Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-01 / 182. szám

2­ 1 Mikor ideérkezésünkkor­­­tünk's püs­pökladányi gépállomáson, hogy mikor kezdhetik meg az aratást — bizonytalanul vála­szoltak. Tíz nap ... vagy két hét... Egy­-két meleg nap azonban és a friss szél, a «jó ne­velő idő» megsárgítja a gabonatáblákat. Szombaton kijelentették: «Egy hét múlva aratunk». Ezen a napon jött össze a kommunisták taggyűlése. A taggyűlés színhelye szobának nagy, te­remnek kicsi. A mintegy negyven emberrel éppen megtelik, de úgy, hogy az ablakok alatti lócákon is ülnek. Legtöbben egyene­sen a munkából jöttek, ki a földek­ről, ki a műhelyből. Naptól barnák, kimos­­hatatlan olaj feketedik a kezük ráncaiban. Beszélgetnek, a fal mellett ülő fiatalok cso­portjából hangos nevetés hallatszik. Van, aki elcsigázva a hőségtől, fáradtan a heti munkától, bágyadtan hallgat. . — Két óra elmúlt, kezdjünk már — mondja valaki türelmetlenül. — Legalább ne az utolsó percben szóltak volna — dörmögi egy másik. Daróczi elvtárs, a párttitkár az elnöki asztalnál ül. Ünneplő fehér ing van rajta. — Elkezdjük elvtársak. A beszámoló nap valami jól sikerült, pedig helyes dolgokról szól. Valahogyan nem eléggé a ladányi gépállomás helyzetét mutatja. Kevés változtatással akár egy du­nántúli vagy egy nyírségi gépállomáson is elmondhatták volna. Néhány fontos tényt azért sokan megjegyeztek belőle. Például ezt: «Vállaltuk­, szerződéseinkben, hogy a hozzánk tartozó termelőszövetkezetek 2200 hold gabonájából 1750 holdat géppel leara­tunk. Ez azt jelenti, hogy a tagoknak csak a gabona egyötödét kell kaszával levág­­niuk­. A titkár szavai tovább peregnek, a fel­villant érdeklődés megint elhalványul az emberek szemében. Az ajtó mellett egy traktoros kicsit elbóbiskol. A beszámolót nem tapsolják meg, de hoz­zászóló azért rögtön akad. Jámbor Lajos áll fel. — Mi a tsz-ek földjén aratunk a kom­bájnnal. Megnéztem a területemet, amikor a menetiránytervemet készítettem. Mond­hatom, olyan mint a hegyvidék.­­Indulatba jön. Kezével hullámvonalat ír le a levegő­ben.) Ilyen hepehupás. (Szidja a traktorost, aki gondatlanul szántott és nem ügyelt ar­ra, hogy a talaj felszíne egyenletes legyen.) Pedig tavasszal is tudtuk már, hogy azon a földön kombájnnal aratunk. — De nem is erről akartam beszélni. Volna egy javaslatom. Hiába tervezzük mi, hogy ilyen meg olyan jól dolgo­zunk majd a tsz­-ek földjén, ha a tsz-tagok nem segítenek. Márpedig tavaly nem min­dig volt jó az együttműködés. Ezért meg kellene hívni a szövetkezetek elnökeit és a brigádvezetőket ide hozzánk, a gépállo­­másra. Megbeszélnénk velük, hogy mit kell tenni az idei kenyérért. Mi is kimen­nénk hozzájuk. Már régen megtehettük volna. Tavaly gyakran megesett, hogy azért álltunk, mert a szövetkezet nem adott ki­segítőket a kombájnhoz. Ugye, Baranyi elvtárs is mennyit mérgelődött, mert majd mindennap új embereket adtak a keze alá! Mindennap kioktatott vagy két tagot, még­se volt gyakorlott segítsége. Helyes a javaslat. Izgés-mozgás, sutto­gás támad a teremben, megmozdul a tik­­kadt levegő. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 jú­niusi és októberi határozatai óta nemigen múlt el értekezlet nálunk, a DIMÁVAG Gépgyárban, anélkül, hogy ne beszéltünk volna az önköltségcsökkentés fontosságá­ról. A szavak és a tettek azonban külön­böztek egymástól. Minden erőnket arra fordítottuk, hogy mindenáron teljesítsük a termelési terveket és szem elől tévesztet­tük, hogy az önköltségi tervek teljesítése semmivel sem kisebb jelentőségű feladat.. A múlt év végén azonban, amikor kö­zelebbről szemügyre vettük az önköltség csökkentésében elért eredményeket, rá kel­lett döbbennünk felfogásunk helytelensé­gére. Nyomban megállapíthattuk — ezek az eredmények még megközelítően sem olyanok, amilyeneket egy kis gondosság­gal, előrelátással, helyesebb intézkedések­kel elérhettünk volna. Igazolják ezt az 1953. évi önköltségcsökkentési eredményein is, noha a műszaki intézkedések tervében sze­replő feladatokat mi csak részben hajtottuk végre, több mint 12 millió forintot,, a Gazda­ mozgalom révén 3 millió forintot, újítások bevezetésével 1 millió forintot és a dolgozók egyéb kezdeményezésének ered­ményeképpen 240 ezer forintot takarítot­tunk meg. Önköltségi tervünket azonban egyik negyedévben sem teljesítettük, pedig mint az előbbi számok mutatják, módunk­ban állott volna. Ahhoz, hogy ezen segíteni tudjunk, első­sorban fel kell deríteni azokat az akadá­lyokat, hibákat, amelyek gátolták és gátol­ják az önköltségi terv teljesítését. Helyesen gazdálkodjunk az anyaggal! Az önköltségcsökkentés egyik legfonto­sabb eszköze az anyagtakarékosság, a he­lyes anyaggazdálkodás. S itt jelentkezik az első hiba. A műszaki szervek a beszerzés előtt megadják, hogy milyen méretű, mi­nőségű stb. anyagra van szükség, azonban rendszerint nem tudnak azonnal megfelelő anyagot beszerezni. Az anyagbeszerzést — és az igénylő műszaki szerveket is — egy gondolat vezérli: az anyagra szükség van, a megrendelt gépnek, gépegységnek el kell készülnie, a tervet mindenáron teljesíteni kell! Az már másodrendű kérdés, hogy a méretek eltérése mennyi súlytöbbletet je­lent, mennyivel lesz magasabb az anyag ára, mennyivel emelkedik a megmunkálá­si költség. Gyakran okoztak többletköltséget válla­latunknak a nyersanyagot szállító kohá­szati üzemek, különösen az öntvényeknél. A nagy jelöntések, az öntvények,fal vastag­ságának önkényes növelése és a nagyobb felületi keménység a megmunkálási időt sokszorosára növelte. Az önköltség alakulását károsan befo­lyásolta a magas anyag- és megmunkálási Erdei István elvtársé a szó. Elmondja, hogy meg akarják szervezni a politikai nevelőmunkát a cséplőcsapatban és a csé­­peltető egyénileg dolgozó parasztok között. Igen fontos ügy ez, de a szervezés részlet­­kérdései («lesz két népnevelőnk», «meg fogjuk beszélni a sajtót» stb.) nem kötik le a hallgatók figyelmét. Arról, sajnos, nem beszél Erdei elvtárs, hogy milyen vitákra számít, milyen érvekkel akarja meggyőzni a dolgozó parasztokat, hogy a gabona gyors beadása nekik is érdekük. Csönd támad. Tóth Lajos elvtárs, a taggyűlés elnöke igen kínosnak érzi ezt a csendet. Tudja, hogy sok mondanivalójuk van még az embereknek. — Szóljatak hozzá, elvtársak, nem fogy­tunk még ki a szóból! Bartha elvtárs, az igazgató jelentkezik. Arca barna a határjárástól, akár a trakto­rosoké, csak a kopaszra nyírt feje maradt fehéren a sapka alatt. — Készen kell állnunk arra, hogy időben­­ megtegyük az első csapást: a­­kaszacsapást — mutatja suhintva. — A határban szőkül az őszi árpa, de még van két kijavítatlan kombájn, ame­lyet ma hoztak Nagyecsedről. Három ekénk sincs rendben, amivel tarlót kell hántani. Napok alatt rendbe kell hoznunk! A szerelők fészkelődni kezdenek a he­lyükön, a főgépész hátrafordul, keresi az esztergályos tekintetét, az vi­sszabólint, s emeli a karját, de ekkor már Fekete László beszél, a műhely pártbizalmija: —­ A kihuzatás előtt mindenki nézze meg a gépét, elvtársak. A többieknek is meg kell mondani. Ha hiba van, szóljanak ne­künk, akár egy csavar miatt is. Rendbehoz­­zuk, is érdeklődve nézi Feketét. Megelevenednek az arcok, még a bóbiskoló traktoros Fülöp Imre szól most. Halkbeszédű em­ber, hát csendben kell lenni a teremben, különben nem hallják elöl a szavát. Csak­ugyan, egy székláb se zördül, míg Fülöp beszél. A műhely dolgozóinak verseny­felajánlását ismerteti pontokba szedve, de papír nélkül. Nyilván hetek óta vitatták, csiszolták a műhelyben. A műhelybeliek vállalják, hogy az aratógépek és a kombáj­nok esetleges üzemzavarait azonnal kija­vítják. Éjszaka ügyeletet tartanak. A te­herautón mozgó javítóműhelyt rendeznek be. Felsorolja, hogy a műhelyben hány­féle tartalékalkatrészt készítenek. A műhelybeliek megfontolt vállalása felszította a kommunisták virtusát. A fal mellett ülő fiatalok csoportjából felpattan egy fiú, Csáti József, az egyik Lanz-bulldog vezetője. — Vállalom, hogy az én szövetkezeteim földjein elhordom a szalmát a tarlóról, így a tarlóhántás és a másodvetés az ara­tás után azon nyomban, illetőleg pár óra múltán megindulhat. Vállalom, hogy 30 va­gon gabonát elcsépelek, s úgy fogok agi­tálni, hogy a gépemtől minden dolgozó pa­raszt azonnal bevigye az államnak járó gabonát. Különben pedig versenyre hívom ki Pánti elvtársat — néz komolyan egyik társára. Nem lesz sok az a 30 vagon? — kér­dezte valaki suttogva a szomszédjától. Ezek a fiatalok néha többet vállalnak, mint amennyire a tudásukból futja. Pánti nyújtózkodik, szót kér, de Lukács selejt. Ezek a selejtek az összes termelési értékből 2,87 százalékos veszteséget jelen­tettek. De gyakran előfordult, hogy 3—3,5 százalék veszett el így a termelési érték­ből. Ha a selejtet minimálisra tudtuk vol­na csökkenteni, ezzel egymagában elértük volna az előirányzott megtakarítás felét. Az így elveszett értékből 300 kétszobás kor­szerű lakást lehetne felépíteni. Nagy veszteséget jelentettek a helytelen anyagrendelésből származó, vagy az előírá­soknak nem megfelelő méretű és minőségű anyagok szállítása miatti pótmunkák. Az erre a célra fordított összegből 2400 darab magtakarókoronát lehetne készíteni dolgozó parasztságunk részére. Milliós veszteségek gép- és szerszámtörések miatt Az utóbbi évben rendkívül nagy mérték­ben emelkedett az üzemi regie-költség, amely a kifizetett közvetlen bérnek mintegy tízszeresét tette ki. Csupán a hosszgyalu és a horizontálesztergapadoknál a szokásos­nál 1 millió forinttal többet fizettünk ki különféle regie-költségekre. Ezt főleg a sok szerszámtörés okozta. Hegedűs József és Varga Ferenc például naponként 10—15 iidrakést használtak el. Ennek értéke kb. 2500—3000 forint. Ugyanakkor egy nap alatt mindössze 250—250 forint értékű árut gyár­tottak fejenként. Papp Péter horizontosunk egyetlen géptöréssel 30 ezer forint kárt oko­zott népgazdaságunknak. Gyárunkban ta­valy szerszámhasználatra akkora össze­get költöttünk, melyből 65 távolsági autóbuszt lehetne készíteni. A géptörések­ből és gépjavításokból származó kiadások­ra pedig 140 traktor készítésének megfelelő összeget fordítottunk. A regie-költségek emelkedését nagy mértékben előidézte a regie-létszám felduzzasztása, valamint az indokolatlanul magas­­rószerköltségek és egyéb irodai berendezések beszerzése is. Termelésünk növekedése indokolttá tette, hogy­ energiafogyasztásunk 16 százalékkal növekedjék. Ezzel szemben energiafo­gyasztásunk a múlt évben 40 százalékkal növekedett. Ez nemcsak azt jelentette, hogy az indokolatlan többletfogyasztás 800.000— 1 millió forint összegű költséget okozott, hanem azt is, hogy fokozta az ipar, más üzemek energiaellátásának nehézségeit, önköltségi tervünk teljesítését akadályoz­­ták az indokolatlanul magas szállítási költ­ségek. Számtalanszor előfordult, hogy bu­dapesti vállalatoktól — kirendeltségünkön összegyűjtve — autóval szólítottuk Diós­győrbe az anyagot. Az anyagszállítás egy háromtonnás teherautóval 1200—1600 fo­gyula megelőzi. Bár idősebb ember, ő a DISZ-brigád vezetője. — A verseny csakugyan jó dolog, előre­viszi a munkát. De értékelni kell, mert ha nem tudja az én egyik traktorosom, hogyan áll a társa, már nem is izgatja úgy az el­sőbbség. Az előrelátó figyelmeztetést mindenki he­lyesli. Pánti Gyula bejelenti, ho­gy elfogadja Csóti versenykihívását é­s még továbbra is állva marad. Tudja: az emberek nem­csak úgy néznek rá, mint a másik Lanz­­bulldog vezetőjére, hanem elsősorban úgy, mint a gépállomás DISZ-szervezetének tit­kárára, méghozzá a gyengén dolgozó DISZ- szervezet titkárára. Kitér belőle: — Arra kérem a pártszervezetet, adjon meg minden segítséget a DISZ-nek ... (El­akad a szava. Ha most őszintén folytatná, el kellene ismernie saját mulasztásait és is­mertetnie kellene a fiatalok vállalását. De nem ígérhet semmit a pártnak fiatal tár­sai nevében, hiszen nem beszélgetett ve­lük ... Ezért csak megismétli, most már csendesen: «Kérjük a pártszervezet segít­ségét».) Többen jelentkeztek, de Lukács elvtárs újra mindenkit megelőz. — Csak azt akarom mondani, hogy a fia­talokat, ahol csak tudom, legjobb tudásom­­­mal segíteni fogom. B. Nagy András, az egyik fiatal kombájn­vezető kér szót. Versenyre hívja Baranyi Gyula kombájnvezetőt. Vállalja: 120 szá­zalékra teljesíti tervét, alacsony tartót hagy gépe után, és a megengedett alá szorítja a szemveszteséget. A visszhang nem sokáig várat magára. Baranyi elfogadja a versenykihívást, s meg­ígéri, hogyha fegyelmezetlen embert lát maga körül, azonnal megmagyarázza neki, milyen értékesek az órák, sőt még a per­cek is, az aratás-cséplés forró napjaiban. Bérczi Károly aratógépkezelő kibővítette egy ponttal előző versenykihívását:­­«Úgy gondolom a gépemet, hogy kiesés nélkül üzemben lehessen». 22 kommunista tett felajánlást ezen a taggyűlésen! A fáradtság, a bágyadtság el­tűnt az arcokról, pedig a levegő bágyasz­­tóan forró lett. Végül Daróczi elvtárs összefoglalja a vi­tát: "Meg kell mondanom, elvtársak, hogy a pártvezetőségnek, s személy szerint ne­kem nem így kellett volna felkészülnünk erre a taggyűlésre, hanem úgy, ahogyan az elvtársak tették­. Ezen a taggyűlésen keveset emle­gették a párt­­kongresszust, a kormányprogrammot, annál több szó esett kombájnról, aratógépről, karbantartásról,­­ szem­veszteségről, tarlómagasságról és ga­­bonabetakarításról. A párttitkár összefog­lalóját hallgatva mégis mindenki érzi: a munka valamennyi apró részletét a párt­­kongresszus útmutatásai hatják át. Egy dolgot azonban még hozzá kell fűz­nünk a taggyűlésről szóló beszámolóhoz. Szép, lelkes kommunista gyűlés volt — de a pártmunkáról nagyon kevés szó esett. Mi hát a kommunisták és a pártvezetőség fel­adata, hogy minden, ami itt elhangzott, valóban meg is valósuljon? Milyen vezető, szervező- és ellenőrzőmunka vár aratáskor a pártszervezetre ezeknek a céloknak az eléréséért? — ezt nem döntötték el, s ezt helyes lesz pótolni a vezetőségi ülésen és a pártcsoportok megbeszélésein, k­ntba kerül. Ugyanakkor egy 15 tonnás vasúti kocsi felhasználási költsége 800— 900 forint. Teherautók helyett vasúti kocsik használatával már egymagában véve is ti­zedére tudtuk volna csökkenteni a szállítási költségeket. Bár látszólag sokszor indokolt­nak tűnik fel az anyag gyors mozgatása, tervszerű gyártás esetén el­ lehetett volna kerülni az autókkal való szállítások jelentős részét. Meggondoltabb intézkedéseket Gyakran felesleges költségtöbbletet jelen­tenek a minisztérium egyes intézkedései. Ilyen például az a rendelkezés, amely sze­rint kovácsolással kell öntecsből alkatrészt gyártani. A minisztérium termelési főosz­tálya csak azt tartotta szem előtt, hogy az alkatrésznek mindenáron el kell ké­szülnie, s nem törődött az indoko­latlan megmunkálási költségekkel, öntecs­ből kovácsolni sokkal drágább, nehézke­sebb, mint előhengerelt buga-szelvényből, s kovácsolóink amúgy is túl vannak terhel­ve munkával. Emellett­­ az alkatrész mi­nősége sem mindig megfelelő. Ugyan­csak nagy költségtöbbletet okoz a rend­kívüli és soron kívüli munkák végzése. Ilyen esetekben az anyagot rendszerint nem szabályosan, igénylés útján kapjuk, hanem úgy szerezzük meg, ahogy tudjuk. Termé­szetesen legtöbbször indokolatlanul magas szállítási költség és az eltérő méretek miatt rendkívül magas megmunkálási költség terheli az ilyen munkadarabokat. Ilyen és hasonló hiányosságok okozták, hogy az 1953-as tervévben önköltségi ter­vünket nem teljesítettük. Akad még sok olyan hiba a gyárban, amelyre csak most derül fény, amikor a pártkongresszus hatá­rozatai nyomán újból alaposan szemügyre vesszük munkánkat. A felszínre került hiányosságok meg­szüntetése érdekében már intézkedéseket tettünk, terveket dolgoztunk ki. Ezeknek a terveknek és intézkedéseknek a végrehaj­tását figyelembe vesszük a jövőben a pré­­mium kifizetésénél. A műszaki vezetőkkel megismertetjük az önálló elszámolás rendszerét. El kell ér­nünk, hogy minden műszaki vezető, min­den dolgozó megértse: az önköltségi ter­vek teljesítése, az önköltségcsökkentés nemcsak pénzügyi, hanem műszaki feladat, elsősorban pedig politikai kérdés. A termelési tervek teljesítése mellett az ön­költségi tervek maradéktalan teljesítésével akarjuk bebizonyítani: bízhat bennünk a párt, végrehajtjuk a III. kongresszus hatá­­rozatait. Szerdán az Újvárosháza nagytermében ülést tartott a budapesti városi tanács. Az ülésen megjelent Bognár József bel- és kül­kereskedelmi miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, valamint a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének több tagja. Az ülést Pongrácz Kálmán, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke nyi­totta meg,­­majd Szili Géza, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese tett javaslatot a napirendre. Ezután Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke beszámolt a végrehajtó bi­zottságnak a legutóbbi tanácsülés óta vég­zett munkájáról. A Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusa külön napirendi pont­­ keretében tárgyalta az államigazgatás és a tanácsok feladatait — mondotta. — A végrehajtó bi­zottság feladata, hogy a legközelebbi ta­nácsülés elé javaslatot terjesszen a kon­gresszus határozatainak alapján a tanács­­ előtt álló feladatokról. A helyiipari vállalatok első negyedévi tervüket 117 százalékra teljesítették. A kis­ipari szövetkezetek is túlteljesítették a ter­melési előirányzatukat, tervüket 101,5 szá­zalékra hajtották végre. A minisztertanács határozata alapján a mai napig körülbelül­­4500 kisipari enge­délyt­ adtunk ki. A­ kisiparosok számára a kerületi tanácsok mintegy 900 üzlethelyi­­séget utaltak ki. Csaknem 6 millió forint rövidlejáratú kölcsönt nyújtottunk olyan kisiparosoknak, akik tevékenységüket sa­ját erejükből nem tudták megkezdeni. Mindez azonban még csak a kezdet. A jövőben a kongresszus határozata alapján a lakosság életszínvonalának emelése érdeké­ben fő figyelmünket a helyi ipar és a helyi erőforrások fokozottabb fejlesztésére és felhasználására kell fordítanunk. Fejlődés mutatkozik a kereskedelem munkájában is. 1954 első negyedében a for­galom 2,2 százalékkal, az eladott áruk mennyisége 7,7 százalékkal volt nagyobb, mint az 1953. év hasonló időszakában. A ter­melői felhozatal növekedése következtében az áprilisi átlagos piaci árszínvonal 33,5 százalékkal volt alacsonyabb a tavalyinál. A budapesti közüzemi szolgáltatás nehéz­ségeiről Pongrácz elvtárs a következőket mondotta: Szigetszentmiklósi és margitszigeti víz­nyerő területeink csáposkútjait fejlesztjük, és felújítjuk a káposztásmegyeri termelőte­lep részben elavult kútjait. 1954 végére napi 60.000 köbméterrel több vizet biztosítunk a lakosság számára. Az idén mintegy 56 kilométerrel növeljük az elosztó csőhálóza­tot és 123 darab új közkutat szerelünk fel, főként a külső kerületekben. A budapesti gázszolgáltatás az elmúlt évben sem mi­nőségileg, sem mennyiségileg nem volt ki­elégítő, igen sok gázmérő elromlott. A gáz­átalány megállapításának módja a fo­gyasztók számára méltánytalan volt, az állam számára pedig anyagi kárral járt. A végrehajtó bizottság döntése alapján az átalányösszegeket ma már gyorsabban és egyszerűbben állapítják meg. De a gázké­szülékek, gázmérők gyártása és javítása még mindig elmarad a szükséglettől. A gázel­osztóhálózatot az év végéig 31 kilométerrel Móricz Zsigmond emlékünnepség Debrecenben Móricz Zsigmond születésének 75. évfor­dulója alkalmából Debrecenben a városi tanács népművelési osztálya emlékünnep­séget rendezett. Az évszázados református kollégium falán elhelyezték Medgyessy Ferenc debreceni képzőművész alkotását, a bronzba öntött Móricz-emléktáblát. (MTI) A magyarországi németajkú lakosság új lapja Július 1-től «Freies Leben» címmel meg­jelenik­ hazánk németajkú lakosságának gazdasági, politikai és kulturális lapja. A lap egyelőre havonként jelenik meg. (MTI) KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Koós Aurél egyetemi docensnek, az orvostudomá­nyok kandidátusának 80. születésnapja alkal­mából, és Csuta Károly MÁV-főfelügyelőnek, a munkás­­mozgalomban kifejtett több évtizedes munkás­sága elismeréséül a «MUNKA ÉRDEMREND» kitüntetést adományozta. -A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fogarasi Mihálynak, a KPM közlekedés-építési főosztály főmérnökének, a közlekedés építésében végzett fő munkájáért, kiváló munkája elismeréséül Somogyi Sán­dor elvtársnak, az Élelmiszerkereskedelmi Központ igazgatójának, a mentőmunka színvonalának emelése terén elért eredményei elismeréséül dr. Radoichídi Györgynek, az Országos Mentőszolgálat állo­másvezetőjének, továbbá Burghardt Rezső festőművésznek és Hermann Lipót festőművésznek 70. születésnapjuk alkal­mából a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM» kitüntetést adományozta. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Sztálin Vasmű erőművének építése terén végzett mun­kájuk elismeréséül Kubik Józsefnek, a Klement Gottwald Villamossági Gyár szerelőjének a «SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM», Vámos Tibornak, az Erőmű Beruházási Vállalat főépítésvezetőjének, Wittmayer Józsefnek, az Április 4 Gépgyár géplakatosának, Sedlmayer Károlynak, a Villamoserőmű Tervező és Szerelő V. művezetőjének, Kolbech Istvánnak, a 26/1. Építőipari Válla­lat ácsművezetőjének és Michna Vilmosnak, a Láng Gépgyár szerelési vezetőjének a „MUNKA ÉRDEMÉREM» kitüntetést adományozta. (MTI) Az Agrártudományi Egyetem tanárképző intézetének felvételi pályázata Az Agrártudományi Egyetem tanárképző in­tézete felvételi pályázatot hirdet. Az intézetbe felvételre jelentkezhet minden 40. évét még be nem töltött mezőgazdasági és kertészeti, szak­ember, aki az Agrártudományi Egyetemen vagy a korábban megszűnt három- és négyéves Mező­­gazdasági Akadémián (főiskolán), a Kertészeti Főiskolán oklevelet szerzett és az Egyetem (Főiskola, Akadémia) elvégzése után legalább két évig mezőgazdasági gyakorlati munkát végzett. Az oktatás időtartama tíz és fél hónap. A hallgatókat növénytermelési, állattenyésztési, kert- és szőlőgazdasági szakon oktatják. Az intézet gondoskodik a tanulás minden feltételé­ről. A hallgatók ösztöndíjat kapnak, az intézet­hez tartozó kollégiumban laknak és étkeznek, a végzettek technikumi tanári oklevelet kapnak. A tanárokat fizetésükön felül 600 négyszögöl föld is megilleti. A pályázatokat a felvételhez szükséges ira­tokkal a földművelésügyi minisztérium mező­­gazdasági technikumok igazgatóságára kell­­küldeni. A pályázatok beadásának határideje: 1954 július 20. (MTI) — A Munkásmozgalmi Intézet közli: a Szov­jetunió Kommunista Pártja történetének mú­zeuma és a népi demokratikus országok mun­kásmozgalma történetének múzeuma Július 1-től szeptember 1-ig zárva lesz. (MTI) bővítjük. Csatornahálózatunkat az idén 13 kilométer hosszúságban közcsatornával fejlesztjük. A főváros közlekedése egyáltalában nem kielégítő, az általános zsúfoltságot nem tudtuk csökkenteni — folytatta, beszámoló­ját Pongrácz elvtárs. — A villamosvasút­nál 960 fő a létszámhiány. Az autóbusz­­üzemnél az alkatrészhiány miatt 80 kocsi üzemképtelen. Az utasok száma azonban mindkét helyen növekszik. Budapest köz­lekedésének megjavítására 61 új autóbuszt és 25 új trolibuszt állítottunk eddig for­galomba. A kormány határozata alapján a főváros lakossága az idén 200 autóbuszt, 100 trolibuszt és 100 taxit kap. A gyártás üteme lassú. Mi azonban minden körül­mények között ragaszkodunk a határozat végrehajtásához. Ebben az évben 50 da­rab új villamos-pótkocsit állítunk«» forga­lomba. A közlekedési problémánál is súlyosabb a lakáshiány. Ennek enyhítésére az idén 522 romlakást hozunk helyre. A tatarozási munkáknál mutatkozó sú­lyos elmaradásoknak elsősorban a szerve­zetlenség az oka, mert a megfelelő anya­gokról a felsőbb szervek nem gondoskodtak és hiányzik a szakszerű ellenőrzés is. Az új kormányprogramm alapján nőtt a tanács beruházási kerete: 288 millió fo­rintról 321 millió forintra emelkedett. A beruházási keretnek további emelése is várható. A kormány elsősorban a lakosság életszínvonalának emelését szolgáló beru­házási összegeket növelte. Objektív nehézségeink közül a legfonto­sabb a szervezetlen anyagellátás. A­ beru­házások teljesítését akadályozza az is, hogy a tanács nem rendelkezik teljes egészében saját vállalatainak kapacitásával és így nem tudja biztosítani a feladatok hiányta­lan végrehajtását. A lakosság egészségügyi helyzete az elmúlt negyedév folyamán nem volt a leg­kedvezőbb. A betegellátást és a körzeti or­vosi munkát újabb 12 rendelő létesítésével javítottuk. Intézményeinkben naponta mint­egy 70.000 beteget kezelnek. Kórházaink élelmezési színvonala az elért eredmények ellenére sem kielégítő. Hiányos a felszere­lés, különösen ami a szállítóberendezéseket illeti. Pongrácz Kálmán végül a feladatokról beszélt. • Az előttünk álló feladatok közül első­sorban az őszi tanácsválasztásokra kell ala­posan felkészülni. Olyan választási rend­szerre térünk át, amely szerint a dolgozók a tanácstagokat területi alapon, személy szerint választják. További feladatunk, hogy a városi tanács területén végrehajtsuk a racionalizálást. Az államigazgatás és a helyi tanácsok mun­kájának a szocialista elvek alapján való átszervezése megköveteli a gazdasági szer­vezet átformálását, a hatalmi és igazgatá­si szervekkel való összhangját, a túlzott központosítás megszüntetését, az apparátus munkájának egyszerűsítését, olcsóbbá és gyorsabbá tételét. Ezután megindult a beszámoló feletti vita. A beszámolóhoz elsőnek Erős Gábor, a szociálpolitikai állandó bizottság tagja szólt hozzá. Megállapította, hogy szociálpolitikai kérdésekben, így például a szociális ott­A­z amerikai burgonyabogár néhány éve­­ hazánkban is megjelent, Nyugat felől jött. Először 1947-ben a Dunántúlon talál­tak burgonyabogarat, ez Ausztriából került ide. De 1948-ban már dél felől is sok kártékony bogár jött hazánk területére. A burgonyabogár és lárvája a burgonya lombozatával táplálkozik. Hihetetlenül so­kat zabál. Néhány bogár vagy lárva telje­sen lekopaszt egy burgonyatövet. A burgo­nyabogár rendkívül szapora. Egy nőstény átlag 400—800, sőt nem ritkán 2000 tojást is lerak. S egy nyáron egy nőstény utódai egy hold burgonyát is elpusztíthatnak. A burgonyabogár gyorsan terjed. Nem válogatós a közlekedési eszközökben. Fo­lyók vizén úszó tárgyakon is viteti magát. Igen jól repül. Több kilométer távolságra is eljut. A mostani nyugati szelek igen ked­vezőek terjedésére­. A meleg és párás levegő nagyon meg­könnyíti a burgonyabogár elszaporodását. Mindent el kell követnünk tehát, hogy meg­akadályozzuk továbbterjedését és a fertőzött helyeken kiirtsuk a kártevőt. Az eredmé­nyes irtás legfontosabb feltétele, hogy ide­jében felderítsük a fertőzött gócokat. S eh­hez igen nagy szükség van a falusi lakos­ság hathatós közreműködésére. Minden ter­melőnek érdeke, hogy kiirtsuk ezt a veszedel­mes rovart! Ha nem tudjuk megakadályoz­ni a burgonyabogár terjedését, néhány év múlva egész burgonyavetésünket megtámad­ja. S ekkor már csak igen drága védeke­zéssel menthetnék meg a burgonyát. Csak úgy tudnánk burgonyát termelni, ha a sző­lőhöz hasonlóan állandóan poroznánk és permeteznénk. Ez pedig igen nagy költség­gel jár. Hozzávetőleges számítás szerint je­lenlegi termésátlagainkat számítva a hol­dankénti termés árának negyedrészét emésztené fel a védekezési költség. A ter­melőknek tehát érdekük, hogy minden hé­ten legalább egyszer gondosan megvizs­gálják a burgonyatöveket: van-e rajtuk bur­gonyabogár, lárva vagy tojás. Különös fi­gyelmet kell fordítani a tavaly földben maradt burgonyagumókból kikelt úgyneve­zett «árvaburgonyákra» is. Az ilyen árva­burgonya igen jó rejtett tenyészhelye a bur­gonyabogárnak, ahonnan az egész vidék burgonyatábláit megfertőzheti. Ezért min­den termelőnek kötelessége a földjén ta­lálható árva burgonyatöveket kikelésük után azonnal kiirtani, hogy ezzel megelőzze a rejtett burgonyabogárgócok keletkezését. De figyelni kell a paradicsom- és paprikatöve­ket, sőt az ezekkel rokon gyomnövényeket (ebszölő, beléndek stb.) is, mert a burgo­nyabogár ezeken is megtelepszik. A «Társadalmi Szemle» most megjelent júniusi számának első cikkében Betlen Oszkár elvtárs az MDP III. kongresszusá­nak eredményeit és útmutatásait világítja meg. «A magyar tudomány előtt álló fel­adatok» címmel közli a folyóirat Nagy Imre elvtársnak a Magyar Tudományos Akadé­mia 1954. évi nagygyűlésén elhangzott be­széde teljes szövegét. Szalai Béla elvtárs cikkében a népgazda­sági tervezőmunka tudományos színvonala megjavításának kérdéseivel foglalkozik. A munkás-paraszt szövetség megszilárdításá­nak kérdését, a város és a falu közötti áru­­kapcsolat formáit és fejlesztésének felada­tait tárgyalja Sághy Vilmos elvtárs cikke. Konok és a gyámügyek kérdésében a ta­nács és a felsőbb szervek között nincs meg a kellő együttműködés. A hiba kijavítására javaslatokat tett. Balázs Imréné tanácstag a munkásszállások tisztántartása érdekében kérte a tanácsot, hogy a következő költségvetési évre na­gyobb hitelt irányozzanak elő a vállalatok szociális beruházásaira. Dunai Ernő, az Országos­­ Találmányi Hi­vatal elnöke, az ipari állandó bizottság elnö­ke felszólalásában hangsúlyozta: a Talál­mányi Hivatalhoz sok javaslat érkezett a családiházépítéssel­­ kapcsolatban. Három újító olyan kétszoba-összkomfortos család­­ házat tervezett, amely 50.000 forintból elő­állítható. Javasolta a tanácsülésnek, léte­sítsenek tanácsi vállalatot, amely lényege­sen elősegíthetné a családiházépítési igé­nyek kielégítését. Nógrádi Imre, a kereske­delmi állandó bizottság tagja javasolta, hogy foglalkozzék a végrehajtó bizottság a jégellátás és a szódavízellátás hibáival. La­katos Gyula, a XVIII. kerületi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke indítványozta: kérje a végrehajtó bizottság a miniszterta­nácstól, hogy az elkészült új lakásoknak az eddiginél nagyobb százalékát utalhassa ki a tanács saját hatáskörében. Mányoki Lászlóné, az oktatási állandó bi­zottság tagja a gyermekintézmények élelme­zési helyzetéről beszélt. Javasolta, hogy a tanácsülés küldjön ki egy bizottságot Bog­nár József belkereskedelmi miniszter, ta­nácstag vezetésével, ennek a kérdésnek a megvizsgálására. Vágvölgyi Tibor, az oktatási állandó bi­zottság tagja rámutatott, hogy az állami szerveknek sürgősen végre kell hajtaniuk a Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tőségének azt a határozatát, amelynek ér­telmében a jelenleg nem oktatási célra igénybevett épületeket fel kell szabadítani és újból az oktatás szolgálatába kell állí­tani. Ezután Pongrácz Kálmán válaszolt az elhangzott felszólalásokra, majd a tanács­ülés a végrehajtó bizottság beszámolóját határozatként elfogadta. A tanácsülés meghallgatta Harrer Fe­rencnek, a pénzügyi állandó bizottság el­nökhelyettesének beszámolóját a helyi vál­lalatok eredményes működésének feltéte­leiről! Harmadik napirendi pontként a tanács­ülés megtárgyalta a budapesti lakóházak «Házirendjét», s ezt határozatként elfogadta.­­ Megállapíthatjuk, hogy a végrehajtó bi­zottság beszámolója feletti vita élénkségé­vel, a hibák megszüntetésére irányuló szá­mos javaslatával igen eredményes és hasz­nos volt. A főváros lakosságának számos panasza, gondja-baja került a vita során a tanácsülés elé. Hiba volt azonban, hogy a vita során el­hangzott javaslatokat a végrehajtó bizott­ság elnöke válaszában szavazásra nem tette fel, hanem ő maga elfogadta vagy eluta­sította. Határozatként csupán a VB beszá­molóját fogadták el. Az elhangzott javas­latok egy részét a VB valószínűleg így is megvalósítja, de azok semmiképpen nem kötelezik őt úgy, mintha a tanács hatá­rozataivá váltak volna. A­z amerikai burgonyabogár könnyen­­ felismerhető. Tojásdad alakú, egy cen­timéter hosszú. Erősen domború fedőszár­nyai élénksárgák vagy barnássárgák. Fedő­­szárnyain tíz hosszanti fekete sáv húzódik. A bogarak narancssárga színű tojásaikat a burgonya­levél fonákára rakják — egy cso­móban 20—40 darabot. A tojásokból 8—10 nap múlva kikelnek a vérpiros színű lár­vák, amelyek fejlődésük során mindinkább narancsvörös színűekké válnak. A lárva feje és a lábai feketék. Mindkét oldalán fekete pontok vannak. A lárvák kikelésüktől szá­mított 15—20 nap múlva a burgonyatő alatt vagy közvetlenül mellette, általában 10 centiméter mélyre a föld alá vonulnak, s vöröses- vagy narancssárga színű bábbá alakulnak. A bábból 8—10 nap múlva elő­­bújnak az új bogarak — a második nem­zedék. Ez aztán tovább folytatja a pusztí­tást. A burgonyabogár elszaporodásának és továbbterjedésének­­megakadályozására ál­lamunk igen nagy segítséget ad a termelők­nek. A kártevők irtásával járó tetemes költségeket az állam fedezi. A termelőknek kötelességük, hogy a tanácsoknál azonnal jelezzék, hol találtak burgonyabogarat. Az összeszedett burgonyabogarakat jól zárha­tó edényben azonnal át kell adniuk a ta­nácsnak. Élő burgonyabogarat, lárvát vagy petét nem szabad őrizgetni vagy tovább­adni. Azt a helyet, ahol megtalálták a kár­tevőt, feltűnő módon meg kell jelölni. A növényvédő állomás szakemberei a jel­zés után azonnal a helyszínre sietnek, és különleges gépekkel és vegyszerekkel fer­tőtlenítik a megtámadott területet. A kártevők elleni harc eredménye jelen­tősen fokozható, s az irtására fordított költségek­ jelentősen csökkenthetők, ha minden termelő és az egész falusi lakosság segít felderíteni a kártevő gócokat. A du­nántúli dolgozó parasztok nagyon jól em­lékeznek rá, hogy amikor száj- és köröm­fájás kezdte pusztítani a szarvasmarha­­állományt, a dolgozó parasztok és a szak­emberek együttműködése révén sikerült megakadályozni az állatállomány pusztulá­sát. A burgonyát is csak akkor menthet­jük meg Veszedelmes ellenségétől, ha dol­gozó parasztjaink s a falu egész lakossága­­együttes erővel igyekszik megakadályozni a burgonyabogár terjedését. K­­ülönösen sokat segíthetnek ebben a­­ munkában az úttörőcsapatok. A ta­nácsok rendszeresen szervezzenek «burgo­nya bogárker­eső napokat». Egy-egy ilyen «bogárkereső nap», ha jól megszer­vezik, felér egy kirándulással, egyszersmind igen nagy hasznot hajt az egész országnak. Második kenyerünkről, a burgonyáról van szó. Védjük meg a veszedelmes kártevőktől a burgonyát! Ifjúságunk helyzetéről, problémáiról s a DISZ-nek az ifjúság szervezésében, nevelé­sében betöltött szerepéről és feladatairól ír Várhegyi György elvtárs «Ifjúságunk szo­cialista neveléséről» című cikkében. Varga András és Kovács Tibor elvtárs cikke a III. kongresszus határozatai alapján fog­lalkozik a járási és falusi tanácsok felada­taival. A genfi értekezleten az indokínai kérdésben kialakult helyzetet, az amerikai imperialistáknak az értekezlet robbantá­sára irányuló kísérleteit s e kísérletek ku­darcát elemzi Kenyeres Júlia elvtársnő «Indokína és Genf» című cikkében. Egy gépállomáson, aratás 3. A taggyűlés Pálmai József, a DIMAVAG Diósgyőri Gépgyár igazgatója: Sokmillió forint felesleges költség­ű anyagpazarlás, helytelen intézkedések miatt A budapesti városi tanács ülése Védekezzünk az amerikai burgonyabogár ellen! Megjelent a „Társadalmi Szemle“ új száma SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 1

Next