Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)
1954-07-01 / 182. szám
2 1 Mikor ideérkezésünkkortünk's püspökladányi gépállomáson, hogy mikor kezdhetik meg az aratást — bizonytalanul válaszoltak. Tíz nap ... vagy két hét... Egy-két meleg nap azonban és a friss szél, a «jó nevelő idő» megsárgítja a gabonatáblákat. Szombaton kijelentették: «Egy hét múlva aratunk». Ezen a napon jött össze a kommunisták taggyűlése. A taggyűlés színhelye szobának nagy, teremnek kicsi. A mintegy negyven emberrel éppen megtelik, de úgy, hogy az ablakok alatti lócákon is ülnek. Legtöbben egyenesen a munkából jöttek, ki a földekről, ki a műhelyből. Naptól barnák, kimoshatatlan olaj feketedik a kezük ráncaiban. Beszélgetnek, a fal mellett ülő fiatalok csoportjából hangos nevetés hallatszik. Van, aki elcsigázva a hőségtől, fáradtan a heti munkától, bágyadtan hallgat. . — Két óra elmúlt, kezdjünk már — mondja valaki türelmetlenül. — Legalább ne az utolsó percben szóltak volna — dörmögi egy másik. Daróczi elvtárs, a párttitkár az elnöki asztalnál ül. Ünneplő fehér ing van rajta. — Elkezdjük elvtársak. A beszámoló nap valami jól sikerült, pedig helyes dolgokról szól. Valahogyan nem eléggé a ladányi gépállomás helyzetét mutatja. Kevés változtatással akár egy dunántúli vagy egy nyírségi gépállomáson is elmondhatták volna. Néhány fontos tényt azért sokan megjegyeztek belőle. Például ezt: «Vállaltuk, szerződéseinkben, hogy a hozzánk tartozó termelőszövetkezetek 2200 hold gabonájából 1750 holdat géppel learatunk. Ez azt jelenti, hogy a tagoknak csak a gabona egyötödét kell kaszával levágniuk. A titkár szavai tovább peregnek, a felvillant érdeklődés megint elhalványul az emberek szemében. Az ajtó mellett egy traktoros kicsit elbóbiskol. A beszámolót nem tapsolják meg, de hozzászóló azért rögtön akad. Jámbor Lajos áll fel. — Mi a tsz-ek földjén aratunk a kombájnnal. Megnéztem a területemet, amikor a menetiránytervemet készítettem. Mondhatom, olyan mint a hegyvidék.Indulatba jön. Kezével hullámvonalat ír le a levegőben.) Ilyen hepehupás. (Szidja a traktorost, aki gondatlanul szántott és nem ügyelt arra, hogy a talaj felszíne egyenletes legyen.) Pedig tavasszal is tudtuk már, hogy azon a földön kombájnnal aratunk. — De nem is erről akartam beszélni. Volna egy javaslatom. Hiába tervezzük mi, hogy ilyen meg olyan jól dolgozunk majd a tsz-ek földjén, ha a tsz-tagok nem segítenek. Márpedig tavaly nem mindig volt jó az együttműködés. Ezért meg kellene hívni a szövetkezetek elnökeit és a brigádvezetőket ide hozzánk, a gépállomásra. Megbeszélnénk velük, hogy mit kell tenni az idei kenyérért. Mi is kimennénk hozzájuk. Már régen megtehettük volna. Tavaly gyakran megesett, hogy azért álltunk, mert a szövetkezet nem adott kisegítőket a kombájnhoz. Ugye, Baranyi elvtárs is mennyit mérgelődött, mert majd mindennap új embereket adtak a keze alá! Mindennap kioktatott vagy két tagot, mégse volt gyakorlott segítsége. Helyes a javaslat. Izgés-mozgás, suttogás támad a teremben, megmozdul a tikkadt levegő. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusi és októberi határozatai óta nemigen múlt el értekezlet nálunk, a DIMÁVAG Gépgyárban, anélkül, hogy ne beszéltünk volna az önköltségcsökkentés fontosságáról. A szavak és a tettek azonban különböztek egymástól. Minden erőnket arra fordítottuk, hogy mindenáron teljesítsük a termelési terveket és szem elől tévesztettük, hogy az önköltségi tervek teljesítése semmivel sem kisebb jelentőségű feladat.. A múlt év végén azonban, amikor közelebbről szemügyre vettük az önköltség csökkentésében elért eredményeket, rá kellett döbbennünk felfogásunk helytelenségére. Nyomban megállapíthattuk — ezek az eredmények még megközelítően sem olyanok, amilyeneket egy kis gondossággal, előrelátással, helyesebb intézkedésekkel elérhettünk volna. Igazolják ezt az 1953. évi önköltségcsökkentési eredményein is, noha a műszaki intézkedések tervében szereplő feladatokat mi csak részben hajtottuk végre, több mint 12 millió forintot,, a Gazda mozgalom révén 3 millió forintot, újítások bevezetésével 1 millió forintot és a dolgozók egyéb kezdeményezésének eredményeképpen 240 ezer forintot takarítottunk meg. Önköltségi tervünket azonban egyik negyedévben sem teljesítettük, pedig mint az előbbi számok mutatják, módunkban állott volna. Ahhoz, hogy ezen segíteni tudjunk, elsősorban fel kell deríteni azokat az akadályokat, hibákat, amelyek gátolták és gátolják az önköltségi terv teljesítését. Helyesen gazdálkodjunk az anyaggal! Az önköltségcsökkentés egyik legfontosabb eszköze az anyagtakarékosság, a helyes anyaggazdálkodás. S itt jelentkezik az első hiba. A műszaki szervek a beszerzés előtt megadják, hogy milyen méretű, minőségű stb. anyagra van szükség, azonban rendszerint nem tudnak azonnal megfelelő anyagot beszerezni. Az anyagbeszerzést — és az igénylő műszaki szerveket is — egy gondolat vezérli: az anyagra szükség van, a megrendelt gépnek, gépegységnek el kell készülnie, a tervet mindenáron teljesíteni kell! Az már másodrendű kérdés, hogy a méretek eltérése mennyi súlytöbbletet jelent, mennyivel lesz magasabb az anyag ára, mennyivel emelkedik a megmunkálási költség. Gyakran okoztak többletköltséget vállalatunknak a nyersanyagot szállító kohászati üzemek, különösen az öntvényeknél. A nagy jelöntések, az öntvények,fal vastagságának önkényes növelése és a nagyobb felületi keménység a megmunkálási időt sokszorosára növelte. Az önköltség alakulását károsan befolyásolta a magas anyag- és megmunkálási Erdei István elvtársé a szó. Elmondja, hogy meg akarják szervezni a politikai nevelőmunkát a cséplőcsapatban és a csépeltető egyénileg dolgozó parasztok között. Igen fontos ügy ez, de a szervezés részletkérdései («lesz két népnevelőnk», «meg fogjuk beszélni a sajtót» stb.) nem kötik le a hallgatók figyelmét. Arról, sajnos, nem beszél Erdei elvtárs, hogy milyen vitákra számít, milyen érvekkel akarja meggyőzni a dolgozó parasztokat, hogy a gabona gyors beadása nekik is érdekük. Csönd támad. Tóth Lajos elvtárs, a taggyűlés elnöke igen kínosnak érzi ezt a csendet. Tudja, hogy sok mondanivalójuk van még az embereknek. — Szóljatak hozzá, elvtársak, nem fogytunk még ki a szóból! Bartha elvtárs, az igazgató jelentkezik. Arca barna a határjárástól, akár a traktorosoké, csak a kopaszra nyírt feje maradt fehéren a sapka alatt. — Készen kell állnunk arra, hogy időben megtegyük az első csapást: akaszacsapást — mutatja suhintva. — A határban szőkül az őszi árpa, de még van két kijavítatlan kombájn, amelyet ma hoztak Nagyecsedről. Három ekénk sincs rendben, amivel tarlót kell hántani. Napok alatt rendbe kell hoznunk! A szerelők fészkelődni kezdenek a helyükön, a főgépész hátrafordul, keresi az esztergályos tekintetét, az visszabólint, s emeli a karját, de ekkor már Fekete László beszél, a műhely pártbizalmija: — A kihuzatás előtt mindenki nézze meg a gépét, elvtársak. A többieknek is meg kell mondani. Ha hiba van, szóljanak nekünk, akár egy csavar miatt is. Rendbehozzuk, is érdeklődve nézi Feketét. Megelevenednek az arcok, még a bóbiskoló traktoros Fülöp Imre szól most. Halkbeszédű ember, hát csendben kell lenni a teremben, különben nem hallják elöl a szavát. Csakugyan, egy székláb se zördül, míg Fülöp beszél. A műhely dolgozóinak versenyfelajánlását ismerteti pontokba szedve, de papír nélkül. Nyilván hetek óta vitatták, csiszolták a műhelyben. A műhelybeliek vállalják, hogy az aratógépek és a kombájnok esetleges üzemzavarait azonnal kijavítják. Éjszaka ügyeletet tartanak. A teherautón mozgó javítóműhelyt rendeznek be. Felsorolja, hogy a műhelyben hányféle tartalékalkatrészt készítenek. A műhelybeliek megfontolt vállalása felszította a kommunisták virtusát. A fal mellett ülő fiatalok csoportjából felpattan egy fiú, Csáti József, az egyik Lanz-bulldog vezetője. — Vállalom, hogy az én szövetkezeteim földjein elhordom a szalmát a tarlóról, így a tarlóhántás és a másodvetés az aratás után azon nyomban, illetőleg pár óra múltán megindulhat. Vállalom, hogy 30 vagon gabonát elcsépelek, s úgy fogok agitálni, hogy a gépemtől minden dolgozó paraszt azonnal bevigye az államnak járó gabonát. Különben pedig versenyre hívom ki Pánti elvtársat — néz komolyan egyik társára. Nem lesz sok az a 30 vagon? — kérdezte valaki suttogva a szomszédjától. Ezek a fiatalok néha többet vállalnak, mint amennyire a tudásukból futja. Pánti nyújtózkodik, szót kér, de Lukács selejt. Ezek a selejtek az összes termelési értékből 2,87 százalékos veszteséget jelentettek. De gyakran előfordult, hogy 3—3,5 százalék veszett el így a termelési értékből. Ha a selejtet minimálisra tudtuk volna csökkenteni, ezzel egymagában elértük volna az előirányzott megtakarítás felét. Az így elveszett értékből 300 kétszobás korszerű lakást lehetne felépíteni. Nagy veszteséget jelentettek a helytelen anyagrendelésből származó, vagy az előírásoknak nem megfelelő méretű és minőségű anyagok szállítása miatti pótmunkák. Az erre a célra fordított összegből 2400 darab magtakarókoronát lehetne készíteni dolgozó parasztságunk részére. Milliós veszteségek gép- és szerszámtörések miatt Az utóbbi évben rendkívül nagy mértékben emelkedett az üzemi regie-költség, amely a kifizetett közvetlen bérnek mintegy tízszeresét tette ki. Csupán a hosszgyalu és a horizontálesztergapadoknál a szokásosnál 1 millió forinttal többet fizettünk ki különféle regie-költségekre. Ezt főleg a sok szerszámtörés okozta. Hegedűs József és Varga Ferenc például naponként 10—15 iidrakést használtak el. Ennek értéke kb. 2500—3000 forint. Ugyanakkor egy nap alatt mindössze 250—250 forint értékű árut gyártottak fejenként. Papp Péter horizontosunk egyetlen géptöréssel 30 ezer forint kárt okozott népgazdaságunknak. Gyárunkban tavaly szerszámhasználatra akkora összeget költöttünk, melyből 65 távolsági autóbuszt lehetne készíteni. A géptörésekből és gépjavításokból származó kiadásokra pedig 140 traktor készítésének megfelelő összeget fordítottunk. A regie-költségek emelkedését nagy mértékben előidézte a regie-létszám felduzzasztása, valamint az indokolatlanul magasrószerköltségek és egyéb irodai berendezések beszerzése is. Termelésünk növekedése indokolttá tette, hogy energiafogyasztásunk 16 százalékkal növekedjék. Ezzel szemben energiafogyasztásunk a múlt évben 40 százalékkal növekedett. Ez nemcsak azt jelentette, hogy az indokolatlan többletfogyasztás 800.000— 1 millió forint összegű költséget okozott, hanem azt is, hogy fokozta az ipar, más üzemek energiaellátásának nehézségeit, önköltségi tervünk teljesítését akadályozták az indokolatlanul magas szállítási költségek. Számtalanszor előfordult, hogy budapesti vállalatoktól — kirendeltségünkön összegyűjtve — autóval szólítottuk Diósgyőrbe az anyagot. Az anyagszállítás egy háromtonnás teherautóval 1200—1600 fogyula megelőzi. Bár idősebb ember, ő a DISZ-brigád vezetője. — A verseny csakugyan jó dolog, előreviszi a munkát. De értékelni kell, mert ha nem tudja az én egyik traktorosom, hogyan áll a társa, már nem is izgatja úgy az elsőbbség. Az előrelátó figyelmeztetést mindenki helyesli. Pánti Gyula bejelenti, hogy elfogadja Csóti versenykihívását és még továbbra is állva marad. Tudja: az emberek nemcsak úgy néznek rá, mint a másik Lanzbulldog vezetőjére, hanem elsősorban úgy, mint a gépállomás DISZ-szervezetének titkárára, méghozzá a gyengén dolgozó DISZ- szervezet titkárára. Kitér belőle: — Arra kérem a pártszervezetet, adjon meg minden segítséget a DISZ-nek ... (Elakad a szava. Ha most őszintén folytatná, el kellene ismernie saját mulasztásait és ismertetnie kellene a fiatalok vállalását. De nem ígérhet semmit a pártnak fiatal társai nevében, hiszen nem beszélgetett velük ... Ezért csak megismétli, most már csendesen: «Kérjük a pártszervezet segítségét».) Többen jelentkeztek, de Lukács elvtárs újra mindenkit megelőz. — Csak azt akarom mondani, hogy a fiatalokat, ahol csak tudom, legjobb tudásommal segíteni fogom. B. Nagy András, az egyik fiatal kombájnvezető kér szót. Versenyre hívja Baranyi Gyula kombájnvezetőt. Vállalja: 120 százalékra teljesíti tervét, alacsony tartót hagy gépe után, és a megengedett alá szorítja a szemveszteséget. A visszhang nem sokáig várat magára. Baranyi elfogadja a versenykihívást, s megígéri, hogyha fegyelmezetlen embert lát maga körül, azonnal megmagyarázza neki, milyen értékesek az órák, sőt még a percek is, az aratás-cséplés forró napjaiban. Bérczi Károly aratógépkezelő kibővítette egy ponttal előző versenykihívását:«Úgy gondolom a gépemet, hogy kiesés nélkül üzemben lehessen». 22 kommunista tett felajánlást ezen a taggyűlésen! A fáradtság, a bágyadtság eltűnt az arcokról, pedig a levegő bágyasztóan forró lett. Végül Daróczi elvtárs összefoglalja a vitát: "Meg kell mondanom, elvtársak, hogy a pártvezetőségnek, s személy szerint nekem nem így kellett volna felkészülnünk erre a taggyűlésre, hanem úgy, ahogyan az elvtársak tették. Ezen a taggyűlésen keveset emlegették a pártkongresszust, a kormányprogrammot, annál több szó esett kombájnról, aratógépről, karbantartásról, szemveszteségről, tarlómagasságról és gabonabetakarításról. A párttitkár összefoglalóját hallgatva mégis mindenki érzi: a munka valamennyi apró részletét a pártkongresszus útmutatásai hatják át. Egy dolgot azonban még hozzá kell fűznünk a taggyűlésről szóló beszámolóhoz. Szép, lelkes kommunista gyűlés volt — de a pártmunkáról nagyon kevés szó esett. Mi hát a kommunisták és a pártvezetőség feladata, hogy minden, ami itt elhangzott, valóban meg is valósuljon? Milyen vezető, szervező- és ellenőrzőmunka vár aratáskor a pártszervezetre ezeknek a céloknak az eléréséért? — ezt nem döntötték el, s ezt helyes lesz pótolni a vezetőségi ülésen és a pártcsoportok megbeszélésein, kntba kerül. Ugyanakkor egy 15 tonnás vasúti kocsi felhasználási költsége 800— 900 forint. Teherautók helyett vasúti kocsik használatával már egymagában véve is tizedére tudtuk volna csökkenteni a szállítási költségeket. Bár látszólag sokszor indokoltnak tűnik fel az anyag gyors mozgatása, tervszerű gyártás esetén el lehetett volna kerülni az autókkal való szállítások jelentős részét. Meggondoltabb intézkedéseket Gyakran felesleges költségtöbbletet jelentenek a minisztérium egyes intézkedései. Ilyen például az a rendelkezés, amely szerint kovácsolással kell öntecsből alkatrészt gyártani. A minisztérium termelési főosztálya csak azt tartotta szem előtt, hogy az alkatrésznek mindenáron el kell készülnie, s nem törődött az indokolatlan megmunkálási költségekkel, öntecsből kovácsolni sokkal drágább, nehézkesebb, mint előhengerelt buga-szelvényből, s kovácsolóink amúgy is túl vannak terhelve munkával. Emellett az alkatrész minősége sem mindig megfelelő. Ugyancsak nagy költségtöbbletet okoz a rendkívüli és soron kívüli munkák végzése. Ilyen esetekben az anyagot rendszerint nem szabályosan, igénylés útján kapjuk, hanem úgy szerezzük meg, ahogy tudjuk. Természetesen legtöbbször indokolatlanul magas szállítási költség és az eltérő méretek miatt rendkívül magas megmunkálási költség terheli az ilyen munkadarabokat. Ilyen és hasonló hiányosságok okozták, hogy az 1953-as tervévben önköltségi tervünket nem teljesítettük. Akad még sok olyan hiba a gyárban, amelyre csak most derül fény, amikor a pártkongresszus határozatai nyomán újból alaposan szemügyre vesszük munkánkat. A felszínre került hiányosságok megszüntetése érdekében már intézkedéseket tettünk, terveket dolgoztunk ki. Ezeknek a terveknek és intézkedéseknek a végrehajtását figyelembe vesszük a jövőben a prémium kifizetésénél. A műszaki vezetőkkel megismertetjük az önálló elszámolás rendszerét. El kell érnünk, hogy minden műszaki vezető, minden dolgozó megértse: az önköltségi tervek teljesítése, az önköltségcsökkentés nemcsak pénzügyi, hanem műszaki feladat, elsősorban pedig politikai kérdés. A termelési tervek teljesítése mellett az önköltségi tervek maradéktalan teljesítésével akarjuk bebizonyítani: bízhat bennünk a párt, végrehajtjuk a III. kongresszus határozatait. Szerdán az Újvárosháza nagytermében ülést tartott a budapesti városi tanács. Az ülésen megjelent Bognár József bel- és külkereskedelmi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének több tagja. Az ülést Pongrácz Kálmán, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg,majd Szili Géza, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese tett javaslatot a napirendre. Ezután Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke beszámolt a végrehajtó bizottságnak a legutóbbi tanácsülés óta végzett munkájáról. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa külön napirendi pont keretében tárgyalta az államigazgatás és a tanácsok feladatait — mondotta. — A végrehajtó bizottság feladata, hogy a legközelebbi tanácsülés elé javaslatot terjesszen a kongresszus határozatainak alapján a tanács előtt álló feladatokról. A helyiipari vállalatok első negyedévi tervüket 117 százalékra teljesítették. A kisipari szövetkezetek is túlteljesítették a termelési előirányzatukat, tervüket 101,5 százalékra hajtották végre. A minisztertanács határozata alapján a mai napig körülbelül4500 kisipari engedélyt adtunk ki. A kisiparosok számára a kerületi tanácsok mintegy 900 üzlethelyiséget utaltak ki. Csaknem 6 millió forint rövidlejáratú kölcsönt nyújtottunk olyan kisiparosoknak, akik tevékenységüket saját erejükből nem tudták megkezdeni. Mindez azonban még csak a kezdet. A jövőben a kongresszus határozata alapján a lakosság életszínvonalának emelése érdekében fő figyelmünket a helyi ipar és a helyi erőforrások fokozottabb fejlesztésére és felhasználására kell fordítanunk. Fejlődés mutatkozik a kereskedelem munkájában is. 1954 első negyedében a forgalom 2,2 százalékkal, az eladott áruk mennyisége 7,7 százalékkal volt nagyobb, mint az 1953. év hasonló időszakában. A termelői felhozatal növekedése következtében az áprilisi átlagos piaci árszínvonal 33,5 százalékkal volt alacsonyabb a tavalyinál. A budapesti közüzemi szolgáltatás nehézségeiről Pongrácz elvtárs a következőket mondotta: Szigetszentmiklósi és margitszigeti víznyerő területeink csáposkútjait fejlesztjük, és felújítjuk a káposztásmegyeri termelőtelep részben elavult kútjait. 1954 végére napi 60.000 köbméterrel több vizet biztosítunk a lakosság számára. Az idén mintegy 56 kilométerrel növeljük az elosztó csőhálózatot és 123 darab új közkutat szerelünk fel, főként a külső kerületekben. A budapesti gázszolgáltatás az elmúlt évben sem minőségileg, sem mennyiségileg nem volt kielégítő, igen sok gázmérő elromlott. A gázátalány megállapításának módja a fogyasztók számára méltánytalan volt, az állam számára pedig anyagi kárral járt. A végrehajtó bizottság döntése alapján az átalányösszegeket ma már gyorsabban és egyszerűbben állapítják meg. De a gázkészülékek, gázmérők gyártása és javítása még mindig elmarad a szükséglettől. A gázelosztóhálózatot az év végéig 31 kilométerrel Móricz Zsigmond emlékünnepség Debrecenben Móricz Zsigmond születésének 75. évfordulója alkalmából Debrecenben a városi tanács népművelési osztálya emlékünnepséget rendezett. Az évszázados református kollégium falán elhelyezték Medgyessy Ferenc debreceni képzőművész alkotását, a bronzba öntött Móricz-emléktáblát. (MTI) A magyarországi németajkú lakosság új lapja Július 1-től «Freies Leben» címmel megjelenik hazánk németajkú lakosságának gazdasági, politikai és kulturális lapja. A lap egyelőre havonként jelenik meg. (MTI) KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Koós Aurél egyetemi docensnek, az orvostudományok kandidátusának 80. születésnapja alkalmából, és Csuta Károly MÁV-főfelügyelőnek, a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes munkássága elismeréséül a «MUNKA ÉRDEMREND» kitüntetést adományozta. -A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fogarasi Mihálynak, a KPM közlekedés-építési főosztály főmérnökének, a közlekedés építésében végzett fő munkájáért, kiváló munkája elismeréséül Somogyi Sándor elvtársnak, az Élelmiszerkereskedelmi Központ igazgatójának, a mentőmunka színvonalának emelése terén elért eredményei elismeréséül dr. Radoichídi Györgynek, az Országos Mentőszolgálat állomásvezetőjének, továbbá Burghardt Rezső festőművésznek és Hermann Lipót festőművésznek 70. születésnapjuk alkalmából a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM» kitüntetést adományozta. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Sztálin Vasmű erőművének építése terén végzett munkájuk elismeréséül Kubik Józsefnek, a Klement Gottwald Villamossági Gyár szerelőjének a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM», Vámos Tibornak, az Erőmű Beruházási Vállalat főépítésvezetőjének, Wittmayer Józsefnek, az Április 4 Gépgyár géplakatosának, Sedlmayer Károlynak, a Villamoserőmű Tervező és Szerelő V. művezetőjének, Kolbech Istvánnak, a 26/1. Építőipari Vállalat ácsművezetőjének és Michna Vilmosnak, a Láng Gépgyár szerelési vezetőjének a „MUNKA ÉRDEMÉREM» kitüntetést adományozta. (MTI) Az Agrártudományi Egyetem tanárképző intézetének felvételi pályázata Az Agrártudományi Egyetem tanárképző intézete felvételi pályázatot hirdet. Az intézetbe felvételre jelentkezhet minden 40. évét még be nem töltött mezőgazdasági és kertészeti, szakember, aki az Agrártudományi Egyetemen vagy a korábban megszűnt három- és négyéves Mezőgazdasági Akadémián (főiskolán), a Kertészeti Főiskolán oklevelet szerzett és az Egyetem (Főiskola, Akadémia) elvégzése után legalább két évig mezőgazdasági gyakorlati munkát végzett. Az oktatás időtartama tíz és fél hónap. A hallgatókat növénytermelési, állattenyésztési, kert- és szőlőgazdasági szakon oktatják. Az intézet gondoskodik a tanulás minden feltételéről. A hallgatók ösztöndíjat kapnak, az intézethez tartozó kollégiumban laknak és étkeznek, a végzettek technikumi tanári oklevelet kapnak. A tanárokat fizetésükön felül 600 négyszögöl föld is megilleti. A pályázatokat a felvételhez szükséges iratokkal a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági technikumok igazgatóságára kellküldeni. A pályázatok beadásának határideje: 1954 július 20. (MTI) — A Munkásmozgalmi Intézet közli: a Szovjetunió Kommunista Pártja történetének múzeuma és a népi demokratikus országok munkásmozgalma történetének múzeuma Július 1-től szeptember 1-ig zárva lesz. (MTI) bővítjük. Csatornahálózatunkat az idén 13 kilométer hosszúságban közcsatornával fejlesztjük. A főváros közlekedése egyáltalában nem kielégítő, az általános zsúfoltságot nem tudtuk csökkenteni — folytatta, beszámolóját Pongrácz elvtárs. — A villamosvasútnál 960 fő a létszámhiány. Az autóbuszüzemnél az alkatrészhiány miatt 80 kocsi üzemképtelen. Az utasok száma azonban mindkét helyen növekszik. Budapest közlekedésének megjavítására 61 új autóbuszt és 25 új trolibuszt állítottunk eddig forgalomba. A kormány határozata alapján a főváros lakossága az idén 200 autóbuszt, 100 trolibuszt és 100 taxit kap. A gyártás üteme lassú. Mi azonban minden körülmények között ragaszkodunk a határozat végrehajtásához. Ebben az évben 50 darab új villamos-pótkocsit állítunk«» forgalomba. A közlekedési problémánál is súlyosabb a lakáshiány. Ennek enyhítésére az idén 522 romlakást hozunk helyre. A tatarozási munkáknál mutatkozó súlyos elmaradásoknak elsősorban a szervezetlenség az oka, mert a megfelelő anyagokról a felsőbb szervek nem gondoskodtak és hiányzik a szakszerű ellenőrzés is. Az új kormányprogramm alapján nőtt a tanács beruházási kerete: 288 millió forintról 321 millió forintra emelkedett. A beruházási keretnek további emelése is várható. A kormány elsősorban a lakosság életszínvonalának emelését szolgáló beruházási összegeket növelte. Objektív nehézségeink közül a legfontosabb a szervezetlen anyagellátás. A beruházások teljesítését akadályozza az is, hogy a tanács nem rendelkezik teljes egészében saját vállalatainak kapacitásával és így nem tudja biztosítani a feladatok hiánytalan végrehajtását. A lakosság egészségügyi helyzete az elmúlt negyedév folyamán nem volt a legkedvezőbb. A betegellátást és a körzeti orvosi munkát újabb 12 rendelő létesítésével javítottuk. Intézményeinkben naponta mintegy 70.000 beteget kezelnek. Kórházaink élelmezési színvonala az elért eredmények ellenére sem kielégítő. Hiányos a felszerelés, különösen ami a szállítóberendezéseket illeti. Pongrácz Kálmán végül a feladatokról beszélt. • Az előttünk álló feladatok közül elsősorban az őszi tanácsválasztásokra kell alaposan felkészülni. Olyan választási rendszerre térünk át, amely szerint a dolgozók a tanácstagokat területi alapon, személy szerint választják. További feladatunk, hogy a városi tanács területén végrehajtsuk a racionalizálást. Az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájának a szocialista elvek alapján való átszervezése megköveteli a gazdasági szervezet átformálását, a hatalmi és igazgatási szervekkel való összhangját, a túlzott központosítás megszüntetését, az apparátus munkájának egyszerűsítését, olcsóbbá és gyorsabbá tételét. Ezután megindult a beszámoló feletti vita. A beszámolóhoz elsőnek Erős Gábor, a szociálpolitikai állandó bizottság tagja szólt hozzá. Megállapította, hogy szociálpolitikai kérdésekben, így például a szociális ottAz amerikai burgonyabogár néhány éve hazánkban is megjelent, Nyugat felől jött. Először 1947-ben a Dunántúlon találtak burgonyabogarat, ez Ausztriából került ide. De 1948-ban már dél felől is sok kártékony bogár jött hazánk területére. A burgonyabogár és lárvája a burgonya lombozatával táplálkozik. Hihetetlenül sokat zabál. Néhány bogár vagy lárva teljesen lekopaszt egy burgonyatövet. A burgonyabogár rendkívül szapora. Egy nőstény átlag 400—800, sőt nem ritkán 2000 tojást is lerak. S egy nyáron egy nőstény utódai egy hold burgonyát is elpusztíthatnak. A burgonyabogár gyorsan terjed. Nem válogatós a közlekedési eszközökben. Folyók vizén úszó tárgyakon is viteti magát. Igen jól repül. Több kilométer távolságra is eljut. A mostani nyugati szelek igen kedvezőek terjedésére. A meleg és párás levegő nagyon megkönnyíti a burgonyabogár elszaporodását. Mindent el kell követnünk tehát, hogy megakadályozzuk továbbterjedését és a fertőzött helyeken kiirtsuk a kártevőt. Az eredményes irtás legfontosabb feltétele, hogy idejében felderítsük a fertőzött gócokat. S ehhez igen nagy szükség van a falusi lakosság hathatós közreműködésére. Minden termelőnek érdeke, hogy kiirtsuk ezt a veszedelmes rovart! Ha nem tudjuk megakadályozni a burgonyabogár terjedését, néhány év múlva egész burgonyavetésünket megtámadja. S ekkor már csak igen drága védekezéssel menthetnék meg a burgonyát. Csak úgy tudnánk burgonyát termelni, ha a szőlőhöz hasonlóan állandóan poroznánk és permeteznénk. Ez pedig igen nagy költséggel jár. Hozzávetőleges számítás szerint jelenlegi termésátlagainkat számítva a holdankénti termés árának negyedrészét emésztené fel a védekezési költség. A termelőknek tehát érdekük, hogy minden héten legalább egyszer gondosan megvizsgálják a burgonyatöveket: van-e rajtuk burgonyabogár, lárva vagy tojás. Különös figyelmet kell fordítani a tavaly földben maradt burgonyagumókból kikelt úgynevezett «árvaburgonyákra» is. Az ilyen árvaburgonya igen jó rejtett tenyészhelye a burgonyabogárnak, ahonnan az egész vidék burgonyatábláit megfertőzheti. Ezért minden termelőnek kötelessége a földjén található árva burgonyatöveket kikelésük után azonnal kiirtani, hogy ezzel megelőzze a rejtett burgonyabogárgócok keletkezését. De figyelni kell a paradicsom- és paprikatöveket, sőt az ezekkel rokon gyomnövényeket (ebszölő, beléndek stb.) is, mert a burgonyabogár ezeken is megtelepszik. A «Társadalmi Szemle» most megjelent júniusi számának első cikkében Betlen Oszkár elvtárs az MDP III. kongresszusának eredményeit és útmutatásait világítja meg. «A magyar tudomány előtt álló feladatok» címmel közli a folyóirat Nagy Imre elvtársnak a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi nagygyűlésén elhangzott beszéde teljes szövegét. Szalai Béla elvtárs cikkében a népgazdasági tervezőmunka tudományos színvonala megjavításának kérdéseivel foglalkozik. A munkás-paraszt szövetség megszilárdításának kérdését, a város és a falu közötti árukapcsolat formáit és fejlesztésének feladatait tárgyalja Sághy Vilmos elvtárs cikke. Konok és a gyámügyek kérdésében a tanács és a felsőbb szervek között nincs meg a kellő együttműködés. A hiba kijavítására javaslatokat tett. Balázs Imréné tanácstag a munkásszállások tisztántartása érdekében kérte a tanácsot, hogy a következő költségvetési évre nagyobb hitelt irányozzanak elő a vállalatok szociális beruházásaira. Dunai Ernő, az Országos Találmányi Hivatal elnöke, az ipari állandó bizottság elnöke felszólalásában hangsúlyozta: a Találmányi Hivatalhoz sok javaslat érkezett a családiházépítéssel kapcsolatban. Három újító olyan kétszoba-összkomfortos család házat tervezett, amely 50.000 forintból előállítható. Javasolta a tanácsülésnek, létesítsenek tanácsi vállalatot, amely lényegesen elősegíthetné a családiházépítési igények kielégítését. Nógrádi Imre, a kereskedelmi állandó bizottság tagja javasolta, hogy foglalkozzék a végrehajtó bizottság a jégellátás és a szódavízellátás hibáival. Lakatos Gyula, a XVIII. kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke indítványozta: kérje a végrehajtó bizottság a minisztertanácstól, hogy az elkészült új lakásoknak az eddiginél nagyobb százalékát utalhassa ki a tanács saját hatáskörében. Mányoki Lászlóné, az oktatási állandó bizottság tagja a gyermekintézmények élelmezési helyzetéről beszélt. Javasolta, hogy a tanácsülés küldjön ki egy bizottságot Bognár József belkereskedelmi miniszter, tanácstag vezetésével, ennek a kérdésnek a megvizsgálására. Vágvölgyi Tibor, az oktatási állandó bizottság tagja rámutatott, hogy az állami szerveknek sürgősen végre kell hajtaniuk a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének azt a határozatát, amelynek értelmében a jelenleg nem oktatási célra igénybevett épületeket fel kell szabadítani és újból az oktatás szolgálatába kell állítani. Ezután Pongrácz Kálmán válaszolt az elhangzott felszólalásokra, majd a tanácsülés a végrehajtó bizottság beszámolóját határozatként elfogadta. A tanácsülés meghallgatta Harrer Ferencnek, a pénzügyi állandó bizottság elnökhelyettesének beszámolóját a helyi vállalatok eredményes működésének feltételeiről! Harmadik napirendi pontként a tanácsülés megtárgyalta a budapesti lakóházak «Házirendjét», s ezt határozatként elfogadta. Megállapíthatjuk, hogy a végrehajtó bizottság beszámolója feletti vita élénkségével, a hibák megszüntetésére irányuló számos javaslatával igen eredményes és hasznos volt. A főváros lakosságának számos panasza, gondja-baja került a vita során a tanácsülés elé. Hiba volt azonban, hogy a vita során elhangzott javaslatokat a végrehajtó bizottság elnöke válaszában szavazásra nem tette fel, hanem ő maga elfogadta vagy elutasította. Határozatként csupán a VB beszámolóját fogadták el. Az elhangzott javaslatok egy részét a VB valószínűleg így is megvalósítja, de azok semmiképpen nem kötelezik őt úgy, mintha a tanács határozataivá váltak volna. Az amerikai burgonyabogár könnyen felismerhető. Tojásdad alakú, egy centiméter hosszú. Erősen domború fedőszárnyai élénksárgák vagy barnássárgák. Fedőszárnyain tíz hosszanti fekete sáv húzódik. A bogarak narancssárga színű tojásaikat a burgonyalevél fonákára rakják — egy csomóban 20—40 darabot. A tojásokból 8—10 nap múlva kikelnek a vérpiros színű lárvák, amelyek fejlődésük során mindinkább narancsvörös színűekké válnak. A lárva feje és a lábai feketék. Mindkét oldalán fekete pontok vannak. A lárvák kikelésüktől számított 15—20 nap múlva a burgonyatő alatt vagy közvetlenül mellette, általában 10 centiméter mélyre a föld alá vonulnak, s vöröses- vagy narancssárga színű bábbá alakulnak. A bábból 8—10 nap múlva előbújnak az új bogarak — a második nemzedék. Ez aztán tovább folytatja a pusztítást. A burgonyabogár elszaporodásának és továbbterjedésénekmegakadályozására államunk igen nagy segítséget ad a termelőknek. A kártevők irtásával járó tetemes költségeket az állam fedezi. A termelőknek kötelességük, hogy a tanácsoknál azonnal jelezzék, hol találtak burgonyabogarat. Az összeszedett burgonyabogarakat jól zárható edényben azonnal át kell adniuk a tanácsnak. Élő burgonyabogarat, lárvát vagy petét nem szabad őrizgetni vagy továbbadni. Azt a helyet, ahol megtalálták a kártevőt, feltűnő módon meg kell jelölni. A növényvédő állomás szakemberei a jelzés után azonnal a helyszínre sietnek, és különleges gépekkel és vegyszerekkel fertőtlenítik a megtámadott területet. A kártevők elleni harc eredménye jelentősen fokozható, s az irtására fordított költségek jelentősen csökkenthetők, ha minden termelő és az egész falusi lakosság segít felderíteni a kártevő gócokat. A dunántúli dolgozó parasztok nagyon jól emlékeznek rá, hogy amikor száj- és körömfájás kezdte pusztítani a szarvasmarhaállományt, a dolgozó parasztok és a szakemberek együttműködése révén sikerült megakadályozni az állatállomány pusztulását. A burgonyát is csak akkor menthetjük meg Veszedelmes ellenségétől, ha dolgozó parasztjaink s a falu egész lakosságaegyüttes erővel igyekszik megakadályozni a burgonyabogár terjedését. Különösen sokat segíthetnek ebben a munkában az úttörőcsapatok. A tanácsok rendszeresen szervezzenek «burgonya bogárkereső napokat». Egy-egy ilyen «bogárkereső nap», ha jól megszervezik, felér egy kirándulással, egyszersmind igen nagy hasznot hajt az egész országnak. Második kenyerünkről, a burgonyáról van szó. Védjük meg a veszedelmes kártevőktől a burgonyát! Ifjúságunk helyzetéről, problémáiról s a DISZ-nek az ifjúság szervezésében, nevelésében betöltött szerepéről és feladatairól ír Várhegyi György elvtárs «Ifjúságunk szocialista neveléséről» című cikkében. Varga András és Kovács Tibor elvtárs cikke a III. kongresszus határozatai alapján foglalkozik a járási és falusi tanácsok feladataival. A genfi értekezleten az indokínai kérdésben kialakult helyzetet, az amerikai imperialistáknak az értekezlet robbantására irányuló kísérleteit s e kísérletek kudarcát elemzi Kenyeres Júlia elvtársnő «Indokína és Genf» című cikkében. Egy gépállomáson, aratás 3. A taggyűlés Pálmai József, a DIMAVAG Diósgyőri Gépgyár igazgatója: Sokmillió forint felesleges költségű anyagpazarlás, helytelen intézkedések miatt A budapesti városi tanács ülése Védekezzünk az amerikai burgonyabogár ellen! Megjelent a „Társadalmi Szemle“ új száma SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 1