa tojás ér­kezett. És mi a helyzet az árak terén? A tavalyival való összehasonlítás hatalmas olcsóbbodást mutat. Míg például 1948-ban a spenót kilója 104—195 fillér volt április 15-én, idén 96—120 fillérbe került. Jóval olcsóbb lett a burgonya is, a tavalyi 1.20— 1.30 forinttal szemben 40—60 fillér volt. A sárgarépa ára a felére csök­kent a tavalyihoz viszonyítva, 30 fil­lérrel lett olcsóbb a petrezselyem, a kararábé a tavalyi 95—130 filléres ár helyett 40—68 fillérbe kerül. A tojás ára 60—66 fillér helyett 50—53 fillér. Az alma 2.50—6.70-be kerül a tavalyi 6.48—11.48 forintos árral szemben. Nemcsak élelmiszer fogyott nagy mennyiségben a húsvét előtti időben, hanem az állami áruházak is hatalmas for­galmat bonyolítottak le. A húsvét előtti két hétben 26 állami áruház forgalma meghaladta a 17 mil­lió forintot és ebben az összegben még nincs benne a húsvét előtti két nap, amely pedig a legforgalmasabb szokott lenni. Az állami áruházak többek között 20.000 darab férfiinget, 60—70.000 mé­ter jó minőségű olcsó szövetet, 22.000 méter 29, forintos imprimét és 20.000 pár típuscipőt hozott forgalomba a húsvéti vásárra. Az állami cukorka- és csokoládé­gyárak is hatalmas mennységű áru­val készültek a húsvétra. Csupán to­jás­drazséból 60.000 kilónál több ké­szült. A KÖZÉRT 100 mázsa húsvéti csokoládé­­figurát hozott forgalomba, a legolcsóbb 1.30-ba került. A cukorka- és csoko­­ládéforgalom meghaladta a karácso­nyit, amely pedig minden évben a legmagasabb szokott lenni . 13 Május­­,a dob­ozok ünnepére kész zászlók, zászlóanyagok és színes díszítőpapírok nagy válasz­tékban, igen olcsó árakon kaphatók következő áruházainkban: 1. Rákóczi-út 36 14. Kálvin-tér 7 1­6. Kossuth Lajos-u. 6 16. Rákóczi-út 70—76 12. Csepel, Rákóczi F.-u. 125 17. Rákóczi-út 20 20. József­ körút 36 Felhívjuk a pártszervezetek, közületek és intézmények figyelmét fenti hirdetésünkre!

Next