Szabad Nép, 1954. május (12. évfolyam, 121-151. szám)
1954-05-03 / 123. szám
HÉTFŐ, 1954 MÁJUS 3 ANTONIN DVORZSAK (1841-1904) — Halálának ötvenedik évfordulóján — Ötven évvel ezelőtt, 1904 május 1-én halt meg Antonin Dvorzsák, a nagy cseh zeneszerző. Halálának évfordulóját nemcsak hazájában, hanem az egész világon megünneplik a népek testvéri együttműködéséért, a békéért küzdő dolgozók Zeneszerzői pályája a fiatalkor kemény munkában és szorgalmas tanulásban eltöltött évei után lassan indult kibontakozásnak, de azután annál fényesebben teljesedett ki. Műveire korának legnagyobb zeneszerzői figyelnek fel. Szoros, egy életre szóló barátságot köt Brahmsszal, a nagy német zeneszerzővel Prágai vendégszereplése idején Csajkovszkij, a nagy orosz komponista fogadja őt barátságába, s ez a barátság csak erősödik, amikor Dvorzsák Oroszországban adja vissza a látogatást. Műveit korának legnagyobb előadóművészei tűzik műsorokra. Bülow német zongoraművész és karmester Íbiszt Ferenc első veje és Richter János, a nagy magyarszármazású karmester alkotásainak lelkes tolmácsolói közé tartoznak. Műveinek értékét Hanslick, a félelmes hírű és tekintélyű bécsi zenekritikus méltatja. Megismétlődő angliai vendégszereplései hatalmas sikereket hoznak számára, s 1891-ben a Cambridge-i egyetem ünnepélyesen avatja díszdoktorává az ötvenéves, alkotóereje virágjában lévő zeneszerzőt. A külföldi kitüntetések mögött nem marad el hazájának megbecsülése, hálája sem nagy művésze iránt. A prágai zenekonzervatórium tanára, a prágai egyetem díszdoktora lesz. 1892-ben nagy útra szánja el magát. Eleget tesz amerikai barátai hívásának, s elfoglalja a newyorki konzervatórutas igazgatói székét. Két évet tölt az Egyesült Államokban, ebben az időben írja azokat a nagy műveit, amelyek talán legismertebbek világszerte: «Uj világi szimfóniáját, gordonkaversenyét és nevezetes Fdut" vonósnégyesét. De a honvágy nem hagyja nyugton, 1895 tavaszán visszatér hazájába. Életének utolsó éveit a prágai konzervatórium igazgatójaként szüntelen alkotó- és pedagógiai munkában, nyugalomban és megbecsülésben tölti el szeretett hazájában. Dvorzsák kései, de ízig-vérig egyöntetű tagja annak a zeneszerzői nemzedéknek, amelyet a kapitalista-nemzeti fejlődésben visszamaradottabb keleteurópai országokban a múlt század nagy haladó nemzeti mozgalmai állítottak csatasorba. Valóban, Glinkától Muszorgszkijig, Chopináil Moniuszkóig, Berlioztól Lisztig és Erkelig egységes fejlődési vonalat alkot ez a nagy zeneszerzőnemzedék. Pyorzsák sokoldalú és gazdag alkotóművészetének éppúgy, mert idősebb kortársa és honfitársa, Aretana alkotásainak legjellemzőbb vonása, hogy mélyen népe művészetében gyökerezik. Kettejük nevét a csep rppp története éppúgy összekapcsolta, mint a magyar zenetörténet Erkel és Liszt, Bartók és Kodály nevét. Dvorzsák zeneszerzői fejlődésének első jelentős lépései arra az időre esnek, amikor Smetana, a Bach-korszak után hazatérve az emigrációból, több művésztársával erőteljesen lát hozzá a cseh zenei élet újjászervezéséhez. Hiába kísérelte meg areakció, az ellenséges intrika szembeállítani Smetanát és Djjorzsákot, a közös haza forró szeretete, a nép művészetének szolgálata, közös célkitűzéseik meghiúsítottak minden intrikus törekvést. Dvorzsák a közvetlenül Szpetanától átvett nagy cseh klasszikus zenei hagyomány tudatos örököseként, továbbfejlesztőjeként alkotott és nevelt egész életében. Ahogyan ő Smetana művészetének örököse, úgy veszik át tőle a cseh zenei hagyomány folytonosságát tanítványai, köztük Suk, Novák, Nedbal, a következő nemzedék. Dvorzsák alkotói életműve igen gazdag és változatosan sokoldalú. Tizenkét operája és színpadi műve, kilenc szimfóniája, szimfonikus költeményei, oratóriumai és kantátái, versenyművei, számos kamarazene alkotása, dalai és szólóművei rendkívül bő, szinte kimeríthetetlen alkotói fantáziáról tesznek tanúságot. Operáinak tárgyválasztásában újra és újra visszatér a cseh nép mesevilágához: a néphit mesés alakjai, a vízitündér, a víziember, az ördög és az életvidám parasztok erőteljes alakjai népesítik be színpadi és tematikus szimfonikus alkotásait. Dalaiban hazájának dalai csendülnek fel, világszerte közismert .Szláv táncaid mellett különböző műfajhoz tartozó szerzeményeinek sorában számtalan formában kelnek életre népének táncritmusai. A cseh történelem dicső fejezetei is jelentős helyet foglalnak el művészetében. Mint valamennyi művészkortársát, őt is különös élénkséggel foglalkoztatják a huszita-kor hősi emlékei, s számos művet szentel hazája nagy múltjának. Élete legboldogabb korszakait vidéki házában, szeretett népe között éli le, s a világhír dicsőségéből a hazai táj, a cseh falu népe vonzza őt élete vége felé egyre erősebben magához. Otthonában telik meg mindanynyiszor új tartalommal alkotóereje. Ebből 3 kiapadhatatlan forrásból táplálkozik a Pvorzsák-zene bőven áradó, tiszta, nemzeti dallamossága. Dvorzsák hazaszeretete a Habsburg-birodalom elnyomó rendjében szenvedő cseh nép szeretete. Ezért tudja — talán a zeneirodalomban először — teljes átéléssel, a művészi alkotás legmagasabb fokán megszólaltatni Amerika elnyomott népeinek zenéjét, dallamait. Newyorki működésének idején különösen vonzódott néger tanítványaihoz, s azok is hozzá. Arról is van tudomásunk, hogy indián mondára írandó opera terve foglalkoztatta ebben az időben. Ha a négerek és indiánok, a hazájukból Amerikába üldözött telepesek dalai nem különlegességként, hanem az együttérzés őszinteségével szólalnak meg műveiben, ez éppen azért van, mert Pogrzsák annyira szerette Cseh hazáját és népét. Zenéjének éppen ezt a vonását, nemzeteket összefogó erejét emeli ki a Béke Világtanács, amikor a haladó, békeszerető emberiség közös ünnepévé avatja Dvgrzsák halálának évfordulóját. Az Egyesült Államokban töltött első nyárán egy ottani cseh településre utazott családjával, hogy honfitársai között pihenje ki magát, s amint tehette, utazott haza, hogy vysokái falusi házának csendjében érlelje meg új alkotásait. Bármilyen fényes világhír vette is körül, bárhogyan ünnepeltek is távoli országokban, mindig meg tudott maradni annak, aminek ő maga vallotta magát: egyszerű cseh muzsikusnak — a szó legnemesebb értelmében. Nehéz volna megállanunk, hogy egy pillantással össze ne hasonlítsuk pályáját Bartók Béla életútjával, aki éppen úgy szerette hazájának népét és zenéjét, éppen olyan szeretettel dolgozta fel legnagyobb alkotásaiban az elnyomott népek zenéjét, és olvasztotta eggyé elnyomott hazájának hangjával. De Bartók életpályája sokkal tragikusabban végződött, íjimi Qvorzsáké, ő ifiár nem érhette meg a boldog hazatérést. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Pvrzsák és korának magyar zeneszerzői, zeneérett, nem találtak igazán egymásra életükben. (Bár egy nemrég előkerült adat szerint Dvorzsák utolsó budapesti hangversenyén, 1904 elején a fiatal Bartók Béla működött közre egyik kamarazeneművének bemutatóján) Nem olyan világ volt a Habsburg-monarchiában, hogy az elnyomott népek egymásra találhattak volna. Pyorzsák műveinek egy része ismertté és népszerűvé vált nálunk is, de végül is felszabadulásunk tette lehetővé, hogy ötven évvel a nagy zeneszerző halála után, emlékének közös ünneplésében is találkozzunk a szabad Csehszlovákia népével-Iijfalussy József Dvorzsák-ünnepségek Csehszlovákiában Prága, május 2. (TASZSZ) Csehszlovákiában megemlékeztek Apter nin Dvorzsák halálának 50. évfordulójáról. A prágai Vysehrad-temetőben április 30-án megkoszorúzták a zeneszerző síremlékét. A prágai egyetem nagytermében ünnepi ülést tartottak Dvorzsák halálának 50. évfordulója alkalmából. Az ülést Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg. Antonin Dvorzsák életéről és művészi pályafutásáról Antonin Sydrg államidíjas zenetörténész tartott előadást. Beszédet mond°tt az ünnepségen Alfredo Varela, a Béke-Világtanács titkárságának képviselője is. Csou En-laj elvtárs vendégül látta Namer elvtársat Genf, május 2. (Új-Kína) Csou En-laj külügyminiszter, a Kínai Népköztársaság genfi értekezletén részvevő küldöttségének vezetője volt a házigazda New York, május 2. (TASZSZ) Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa április 30-i ülésén az ENSZ latinamerikai gazdasági bizottságának jelentését vitatta meg. Az ülésen felszólaló latinamerikai küldöttek kiemelték a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztésének nagy jelentőségét a latinamerikai országok gazdasági fejlődése szempontjából. Ugyanakkor rámutattak, hogy az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem feltételei egyre kedvezőtlenebbé válnak a latinamerikai országok számára-Carapkin, a Szovjetunió képviselője felszólalásában kiemelte a latinamerikai küldöttek azon kijelentéseinek megokoltságát, hogy a nemzetközi kereskedelem, különösen az európai országokkal folytatandó kereskedelem, elősegíti a latinamerikai országok gazdasági fejlődését A Szovjetunió — mondotta Carapkin — kész megtárgyalni a hosszúlejáratú szerződések megkötésének kérdését a M Moszkva, május 2. (TASZSZ) Mint előző jelentések már közölték, az ausztráliai kormánynak a nemzetközi érintkezés elemi követelményeivel összeegyeztethetetlen és olyan helyzetet teremtő cselekedeteivel kapcsolatban, amelyek nemcsak hogy kizárják a szovjet nagykövetség normális diplomáciai tevékenységének lehetőségét, hanem veszélyeztetik a nagykövetségi személyzet személyi biztonságát is — a szovjet kormány elhatározta, hogy visszahívja a Szovjetunió ausztráliai nagykövetét és a szovjet nagykövetség egész személyzetét. Ezzel egyidejűleg a szovjet azon a vacsora-összejövetelen, amelyet szombaton este rendeztek Namír külügyminiszternek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének tiszteletére, latinamerikai országokkal, annak a lehetőségnek szem előtt tartásával, hogy megállapodjanak huzamosabb időre szóló, kölcsönösen előnyös árakról, és arról, hogy az elszámolások az illető országok nemzeti valutájában történjenek. A Szovjetunió — folytatta Carapkin — abban az igyekezetében, hogy elősegítse a latinamerikai országok gazdasági fejlődését, hajlandó ipari berendezéseket és gépeket szállítani ezeknek az országoknak. Emellett a szovjet kereskedelmi szervezetek a szóbanforgó ipari berendezéseket és gépeket részletfizetésre is szállíthatnák. A Szovjetunió képviselője a továbbiakban kijelentette, hogy a szovjet küldöttség élni szeretne az alkalommal, és meg szeretné hívni valamennyi latinamerikai ország két-három képviselőjét, valamint az ENSZ latinamerikai gazdasági bizottsága titkár-ságának vezető munkatársait: látogassanak el a Szovjetunióba a Szovjetunió ipari és mezőgazdasági fejlődésének tanulmányozására. kormány bejelentette, hogy lehetetlen az ausztráliai nagykövetség személyzetének további moszkvai tartózkodása. Április 29-én N. I. Genyeralov, a Szovjetunió nagykövete és a szovjet nagykövetség személyzete Ausztráliából visszautazott hazájába. A szovjet nagykövetség személyzetének elutazása után a Szovjetunió ausztráliai érdekeinek védelmét a szovjet kormány felkérésére Svédország panberrai követsége látja el. Április 30-án a szovjet kormány követelésének megfelelően Ausztrália moszkvai nagykövetségének személyzete elhagyta a Szovjetunió területét A Szovjetunió kész hosszúlejáratú gazdasági szerződéseket kötni a latinamerikai országokkal A szovjet nagykövetség személyzete elutazott Ausztráliából SZABAD NÉP Jelentések a világ dolgozóinak május elseji seregszemléjéről Moszkvában, a Vörös Téren Tizenöt tagja van a delegációnak, amelyet a Magyar-Szovjet Társaság irányított Moszkvába. Mikor a tizenöt magyar repülőgépre szállott, egyik sem tudta odahaza hagyni mindennapos kicsi és nagy gondjait, örömeit, aggályait, reményeit. A repülőgépen rajtunk kívül csak egyetlen szovjet házaspár utazott, és így még akkor is Magyarországon voltunk, mikor a gép már Kiev táján úszott. Moszkváról beszélgettünk, arról, ami ott vár ránk és arról, amit mi ott várunk, de Budapestre gondoltunk, ant elhagytunk és amit rövidesen viszontlátunk. Moszka nem olyan, mint ahogy azok elképzelik, akik sohasem látták. Nem is olyan, amilyennek például én képzeltem el, aki két évtizeden át voltam moszkvai, aki részt vettem a moszkvai földalatti építésében és részt vettem Moszkva védelmében is Nagyobb? Nagyobb is. Szebb? Szebb is. De nem ez a lényeg. Ahogy moszkvai földre tettük a lábunkat, idehaza vagyunk — anélkül, hogy távolabb kerültünk volna Budapesttől. Sőt! Hazai gondjainkat sem felejtettük el, de ezek a gondok kisebbek lettek. Reményeink viszont megnövekedtek, megizmosodtak és ugyanakkor reálisabbak lettek. De ez nem optikai csalódás és nem is önámítás. Moszkva akkor is tanít, amikor hallgat, akkor is világít, mikor kékes-fekete ég borul rá- És akkor is a jövőbe mutat, amikor a múzeumpart járjuk, a múltról szóló képeket és okiratokat nézzük. Az első marxista tanulókörök tagjait két kezed ujjain elszámolhatod. Ezt tettük. És másnap milliókat láttunk vörös zászlók alatt vonulni, virágokkal, énekelve. Vörös zászlók alatt vonult fel május elsején Moszkva népe. Aki vörös zászlók alatt menetel, az minden népre gondol, minden nemzettel együttérez. De nemcsak ez a vörös zászló jelképezte nemzetközi proletárszolidaritás üdvözölt minket, magyarokat, május elsején a moszkvai Vörös-téren. Láttunk a felvonuló moszkvai munkások kezében piros-fehér-zöld lobogót is, népköztársaságunk címerével és láttuk, amikor az orosz elvtársak magasra emelték Rákosi Mátyás és Nagy Imre képeit. Mi a meghatottságtól némán állottunk, de mellettünk a kínai, a keresi, Az olasz, az osztrák, a csehszlovák, a bolgár és a finn elvtársak lelkes tapssal üdvözölték az új Magyarország lobogóját. Nekik is drága az, amit a mi zászlónk jelképez: a Magyar Népköztársaság, a szocializmust építő, a békét védelmező magyar nép. A május elseje a népek barátsága, a békeakarat és az élet szeretete, a nagy életöröm jegyében zajlott le. Sok-sokezer vörös zászló, sokszázezer virágcsokor, többmillió boldog, éneklő, hangosan nevető ember. Egyszóval: Moszkva. A moszkvaiak már olyan épületeket emeltek, amelyek az égig érnek. De a moszkvai felhőkarcolók tövében állanak a félévszázad előtt épített kopott faházikók és állanak a sötét, nyirkos sikátorok. Moszkva utcái nemcsak azt a harcot tárták fel előttünk, amelyet Moszkva eddig vívott és megnyert, hanem azokról a harcokról is szóltak, amelyeket most vív és holnap fog megnyerni. Nem az a csoda, hogy a moszkvaiak ilyen hatalmas épületeket raknak, az a bámulatos, hogy közben maguk is egeket ostromló óriásokká nőttek. " ★ Gondjaik is vannak a moszkvaiaknak? Bizonyára. De nehéz olyan moszkvait találni, aki ne tudná, hogy a fogyatékosságok miatt nem siránkozni kell, a hibákat ki lehet javítani és ki is fogják javítani. Tudják a moszkvaiak, hogy le lehet küzdeni és le fogják küzdeni azokat az akadályokat, amelyek lassítják a fejlődést, amelyek zavarják az élet szépségét és gazdag örömét. Moszkva gyönyörűbbé Moszkvában a legszebb a moszkvai ember nevetése. Hogy tudnak a moszkvaiak nevetni! Hangosan, boldogan, boldogítóan. Pedig a moszkvaiak nagyon sok megpróbáltatást, nagyon sok megrázkódtatást éltek át. Sokszor kellett vizsgázniok. De minden vizsgán, az élet minden kérdéseire kitüntetéssel válaszoltak. ★ Május elsejére 52 külföldi delegáció érkezett Moszkvába. A miénkkel együtt 11 delegáció a Moszkva Szállóban lakik a Vörös-tér bejáratánál. A bolgárok már régi barátaink. Az osztrákokkal és olaszokkal gyorsan összebarátkoztunk. A kínaiakkal és koreaiakkal együtt énekelünk és táncolunk. Minden külföldivel könnyen összebarátkoztunk, csak az indiaiakkal voltak nehézségeink. Nem nagyon tudták, hol van Magyarország, talán nem is hitték, hogy van ilyen ország. Jó szerencsére eszembe jutott, hogy Petőfire hivatkozzam. Petőfi neve közvetített India és Magyarország között. Petőfi nevét nagyon jól ismeri és nagyon tiszteli India haladó értelmisége. Indiai barátaink sokat mesélnek nekünk hazájukról. Az indiai nép nagy nyomoráról, rettenetes szenvedéséről, forró szabadságszomjáról, lángoló harci elszántságáról. . — Rövidesen India is úgy fog élni, mint Magyarország — mondja meggyőződéssel egy bombay-i tanár. — Indiának — magyarázza nekem egy idősebb, ugyancsak bombay-i orvosnő — Indiának ebben a században három óriása van. Három szellemi és erkölcsi óriása. Ghandi és Rabindranath Tagore. — Bocsánat, ez csak kettő. És ki a harmadik? — kérdezem. — A harmadik — feleli nagyon komolyan, ünnepélyesen bombay-i barátnőm — a harmadik, akit tulajdonképpen első helyen kell említeni, természetesen Lenin. Igen. Az indiai nép tudja, és ez a garanciája jövőnknek, hogy tudjuk: ebben a században, sőt ebben az évezredben India legnagyobb fia Vlagyimir Iljics Lenin. ★ Szobám ablakából látom a Vörös-teret, a Kremlt, a Szpasszkij-tornyon ragyogó vörös csillagot. Féléjszakán át ülök az ablaknál. A Kreml csillaga nemcsak világít, hanem melegít, fűt is. A szívemet fűti. Azt a fényt, ezt a melegséget magammal viszem Budapestre. És így, amikor majd hazaérkezem,úgy fogok nevetni, olyan hangosan és olyan boldogan, ahogy moszkvai testvéreim nevetnek. Illés Béla (A «Szabad Nép» franciaországi tudósítójától.) Párizs, május ?• A francia dolgozók az április 28-i sztrájk nagyszerű sikere után nagy lelkesedéssel ünnepelték meg május elsejét. Azok a törpepolitikusok, akik saját törvényeiket is felrúgva el akarták nyomni a néptömegek növekvő ellenállását, csattanós pofont kaptak május elsején. A francia burzsoázia megbízottai féltek attól, hogy ismét látniok kell majd, hogyan vonulnak fel a tüntető munkások St. Antoine, a dicsőséges negyed utcáin át, hogyan követelik az elviselhetetlenné vált helyzet megszüntetését- így tehát a «rend fenntartásának» ürügyével — mint ismeretes — betiltották a hagyományos felvonulást. A május elseji felvonulás hagyományos útvonalán Martinampoplat belügyminiszter hatalmas rendőrségi erőket vonultatott fel. Mindenütt rendőrcsapatok álltak, készenlétbe helyezett fegyverekkel, sőt még páncélosautókat is felvonultatták... De május elsején párizsi férfiak és nők tízezrei vonultak ki a franois fővárostól nem messze, a vincennes-i erdőben elterülő reuilly-i rétre. A május elseji menet a külvárosokból és a földalatti vasút végállomásától haladt a gyűlés színhelyéül kijelölt rétre. Széles szalagokat lengetett a tavaszi szél, rajtuk a következő jelszavakkal: «Egység a bérekért! Egység a megsértett szabadságjogok védelméért!», «Egység a nemzeti függetlenség és a béke védelméért!». Az egység jelszava hatalmas betűkkel ott tündöklött az elnöki emelvény fölött is. Az egység jelen volt mindenütt. Az elnöki emelvényen Jacques Duclos elvtárs és a Francia Kommunista Párt más vezetői, valamint Benoit Frachon, a CGT (Általános Munkásszövetség) főtitkára kserül a legkülönbözőbb nézeteket valló személyiségek gyűltek össze, hogy kifejezzék elszánt akaratukat: megvédik a szabadságjogokat és a békét. Ez az egység nyilvánult meg azokban az üzenetekben is, amelyek a francia szellemi élet olyan jeles képviselőitől érkeztek, mint Jéan-Paul Sartre és Claude Autan-Lara, továbbá a Saint Lazare-pályaudvar szocialista és kommunista vasutasainak közös jelszavaiban is, melyeket hatalmas táblákra és szalagokra írva vittek a dolgozók. (Tudósítónktól.) London, május 2. Angol munkások tízezrei vonultak fel az idei május elseji tüntetéseken, amelyek középpontjában az a követelés állott, hogy tiltsák be a hidrogénbombát, és ne avatkozzanak be az indokínai háborúba. Ez volt a fő gondolata annak a beszédnek is, amelyet Harry Pollitt, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára intézett a Hyde-parkban (London népe minden évben itt ünnepli meg május elsejét) összegyűlt 15.000 főnyi tömeghez. Annak idején Pollitt elvtárs is szervezte a londoni dokkmunkásokat, hogy tagadják meg a lőszer berakását a Jolly George nevű hajóra, amely az Oroszországban lévő intervencionista erők számára szállította volna a hadianyagot. Harry Pollitt szombaton kijelentette: «Amit 1918—1919-ben megtettünk, meg tudjuk tenni 1954-ben is, hogy megakadályozzuk Nagy-Britannia belesodrását az Indokína elleni háborúba. A hidrogénbomba korszakában erre a szellemre van szükség. Világosan meg kell mondanom: ha a munkások ma is úgy felhasználják erejüket, mint annak idején tették, meg tudják akadályozni, hogy országunk háborúba keveredjék . Pollitt elvtárs ezután arra szólította fel a dolgozókat, hogy újítsák meg erőfeszítéseiket a hidrogénbomba betiltásáért folyó hadjáratban. Üdvözölte a nemzeti felszabadulásukért küzdő gyarmati népek felfelé ívelő mozgalmát, és a brit nép testvéri üdvözletét tolmácsolta valamennyi ország dolgozó népének. «A népek megindultak — mondotta — a népek követelik, hogy békében élhessenek». A Hyde-parkban rendezett gyűlést felvonulás előzte meg, amelyen sokezer dolgozó vett részt családjával együtt; gépipari munkások, egyenruhás vasutasok, közlekedési dolgozók, postások villamosipari munkások, irodai dolgozók. Az értelmiségiek csoportjában részt vett a felvonuláson J. D. Bernal professzor, a kiváló tudós, a Béke- Világtanács tagja. A fiatalok csoportjának felvonulását sportruhás lányok nyitották meg, ifjúsági tánccsoportok angol népi táncokat, valamint a világifjúsági találkozókon tanult magyar és román népi táncokat mutattak be. Igen sok gyarmati munkás és diák is részt vett a felvonuláson függetlenséget követelve hazájuknak. Alan Bush, a híres brit zeneszerző tömegkórust vezényelt. Sok olyan munkás is volt a felvonulók között, aki ezelőtt még sohasem vett részt május elseji tüntetésben, mint például a Microcells-gyár sok munkása, ahol jelenleg éppen sztrájk van a tömeges elbocsátások miatt. A felvonulók jelszavai azokat a fontosabb kérdéseket tükrözték, amelyek jelenleg a brit nép A francia kormány igyekezett éket verni a francia dolgozók és azon északafrikai testvéreik közé, akik kénytelenek voltak Franciaországba vándorolni, de a kormánynak ezt sem sikerült elérnie. A vincennes-i ünnepségen éppúgy, mint a Franciaországszerte tartott más ünnepségeken tömegesen vettek részt a Franciaországba vándorolt algériai, tuniszi és marokkói dolgozók- akik felhasználták ezt az alkalmat is arra, hogy kifejezzék népük akaratát országuk függetlenségének elérésére. A francia kormányzókörök a hagyományos felvonulás betiltásával meg akarták akadályozni azt is, hogy Párizs népe május elsején tüntessen az indokínai háború ellen. A kormány tilalma azonban nem fojthatta el a dolgozó tömegek tiltakozását. «Bidauli és a francia nép nem egy és ugyanaz. Franciaország hangját kell meghallgatni Génfben. Tárgyaljanak a «tüzet szüntesst-ről Indokínában a népek függetlenségének tiszteletben tartása mellett!» — mondotta a vincennes-i nagygyűlésen Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja. Az a tapsvihar, amely e szavakat fogadta, kifejezte, hogy az egybegyűlt tömeg iS Ugyanezt követeli. Amikor pedig a nagygyűlésen elnöklő Eugene Hénaff, a szajna megyei szakszervezeti szövetség főtitkára üdvözölte a «szabadságért és a békéért küzdő vietnami népet», az egybegyűlt tömeg lelkes helyesléssel fogadta szavait. Hatalmas visszhangra találtak Benoit Frachonnak a CGT főtitkárának szavai is, amikor a leghatározottabban olyan békepolitikát követelt, amely lehetővé teszi iskolák és kórházak építését, s a dolgozók sorsának megjavítását, ahelyett, hogy a vietnamiak és a franciák vérét ontanák és támadó háború céljaira előkészítenék Nyugat-Németország felfegyverzését. Franciaország népe vidéken is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg május elsejét. Marseille-ben a nagygyűlést a pedagógusok önálló szakszervezete és a CGT közösen rendezte. Le Léap, a CGT főtitkára mondott beszédet. Nagygyűlések voltak még Lyonban, Nizzában, Nantes-ban, továbbá Boulogne-sur-Ivierben, ahol a CGT és a katolikus CFTC közösen rendezték az ünnepséget, valamint Lille-ben, ahol 3000 ember vonult fel, Lorient-ben, Rouenban, Versailles-ben, Argenteuilben, Juvisyben, Palaiseauban, Jean Tichit előtt állnak. E jelszavak — a hidrogén- bomba betiltásának és az indokínai háborúba való be nem avatkozásnak követelésén kívül — magasabb béreket és nyugdíjakat követeltek, tiltakoztak a fenyegető lakbéremelések ellen, követelték a fegyverkezési kiadások csökkentését, a Kelet és a Nyugat közötti kereskedelem fokozását és a kenyai és malájföldi gyarmati háborúrc beszüntetését. Az egyik legnépszerűbb jelszó ez volt: «Jenáik, menjetek fiara» Mindez bizonyosan nemm tetszett azoknak az amerikai katonáknak, akik figyelték a felvonulást. Időnként trágár sértéseket és fenyegetéseket kiáltoztak a felvonulók felé, a felvonulás más szemlélői azonban rokonszenvvel, érdeklődéssel és helyesléssel figyelték a menetet. Belfastban (Észak-Írország) a háború óta az idén volt a legnagyobb május elseji felvonulás. A felvonulás után 3000 ember vett részt a munkáspárt és a szakszervezetek által rendezett gyűlésen. A gyűlésen határozatot fogadtak el, amely elítéli a hidrogénbombát és sürgeti, hogy vessenek véget valamennyi háborúnak, s a nagyhatalmak tárgyalások útján csökkentsék a nemzetközi feszültséget. Glasgow-ban, Skócia legnagyobb városában a zuhogó eső sem tudta csökkenteni a május elseji felvonulók lelkesedését. A város vezetősége, amelynek tagjai munkáspártiak, azt az utasítást adta ki, hogy a felvonuláson a kommunista párt csoportjának meg kell várnia, amíg a «hivatalos» felvonulók elhaladnak. De a felvonuláson a legnagyobb csoport mégis a kommunistáké volt, s ennek soraiban haladt a legtöbb fiatal-Dundeeben, Edinburgh-ban, Greenackban és Aberdeenben szintén felvonulásokkal ünnepelték meg május elsejei. Aberdeenben William Gallacher, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának elnöke mondott beszédet. A nép nyomása kényszerítette Churchillt és Edent arra — mondotta — hogy pillanatnyilag elhárítsák az indokínai intervenciót. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a népnek a lehető legnagyobb éberséget kell tanúsítania, mivel Churchill, Eden, Attlee és Morrison szabadkezet biztosítottak maguknak arra, hogy a genfi konferencia után újra megfontolhassák Dulles követeléseit. Az ország különböző részeiből érkezett jelentések mind arról számolnak be, hogy a május elseji tüntetések — akárcsak a Von, dáni felvonulás — annyi dolgozót tömörítettek a harcos jelszavak mögé, amennyire már hosszú évek óta nem volt példa. Angliában ezekben a napokban meggyorsult a politikai élet érvelése és a munkáspárti tagság sorában erjedés indult meg — ez jutott kifejezésre a nagyszerű felvonulásokon is. Peter Fryer A párizsi május elseje az erősödő egység jegében Angol munkások tízezreinek harcos tüntetése a hidrogénbomba és az indokínai háború ellen Százezrek ünnepe Olaszországban (A «Szabad Nép» olaszországi tudósítójától.) Róma, május 2. Az olasz dolgozók a nagy városokban éppúgy, mint a legkisebb falvakban felvonulásokkal, gyűlésekkel ünnepelték meg május elsejét. A gyűléseken felszólaltak a szakszervezetek és más demokratikus tömegszervezetek vezetői. A tüntető megmozdulásokon sokszázezer dolgozó vett részt. Különösen nagyszabású volt a Milánóban tartott nagygyűlés, amelyen Giuseppe Di Vittorio, a CGIL (Olasz Általános Munkásszövetség) főtitkára mondott beszédet. Bár az eső szakadatlanul zuhogott, több mint százezer milánói vonult fel a ugros központjában lévő Dóm térre, a nagygyűlés színhelyére. Amikor Di Vittorio elvtárs a többi szakszervezeti vezetővel együtt megjelent az elnöki emelvényen, hosszantartó, meleg taps, zászlólengetés fogadta őket. Mariani szenátornak, a milánói szakszervezeti központ titkárának megnyitó szavai után Giuseppe Di Vittorio vázolta az olasz dolgozók jelenlegi helyzetét és kiemelte a CQL jelszavainak jelentőségét. Kitért az olasz dolgozók bérköveteléseivel kapcsolatban immár évek óta tartó harcokra. Rámutatott, hogy a «Confindustria» (az olasz gyárosok szövetsége) a legkülönbözőbb akadékoskodásokkal igyekezett húzni-halasztani a vitát, míg végül határozottan megtagadta Több mint százezer müncheni munkás és alkalmazott vonult fel a Német Szakszervezeti Szövetség május elseji felhívására a Königs-platzra. A tüntetés jelszava ez volt: «Követeljük az általános leszerelést és minden tömegirtó fegyver eltiltását». Szociáldemokraták és kommunisták egymás mellett vonultak végig a pártonkívüli dolgozókkal együtt Nürnberg fő útvonalain, 10 óra tájban mintegy 20.000 dolgozó gyűlt össze a régi nürnbergi városháza romjai előtt elterülő nagypiacon. A hamburgi dolgozók 150.000 főnyi tömege tüntetett az ősi Hansa-város parkjában, a dolgozók követeléseinek teljesítését. Az olasz dolgozók magasabb életszínvonalat, az üzemekben nagyobb cselekvési és szólásszabadságot követelnek, s megfelelő gondoskodást a nyugdíjasokról, rokkantakról és öregekről.Az elkövetkezendő hetekben — mondotta Di Vittorio elvtárs — az olasz dolgozók különféle megmozdulásaikkal engedményekre fogják kényszeríteni az olasz milliárdosokat. Az egybegyűlt dolgozók hosszantartó, lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták Di Vittorio elvtárs beszédét. Rómában is nagyszabású megmozdulásokkal ülték meg a dolgozók május elsejét. A főváros népe a május elseji nagygyűlésre a Piazza dei Poppión gyűlt össze, ugyanarra a térre, ahol 1890-ben első ízben tartották meg a munka ünnepét. Az egész városból, a legtávolabbi külvárosokból is, a dolgozók tízezrei vonultak gyalogszerrel vagy különböző közlekedési eszközökön a város központjában fekvő térre. A római szakszervezeti központ titkárának üdvözlő szavai után, Fernando Santi, a CQIL titkára mondott beszédet. Emlékeztetett a 64 év előtti első római május elsejére, amelyen megtartották a dolgozók seregszemléjét és kiemelte, hogy az azóta eltelt évtizedek során a dolgozók a kizsákmányolás ellen és a magasabb életszínvonalért vívott szakadatlan küzdelmekben milyen jelentős eredményeket értek el. Giorgio Colorni vörös zászlók és harci jelszavakat hirdető táblák tengere alatt. Órákhosszat vonultak végig a menetoszlopok a különböző városnegyedeken. A zenekarok munkásmozgalmi dalokat játszottak. Karl Stenger, a postásszakszervezet elnöke beszédében kijelentette: «Németország egységének helyreállítása a mi népünk ügye, nem pedig a megszálló hatalmaké. Az újraegyesülés jogát senki sem vitathatja el tőlünk. Dortmundból hatvanezer dolgozó küldött szívélyes üdvözletet május 1-i tüntetéséről a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóihoz. (MTI) Népes május elseji tüntetések Nyugat-Németországban Jelentős határozatok a colombói értekezleten Részvevői követelik az indokínai ,Misét szüntesse s a Kínai Népköztársaság elismerését az ENSZ-ben Szombaton este véget ért a colombói értekezlet, amelyen India, Pakisztán, Ceylon, Burma és Indonézia miniszterelnökei vettek részt. Az értekezletről vasárnap délelőtt záróközleményt adtak ki. A záróközlemény az indokínai kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozza: Az öt miniszterelnök Úgy véli, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni a közvetlenül érdekelt felek között az indokínai «tüzet szüntesse érdekében. A záróközleményben a miniszterelnökök e kérdéssel kapcsolatban egyébként javasolják a genfi értekezleten részvevő hatalmaknak, hogy «a legnagyobb mértékben igyekezzenek rendezést elérni, gyorsan véget vetni a konfliktusnak és helyreállítani a békét». A miniszterelnökök az atomfegyverek kérdésében az ENSZ-hez fordulnak és kelik: hasson oda, hogy a tömegpusztító fegyverek eltiltásáig is függesszék fel az atom- és hidrogénbombakísérleteket. Az öt ország javasolja továbbá, hogy vegyék fel e Kínai Népköztársaságot az ENSZ-be. Ezzel kapcsolatban a közlemény megállapítja: "A miniszterelnökök foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya képviselje Kínát az ENSZ- ben. Úgy vélik, hogy Kína képviseletének ilyen megoldása hozzájárulna az ázsiai helyzet szilárdságának biztosításához, a világfeszültség enyhítéséhez és lehetővé tenné a világproblémák, különösen a távolkeleti problémák reális módon való mérlegelését. A miniszterelnökök megállapították, hogy a gyarmati rendszer sérti az emberi jogokat és veszélyezteti a világbékét. A záróközlemény megemlíti, hogy a «kommunizmus veszélyének» kérdésében nem hoztak határozatot. A miniszterelnökök külön foglalkoztak Tunisz és Marokkó kérdésével. Mint a közlemény hangsúlyozza, arra a véleményre jutottak, hogy el kell ismerni e két ország népének függetlenségi követelését, lehetővé kell tenni a népek számára, hogy élhessenek az önrendelkezés jogával. A miniszterelnökök a záróközleményben végül javasolták, hogy rendezzék a Palesztinai arab menekültek kérdését. (MTI) Washington, május 2. (TASZSZ) Bennett köztársaságpárti képviselő (Michigan állam) határozati javaslatot nyújtott be, amely javasolja, hogy az Egyesült Államok ne léphessen be az indokínai háborúba a kongresszus beleegyezése nélkül. Bennett határozati javaslata azt is megtiltja, hogy bármilyen pénzt költsenek erre a célra. Több kongresszusi tag felszólalása és a «Congressional Record» bulletinben közölt anyagok arról tanúskodnak, hogy a választók ellenzik, hogy az Egyesült Államok beavatkozzék az indokínai háborúba. Sheehan köztársaságpárti képviselő (N-lionis állam) április 29-én kijelentette, hogy a választók beszélgetésekben és levelekben «egyetlen szót sem szólnak amellett, hogy katonáinkat bevessék az indokínai háborúba». Friedel demokratapárti képviselő (Maryland állam) felszólalásában kiemelte, határozottan ellenzi, hogy amerikai csapatokat küldjenek Indokínában Rhodes demokratapárti képviselő (Pennsylvania állam) a «Congressional Record» bulletinben közölte Elfriede Hasse nevű választójának április 28-án kelt levelét. Hasse kijelenti, nem akarja, hogy az Egyesült Államok «áldozatul dobja fiait az indokínai háborúban». Johnson demokratapárti szenátor (Colorado állam) idézett a «Congressional Record»-ban Henry Walesnek, a «Chicago Tribune» szemleírójának cikkéből és egy amerikai kvéker-szervezet brosúrájából, amelyek elítélik, hogy az Egyesült Államok támogatja az indokínai gyarmati igazgatást. Madden demokratapárti képviselő (Indiana állam) közölte a «Congressional Record »-ban a Fort Wayne-ban megjelenő «Journal Gazette» szerkesztőségi cikkét, amely rámutat: az amerikai nép nem akarja, hogy «újból háborúba sodorják Ázsiában. Az amerikai kongresszus több tagja ellenzi az Egyesült Államok beavatkozását a a melokonai háborúba