Szabad Nép, 1952. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1952-04-01 / 77. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ * SZABAD NÉP ! " A MAI SZAMBAN Hazánk felszabadulási ünnepségeire Budapestre érkezett a koreai, mongol és a román kormányküldöttség (2. old.) — A gyilkosok meg fognak lakolni (3. old.) — A Panmindzsonban működő külföldi tudósítók közös nyilatkozata az amerikaiak baktériumháborújáról (4. old.) — Az amerikai imperialisták aljas baktériumháborújáról tárgyalt a Béke-Világtanács irodája (4. old.) Izzóhangulatú nagygyűlésen a Betoiannisz-gyár nevet adták üzemüknek a Standard dolgozói (5. old.) — Öt kiváló sztahanovistánk négy nappal felszabadulásunk ünnepe előtt (5. old.) — Erő. Uj magyar színmű a Katona József színházban (6. old.) MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI ÁRA .10 FILLÉR X. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM KEDD, 1952. ÁPRILIS 1 Békénk és szabadságunk erős védelmezője Gyűlölte és rettegte a magyar nép a múlt hadseregét, de forrón szereti a néphadsereget, büszke rá. A horthysta hadsereg szinte megtestesítője volt az egész Horthy-rendszernek: hitvány urak kakaskodtak benne s gyötörték, emberi méltóságában megalázták, halálba hajszolták a katonákat. A horthysta hadseregben arra tanították a bekerült munkás- és parasztfiúkat, hogy „alázatosan” szolgálják feljebbvalóikat, hogy gondolkodás nélkül, vakon kövessék parancsaikat, hogy gyűlöljék saját osztályukat, népüket, hogy készek legyenek fegyverrel is vérbefojtani szabadságot és kenyeret követelő tulajdon munkás- és paraszttestvéreiket. Arra tanították őket, hogy áldozzák fel életüket a „haza” — értsd: az ezerholdasok, gyárosok, bankárok paradicsoma — érdekében. A múlt hadseregébe sírva engedte el legénykorba serdült fiát az édesanya. A nép meg dalaiba is beleszőtte keserűségét: „Sirhat az az idős anya, Kinek két fija katona, Öszszeborul mind a kettő, Úgy sir, mint a sebes eső ..." Hét évvel ezelőtt a szovjet katonák fegyverrel elhozták a magyar fegyverek szabadságát is. Április 4 .születésnapja, megteremtője az új magyar hadseregnek, a munkások és a parasztok hadseregének. „A mi hadseregünk minden régi magyar hadseregtől abban különbözik, hogy ez a dolgozó néphadserege, hogy itt nemcsak a legénység, de a parancsnoki kar zöme is a dolgozó nép fia, vér a véréből, hús a fiúsérból” — mondotta Rákosi elvtárs. Ezt a hadsereget ezer és ezer ekephtioleus sí össze a dolgozókkal, ennek a milseregnek egyetlen, mindennél megtiszelőbb feladata: a nép ügyének szolgálata. A horthysta hadsereg szolgálati szabályzata előírta, hogy a közlegények mindent „alázatosan” jelentenek feljebbvalóiknak. Ez a formaság is azt a mélységes, áthághatatlan szakadékot fejezte ki, amely a legénységet és a tisztikart elválasztotta egymástól A mi katonáink már nem „alázatosak”. Tisztelik és szeretik parancsnokaikat, mert tudják, hogy ugyanaz az érdekük, mint nekik: a dolgozó nép, népköztársaságunk, hazánk védelme. Tisztelik és szeretik parancsnokaikat, mert látják, hogy elsők és fáradhatatlanok a tanulásban, a munkában, mert tudják, hogy elsők lennének a harcban is, ha arra kerülne sor. Tisztelik és szeretik parancsnokaikat,mert testvéreik, mert ők is a dolgozó nép fiai. A munkások és parasztok soraiból kerültek ki néphadseregünk nagyszerű parancsnokai. És a néphadsereg bármelyik harcosa előtt nyitva áll az út- hogy maga is lisztté, parancsnokká legyen. A mi hadseregünk szolgálati szabályzata kimondja: „Mindül honvéd egyén bármelyik rendfokozatot elnyerheti.” A múlt hadseregében arra nevelték a katonákat, hogy vakon engedelmeskedjenek a parancsoknak, hogy elfeledjenek gondolkodni, önállóan cselekedni. Tudták, hogy miért rettegnek a közkatonák öntudatra ébredésétől! Csak vakon szolgáló, bábúként mozgatható „bakákat” használhattak fel népellenes céljaikra, csak ilyeneket vethettek ki a frontra önnön érdekeik, saját boldogságuk, jövőjük, szabadságuk ellen harcolni. A mi néphadseregünk ezzel szemben arra tanítja harcosait, hogy szüntelenül növeljék tudásukat, hogy kitartóan sajátítsák el nemcsak a fegyverek kezelését, a korszerű harcászatot, hanem ismerjék meg a magyar nép töörténelmét, művészetét, a marxizmus-leninizmus alapjait is. „Honvédségünk népi demokráciánk egyik legjobb iskolája — mondotta az MDP II. kongresszusán Farkas Mihály elvtárs — ahol a nép fiai megismerkietnek a katonai oktatáson túl a magyar kultúrával, irodalommal, a magyar történelemmel, pártunk harcaival. Harcosaink, tisztjeink '' és 'tábornokaink néphadseregünkben megismerkednek a Szovjetunió dicsőséges harcaival, nagymamú történetével, a Szovjet embertípus nemes jellemvonásaival. Igazi magyar hazafiság és nemzetköziség szellemében nevelődve formálódnak néphadseregünkben a harcosok, tisztek és tábornokok, népünk szabadságának hű katonáivá." A horthysta hadseregben a dolgozó nép gyűlöletére nevelték a katonákat. A mi hadseregünk — mint neve is jelzi — a nép hadserege, amelynek egyik legnagyobb erőforrása a néppel való összeforrottság, egység. Dolgozó népünk, amely a múltban megtanult rettegni a katonaságtól — szívébe zárta és forrón szereti ezt a hadsereget. „Büszkeséggel tölt el az a tudat — írta Vitárisz Jánosné, a komárom megyei Réde községből az egyik tisztképző iskola parancsnokához —, hogy fiam néphadseregünk tisztjelöltje, annak a néphadseregnek katonája, amelynek tisztjei dolgozó népünk fiaiból kerülnek ki. Kívánom, hogy fiam és valamennyi társa tudása legjavát adja a hazának, de ha szükség lesz rá, úgy védje meg fegyverrel is épülő országunkat". Móricz Géza, felsőgödi termelőszövetkezeti tag így írt a honvéd ..Dózsa a gyalogosliszti iskolára: „Az a hír, hogy fiamból katonatiszt lett, nagyon megörvendeztette öreg napjaimat, örülök, hogy a haza védelmére én is adhattam egy harcost, aki őrködni fog békénkre, reánk is". De nemcsak a szülők büszkék katonaijukra, hanem büszke rájuk az a gyár, aza falu is, ahonnan a honvédséghez kerültek. A néphadsereg és a dolgozó nép eggyéforrottságát fejezi ki az a számtalan látogatás, amit néphadseregünk tagjai lesznek volt üzemben is ,megindító dokumentuma a nép és a hadsereg egységének Korom V. Lajos alhadnagy levele, amit a Néphadsereg című laphoz intézett. „Egységemnél gépi kiképzés volt írja a levélben: — Tárgy: a fakitermelés elsajátítása. Ezt a gyakorlatot géppel kellett végrehajtani. Már előző nap törtem a fejem, hogyan lehetnejen úgy kitépnünk, hogy azzal ne tegyünk kárt a dolgozó nép vagyonában. Felkerestem a környék minden állami gazdaságát, hogy megáldjam, nem akarnak-e kivágni fát, vagy tüsköt. Az egyik állami gazdaságban nagy öröm ért, azt tervezték, hogy kiszedik az öreg nagy fákat a fiatal erdőből. Meg is beszéltük rögtön, hogy másnap az egységemmel megkezdjük a kiképzést s mi majd kitépjük, amit ki akartak vágni Lelkiismeretes munkát végeztünk. Tudtuk, hogy most a gyakorlat jó végrehajtásával tanulunk is és segítünk dolgozóinknak is, sok munkaórát megtakarítunk az állami gazdaságnak". A mi hadseregünk a béke és a boldogulás hadserege. Erős fegyvereivel, a népért lángoló szívével őrzi a teremtő munka országát. Harcosaink a dicső szovjet harcosok példáját követik, olyanná akarnak válni, mint a legendás Mereszjev, „az igaz ember”, mint Momgsz L'li Baurdzsán, mint a Szovjet Hadsereg száz- és százezer hőse. Harcosaink pártunk tanítását, pártunk útmutatását követik és olyan hadsereggé fejlesztik néphadseregünket, amelyben elevenen él, kibontakozik, magasabb fokra emelkedik Hunyadi és Rákóczi katonáinak, a 48-as szabadságharcosoknak, az 1919-es magyar Vörös Hadsereg dicső harcosainak szelleme. Olyan hadsereg a mi hadseregünk, amely sziklaszilárdan áll őrt hazánk határain, amely szorosan fogja fegyverét, amely megbízható, kemény védelmezője a magyar szabadságnak és függetlenségnek. Olyan hadsereg a mi hadseregünk, amely ragyogó példaképének, a Szovjet Hadseregnek oldalán, együtt a népi demokratikus országok hadseregeivel ,meggondolásra készteti a háborúra törő imperialistákat Ezért április 4-én, amikor a honvédség díszszázadai elvonulnak majd pártunk és az állam vezetői, a felszabadulást ünneplő dolgozók előtt, forró szeretettel kiáltjuk pártunk jelszaván „Éljen békénk és szabadságunk erős védelmezője, a magyar néphadsereg! Tervünk egyik legfontosabb tartaléka: a munkafegyelem további megerősítése Vas Zoltán elvtárs beszámolója a munkafegyelem kérdésében összehívott aktíva-értekezleten Pártunk Központi Vezetősége március 29-re aktívaértekezletet hívott össze, amelyen a munkafegyelem megszilárdításának kérdéseit vitatta meg gazdasági vezetőinkkel, üzemi pártfunkcionáriusokkal, szakszervezeti és tömegszervezeti vezetőkkel és az egészségügyi szervezetek képviselőivel. Az értekezleten megjelent népünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs,akit a részvevők hosszan, lelkesen ünnepeltek. Megjelent pártunk Politikai Bizottságának több tagja. Az értekezleten Vas Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke tartott beszámolót, amelyet számos hozzászólás követett. . Kétmilliárd forint több termelést a munkafegyelem megszilárdításával! Gerő Ernő elvtárs megnyitó szavai után Vas Zoltán elvtárs kezdte meg beszámolóját: Tisztelt elvtársak! Ötéves tervünk döntő évében , 1952-ben a népgazdasági terv teljesítése és túlteljesítése komoly, megfeszített feladatot állít a gazdasági vezetők elé. Az ipari termelést több mint 25 százalékkal, a termelékenységet 15 százalékkal kell emelnünk, az önköltséget viszont 5,2százalékkal kell csökkentenünk. Ezért pártunk vezetése, Rákosi elvtárs szükségesnek tartották felkutatni azokat a jelentős, eddig még eléggé fel nem tárt és még kevésbbé felhasználttartalékokat, amelyek elősegítik 1952. évi népgazdasági tervünk sikeres teljesítését, s ezzel népgazdaságunk és népi demokratikus államunk további jelentős megszilárdításai. Egyik ilyen rendkívül fontos tartalékunk a munkafegyelem további megerősítése. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1951 folyamán az egész kihasználható munkaidőből, leszúrni va az imnomimokat é a fivagyis dolgozóimén? ,1 elh - S . :r,:,. anap veszettel Nem I-'.---g«-. mg'- ennek az időnek egy része. rdjhtegy a fele, indokoltan esett ki a termelésből tényleges betegség, szülési szabadság és egyéb elfogadható, okik címén. De a kiesés egy része indokolatlan. S ha az indokolatlanul kiesett munkaidőt, vagy legalább nagyobb részét sikerül kihasznált munkaidővé tennünk, hatalmas termelési értéket nyerhetünk. Nem túlzok, ha ezt az értéket kétmilliárd forintra becsülöm. Népgazdaságunknak olyan tartaléka ez, amit már 1952- ben feltétlenül fel kell használnunk . Tudjuk, hogy a szocialista munkafegyelem megalapozása nem megy egyszerre. Hiszen tegnap HorthyMagyarországában még dicsőség volt , a lógás, a tőkések és hajcsáraik k.jársasa, a munkások érezték, tud..!., hogy nem maguknak dolgoznak, hogy munkájuk eredménye a lökésé,és arra törekedtek, hogy a töltések profiljai csökkentsék. Hála a felszabadító Szovjetuniónak, ma már ez a korszak nálunk is végérvényesen a múlté. A munkásosztály, a dolgozó nép többsége pártunk tanítása nyomán felismerte hazánk szocialista építésének jelentőségét. A munkásosztály egy részében azonban még élnek a hosszú tőkés elnyomás alatt gyökeret vert szokások és nézetek, amelyek bizonyos mértékig akadályozzák a szocialista munkafegyelem teljes megszilárdulását. A dolgozóknak az a rétege ez, amelyet Rákosi elvtárs úgy jellemzett, hogy ők azok, „akiket ma már nem fegyelmez a kapitalista kényszer és még nem fegyelmez a szocialista öntudat". Amilyen mértékben növekszik dolgozóink szocialista öntudata, olyan mértékben élesedik a harc az üzemekben a munkafegyelem megsértői ellen. A dolgozók egyre világosabban a szocializmus építésének hátráltatóit ismerik fel azokban, akik fegyelmezetlenek, akik önkényesen változtatják munkahelyüket, akikre különböző ürügyekkel kivonják magukét a munka alól.' akik Iu-'fio, igj:., tanul mulasztanak,pérzzel, akik bűnökön lazítják'a normát, akik han ,magukkal, neilködömségükkel, sekre, ,vagy rossz minőségű árura fecsérelik a drága időt, dapozó népünk pénzét és anyagát. felvetiik a mink.i fegyelem kérdését (hágozódik azért is, mert véleményük szerint a szocializmus építését nemcsak a fegyelmezetlenek gátolják, hanem azok is, akik bármilyen magas, vagy alacsony vezető beosztásban eltűrik, sőt bűnös hanyagságukkal elő is segítik a fegyelmezetlenséget. Egyre mélyebben és sokrétűbben vetik fel a munkafegyelem további megszilárdításának kérdését dolgozóink azért is, mert hála pártunk nevelő és felvilágosító munkájának, ma már a munkásosztály és dolgozó népünk többsége vallja, hogy a szocializmus építéséért többet és jobban dolgozni úgy, mint a Szovjetunióban — nálunk is becsület és dicsőség, bátorság és hősiesség dolga, egy részének hanyag, felelőtlen magatartásával. A tények és számok mögött megbúvó táppénzcsalást mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az SZTK által táppénzes állományba vett egynapos „betegek” száma mindig szombaton, a kétnapos „betegeké” mindig pénteken a háromnapos „betegek’“ száma mindig csütörtökön mutat erős kiugrást, azaz a biztosítottak egy része munka helyett vikendezik és hétvégi szórakozását még meg is fizetteti becsületesen dolgozó munkatársaival. Más bizonyíték is van rá, hogy nem mind beteg, akit betegként tartanak nyilván. Az egészségügyi minisztérium március közepén folytatott ellenőrző vizsgálata során kiderült, hogy a táppénzesek mintegy 21 százaléka egészséges volt. A vizsgálat a „fekvő betegek” közül csak 20—30 százalékot talált valóban fekvő betegnek. A táppénzes létszám emelkedéséhez azonban az is hozzájárul, hogy az üzemi orvosok egy része még mindig nem folytat megelőző munkát, nem helyez súlyt a foglalkozási ártalmak felkutatására és a munkahelyek egészségügyi kérdéseire. Az ,,igazolt” mulasztások egy része fegyelmezetlenséget, m ii ti Lr ti L *■» »• it I < »cl In Up A dolgozók tömegmozgalmának segítségével 1951-ben, a munkafegyelemerősítésében népgazdaságunk csaknem minden területén komoly eredményeket értünk el. Bizonyítja ezt elsősorban az, hogy a minisztériumi iparban a termelésből kiesett órák aránya — a fizetett szabadságot nem számítva — az 1951. év folyamán mintegy 10 százalékkal csökkent. Csökkent a minisztériumi iparban az igazolatlan távollétés késések miatt mulasztott munkaórák szánta is és van javulás az önkényes kilépések, a késések, a munkaidő betartása és a munkakönyvvel való gazdálkodás területén is. De ha vannakis,eredmények, tény az, hogy a kihasználható munkaidő jelentős részét még mindig nem használjuk fel. Még mindig rendkívül nagy azoknak a dolgozóknak a száma, akik akár tudatosan, akár az ellenség befolyása alatt késnek, igazolatlanul hiányoznak, önkényesen távoznak, nemtartják be amunkakönyv-előírásokat. Jelentkezik azonban a munkafegyelem lazítása terén néhány újabb káros jelenség is. Első helyen kell ezek között smegemlíteni az igazolt mulasztások számának jelentős növekedését.. • Az a tény, hogy az elmúlt hónapokban az igazolatlan mulasztások csökkentésével párhuzamosan emelkedett az igazolt mulasztók szááma, azt jelenti, hogy a notórius lógások, a munkából kimaradók egy része ma már a vállalatok, üzemek vezetőinek jóvoltából lazítja a munkafegyelmet. Hasonló a helyzet az állásidőknél is. A kohászatban 1951 elejéről 1951 végére 14 százalékkal nőtt a gépállások száma, a gépgyártásban meg éppen több mint 70 százalékkal emelkedett. Az állásidőket a vállalatok felesleges túlóráztatással igyekeznek behozni, így például a könnyűiparban minden száz állásórára 1951-ben 37 túlóra esett. Az állásidők megszüntetése a túlóráztatást a könnyűiparban nyilván feleslegessé tette volna! Fel kell lépni a táppénzcsalások ellen 1951-ben a betegség címén történt mulasztás egyedül a minisztériumi iparban többmilliárd forint kiesést jelentett a termelési értékben. Tekintettel a dolgozók egyre javuló szociális és egészségügyi ellátására, a több rendelőre, a több orvosra, a több gyógyszerre, az üdülésre, a megelőző gyógyellátás lényeges fejlődésére, a táppénzesek létszámának az utóbbi időben észlelt emelkedése nem indokolt és nyilvánvaló összefüggésben van a lógósok munkafegyelem-sértésével, táppénzcsalásával és a társadalombiztosításban alkalmazott orvosok Nagyobb figyelmet a munkavédelemnek! Gondosan fel kell figyelnünk a munkavédelmi előírások betartása terén- fennálló súlyos lazaságokra. Szocialista társadalmunkban, ahol a dolgozókért'-an minden, és ahol miiden yfazfié,veze'ló felelős a hozzá b? fíi.'tiitíTühei\ :'i . . hogy m . i; •/, mi halé-, , -'" száma változatlanul igen magas, éráér tett egyes iparágakban emelkedik. A nehézipar és a bányászat egyes üzemeiben a táppénzes betegek között abaleset miatt keresőképtelenek arányszáma igen magas. Az összes üzemi balesetek mintegy 45 százaléka annak következtében állt elő, hogy a dolgozók és a vezetők az állami és munkafegyelem mellőzésével nem tartják és nem is tartatják be a biztonsági és munkavédelmi előírásokat. Üzemeinkben gyakori jelenség, hogy a dolgozók nem hordják a hegesztésnél a szemüveget, gázanyagok, kezelésénél az álarcot, maróanyagok kezelésénél a gumikesztyűt, a magasban dolgozó munkások a biztonsági mentőövet. Egy másik jelentős oka a baleseteknek az egyes üzemekben, vagy azok egy részében uralkodó rendetlenség. Annyira elhanyagolt a munkavédelem területe, hogy az üzemek vezetői nem egyszer még tervezni is elmulasztják az ehhez szükséges anyagi fedezetet. A kohó- és gépipari minisztérium 19.61 -re előirányzott munkavédelmi beruházási keretének nagyobb részét nem használta fel. A Népgazdasági Tanács határozata ellenére sok minisztériumi főosztályon nincsen munkavédelmi megbízott. Ha van is, működése akkor sem kielégítő. Például az építésügyi minisztérium munkavédelmi megbízottja 1951. év folyamán összesen öt esetben, a bánya- és energiaügyi minisztérium szervetlen vegyipari főosztályának megbízottja pedig három esetben végzett helyszíni ellenőrzést. A dolgozók testi épségét meg kell védeni! Gazdasági vezetőink szenteljenek komoly figyelmet a balesetvédelem kérdéseinek. Biztosítsák az ehhez szükséges anyagi fedezetet! Helyes ez azért is, mert kevesebbe kerül a jó és szigorú balesetvédelem, mint az a kár, amit a balesetek okoznak a dolgozóknak egészségükben és anyagiakban egyaránt. Igyanakkor népgazdaságunknak is kára van ebből. Az igazolt és igazolatlan mulasztások, állásidők, helyi profi túlóragazdálkodás, vagy a táppénzekkel elkövetett visszaélések statisztikai elemzése még távolról sem nyújt teljes képet a ténylegesen le nem dolgozott órák számáról. Nincs az a statisztikus, aki fel tudná mérni amunkaszervtttebeltsége, az ácsorgás, a minkábkk alatt issétálás, a munkaidő későbbi megkezdése és korábbi befejezése okozta kiesést. Az üzemi vezetők elnézéséből -- elsősorban az idő- és havibérések között -