Szabad Nép, 1954. július (12. évfolyam, 182-212. szám)

1954-07-01 / 182. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 1 A kilenc küldöttség zárt ülése Genfben Genf, június 30. (TASZSZ) Mint ismeretessé vált, június 29-én a kilenc küldöttség zárt ülésén az indokínai tűzszüneti egyezmény betartásának ellen­őrzésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalták meg. Az ülésen felszólalt a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttségének képvise­lője. A vietnami küldött néhány megjegy­zést tett az indokínai hadműveletek beszün­tetéséről szóló egyezmény végrehajtása el­lenőrzésének megszervezésével kapcsolat­ban. Rámutatott arra, hogy az ellenőrzés tárgyában nincsenek ko­moly nézeteltérések a küldöttségek kö­zött. A többi között nincs különösebb eltérés a Szovjetunió által június 14-én és a francia küldöttség által június 25-én tett javasla­tok között. A szovjet küldöttség június 14-i javaslata — mondotta a vietnami kül­dött — alapul szolgálhat az ellenőrzés pro­blémájának olyan megoldására, amely elfo­gadható lesz valamennyi küldöttség szá­mára. Érintve az ellenőrzés megszervezésének kérdését, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság küldötte hangsúlyozta: ennek a kér­désnek megtárgyalásánál sohasem szabad szem elől téveszteni az érdekelt államok függetlensége tiszteletben tartásának elvét. Ha az ellenőrző szerveket olyan jogokkal ruháznák fel, amelyeknek segítségével ön­kényesen hozhatnának határozatokat, akkor azok az ország belügyeibe beavatkozó kül­földi adminisztráció szerveivé válhatná­nak. Igen fontos elv az is mutatott rá a vietnami küldött , hogy a békét és eb­ből kifolyólag az ellenőrzést egyszerre kell megvalósítani egész Indokína területén, mivel mind a Három államban ugyanazo­kat az alapvető problémákat kell megol­dani a béke megteremtése érdekében: a tűzszünet, a harcoló felek csapatai állo­máshelyeinek kijelölése, a külföldi csapa­tok kivonása, az új csapatok és fegyverzet szállításának betiltása, a hadifoglyok és a polgári internált személyek kicserélése problémáit. Másrészről, ha a fegyverszü­neti egyezmény valamelyik pontját meg­szegik a három állam egyikében, akkor az kihatással lehet a másik két államra. Érintve a francia küldöttségnek azt a javaslatát, hogy a három államban­­ mű­ködő semleges bizottságnak legyen egy központi szerve, a vietnami küldött ki­jelentette, hogy­­ ha ez a javaslat csupán a szervek formáját, a munka menetét érinti, akkor el lehet könyvelni, hogy eb­ben a kérdésben nincsenek nagyobb nézet­­eltérések. Az ellenőrzés megszervezéséről beszélve a vietnami küldött megjegyezte, hogy a­­jú­nius 14-i szovjet javaslat és a június 25-i francia javaslat között jelentős eltérés van. Ennek a kérdésnek alapvető tétele annak felismerése, hogy az egyezmény végrehaj­tása a harcoló felek feladata, és így az egyezmény helyes végrehajtásában a har­coló felek képviselőiből alakuló vegyes­bizottságra nagy felelősség hárul­. A ve­gyesbizottság a felek közötti tárgyalások útján fejti ki tevékenységét és csak abban az esetben fordul a semleges államok bi­zottságához, ha ezek a tárgyalások nem vezetnek pozitív eredményre. A semleges bizottság feladata más. Ez a bizottság nem végrehajtó szerv. Ez csupán megfigyelő szerv. Ez a bizottság közvetle­nül vagy a vegyesbizottságon keresztül csupán javaslatokat tehet a feleknek. Ab­­ban az esetben, ha az egyik fél nem ért egyet a semleges bizottság javaslatával, ak­kor az utóbbi a vitás kérdést átadja a fegy­verszünetet szavatoló országok bizottságá­nak. A vegyesbizottság és a semleges bizott­ság között nincs alárendelt kapcsolat. Ez a kapcsolat az együttműködés, az összhang kapcsolata. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldötte kijelentette, hogy abban a kérdés­ben, hogy egyhangúlág vagy többség kell-e a semleges bizottság határozatainak meg­hozatalánál, a francia küldöttség június 25-i javaslata bizonyos lépéseket tett a szovjet és kínai küldöttség javaslata felé. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldötte befejezésül megemlítette, hogy az értekezletnek máris rendelkezésére áll az a szükséges anyag, amelynek alapján meg lehet kezdeni az ellenőrzéssel kapcso­latos fő kérdések konkrét megtárgyalását. Ha ezeknek a­ kérdéseknek elveiben meg­egyeztek, akkor át kell adni azokat a szak­­értők bizottságának. Ezután az Egyesült Államok küldötte emelkedett szólásra és megismételte azt a korábbi állítását, hogy a nemzetközi ellenőr­zés csak akkor lesz megfelelő, ha azt az ENSZ, vagy a colombói értekezleten rész­vevő államok égisze alatt valósítják meg. Kambodzsa küldötte továbbra is kitar­tott amellett, hogy minden egyes indokí­nai államban külön sérts­leges bizottság mű­ködjék. A három bizottság közötti kapcso­latot pedig ezeknek a bizottságoknak tit­kárságai tartják fenn. Kambodzsa küldöttének felszólalása éke­sen bizonyítja, hogy a kambodzsai küldött­ség továbbra is azon fáradozik, hogy a há­rom indokínai állam problémáját különvá­lasszák. A semleges bizottság összetételé­nek kérdésében a kambodzsai küldött to­vábbra is az Egyesült Államok javaslatát támogatja. A francia küldöttség képviselője meg­jegyezte, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége megfelelő erőfe­szítéseket tesz arra, hogy összeegyeztesse a szovjet és francia küldöttségnek az el­le­nőrzés kérdésében­ elfoglalt álláspontját. ugyanakkor a francia küldött tiltakozott az ellen, hogy a vegyesbizottságot ruház­zák fel az egyezmény végrehajtása feletti ellenőrzés funkcióival. A francia küldött­ség nézete szerint a vegyesbizottságok csu­pán végrehajtó szervek, az ellenőrzés funk­cióit pedig a semleges államok képviselői­ből összetevődő bizottság gyakorolja. A továbbiakban a francia küldött kitartott amellett, hogy a semleges bizottság hatá­rozatai kötelezőek legyenek a hadművele­tek beszüntetéséről szóló egyezmény rész­vevői számára. A kilenc küldöttség következő zárt ülése július 2-án lesz. SZABAD NÉP Őszinte és közvetlen légkörben folyt le Csou En-laj és a tornai miniszterelnök megbeszélése Közös kínai-burmai nyilatkozat Peking, június 30. (TASZSZ) Az «Új-Kína» hírügynökség tudósítója jelenti Rangunból: Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke és U Nu, a Burmai Unió mi­niszterelnöke június 29-én a következő kö­zös nyilatkozatot hozta nyilvánosságra Ran­­gunban: Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke, U Nunak, a Burmai Unió miniszterelnökének meghívására Génfből útban Peking felé kétnapos látogatást tett Rangunban, Burma fővárosában. A két mi­niszterelnök ez alatt az idő alatt őszinte és közvetlen légkörben megvitatta a két or­szágot közösen érintő kérdéseket. 2. A két miniszterelnök újból leszögezi azt az álláspontját, hogy minden tőle telhetőt megtesz a béke megőrzésére az egész vilá­gon, különösen Délkelet-Ázsiában. Kifeje­zésre juttatják azt a reménységüket, hogy kielégítően megoldódik az indokínai béke helyreállításának kérdése, amelyről Genf­ben tárgyalnak. 3. A miniszterelnökök megegyeztek abban, hogy azok az elvek, amelyek a Kína és In­dia közötti megállapodás alapján a két or­szág kapcsolatainak alapját jelentik, legye­nek a Kína és Burma közötti kapcsolatok irányelvei is. Ezek az elvek: 1. egymás területi integritásának és szu­verenitásának kölcsönös tiszteletben tartása; 2. kölcsönös megnemtámadás; 3. kölcsönös be nem avatkozás egymás belügyeibe; 4. egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. békés együttélés. Ha minden ország betartja ezeket az el­veket, akkor biztosított lesz a különböző társadalmi rendszerű országok békés együtt­élése, az agresszió fenyegető veszélyét és a belügyekbe való beavatkozást felváltja a biztonság és a kölcsönös bizalom érzése. 4. A miniszterelnökök újból megállapítják: minden ország népének álljon jogában. Rangun, június 30. (Új-Kína) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere ked­den este 8.30 órakor repülőgépen elhagyta Rangunt, hogy hazatérjen Pekingbe. Bú­csúztatására a repülőtéren megjelent U Nu burmai miniszterelnök, a burmai kormány több minisztere, valamint a diplo­máciai testület tagjai. Csou En-laj, mielőtt felszállt a repülő­gépre, a kínai és a burmai nemzeti himnusz hangjai mellett megszemlélte a kivezényelt díszőrséget. A szemle után Csou En-laj a következő nyilatkozatot tette: «Most, amikor távozom Rangunból, en­gedjék meg nekem, hogy szívből jövő hála-­­ hogy más országok beavatkozása nélkül vá­lassza meg saját államrendszerét és élet­formáját. Forradalmat nem lehet exportál­ni, nem szabad viszont megengedni a bár­mely ország népe által kifejezett közös akarat kívülről való megbontását. 5. A miniszterelnökök megállapodtak abban, hogy országaik szoros érintkezést tartanak fenn a két ország baráti együttműködésé­nek további erősítése érdekében. A tanácskozások a legbarátságosabb és a legszívélyesebb légkörben folytak le. Mindkét miniszterelnök nagyra értékeli a találkozás most megnyílt lehetőségét, és úgy véli, hogy ez a találkozás hasznos lesz a béke ügyére. mat fejezzem ki Burma kormányának és népének a lelkes fogadtatásért és a meleg vendégszeretetért. Az elmúlt két nap alatt folytatott kínai­­burmai megbeszélések eredményesek vol­tak. Ezek az eredmények kitűnnek a két ország miniszterelnökének közös nyilatko­zatából. Bízom abban, hogy a tárgyalások során a két fél részérő­l megnyilvánult kölcsönös megértés és barátság szelleme előmozdítja Kína és Burma kapcsolatainak megerősö­dését, valamint Ázsia és az egész világ bé­kéjének megszilárdulását ." A repülőgép elindulásakor a repülőtéren összegyűlt burmaiak és kínaiak ezrei lelke­sen éljenezték Csou En-laj miniszterelnö­köt. Csou En-laj elv­társ hazaérkezett Pek­ing­be ­ Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége hazaérkezett Genfből Phenjan, június 30. (TASZSZ)­­ küldöttsége Nam­ír külügyminiszter vej­e-A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ü­lésével Genfből hazaérkezett Phenjanba. Záróközlem­én­y a washingtoni angol-amerikai megbeszélésekről A nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint kedden nyilvánosságra hozták Wash­ingtonban az angol és az amerikai kormány­fő tárgyalásairól kiadott második záróköz­leményt, amelyet Eisenhower és Churchill írt alá. A keddi közlemény főként általánosságo­kat tartalmaz s még csak nem is igyekszik pontosan körvonalazni az angol-amerikai közös politika irányelveit, amelyekről a meg­beszélések során szó esett. A nyilatkozat bevezető pontjaiban ilyen megállapítások vannak: «továbbra is bensőséges baráti vi­szonyban egyesítjük erőfeszítéseinket», to­vábbá «baráti jobbunkat nyújtjuk ... min­den nemzetnek..., amely kifejezésre juttat­ja óhaját, hogy részt akar venni az igaz­ságos és tartós békében». A célok homá­lyosan megfogalmazott ismertetése után azonban a keddi közlemény nem tér rá arra, milyen módon kívánja az Egyesült Államok és Nagy-Britannia elérni ezeket a célokat. A nyilatkozat egyik pontja azt állítja: «Fenntartjuk a népek önkormányzati jogá­nak elvét, és minden békés eszközzel komo­lyan arra fogunk törekedni, hogy bizto­sítsuk mindazoknak az országoknak a füg­getlenségét, amelyeknek népei meg akarják őrizni függetlenségüket, s amelyek ezt ké­pesek is megtenni». A közlemény ezután ki­tér a «jelenleg szétdarabolt nemzetek» kér­désére (azaz nyilván Németország és Ko­rea helyzetére) s azt hangoztatja, hogy e nemzetek egységét «az ENSZ felügyelete alatt végrehajtandó szabad választások út­ján» kell megvalósítani. A két angolszász nagyhatalom kormány­főinek közleménye nem mellőzhette az emberiséget mindenekelőtt foglalkoztató probléma, a fegyverkezés csökkentésének kérdését. Éppen ezért Eisenhower és Chur­chill kijelentették: «Hisszük, hogy a világ fegyverzete minden fajtájának és osztá­lyának általános, drákói, hatásos biztosíté­kokkal végrehajtandó csökkentése előbbre vinné a világ békéjét». Arra azonban sem­miféle utalás nem történt, hogyan kíván­ják végrehajtani a fegyverzet csökkentését. A közlemény foglalkozik az egyes tá­madó katonai blokkokkal, de — nyilván az e kérdésben felmerült véleménykülönb­ségek miatt — itt is csak általánosságban jelenti ki: «Továbbra is támogatjuk... a meglévő nemzetközi szerveket, amelye­ket ... a kölcsönös védelem és a kölcsönös biztonság érdekében létesítettek». A számos nyugati sajtóorgánum szerint semmitmondónak és homályosnak nevezett közlemény végül a «baráti országokkal» való együttműködés szükségességét han­goztatja. (MTI) Megnyílt az ENSZ gazdasági­­ és szociális tanácsának XVIII. ülésszaka Genf, június 30. (TASZSZ) Június 29-én Genfben megnyílt az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának XVIII. ülésszaka. Az ülésszakot Juan Cooke (Argentina), a tanács elnöke nyitotta meg. Ezután P. N. Kumikin, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. A Szovjetunió kül­döttsége — mondotta — szükségesnek tart­ja felhívni a figyelmet annak a helyzetnek rendellenességére, hogy az ENSZ gazdasági és szociális ta­nácsában még mindig nincsen képvi­selve a nagyhatalmak egyike, Ázsia legnagyobb állama, a Kínai Népköztár­saság. Az ülésszak ezután egyhangúlag jóvá­hagyta napirendjét. Az Egyesült Államok képviselője megpróbálta ugyan kihagyatni a napirendből az elmaradott országok ipari fejlesztésének kérdését, de kénytelen volt visszavonni javaslatát, mert Argentína és Egyiptom képviselői határozottan ellenezték azt. Az ülésszak június 29-től augusztus 7-ig több mint 30 kérdést tárgyal meg. Pusztító viharok Ausztriában Bécs, június 30. (TASZSZ) A közelmúltban csaknem egész Auszt­riában erős viharok és jégesők voltak, ame­lyek hatalmas károkat okoztak az ország lakosságának. A sajtó adatai szerint ezek a károk több­­millió schillinget tesznek ki. Sok körzet­ben a víz elárasztotta a lakóházakat és az ipari vállalatokat, elsodorta a hidakat. Sok vállalatnál szünetel a munka. Különösen nagy károk keletkeztek a vetésekben. Több körzetben a gabonavetések és a konyhakerti vetemények 70—90 százaléka elpusztult. Az országban több helyen megszakadt a vasúti közlekedés. A viharnak emberek is estek áldozatul. A Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteinek negyedik kongresszusa Moszkva, június 30. (TASZSZ) Június 29-én megkezdődött Moszkvában a Szovjetunió fogyasztási szövetkezeteinek negyedik kongresszusa. A kongresszus­ kül­döttei 33 millió szövetkezeti tagot képvi­selnek. A vendégek páholyaiban 15 ország szövetkezeti mozgalmának képviselői fog­lalnak helyet. Ivan Hohlov, a Szovjetunió Szövetkezetei Szövetsége (Centroszojuz) vezetősége elnö­kének megnyitó beszéde után felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának és a Szovjetunió Miniszterta­nácsának a kongresszus címére érkezett meleghangú üdvözletét. Most, midőn a szovjet nép sikeresen harcol országunk gazdasági életének to­vábbi felvirágoztatásáért, a mezőgazdaság rohamos fellendítéséért, azért, hogy a la­kosság a népgazdaság minden árujával még jobban el legyen látva, még nagyobb a fo­gyasztási szövetkezetek szerepe — mondja a többi között az üdvözlet. — A fogyasz­tási szövetkezetek a falvak fő kereskedelmi szervezetei. A fogyasztási szövetkezetek döntő fontosságú feladata, hogy a legrövi­debb időn belül gyökeresen megjavítsák a szövetkezeti kereskedelmet. A mezőgazdasági termelés rendületlen és rendszeres emelkedése sürgetően követeli, hogy minden szövetkezeti szervezet gyöke­resen megjavítsa a mezőgazdasági termé­kek és nyersanyagok begyűjtésének szerve­zését. A szövetkezeti szervezeteknek szigorúan tiszteletben kell tartaniok a szövetkezeti demokrácia elvét — folytatódik az üdvöz­let — határozottan el kell távolítaniok munkájukból a vezetés irodai-bürokratikus módszereit, állandóan szilárdítaniok kell kapcsolataikat a dolgozókkal, szélesebb körben kell bevonniuk a szövetkezeti­ moz­galom életébe a szövetkezeti részjegytulaj­donosok tömegeit. A beszámolót Ivan Hohlov, a Centroszo­­juz vezetőségének elnöke tartotta meg. Elmondotta, hogy a szövetkezetek áru­forgalma az elmúlt évben az 1948. évihez viszonyítva csaknem háromszorosára emel­kedett. Selyem- és gyapjúszövetekből, kon­fekció árukból és cipőkből a falvakban át­lagosan 3,5-szer többet vásároltak, mint 1948-ban. A falusi lakosság most sokkal több bútort, rádiókészüléket és hangszert vásárol, mint néhány évvel ezelőtt. Az elmúlt hat év alatt a falvakban több­ezer áruház és raktár (lerakat) nyílt meg. Jelenleg több mint 300.000 szövetkezeti ke­reskedelmi vállalat működik a szovjet fal­vakban. A kongresszus munkájában résztvesznek A. I. Mikojan és A. N. Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyette­sei, továbbá A. M. Puzanov, az OSZSZSZIC Minisztertanácsának elnöke. ­Finn kormánykü­ldötts­ég érkezett Mosakraba Moszkva, június 30. (TASZSZ) Xirho Kekkonennek, Finnország külügy­miniszterének vezetésével június 29-én finn kormányküldöttség érkezett Moszkvába, hogy folytassa a tárgyalásokat a Szovjet­unió és Finnország új, hosszúlejáratú köl­csönös áruszállítási egyezményének meg­kötéséről. A küldöttség tagjai: O. Palmrota, a finn külügyminisztérium kereskedelempolitikai osztályának vezetője, W. Wahlforss, a Wärtsilä részvénytársaság vezérigazgatója, W. Lehtinen, az «Enso-Gutzeit» részvény­­társaság vezérigazgatója, P. Hankajuuri, a «Rauma-Repola» részvénytársaság ügyve­zető igazgatója és mások. A finn kormányküldöttséget a vnukovói repülőtéren a következők fogadták: Sz. A. Boriszov, a Szovjetunió külkereskedelmi­­mi­niszterhelyettese, G. M. Puskin, a Szovjet­unió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, valamint mások. Mintegy 330 nyugat­németországi vállalat szállítási ajánlatot tett a Szovjetuniónak A német kereskedelem fejlesztésére ala­kult bizottság Berlinben megtartott ötödik ülésén az elnökség beszámolt a német-szov­jet kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről. Az ülés részvevői megelégedéssel vették tu­domásul, hogy eddig mintegy 350 nyugat­­németországi vállalat tett ajánlatot a Szov­jetuniónak, főleg beruházási javak és fo­gyasztási cikkek szállítására. A bizottság az ajánlatokat továbbította Moszkvába. Papagosz görög miniszterelnök katonai tömb létrehozásáról tárgyal Adenauerral Papagosz marsall, görög miniszterelnök Sztefanopulosz külügyminiszter kíséretében szerdán délelőtt ötnapos hivatalos látoga­tásra Nyugat-Németországba érkezett. A «Nürnberger­­ Uhr Blatt» értesülése szerint Adenauer és Papagosz küszöbönálló bonni tárgyalásainak célja katonai tömb létrehozása. A katonai tömbben, amelyet csak az «európai védelmi közösség» végle­­­­ges bukása esetén hívnának életre, Nyugat- Németország, Ausztria, Jugoszlávia és Gö­rögország venne részt. A nürnbergi lap hozzáteszi, hogy ameri­kai kormánykörök helyeslik és támogatják Adenauer és Papagosz tervét. (MTI) Mendes-France tanácskozása Spaakkal Párizs, június 30. (MTI) Mendes-France miniszterelnök Párizsban szerdán délben csaknem kétórás megbe­szélést folytatott Spaak belga külügymi­niszterrel. A megbeszélésről semmiféle hi­vatalos nyilatkozatot nem adtak ki. Párizsi politikai körökben úgy tudják, hogy Spaak azt szándékozott kérni Mendes-France-tól, járuljon hozzá ahhoz, hogy Párizsban a jö­vő héten tartsanak tanácskozást az «euró­pai védelmi közösség» tervében érdekelt hat hatalom képviselői. Úgy tudják továb­bá, hogy Spaak igyekezett rábeszélni a fran­cia miniszterelnököt az egyezmény mielőb­bi ratifikálására, ígéretet téve, hogy az egyezmény többi aláírói hozzájárulnak ah­hoz, hogy később tárgyalásokat folytassa­nak az egyezmény szövegének bizonyos mó­dosításáról. Ez a terv megfelelne az «euró­pai védelmi közösség» hívei elképzeléseinek, akik mindenáron keresztül akarják hajszol­ni az «európai védelmi közösség» ratifiká­lását, s meg vannak győződve arról, hogy a ratifikálás utáni tárgyalások úgysem változtatnak lényegesen az egyezmény je­lenlegi formáján. .Az amerikai nagykövet ne tartsa magát se főhelytartónak, se megszállási főbiztosnak“ Párizs, június 30. (MTI) Az angol-amerikai újságíróklub keddi díszebédjén megjelent és felszólalt Dillon, az Egyesült Államok franciaországi nagy­követe is. Beszédében ismét erőteljesen hangsúlyozta azokat a követeléseket, ame­lyeket Washington támasztott a háborús szerződések gyors ratifikálása érdekében. A kérdés, amelyre ma Franciaországnak válaszolnia kell — mondotta — az, hogy Nyugat-Németország elkerülhetetlen fel­fegyverzését az «európai védelmi közösség» keretében hajtsák-e végre, vagy egy új, független, nemzeti német hadsereg alakul­jon-e. Több szerda reggeli párizsi lap elítélően kommentálta Dillon amerikai nagykövet tegnap elmondott beszédét. A «Combat» — rámutatva, hogy «foko­zódik a Franciaországra gyakorolt atlanti nyomás» — hangsúlyozza, hogy «Francia­­országot az amerikai nagykövet beszéde alternatíva elé állította». A cikkíró gúnyo­san megjegyzi: «A nagykövet kijelentései­nek megvolt az az érdeme, hogy legalább tiszta és félreérthetetlen volt, ha már nem is tartotta tiszteletben egy más állam bel­ügyeibe való be nem avatkozás elvét». A «Libération»-ban Jean Maurice Her­mann foglalkozik Dillon beszédével és eze­ket írja: «A washingtoni angol-amerikai megbeszélésekről kiadott közleményt olvas­va először is azt találtuk meglepőnek, hogy szövetségeseink közül ketten — jóllehet sem egyik, sem másik nem érdekelt köz­vetlenül az «európai védelmi közösség» aláírásában — hírül adják: «Franciaország nélkül vitatták meg ezt a kérdést és rá­parancsolnak, siessen belépni ebbe az egyezménybe. Mindenesetre újabb ren­delkezésig egy külföldi nagykövet — le­gyen az bár amerikai is — ne tartsa ma­gát se főhely­tartónak, se megszállási fő­biztosnak­. Mi történik Guatemalában? Szerdán Guatemalában «tűzszünetet» hirdettek. Ez a «tűzszünet» valójában a kis guatemalai köztársaság bátor népének el­­tiprása durva amerikai erőszak által. Vasárnap éjjel — az amerikai fegyverek tüzében — lemondásra kényszerült Arbenz elnök, annak a törvényes kormánynak a feje, amely felosztotta a United Fruit amerikai banántröszt ültetvényeit és to­vábbfejlesztette Guatemala 1944. évi nem­zeti demokratikus forradalmának vívmá­nyait. Arbenz elnök, aki még lemondatásá­­nak pillanatában sem szűnt meg hangoz­tatni, hogy Guatemala megtámadása a United Fruit és az Egyesült Államok elve­temült összeesküvése, menekülésre kény­szerült; helyét Diaz ezredes, egy katonai csoport vezetője foglalta el. Diaz — noha a külföldi betolakodók elleni harc folytatá­sát ígérte — első és egyetlen intézkedése­kért a belső demokratikus erők ellen vezé­nyelt tüzet. Még hétfőn törvényen kívül helyezte Guatemala kommunistáinak párt­ját, a munkapártot, s megkezdte a kommu­nisták üldözését. Ez döntő lépés volt Guate­mala teljes kapitulációja felé. Miután a betolakodó ellenség helyett Guatemala füg­getlenségi harcának legbiztosabb támoga­tói, a guatemalai demokrácia népi bázi­sa ellen fordult, az események kérlelhetet­len logikája őt is elsöpörte. Katonai kor­mányzatát félreállították, hogy helyét egy még reakciósabb klikk foglalja el,­­amely­nek vezetője Monzon ezredes, már nem ha­bozott eleget tenni a betörő bandák kapitu­lációja felhívásának és szerdán kihirdette a fegyverszünetet. Ami mindezekből az eseményekből máris nyilvánvaló: ez az amerikai erőszak szé­gyenletes tobzódása. Az Egyesült Államok monopolista kormánya fegyverrel és fon­dorlattal, intervencióval és belső aknamun­kával eltiporta a guatemalai nép által megválasztott nemzeti kormányt — elti­porta, hogy helyébe saját ügynökeit, a United Fruit ügynökeit ültesse. S az ame­rikai intervenció mellett Guatemala letip­­rását még valami elősegítette, méghozzá nagyon hathatósan: a biztonsági tanács múltheti szégyenteljes határozata, amely Guatemalát valósággal kiszolgáltatta az amerikai erőszaknak, védtelenül do­bta tá­madói elé, űzött vaddá tette egy olyan pil­lanatban, amikor az ENSZ teljes tekinté­lyével kellett volna mellette kiállni. Arbenz elnök demokratikus kormányzatának el­távolítása és a kommunistaellenes hajtó­vadászat megindítása tehát nem egyszerűen guatemalai belső fordulat. Az amerikai in­tervenció gyümölcse érik be ezzel, annak az orvtámadásnak gyümölcse, amely vér­szomjas hordáival ismét a guatemalai nép nyakára akarja ültetni a csak néhány év óta kiebrudalt monopolista rabtartókat. Mi a helyzet e pillanatban ebben az el­­lenforradalmároktól és amerikai ügynökök­től elözönlött országban? Mint a londoni rádió nem alaptalanul megjegyzi: «A fel­kelők már nem hivatkozhatnak arra, hogy a kommunizmus ellen küzdenek. A kor­mány hívei nem vallhatják többé, hogy az alkotmányos kormányzatot védelmezik. Nincs már szó egyébről, mint különböző diktátorjelöltek versengéséről...» Ez való­ban így is van, s éppen ezért már csak szégyenteljes komédia, amikor az Egyesült Államok külügyminisztériuma «két szem­benálló félről», «közvetítésről» beszél, s ko­moly képpel felajánlja «jószolgálatait». Miért is ne ajánlaná fel, amikor a puccsis­ta Monzon éppúgy zsebében van, mint a «felkelő Armas», amikor, a «vitázó felek» felett a drótot láthatatlanul ugyan, de an­nál biztosabban a United Fruit és John Foster Dulles hivatala rángatja! Érthető, hogy két ilyen fél között az Egyesült Álla­mok­­már szívesen közvetít, annál is in­kább, mert úgy véli, hogy e közvetítés révén egész Guatemala az ölébe hull. Igen, a banánültetvényesek körében most nagy az öröm. Felszöktek a United Fruit részvényárfolyamai... Már készü­lődnek a minden oldalról elárult Guate­mala feletti osztozkodásra ... Milyen iszo­nyatos kapzsiság és állati osztálygyűlölet is az, ami e szerencsétlen országot elözönlő hordákat vezérli! Mennyi vér tapad már eddig is e rabtartók és zsoldosok kezéhez! S ki tudja, mily sötétre akarják még mocs­kolni a csillagokat azon a zászlón, amely a United Fruit-féle nagymonopóliumok Egye­sült Államot jelképezi! Az amerikai agresszorok guatemalai kiszolgálói, a Monzon-junta és Armas ezredes „tűzszünetet" kötöttek Az «AFP» hírügynökség «komoly for­rásból» származó értesülésekre hivatkozva közli, hogy a Monzon ezredes vezetése alatt álló guatemalai kormány-junta «jószolgá­latokat» kért az Egyesült Államok és Sal­vador kormányától, hogy közvetítésükkel megbeszélést folytasson az intervenciós csa­patok parancsnokságával. A kérés ered­ményeként Henry F. Hollandnak, az Egye­sült Államok latinamerikai ügyekkel meg­bízott külügyi államtitkárának, valamint Hector David Castrónak, Salvador wash­ingtoni nagykövetének közbenjárására szerdán hajnalban Salvador állam területén tanácskozásra jött össze a két fél. A meg­beszélésen — amelyet Oscar Osorio, Salva­dor köztársasági elnöke jelenlétében tar­tottak — részt vett Castillo Armas ezredes, a betolakodók parancsnoka, valamint Mon­zon ezredes, a guatemalai kormány­ junta elnöke. A guatemalai rádió Bogotában lehallga­tott jelentése szerint a tárgyaláson tűz­szünetben állapodtak meg. Az «AFP» sze­rint a Monzon ezredes vezetése alatt álló katonai «triumvirátus» miniszteri tárcát ajánlott fel Armas ezredesnek, az interven­ciós csapatok parancsnokának. Monzon kegyetlenül üldözi a haladó erőket A Monzon-féle junta megkezdte Gua­temalában a haladó erők üldözését. Monzon parancsot adott a munkapárt valamennyi tagjának letartóztatására. A guatemalai hadsereg lefoglalta a munkapárt és a szakszervezetek he­lyiségeit, Monzon betiltatta a párt lap­ját, a «Tribuna Popular»-t. A guatemalai rendőrség este kilenc órától kezdve az egész országban betiltotta a jár­művek közlekedését. A földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági bank valamennyi tisztvise­lőjét felmentették; mint ismeretes, e szer­vek végezték a földreform tervének kidol­gozását és végrehajtását. A demokratikus szervezetek vezetői és a volt kormányhivatalnokok közül számo­san külföldi követségeken keresnek mene­déket az üldöző osztagok elől. A panamai rádió szerint a mexikói nagykövetségen négyszázötvenen, Argentina nagykövetsé­gén kilencvenen, az ecuadori követségen pedig harmincan kértek eddig menedék­jogot. Fortuny, a munkapárt vezetője, az argentin nagykövetségen keresett menedé­ket. (MTI) Emelkedik a United Fruit Company részvényeinek árfolyama Miután Arbenz guatemalai elnököt le­mondatták, a newyorki tőzsdén hamarosan emelkedni kezdett a United Fruit Com­pany részvényeinek árfolyama. Mint isme­retes, a United Fruit Company hatal­mas guatemalai ültetvények birtokosa. (TASZSZ) Az amerikai katonai repülőgépek durván megsértik a nyílttengeri hajózás szabadságát Vlagyivosztok, június 30. (TASZSZ) Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti erői Tajvan szi­gete körzetében lefoglalták a «Tuapsze» szovjet tartályhajót, Vlagyivosztokban fel­hívják a figyelmet arra, hogy amerikai ka­tonai repülőgépek hosszú idő óta rendszere­sen átrepülnek a távolkeleti tengerek és a Csendes-óceán vizein és főként a Tajvan szigetének körzetében haladó szovjet keres­kedelmi hajók felett. Ezek a repülőgépek alacsony repülésben, a szovjet hajókhoz ve­szélyes közelségben tűnnek fel, néhány kört írnak le a hajók felett, néha pedig egy óra hosszat is köröznek felettük. E repülőgé­pek ilyenfajta cselekményei nyugtalanítják a szovjet kereskedelmi hajók utasait és le­génységét. Az amerikai repülőgépeknek szovjet ha­jókkal szemben elkövetett ilyenfajta meg­engedhetetlen cselekményeivel kapcsolat­ban utalnak a Tajvan-sziget körzetében az utóbbi időben történt következő esetekre. Május 19-én, 14 óra 10 perckor a Tajvan szigetétől délre elterülő vizeken, az északi szélesség 19. fok 10 perce és a keleti hosz­­szúság 119. fok 52 perce által meghatáro­zott helyen egy amerikai repülőgép ala­csony repülésben több kört írt le a Szinga­púrból Dalnyij kikötőjébe tartó «Kame­­nyec-Podolszk» szovjet hajó felett. Május 20-án ugyanezen hajó felett egy amerikai repülőgép több kört írt le az északi szé­lesség 22. fok 06 perce és a keleti hosszú­ság 123. fok 21 perce által meghatározott helyen. Június 14-én Tajvan szigetétől 70 mérföldnyire délkeletre, az északi széles­ség 21. fok 16 percével és a keleti hosszú­ság 121. fok 44 percével meghatározott he­lyen két amerikai katonai repülőgép 60— 400 méteres magasságban egy óra hosszat körözött az Ogyesszából Nahodka kikötőjébe tartó «Kutuzov» szovjet hajó felett. Június 16-án, 18 óra 57 perckor Tajvan szigetétől 90 mérföldnyire keletre, az északi szélesség 25. fok 00 perce és a keleti hosszú­ság 123. fok* 49 perce által meghatározott helyen egy amerikai katonai repülőgép alacsony repülésben kört írt le a Szinga­púrból Szinkangba haladó «Kemerovo» szovjet hajó felett. Június 24-én, 10 óra 50 perckor, Tajvan­­sziget körzetében, az északi szélesség 24. fok 28 perce és a keleti hosszúság 127. fok 1­3 perce által meghatározott helyen egy ame­rikai katonai repülőgép több kört írt le az «Apseron» szovjet tartályhajó felett. Az amerikai katonai repülőgépek ilyen­fajta cselekményei durván sértik a nyílt­tengeri hajózás szabadságát, és azt bizonyít­ják, hogy az Egyesült Államok katonai ha­tóságai teljességgel semmibe veszik a nem­zetközi jog általánosan elfogadott alapelveit. E cselekmények egyben kétségtelenül hír­szerzés forrásául is szolgálnak a Tajvan szigetének körzetében elhaladó szovjet ha­jókat illetően, abból a célból, hogy külön­böző provokációkat szervezzenek a nyílt ten­geren tartózkodó szovjet hajók ellen, mint ahogy ez az említett «Tuapsze» szovjet tar­tályhajó esetében is történt. Az amerikai katonai repülőgépek jog­sértő cselekményeit általánosan elítélik itt. Amerika a sarol A londoni rádió jelentése szerint az ame­rikai képviselőházban kedden határozati javaslatot terjesztettek be a külföldi se­­gélyprogrammról szóló törvény három pontjának módosítására. Az első módosítás azt ajánlja, hogy tagadják meg a segélyt minden olyan országtól, amely «megnemtámadási szerződést köt ázsiai kommunista álla­mokkal». A javasolt módosítás második pontja sze­rint indítványozzák, hogy McCarran, Nevada állam demokratapárti szenátora a szenátusban éles kifejezésekkel illette Anglia politikáját és a genfi értekez­let eredményeit követelte a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a Szovjetunió­val. Azt is kijelentette, hogy az Egyesült Államok kongresszusának határozatot kell hoznia az indokínai háborúba való belépés­ről, s ezt megelőzően nyilvánosságra kell hozni egy olyan értelmű nyilatkozatot, hogy az Egyesült Államok mindaddig ne szállítson katonai felszereléseket Fran­ciaországnak és Olaszországnak, amíg e két állam nem ratifikálja az «európai védelmi közösségi» szerződést. Végül a javaslat meg akarja szüntetni a külföldi segélytörvény azon rendelkezését, hogy az Egyesült Államok hetvenötmillió dollárért repülőgépeket vásároljon Angliá­tól. (MTI)­­semmiféle korlátozást nem szabnak tet­szés szerinti fegyverek felhasználását ille­tően, hogy az Egyesült Államok hadmű­veletei vonatkozásában nem állapítanak meg «semmiféle önkényes határt», és hogy azoknak az országoknak, amelyek nem vesz­nek részt a háborúban az Egyesült Államok oldalán, «jó lesz nem beledugni az orrukat a dologba, és jó lesz megtartozniu­k tanácsai­kat saját maguk számára». (TASZSZ) McCarran amerikai szenátor kihívó nyilatkozata

Next