Szabad Nép, 1956. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1956-01-08 / 8. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM ARA 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1956. JANUÁR 8 Becsüljék meg az idős munkások tapasztalatait! Szerény, de mégis figyelemre méltó esemény zajlott le nemrég a Ganz Vagongyár gépgyártási főosztályán. A főosztály újonnan kinevezett vezetője baráti beszélgetésre hívta össze a gyáregység tapasztalt, régi munkásait, segítségüket kérte új munkájához. Ez a megbeszélés olyan gazdag, de sok helyütt „rejtett“ tartalékra hívta fel a figyelmet, amely megkönynyítheti a vezető munkáját, segítséget adhat a fiatalok fejlődéséhez. Az öreg munkások tapasztalatainak, tanácsainak, észrevételeinek megbecsüléséről, megszívleléséről van szó. Azoknak a munkásoknak a meghallgatásáról, akik hosszú évtizedek munkája és harca során tengernyi tapasztalatot gyűjtöttek, megbecsülendő jó tulajdonságokat alakítottak ki magukban, akik üzemükkel, munkahelyükkel valósággal eggyéforrtak. Milyen szeretet és ragaszkodás fűzi ezeket az embereket munkahelyükhöz! Gyáruk sikereit a magukénak vallják, kudarcain úgy bánkódnak, mintha személy szerint őket érte volna balszerencse. S ugyanígy szeretik szakmájukat, mesterségüket is. Otthon, családi körben, jóbarátok közt, egy pohár bor mellett is, legtöbbször munkájukról beszélnek, nem tudnak „kikapcsolódni“, megfeledkezni arról, ami a gyárban van... A szakma szerelmesei ők, s egyben mesterei is. Hiszen az igazi szakmai tudás nem alakul ki máról holnapra! Az élet iskolájában forrnak ki azok a módszerek, fogások, gyakorlati tapasztalatok, amelyek a szakmunkást a szakma igazi ismerőjévé avatják. A fiatalabb munkásnemzedékeknek meg kell tanulniuk az öregektől úgy szeretni a gyárat, a munkát, a hivatást, mint ők szeretik. Ha ebben követik az idősebbeket, akkor követik őket másban is. Ha szeretik a szakmájukat, akkor iparkodnak ők is mesterré válni benne. Nekik azonban nem szükséges évtizedekig várni, míg elsajátíthatják a szakmai „titkokat“, rövidebb idő alatt megtanulhatják — éppen az öregektől. Ha tisztelettudóan megkérik idős szaktársaikat, azok szívesen megtanítják őket a jó munkamódszerekre. Példa erre a MOM mérnökbrigádjainak munkája. A mérnökök megkértek egy régi, kommunista szakmunkást, Papp Mihály elvtársat, hogy tanítsa meg őket munkamódszerére. Ezt írásba, rajzba foglalták és az üzem közkincsévé tették. Az évtizedek során kialakult módszerek ismeretében a fiatalok rohamosan fejlődtek, megsokszorozták termelésüket. Érdemes másutt is elterjeszteni az öreg szakmunkások tapasztalatait! Az idős munkások •*— éppen mert annyira szeretik szakmájukat — nagyon kényesek munkájuk minőségére. Ha véletlenül selejt kerül ki kezükből, saját szégyenkezésük, lelkiismeretfurdalásuk nagyobb büntetés számukra, mint a kártérítés. Ezt a szellemet, ezt az egészséges igényességet is elsősorban az öregekre támaszkodva alakíthatják ki párt- és szakszervezeti szerveink. Bízzák meg az idősebb dolgozókat, hogy beszélgessenek a közismert selejtgyártókkal, s tanítsák meg őket nagyobb gonddal, jobb módszerekkel dolgozni. Aki szereti a gyárat, munkahelyét , az hűen, megbízhatóan, fegyelmezetten dolgozik. Az öregektől érdemes megtanulni a rendszereidet, fegyelmet, pontosságot is. Kérésünkre a Szállítóberendezések Gyárában statisztikát készítettek arról, hogy milyen a későnjövők, igazolatlanul mulasztók korszerinti megoszlása. Eszerint decemberben 117 későn jövő és igazolatlanul mulasztó dolgozó közül mindössze öt elkéső volt 45 évnél idősebb. Igazolatlan mulasztó egyetlenegy sem akadt az idősek között! Ezt a számvetést bármely üzemünkben megerősíthetik. A MÁVAG Kovácsológyárában például nemrég két olyan munkással beszélgettünk, aki 40 éve ott dolgozik és ez alatt az idő alatt egyetlenegy napot sem hiányzott, egy percet sem késett. A fiatalok példátvehetnek róluk, az üzemek vezetői pedig segítséget kérhetnek tőlük a fegyelem megszilárdításában. Náluk jobban senki sem tudja meggyőzőbben megmagyarázni, mit követel ma a szocialista munkáserkölcs. Az öreg munkások tapasztalataira, véleményére érdemes hallgatni. Minden szavuk mögött életük, évtizedes fáradságos munkájuk az aranyfedezet. Tanuljanak tőlük a fiatalok, az új munkások, de tanuljanak tőlük az üzemek vezetői is! Durva beavatkozás Az amerikai burzsoá sajtó már nem egy ízben sértette meg a francia népet. Azok a kommentárok azonban, amelyeket most olvashatunk az Egyesült Államok vezető lapjaiban, átlépnek minden határt. Franciaország választói szétzúzták az eddigi kormánytöbbséget , amely a nép akarata ellenére kormányzott — s baloldali politika folytatása mellett foglaltak állást. A Francia Kommunista Párt, mandátumainak számát tekintve is, az ország legnagyobb pártja lett. S a nemzeti öntudat e nagyszerű megnyilvánulásáról, a francia hazafiak e diadalmas fegyvertényéről a New York Times a következőket állapítja meg: „Franciaországnak elvben vége van... Nem tudja kormányozni önmagát.“ A Daily Mirror pedig nem átallja leírni e mondatot: „Franciaország szellemileg, nemzetileg csődbe jutott.“ Semmivel sem lehet menteni azokat az amerikai hírmagyarázókat, akik mélyen belegázolnak Franciaország becsületébe, a francia nép nemzeti méltóságába. Ám ha menthetővé nem is, de érthetővé tenné e gyalázkodó kirohanásokat a francia választások eredményei felett érzett aggodalom és düh. Érthetővé, ha nem derülne ki világosan, hogy az amerikai lapokban nem csupán az elkeseredés és a riadalom hangja szólal meg. A francia nép fejéhez vágott sértések csak részét alkotják egy hideg fejjel átgondolt manővernek. A sértéseket ugyanis „jótanácsok“ követik nyomon. „A szerencsétlen választások matematikája ellenére — közli a franciákkal a New York Times — még mindig lehetséges jó kormány megalakítása és mindenekelőtt az alkotmány olyan módosítása, amely lehetővé teszi erősebb és szilárdabb kormányok megalakítását.“ A New York Herald Tribune nem kevésbé világosan fejezi ki magát. Azt „javasolja“, hogy „a vezető polgári pártok rendeljék alá nézeteltéréseiket az ország követelményének“ (értsd: az amerikai függőségnek). Arra az esetre pedig, ha a sértések és a „jótanácsok“ nem bizonyulnának elegendőknek, következnek a fenyegetések. A Wall Street Journal még elég burkoltan használja ezt a fegyvert. Utal arra, hogy a választások „nem 1946-ban vagy 1947-ben történtek, amikor Franciaország nincstelen és megtört volt, hanem olyan időpontban, amikor Franciaországnak több mint tízmilliárd frank amerikai segély áll rendelkezésére, hogy megerősítse a szovjet veszéllyel szembeni ellenállásában“. Ebben a megjegyzésben persze benne foglaltatik az a lehetőség, hogy Washington megvonhatja a további segélyt az „engedetlen“ Franciaországtól. Más lapok még ennyire sem szemérmesek. A New York Herald Tribune például „ellenintézkedéseket“ helyez kilátásba, „különösen a bonni kormány fegyveres erejének növelése útján“. A New York Times pedig azzal fenyegetőzik, hogy Franciaországot többé nem fogják nagyhatalomnak tekinteni. „Ha Franciaország belpolitikai problémái megoldatlanok maradnak — írja — aligha számíthat arra, hogy állandóan a nyugati hatalmak nagy hármasába fogják sorolni.“ Íme Franciaország „jó útra térítésének“ hármas módszere: a sértegetések, a jótanácsok és a fenyegetések együttes alkalmazása. Mindez azonban nem más, mint szemérmetlen, durva beavatkozás egy külföldi ország belügyeibe. S még súlyosbítja a dolgot, hogy az Egyesült Államok úgynevezett szövetségeséről, az „atlanti“ politika egyik pilléréről van szó. A francia nép — és az egész világ — most ismét meggyőződhet róla, hogyan értelmezi Washington a nemzeti függetlenséget és a demokráciát. Most Franciaország kerül sorra, de más népeknek is vannak tapasztalataik az amerikai beavatkozási kísérletek céljáról és módszereiről. Vannak róla tapasztalataink nekünk, magyaroknak is Ahogyan azonban a „karácsonyi üzenetek“ nálunk is éppen ellenkező hatást váltottak ki, mint amilyent Washingtonban szerettek volna, úgy a dühödt franciaellenes kampány is bizonyára megerősíti a francia hazafiak elhatározását, hogy valódi népi politika követésére szorítsák a most megalakítandó kormányt. S elhatározásuk szilárdságát fokozhatja, hogy az amerikai sajtó minősíthetetlen beavatkozási kísérleteit velük együtt felháborodottan ítéli el minden nép, minden becsületes ember világszerte. Remete Ibolya: Egy műhely gondjai és örömei (2. oldal) Dergács Ferenc: Húsellátásunk helyzete (2. oldal) Péter Ilona: Csorna Ignác vacsorája ... (2. oldal) Bebrits Anna: Az ázsiai „MarchalL. terv“ (3. oldal) Tanul, művelődik a falu A Heves megyei és Pest megyei kultúrotthonok téli munkájáról (Tudósítónktól.) Az ország legtöbb községében barátságosan berendezett, jól felszerelt kultúrotthonok gondoskodnak a falusi lakosság műveléséről, szórakoztatásáról. A dolgozó parasztok ma már egyre gyakrabban ellátogatnak aultúrotthonokba, különösen most a téli hónapokban. Hogyan gondoskodnak a népművelés munkásai a dolgozó parasztok téli szórakoztatásáról, műveléséről — erről adunk számot a néhány Heves megyei és Pest megyei községben tett látogatásunk, tapasztalatai alapján. A példamutató tiszanánai kultúrotthonban A tiszanánai kultúrotthonban — különösen most, az iskolások téli pihenője idején — reggeltől estig gazdag program várja a látogatókat. Az úttörők délelőtt a csapatgárdista tanfolyam foglalkozásain vesznek részt, s egyúttal meghallgatják a rádió úttörőműsorát is. Délután öt óráig övék a kultúrotthon. Sakkoznak, társasjátékot játszanak. Az utóbbi időben megnőtt a könyvtár látogatottsága is, mert igen sok fiatal jelentkezett a József Attila olvasóversenyre. Délután öt órától a DISZ-fiataloké és az idősebbeké a kultúrotthon. A 35 tagú népi táncegyüttes — amelyet népi együttessé akarnak fejleszteni — egri gyűjtésű, táncokkal készül a megyei Hámán Kató kultúrversenyre. A színjátszók Füst József Hajnal című egyfelvonásosát tanulják. Az énekkar is készülődik a versenyre. Eddig csak férfikórusként szerepelt, most vegyeskart alakítanak. A tiszanánai pedagógusok nem feledkeznek meg a termelőszövetkezetek segítéséről sem. A Petőfi Tsz-ben nemrég alakult meg a színjátszó- és a népi tánccsoport. Meder Iván tanító oktatja a fiatalokat. A tiszanánaiaknak sok mindent nyújt a kultúrotthon. Ezért is becsülik, törődnek vele úgy, mint a saját otthonukkal. Vigyáznak a berendezésre, tisztán tartják a szobákat. Nem is csoda, ha a tiszanánai kultúrotthont úgy emlegetik, mint a hevesi járás egyik példásan működő kultúrotthonát. Miért üres a szihalomi kultúrotthon? Egészen más képet mutat a szihalomi kultúrotthon élete. A pedagógusok panaszkodnak, hogy a fiatalok fegyelmezetlenek, rongálják a berendezést. Vajon miért nem becsülik meg a kultúrotthont a fiatalok? — sokat töprengenek ezen a szidalmi pedagógusok. Pedig a válasz egyszerű. Csak meg kell nézni például a DISZ-fiatalok szobáját. Rideg, barátságtalan, csupasz falak, sehol egy kép, egy díszítés. Csak egy pingpong-asztal van a teremben, még a székek is hiányoznak. S vajon milyen szórakozási, tanulási lehetőséget biztosított eddig a kultúrotthon a fiataloknak? Csupán a gazdasszonykör működik. A színjátszó csoport még csak ezután alakul meg. Nincs népi tánccsoport sem, pedig van már képzett oktató a pedagógusok között. Ismeretterjesztő előadást még egyet sem tartottak. Csoda-e hát, ha a fiatalok nem becsülik meg a kultúrotthont? A pedagógusok most úgy akarják a berendezést megóvni a fiatalok tékozlásától, hogy a próbákat és a foglalkozásokat is az iskolában tartják meg. Pedig a fiatalokat éppen azzal lehetne a kultúrotthon szeretetére, megbecsülésére nevelni, hogy gazdag tanulási és szórakozási lehetőséget biztosítanak számukra. Rendezzék be, tegyék otthonossá a kultúrotthon szobáit maguk a fiatalok, így fogják majd megszeretni és megbecsülni úgy, mint a sajátjukat. Kultúrversenyre készül a szűcsi énekkar A szűcsi dolgozó parasztok még nem büszkélkedhetnek kultúrotthonnal. Ha elkészül az új, emeletes, hattantermes iskola, a régi iskolaépületet alakítják át kultúrotthonná. A szűcsi pedagógusok azonban már eddig is bebizonyították, hogy a helyiséghiány ellenére is gazdaggá, elevenné tudják tenni a falu kulturális élet. A szűcsieknek ismert énekkaruk van. Az egri dalosünnepségen — ahol az ország legjobb énekkarai szerepeltek — Liszt emblémával jutalmazták az énekkar eddigi szép munkáját. Most a megyei Hámán Kató kultúrversenyre készülnek. Brahms, Beethoven, Bartók, Szvjesnyikov műveket tanulnak. Szorgalmasan gyűjtik a helyi népdalokat is. Tanulságos megbeszélés Gyöngyössolymoson A gyöngyössolymosi kultúrcsoport a héten megbeszélést tartott. Eljött ide Kerek Ferenc, a járási tanács népművelési csoportjának vezetője is. A színjátszók arról beszélgettek, milyen új színdarabokat tanuljanak. Régebben számos igényes mű szerepelt a műsorukon. Egy idő óta azonban csak operettet játszanak. Ideje lenne új, nevetőbb hatású prózai darabot is előadni — erről beszélt Kerek Ferenc népművelési csoportvezető. Hosszas vita alakult ki, mert a színjátszócsoport tagjai nagyon szeretik az operettet. A népművelési csoportvezető megmagyarázta a fiataloknak, hogy az öntevékeny színjátszócsoportok feladata az is, hogy tartalmas, életünk problémáival foglalkozó művek, előadásával segítsék a dolgozók nevelését. A megbeszélés nem volt eredménytelen. A színjátszószócsoport tagjai vállalták, hogy márciusban előadják Sásdi Sándor Nyolc hold föld című színművét. Az ismeretterjesztő munka A Heves megyei községek kultúrotthonaiban nemcsak a művészeti munkát szerették meg a dolgozó parasztok. Szorgalmasan eljárnak az ismeretterjesztő előadásokra, a Szabad Föld Téli Esték foglalkozásaira is. Különösképpen Detken, Domoszlón, Gyöngyöstarjánban, Viszneken, Bélapátfalván, Nagyvisnyón és Karácsondon látogatják sokan az előadásokat. Érdekes, a helyi adottságokat figyelembe vevő programot állítottak össze. Detken az állattenyésztésről, a mezőgazdasági gépek kezeléséről, Gyöngyöstarjánban és Karácsondon a szőlőművelésről tartanak előadásokat. A legtöbb helyen diafilmeket is vetítenek. A megyei tanács segítséget nyújt az ismeretterjesztéshez. Heves megyei füzetek címen brosúrákat jelentet meg a megye történetéről. Kiadták A mezőtárkányi termelőszövetkezetek a felemelkedés útján című füzetet is. Több segítséget a gépállomásoknak és tsz-eknek A Heves megyei és Pest megyei látogatások tapasztalatai azt mutatják, hogy nem fordítanak elég gondot a gépállomások és termelőszövetkezetek kulturális életének fejlesztésére. Ezt mutatja a túras példa is. A Pest megyei túrai kultúrotthonnak országos hírű népi együttese van. Annál is inkább érthetetlen: miért hanyagolják el a népművelési szervek a gépállomás és a termelőszövetkezetek kulturális életének fellendítését? Igaz, a Túrai Gépállomáson még csak most hozzák rendbe a kultúrtermet, mert eddig a Galgamenti Tsz búzáját tárolták ott. De ez semmiképpen nem magyarázza, miért nincs ismeretterjesztő előadás, művészeti munka a gépállomáson. A túrás Galgamenti Termelőszövetkezetben sem gondoskodtak eddig a tsz-tagok tanításáról, szórakoztatásáról. Ismeretterjesztő előadást a télen még egyet sem tartottak, pedig a termelőszövetkezeti tagoknak különösképpen szükségük lenne megismerkedni például a helyes agrotechnikával, a nagyüzemi gazdálkodás számos problémájával. A községi kultúrotthonoknak, a pedagógusoknak és a népművelési szerveknek sokkalta több gondot kell fordítaniuk arra, hogy a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben is az eddiginél jobban használják fel a téli hónapokat a dolgozók tanítására, szórakoztatására. A Kunhegyesi Gépállomás DISZ-szobájában szívesen töltik szabadidejüket a gépállomás dolgozói. Sakkoznak, olvasnak, rádióznak, beszélgetnek. Ennek is része van abban, hogy a gépállomás dolgozói szeretik munkahelyüket, jól érzik ott magukat és nincs számottevő munkásvándorlás. (Bereth Ferenc felvétele, Magyar Foto) Mivel foglalkozik a Mezőgazdasági Munkaegészségügyi Bizottság Néhány nappal ezelőtt az Egészségügyi Minisztérium Mezőgazdasági Munkaegészségügyi Bizottságot szervezett. A bizottság céljáról és feladatáról dr. Drexler Miklós egészségügyi miniszterhelyettes — egyebek közt — a következőket mondotta: — A múltban hazánkban nem gondoskodtak szervezetten a mezőgazdasági dolgozók munkaegészségügyéről. A felszabadulás óta különböző tudományos intézetek foglalkoztak ugyan egy-egy mezőgazdasági munkaegészségügyi probléma megoldásával, azonban legtöbbször egymástól elszigetelten. A redsz alakult bizottság célja elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektorának munkaegészségügyével összefüggő kérdések tanulmányozása és a gyakorlat által felvetett munkaegészségügyi kérdéseik tudományos kidolgozása. Ez a bizottság fogja meghatározni a tudományos kutatás irányát, és legfontosabb feladatait, összehangolja az érdekelt minisztériumok és kutatóintézetek ilyen irányú tevékenységét. Foglalkozik a gépállomások, az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek fejlesztése során felmerülő település-egészségügyi, munkaegészségügyi kérdésekkel. Az új növényvédő szerek alkalmazása, a vegyszeres gyomirtás bevezetése, a kombájnvezetők, a traktorosok munkaártalmainak megelőzése, az aratással, csépléssel kapcsolatos munkaegészségügyi és élelmezéstudományi kérdések megoldása, az állatról az emberre terjedő megbetegedések megelőzése számos munkaegészségügyi problémát vet fel. A bizottság mindezekkel foglalkozik majd. összefoglalva: a Mezőgazdasági Munkaegészségügyi Bizottság a gyakorlati élet által felvetett valamennyi tudományos problémát igyekszik majd megoldani. A MAI SZÁMBAN Pierre Gerard: A St. Maur utcában a választások után (3. oldal) Mocsár Gábor: A huszonegyedik (4. oldal) Hováth László: A mezőgazdasági építkezésekről (4. oldal) Urbán Ernő: Abagós kaszinóban (4. oldal) Non György: Magas színvonal a a művészi alkotásokért (5. oldal) Rényi Péter: Ezer év (5. oldal) Horváth Márton: A moszkvai egyetemen (5—6. oldal) Vető József: Iharosék —* újra itthon (6. oldal) Barabás Tibor: Afrikai történet (6. oldal) A Francia Kommunista Párt kormányalakításra hívta fel a szocialista és a radikális pártot Párizs, január 7. (MTI) A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága pénteken későn este levelet intézett Guy Mollet-hoz, a Francia Szocialista Párt főtitkárához és Edouard Herriot-hoz, a Radikális Szocialista Párt elnökéhez. A Guy Mollet-hoz intézett levél a következőket tartalmazza: Elvtárs! A január 2-i választások után nagy reménység töltötte el Franciaország munkásosztályát és népét. Van baloldali többség a nemzetgyűlésben. Az ön Mendes-France-szal folytatott megbeszélése után a sajtó beszámolóiból értesültünk arról, hogy a szocialista párt, úgy látszik, elhárítja az MRP javasolta megegyezést a reakció pártjaival. A választók többsége akkor, amikor a kommunista párt, a szocialista párt és a radikális párt jelöltjeire szavazott, kifejezte azt a kívánságát, hogy az ország ügyeit baloldali kormánykezébe akarja adni. Nem értené meg, ha e három párt nem tenne meg minden tőle telhetőt ennek megvalósításáért. Az ilyen kormány többek között megtalálhatná tárgyalások útján az algériai kérdés békés megoldását; megjavíthatná a városok és falvak dolgozó lakosságának életfeltételeit; alkalmazhatná a világi oktatás védelmére alakult országos bizottság minimális programját; győ■rrelmesen ellenállhatna minden partiütő mesterkedésnek; a nemzetközi enyhülés politikáját követhetné, ami lehetővé tenné a leszerelés megvalósítását. Mindezek alapján azt javasoljuk, hogy a mi pártjaink, a Radikális Szocialista Párttal együtt vizsgálják meg az olyan megegyezést lehetővé tevő eszközöket, amely megfelel a lakosság többsége óhajának és reménységének. ön bizonyára azt akarja, hogy a szocialista párt rendkívülikongreszszusa állást foglaljon, mielőtt nekünk végleges választ adna. Leszögezzük azonban: készek vagyunk arra, hogy pártjaink megbízottai azonnal megelőző megbeszéléseket kezdjenek. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága hasonló értelmű levelet intézett Edouard Herriot-hoz, a Radikális Szocialista Párt elnökéhez. Ebben ugyanúgy javasolja, hogy a radikál-szocialista, szocialista és kommunista megbízottak a lehető leggyorsabban vizsgálják meg az olyan egységet lehetővé tevő feltételeket, amelyek megfelelnek az ország többsége aihajának és reményeinek. A levél végén a központi bizottság demokratikus üdvözletét küldi Edouard Herriot-nak. A Francia Kommunista Párt Központi Vezetőségének Páriám Kedves Thorez elvtárs! A magyar dolgozó nép és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége forró, testvéri üdvözletét küldi a Francia Kommunista Pártnak ragyogó választási, győzelme alkalmából. Teljes szívből kívánjuk, hogy további nagy sikereket érjenek el abban a harcban, melyet nagy pártjuk a francia nép jólétének emeléséért, a demokráciáért, a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytat. Budapest, 1956. január 6. , Forró kommunista üdvözlettel RÁKOSI MÁTYÁS : Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében. KINEK LESZ IGAZA? Decemberben nem dőlt el a verseny... Kihirdették ugyan az eredményeket, megvolt a rangsorolás, látszólag minden rendben volt, de akét győztes brigád vezetője mégsem örült. Mégpedig azért nem, mert ketten voltak. Mert a Kinizsi nem tudta legyőzni a Zoját, s mert a Zoja nem tudta legyőzni a Kinizsit. Holtversenyben lettek elsők, s most osztozni kell a jutalmon, a dicsőségen ... Kellemetlen helyzet! Romsics Ferenc, a Telefongyár Kinizsi-brigádjának vezetője az év első munkanapján össze is hívta a brigádot egy kis megbeszélésre: mit tesznek, hogy januárban veretlenül és döntetlen nélkül, elsőnek kerüljenek ki a brigádok versenyéből? Egy százalékkal túlteljesítik a tervet. Ez nagyon fontos dolog, mert ők építik be a rádiókat a dobozba. Ha ők elmaradnak, nincs készáru-tervteljesítés ... Hiába sorakoznak az elkészült rádiók az egyik oldalon és a szépen pácolt barna dobozok a másikon — ha ők nem teljesítik tervüket, az egész műhely lemarad! De ilyen veszély nem fenyeget, a brigádtagok kezében ég a munka. Csak... csak szállítson pontosan a Kábelgyár, az Orion, a Remix, a Beloiannisz, az Audio meg a többi — a Kinizsi-brigádért nem kell aggódni. «OA brigád új tagjainak átadják a bevált munkamódszereket. December utolsó harmadában kettővel szaporodott a brigád létszáma: Fülöp Balázzsal és László Sándorral. Fülöp szakit Romsics brigádvezető, Lászlót Szabó Antal, a brigád egyik legfiatalabb tagja vette pártfogásába. Romsicsnak már voltak tapasztalatai a munkamódszerátadásban: Borbély Ferenc az ő segítségével decemberben 130 százalékról 200 fölé emelte teljesítményét és még tanítóját is elhagyta... A két új tag már az első percekben érezte ei a kollektíva segítségét. Először a brigád lendülete kapta el őket is. Fülöp Balázs meg is jegyezte: „Ha ütnék magukat, akkor sem dolgozhatnának szorgalmasabban!“ Borbély Ferenc, aki a csoport szakszervezeti, bizalmija, nevetve válaszolta: „Csakhogy nem ütnek és ez nagy különbség! Mi csak csipkedjük egymást..S hogy ez a „csipkedés“ mit jelent, azt hamar megtanulták az újak. A brigád tagjai semmit sem hagytak szó nélkül. Én már a harmadikkal készültem el — mondta az egyik —, te még a másodikat csinálod?“ Aki csak a másodiknál tartott, ettől aztán úgy rákapcsolt, hogy legközelebb már ő „csipkedhette“ a szomszédját... A versenykedv úgy elkapta Fülöp elvtársat, hogy az első nap még ebédelni is elfelejtett izgalmában, nehogy lemaradjon a többiektől. Ám ez nem jó ..módszer“ a versenyhez — a jó módszerre lankadatlan türelemmel tanítják őt is és László Sándort is brigádtársaik. Végezetül a selejt csökkentésére és az anyagtakarékosságra hoztak határozatot. A selejtet 10 százalékkal csökkentik és 5 százalék anyagot takarítanak meg. Amikor a három pontot írásba foglalták, a brigád tagjai sokatmondóan néztek össze. Romsics, aki már ismeri az effajta pillantások jelentőségét, hozzábiggyesztette a felajánláshoz: „versenyre hívjuk a Zoja rádiószerelő brigádot“. Sokféle oka van annak, hogy éppen a Zojával akarnak külön is versenyezni. Először is — mondotta Holovecz Imre — a Zoja erős brigád. A kijelentésből parázs vita kerekedett. „Nem lenne az olyan erős, ha úgy kapná az anyagot, mint mi!“ (Hallanák csak ezt a tojások!) — „Férfi legyen a talpán az a Zoja-brigád, ha velünk még egyszer csak döntetlent is elér!“ Férfi legyen a talpán? Éppen ez a bökkenő. A Kinizsi egyik ifjonca, a 17 esztendős Reitzi Tamás kipirosodva vág közbe: — Azért kell a Zolát lehagynunk, mert nők vannak benne! Ha férfiak lennének, nem lenne szégyen kikapnunk tőlük, de hogy asszonyaikkal ne bírjunk — az szégyen! Elég baj már az is, hogy a decemberi 2000 forint jutalom felét elvitték a nők! Még a gondolattól is újra felpaprikázódnak. Majd januárban! Már csak azért is folytatni kell a versenyt, hogy elvigyék a lányok orra elől a kétezer forintot! Hadd mérgelődjenek. És tanulják meg, hogy a Kinizsiben milyen legények vannak. Csütörtökön reggel Romsics Ferenc a brigád megbízásából átballagott a műhely másik felébe, ahol a Zalabrigád tagjai tanyáznak. Az asszonyok szorgalmasan dolgoztak. „Maguk persze dolgoznak — dohogott rögtön Romsics — mi meg csak állunk és várunk. Ha minket így ellátnának anyaggal...“ Több sem kellett Solti Lászlónénak, a Zalabrigád vezetőjének. „Mi talán nem állunk eleget? Maguk, ha egyszer kapnak anyagot, akkor aztán dolgozhatnak! De mi hányszor állunk munka közben és várunk újabb szállítmányra? Nekünk kiszámolja azt a sok öt percet, meg tíz percet, amíg nincs munkánk?“ Egy darabig elvitatkoztak azon, hogy melyik brigád éri el eredményeit nehezebb körülmények között (mert attól csak nő a dicsőség), aztán Romsics előadta, hogy voltaképpen miért is jött el az ellenfél „oroszlánbarlangjába — A brigád úgy döntött, hogy kihívja a Zolát versenyre — mondta. Soltiné magában csodálkozott, mert nekik eszükbe sem jutott, hogy ez másképp is lehetne, de hangosan csak ennyit mondott: „Rendben van. Álljuk a versenyt.“ (Marosaik azért is — de ezt sem kötötte a Kinizsiék orrára —, hogy elvigyék előlük a kétezer forintot. Mert már a decemberit is olyan szépen beosztották gondolatban a lányok és nem elnyerték a felét ezek a kinizsisták! De majd januárban! Majd megmutatják, hogy velük nem lehet kukoricázni! Hadd tanulják meg ezek a rátarti férfiak, hogy milyen lányok vannak a Zolában...) Visszaérkezve brigádjához, Romsics beszámolt a „tárgyalásokról és hozzátette: — Jó, hogy siettünk! Azt hiszem, ők is ki akartak hívni miniket! A brigád tagjai azonban csak legyintettek: „Mindegy az ... Nem az a lényeg, hogy ki hívja ki a másikat... Az a lényeg, hogy mi nyerjünk!“ — Hát az csak természetes, hogy mi nyerünk! — büszkélkedett a brigádvezető. És nem is gondolta volna, hogy a Zola munkaasztalánál talán éppen abban a pillanatban jelentette ki Soltiné: „A miénk sokkal jobb brigád, látatlanban fogadni merek, hogy mi fogunk nyerni...“ Február 1-ig eldől majd, kinek volt igaza... Szilágyi Edit Romsics brigádvezető az ellenfél gyűrűjében, IA raptor« támaszkodva Solti Lászlóné, a Zola-brigád vezetője. (Kéri Pániel felvétele)