Szabad Nép, 1953. január (11. évfolyam, 1-31. szám)

1953-01-08 / 8. szám

4 amerikai imperializmus új gyilkosságra készül T achár 'közepére (12-re vagy az azt ko­tr T­, 0 ,*1®lre) tűzte ki az Amerikai 85’’esütt Államok szövetségi bírósága Ju- 11 ?s Rosenbergnek és feleségének kivégzé­­*?_ a kivégzés körülbelül egy héttel előzné meg Eisenhower elnöki hivatalba l­épését. Truman nyilván úgy érzi, hogy így adhatja át utódjának legméltóbban el­nöki hatalmát. A tisztességes emberek milliói a világ m­inden sarkából hónapok óta felháborodot­tan tiltakoznak az Egyesült Államok fa­siszta «igazságszolgáltatásának» ez ellen az újabb a­lávaló merénylete ellen. Paul E­hiard, a nemrég meghalt nagy francia költő, utolsó szavaival a Rosenberg-házas­­pár­­számára kért kegyelmet. Bernal pro­fesszor, a világhírű atomtudós, a londoni Holborn Hallban 1952 november 26-án tar­tott nagygyűlésen megdöbbenten jelentette ki lehetetlen, hogy civilizált országban ki­végezzenek olyan embereket, akiknek bű­nösségéről egyetlen adat sincs. A kínai Szakszervezeti Szövetség Kína összes dol­gozói nevében tiltakozott a két ártatlanul elítélt ember kivégzése ellen. A német nők amerikai asszonytársaikat szólították fel, hogy akadályozzák meg a gyilkosságot: «Azok fordulnak hozzátok —­ írják — akik saját bőrükön már megtanulták, hogy a fa­sizmus elrabolja fiaikat és férjeiket, kon­centrációs táborba hurcoljál, vérpadra viszi őket». William Foster elvtárs, az Amerikai Kommunista Párt elnöke így jellemezte a pert: «A Rosenberg-házaspár kivégzése hozzátartozik az Egyesült Államok általá­nos fasizálódásához. Ez a per is a kapi­talista «igazságszolgáltatás» összeomlását mutatja­ és közvetlenül kapcsolódik az ame­rikai nép szabadságjogai elleni eddigi tá­madásokhoz. «Saccót és Vanzettit 1927- ben, mint az Egyesült Államok munkás­mozgalmának túszait végezték ki — írja Howard Fast, a kiváló amerikai haladó író. — Az ő kivégzésükkel a jogaiért küzdő munkásosztályt akarták ■ megfélemlí­teni. Julius Rosenberg és felesége az ame­rikai békemozgalom túszai; elítélésükkel azokat akarják megfélemlíteni, akik a ko­reai háború befejezéséért, a bék­éért har­colnak Amerikában. Az Egyesült Államok uralkodó osztálya már régen nem riad vissza attól, hogy túszokat szedjen és ki­végezze őket. Most a békemozgalom ke­rült sorra...» Itt­­ ez a néhány hónappal ezelőtt még­­ alig ismert két ember, akiknek éle­­­téért ma összeszorult szívvel aggódnak a tisztességes emberek milliói és akikért az emberiség legjobbjai ilyen szívós küzdel­met folytatnak? Julius Rosenberg kisfizetésű mérnök, aki letartóztatásáig feleségével és két kisgyer­mekével New York egyik munkásnegyedé­ben lakott. Feleségével együtt azok közé az amerikai dolgozók közé tartozik, akik lelkiismeretük szavára hallgatva elítélték a fasizmust és állást foglaltak a béke ügye mellett. Közéleti szerepük nem volt, nem tagjai a kommunista pártnak sem. Abban a levelében, amelyet a «Polgári Jogok Kongresszusa» című szervezethez intézett, Rosenberg azt írta: «Én és a feleségem egyszerű emberek vagyunk és az egyszerű embereknek szükségképpen áldozatul kell esniök a legutóbbi évek fokozódó őrületé­nek­. Rosenberg sógora, Greenglass ellen az­­ amerikai hatóságok két évvel ezelőtt azt a vádat emelték, hogy a nevű­ mexikói Los Alamosban levő atomkísérleti laboratórium­ból á­tami titkokat szerzett és az­ azokról szóló feljegyzéseket átadta egy ismeretlen személynek. Greenglasst és feleségét emiatt letartóztatták és halálbüntetéssel fenyeget­ték. De az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, amely a nyomozást irá­nyította, hamarosan rájött arra, hogy hiába ítélik el és végzik ki Greenglassékat. Mi­után nekik semilyen baloldali kapcsolatuk sem volt, a Greenglass-ügyet nem­­ lehet felhasználni az «Amerikaellenes Bizottság» propagandacéljaira. Kutatni kezdtek tehát Greenglass családja után és rájöttek, hogy sógorát, Rosenberget, 1945-ben azért bo­csátották el az állami szolgálatból, mert ezt fogták rá, hogy kommunista. Ez volt az, amire az FBI-nek szüksége volt. A Greenglass-ügyből akármilyen eszközzel Rosenberg-ügyet kellett csinálni. A nehéz­ség csak az volt, hogy Greenglass semmi «terhelőt» sem tudott sógoráról . .. Ekkor vetette b­e az FBI egyik legalatto­­mosabb ügynökét, John D. Rogge ügyvé­det, aki azelőtt New York állam főügyész­­helyettese volt és most Titóék amerikai kö­vetségének jogtanácsosa. Rogge arról is ismeretes, hogy gazdái évekkel ezelőtt mint provokátort küldték a békemozgalomba ,és utóbb az «Amerikaellenes Bizottság» előtt vallomást tett a mozgalom tagjai ellen. Az FBI azt a «tanácsot» adta a fogságában levő Greenglassnak, hogy ha feleségével együtt el akarják kerülni a halálos ítéle­tet, bízzák meg védelmükkel Roggét. Rogge «védői» tevékenységének néhány nap alatt meg is volt az eredménye: Greengla­ss és felesége aláírták az eléjük tett vallomást, amelyben azt jelentették ki, hogy Julius Rosenberg vette rá őket kémkedésre. Mint­hogy pedig Greenglassé­k vallomására a tárgyaláson is szükség volt még, Green­­glassnét a vallomás aláírása után szabadon­­bocsá­tották, férjét pedig börtönbüntetésre ítélték és kilátásba­ helyezték, hogy rövid idő múlva megkegyelmeznek neki. C­­reenglassékon kívül azonban az FBI- nek még további tanúkra is szüksége volt. Több embert szemeltek ki erre a célra, köztük Max Elitcher mérnököt. Max Elitchert az FBI azzal tartotta kezében, hogy ami­kor állami szolgálatra jelentkezett, elhall­gatta egykori kommunista párttagságát és ezért az USA törvényei értelmében ötévi börtönbüntetés várt rá. Amikor Elitchert először hallgatták ki az FBI-n, még nem vallott Rosenbergék ellen. Ekkor hazakí­­sérték, hogy «beszélje meg» a dolgot fe­leségével. A négyéves kisfiáért és újszülött csecsemőjéért remegő anyát az FBI ügy­nökei időközben kezelésükbe vették. A vele való beszélgetés után Blitcher is Roggét bízta meg képviseletével és aláírta a Ro­senbergéket terhelő vallomást. Miben állt ez a terhelő vallomás? Ab­ban, hogy Rosenberg egy alkalommal meg­látogatta őt és a Szovjetunió nagy katonai és gazdasági sikeréről beszélt. Azt mon­dotta Rosenberg: a Szovjetuniónak orosz­lánrésze volt abban, hogy összezúzták a hitleri vadállatot, amely millió és millió embert pusztított el, köztük Rosenberg egész rokonságát is. Egy ilyen kijelentés elég ma az Egyesült Államokban arra, hogy halálraít­éljenek miatta valakit... Szembetűnő ezzel kapcsolatban a Rosen­bergék elleni egész hajsza antiszemita éle is. Rosenbergék elítélésével az amerikai uralkodó körök nemcsak a békemozgalom támogatóit akarják megfélemlíteni, de egy­­csapásra azt a zsidó értelmiségi-kispolgári réteget is, amelyhez a Rosenberg-házaspár személy szerint tartozik. A mai Amerika ve­zetői ezzel is náci elődeik nyomdokain ha­ladnak és új lökést akarnak adni a faji uszításnak.­­ Jellemző Morton Sobell esete is; ő vád­lott-társa volt Rosenbergéknek. Blitchertől ugyanis azt a vallomást kényszerítette ki az FBI, hogy Sobell évekig ösz­­szeköttetésben állt Rosenberggel­ . Sobell Mexikóban lakott, ez azonban nem jelen­tett akadályt a jugoszláv emberrablók ta­nítómesterei számára. Tíz állig felfegyver­zett, álarcos FBI-ügynök elrabolta Sobellt mexikói lakásáról, autóba gyömöszölte, át­vitte az amerikai határon és az FBI­ börtö­­nébe hurcolta. Ezzel adva volt egy ameri­kai szabványper minden kelléke. Julius Ro­senberg és felesége ellen vádiratot adtak ki és nyilvánosságra hozták letartóztatá­sukat. A tárgyalást a newyorki esküdtszék előtt folytatták le. E tárgyalás a fa­­sizálódó amerikai igazságszolgáltatásnak jellemző példája volt. Bernard Shaw «Az ördög cimborája» című darabjának egyik szereplője azt mondja: «Minden előkészület megtörtént az akasztásra, már csak egy kis formalitás hiányzik: meg kell hozni az ítéletet». Ez volt a Rosenberg-perben az Egyesült Államok kormányának álláspontja is. A tárgyaláson a­­hivatalosan beharango­zott 118 terhelő tanú közül csupán buszát hallgattak ki. Greenglassékon és Blitche­­ren kívül a többiek semmit sem tud­tak az ügyről. Egy Harry Gold nevű közismert provokátor és egy­ Elisabeth Bentley nevű nő, aki a tárgyaláson beval­lotta,­­ "hogy az FBI-től kapja a fizetését, elszajkózták az amerikai háborús propa­ganda közismert szólamait, de bevallot­ták, hogy Rosenbergéket nem is ismerteik. Gondoskodott az FBI «bűnjelekről» is. Felmutattak a tárgyaláson egy Rosenber­­gék lakásán talált perselyt, amellyel an­nak idején fasisztaellenes menekültek szá­mára gyűjtöttek és néhány Framco-ellenes felhívást. E «bizonyítékok» alapján jelen­tette ki az ügyész: «Mindez minden kétsé­get kizáróan bizonyítja, hogy a­ vádlottak a legsúlyosabb bűncselekményt követték el, amelyet csak el lehet követni az amerikai nép ellen­. Ezen az alapon tette felelőssé az ügyész Rosenbergéket az amerikai csa­patok koreai vereségeiért­­és az amerikai katonák pusztulásáért is... A bíró a tárgyalás folyamán állandóan befolyásolni igyekezett megjegyzéseivel az esküdteket. A tanúkhoz beugrató kérdése­ket intézett. Bizonyítást nem­ nyert körül­ményekről, mint tényekről emlékezett meg. Bloch — Rosenberg védője — többször is tiltakozott a tárgyaláson, mert megfosztot­ták a vádlottakat legelemibb alkotmányos jogaiktól. Mégis, e tárgyalás alapján, amelyet el­fogulatlan újságírók «minden idők leg­­groteszkebb jogi komédiájának» jellemez­tek, az amerikai osztálybíróság halálra ítélte Rosenbergéket. A halálos ítéletet az Egyesült Államok legfelső bírósága is helybenhagyta. A tárgyaláson kihallgatott egyik tanú utóbb bevallotta, hogy az FBI kényszerének hatása alatt hamis vallomást tett. A legfelsőbb bíróság ennek ellenére elutasította a perújítási kérelmet.­­Az Egyesült Államok legfelső bírósága ez­zel újabb bizonyságot tett arról — írja Foster elvtárs — hogy csupán az amerikai reakció általános offenzívájának egyik esz­köze». De ma már a burzsoá lapok egy része is kénytelen bevallani, hogy a Ro­senbergék ellen tervezett nyilvánvaló Justizmord (igazságtalan bírói ítélettel el­követett gyilkosság) a hidegháború egyik vesztett ütközete. Jelentős szerepe van eb­ben a­ felismerésben Rosenbergék bátor és öntudatos magatartásának is. Ezek az em­berek, akik nem tagjai a kommunista párt­nak és nem vettek részt az amerikai mun­kásmozgalomban, a súlyos megpróbáltatá­­sok közt megedződtek. A béke egyszerű híveiből két év alatt a békemozgalom hő­seivé nőttek. «Nem gondolhatjuk, hogy csa­k egy esz­telen bírói gazság áldozatai vagyunk — írta Julius Rosenberg és felesége a börtön­ből. — Az ötéves elnyomásnak, az üldözé­sek hosszú sorának, a haladó elemek elleni hajszának szükségképpen arra kellett ve­zetnie, hogy két ártatlan embert halálra ítéljenek. Azért vagyunk a siralomházban, hogy figyelmeztetés legyünk minden egy­szerű ember számára: vannak olyan­­sötét hatalmak, amelyek gyilkosság árán i­s el akarnak hallgattatni mindenkit, aki a ta­kéért és a demokráciáért emel szót. Lát­játok azonban, hogy mi nem hallgatunk... A rácsok mögül kérünk benneteket: akármi történik -e,­ne hallgassatok! Nem­ vagyunk sem mártírok, sem hősök és nem is aka­runk azok lenni. Élni szeretnénk, újra gyermekeinkkel szeretnénk együtt lenni. Nem vagyunk ,hajlandóak azonban ezért azt az árat fizetni, hogy megtagadjuk hitün­ket a béke és a demokrácia világában, amelyre gyermekeinknek és minden gyer­meknek szüksége van, ha az emberiség fenn akar maradni­. Ma az egész haladó emberiség felemeli szavát a Julius Rosenberg és felesége ellen hozott szégyenletes ítélet megsemmisítésé­ért és az ártatlanul elítélt házaspár hala­déktalan felmentéséért. Kovács István dr. Megnyílt az ázsiai jobboldali szocialisták ranguni értekezlete Burma fővárosában, Rangunban kedden reggel megnyílt az ázsiai jobboldali szo­cialista­ pártok értekezlete. Az értekezleten Japán, India, Pakisztán, Indonézia, Maláj­­föld, Burma, Libanon, Egyiptom és Izrael jobboldali szocialista pártjai vesznek részt. Az afrikai jobboldali szocialista pártokat megfigyelők képviselik. A jugoszláv Tito­­fasiszták ugyancsak megfigyelőket küldtek Rangunba, két hírhedt fasiszta ügynök, Gyilasz és Bebler személyében. Mint az «AFP» jelenti, részt vesz az értekezlet mun­kájában a francia és a svéd jobboldali szociáldemokrata párt képviselője, vala­mint Attlee, az Angol Munkáspárt hírhedt munkásáruló vezetője is. Az értekezlet első napján felszólaló kül­döttek — az imperialisták szolgálatában álló európai jobboldali szociáldemokraták­hoz hasonlóan — a Szovjetunió és a kom­munista pártok elleni gyűlölettől fűtött rá­galmazó kijelentéseket hangoztattak. A Szovjetunióba kommunista pártok és a nemzetközi békemozgalom elleni aljas rá­galmakban mindegyiken túltett azonban a ti­tóista Becler. Az ázsiai jobboldali szocialisták számos küldötte mindamellett — a gyarmati elnyo­más ellen, a nemzeti felszabadulásért küz­dő néptömegek nyomására — kénytelen volt felszólalásában állást foglalni a gyar­mati rendszer és a háborús előkészületek politikája ellen. A megnyitó ülésen az értekezlet elnö­kévé U Ba Szve burmai hadügyminisztert, a Burmai Szocialista Párt főtitkárát vá­lasztották. (MTI) SZABAD NÉP A „Zsenminzsibao” az amerikaiak fokozódó vietnami beavatkozásáról és a francia-amerikai ellentétek kiéleződéséről Peking, január 7. (Új-Kína) A «Zsenminzsibao» szerdán az ameri­kaiak fokozódó vietnami beavatkozásával foglalkozik és megállapítja, hogy az «rossz gyógyszer egy gyógyíthatatlan be­tegségre». — A francia agresszorok — írja a lap — Északnyugat-Vietnamban és Észak- Viettnam síkságain elszenvedett súlyos ve­reségeik óta az amerikai segítségtől remé­lik megmentésüket. Az amerikai imperialis­ták azonban nemcsak vietnami beavatko­zásuk fokozását, hanem az agressziós há­ború kiterjesztését készítik elő. Az agresz­­sziós Északatlanti Szövetség tanácsa 1952 decemberében határozatot hozott az indo­kínai helyzettel kapcsolatban. A határozat kimondja­ «Az Indokínában harcoló fran­­ciáknak továbbra is szükségük van a­z északatlanti szervezethez tartozó kormá­nyok támogatására­. Thaiföld kormánya megígérte, hogy 1953 első hónapjaiban öt gyalogzászlóaljat és két tengerészgyalogos­­zászlóalj­at — összesen mintegy 8000 em­bert — küld Vietnamba. Az Egyesült Álla­mok pedig előkészületeket tesz arra, hogy a Tajvan-szigetére menekült Kuomintang­­banditákat használja fel a Vietnam elleni agresszióban. — Az amerikai imperialistáknak ezen sakkhúzásai azonban — mutat rá a «Zsen­minzsibao» — messzebbmenő célokat kö­vetnek, mint a Vietnamban folyó agresszió kiterjesztése. Az Egyesült Államok előké­születeket tesz arra, hogy átvegye a fran­ciák szerepét Vietnamban. A «Times» ta­pintatosan jegyzi meg ezzel kapcsolatban: Eisenhower és Dulles­­ egyaránt azon a nézeten van, hogy Franciaországra na­gyobb «védelmi» kötelezettség hárul Euró­pában és ennek következtében könnyíteni kell az Ázsiában reánehezedő terheken. Más szóval: Az Egyesült Államok meg akarja kaparintani magának a francia gyarmatosítók vietnami «kiváltságait». — A francia uralkodó körök —­ hangsú­lyozza a «Zsenminzsibao» — nem szívesen fogadják ezeket a fejleményeket. Letour­­neau, a­ társállamok minisztere kijelentette: Franciaország nagyobb «segítséget» akar és nem a Vietnam­ban folyó háború «nem­zetközivé tételét», ami kevesebb «szabad­ságot» jelentene Franciaország számára. Nem férhet kétség hozzá — mutat rá a lap — hogy­ amilyen mértékben fokozódik az­ amerikai beavatkozás Vietnamban és növekszik az amerikai «segély», ugyanolyan mértékben éleződnek­ a francia-amerikai el­lentétek. A «Zsenminzsibao» befejezésül hangsú­lyozza: «A vietnami nép ellenállási háború­jának eddigi évei bebizonyították, hogy sem a francia agresszió folytatódása, sem az amerikai beavatkozás nem lehet akadálya annak, hogy Vietnam bátor népe kivívja a győzelmet és a felszabadulást­. Több mint egymillió tagja van a Koreai Munkapártnak Phenjan, január 7. (TASZSZ) A «Nodon Színman», a Koreai Munka­párt központi lapja közli, hogy az elmúlt évben a párt szervezeti munkájának meg­­javulása, valamint a párt és a tömegek kapcsolatainak megerősödése eredménye­képpen jelentősen megnövekedtek és meg­erősödtek a Koreai Munkapárt sorai. Áfa a pártnak több mint egymillió tagja van ■s a haza becsületének, függetlenségének és szabadságának élenjáró harcosai. A fel­szabadító honvédő háború alatt csaknem 500.000 ember lépett be a pártba, ami fé­nyesen bizonyítja a munkapárt vezető sze­repét és növekvő tekintélyét. Az új év küszöbén sokszáz élenjáró munkás, paraszt és katona kérte felvéte­lét a munkapártba, kifejezve azt a kíván­ságát, hogy a párt soraiban küzdhessen a szabad és független Koreáért.­­ Li Szin Man ágyútöltelék-szállításról tárgyalt Tokióban Sanghaj, január 7. (TASZSZ) Mint ismeretes, január 5-én Clark tá­bornok meghívására Tokióba érkezett Li Szin Man, Dél-Korea «elnöke». Hivatalos nyilatkozatok szerint Li Szín Man állító­lag azért utazott Japánba, hogy felszá­molja­ ai Japán és Dél-Korea közötti «béke­­szerződés» megkötését, akadályozó ellenté­teleit. A «AP» hírügynökség tokiói tudósítója azonban közölte, hogy Clark­­ «más célból» hívta Li Szul Mant és hogy az Egyesült Államoknak érdeke, hogy Japán és Dél-Korea «partnerré» váljon Ázsia «védelmében», azaz, hogy Japánt és Dél-Koreát bevonják az amerikaiak általi összetákolt agresszív csendesóceán­i szövetségbe és még nagyobb mértékben fölhasználják Japán és Dél-Korea népét ágy­út­ölte­,­ékként. Li Szín Aáam «meg akarja szervezni» a Japánban élő koreaiak erőszakos Dél- Koreába telepítését is, hogy katonákként felha­szn­á­l­hassa őket. Az «AFP» tokiói jelentése szerint Li Szín Man kedden elutazott a japán fővárosból, hogy visszatérjen Dél-Koreába. Li Szin Man­nak az ágyútöltelék-szállításról szóló tokiói tárgyalásai határozott tiltakozást keltettek a Japánban élő koreaiak körében. ­ A bécskörnyéki „felkelés“ Kaiser-Ebersdorf Bécs egyik külvárosa. Néhány hét óta sok szó esik róla, ponto­sabban az itt lévő fiújavító-intézetről, amelyben novemberben «lázadás» tört ki, most meg bírósági eljárás készül lakói el­len. Tíz-tizenhatéves fiatalok Kaiser-Ebers­­dorf «neveltjei». Van köztük olyan, aki csavargásért került ide, van a­ki más intézetekből, iskolákból, egyszerűen azért, mert nehezen kezelhető, ideges, kötekedő volt. Nagy részü­k azonban teljesen árva,el­hagyott, otthon nélküli fiatal gyerek. A hivatalos közlemények szerint szak­képzett pedagógusokra bízták itt ezeket a gyermekeket, akiket a «legkorszerűbb neve­lési módszerekkel» igyekeztek az osztrák köztársaság hasznos, dolgos polgáraivá formálni. A novemberi «lázadás» lerántotta a lep­let erről a hazugságról. Röviden ez történt: Az úgynevezett bün­tető­ részlegen egy egyszemélyes cellába zárt öt fiatalt az esti órákban az őröl, piszkos munkára akartak vezényelni. Azok szabadkoztak, késő van már, mondották, a többiek is lefeküdtek, majd reggel elvég­zik, amit kívánnak tőlük. Az őrök durván ráju­k támadtak, mire a fiúk elbarikádozták magukat a zárkában. Ekkor történt meg az a nevelés történetében páratlan eset, hogy az egyik őr fegyvert rántott és négyszer egymásután a gyerekekre lőtt. A­lázöldülés felriasztotta a n­álótermekben alvó másfélszáz fiaitalt. Mikor megtud­ták, hogy társaik életveszélyben van­nak, deszkadarabokkal, széklábakkal fel­fegyverkezve védelmükre siettek. A «pedagógusok» rémülten telefonáltak se­gítségért. A 140 gyerek ellen csak­hamar 200 puskával, szuronnyal fel­fegyverzett rendőr vonult ki. Sorfalat álltak a lépcsőkön, a menekülő fiatalokat gumibottal verték, aki földreesett, azt rúg­ták, taposták. Sokat közülük súlyos sebek­kel, agyrázkódással szállítottak azután kórházba. Befutott a tűzoltóság is és akár­csak egykor az auschwitzi vagy mauthau­­seni foglyokat a Gestapo banditái — jég­hideg vízzel locsolta a «lázadókat». Sike­rült is hamarosan rendet teremteni, a vér­ző, össze-vissza­­ vert sebesült gyerekek kö­zül sokat azonnal kórházba kellett szállí­tani — közülük nem egy még 10 éves sincs. Kaiser-Ebersdorfban azóta «minden csendes» Az osztrák kormány igyekezett a dolgot eltusolni, a «bűnösöket» nagy titokban el­ítéltetni. A dolog azonban mégis kitudó­dott. Dr. Geroe igazságügyminiszter kény­telen volt bizottságot küldeni az intézetbe az ügy megvizsgálására. A miniszter maga hallgatta ki a «felkelés» részvevőit. A ka­tolikus és szociáldemokrata sajtó szerint a megkérdezettek szánták-bánták bűnüket és kijelentették a miniszternek, hogy igen jó soruk van, jól bánnak velük. De mihelyt Geroe dr. kitette a lábát, kijelentették az ottlévő újságíróknak: «Ha elmondtuk volna neki az igazat, már ma délután sötétzár­kába kerültünk volna. A helyzetünk nem­csak most tűrhetetlen. Beszélgetnünk alig szabad, kegyetlen módszerekkel fegyelmez­nek bennünket, enni alig kapunk­, így ke­rült­ a nyilvánosság elé az igazság: Kaiser- Ebersdorfban nem javítóintézet, hanem börtön, kínzó büntetőtábor működik. Sül, meg a börtönnél is rosszabb. Az oszt­­ rák börtönökben, legalább is a törvények szerint, tilos a fegyenceket élelemmegvo­nással, vagy sötétzárkával büntetni. A kaiser-ebersdorfi gyerekekkel szemben mindkét fenyítést sűrűn használták. Aki nem fogadott elég gyorsan szót az őr­ségnek, 10—14 napi sötétzárkát kapott bün­tetésül. Az élelmezés egy macskának is ke­vés, nemhogy fejlődésben lévő fiatal­em­bernek. Reggeli: rántottleves és egy darab kenyér. Ebéd: híg főzelék. Vacsora: újra csak leves kenyérrel. Hetenkint egyszer kapnak az intézet lakói egy darabka kol­bászt, kéthetenkint egy húsos pogácsát. «Életempótlás az intézet nevelési elveit ve­szélyezteti» — ezekkel a­ szavakkal utasít­ja el az igazgatóság a gyermekeknek kí­vülről beküldött élelmiszert. A fiataloknak naponta legalább 8 órát kell igen nehéz, munkán dolgozniuk — ter­mészetesen tőkés vállalkozók hasznára. Aki nem teljesíti a kívánt munkamennyiséget, a büntetőz­árkába kerül. A «pedagógusok» szadista módon ütik-verik a gyere­keket, egy tiszteletlen szóért, egy selejt­ darabért órákig állítják őket vi­­gyázzba, hónapokra eltiltják tőlük szüleiket. Kaiser-Ebersdorf — Ausztria bur­zsoá urainak olcsó munkatelepe, ahol «mo­dern» eszközökkel sajtolják ki 140 fiatal gyerek erejét, fiatalságát, verejtékét. Hogy milyen állapotok uralkodnak Kaiser-Ebers­­dorfban, azt sok egyéb mellett egy sokat­mondó tragikus körülmény is megvilágítja. A gyerekek közül sokan kíséreltek meg ön­­gyilkosságot. Egyikük borotvával vágta fel az ereit, egy másik — miután kegyetlenül megverték és sötétzárkába lökték — me­szet hintett a saját szemébe és megvakult. Mindez tükrözi azt a végső kétségbeesést, amelyet a brutális bánásmód kiváltott a gyermekekből. «Inkább meghalok, minthogy itt maradjak» — mondják a ház szeren­csétlen lakói. Ez a kaiser-ebersdorfi «felkelés» valódi o­ka. Persze, a bíróság nem az igazságügy­minisztert vonja felelősségre, aki fegyvert adott az őrség kezébe, sem a­ szociáldemo­krata rendőrminisztert, akinek rohamoszta­gai véresre verték a fiatalkorúakat. Az ügyész 89 gyerek ellen emel vádat lázadás címén, jórészük börtönben, várja a tárgya­lást. «Itt jó, legalább nem vernek» — je­lentette ki kihallgatásakor az egyik letar­tóztatott. Ausztria demokratikus erői a fia­talok szabadlábra helyezését, a javítóinté­zetben uralkodó állapotok megjavítását kö­vetelik és azt, hogy a «felkelés» valódi bű­nöseit, a­ minisztereket az igazgatót és a lövöldöző őrszemélyzetet vonják felelős­ségre. | Eisenhowert hivatalosan az Egyesült Államok elnökévé nyilvánították Az amerikai képviselőház és a szenátus együttes ülésén — mint az «AFP» jelenti — Eisenhowert hivatalosan az Egyesült Államok elnökévé, Richard Nixon­t ,aki elnö­kévé nyilvánították. Eisenhower és kormá­nya január 20-án lép hivatalba. ­ * Újab­b barbár amerikai légitámadások koreai városok ellen Phenjan, január 7. (TASZSZ) Az amerikai, légierő folytatja barbár bombatámadásait és lövöldözéseit Korea békés városai és falvai ellen. Január 5-ről 6-ra virradó éjjel amerikai repülőerődök újra támadást intéztek Phenjan keleti ré­sze ellen. Sok nehéz bombát dobtak a phenjani lakosok házaira. Előzetes számí­tások szerint több mint 50 ember meghalt, vagy megsebesült és sok lakás rombadőlt. Az amerikai repülőgépek az utóbbi idő­ben egyre gyakrabban támadnak Korea békés falvaira. Csupán decemberben és ja­nuár első napjaiban Phenjan környékén két falut gyújtottak fel napalmbombákkal. December végén amerikai repülőgépek két napon keresztül bombáztak és golyószó­róval lőttek egy Kandón járási községet. A támadás következtében 80 gyermek meg­halt, többen megsebesültek. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság néphadseregének főparancsnoksága ja­nuár 7-én közli: Az elmúlt napon a koreai néphadsereg egységei és a kínai népi önkéntesek vala­mennyi arcvonalon harcokat vívtak az amerikai-angol intervenciósok és a hiszia­­manista csapatok ellen. Január 6-án éjjel az amerikai légikaló­­zok vadul bombázták az Anzsutól északra fekvő térség békés, lakott helységeit. Sok lakos meghalt, igen sok ház rombadőlt. Január 7-én a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek két ellenséges repülőgé­pet lelőttek és négyet megrongáltak. CSÜTÖRTÖK, 1353 JANUÁR 8 Egy Kínában élő amerikai atomfizikus üzenete az amerikai tudósokhoz Peking, január 7. (új Kína) «.A baktériumháború valóság. Itt az ide­je, hogy mi, amerikaiak megértsük, mit kö­vetnek el nevünkben» — írja Joan Hinton, a néhány év óta Kínában élő amerikai ato­mtudósnő a «People’s China» legutóbbi számában megjelent «Mire határozzátok el magatokat?» című cikkében. Joan Hinton — aki azelőtt az Új-Mexikó államban levő los­ alamosi atomtelepen dol­gozott -­— mint az amerikai küldöttség tag­ja, részt vett a Pekingben megtartott ázsiai és csendesóceáni békeértekezleten. Most megjelent cikkében arról ír: milyen gondo­latai tá­madta ák, hallgatván azoknak a fogságbaesett amerikai pilótáknak — Kenneth Enochnak, John Quinnek, F. B. O’Nealnek és Paul R. Knishnek — vallomá­sait, akik résztvettek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni baktérium, hadviselésben. «E vallomásokat hallgatva — írja Joan Hinton — rátok gondoltam, fizikusok, akik Los Alamosban, Hanfordban, Tennesseeben, Chicagóban, vagy bárhol másutt dolgoztak. Rátok gondoltam, akik még mindig atom­bombák előállításán dolgoztak. Gondoltok ti egyáltalában arra, hogy mit is tesztek? Ugyan meddig adjátok, még el pénzért em­beri méltóságtokat, meddig csonkítjátok még meg a tudományt a «védelem» leple alatt? A második világháború idején azon a cí­men folyt az atombomba előállítását célzó kutatómunka, hogy a náci Németország is ugyanezt teszi, tehát megköveteli a «véde­lem». De mi köze a «védelemnek» Koreiá­­hoz? Miféle veszélyt jelentenek a koreaiak az amerikaiakra nézve? Ugyan miért kísé­reljük meg légitámadásokkal, napalmbom­bákkal, virulens baktériumokkal kipusztí­tani őket, mint népet? Ugyan miért teszünk utolsó, elkeseredett kísérletet arra, hogy pestissel, kolerával, agyvelőgyulladással pusztítsuk el őket?» Joan Hinton ezután felidézi azokat az időket, amikor ő maga is részt vett a tö­megpusztító fegyver előállítását célzó ku­tatómunkában és így folytatja: «Azt gondoltuk, hogy tisztán tudomá­nyos tevékenységet fejtünk ki és akadé­mikus jelentőségű kérdésen dolgozunk. És íme, hová vezetett ez a «tisztán tudomá­nyos» munkánk, hová vezetett a magunk kis külön világa? 150.000 halott Japán­ban .... És most, hét évvel később, baktérium­hadviselés folyik koreaiak és kínaiak ellen és pilótákat atomhadviselésre oktatnak ki. A tudósok azonban ennek ellenére is foly­tatják munkájukat. Amerikai fizikusok! Ma, amikor a világ tekintete felétek fordul, meg kell értenetek: a népek nem azért bélyegeznek meg ben­neteket, mert félnek. A népek tudatában vannak erejüknek és nincsenek kétségeik az iránt, hogy ha az Egyesült Államok újabb világháborút robbantana ki, ki lesz a győztes. A népek a béke, az élet, a tu­domány és az ember méltóságának nevé­ben bélyegeznek meg benneteket és teszik fel a kérdést: mire határozzátok el maga­tokat?» Egyiptomi diákok imperialistaellenes tüntetése Az «AFP» jelentése szerint kedden mint­egy ötszáz tüntető diák vonult végig Alexandria utcáin. A tüntetéssel egy diák­ról emlékeztek meg, aki tavaly a Szuezi­­csatornai övezetében-az egyiptomi hazafiak­nak a brit megszálló csapatok elleni har­cában esett el. A tüntető diákok ilyen fel­iratú táblákat hordoztak: «Csak fegyveres harccal vívhatjuk ki a szabadságot­» «Le az imperializmussal!» Az asztaliteniszezők seregszemléje A magyar asztaliteniszezők már hóna­pok óta együtt készülnek az 1953. évi vi­lágbajnoki versenyre, amely Bukarestben lesz. Versenyzőink eddigi munkájáról a mai kezdődő «tizek bajnoksága» mérkőzé­sein adnak számot. A tíz legjobb férfi- és női játékos négy napon keresztül körmér­kőzésen méri össze tudását. A versenyt ma délután fél 11 órakor ün­nepélyesen nyitják meg a Nemzeti Sport­­csarnokban. A budapesti mozik műsora 1953 január 8—14 között HOLNAP MINDENKI TÁNCRA PERDÜL. VÖ­RÖS CSILLAG (Lenin-krt. 45.) 15, h7, 9, v. 13; PUSKIN (Kossuth Lajos-u. 18.) 11, 1, 3, n6, n8, n10. — A NÉP MŰVÉSZE: MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) 4, n7, f9. — GŐGÖS HERCEGNŐ: CORVIN (Kisfaludy-köz) 14, 6, f9. — KINCS­KERESŐK: DÓZSA (Róbert Károly­ krt. 59.) f5, h7, 9. — AFRIKÁBAN TÖRTÉNT; ALKOTMÁNY (Újpest) 4, n7, f9., — VIHAR: SZIKRA (L­­in­krt. 120 ) 3. hétre prol. f5, h7, 9, v. f3; SZA­BADSÁG (Bartók Béla­ út 64.) 3. hétre prol. 11, n2, 14, h6, 8; MUNKÁS (Kápolna­ u. 3/b) prol. n6, f8, v. 3; TÁTRA (P.-erzsébet) prol. h6. 8 v. f4. — SZÁRNYALÓ DALLAMOK; URÁNIA (Rákóczi-út 21.) 4. hétre prol. 4, n7, f9; DUNA (Fürst Sándor­ u. 7.) 4. hétre prol. 15, h7, 9; ÚJVILÁG (R.-keresztur) 8—11, h­6, 8, v. f 4; JÓKAI (R.-hegy) 9—11 n6, f8, v. 3. — KÉT ÚT; FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3.) f4, h6. 8. BRIGÁD (P.­lőrinc) 6. n9, v. h4. ÉLMUN­KÁS (Kispest) n6, f8, v. 3. — VÖRÖS ZÁSZLÓ .A ZÖLD HEGYEN: HUNYADI (Kispest) 6. n9, v. 4. TÁNCSICS (Csepel) f6. h8, v. f4. -i­­1. 1952 MÁJUS 1. 2. ARTISTA-VIZSGA. 3. ÁL­LATKERTI SÉTA: TOLDI (plasztikus mozi) (Ba­jcsy-Zsilinszky­ út 36.) 25. hétre prof. fő. 7, V. 4. — EGY ÉLETEN ÁT: GORKIJ (Orosz­­nyelvű mozi) lAkácfa-u. 4.) h6. 8, v. 14. — ERDEI SPORTVERSENY: Kisérőfilm a SZIKRA, SZABADSÁG, MUNKÁS, TÁTRA IP.-erzsébet) mozikban. — SZIVÁRVÁNY SZLOVÁKIA FE­LETT: VÖRÖSMARTY JÜVÖl-út 4.) 4, nz. 19. — ÍGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN: KÁRPÁT (Cs.-hegy) 16. h8, v. n4, szerda szünnap; VILÁG (R.-mihály) h6, 8, v. f4, szerda Szünnap. — KARÁCSONYÉJ­ ÉVA (Erzsébet királ­yné-út 38/b) 8—11, 14, h6, 8. BÉKE (Szt. László-út 48.) 12— 14, 15, 17. 19. — 1. DICSŐ OKTOBER. 2. DA­ !­LOLJ, SPORTOLJ, TANUL! VELÜNK. 3. JÓ PAJTÁSOK: PARTIZÁN (Üllői­ út 101.) 12—14: j­4. n7. 19. JÓKAI (R.-hegy) 12—14. n6. 18. — DALLAL, TÁNCCAL, VIDÁM KEDVVEL: SZA­ I­BADSÁG (Cs.-liget) 9—11: hS, 8, v­­4. KE­­I LEN (Kelenvülgyi 14-én: 7 óra. — 1. Magyar­­ híradó. 2. Szovjet híradó. 3. GYŐZELMES ME­NET. 4. Sport és egészség: FÁKLYA (Lenin-krt.­­88.) 15. sz. 19. v. fii. fi. 13. — 1. Mag­ar hír­adó. 2. Szovjet h­iadó. 3. ERDEI TÖRTÉNET. 4. AR­­TYEK: FÉNY (Újpest) 6. 8. v. 4. — 1. Magyar hír­­adó. 2. Szovjet híradó. 3. Ifjú sportolók. 4. Gyer­mekek boldogságáért. 5. Irigy kis állatkák: HÍR­ADÓ (Lenin-krt. 13.) Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Erkel: KOSSUTH (Váci-út 14.) prol. f5, h7, 9, v. n3; ADY (Somogyi Béla-út 3.) f4, h6, 8; SPORT (Thököly-út 56.) prol. f4, 6, f9; BETH­LEN (Bethlen Gábor-tér 3.) prol. 4, f7, 9, v. 2; ÓBUDA (Selmeci-u. 14.) prol. 4, n7, f9; TINÓDI (Nagymező-u. 8.) prol. f4, h6, 8; CSABA (R.­csaba) n6, f8, v. 3, csill. szünnap. — Néma barikád: BÁSTYA (Lenin-krt. 8.) 11. 12. 4. f7, 9. — Makacs menyecskék: CSOKONAI (Né.:szín­­ház-u. 13.) 10. 12. 2. 4. 6, 8. — Májusban tör­tént: ZUGLÓI (Angol­ utca 26.) f4. h6. 8. — Traktoristalány: RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila-tér 4.) 8—11, n6, f8, sz. f5, v. 3, n6, f8. — Első vagy második: TANÁCS (Szt. István­ krt. 10.) n5. f7. 9; JÓZSEF ATTILA (Kál­vária-tér 7.) f4 h6. 8; MARX (Landler Jenő u 39.) f4, h6, n9. — Asszonysorsok: UGOCSA (Ugocsa­ u. 10.) f4, h6. 8; SZABADSÁG (Új­pest) h6. 8, v. f4; TAVASZ (R.-palota) 6. r9, v. h4. — Milliomos úr szerelmes: KÖLCSEY (Kispest) 6. n9, v. h4. — Csapda: VERSENY (Szt. László-tér 14.) 8—11: f6, h8, v n4. — Utolsó puskalövés: VILÁGOSSÁG (P.­erzsébet) 8—11: f6, h8, v. n4; VERSENY (Szt. László-tér 14.) 12—14: f6, h8. — Sötétség: RÁKÓCZI (Cse­pel) h4, h6, 8. — Fehér homály: KOSSUTH (P.-erzsébet) f6, h8, v. f4 — Katka: CSILLAG (Cs.-hegy) h6, 8, v. f4, csüt. szünnap. — Fiúk, lányok, kutyák: ATTILA (B.-fok) h6, 8. ▼ ?4: ÁRPÁD (Ssár) h6, 8, v. h4 — Dr. Korár esetei ÁRPÁD (B -fok) 9—11, f6, h8, v. n4. — Egy életen át: ZRÍNYI (Lenin­ krt. 25.) 4, n7, f9, v. 2; KOSSUTH (R.­mihály) 16. h8, v. n4. csüt. szünnap; MIKSZÁTH (Sashalom) 5. n8, v. h3, szerda szünnap. — Császár pékje: BEM (Mártí­rok útja 5/b.) fn­. f1. f 3, f5, f7, f9. — Ve­szélyes őrjárat: PENTELE (Lenin-körút 39.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. — Trubadúr: ALKOTÁS (Alko­­tás-u. 11.) fii, f1. f3, f 5, f7. f9. — Rigolettó: BÁNYÁSZ (József-krt. 63.) 4. n7. f9; NAP (Nép­­színház-u. 31.) 10—11, f 4. h6. 3 — Fehérhajú lány: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68.) prof. 11, f2, 4. f7, 9; PARTIZÁN (Üllői-út 101.) 8—11, 4. n7. f9. — Borodinói győzelem: HONVÉD (Rákóczi út 82.) fn­, f1, f3, f5, a. f9. HAZÁM (Váci-út 120.) 8—11, 4, n 7, f9. — Mágnás Miska: TÁTRA (Üllői-út 63.) 4, n7, f9. — Vidám vetélkedés: HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) 8—11, n4, f6, 8. — Holt ösvény titka: SZIGET (Csepel) 8—11, f6, h8, v. n4. HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) 12—14, n4, f6. 8. — Falusi orvos: BÉKE (Szt. László-út 48.) 8—11: f5. f7, f9; VASVÁRT (Eet­repesi-út 44.) 8—11: h4. h6, 8; PETŐFI (N.-tétény) 8—11: h6. 8 v. f4. — Késik a vo­nat: ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) 8—11: f4. h6. 8 — Orlai csomópont: DIADAL (Krisztina-krt. 155.) 8—11: 4. n7, f9; SZABADSÁG (P.­Imre) 9—11: h6, 8. v. h4; ÚJLAKI (Bécsi-út 69.) 12—14: f4. h6, 8; SZABADSÁG (B.-liget) 12—14: f6, h8. — Szerelmi bájbtal. KULTÚR (Kinizsi-u. 28.) 8—11: f4. h6, 8; TERV (P.-újhely) 16. h8. v. n4. — Nincs béke az olajfák alatt. ÁRPÁD (Kerepesi­­út 146.) 9—11: n6. f8. v. n4. — Za­na: OTTHON (Beniczky-u. 3—5.) 8—11: 14. h6. 8. — Táncosnő: OTTHON (Beniczky-u. 3—5.) 12—14: f4. h6. 8. SZABADSÁG (B.-liget) 9—11: 16. h8. v. n4.­­ Semmelweis, ELŐRE (Delej-u. 41.) 9—11: 16. h8, v. n4. JÓKAI (B.-tétény) 10—11: 5. n8. v. 3. Eladó lány: IPOLY (Csáky-u. 65.) 8—11: 14. h6. 8. — Fiatalok: FÓRUM (P.­lőrinc) h6. 8, v. f4. — Utolsó éjszaka: TÜNDÉR (Újpest) 9—11, 6, n.9, v. h4; SZIGET (Csepel) 12—14, f6, h8. — A lányok beleszólnak; BÉKE (R.-palota) 6, n9, v. h4. — Teli Vilmos: OTTHON (Siár) 16. h8, v. f4. — Dalolva szép az élet: CORVIN (P­­er­zsébet) 8—11, h6. 8, v f4. — Puskás ember: SZABADSÁG (Cs.-liget) 12—14: h6. 8; KELEN (Kelenvölgy) 10—11: f6, h8, v. f4. — Este 6-kor háború után: KOSSUTH (Cinkota) 10—11: sz. f8, v. 14, f 6, f8 — Chopin ifjúsága: KUL­TÚRA (P.-hidegkút) 9—11: h6. 8. — Eső után napsütés: SZIGETHY (Albertfalva) 9—11: f6, h8, v. n4. —A határon: RÁKOSI MÁTYÁS KUL­­TÚRHÁZ (József Attila­ tér 4.) 12—13, n6, f8. — Cirkusz: ÚJVILÁG (A-keresztúr) 12—13. h6, 8. —­ Leány a talpán: ÁRPÁD (B.-fok) 12—14: f6, h8. — Heten a hó ellen: KULTÚR (Kinizsi-u. 28.) 12—14- 14: h6, 8. — Legény : Algáról: ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b.) 12—14: f4, h5. 8. — Farkasvér: DIADAL (Krisztina-krt. 155) 12—14:h­4 n7, f9. — Ludas Matyi: VASVÁRI (Kerepesi-út 44.) 12—14: h4, h­6. 8. — Szeren­csés hajózást: ÁRPÁD (Kerepesi-út 146.) 12—14: n6, f8. — Tengerész lánya: ELŐRE (Dolej-u. 4.) 12—14: f6, h8. — Halló Moszkva: HAZÁM (Váci­út 150.) 12—14, 4, n7, f9. — Bátor emberek: IPOLY (Csáky­ u. 65.) 12—14: f4, h6, 3. — Elsőosztályosok: NAP (Népszínház-u 31.) 12—14: f4, h6, 8. — Találkozás az Elbán: ÉLMUNKÁS (Kispest) 12—14 h6, 8. — Egy asszony elindul: VILÁGOSSÁG (P­­erzsébeti 12—14: f6. h8. — Győzhetetlen brigád: TÜNDÉR (Újpest) 12—14: 6. n9. — Viborgi városrész: CORVIN (P.-ezsé­­bet) 12—14: h6. 8 — Hamupipőke: SZABADSÁG (P.-Imre) 12—14: h6. 8. — Emberek között: PETŐFI (N.-tétény) 12—14: h6. 8. — Ezred KULTÚRA (P.-hidegkút) 12—14: h6. 8. — Viha­ros alkonyat: SZIGETHY (Albertfalva) 12—14, 16, 18. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Simone : Boccanegra (P. 4., 7). — Nemzeti Színház: Ukrajna mezőin (Márkus- és Jászai-bérlet 7) — Városi Színház: Bahcnsze­ráji szökőkút (7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (Odry-bérlet, 7). — A Magyar Nép­hadsereg Színháza: Cyrano de Bergerac (7). — Madách Színház: A hős falu (7). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (Lábass Juci­­bérlet, 7). — Zeneakadémia: a Rádiózenekar hangversenye (Rádiózenekar—Hangversenyzenekar Vegyes­bérlet 1. estje, 8). — Bartók-terem: Mo­zart élete és művei (5. est, 8). — Ifjúsági Szín­­ház: A szerencse nem pottyan az égből (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza:­ Timur és csa­pata (4). — Fővárosi Víg Színház: Szibériai rap­szódia (Szász Károly-bérlet, 7). — Vidám Szín­pad: Vannak még hibák (7). — Állami Bábszín­ház: Búbos vitéz (6, 8) — Artista Varieté: Teli­találat (6, 8). — Rádió: Vasból való vár, zenés mesejáték (Kossuth, 20.10). A A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL CSÜTÖRTÖK KOSSUTH-RÁDIÓ: 5.90—5.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben 5.30: Hírek. Lapszemle — 6­00: Falurádió. — 6.45: A «Szabad Nép» mai vezércikke. —■ 7.45: Miről imák az üzemi lapok. — 11.30: Új mun­kaerő. Elbeszélés. — 12.00: Hírek. Hangos Új­ság. — 12.30: Dalok a népek egyetértéséről. — 13.00: Szórakoztató zene — 14.15: A Rádió Gyer­mekújság műsora. — 14.50: Bolgár forradalmi dalok. — 15.30: A határ mentén. Elbeszélés. — 16.00: Keleten kél a nap. Hangi. — 16.30: Elő­adás az 1919-es kommunista mártírokról. — 16.45: Vidám hanglemezek. — 17.00: Válasz kül­politikai kérdésekre. — 17.15: Az Ifjúság Hangja. — 17.35: Jutalomműsor az üzemek dolgozóinak — 18.1­0: A néphadsereg híradója. — 19.00: Han­gos Újság. — 20.00: Hírek. — 20.10: Vasból való vár. Zenés mesejáték. — 22.10: Hírek. Sport. — 22.35: Hanglemezek — 23.00: Esti szórakoztató zene. — 24.00: Hírek PETŐ­FI-RÁDIO: 6.00: Reggeli zene. — 9.20: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Iskolai kórusok. — IMn: Hí­rek. — 10.10: Corelli műveiből, születésének 240. évfordulóján. — 10.50: Népi zenekar. —­ 15.00: Úttörő­ mikrofonnal az országban. — 15.20: Chopin műveiből. — 15.40:­ Fiatalok zenei új­ságja. — 16.10: A magyar rádió kisegyüttese. — 16.40: Az ózdi kohóátépítések szervezőjéről. Iro­dalmi riport. — 17.00: Mozart: A-dúr klarinétver­seny. K. 6112. — 17.30: Hírek. — 17.40: Liszenko akadémikus. Előadás. — 17.55: Az előadóművé­szet mesterei. Caruso énekel. — 18.10: Az öt­éves terv nyomában. — 18.45: Szív küldi ... — 19.05: a fővárosi népi zenekar játszik. — 19.35: Tánczene. — 19.15: Sportnegyedóra. I­OO JAKAB A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható idő­járás ma estig­ borult idő, sokfelé es el. Mér­sékelt délkeleti-déli szél. Az enyhe idő tovább tart. A várható napi középhőmérséklet az or­szág egész területén 4 fok alatt lesz. Múzeumok, kiállítások nyitvatartása január 7—14-ig Műcsarnok (Hősök­ tere): III. Magyar Képzőmű­vészeti Kiállítás. Nyitva: mindennap 9—20 óráig. Természettudományi Múzeum (Múzeum­ krt. 14—16) : Fejlődéstörténeti kiállítás. Afrika élő­világa. Ásványok általános tulajdonságai. Nyitva: hétfő kivételével mindennap 10—18, csütörtökön 12—20 óráig Történeti Múzeum (Múzeum­ krt. 14—16) . A 150 éves Magyar Nemzeti Múzeum. A magyar föld népeinek őstörténete. A magyar nép története a honfoglalástól 1848-ig. Nyitva: hétfő kivételé­vel mindennap 10—18, csütörtökön 12—20 óráig. Szépművészeti Múzeum (Hősök­ tere) : Zichy­kiállítás. Régi Képtár. Modern képtár. Egy pt­o­­mi kiállítás. Görög művészet. Nyitva: hétfő ki­vételével mindennap 9—15, vasárnap 9 14 óráig. Vármúzeum (Szentháromság­ u. 2.) A Budai Vár. Nyitva: hétfő kivételével mindennap 17—20, va­sárnap 9—14 óráig Iparművészeti Múzeum (Üllői­ út 33—37) . Ke­rámiaművesség története. Textiltechnikák. Újabb­­kori európai ötvösművészet. Művészi közmunkák Európában. Az Iparművészeti Múzeum története. Nyitva: kedd, csütörtök 12—20, szerda, péntek, szombat 10—18, vasárnap 9—14 óráig. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VIII, Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100, *142—220 Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor­ tér 1 Tel.: 180—850, vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglalkozó postahivatal. Buda­pesti üzemi előfizetés tel.: 189—644, 189—653, 189— 607. — A budapesti egyéni előfizetők ügyeit a kerü­leti kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi elő­fizetőszolgálat: 183—022. Előfizetési díj havi 12 Ft. SZIKRA­ Lapnyomda. SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja

Next