Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)

1953-10-31 / 304. szám

SZOMBAT, 1953 OKTÓBER 31 SZABAD NÉP 4 Moszkva, október 30. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizott­sága megállapította, hogy az utóbbi években az élelmiszerek termelése jelentékenyen emel­kedett. A Szovjetunió élelmiszeripari minisz­tériumának adatai szerint a főbb élelmiszerek termelése, az 1940. évi termelést 100 százalék­nak véve, az idén a következőképpen alakult: hús — 162 százalék; hal (fogás) — 172 szá­­zalék; töltelék- és húskészítmények— 158 szá­zalék; állati zsiradék — csaknem kétszeres; sajt — kétszeres; növényi zsír— 153 százalék; margarin — csaknem háromszoros; cukor — 168 százalék; konzervek — két és félszeres; édesipari készítmények — 172 százalék; szá­raztészták — 2,2-szeres; dara — 124 száza­lék; sör­ — 152 százalék; szőlőbor — 184 százalék. 1953-ban az élelmiszerek termelése az 1950-es évhez képest több mint 41 százalék­kal emelkedik. 1953 első felében az állami ipar 9,7 százalékkal több élelmiszert állított elő­, mint 1952 első felében. Számos fonto­sabb élelmiszer: hús, állati zsiradék, tejter­mékek, édesipari készítmények termelése azonban 1953 első félévében 1952 első félévé­hez viszonyítva csak jelentéktelen mértékben növekedett, a kifogott halak mennyisége pedig valamelyest csökkent, aminek következtében a lakosság növekvő szükségletét ezekből az árukból nem elégítik ki. A Szovjetunió Minisztertanácsa és az SZKP központi bizottsága úgy véli, hogy az élelmi­szertermelés növekedésének mérete és jelen­legi üteme nem biztosítja a szovjet nép anya­gi és kulturális életszínvonalának gyorsabb emelésével kapcsolatos feladatok teljesítését. A nehézipar fejlesztésében elért sikerek, a mezőgazdaság fejlődése és a mezőgazdaság további fellendítését szolgáló intézkedések biztosítják a szilárd nyersanyagbázist ahhoz, hogy rohamosan növeljék az élelmiszerterme­lést és az élelmiszerek forgalombahozatalát. A legsürgősebb feladat, hogy a legközeleb­bi két-három esztendőben gyorsan fokozzák a lakosságnak hússal, hústermékekkel, hallal, haltermékekkel, zsiradékkal, cukorral, édes­ipari készítményekkel konzervek­kel és egyéb termékekkel való ellátását. Az utóbbi években az élelmiszerek minő­sége megjavult, választékuk jelentősen bő­vült. Ugyanakkor azonban számos élelmiszer­­ipari vállalat még mindig olyan termékeket állít elő, amelyek minőség és ízletesség szempontjából nem felelnek meg a szovjet fogyasztóközönség igényeinek. A húsipar egyharmadrészben alacsony tánértékű marhahúst készít. Ennek az a leg­főbb oka, hogy a felvásárlás során rosszul­táplált marhákat vesznek át. A marhahizlaló szervek nem táplálják kielégítően a szarvas­­marhákat és gyengén használják fel a hiz­lalásban az élelmiszeripari hulladékokat. Az értékes halfajták nagy részét még mindig nyersen sózzák be, ahelyett, hogy kiváló minőségű fagyasztott, gyengén só­zott és füstölt halárukat készítenének belőlük. A nagy mennyi­ségben kifogott kis halakat (sprattot, szalákaheringet, szardellát, tydikát) ki nem elégítő mértékben használják fel jobb minőségű halkészítmények — konzervek, pástétomok, fagyasztott és füstölt haláruk — készítésére. A kenyérsütőipari üzemekben előfordul, hogy a megengedettnél nagyobb a kenyér víz­tartalma, nem tartják be a minőségi, előírá­sokat és nem ügyelnek az egészségügyi kö­vetelményekre. A mergarinkészítmények nagy része nem elég ízletes és zamatos. Mivel a köztársasági és helyi ipari válla­latoknál nem megfelelő a termelés kultúrája és a technikai felkészültség, olyan élelmisze­reke­t állítanék elő, amelyek rendszerint gyen­gébb minőségűek, mint a szövetségi ipar ter­mékei. A köztársasági és helyi vállalatok nem al­kalmazzák megfelelő mértékben azoknak az élenjáró szövetségi vállalatoknak a tapaszta­latait, amelyek kiváló minőségű élelmiszere­ket gyártanak. Az élelmiszeripar munkájának egyik fő fo­gyatékossága, hogy igen kevés előrecsoma­golt és szépkivitelű adagolt élelmiszert hoz forgalomba, holott ebben nagy a kereslet. Megjegyzendő, hogy az előrecsomagolt, kész és félkész élelmiszerek nemcsak minő­ségüket őrzik meg, hanem ezen a módon egyrészt az ételek elkészítésekor a háztartá­sokban is sok fáradságot takarítanak meg, másrészt ugyanakkor emelkedik a kereskede­lem kultúrája és ezzel a közönségszolgálat nívója. Az élelmiszerek adagolt formában és szép csomagolásban való fokozottabb m­érve elö­l..Az 1954—1956. években erősen fokozni kell az élelmiszerek gyártását, javítani kell az élelmiszerek minőségét, választékát, elő­­recsomagolását, valamint csomagolását és­­évad határidő előtt teljesíteni kell ez öt­éves tervben az élelmiszertermeléssel k­ap­­csolatban 1955-re kitűzött feladatokat. Ezért e fő élelmiszerfajták gyártásának fokozását a következő mértékben kell megszabni: Hús és hirszmnélerk 2. Jelentős mértékben növelni kell a hús, a húskonzervek, a vagdalthús, töl­tel­ékes áruk és más húsipari termékek gyártását és e cikkek termelését a következő méretekre kell emelni: hús — 1954-ben 2.180.000 ton­na, 1955-ben 2.550.000 tonna, a húsfélék közül a baromfihús — 1954-ben 75.000 ton­na, 1955-ben 105.000 tonna. A töltelékes áruk gyártását a fenti évek­ben 710.000, illetve 850.000 tonnára, ezen belül a virsli- és szafaládégyártást 90.000, illetve 135.000 tonnára; a húskonzervgyár­tást 380 millió dobozra, illetve 480 millió dobozra kell emelni. A vagdalthúsgyártást 1.330.000.000 darabra, illetve 1.600.000.000 darabra, a húsfélkészítmények gyártását 110 millió adagra, illetve 165 millió adagra, a húsbide­relvegyártást 50.000 tonnára, illetve 70.000 tonnára, az adagolt hús termelését 30.000 tonnára, illetve 70.000 tonnára kell növelni. A hústermelés volumene 1954-ben az 1950. évit 100 százaléknak véve 174 száza­lék, 1955-ben az 1950. évinek kétszerese, ezen belül a baromfihús termelés 1954-ben az 1950. évinek két és félszerese, 1955-ben pedig az 1950. évinek három és félszerese legyen. Töltelékes hentesáruknál a fenti évek­nek megfelelően 147 százalékot, illetve 176 százalékot kell elérni. A virsli és szafaládé gyártását a fenti éveknek megfelelően 2.1- szeresére, illetve 3.1-szeresére kell emelni. A húskonzervgyártást 147 százalékra, illetve 186 százalékra, a vagdalthúsgyártást a fenti éveknek megfelelően­ 4.9-sz­eresére, illetve hatszorosára kell növelni. A húsfakészítmé­nyek gyártását a fenti éveknek megfelelően 3,8-szeresére, illetve 5,7-szeresére kell emel­ni. A húsosderes­ve gyártása a fenti éveknek megfelelően hatszorosára, illetve 8,7-szeresé­­re emelkedjék. Az adagos hús termelését 26-­­szorosára, illetve több tízszeresére kell emelni. állításának legfőbb akadálya, hogy a fa-, pa­pír-, kohászati és könnyűipari vállalatok rosszul látják el csomagolóanyagokkal, kü­lönleges papírfajtákkal, pergamennel, kar­­tonnal, sztaniollal és celofánnal az élelmi­szeripari vállalatokat. A papír és karton mi­nősége nem felel meg teljes mértékben az élelmicikkek gépi csomagolásával kapcsola­tos igényeknek. A Szovjetunió fa- és papíripari miniszté­riuma nem fordít kellő figyelmet arra, hogy a facsomagolóanyagok, különösen a halak tárolásánál alkalmazott vízálló hordók foko­zott gyártása érdekében bővítse a technikai bázist, javítsa a minőséget és csökkentse az önköltséget. Ez a mulasztás hátráltatja az élelmiszertermelés fejlődését és növeli az élelmiszerek tárolási és szállítási nehézségeit. Az élelmiszeripar által termelt cikkek — a speciális vasúti-, gépkocsi- és viziszállítás hibái miatt, különben elegendő híítókocsi hiányában — gyakran veszítenek minőségük­­ből a szállítás során. Gyengén fejlődik az élelmiszeripar techni­kai felszereléséhez szükséges korszerű be­rendezések gyártása. Több élelmiszer gyártása tekintetében a mezőgazdasági nyersanyagfeldolgozó kapa­citás nem kielégítő, különösen elégtelen az állatfeldolgozás kapacitása az Észak-Kauká­­zus, a Donyec-medence és az Ural térségében, továbbá a tejfeldolgozás kapacitása az Uk­rán SZSZK és az OSZSZSZK több központi területén, a cukorrépafeldolgozás kapacitása a Moldva SZSZK-ban és az Ukrán SZSZK nyugati területein, a gyapotmagvak feldolgo­zásának kapacitása Közép-Ázsia területein és a szójabab feldolgozásának kapacitása a Távol Keleten. Ez utóbbi a gyapotmagvak és a szójabab észszerűtlen fuvarozásához vezet. Az élelmiszeripari vállalatok építése — főként az édesipari üzemek, a száraztészta- és hentesárugyárak, sör- és gyümölcslé­­gyárak építése az Uralban, a Távol-Keleten, Szibériában és Közép-Ázsiában — elmarad az említett térségek ipari központjainak fej­lődésétől. Az élelmiszeripari vállalatok üzem­építkezéseinek irányításában mutatkozó ko­moly szervezeti fogyatékosságokkal együtt az ü­zemépítkezés elmaradottságára befolyást gyakorol az a körülmény is, hogy nem lát­ják el teljes mértékben építőanyaggal az építkezéseket és hogy alacsony színvonalú az építkezési munkák gépesítése. Az élelmiszer­­ipari vállalatok építéséhez kevés építészeti szakiskolát végzett mérnököt és technikust küldenek. Egyes olyan minisztériumok, hivatalok, valamint szövetséges köztársasági miniszter­­tanácsok, amelyek rendelkeznek építkezési szervekkel, olyan vidékeken, ahol kisebb élel­miszeripari vállalatok (sütőüzem, kenyér­gyár, tej, sör, és alkoholmentes italokat gyártó vállalatok és más vállalatok) építése elengedhetetlen, nem vállalják az említett vállalatok építésével kapcsolatos munkálatok elvégzését. Ez felesleges, kisebb, párhuza­mos építkezési szervek létrehozásához, indo­kolatlan kiadásokhoz és az építkezési határ­idők elhúzásához vezet. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek, valamint a helyi ipar nagyon gyengén fej­leszti az élelmiszerek termelését azokon a vidékeken, ahol nem elég fejlett az állami élelmiszeripar. Ennek következtében ezeket a cikkeket más vidékekről kell beszerezni, ho­lott ezeket a cikkeket kevesebb községgel és a hosszú ,szárí­ást kiküszöbölve a helyszínen is elő lehetne állítani. Tekintet nélkül arra, hogy helyi nyersanyag — vadontermő gyümölcs, bogyós gyümölcs, gomba, úgyszintén zöldségféle és egyéb nyersanyag — feldolgozásával nagy lehető­ségek kínálkoznak élelmiszergyártásra, a kör­zeti termelő- és fogyasztási szövetkezetek, valamint a körzeti ipar csak csekély mérték­ben bővíti a meglévő helyi nyersanyagból élelmiszert gyártó vállalatokat és nem szer­vez elég ilyen típusú új vállalatot. A területi végrehajtó bizottságok, a határ­­területi végrehajtó bizottságok és a köztár­sasági minisztertanácsok nem fordítanak kellő figyelmet a helyiipari élelmiszervállala­­tok, valamint termelő és fogyasztási szövet­kezetek fejlesztésére. Az élelmiszeripar munkájában az az egyik komoly hiányosság, hogy nem harcolnak eléggé a nyersanyag- és a készáru veszteség, valamint az önköltség csökkentéséért, ami pedig a közszükségleti cikkek kiskereskedel­mi ára további csökkentésének fő forrása.­­ A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága az élelmiszergyártás gyors fellen­dítése, valamint az élelmiszerek m­i­nősé­génél,­ és választékának gyors megjavítása érdeké­ben elhatározta. Az állami ipar 1956-ban emelte a húster­melést körülbelül hárommillió tonnára, vagyis az 1950. évinek 2,4-szeresére, a tölte­lékkészítmények gyártását egymillió tonná­ra, vagyis az 1950. évinek 2,2-szeresére, a baromfihús termelését pedig 4,7-szeresére. _ 3. A húskészítmények gyártásának­ növelé­sét az 1953. évihez viszonyítva a következő arányban kell biztosítani: hús csomagolt formában - 1954-ben négyszeresére­ és 1955-ben kilencszeresére; virsli és szafalade — 1954-ben 1.5-szeresére, 1955-ben több mint kétszeresére; húskonzervek — 1954-ben 1-4- szeresére és 1955-ben 1.8-szeresére, ezen be­lül a csemegekonzervek 1954-ben­­ 1-4-szere­­sére és 1955-ben kétszeresére; húsfélgyárt­­mányok — 1954-ben kétszeresére és 1955-ben háromszorosára; húsosderelre, — 1954- ben 1,5-szeresére és 1955-ben kétszeresére; vagdalthús — 1954-ben 40 százalékkal és 1955-ben 80 százalékkal. 4. Biztosítani kell, hogy a kereskedelmi szervezetek a hizlalás megjavításával, a jó­­szágnevelés jobb megszervezésével, valamint a jószágok szállításának és lábon hajtásának megjavításával 1954-ben legalább 57 száza­lékban, 1955-ben pedig 65 százalékban a kö­zepesnél jobb és közepes hízlaltságú kövér­­marhahúst; 1954-ben legalább 80 százalék­ban és 1955-ben 85 százalékban a közepesnél jobb és közepes hízlaltságú kövérbárányhúst kapjanak a piaci készletekből. 5. Széles körben fejleszteni kell a pásté­tom-, nyelv-, vagdalthús-, tyúk-, sonkakon­­zervek és egyéb csemegehúskonzervek terme­lését. 6. 1954 —1956-ban 144 húsfeldolgozó válla­latot kell üzembehelyezni. Emelni kell a hús feldolgozásának, a zsír olvasztásának és a melléktermékek feldolgozásának gépesítését az 1953 évi 50 százalékról 1954-ben 55, 1955- ben 65 és 1956-ban 75 százalékra. Teljesen gépesíteni kell a töltelékes hús­készítmények, virsli, szafaládé, húskonzervek, csomagolthús, húsfélgyártmányok, vagdalthús, és a húsos derelve terelésének­­ technológiai folyamatait automata gépsorok és futószala­gok széleskörű alkalmazásával. Példás egészségügyi állapotokat kell terem­teni a húsfeldolgozó kombinátokban, baromfi­­feldolgozó kombinátokban és a vágóhidakon, és jelentősen javítani kell a jószágok és ba­­rom­fik vágás előtti táplálását, meg kell akadályozni, hogy a jószág és a baromfi súly­veszteséget szenvedjen, ha a vágás előtt hosz­­szabb ideig szállítják. 7. 1956 végére új vállalatok építésével, az élelmiszeripari minisztérium kebelében már működő vállalatok átszervezésével és gépe­sítésével az 1950 évihez képest a következő arányban kell növelni a termelési kapacitást: a hústermelésben 1,5-szeresére, baromfihús­­termelésben 2,7-szeresére, töltelék, és húské­szítmények gyártásában 1,7-szeresére, húskon­zervek gyártásában 1,6-szeresére, vagdalthús­­készítésben 7-szeresére, húsosderelve előállí­tásban 5-szörösére, zsírolvasztásnál pedig 1,7- szeresére. Hal és h­alkészítm­ények 8. Erősen növelni kell a halak és tengeri vadak fogását, mégpedig a következő arány­ban' hal és tengeri vad — 1954-ben 27.15 millió mázsára, 1955-ben pedig 31.9­ millió mázsára, ezen belül kering 1954-ben 5.2 mil­lió mázsára, 1955-ben pedig 6.7 millió má­zsára; lazacfélék és marénafél­ék 1.83 millió, illetve 2­7 millió mázsára; tőkehal, és le­­pényhalfélék — 6.38 millió, illetve 7.6 millió mázsára; kiska- és­ szalókahering — 2.15 millió, illetve 2.51 millió mázsára. Az 1950. évivel szemben 1954-ben 56 százalékkal, 1955- ben pedig 83 százalékkal több halat és tengeri vadat kell fogni, ezen belül hering­­ből 2.1-szer, illetve 2.8-szer, lazacfélékből és marénákból 39, illetve 89 százalékkal, tőke­halból és legényhalfélékből kétszer, illetve 2.4-szer, kiskából és szalákaherin­gből 2.8- szer, illetve 3.3-szer többet. M­eg kell állapítani, hogy a halfogás terén a feladat 1956-ban körülbelül 36 millió má­zsa elérése, vagyis 2.1-szer annyi, mint 1950-ben, ezen belül heringbő; 7.8 millió mázsa, illetve az 1950. évinek 3.2-szerese. 9. A Szovjetunió élelmiszeripari minisz­tériuma 1955-ben emelte a forgalombahoza­­talra gyártott halkészítmények mennyiségét 2 010.000 tonnára és biztosítsa a halkészít­mények termelését jobb választékban a kö­vetkező arányban: frissen fagyasztott hal — 1954-ben 470 ezer tonna, 1955-be­n 650 ezer tonna, seshming — 390 ezer, illetve 480 ezer tonna, füstölt, szárított és filézett halfélék — 70 ezer, illetve 80 ezer tonna; halkonzervek — 520 millió, illetve 600 mil­lió doboz. A frissen fagyasztott hal terme­lése az 1950. évihez viszonyítva 1954-re 68 százalékkal, 1955-ben pedig 2,3-szeresen i. sóshering 2,2-szeresen, illetve 2,7-szeresen, a füstölt, szárított és idézett halfélék 56 szá­zalékkal, illetve 78 százalékkal, a halkon­zervek termelése 2,6-szeresen, illetve 3-szo­­rosan emelkedjék. A fekete és vörös kaviár termelését nö­velni, minőségét javítani kell; biztosítani kell, hogy a piac számára megfelelő mennyi­ségben gyártsanak kaviárt kiscsomagolású egységekben. Különös figyelmet kell fordíta­­ni a csemegekonzervek termelésének, köztük a sorok­ és a szardínia gyártásának növe­lésére. Jelentősen meg kell javítani az apró hal­fajták — kilka, szalákahering, szardella, trulka — feldolgozását, biztosítani kell, hogy e halfajtákat a lehető legnagyobb mértékben dolgozzák fel konzervek, pástétomok, fagyasz­tott és füstölt haláruk formájában.E célból szé­les körben meg kell indítani a kisebb konzerv­gyárak, hálőházak és füstö­dék építését az Azovi-, Fekete-, Kaspi- és Balti-tenger part­vidékén. 10. Az OSZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Litván SZSZK, a Lett SZSZK, az Észt SZSZK, az Azerbajdzsán SZSZK, a Grúz SZSZK, a Kazah SZSZK és az Üzbég SZSZK minisztertanácsai intézkedjenek a hal­fogás jelentős növeléséről, a fagyasztott, füs­tölt, szárított és filézett halkészítmények és halkonzervek gyártásának növeléséről. 11 A nyílttengeri halfogás növelése, vala­mint a halnak közvetlenül a halászat helyszí­nén történő mielőbbi átvétele és feldolgozása céljából 1954—1956-ban jelentősen ki kell egészíteni a halászflottát, az átvevő-szállító, a hűtőberendezéssel ellátott és a kiszolgáló hajók állományát; erősen növelni kell a hajó­javító vállalatok kapacitását, a hajómotorok­hoz szükséges pótalkatrészek és cserélhető al­katrészek gyártását. 12. A halfogás gépesítésének színvonalát 1956- ban 80 százalékra kell emelni az 1953. évi 67 százalékkal szemben és biztosítani kell a halfeldolgozás, konzervgyártás, dara­bolás, besózás és csomagolás, valamint a hűtőházakban végzett rakodómunkák komplex, gépesítését. A r­a­kod­óm­unkákon belül 1956- ban a hal halóból val­ó kirakásának gépesíté­sét 85 százalékra kell emelni az 1953. évi 73 százalékkal szemben; a hal darabolásával kapcsolatos munka gépesítését 60 százalékra kell növelni az 1953. évi 20 százalékkal szem­ben, az apróhal kádakban és hordókban va­k sózásával kapcsolatos munkát pedig gépsorok beállításával 70 százalékban kell gépesíteni az 1953. évi 50 százalékkal szemben. 13. Javítani kell a konzervgyárak, hűtő­házak, halfeldolgozó, hordókészítő, hajógyár­tó és hajójavító vállalatok termelő kapacitá­sának kihasználását. 1956 végéig a halkon­­zervgyárak kapacitását az 1953. évinek 1.7- szeresére, a partmenti hűtőházak befogadó­­képességét kétszeresére, a hűtőházakban lévő halfagyasztók teljesítőképességét pedig az 1953. évinek 2,7-szeresére kell emelni. Az Azovi-, Fekete-, Kaspi- és Balti-tenger partvidékén létesülő kisebb hűtőházak építé­sének meggyorsítása érdekében kötelezni kell a fa- és a papíripari minisztériumot, hogy 1954—1956—ban készítsen és szállítson a hal­­ipar részére 100, egyenként 120 tonna befo­gadóképességű összeszerelhető hűtőházat, eb­ből 1954-ben 25 ilyen hűtőházat. 14. Az értékes halfajta-készletek (fokfé­lék, lazacfélék, süllő, ponty stb.) pótlására és az e halfajtákból ejtett zsákmány to­vábbi növelése céljából 1954—1956-ban nagyszabású munkálatokat kell végezni az ipari haltenyésztés terén. A Volga, Kara, Don, Dnyeszter, Dnyepr, Kubány, Amur fo­lyók, valamint a kamcsatkai, baltikumi és szibériai folyók és a nagy víztárolók mel­lett 39 haltenyésztő, ivató-nevelő és hizlaló gazdaságot kell létesíteni. Új állami halte­nyésztő tógazdaságokat, halnemesítő állo­másokat és pisztrángtenyésztő gazdaságo­kat kell építeni, a már meglévők területét pedig 15.000 hektárral kell növelni. 15. Kötelezni kell a szövetségi köztársa­ságok minisztertanácsait, intézkedjenek a haltenyésztés széleskörű fejlesztéséről, a kolhozok és szovhozok tavaiban és víztá­rolóiban. Vaj, sajt, siírján‘41 írt és egyéb­ tejtermék 16. A Szovjetunió élelmiszeripari m­iniszté­­riuma az 1954—1955. években emelte a vaj, a sajt, a tejkonzervek és egyéb tejtermék gyártását a következő méretekben: a­ vaj­gyártást 1954-ben 476.000, 1955-ben 560.000 tonnára; a sajtgyártást a fenti éveknek meg­felelően 97.000, illetve 135.000 tonnára, ezen belül az ömlesztett sajtgyártást 37.000, illet­ve 50.000 tonnára; a sűrített tejgyártást 220 millió, illetve 275 millió dobozra; a tejpor­­gyártás­ 30.000, illetve 38.000 tonnára; a te­jeste;termékek gyártását 2.300.000, illetve 2.750.000 tonnára. A vajgyártás volumene 1954- ben az 1950. évihez képest 149 száza­lék, 1955-ben pedig 176 százalék legyen. A sajtgyártás volumene kétszeresre, illetve 2,8-szeresre, ezen belül az ömlesztett sajt a fenti éveknek megfelelően háromszorosra, illetve 4.1-szeresre emelkedjék az 1950. évi­hez viszonyítva. A sűrített tejgyártás volu­mene 1954-ben 2.7-szerese, 1955-ben pedig 3.4- szerese legyen az 1950. évinek. A tejpor­ gyártás volumene a fenti éveknek megfele­lően 3,2-szeres illetve négyszeres emelkedést érjen el 1950-hez viszonyítva. A teljes tej­­termékek gyártása a fenti éveknek megfe­lelően az 1950. évinek kétszeresére, illetve 2,4- szeresére növekedjék. A vajgyártást 1956-ra emelték mintegy 650.000 tonnára, vagyis az 1950. évi kétszere­sére, a sajtgyártást pedig 160.000 tonnára, vagyis az 1950. évihez képest 3,3-szeresére. 17. Biztosítsák, hogy az 1954—1955. évek­ben — 1953-hoz képest — emelkedjék a kö­vetkező élelmiszerek termelése: a sózatlan vaj gyártása 1954-ben 30 százalékkal, 1955-ben pedig 50 százalékkal; hozzanak olyan intéz­kedéseket, amelyek biztosítják a vaj minősé­gének jelentős megjavítását; a csomagolt vaj gyártását növeljék 1954-ben kétszeresére, 1955- ben két és félszeresére; a palackozott tej, kefir (joghurt-féle) és egyéb tejtermék termelését 1954-ben 1,3-szeresére, 1955-ben pedig kétszeresére emelték; a kis adagokban dobozolt, sűrített tej gyártását 1954-ben más­­félszeresére, 1955-ben pedig kétszeresére emelték. Fokozzák jelentős mértékben a kakaós és kávés sűrített tej és a sűrített pasztőrözött tej gyártását. 18. 1956 végéig az 1950. évihez képest — új vállalatok építésével, a Szovjetunió élel­miszeripari minisztériumának kezelésében működő vállalatok újjászervezésével és tech­nikai felszereltségének fokozásával — a vaj­­gyártás kapacitását emeljék másfélszeresére, a sajtgyártás kapacitását pedig két és fél­szeresére. Ezen belül az ömlesztett sajt gyártásának kapacitását hétszeresére, a sűrí­tett tej gyártásának kapacitását 3,4-szere­­sére, a tejpor gyártásét háromszorosára, a teljes tejtermékek gyártásának kapacitását pedig 1,7-szeresére növeljék. 19. Széles körben gépesítsék a vaj- és sajt­gyárak munkáját, úgyannyira, hogy az 1954—1956. években befejeződjék ezen üze­mek teljes gépesítése a fő sajttermelő és vaj­termelő vidékeken. 20. Építsenek és helyezzenek üzembe az 1954—1956. években 720 vajgyárat, sajt­gyárat és elsődleges tejfeldolgozó üzemet, 100 városi tejüzemet, 16 tejkonzervgyárat, valamint vaj, sajt és egyéb tejtermék befo­gadására, illetve tárolására alkalmas hűtő­berendezésekkel ellátott 80 telepet. 21. Elengedhetetlenül fontosnak kell te­kinteni a speciális gépkocsik, vasúti és vízi szállítóeszközök igénybevételének jelentős fokozását a tej és tejtermékek szállítására, hogy megőrizzék a tejtermékek minőségét és meggyorsítsák a lakosság ellátására a városba kerülő tej és tejtermékek szállítá­­sát. növényi olajok és szappanok 22. A Szovjetunió élelmiszeripari minisz­tériumai emelte az 1954—1955. években a növényi olaj és a szappan gyártását a kö­vetkező arányokban: a növényi olajgyártást 1954- ben 1,300.000, 1955-ben 1,500.000 ton­nára; a szappangyártást (40 százalék zsír­savtartalmú szappanban számítva) a fenti éveknek megfelelően, egymillió,­­ illetve 1.200.000 tonnára; a növényi olajgyártás vo­lumenét 1954-ben az 1950. év­hez képest 167, 1955- ben 192 százalékra; a szappangyártás volumenét (40 százalék zsírsavtartalmú szappanban számítva) a fenti éveknek meg­felelően 125, illetve 150 százalékra. A nö­vényi olaj gyártását 1956-i­an mintegy 1.650.000 tonnára emelték, vagyis az 1950. évinek 2,1-szeresére. 23. Nagy mértékben növelték az 1953.évi­hez képest a palackozott növényi olaj gyár­tását, mégpedig 1954-ben ötszörösére, 1955- ben pedig tízszeresére. Fokozzák a finomított növényi olaj gyár­tását, a többi között együttesen napi 510 tnna olaj teljesítőképességű 20 olajfinomító üzem építésével. Az említett olajfinomító­­üzemeket főként az Ukrán SZSZK-ban, a rosztovi, a voronyezsi, a kujbisevi, a sztálin­grádi, a novoszibirszki területen, valamint a krasznodari, a sztavropol és az altáji ha­tárterületen építsék fel. A lakosság egyenletes növényolajellátásá­­ban a választék biztosítása érdekében az 1954—1955. években emelték 40.000 tonnára az olajgyárak tároló térfogatát. Jelentősen javítsák — különösen a köztár­sasági vállalatok által gyártott — növényi olaj minőségét. 24. Új vállalatok építésével, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának kezelésében működő vállalatok újjáalakításával és mű­szaki felszereltségének fokozásával az olajos­­magvak feldolgozásának kapacitását 1956 végéig az 1950 évihez képest 1,7-szeresére, a háztartási szappan gyártásának kapacitását — 40 százalék zsírsavtartalmú szappanban számítva — másfélszeresére emelték. 25. A növényi olaj termelésének fokozása céljából és az olajosmagvak nagy távol­ságokra való szállításának csökkentésére elengedhetetlennek kell tekinteni az 1954 — 1956. években 24 olaj-zsírkombinát és üzem felépítését és üzembehelyezését, valamint tíz olaj-zsírkombinát építésének az említett években történő megkezdését, elsősorban Közép-Ázsia, a Távol-Kelet és Szibéria vidé­­kein. Jelentősen javítsák meg a háztartási szap­­pan minőségét, színét, illatát és kivitele­zését. 26. Fejezzék be az olajgyárak technikai felszerelésének átalakítását a folyamatos eksztrahálási módszer bevezetésével és folya­matos, automatizált sajtosok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a minőség megjaví­tását. Jelentősen csökkentsék a termelési fo­lyamatok munkaigényességét, növeljék az olajmagvakiból való olaj kivonását. Alkalmaz­zák széles körben a szappanfőzésben a szin­tetikus zsírsavakat és szabadítsák fel élel­mezési célokra a szappaniparban használt ki­tűnő minőségű növényi olajokat. Állítsanak be folyamatos működésű berendezéseket az olajosmagvak kondicionálására, a zsiradékok finomítására és szagtalanítására, valamint a zsírok bontására1. 27. Az olajosmagvak jobb tárolása és rom­lástól való megóvása érdekében az 1954— 1955. évben építsenek együttesen 300.000 tonna befogadóképességű, gépesített nyers­­anyagtároló raktárakat az olaj­gyárakban. Ezenkívül az említett években minden olaj­­gyárnál létesítsenek szárítókat a tárolt ola­josmagvak szárítására. 28. Jelentősen növeljék a selyem- és gyap­júszövetek mosására alkalmas mosópor gyár­tását, amely lehetővé teszi a követek tar­tósságának fokozását és színének megőrzé­sét. Ebből a célból az 1954—1956. években az olajzsírk­ombinátoknál létesítsenek négy mosóporgyárat 50.000 tonna együttes évi ka­­paciással. E mosóporgyárak 50.000 tonnás évi kapacitásán belül gyártsanak 10.000 ton­na selyem- és gyapjúszövet mosására alkal­mas mosóport. A niargarintrrmi'lés 29. Az 1954—1955. években a margarin­­gyártást növelték a következő arányokban: a margaringyártást 1954-ben 390.­100, 1955-ben 450.000 tonnára, ezen belül a csemegemarga­rin gyártását a fenti éveknek megfelelően 211.000, illetve 250.000 tonnára, a főzőmarga­­rin gyártását pedig 179.000, illetve 200.000 tonnára. A margaringyártás volumenét 1954- ben az 1950. évihez képest kétszeresére, 1955-ben 2­3-szeresére, ezen belül a csemege­­margarinét 2,9-szeresére, illetve 3,4-szeresé­­re, a főzőmargarinét pedig 150, illetve 167 százalékra emeljék. A margarin gyártását 1956-ra 510.000 ton­nára kell növelni, vagyis 2,7-szeresre 1950- hez viszonyítva. 30. Jelentős mértékben növelni kell a ma­jonéz gyártását, amely nagy keresletnek ör­vend a fogyasztóközönség körében mint a főzelékfélék, hús- és halételek ízletes körítése. Biztosítani kell, hogy a majonézt a piac szá­mára szükséges mennyiségben készítsék. 31. A 100 és 200 grammos csomagolású margarin gyártását 1953-hoz viszonyítva 28 százalékkal kell fokozni 1954-ben és 1,7-sze­­resre kell emelni 1955-ben 32. Meg kell javítani a margarin minősé­gét. A kiváló minőségű margarinfajták ará­nyát az össztermelésben 1954-ben 86.5, 1955- ben 87.5 és 1956-ban 90 százalékra kell nö­velni az 1953. évi 85.2 százalékkal szemben. A margarin minőségének megóvása céljából, valamint azért, hogy a margarint az egész­ségügyi követelményeknek megfelelőbben szállítsák a gyárakból a kereskedelmi hálózat­hoz, biztosítani kell, hogy csakis különleges szállítóeszközökön vigyék a margarint a vá­rosi üzletekbe. 33. Abból a célból, hogy a vajhoz hasonló ízű margarint tudjanak gyártani, széles kör­ben be kell vezetni a zsiradékok folyamatos finomításait és szagtalanítását magas hőmér­sékleten és erős vákuum alkalmazásával. Többféle zsiradékot kell használni a marga­rin összetételében, ízesíteni és vitamindússá kell tenni a margarint és meg kell növelni tárolási tartósságát. 34. 1956 végére 1953-hoz viszonyítva — új üzemek építésével, a meglévő üzemek bővíté­sével, rekonstruálásával és gépesítésével — 1,5-szeresre kell növelni a margaringyártás kapacitását. 35. 1954—1956-ben Sztálingrádban, Tulá­­ban, Ufában, Karagandában, Krasznojarszk­­ban, Alma-Atában, Jakutszkban, Omszkban, Kemerovóban, Kazányban, Barnaulban és Vologdában (142.000 tonna évi együttes telje­sítőképességű) tizenkét új margaringyárat kell építeni. A cukor 36. A kristálycukor és a cukorfinomítvány gyártását és csomagolását a következő szín­vonalra kell emelni: Kristálycukor 1954-ben - 4,300.000, 1955- ben — 4,800.000 tonna; cukorfinomítvány — 1,350.000, illetve 1,550.000 tonna, ezen belül: csomagolt cukorfinomítvány 150.000, illetve 275.000 tonna; cukorfinomítvány kis csomagokban (éttermi csomagolás) 3500, illetve 5000 tonna. A kristálycukorgyártás volumenét emelték 1954-ben 170, 1955-ben pedig 190 százalékra 1950-hez viszonyítva. A cukorfinomítvány gyártása 193 százalékra, illetve 2,2-szeres­re, ezen belül a csomagolt cukorfinomítványé 4.3-szeresre, illetve 7.8- szeresre, a kis (éttermi) csomagokba cso­magolt cukorfinomítványé 11.3-szeresre, illet­ve­­6-szorosra emelkedjék. A kristálycukorgyártást 1956-ra körülbelül 5.300.000 tonnára kell növelni, vagyis 2.1- szeresére 1950-hez viszonyítva, a cukorfino­mítvány gyártását pedig 1.800.000 tonnára kell emelni, vagyis 2,6-szeresre 1950-hez ké­pest. A kereskedelem színvonalának növelésére a nagy ipari központok közelében levő cu­korgyáraknál meg kell szervezni, hogy kris­tálycukorból, gyöngydara-cukorfinomítvány­­ból és porcukorból 1954-ben 50.000 tonnát és 1955-ben 100.000 tonnát csoma­golva hoz­zanak forgalomba. 37. Új gyárak építésével, valamint a meg­lévő gyárak újjáalakításával és gépesítésé­vel biztosítani kell, hogy 1950-hez képest 1956 végére a kristálycukorgyártás kapaci­tása körülbelül 1,4-szeresre, a cukorfinomít­­ványgyártás kapacitása pedig 2,2-szeresre növekedjék. 38. A cukorrépa idejében való feldolgozá­sára és hosszas szállításának csökkentésére 1954 és 1956 között fel kell építeni és üzem­be kell helyezni: 25 kristálycukorgyárat, el­sősorban Ukrajna és a M­oldva SZSZK nyu­gati területein, ahol kicsi a cukorrépafeldol­gozó kapacitás; 9 cukorfinomítványgyárat és üzemet, cuk­orraktárakat összesen 1.100.000 tonna befogadóképességgel, ezen belül 1954- ben több, összesen 300.000 tonna befogadó­­képességű raktárát. édesipari készítmények és éra 39. Az édesipari készítményeik gyártását 1954-ben 1,579.000, 1955-ben pedig 1,825.000 tonnára kell növelni az 1950. évi 994.000 ton­nával, illetve az 1953. évi 1,387.000 tonnával szemben. Ezen belül a Szovjetunió élelmiszer­­ipari minisztériumához tartozó gyárak terme­lését a következő színvonalra kell emelni: ka­­ramellgyártást 1954-ben 526.000, 1955-ben 591.000 tonnára, a töltött cukorkák gyártását 175.000, illetve 195.000 tonnára, a csokoládé és csokoládékészítmények gyártását 12.000, illetve 20.000 tonnára, az «írisz» nevű cso­magolt cukorka gyártását 44.000, illetve 60.000 tonnára, a gyümölcsízzel töltött cu­korkák, pasztillák és zselécukorkák gyártá­sát 26.000, illetve 36.000 tonnára, a halva­­gyártást 43.000, illetve 48000 tonnára, a cuk­rászsütemény gyártást 340.000, illetve 420.000 tonnára, a torták, kalácsok és kekszek gyár­tását 21.000, illetve 30.000 tonnára. A kara­­mellgyártás volumene 1950-hez viszonyítva 1954-ben 124, 1955-ben 140 százalékra a töl­töt­tcuk­orkag­yártásé 184 százalékra, illetve kétszeresre, a csokoládé és csokoládékészít­­mények gyártása 2.3-sz­eresre, illetve 3.8- szeresre, az «írisz» nevű csomagolt cukorka gyártása 4.2-szeresre, illetve 5.8-szeresre, a gyümölcsízzel töltött cukorkák, pasztillák és zselécukorkák gyártása­ kétszeresre, illetve 2.8-szeresre, a halvagyártás 2.9-szeresre, illet­ve 3.3-szeresre, a cukrászsütemények gyártá­sa 2.4-szeresre, illetve 2.9-szeresre, a torták, kalácsok és kekszek gyártása pedig 3.1-sze­­resre, illetve 4.4-szeresre emelkedjék. 40. Jelentősen javítani kell a lakosság kö­rében nagy keresletnek örvendő édesipari készítmények minőségét és választékát. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma vonalán 1954—1956 között 1953-hoz viszo­nyítva meg kell növelni: a) a csomagolt és dobozolt édesipari ké­szítmények forgalombahozatalát 1954-ben 1.2-szeresre 1955-ben 1.5-szeresre; b) a javított minőségű, dobozolt édesipari készítmények forgalombahozatalát 1954-ben­­ 5-szeresre, 1955-ben kétszeresre; c) a bádogdobozokban csomagolt édesipari készítmények forgalombahozatalát 1954-ben 1,7-szeresre, 1955-ben 3.3-szeresre; d) a dióval töltött karamellek és cukorkák, a gyümölccsel és tejjel töltött cukorkák, a likőrös, méz-, krém-, hűsítőtöltelékű cukorkák, valamint jégkaramellek, egyéb cukorkák, pasztillák, zselecukorkák, valamint a nagy- és kisalakú csomagolt csokoládéfigurák, mű­­vészi kivitelű gyermekcsokoládék választékát és forgalombahozatalát; emellett nagy figyel­met kell fordítani a csokoládé, karamell, sü­temény, mézeskalács és a gyümölcsízek gyár­tására. 41. A Centroprom szovjet kötelességévé kell tenni annak biztosítását, hogy 1954-ben az egész forgalomba hozott karamell- és cu­­korkamennyiségnek 70 százaléka, a cukrász­süteménynek pedig 50 százaléka csomagolt legyen. A kiváló minőségű lisztből készült mézeskalácsok és sütemények forgalom­baho­­zatalát növelni kell, különösen meg kell nö­velni a tulai és vjazmai vaníliás és mentás mézeskalácsok, valamint keleti édességeik for­­ga­lomba­hozatalát. Bővíteni kell az édesipari készítmények T­ választékát és biztosítani kell, hogy az ál­lami édesipari vállalatok számára előírt recepteknek és állami szabványoknak pon­tosan megfelelően készítsék azokat. 42. 1956-ra be kell fejezni a karamell, az «Írisz» nevű csomagolt cukorka és a süte­mények gyártásával kapcsolatos fontosabb technológiai folyamatok gépesítését. A csomagolt és dobozolt édesipari készít­mények forgalombahozatala terén el kell érni, hogy az egész forgalomba hozott mennyiségnek 1954-ben 70, 1955-ben 75 százalékát, 1956-ban pedig 85 százalékát géppel csomagolják az 1953. évi 60 száza­lékkal szemben. 43. 1956 végére a cukorból készült édes­ipari gyártmányokat előállító édesipari üze­mek termelési kapacitását 1.9-szeresre, a lisztből készült édesipari készítményeket elő­állító édesipari üzemekét pedig 2.1-szeresre kell növelni 1950-hez viszonyítva azáltal, hogy új édesipari gyárakat építenek, főként az Ural, Szibéria, a Volga-vidék, Közép- Ázsia és Kazahsztán kerületeiben, valamint azáltal, hogy újjáalakítják és bővítik a Szov­jetunió élelmiszeripari minisztériumához tar­tozó, meglévő édesipari gyárakat. 44. Jelentősen növelni kell a népélelmezési cikké vált fagylalt forgalombahozatalát, meg­növelve a forgalombahozatalt a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma és a Szovjet­unió kereskedelmi minisztéruma vonalán az 1953. évi 160 000 tonnával szemben 1954-ben 190.000 tonnára, 1955-ben 240.000 tonnára, tehát 1950-hez képest 2,5-szeresre. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják a fagylalt minőségének jelentős javulását. A fagylaltkészítő­ üzemekben példás egészségügyi állapotokat kell teremteni. Szé­les körben ki kell fejleszteni a csomagolt fagylalt és a lakosság keresletének megfelelő formákban készült más fagylaltfélék gyártá­sát. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma és kereskedelmi minisztériuma vonalán 1956 végére 1953-hoz viszonyítva 1,6-szeresre kell növelni a­ fagylaltgyártás kapacitását. 45. Figyelembe véve, hogy nincs eléggé biz­tosítva a lakosság keresletének kielégítése a zöld és a préselt fekete tea terén, kötelezni kell a Szovjetunó élelmiszeripari minisztériu­mát, tegyen intézkedéseket a teafélék terme­lésének jelentős növelésére. 46. A tea minőségének, aromájának, válasz­tékának és csomagolásának megjavítása cél­jából: a) növelni kell a 25 grammos csomagolá­sú fekete tea előállítását az 1953. évihez vi­szonyítva 1954-ben 1,3-szeresére, 1955-ben pe­­dig 2-szeresére; b) az 1953. évihez viszonyítva a kartoncso­magolású fekete tea előállítását 1954-ben 2,8- szeresére, 1955-ben 4-szeresére kell emelni; c) az 1953. évihez viszonyítva a bádog, és ü­vegtartályokban forgalomba hozott fekete tea gyártását 1954-ben 2,5 szeresére és 1955- ben 5-szörösére kell emelni; d) az ezüstpapírba csomagolt fekete teából 1954-ben 55 százalékkal, 1955-ben pedig 100 százalékkal többet kell forgalomba hozni, mint 1953-ban, 47. Az összesen gyártott fekete teának 1954- ben 86 százalékát, 1955-ben 90, 1956-ban pedig 95 százalékát gépi úton kell csoma­golni. Tovább kell gépesíteni és automatizálni a tealevélfeldolgozás munkaigényes folyama­tait. 48. 1956 végére az 1950. évihez viszonyítva új vállalatok építésével, a már meglévő vál­lalatok átalakításával és technikai felszere­lésének kiegészítésével a következőképpen kell növelni a teaipari vállalatok teljesítőképessé­gét: a zöld tealeveleket elsődlegesen feldol­gozó vállalatok kapacitását 2.1-szeresére, a teacsomagoló vállalatok kapacitását 1.9-szere­­sére, a teapréselő vállalatok kapacitását pe­dig 1.8-szeresére. Kenyér, péksütemény, tésztakészítmények, élesztő 49. Azzal kapcsolatban, hogy a lakosság az utóbbi években fokozott igényeket tá­maszta pékkészítmények, különösen a búza­lisztből készült sütemények (darabáruk, fe­hércipó, briós, kétszersült, perec) minősége tekintetében, az egyszerű kenyérfajták fo­gyasztása pedig csökken, kötelezni kell a Szovjetunió állami tervbizottságát, kereske­delmi minisztériumát és élelmiszeripari mi­nisztériumát, hogy vegyék figyelembe a la­kosság ezen igényeit a sütőipari készítmé­nyek termelési tervének kidolgozásánál. 50. Növelni kell az alacsonyabb kiöltési fokú rozs- és búzalisztből, valamint a mi­nőségi lisztből előállított cipók készítését, különösen a feljavított cipófélék készítését a következő arányban: alacsony kiőrlési fokú rozs- és búzalisztből előállított pék­­készítmények összmennyiségén belül 1954- ben 20, 1955-ben 3­1 százalékra; a növekedés 1955- ben az 1960. évihez viszonyítva 5,9- szeres; a minőségi búzalisztből készült ci­póknál (hasonlóképpen) 62, illetve 68 szá­zalékos arányt, tehát 2,9-szeres növekedést kell elérni. 5. A tésztafélék gyártását 1954—1955-ben a következő arányban kell emelni; tészta­készítmények (ezer tonnában) 1954-ben 872, 1955-ben 1030; az emelkedés 1954-ben az 1950. évihez viszonyítva kétszeres, 1955-ben pedig az 1950. évihez viszonyítva 2,3-szeres. Biztosítani kell a tésztafélék választékának megjavítását a csőtésztafélék, a vékony- és feljavított tésztakészítm­ények, valamint a csomagolt tésztakészítmények gyártásának növelésével. 52. Erősen — a piac igényeinek megfe­lelően — növelni kell az élesztőgyártást. Az élesztőgyártást 1954-ben 86 ezer tonná­ra, 1955-ben pedig 95 ezer tonnára kell emelni, vagyis az 1950. évinek kétszeresére. 1955-ben az 1950. évinek 4,2-szeresére kell emelni a kiscsomagolású élesztő gyártását. 53. 1956 végére 1950-hez viszonyítva — új vállalatok építésével és a Szovjetunió élel­­miszeripari minisztériumához tartozó, már működő vállalatok átalakításával és technikai (Folytatás a 4. oldalon.) I. .la élelmiszerek t/t/áriásárul, inhaattsaról és atinnségének megjavításáról A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának határozata „Az élelmiszerek termelésének kibővítéséről és minőségének javításáró!“

Next