Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)
1953-10-31 / 304. szám
SZOMBAT, 1953 OKTÓBER 31 SZABAD NÉP 4 Moszkva, október 30. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága megállapította, hogy az utóbbi években az élelmiszerek termelése jelentékenyen emelkedett. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának adatai szerint a főbb élelmiszerek termelése, az 1940. évi termelést 100 százaléknak véve, az idén a következőképpen alakult: hús — 162 százalék; hal (fogás) — 172 százalék; töltelék- és húskészítmények— 158 százalék; állati zsiradék — csaknem kétszeres; sajt — kétszeres; növényi zsír— 153 százalék; margarin — csaknem háromszoros; cukor — 168 százalék; konzervek — két és félszeres; édesipari készítmények — 172 százalék; száraztészták — 2,2-szeres; dara — 124 százalék; sör — 152 százalék; szőlőbor — 184 százalék. 1953-ban az élelmiszerek termelése az 1950-es évhez képest több mint 41 százalékkal emelkedik. 1953 első felében az állami ipar 9,7 százalékkal több élelmiszert állított elő, mint 1952 első felében. Számos fontosabb élelmiszer: hús, állati zsiradék, tejtermékek, édesipari készítmények termelése azonban 1953 első félévében 1952 első félévéhez viszonyítva csak jelentéktelen mértékben növekedett, a kifogott halak mennyisége pedig valamelyest csökkent, aminek következtében a lakosság növekvő szükségletét ezekből az árukból nem elégítik ki. A Szovjetunió Minisztertanácsa és az SZKP központi bizottsága úgy véli, hogy az élelmiszertermelés növekedésének mérete és jelenlegi üteme nem biztosítja a szovjet nép anyagi és kulturális életszínvonalának gyorsabb emelésével kapcsolatos feladatok teljesítését. A nehézipar fejlesztésében elért sikerek, a mezőgazdaság fejlődése és a mezőgazdaság további fellendítését szolgáló intézkedések biztosítják a szilárd nyersanyagbázist ahhoz, hogy rohamosan növeljék az élelmiszertermelést és az élelmiszerek forgalombahozatalát. A legsürgősebb feladat, hogy a legközelebbi két-három esztendőben gyorsan fokozzák a lakosságnak hússal, hústermékekkel, hallal, haltermékekkel, zsiradékkal, cukorral, édesipari készítményekkel konzervekkel és egyéb termékekkel való ellátását. Az utóbbi években az élelmiszerek minősége megjavult, választékuk jelentősen bővült. Ugyanakkor azonban számos élelmiszeripari vállalat még mindig olyan termékeket állít elő, amelyek minőség és ízletesség szempontjából nem felelnek meg a szovjet fogyasztóközönség igényeinek. A húsipar egyharmadrészben alacsony tánértékű marhahúst készít. Ennek az a legfőbb oka, hogy a felvásárlás során rosszultáplált marhákat vesznek át. A marhahizlaló szervek nem táplálják kielégítően a szarvasmarhákat és gyengén használják fel a hizlalásban az élelmiszeripari hulladékokat. Az értékes halfajták nagy részét még mindig nyersen sózzák be, ahelyett, hogy kiváló minőségű fagyasztott, gyengén sózott és füstölt halárukat készítenének belőlük. A nagy mennyiségben kifogott kis halakat (sprattot, szalákaheringet, szardellát, tydikát) ki nem elégítő mértékben használják fel jobb minőségű halkészítmények — konzervek, pástétomok, fagyasztott és füstölt haláruk — készítésére. A kenyérsütőipari üzemekben előfordul, hogy a megengedettnél nagyobb a kenyér víztartalma, nem tartják be a minőségi, előírásokat és nem ügyelnek az egészségügyi követelményekre. A mergarinkészítmények nagy része nem elég ízletes és zamatos. Mivel a köztársasági és helyi ipari vállalatoknál nem megfelelő a termelés kultúrája és a technikai felkészültség, olyan élelmiszereket állítanék elő, amelyek rendszerint gyengébb minőségűek, mint a szövetségi ipar termékei. A köztársasági és helyi vállalatok nem alkalmazzák megfelelő mértékben azoknak az élenjáró szövetségi vállalatoknak a tapasztalatait, amelyek kiváló minőségű élelmiszereket gyártanak. Az élelmiszeripar munkájának egyik fő fogyatékossága, hogy igen kevés előrecsomagolt és szépkivitelű adagolt élelmiszert hoz forgalomba, holott ebben nagy a kereslet. Megjegyzendő, hogy az előrecsomagolt, kész és félkész élelmiszerek nemcsak minőségüket őrzik meg, hanem ezen a módon egyrészt az ételek elkészítésekor a háztartásokban is sok fáradságot takarítanak meg, másrészt ugyanakkor emelkedik a kereskedelem kultúrája és ezzel a közönségszolgálat nívója. Az élelmiszerek adagolt formában és szép csomagolásban való fokozottabb mérve elöl..Az 1954—1956. években erősen fokozni kell az élelmiszerek gyártását, javítani kell az élelmiszerek minőségét, választékát, előrecsomagolását, valamint csomagolását ésévad határidő előtt teljesíteni kell ez ötéves tervben az élelmiszertermeléssel kapcsolatban 1955-re kitűzött feladatokat. Ezért e fő élelmiszerfajták gyártásának fokozását a következő mértékben kell megszabni: Hús és hirszmnélerk 2. Jelentős mértékben növelni kell a hús, a húskonzervek, a vagdalthús, töltelékes áruk és más húsipari termékek gyártását és e cikkek termelését a következő méretekre kell emelni: hús — 1954-ben 2.180.000 tonna, 1955-ben 2.550.000 tonna, a húsfélék közül a baromfihús — 1954-ben 75.000 tonna, 1955-ben 105.000 tonna. A töltelékes áruk gyártását a fenti években 710.000, illetve 850.000 tonnára, ezen belül a virsli- és szafaládégyártást 90.000, illetve 135.000 tonnára; a húskonzervgyártást 380 millió dobozra, illetve 480 millió dobozra kell emelni. A vagdalthúsgyártást 1.330.000.000 darabra, illetve 1.600.000.000 darabra, a húsfélkészítmények gyártását 110 millió adagra, illetve 165 millió adagra, a húsbiderelvegyártást 50.000 tonnára, illetve 70.000 tonnára, az adagolt hús termelését 30.000 tonnára, illetve 70.000 tonnára kell növelni. A hústermelés volumene 1954-ben az 1950. évit 100 százaléknak véve 174 százalék, 1955-ben az 1950. évinek kétszerese, ezen belül a baromfihús termelés 1954-ben az 1950. évinek két és félszerese, 1955-ben pedig az 1950. évinek három és félszerese legyen. Töltelékes hentesáruknál a fenti éveknek megfelelően 147 százalékot, illetve 176 százalékot kell elérni. A virsli és szafaládé gyártását a fenti éveknek megfelelően 2.1- szeresére, illetve 3.1-szeresére kell emelni. A húskonzervgyártást 147 százalékra, illetve 186 százalékra, a vagdalthúsgyártást a fenti éveknek megfelelően 4.9-szeresére, illetve hatszorosára kell növelni. A húsfakészítmények gyártását a fenti éveknek megfelelően 3,8-szeresére, illetve 5,7-szeresére kell emelni. A húsosderesve gyártása a fenti éveknek megfelelően hatszorosára, illetve 8,7-szeresére emelkedjék. Az adagos hús termelését 26-szorosára, illetve több tízszeresére kell emelni. állításának legfőbb akadálya, hogy a fa-, papír-, kohászati és könnyűipari vállalatok rosszul látják el csomagolóanyagokkal, különleges papírfajtákkal, pergamennel, kartonnal, sztaniollal és celofánnal az élelmiszeripari vállalatokat. A papír és karton minősége nem felel meg teljes mértékben az élelmicikkek gépi csomagolásával kapcsolatos igényeknek. A Szovjetunió fa- és papíripari minisztériuma nem fordít kellő figyelmet arra, hogy a facsomagolóanyagok, különösen a halak tárolásánál alkalmazott vízálló hordók fokozott gyártása érdekében bővítse a technikai bázist, javítsa a minőséget és csökkentse az önköltséget. Ez a mulasztás hátráltatja az élelmiszertermelés fejlődését és növeli az élelmiszerek tárolási és szállítási nehézségeit. Az élelmiszeripar által termelt cikkek — a speciális vasúti-, gépkocsi- és viziszállítás hibái miatt, különben elegendő híítókocsi hiányában — gyakran veszítenek minőségükből a szállítás során. Gyengén fejlődik az élelmiszeripar technikai felszereléséhez szükséges korszerű berendezések gyártása. Több élelmiszer gyártása tekintetében a mezőgazdasági nyersanyagfeldolgozó kapacitás nem kielégítő, különösen elégtelen az állatfeldolgozás kapacitása az Észak-Kaukázus, a Donyec-medence és az Ural térségében, továbbá a tejfeldolgozás kapacitása az Ukrán SZSZK és az OSZSZSZK több központi területén, a cukorrépafeldolgozás kapacitása a Moldva SZSZK-ban és az Ukrán SZSZK nyugati területein, a gyapotmagvak feldolgozásának kapacitása Közép-Ázsia területein és a szójabab feldolgozásának kapacitása a Távol Keleten. Ez utóbbi a gyapotmagvak és a szójabab észszerűtlen fuvarozásához vezet. Az élelmiszeripari vállalatok építése — főként az édesipari üzemek, a száraztészta- és hentesárugyárak, sör- és gyümölcslégyárak építése az Uralban, a Távol-Keleten, Szibériában és Közép-Ázsiában — elmarad az említett térségek ipari központjainak fejlődésétől. Az élelmiszeripari vállalatok üzemépítkezéseinek irányításában mutatkozó komoly szervezeti fogyatékosságokkal együtt az üzemépítkezés elmaradottságára befolyást gyakorol az a körülmény is, hogy nem látják el teljes mértékben építőanyaggal az építkezéseket és hogy alacsony színvonalú az építkezési munkák gépesítése. Az élelmiszeripari vállalatok építéséhez kevés építészeti szakiskolát végzett mérnököt és technikust küldenek. Egyes olyan minisztériumok, hivatalok, valamint szövetséges köztársasági minisztertanácsok, amelyek rendelkeznek építkezési szervekkel, olyan vidékeken, ahol kisebb élelmiszeripari vállalatok (sütőüzem, kenyérgyár, tej, sör, és alkoholmentes italokat gyártó vállalatok és más vállalatok) építése elengedhetetlen, nem vállalják az említett vállalatok építésével kapcsolatos munkálatok elvégzését. Ez felesleges, kisebb, párhuzamos építkezési szervek létrehozásához, indokolatlan kiadásokhoz és az építkezési határidők elhúzásához vezet. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek, valamint a helyi ipar nagyon gyengén fejleszti az élelmiszerek termelését azokon a vidékeken, ahol nem elég fejlett az állami élelmiszeripar. Ennek következtében ezeket a cikkeket más vidékekről kell beszerezni, holott ezeket a cikkeket kevesebb községgel és a hosszú ,száríást kiküszöbölve a helyszínen is elő lehetne állítani. Tekintet nélkül arra, hogy helyi nyersanyag — vadontermő gyümölcs, bogyós gyümölcs, gomba, úgyszintén zöldségféle és egyéb nyersanyag — feldolgozásával nagy lehetőségek kínálkoznak élelmiszergyártásra, a körzeti termelő- és fogyasztási szövetkezetek, valamint a körzeti ipar csak csekély mértékben bővíti a meglévő helyi nyersanyagból élelmiszert gyártó vállalatokat és nem szervez elég ilyen típusú új vállalatot. A területi végrehajtó bizottságok, a határterületi végrehajtó bizottságok és a köztársasági minisztertanácsok nem fordítanak kellő figyelmet a helyiipari élelmiszervállalatok, valamint termelő és fogyasztási szövetkezetek fejlesztésére. Az élelmiszeripar munkájában az az egyik komoly hiányosság, hogy nem harcolnak eléggé a nyersanyag- és a készáru veszteség, valamint az önköltség csökkentéséért, ami pedig a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi ára további csökkentésének fő forrása. A Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága az élelmiszergyártás gyors fellendítése, valamint az élelmiszerek minőségénél, és választékának gyors megjavítása érdekében elhatározta. Az állami ipar 1956-ban emelte a hústermelést körülbelül hárommillió tonnára, vagyis az 1950. évinek 2,4-szeresére, a töltelékkészítmények gyártását egymillió tonnára, vagyis az 1950. évinek 2,2-szeresére, a baromfihús termelését pedig 4,7-szeresére. _ 3. A húskészítmények gyártásának növelését az 1953. évihez viszonyítva a következő arányban kell biztosítani: hús csomagolt formában - 1954-ben négyszeresére és 1955-ben kilencszeresére; virsli és szafalade — 1954-ben 1.5-szeresére, 1955-ben több mint kétszeresére; húskonzervek — 1954-ben 1-4- szeresére és 1955-ben 1.8-szeresére, ezen belül a csemegekonzervek 1954-ben 1-4-szeresére és 1955-ben kétszeresére; húsfélgyártmányok — 1954-ben kétszeresére és 1955-ben háromszorosára; húsosderelre, — 1954- ben 1,5-szeresére és 1955-ben kétszeresére; vagdalthús — 1954-ben 40 százalékkal és 1955-ben 80 százalékkal. 4. Biztosítani kell, hogy a kereskedelmi szervezetek a hizlalás megjavításával, a jószágnevelés jobb megszervezésével, valamint a jószágok szállításának és lábon hajtásának megjavításával 1954-ben legalább 57 százalékban, 1955-ben pedig 65 százalékban a közepesnél jobb és közepes hízlaltságú kövérmarhahúst; 1954-ben legalább 80 százalékban és 1955-ben 85 százalékban a közepesnél jobb és közepes hízlaltságú kövérbárányhúst kapjanak a piaci készletekből. 5. Széles körben fejleszteni kell a pástétom-, nyelv-, vagdalthús-, tyúk-, sonkakonzervek és egyéb csemegehúskonzervek termelését. 6. 1954 —1956-ban 144 húsfeldolgozó vállalatot kell üzembehelyezni. Emelni kell a hús feldolgozásának, a zsír olvasztásának és a melléktermékek feldolgozásának gépesítését az 1953 évi 50 százalékról 1954-ben 55, 1955- ben 65 és 1956-ban 75 százalékra. Teljesen gépesíteni kell a töltelékes húskészítmények, virsli, szafaládé, húskonzervek, csomagolthús, húsfélgyártmányok, vagdalthús, és a húsos derelve terelésének technológiai folyamatait automata gépsorok és futószalagok széleskörű alkalmazásával. Példás egészségügyi állapotokat kell teremteni a húsfeldolgozó kombinátokban, baromfifeldolgozó kombinátokban és a vágóhidakon, és jelentősen javítani kell a jószágok és baromfik vágás előtti táplálását, meg kell akadályozni, hogy a jószág és a baromfi súlyveszteséget szenvedjen, ha a vágás előtt hoszszabb ideig szállítják. 7. 1956 végére új vállalatok építésével, az élelmiszeripari minisztérium kebelében már működő vállalatok átszervezésével és gépesítésével az 1950 évihez képest a következő arányban kell növelni a termelési kapacitást: a hústermelésben 1,5-szeresére, baromfihústermelésben 2,7-szeresére, töltelék, és húskészítmények gyártásában 1,7-szeresére, húskonzervek gyártásában 1,6-szeresére, vagdalthúskészítésben 7-szeresére, húsosderelve előállításban 5-szörösére, zsírolvasztásnál pedig 1,7- szeresére. Hal és halkészítmények 8. Erősen növelni kell a halak és tengeri vadak fogását, mégpedig a következő arányban' hal és tengeri vad — 1954-ben 27.15 millió mázsára, 1955-ben pedig 31.9 millió mázsára, ezen belül kering 1954-ben 5.2 millió mázsára, 1955-ben pedig 6.7 millió mázsára; lazacfélék és marénafélék 1.83 millió, illetve 27 millió mázsára; tőkehal, és lepényhalfélék — 6.38 millió, illetve 7.6 millió mázsára; kiska- és szalókahering — 2.15 millió, illetve 2.51 millió mázsára. Az 1950. évivel szemben 1954-ben 56 százalékkal, 1955- ben pedig 83 százalékkal több halat és tengeri vadat kell fogni, ezen belül heringből 2.1-szer, illetve 2.8-szer, lazacfélékből és marénákból 39, illetve 89 százalékkal, tőkehalból és legényhalfélékből kétszer, illetve 2.4-szer, kiskából és szalákaheringből 2.8- szer, illetve 3.3-szer többet. Meg kell állapítani, hogy a halfogás terén a feladat 1956-ban körülbelül 36 millió mázsa elérése, vagyis 2.1-szer annyi, mint 1950-ben, ezen belül heringbő; 7.8 millió mázsa, illetve az 1950. évinek 3.2-szerese. 9. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma 1955-ben emelte a forgalombahozatalra gyártott halkészítmények mennyiségét 2 010.000 tonnára és biztosítsa a halkészítmények termelését jobb választékban a következő arányban: frissen fagyasztott hal — 1954-ben 470 ezer tonna, 1955-ben 650 ezer tonna, seshming — 390 ezer, illetve 480 ezer tonna, füstölt, szárított és filézett halfélék — 70 ezer, illetve 80 ezer tonna; halkonzervek — 520 millió, illetve 600 millió doboz. A frissen fagyasztott hal termelése az 1950. évihez viszonyítva 1954-re 68 százalékkal, 1955-ben pedig 2,3-szeresen i. sóshering 2,2-szeresen, illetve 2,7-szeresen, a füstölt, szárított és idézett halfélék 56 százalékkal, illetve 78 százalékkal, a halkonzervek termelése 2,6-szeresen, illetve 3-szorosan emelkedjék. A fekete és vörös kaviár termelését növelni, minőségét javítani kell; biztosítani kell, hogy a piac számára megfelelő mennyiségben gyártsanak kaviárt kiscsomagolású egységekben. Különös figyelmet kell fordítani a csemegekonzervek termelésének, köztük a sorok és a szardínia gyártásának növelésére. Jelentősen meg kell javítani az apró halfajták — kilka, szalákahering, szardella, trulka — feldolgozását, biztosítani kell, hogy e halfajtákat a lehető legnagyobb mértékben dolgozzák fel konzervek, pástétomok, fagyasztott és füstölt haláruk formájában.E célból széles körben meg kell indítani a kisebb konzervgyárak, hálőházak és füstödék építését az Azovi-, Fekete-, Kaspi- és Balti-tenger partvidékén. 10. Az OSZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Litván SZSZK, a Lett SZSZK, az Észt SZSZK, az Azerbajdzsán SZSZK, a Grúz SZSZK, a Kazah SZSZK és az Üzbég SZSZK minisztertanácsai intézkedjenek a halfogás jelentős növeléséről, a fagyasztott, füstölt, szárított és filézett halkészítmények és halkonzervek gyártásának növeléséről. 11 A nyílttengeri halfogás növelése, valamint a halnak közvetlenül a halászat helyszínén történő mielőbbi átvétele és feldolgozása céljából 1954—1956-ban jelentősen ki kell egészíteni a halászflottát, az átvevő-szállító, a hűtőberendezéssel ellátott és a kiszolgáló hajók állományát; erősen növelni kell a hajójavító vállalatok kapacitását, a hajómotorokhoz szükséges pótalkatrészek és cserélhető alkatrészek gyártását. 12. A halfogás gépesítésének színvonalát 1956- ban 80 százalékra kell emelni az 1953. évi 67 százalékkal szemben és biztosítani kell a halfeldolgozás, konzervgyártás, darabolás, besózás és csomagolás, valamint a hűtőházakban végzett rakodómunkák komplex, gépesítését. A rakodómunkákon belül 1956- ban a hal halóból való kirakásának gépesítését 85 százalékra kell emelni az 1953. évi 73 százalékkal szemben; a hal darabolásával kapcsolatos munka gépesítését 60 százalékra kell növelni az 1953. évi 20 százalékkal szemben, az apróhal kádakban és hordókban vak sózásával kapcsolatos munkát pedig gépsorok beállításával 70 százalékban kell gépesíteni az 1953. évi 50 százalékkal szemben. 13. Javítani kell a konzervgyárak, hűtőházak, halfeldolgozó, hordókészítő, hajógyártó és hajójavító vállalatok termelő kapacitásának kihasználását. 1956 végéig a halkonzervgyárak kapacitását az 1953. évinek 1.7- szeresére, a partmenti hűtőházak befogadóképességét kétszeresére, a hűtőházakban lévő halfagyasztók teljesítőképességét pedig az 1953. évinek 2,7-szeresére kell emelni. Az Azovi-, Fekete-, Kaspi- és Balti-tenger partvidékén létesülő kisebb hűtőházak építésének meggyorsítása érdekében kötelezni kell a fa- és a papíripari minisztériumot, hogy 1954—1956—ban készítsen és szállítson a halipar részére 100, egyenként 120 tonna befogadóképességű összeszerelhető hűtőházat, ebből 1954-ben 25 ilyen hűtőházat. 14. Az értékes halfajta-készletek (fokfélék, lazacfélék, süllő, ponty stb.) pótlására és az e halfajtákból ejtett zsákmány további növelése céljából 1954—1956-ban nagyszabású munkálatokat kell végezni az ipari haltenyésztés terén. A Volga, Kara, Don, Dnyeszter, Dnyepr, Kubány, Amur folyók, valamint a kamcsatkai, baltikumi és szibériai folyók és a nagy víztárolók mellett 39 haltenyésztő, ivató-nevelő és hizlaló gazdaságot kell létesíteni. Új állami haltenyésztő tógazdaságokat, halnemesítő állomásokat és pisztrángtenyésztő gazdaságokat kell építeni, a már meglévők területét pedig 15.000 hektárral kell növelni. 15. Kötelezni kell a szövetségi köztársaságok minisztertanácsait, intézkedjenek a haltenyésztés széleskörű fejlesztéséről, a kolhozok és szovhozok tavaiban és víztárolóiban. Vaj, sajt, siírján‘41 írt és egyéb tejtermék 16. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma az 1954—1955. években emelte a vaj, a sajt, a tejkonzervek és egyéb tejtermék gyártását a következő méretekben: a vajgyártást 1954-ben 476.000, 1955-ben 560.000 tonnára; a sajtgyártást a fenti éveknek megfelelően 97.000, illetve 135.000 tonnára, ezen belül az ömlesztett sajtgyártást 37.000, illetve 50.000 tonnára; a sűrített tejgyártást 220 millió, illetve 275 millió dobozra; a tejporgyártás 30.000, illetve 38.000 tonnára; a tejeste;termékek gyártását 2.300.000, illetve 2.750.000 tonnára. A vajgyártás volumene 1954- ben az 1950. évihez képest 149 százalék, 1955-ben pedig 176 százalék legyen. A sajtgyártás volumene kétszeresre, illetve 2,8-szeresre, ezen belül az ömlesztett sajt a fenti éveknek megfelelően háromszorosra, illetve 4.1-szeresre emelkedjék az 1950. évihez viszonyítva. A sűrített tejgyártás volumene 1954-ben 2.7-szerese, 1955-ben pedig 3.4- szerese legyen az 1950. évinek. A tejpor gyártás volumene a fenti éveknek megfelelően 3,2-szeres illetve négyszeres emelkedést érjen el 1950-hez viszonyítva. A teljes tejtermékek gyártása a fenti éveknek megfelelően az 1950. évinek kétszeresére, illetve 2,4- szeresére növekedjék. A vajgyártást 1956-ra emelték mintegy 650.000 tonnára, vagyis az 1950. évi kétszeresére, a sajtgyártást pedig 160.000 tonnára, vagyis az 1950. évihez képest 3,3-szeresére. 17. Biztosítsák, hogy az 1954—1955. években — 1953-hoz képest — emelkedjék a következő élelmiszerek termelése: a sózatlan vaj gyártása 1954-ben 30 százalékkal, 1955-ben pedig 50 százalékkal; hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a vaj minőségének jelentős megjavítását; a csomagolt vaj gyártását növeljék 1954-ben kétszeresére, 1955- ben két és félszeresére; a palackozott tej, kefir (joghurt-féle) és egyéb tejtermék termelését 1954-ben 1,3-szeresére, 1955-ben pedig kétszeresére emelték; a kis adagokban dobozolt, sűrített tej gyártását 1954-ben másfélszeresére, 1955-ben pedig kétszeresére emelték. Fokozzák jelentős mértékben a kakaós és kávés sűrített tej és a sűrített pasztőrözött tej gyártását. 18. 1956 végéig az 1950. évihez képest — új vállalatok építésével, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának kezelésében működő vállalatok újjászervezésével és technikai felszereltségének fokozásával — a vajgyártás kapacitását emeljék másfélszeresére, a sajtgyártás kapacitását pedig két és félszeresére. Ezen belül az ömlesztett sajt gyártásának kapacitását hétszeresére, a sűrített tej gyártásának kapacitását 3,4-szeresére, a tejpor gyártásét háromszorosára, a teljes tejtermékek gyártásának kapacitását pedig 1,7-szeresére növeljék. 19. Széles körben gépesítsék a vaj- és sajtgyárak munkáját, úgyannyira, hogy az 1954—1956. években befejeződjék ezen üzemek teljes gépesítése a fő sajttermelő és vajtermelő vidékeken. 20. Építsenek és helyezzenek üzembe az 1954—1956. években 720 vajgyárat, sajtgyárat és elsődleges tejfeldolgozó üzemet, 100 városi tejüzemet, 16 tejkonzervgyárat, valamint vaj, sajt és egyéb tejtermék befogadására, illetve tárolására alkalmas hűtőberendezésekkel ellátott 80 telepet. 21. Elengedhetetlenül fontosnak kell tekinteni a speciális gépkocsik, vasúti és vízi szállítóeszközök igénybevételének jelentős fokozását a tej és tejtermékek szállítására, hogy megőrizzék a tejtermékek minőségét és meggyorsítsák a lakosság ellátására a városba kerülő tej és tejtermékek szállítását. növényi olajok és szappanok 22. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumai emelte az 1954—1955. években a növényi olaj és a szappan gyártását a következő arányokban: a növényi olajgyártást 1954- ben 1,300.000, 1955-ben 1,500.000 tonnára; a szappangyártást (40 százalék zsírsavtartalmú szappanban számítva) a fenti éveknek megfelelően, egymillió, illetve 1.200.000 tonnára; a növényi olajgyártás volumenét 1954-ben az 1950. évhez képest 167, 1955- ben 192 százalékra; a szappangyártás volumenét (40 százalék zsírsavtartalmú szappanban számítva) a fenti éveknek megfelelően 125, illetve 150 százalékra. A növényi olaj gyártását 1956-ian mintegy 1.650.000 tonnára emelték, vagyis az 1950. évinek 2,1-szeresére. 23. Nagy mértékben növelték az 1953.évihez képest a palackozott növényi olaj gyártását, mégpedig 1954-ben ötszörösére, 1955- ben pedig tízszeresére. Fokozzák a finomított növényi olaj gyártását, a többi között együttesen napi 510 tnna olaj teljesítőképességű 20 olajfinomító üzem építésével. Az említett olajfinomítóüzemeket főként az Ukrán SZSZK-ban, a rosztovi, a voronyezsi, a kujbisevi, a sztálingrádi, a novoszibirszki területen, valamint a krasznodari, a sztavropol és az altáji határterületen építsék fel. A lakosság egyenletes növényolajellátásában a választék biztosítása érdekében az 1954—1955. években emelték 40.000 tonnára az olajgyárak tároló térfogatát. Jelentősen javítsák — különösen a köztársasági vállalatok által gyártott — növényi olaj minőségét. 24. Új vállalatok építésével, a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumának kezelésében működő vállalatok újjáalakításával és műszaki felszereltségének fokozásával az olajosmagvak feldolgozásának kapacitását 1956 végéig az 1950 évihez képest 1,7-szeresére, a háztartási szappan gyártásának kapacitását — 40 százalék zsírsavtartalmú szappanban számítva — másfélszeresére emelték. 25. A növényi olaj termelésének fokozása céljából és az olajosmagvak nagy távolságokra való szállításának csökkentésére elengedhetetlennek kell tekinteni az 1954 — 1956. években 24 olaj-zsírkombinát és üzem felépítését és üzembehelyezését, valamint tíz olaj-zsírkombinát építésének az említett években történő megkezdését, elsősorban Közép-Ázsia, a Távol-Kelet és Szibéria vidékein. Jelentősen javítsák meg a háztartási szappan minőségét, színét, illatát és kivitelezését. 26. Fejezzék be az olajgyárak technikai felszerelésének átalakítását a folyamatos eksztrahálási módszer bevezetésével és folyamatos, automatizált sajtosok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a minőség megjavítását. Jelentősen csökkentsék a termelési folyamatok munkaigényességét, növeljék az olajmagvakiból való olaj kivonását. Alkalmazzák széles körben a szappanfőzésben a szintetikus zsírsavakat és szabadítsák fel élelmezési célokra a szappaniparban használt kitűnő minőségű növényi olajokat. Állítsanak be folyamatos működésű berendezéseket az olajosmagvak kondicionálására, a zsiradékok finomítására és szagtalanítására, valamint a zsírok bontására1. 27. Az olajosmagvak jobb tárolása és romlástól való megóvása érdekében az 1954— 1955. évben építsenek együttesen 300.000 tonna befogadóképességű, gépesített nyersanyagtároló raktárakat az olajgyárakban. Ezenkívül az említett években minden olajgyárnál létesítsenek szárítókat a tárolt olajosmagvak szárítására. 28. Jelentősen növeljék a selyem- és gyapjúszövetek mosására alkalmas mosópor gyártását, amely lehetővé teszi a követek tartósságának fokozását és színének megőrzését. Ebből a célból az 1954—1956. években az olajzsírkombinátoknál létesítsenek négy mosóporgyárat 50.000 tonna együttes évi kapaciással. E mosóporgyárak 50.000 tonnás évi kapacitásán belül gyártsanak 10.000 tonna selyem- és gyapjúszövet mosására alkalmas mosóport. A niargarintrrmi'lés 29. Az 1954—1955. években a margaringyártást növelték a következő arányokban: a margaringyártást 1954-ben 390.100, 1955-ben 450.000 tonnára, ezen belül a csemegemargarin gyártását a fenti éveknek megfelelően 211.000, illetve 250.000 tonnára, a főzőmargarin gyártását pedig 179.000, illetve 200.000 tonnára. A margaringyártás volumenét 1954- ben az 1950. évihez képest kétszeresére, 1955-ben 23-szeresére, ezen belül a csemegemargarinét 2,9-szeresére, illetve 3,4-szeresére, a főzőmargarinét pedig 150, illetve 167 százalékra emeljék. A margarin gyártását 1956-ra 510.000 tonnára kell növelni, vagyis 2,7-szeresre 1950- hez viszonyítva. 30. Jelentős mértékben növelni kell a majonéz gyártását, amely nagy keresletnek örvend a fogyasztóközönség körében mint a főzelékfélék, hús- és halételek ízletes körítése. Biztosítani kell, hogy a majonézt a piac számára szükséges mennyiségben készítsék. 31. A 100 és 200 grammos csomagolású margarin gyártását 1953-hoz viszonyítva 28 százalékkal kell fokozni 1954-ben és 1,7-szeresre kell emelni 1955-ben 32. Meg kell javítani a margarin minőségét. A kiváló minőségű margarinfajták arányát az össztermelésben 1954-ben 86.5, 1955- ben 87.5 és 1956-ban 90 százalékra kell növelni az 1953. évi 85.2 százalékkal szemben. A margarin minőségének megóvása céljából, valamint azért, hogy a margarint az egészségügyi követelményeknek megfelelőbben szállítsák a gyárakból a kereskedelmi hálózathoz, biztosítani kell, hogy csakis különleges szállítóeszközökön vigyék a margarint a városi üzletekbe. 33. Abból a célból, hogy a vajhoz hasonló ízű margarint tudjanak gyártani, széles körben be kell vezetni a zsiradékok folyamatos finomításait és szagtalanítását magas hőmérsékleten és erős vákuum alkalmazásával. Többféle zsiradékot kell használni a margarin összetételében, ízesíteni és vitamindússá kell tenni a margarint és meg kell növelni tárolási tartósságát. 34. 1956 végére 1953-hoz viszonyítva — új üzemek építésével, a meglévő üzemek bővítésével, rekonstruálásával és gépesítésével — 1,5-szeresre kell növelni a margaringyártás kapacitását. 35. 1954—1956-ben Sztálingrádban, Tulában, Ufában, Karagandában, Krasznojarszkban, Alma-Atában, Jakutszkban, Omszkban, Kemerovóban, Kazányban, Barnaulban és Vologdában (142.000 tonna évi együttes teljesítőképességű) tizenkét új margaringyárat kell építeni. A cukor 36. A kristálycukor és a cukorfinomítvány gyártását és csomagolását a következő színvonalra kell emelni: Kristálycukor 1954-ben - 4,300.000, 1955- ben — 4,800.000 tonna; cukorfinomítvány — 1,350.000, illetve 1,550.000 tonna, ezen belül: csomagolt cukorfinomítvány 150.000, illetve 275.000 tonna; cukorfinomítvány kis csomagokban (éttermi csomagolás) 3500, illetve 5000 tonna. A kristálycukorgyártás volumenét emelték 1954-ben 170, 1955-ben pedig 190 százalékra 1950-hez viszonyítva. A cukorfinomítvány gyártása 193 százalékra, illetve 2,2-szeresre, ezen belül a csomagolt cukorfinomítványé 4.3-szeresre, illetve 7.8- szeresre, a kis (éttermi) csomagokba csomagolt cukorfinomítványé 11.3-szeresre, illetve6-szorosra emelkedjék. A kristálycukorgyártást 1956-ra körülbelül 5.300.000 tonnára kell növelni, vagyis 2.1- szeresére 1950-hez viszonyítva, a cukorfinomítvány gyártását pedig 1.800.000 tonnára kell emelni, vagyis 2,6-szeresre 1950-hez képest. A kereskedelem színvonalának növelésére a nagy ipari központok közelében levő cukorgyáraknál meg kell szervezni, hogy kristálycukorból, gyöngydara-cukorfinomítványból és porcukorból 1954-ben 50.000 tonnát és 1955-ben 100.000 tonnát csomagolva hozzanak forgalomba. 37. Új gyárak építésével, valamint a meglévő gyárak újjáalakításával és gépesítésével biztosítani kell, hogy 1950-hez képest 1956 végére a kristálycukorgyártás kapacitása körülbelül 1,4-szeresre, a cukorfinomítványgyártás kapacitása pedig 2,2-szeresre növekedjék. 38. A cukorrépa idejében való feldolgozására és hosszas szállításának csökkentésére 1954 és 1956 között fel kell építeni és üzembe kell helyezni: 25 kristálycukorgyárat, elsősorban Ukrajna és a Moldva SZSZK nyugati területein, ahol kicsi a cukorrépafeldolgozó kapacitás; 9 cukorfinomítványgyárat és üzemet, cukorraktárakat összesen 1.100.000 tonna befogadóképességgel, ezen belül 1954- ben több, összesen 300.000 tonna befogadóképességű raktárát. édesipari készítmények és éra 39. Az édesipari készítményeik gyártását 1954-ben 1,579.000, 1955-ben pedig 1,825.000 tonnára kell növelni az 1950. évi 994.000 tonnával, illetve az 1953. évi 1,387.000 tonnával szemben. Ezen belül a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumához tartozó gyárak termelését a következő színvonalra kell emelni: karamellgyártást 1954-ben 526.000, 1955-ben 591.000 tonnára, a töltött cukorkák gyártását 175.000, illetve 195.000 tonnára, a csokoládé és csokoládékészítmények gyártását 12.000, illetve 20.000 tonnára, az «írisz» nevű csomagolt cukorka gyártását 44.000, illetve 60.000 tonnára, a gyümölcsízzel töltött cukorkák, pasztillák és zselécukorkák gyártását 26.000, illetve 36.000 tonnára, a halvagyártást 43.000, illetve 48000 tonnára, a cukrászsütemény gyártást 340.000, illetve 420.000 tonnára, a torták, kalácsok és kekszek gyártását 21.000, illetve 30.000 tonnára. A karamellgyártás volumene 1950-hez viszonyítva 1954-ben 124, 1955-ben 140 százalékra a töltöttcukorkagyártásé 184 százalékra, illetve kétszeresre, a csokoládé és csokoládékészítmények gyártása 2.3-szeresre, illetve 3.8- szeresre, az «írisz» nevű csomagolt cukorka gyártása 4.2-szeresre, illetve 5.8-szeresre, a gyümölcsízzel töltött cukorkák, pasztillák és zselécukorkák gyártása kétszeresre, illetve 2.8-szeresre, a halvagyártás 2.9-szeresre, illetve 3.3-szeresre, a cukrászsütemények gyártása 2.4-szeresre, illetve 2.9-szeresre, a torták, kalácsok és kekszek gyártása pedig 3.1-szeresre, illetve 4.4-szeresre emelkedjék. 40. Jelentősen javítani kell a lakosság körében nagy keresletnek örvendő édesipari készítmények minőségét és választékát. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma vonalán 1954—1956 között 1953-hoz viszonyítva meg kell növelni: a) a csomagolt és dobozolt édesipari készítmények forgalombahozatalát 1954-ben 1.2-szeresre 1955-ben 1.5-szeresre; b) a javított minőségű, dobozolt édesipari készítmények forgalombahozatalát 1954-ben 5-szeresre, 1955-ben kétszeresre; c) a bádogdobozokban csomagolt édesipari készítmények forgalombahozatalát 1954-ben 1,7-szeresre, 1955-ben 3.3-szeresre; d) a dióval töltött karamellek és cukorkák, a gyümölccsel és tejjel töltött cukorkák, a likőrös, méz-, krém-, hűsítőtöltelékű cukorkák, valamint jégkaramellek, egyéb cukorkák, pasztillák, zselecukorkák, valamint a nagy- és kisalakú csomagolt csokoládéfigurák, művészi kivitelű gyermekcsokoládék választékát és forgalombahozatalát; emellett nagy figyelmet kell fordítani a csokoládé, karamell, sütemény, mézeskalács és a gyümölcsízek gyártására. 41. A Centroprom szovjet kötelességévé kell tenni annak biztosítását, hogy 1954-ben az egész forgalomba hozott karamell- és cukorkamennyiségnek 70 százaléka, a cukrászsüteménynek pedig 50 százaléka csomagolt legyen. A kiváló minőségű lisztből készült mézeskalácsok és sütemények forgalombahozatalát növelni kell, különösen meg kell növelni a tulai és vjazmai vaníliás és mentás mézeskalácsok, valamint keleti édességeik forgalombahozatalát. Bővíteni kell az édesipari készítmények T választékát és biztosítani kell, hogy az állami édesipari vállalatok számára előírt recepteknek és állami szabványoknak pontosan megfelelően készítsék azokat. 42. 1956-ra be kell fejezni a karamell, az «Írisz» nevű csomagolt cukorka és a sütemények gyártásával kapcsolatos fontosabb technológiai folyamatok gépesítését. A csomagolt és dobozolt édesipari készítmények forgalombahozatala terén el kell érni, hogy az egész forgalomba hozott mennyiségnek 1954-ben 70, 1955-ben 75 százalékát, 1956-ban pedig 85 százalékát géppel csomagolják az 1953. évi 60 százalékkal szemben. 43. 1956 végére a cukorból készült édesipari gyártmányokat előállító édesipari üzemek termelési kapacitását 1.9-szeresre, a lisztből készült édesipari készítményeket előállító édesipari üzemekét pedig 2.1-szeresre kell növelni 1950-hez viszonyítva azáltal, hogy új édesipari gyárakat építenek, főként az Ural, Szibéria, a Volga-vidék, Közép- Ázsia és Kazahsztán kerületeiben, valamint azáltal, hogy újjáalakítják és bővítik a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumához tartozó, meglévő édesipari gyárakat. 44. Jelentősen növelni kell a népélelmezési cikké vált fagylalt forgalombahozatalát, megnövelve a forgalombahozatalt a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma és a Szovjetunió kereskedelmi minisztéruma vonalán az 1953. évi 160 000 tonnával szemben 1954-ben 190.000 tonnára, 1955-ben 240.000 tonnára, tehát 1950-hez képest 2,5-szeresre. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják a fagylalt minőségének jelentős javulását. A fagylaltkészítő üzemekben példás egészségügyi állapotokat kell teremteni. Széles körben ki kell fejleszteni a csomagolt fagylalt és a lakosság keresletének megfelelő formákban készült más fagylaltfélék gyártását. A Szovjetunió élelmiszeripari minisztériuma és kereskedelmi minisztériuma vonalán 1956 végére 1953-hoz viszonyítva 1,6-szeresre kell növelni a fagylaltgyártás kapacitását. 45. Figyelembe véve, hogy nincs eléggé biztosítva a lakosság keresletének kielégítése a zöld és a préselt fekete tea terén, kötelezni kell a Szovjetunó élelmiszeripari minisztériumát, tegyen intézkedéseket a teafélék termelésének jelentős növelésére. 46. A tea minőségének, aromájának, választékának és csomagolásának megjavítása céljából: a) növelni kell a 25 grammos csomagolású fekete tea előállítását az 1953. évihez viszonyítva 1954-ben 1,3-szeresére, 1955-ben pedig 2-szeresére; b) az 1953. évihez viszonyítva a kartoncsomagolású fekete tea előállítását 1954-ben 2,8- szeresére, 1955-ben 4-szeresére kell emelni; c) az 1953. évihez viszonyítva a bádog, és üvegtartályokban forgalomba hozott fekete tea gyártását 1954-ben 2,5 szeresére és 1955- ben 5-szörösére kell emelni; d) az ezüstpapírba csomagolt fekete teából 1954-ben 55 százalékkal, 1955-ben pedig 100 százalékkal többet kell forgalomba hozni, mint 1953-ban, 47. Az összesen gyártott fekete teának 1954- ben 86 százalékát, 1955-ben 90, 1956-ban pedig 95 százalékát gépi úton kell csomagolni. Tovább kell gépesíteni és automatizálni a tealevélfeldolgozás munkaigényes folyamatait. 48. 1956 végére az 1950. évihez viszonyítva új vállalatok építésével, a már meglévő vállalatok átalakításával és technikai felszerelésének kiegészítésével a következőképpen kell növelni a teaipari vállalatok teljesítőképességét: a zöld tealeveleket elsődlegesen feldolgozó vállalatok kapacitását 2.1-szeresére, a teacsomagoló vállalatok kapacitását 1.9-szeresére, a teapréselő vállalatok kapacitását pedig 1.8-szeresére. Kenyér, péksütemény, tésztakészítmények, élesztő 49. Azzal kapcsolatban, hogy a lakosság az utóbbi években fokozott igényeket támaszta pékkészítmények, különösen a búzalisztből készült sütemények (darabáruk, fehércipó, briós, kétszersült, perec) minősége tekintetében, az egyszerű kenyérfajták fogyasztása pedig csökken, kötelezni kell a Szovjetunió állami tervbizottságát, kereskedelmi minisztériumát és élelmiszeripari minisztériumát, hogy vegyék figyelembe a lakosság ezen igényeit a sütőipari készítmények termelési tervének kidolgozásánál. 50. Növelni kell az alacsonyabb kiöltési fokú rozs- és búzalisztből, valamint a minőségi lisztből előállított cipók készítését, különösen a feljavított cipófélék készítését a következő arányban: alacsony kiőrlési fokú rozs- és búzalisztből előállított pékkészítmények összmennyiségén belül 1954- ben 20, 1955-ben 31 százalékra; a növekedés 1955- ben az 1960. évihez viszonyítva 5,9- szeres; a minőségi búzalisztből készült cipóknál (hasonlóképpen) 62, illetve 68 százalékos arányt, tehát 2,9-szeres növekedést kell elérni. 5. A tésztafélék gyártását 1954—1955-ben a következő arányban kell emelni; tésztakészítmények (ezer tonnában) 1954-ben 872, 1955-ben 1030; az emelkedés 1954-ben az 1950. évihez viszonyítva kétszeres, 1955-ben pedig az 1950. évihez viszonyítva 2,3-szeres. Biztosítani kell a tésztafélék választékának megjavítását a csőtésztafélék, a vékony- és feljavított tésztakészítmények, valamint a csomagolt tésztakészítmények gyártásának növelésével. 52. Erősen — a piac igényeinek megfelelően — növelni kell az élesztőgyártást. Az élesztőgyártást 1954-ben 86 ezer tonnára, 1955-ben pedig 95 ezer tonnára kell emelni, vagyis az 1950. évinek kétszeresére. 1955-ben az 1950. évinek 4,2-szeresére kell emelni a kiscsomagolású élesztő gyártását. 53. 1956 végére 1950-hez viszonyítva — új vállalatok építésével és a Szovjetunió élelmiszeripari minisztériumához tartozó, már működő vállalatok átalakításával és technikai (Folytatás a 4. oldalon.) I. .la élelmiszerek t/t/áriásárul, inhaattsaról és atinnségének megjavításáról A Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának határozata „Az élelmiszerek termelésének kibővítéséről és minőségének javításáró!“