Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)

1956-05-09 / 129. szám

4 Eisenhower elnök jelentése a kongresszusnak a katonai segélyekről A TASZSZ jelenti: Eisenhower elnök megküldötte a kongresszus­nak az úgynevezett „kölcsönös biz­tonsági program" (az Egyesült Ál­lamok szövetségesei felfegyverzésé­nek programja.— A szerk.) 1955 máso­dik félévi teljesítéséről és a program­nak az 1956—1957. költségvetési évre tervezett előirányzatairól szóló jelen­tését. Eisenhower közli, hogy a 2,9 milliárd dolláros összegnek, amelyet az 1956—57-es költségvetési évben erre a programra szántak, 45 százalékát olyan anyagokra költik, amelyeket az Egyesült Államok szövetségeseinek ■fegyveres erői közvetlenül kapnak, körülbelül 35 százalékát pedig az úgynevezett „védelmi erőfeszítések“ támogatására. A jelentésből kitűnik, hogy a közvetlen katonai segítségre szánt 1,4 milliárd dolláros összeg leg­nagyobb részét a Távol-Keletnek és Dél-Ázsiának juttatják. A jelentés szerint a legutóbbi hat esztendőben összesen 12,4 milliárd dollár értékű repülőgépet, tankot, ágyút és más katonai felszerelést jut­tattak az Egyesült Államok szövetsé­geseinek. Az Egyesült Államok segítségében részesülő valamennyi ország fegyve­res erői — jelenti az AP — több mint 200 hadosztályból, több mint 2000 haditengerészeti egységből és körülbelül 300 repülőrajból állanak, beleértve a kiegészítő egységeket is. A NATO tevékenységét illetően Eisenhower rámutat arra, hogy „a fő hangsúly továbbra is azokon az intézkedéseken lesz, amelyeknek cél­ja a már meglévő fegyveres erők harckészségének fokozása.". Az angol Standard-művek több gyárának dolgozói felajánlották segítségüket sztrájkoló társaiknak London, május 8. (MTI) A Standard-vállalat hat nagy autógyára műhelybizalmiainak irá­nyító bizottsága felhívta a többi autógyárban és a legnagyobb ipar­ágakban dolgozó 700 000 munkást a Standard-művek coventryi autó­­gy­ára 11 000 sztrájkoló munkásának támogatására és legalább heti egy shilling önkéntes hozzájárulást aján­lott fel megsegítésükre. A Ford-művek egyik gyárának munkásai máris küldtek 200 fontot a Standard-gyári sztrájkolóknak. A szállítómunkások szakszervezetének londoni kikötőmunkás-szervezete ha­tározatában felhívta a szakszerve­zet összes tagjait, kezeljék a Stan­dard összes gyártmányait feketének, ne foglalkozzanak szállításukkal. Bolgár és lengyel parlamenti küldöttség érkezik Jugoszláviába A Jugopress értesülései szerint az idén szeptemberben jugoszláv parla­menti küldöttség utazik Nyugat-Né­­metországba. A küldöttséget Mosa Pijade, a szövetségi nemzetgyűlés el­nöke vezeti. Az ősz folyamán jugoszláv parla­menti küldöttség utazik Csehszlová­kiába, októberben pedig — a román nagy nemzetgyűlés meghívására — Romániába. A Jugopress értesülései szerint a bolgár parlamenti küldöttség jugo­szláviai látogatására már május vé­gén sor kerülhet. A jugoszláv nemzetgyűléstől nyert értesülések szerint a lengyel szejm küldöttsége szeptember végén, vagy október elején Jugoszláviába utazik. Tízéves gazdasági tervet dolgoztak ki Spanyolországban Spanyolországban tízéves gazdasá­gi tervet dolgoztak ki. A terv a spa­nyol gazdasági élet teljes átalakításá­nak és modernizálásának meggyorsí­tását tűzi ki célul. A tervet abban a reményben dolgozták ki — mint a Reuter jelenti —, hogy az amerikai gazdasági segély összege 200 millió dollárra emelkedik. BALLAG MÁR... Ballagnak az érett­ségiző diákok a budapesti Varga Katalin Leány­­gimnáziumban. FAURE OROSZUL TANUL... Edgar Faure volt francia minisz­terelnököt, mint ismeretes, meghív­ták a Szovjetunióba. Faure igen szorgalmasan tanul. Minden reggel két órát tanul Dubrovszki orosz ta­nár társaságában. Délutánonként pedi­g oroszul vitatja meg tanárjá­val a kolhozok legidőszerűbb­­kér­déseit, s utána a Pravdát olvas­gatja — írja a Dolgozók nevű jugo­szláv lap. Csehszlovákiai utazás Elkésett úti jegyzet ez,ami most következik, hiszen még hóvihar tom­bolt a Beszkidekben, méteres hófa­lak között, lánctalpas hóekék törte úton mehettünk csak a Tátra felé, amikor ott jártam. Azóta már bizo­nyára elolvadt a hó azokon a tátrai sétautakon, ahol akkor csikorgott a talpunk alatt — de a Lomnici-csúcs bizonyára most is éppoly vakítóan tündöklik a napfényben, mint akkor, tél idején. Most azonban mégis úti­­emlékekről írok, abból az alkalom­ból, hogy Csehszlovákiában ma ün­nep van, nemzeti ünnep, a győzelem és a felszabadulás napja. Legközelebbi észak, szomszédunk Csehszlovákia. Évszázadokon át egy­más mellett élt ezen a földön a szlo­vák és a magyar nép, s a Habsbur­gok jogara alatt mindkét ország min­den népe megosztva és elnyomva, egyszer-egyszer egymással szembe is állítva élt és küszködött. Közeli né­pek, baráti népek — s mégis, ha ko­molyan számbavesszük, azt kell mon­dani: keveset tudunk egymásról. A híres két cseh riporter — Hanzelka és Zigmund — bejárta a fél világot, most készülnek a másik felét is be­kalandozni — de Magyarországra még nem jutottak el. De mondjunk mást. Ki ismeri nálunk Libusét, a cseh népi,­­hősi operát? Kevesen is­merik Smetana kedves művét, ezt a pogánykori legendát Libuséról, a szépséges és okos hercegkisasszony­ról. A mi történelmünkben nincsen megfelelő „mása” Libuse alakjának — bár a cseh és a magyar hősi mon­davilág sok hasonló elemet rejteget. A cseh nép is két vezértől: Cseh­től és Lechtől — akárcsak a magyar mondavilág Hunortól és Magortól — veszi az idők kezdetét. A két vezér fehér lovon vezette népét a kies, új hazába, a Vltava és Elba szelid, jó legelőjű, selymesfüvű, erdős, lankás vidékére. A vezérek sírját nem is­­teneri a nép, mi sem tudjuk, hol nyug­szik honszerző Árpáduak. Cseh­ ve­zér unokája volt Libuse, a hercegkis­asszony, s az opera azt meséli el, ho­gyan választotta férjéül Libuse a Szagyb­ok nemzetségéből való Pre­­mislt, az eke szarva mellől, herceg­nek, kralnak — a csehek királyának. Smetana, a cseh nép kiváló művész fia akkor formálta zenébe, operává ezt a régi történetet, amikor nálunk is — az elbukott 48-as szabadságharc után — legjobb költőink a hőskorba nyúltak vissza, idézni s régi dicsősé­get. Idegen elnyomás, sötét évtizedek — s a prágai új nemzeti színházban előadják Smetana operáját. Libuse a zárójelenetben magasba emelt ka­rokkal áll az áldozati pogány oltár fölött, s mint egy látnok — jövendőt mond. Megjósolja Prága dicsőségét, a városét, amely a cseh nép büszke­sége lesz. Az opera utolsó szavai és akkordjai ezek, amikor nem marad szem harmat nélkül, amikor a hall­gatók szíve csordultig telt már a ha­zaszeretet és nemzeti öntudat ma­gasztos érzésével, akkor mondja Li­buse a látnoki szavakat, amelyekért talán az egész opera íródott: „Az én drága cseh népem örökké élni fog.” Akkor hangzik el ez a jóslat, amikor a mi Vörösmartynk is belelép még egyszer lantjába és a Vén cigányban jósol, biztat, felemel: „Lesz még egy­szer ünnep a világon...” Kilépünk az operaházból. Libuse megvalósult jövendölése — a soktor­­nyú, dicsőséges Prága fogad bennün­ket fényeivel és sokévszázados ár­nyaival. Járjuk a várost és arra kell gondolnunk: bizony­­ keveset tu­dunk erről a népről, amely pedig itt, a szomszédunkban, évszázadokon át idegen elnyomás ellen vívott élet­halálharcban tartotta fenn magát, szülte az egymást követő nemzedéke­ket és magasztosan nemes kulturális építményt rakott — szinte emeleten­ként — századokról századokra. S milyen becsben tartják ma is a le­tűnt évszázadok emlékeit, mennyire számontartják a történteket, regé­ket. Mert itt mindennek — története van. Mennyi önkéntes idegenvezető van Prágában — minden járókelő azzá válik, ha idegent sejt maga kö­rül. A Károly-híd, a Hradcsany (mi úgy emlékszünk rá, hogy Hradzsin), a hajdani királyi vadaskert, az alki­misták utcája, a sok-sok torony a ré­gi városkapukon, az ódon házak — régi hercegi, főúri lakók — mind egy-egy történet, egy-egy emlék. Azt kellett megállapítani — némi önkri­tikával — hogy Prágában sokkal job­ban becsben tartják a nemzeti múlt emlékeit, mint mi a magunkét. Pedig nekünk sokkal kevesebb maradt fenn épületben, könyvben, művészeti alko­tásban — sokkal több okunk volna arra, hogy óvjuk, ápoljuk ezeket az emlékeket, a nép munkájának, har­cainak emlékköveit. Jó ismerni, megismerni a múltat. Mert nem lehet egészen megérteni egy ország mai helyzetét, politikai rendszerének sajátosságait, népének gondolkodását, ha nem ismerjük csak valamennyire is e nép múltját, küzdelmeit, mert egy nép arculatát nem csupán a mostani évtizedek for­málják, hanem az elmúlt évszázadok is alakították. A jelen magán hor­dozza a múlt nyomait is. A gon­dolkodás, a magatartás népi jegyei így érthetők csak­­meg igazán. Ve­gyük Libuse legendáját. Az operá­ban harsona jelzi, amikor a herceg­nő színre lép. Ez a harsona jel — sajátságos módon példázza, mikép­pen fűződnek össze a múlt és jelen dolgai. A régi köztársaságban, a pol­gári Csehszlovákiában — ez a har­sonaszó üdvözölte a köztársasági el­nököt, ha valahol megjelent. És ez a harsona — senki sem ütközik meg rajta — ma is felhangzik, ha Zápo­­tocky elvtárs, a népi demokratikus, a szocializmust építő Csehszlovákia elnöke''megjelenik valahol, vagy be­szédet mond a rádióban. Ez üdvözli őt akkor is, ha az országgyűlés ülé­sére érkezik. Országgyűlés. Meg lehetne-e ér­teni a különbséget, az eltérést a mi országgyűlésünk és a jelenlegi cseh­szlovák parlament munkája közt, ha­­ nem vennénk figyelembe a múlt, az idáig vezető út­ eltérő sajátosságait? Az a parlamenti küldöttség, amelynek Csehszlovákiában krónikása lehettem, ugyancsak némi önkritikával vette tudomásul, mennyivel fejlettebb, ele­venebb és szocialista módon demok­ratikusabb élet van az ottani parla­mentben, mint a mienkben. Vaskos köteteket mutattak az elvtársak, ame­lyek a költségvetési, a pénzügyi bi­zottságok vitáit tartalmazták. Az or­szággyűlési képviselők ezekben a bi­zottságokban valóban képviselői mi­nőségben emelnek szót, helyeselnek vagy vitáznak, javasolnak, vagy el­vetnek javaslatokat. De ehhez, s en­nek megértésé­hez tudni kell, hogy Csehszlovákiában már a felszabadulás előtt is polgári demokrácia volt, pol­gári szabadságjogokkal, élénk parla­menti élettel, a kommunista párt hosszú időn át legálisan tevékenyked­hetett, a parlamentet politikai harcra használhatta fel. Ma­­ támaszkod­hat ezekre a hagyományokra. Beszél­tünk olyan kommunista parlamenti képviselővel, aki 25—30 éve tagja a parlamentnek. A múltban is és most is — a költségvetési bizottságban te­vékenykedett. Elképzelhető, milyen politikai és munkamódszerbeli tapasz­talatokkal oldja most meg — sokkal magasabb szinten és sokkal több le­hetőséggel, mint a múltban — parla­menti megbízatását. Mi — a Horthy­­fasizmus kegyetlen évtizedeivel a múltunkban — nem élhettünk így, s ma nem támaszkodhatunk ilyen ha­gyományokra. Ma, május 9-én, Csehszlovákia népei nemzeti ünnepet ülnek: a fa­siszta elnyomás alóli felszabadulás nagy nemzeti emlékünnepét.­ Vajon befolyásolta-e az azóta eltelt 11 esz­tendő történetét, az ország politikai fejlődését az a tény, hogy Cse­hszlo­­­vákia népei a fasiszta elnyomás ne­héz évei alatt mindvégig aktívan, s végül fegyverrel kezükben partizán­harcokban ellenállva küzdöttek a fel­­szabadulásért? 1945 május kilencedi­ke Prágában a legsúlyosabb fegyve­res harcok befejezését hozta. Ezek­ben az utcai harcokban Prága népe hősiesen, barri­kádról barrikádra küzdve várta be a felszabadító szov­jet csapatok érkezését. Munkások és értelmiségiek, hivatalnokok és kato­nák, kiskereskedők és diákok, házi­asszonyok és üldözött kommunisták fegyverrel harcoltak a haza felszaba­dulásáért. A politikai öntudatnak fe­tétlenül magasabb fokát hozta ez már az indulásnál. Vagy lehet-e szá­mításon kívül hagyni például oly a dolgot — hogy csak a közszükségle cikkek gyártásáról szóljunk —, hog Csehszlovákiában, különösen a rég Csehországban, már a múltban igen fejlett ipar, nehézipar, textilipa volt. Megbízható alapot adott ez ország további iparosításához, a múl­ban elhanyagolt országrészek — első­sorban Szlovákia iparának építésé­hez. Szlovákia, a hajdan elhanyagó országrész, csakis ilyen módon, ilye feltételek mellett a régi Csehország iparra támaszkodva fejlődhetett olyan gyors iramban, amilyenné ezernyi jelét láthatja a külföldi ven­dég. Jártunk Pozsonyban egy nem­rég épített egyetemi internátusban, ahol több egyetemista kapott ott­hont, mint amennyi főiskolai hallga­tó a háború előtt egész Szlovákiában volt! A háború óta nagyüzemek épültek — köztük olyan nagyméretű is, amely egymagában több villamos­energiát fogyaszt, mint amennyit a háború előtt egész Szlovákiában ter­meltek. Mintha a haladás lépcsőfo­kai lennének, úgy épülnek sorra a Vágón — Árvától Trencsénig — az új vízerőművek. Az ifjódó, megújuló Szlovákia viharosütemű fejlődését lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ifjú Szlovákia? Igen. Az új üzemekben az a viharos gyorsasággal erősödő szlová munkásosztály ármádiái nevelked­nek. A legtöbb régi szlovákiai üzemben a munkások átlagos életko­ra — 24 esztendő! Ifjú ország ez — és így ifjódik sok évszázad után egész Csehszlovákia. A jóslat, ame­lyet a legenda szerint a pogánykor­­ban Libuse mondott — beteljesedett. És most kezd igazán valóra válni. Csehszlovákia népe — testvéri kö­zösségben más népekkel — oly sok küzdelem és hősi történelmi múlt után, a sok évszázados kincsekre újakat halmozva, új, fényes emeletet rakva a népi kultúra épületére — a szocializmus dicső korszakába lépett. Május kilencedike — ennek az új korszaknak dicsőemlékű ünnepnapja. Mocsár Gábor SZABAD NÉP ÖRDÖGI KÖR Új német film a Dimitrov-perről Ti­incs magasrendűbb és nehe­­­­­zebb művészi feladata korunk filmművészetének, mint megörökíteni a századunk történelmét előrelendítő munkásmozgalom nagy fordulatait, legjelentősebb csúcsait és megal­kotni kiemelkedő harcosainak élő, emberi, vonzó arcképét. A német filmművészet példamutató a vállalko­zás bátorságában, gyakoriságában és a művészi megvalósítás színvonalában is. Újabb alkotás ebben a rangos sorban, az Ördögi kör, az 1933-as lipcsei boszorkányper és az elmúlt évtizedek, az antifasiszta népfront és a nemzetközi kommunista moz­galom egyik kimagasló alakját, Georgi Dimitrov elvtársat elénk idé­ző film. Az Ördögi­­kör rendezője, Carl Bal­­haus, aki Hedda Zinner nemzeti díjas írónő színdarabját használta nyersanyagul, jó arányérzékkel öt­vözte művészi szintézisbe a valóság és költészet elemeit. Néhány kezdő képsor: ütemesen dobbanó léptű fasiszta rohamosztagosok fáklyás fel­vonulása (korabeli híradókból), és ké­sőbb a potsdami komédia szintén hi­teles képei. A nácik által felgyújtott Reichstag épülete lángol az éjszaká­ban. A hírhedt SA- és SS-pribákok otthonukból cipelik el, rajtaütéssze­rűen a kommunistákat, szociálde­mokratákat, szakszervezeti embere­ket, baloldali értelmiségieket. A gyorsan pergő jelenetek a politikai szituáció velejébe vágnak. A nácik megteremtették a lángoló Reichstag­­épület szimbólumával az ürügyet a baloldal, a szabadságjogok, és a számukra még elnyomatásában is félelmetes erejű, az 1932-es Reich­­stag-választásokon nem kevesebb, mint hatmillió szavazatot magának mondó kommunista párt likvidálásá­hoz. Mindez csak bevezető, hangulatte­remtő és magyarázó része a filmnek, amely akkor válik izzóvá, hallatlanul izgalmassá, amikor Dimitrov lép be az ördögi kör kellős közepébe. A per­­ a film cselekményének magva és ez­­ magával hozza a történelmi hiteles­­­­ségnek megfelelően, hogy központi­­ alakja sem lehet más, mint Dimit­rov. Szájából szinte betű szerinti pon­tossággal hallható az eredeti hiteles szöveg, kitűnő válogatásban és jó drámai helyzetek csattanójaként. A frappánsan megkomponált jelene­tek sodrából világosan kicseng Dimitrov politikai vonalvezetésé­nek kristálytiszta logikája. Ö, a vádlott, fokról fokra hallatlan és halhatatlan szellemességgel és iró­niával és nem kevesebb magabiz­tossággal kiragadja a bírák ke­zéből a per vezetését. Először van der Lubbét, az egyetlen elfogott gyújtoga­­tót, a mániákus, anarchista szólamo­kat szajkózó holland suhancot leple­zi le, bebizonyítva, hogy semmi köze a kommunista párthoz. A Göringgel folytatott bravúros szó­párbajában a szellemi virtuóz és a társadalmi igazságot képviselő kom­munista vezető erkölcsi-szellemi fö­lényével rombolja szét a már úgyis széteső egész hazugság-kártyavárat. Hogyan lényegül át művészetté a nagy politikai pernek szinte doku­mentumszerű, pontos, hiteles anya­ga? Hogyan válik ki és uralja az egész tárgyalást, az egész filmet Di­mitrov lénye? Elsősorban egy kitűnő színész, Jochen Brockmann alakítá­sában. Mesterien oldja meg a legne­hezebb színészi feladatot, az em­berfelettiség álpátosza nélkül ál­lítja elénk közvetlenül és tel­jes emberi nagyságában a nagy koncepciójú kommunista politikust. Nemcsak elfogadjuk az alakot, de közelinek, nagyon reálisnak érez­zük, mert bár erősebb, különb, bel­esebb, erkölcsileg, szellemileg kör­nyezetéből és kortársai közül is ki­magasló, mégis apró emberi intimi­tásai megmentik attól, hogy valami­féle kommunista istenség misztikus szférája vegye körül. A film politikai közölnivalóban igen gazdag." Az ördögi kör, amit a megfélemlített és megveszte­getett tanúk sokaságából Dimitrov köré fontak a fasiszták, a filmben va­lóságos és költött alakokból szövődik össze. Az írói fantázia szülötte az egyik legfontosabb figura, Wilhelm Lühring szociáldemokrata képvise­lő, a politikailag eltompult, a for­­radalmiságtól messze eltávolodott, bürokratává süllyedt munkásmozgal­mi ember. Árulóvá válásának lélek­tani oka nem emberi becstelenség, csak pillanatnyi gyengeség és poli­tikai vakság. Miért is lenne éppen ő, Lühring képviselő megingathatat­lanul kemény és az SS-pribékek kínzásai ellenére is igazmondó, ami­kor még a börtönben is őriz magá­ban bizonyos illúziókat a nácik ,,jogérzékéről” és egyben bizalmat­lanságot, fenntartásokat a kommu­nistákkal szemben. Sorsa, alakja vé­gig azt példázza, hogy a német szo­ciáldemokrata párt szelleme, op­portunizmusa alakította ki forra­­dalomellenes nézeteit, sodorták kis híján az árulásba, az elaljasodásba. De éppen, mert lelke mélyén becsü­letes ember, van mire appellálnia fiának, feleségének és a dimitrovi be­széd hatásán kívül ez idézi elő ná­la a fordulatot, ez teszi képessé a kínzással kiprovokált hamis vallomás megtagadására, és a biztos halál vál­lalására. S éppen, mert igaz, meggyőző a filmnek ez a vonala, éppen ezért közvetíti tisztán és ro­konszenvesen (akkor is, ha a kon­centrációs tábor jelenetében nem rágná fölöslegesen a szájukba­ azt az igazságot, hogy a becsületes és ér­telmes munkások, szociáldemokraták előbb vagy utóbb eljutnak a munkás­­egység gondolatához és megvalósítá­sához. És azt is, hogy ezt nagymér­tékben meggyorsíthatja a kommunis­ták megértő, emberséges közeledése, taszítás helyett a vonzás, a meggyő­zés bölcs politikája. Soha aktuálisabb mondanivaló! A politikai, mondanivaló s a költé­szet egységbeolvasztása a film nem minden alakjánál sikerült oly töret­lenül, mint Dimitrov vagy a szociál­demokrata képviselő esetében. Külö­nösen fájlaljuk, hogy az illegális kommunisták élete, alakjai sablono­sak, szokványosak. Vonatkozik ez elsősorban Lühring fiára és meny­asszonyára. Arról nem is beszélve, hogy az illegális munka, a találko­zók, a falazások ábrázolása meglehe­tősen naiv, így azután amit mellék­motívumként a fiatal kommunisták sorsa kifejezhetne, igaz emberi tar­talom, érzelmek, érdekes sorsok és valódinak ható emberi viszonylatok híján elsikkad és figuráik éppen csak betöltik a dramaturgiáikig rájuk ki­osztott fontos szerepet. A kisebb művészeti fogyatékossá­gokon túl egyetlen komoly, a film egész koncepcióját érintő kifogásunk lehet. A lipcsei pert meglehetősen szűken, csupán német vonatkozásai­ban mutatja be, holott a film lehe­tőségei megengedték volna, hogy íze­lítőt adjon a per nemzetközi hatásá­ból, abból, hogy Dimitrov fellépése és a nácik kudarca hogyan rázta fel annak idején az egész világ haladó közvéleményét. .. A szinkronmunka szép és igényes. Luttor Mária rendező helyesen értel­mezte Dimitrov szerepét a filmben és olyan hangsúlyt adott Horváth Jenő kitűnő tolmácsolása révén, hogy a nácik barbár kegyetlenségeinek­ reális ábrázolásán túl töretlenül ér­vényesül a filmből áradó optimiz­mus. Bolond Edit SPORTHÍREK AZ IDEI ORSZÁGOS motorkerékpáros és autós terep-túra egyéni és csapatbaj­nokság második budapesti futamát va­sárnap rendezi meg a Bp. Honvéd. A rajt reggel 6 órakor a XIII. ker. Dózsa György út 53. szám alatt levő sport­­kombinát udvaráról lesz. A MAGYAR ÚSZÓK egyik legnagyobb nyári nemzetközi eseménye a Párizsban július 14—15-én­ sorr­a kerülő viadal lesz. A különböző számokban a legjobb magyar férfi és női úszók rajtolnak. SZOMBATON ÉS VASÁRNAP rendezik meg Magyarország 1956. évi férfi és női I., II. és III. osztályú tornászcsapat­bajnokságát a Sportcsarnokban. A külföldi szakszervezeti vendégek látogatása A május 1-i ünnepségekre hazánk­ba érkezett külföldi szakszervezeti küldöttségek az utóbbi napokban kü­lönböző üzemeket és létesítményeket látogattak meg. Látogatást tettek töb­bek között a Rákosi Mátyás Művek­ben, a Landler Jenő Járómű­javító­ban, a komlói szénbányákban, épít­kezéseket tekintettek meg a főváros területén, iskolákat látogattak meg Pécsett. Nagy érdeklődéssel ismerkedtek meg a SZOT Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézete munkájával, és a SZOT mu­nkavédelmi kiállításá­val. Május 7-én a Sáribesnyői Állami Gazdaságot tekintették meg a kül­döttek. A külföldi vendégek látoga­tást tettek a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa székházában, ahol Cse­­terki Lajos, a SZOT titkára fogadta őket. (MTI) Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Hajdú Gyula egyetemi ta­nárnak, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem nemzetközi jogi tan­széke vezetőjének 70. születésnapja alkalmából a nemzetközi jog okta­tása terén végzett kiváló munkája, valamint kiemelkedő nevelői és tár­sadalmi tevékenysége elismeréséül a MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉR­DEMRENDJE kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kristóf István, az Elnöki Tanács tit­kára és Sőtér István oktatásügyi miniszterhelyettes. A fővárosi tanács sajtótájékoztatója a budapesti fiatalok továbbtanulásáról Temesi Alfréd, Budapest Főváros Tanácsa oktatási osztályának veze­tője kedden sajtótájékoztatón ismer­tette az általános iskolákból kikerü­lő fiatalok továbbtanulásának lehető­ségeit. Elmondotta, hogy az idén 17 400 fiatal végzi el az általános iskolák VIII. osztályát. A tanulmányi ered­mények alapján ezek nagy részének — 11 700 tanulónak — biztosítják középiskolákban a továbbtanulást. Csaknem ötezer fiatalt vesznek fel ebben az évben a különböző techni­kumokba. A fiatalok körében nagy az érdeklődés az ipari technikumok, elsősorban a vil­lamosipari, a vasipari és a vegyipari technikum iránt. Főként fiúk jelent­kezhetnek még felvételre az élelmi­­szeripari, a könnyűipari, a vegyészeti, a­­konfekcióipari és a malomipari technikumokba. Van még hely az autóipari technikumban is. Több mint ezer fiatal képezheti tovább magát közgazdasági technikumban. A középiskolákon kívül lehetőség van arra, hogy az általános iskolát most befejező tanulók az MTH, a helyi ipari és a kereskedelmi tanuló­intézetekben kérjék felvételüket. Ünnepi ülést tartottak Moszkvában a rádió napja alkalmából Május 7-én Moszkvában, a Szak­­szervezetek Házának oszlopcsarnoká­ban ünnepi ülést tartottak a Rádió Napja alkalmából. Az elnökségben helyet foglaló M. G. Pervuhin, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese és a Szovjetunió több minisztere. Jelen volt az ülésen a BBC Moszkvában tartózkodó küldött­sége, élén John Clark igazgatóval. Az ünnepi beszédet V. D. Kalmikov, a rádiótechnikai ipari miniszter mon­dotta, majd A. I. Berg akadémikus bejelentette, hogy a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának elnöksége A. A. Pisztolkorsznaik, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagjának ítélte oda a Popov arany­érmet. ^ ☆ HÍREK úti Egy tölgy halála Nem közönséges fa volt a messzi földön híres háromszázéves fonyódi tölgy, a bélatelepi üdülőpark büsz­kesége. Törzsét három ember alig érte körül. Tövénél pad, a fonyó­­diak és az üdülök kedvelt pihenő­helye. Lombsátrát nemzedékek cso­dálták meg. Híres irányjelző, úgy­nevezett térképezett fa volt, beje­gyezték ,a térképen. A fonyódi óriástölgy olyan egészséges volt, mint a termése, s ennek a makk­egészségnek örült az egész vidék. A fonyódi tölgyre azonban fejszét em­eltek. Úgy esett, hogy az Útfenn­tartó Vállalat engedélyt kapott rá, hogy kivágasson néhány korhadó, tőrohadásos útmenti fát. A mun­kát az útbiztos részesedésért végez­tette el: a fadöntögetőknek járt a­ kivágott fák arányában bizonyos számú fá,. Az útbiztos és emberei úgy gondolkoztak: darab — darab, ha lúd, hadd legyen­­kövér — ha fa, hadd legyen csak vastag. „Egy darab fa“ címén belevették járan­dóságukba a három évszázados hí­res tölgyóriást. Érezhették, hogy bár egészséges fába, de mégsem tiszta dologba vágják fejszéjüket, mert munkaidő után, szombat dél­után estek neki a tölgynek, amikor zárva minden hivatal, nem intéz­kedhetik a hatóság. Amikor a felhá­borodott járókelők észrevették, hogy fűrész marja a vén fát, futó­tűzként terjedt a hír a faluban, az üdülőtelepen. Az emberek zúgtak, szidták a tanácsot, hogy engedhet ilyet! A­­köztiszteletben álló Bodor borbély szelíd ember, de majdnem nekiment a lesipuskás favágóknak. „Évtizedek óta min­dennap látom ezt a tölgyet! — kiál­totta. — Mit vétett nektek, van szí­vetek, hogy éppen ezt a fát dönti­­tek ki?" De hiába volt a felháboro­dás, a barbár munkát sietve bevé­gezték: az „egy darab fa" ugyanis egymaga húsz kocsi fát adott az al­kalmi favágóknak. A fonyódiak ki­hívták a rendőröket, a tanácselnök­­helyettest, de mire emezek — se­gítő szándékkal — megérkeztek, a földre döntött óriást már darabolták. A fonyódiak felháborodása jogos. Méltán érzik, hogy a tölgy óriás ha­lála nem „egy darab fától“, hanem a hazai föld, szép Somogyország egy szeretett darabkájától fosztotta meg őket. úgy érzik, hogy a fonyó­di tölgy pusztulásával az édes ba­latoni táj lett szegényebb. S ez nem egyetlen eset. A na­pokban panaszolta a Művelt Nép, hogy vágják a híres balatonfüredi erdőt, Jókai és Eötvös, s tegyük hozzá: sok ezernyi füredi üdülő kedves erdejét. Nem maradhat megtorlatlan az önző haszonlesés, amely vandál módon fejszét emel a parkok ősfái­ra, az a mohó felelőtlenség, amely megtöltheti ugyan egyesek fáskam­ráit, de egy egész országot lep meg. Regös István A belkereskedelmi miniszter köszönete a kereskedelmi dolgozóknak A belkereskedelmi miniszter kö­szönetét és elismerését fejezi ki a kereskedelem és a vendéglátóipar dol­gozóinak, akik lelkes és fáradhatat­lan munkát végeztek a május 1-i részleges árleszállítás sikeres lebo­nyolításában. (MTI) — A csehszlovák Lucsnica-együttes kedden este nagysikerű előadást tar­tott a MOM Művelődési Házban. — Repülőgépről irtják a gyomot a mezőtúri Petőfi Tsz területén. Két gép három nap alatt 650 hold őszi és tavaszi kalászost szórt be. — Új szovjet darabot, Leonov Aranyhintó című színművét mutatta be kedden este az egri Gárdonyi Géza Színház. A nagy sikert aratott színművet most játszották először hazánkban.­­ Rövidesen átadják a forgalom­nak a hűvösvölgyi villamos végállo­másnál épült mozgólépcsőt. A beren­dezés több mint húsz méter hosszú fedett folyosóban 10 méter magasba szállítja utasait, szükség esetén órán­ként több mint nyolcezer személyt. — Magyar népmese-gyűjtemény jelent meg Kijevben. Az ukrán­nyelvű kötetet 30 000 példányban adták ki. —• Tovább folytatják a gyulai vár helyreállítását, 200 000 forintos költ­séggel. Itt rendezik majd be az Erkel Ferenc Múzeumot. — Emlékkiállítás nyílik pénteken a Szépművészeti Múzeum új magyar képtárában (V., Egyetem utca 16), Bihari Sándor festőművész alkotá­saiból. — Jugoszláv újságíróküldöttség utazott Prágába. A küldöttséget Milo Popovics, a Jugopress igazgatója vezeti. — 500 személyes fürdő épül a gyöngyösi ércbányászok részére, há­rommillió forintos költséggel. Az új létesítményt jövő májusban adják át. — Zalka Máté-emlékestet rendez­tek Moszkvában hétfőn. Az irodalmi estet hangverseny zárta be. — Tűzvész pusztított a japán Hok­kaido szigeti Szimokava városkában. 350 ház és két iskolaépület esett a tűzvész áldozatául. A károkat 300 millió jenre becsülik. — A Sorbonne szalonjaiban szovjet könyvkiállítás nyílik. Ugyanakkor Moszkvában francia könyvkiállítást készítenek elő, amelyet előrelátható­lag Guy Mollet és Pineau nyit majd meg.­­ A Magyar Néphadsereg Színhá­zában gyors ütemben folynak Hol­lós Korvin Lajos Hunyadi című drá­májának próbái. A darabot a színház Hunyadi halálának 500. évfordulója alkalmából, május 25-én mutatja be. Izgalmas versenyt hozott a világ legerősebb sakkmezőnyének küzdelme Hazaérkezett Szabó László nemzetközi nagymester Az amszterdami sakkvilágbajnok­­jelöltek versenyén szép sikerrel sze­repelt Szabó László nemzetközi nagy­mester, Barcza Gedeon, nemzetközi nagymesterrel együtt kedden vissza­érkezett Budapestre. A hosszú és fáradságos versenyről Szabó László a következőket mon­dotta: — A világ, legerősebb sakkmező­nyének küzdelme mindvégig izgal­mas, változatos és színvonalas ver­senyt hozott. A mérkőzések hevessé­gére jellemző, hogy csak az utolsó fordulókon tisz­tázódott, ki játszik majd a jövő évben Botvinnik világbajnokkal. Ugyanez az izgalmas és hullámzó küzdelem volt tapasztalható a máso­dik és hetedik helyezett között is. A sorrend itt is csak az utolsó mérkő­zésen dőlt el. Kiemelkedő eredményt tulajdonképpen, csak Szmiszlov, szovjet nemzetközi nagymester ért el, higgadt versenyzésével és magas színvonalú tudásával megérdemelten szerezte meg az első helyet. Ezen a nagyszabású találkozón is sok újítást alkalmaztak a verseny­zők és bizonyos, hogy ezeknek a játszmáknak tanulmányozása a világ sakkozóinak további fejlődését moz­dítja majd elő. Terveiről szólva, Szabó László el­mondotta, hogy rövid pihenő után teljes lendülettel készül a moszkvai sakk-csapatvilágbajnokságra és az ugyancsak Moszkvában megrende­zésre kerülő Aljechin-emlékverseny­­re. — Igazolványt kapnak a társadalmi ellenőrök. Az igazolványokat negyed­évenként felújítják. Május 15-től csak ilyen igazolvánnyal ellátott társadalmi ellenőrök jogosultak a kereskedelem el­lenőrzésére. — Országos újítókiállítást nyit május 12-én a Könnyűipari Minisztérium a Bőripari, valamint a Nyomda- és Papír­ipari Dolgozók Szakszervezetével együtt a városligeti Kossuth-pavilonban. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: változó felhőzet, több he­lyen záporeső zivatar időnként élénk nyu­gati, északnyugati szél. A hőmérséklet csök­ken. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet északkeleten 17—20, máshol 20—23 fok között. A Duna vízállása kedden reggel Budapest­nél 384 centiméter. A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.35—8.00-ig­: Zenés műsor. — Közben: 5.00: Falurádió — 5.30: Egy trolibuszvezető leveléről. — 6.00: Hírek. — 6.05: Falusi híradó. — 7.00: A Szabad Nép vezércikke. Hírek. — 7.45: Naptár — 8.10: Népszerű operarészletek. — 9.00: Rádió­egyetem: A barokk opera. — 9.40: Népi muzsika. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.40: Pil­lantás a nagyvilágba — 10.50: Éber Pálma és Körfesdi Pál énekel. — 11.10: Rádióének­karok műsorából. — 11.40: A DISZ szerepe az iskolában. — 12.00: Hírek. — 12.10: Tánc­zene. — 13.00: Falusi híradó. — 13.15: Béké­­ren­ dalolunk. — 14.15: Kreisler: Bécsi cap­riccio. — 14.20:­ Schubert: Esz-dúr trió (Adolf Busch—Hermann Busch—Rudolf Ser­kin). — 15.00: Hírek. Közérdekű közlemé­nyek. — 15.10: Vándorlás a zene világában. — 15.35: Fiatalok sporthíradója.­­­ 15.55: Szimfonikus hangverseny — 16.45: Válaszok a hallgatóknak — 17.00: Hírek. — 17.05: Ismerkedés a zeneirodalommal. A nyitány­ról — 18.00: Vita a második ötéves terv irányelveiről. — 18.20: Szív küldi szívnek szívesen — 18.55: Kommentár — 19.00: Zenés irodalmi műsor a győzelem napjára. — 19.52: Jóéjszakát gyerekek! — 20.00: Esti Híradó. — 20.20: Jó munkáén — szép mu­zsikát. — 21.00: Gergely Sándor szerzői estje. — 22.00: Hírek. Sport — 22.15: Vá­laszok külpolitikai kérdésekre. — 22.25: Szimfonikus hangverseny. — 23.30: Csaj­kovszkij. Canzonetta (Marina Kozolupova ) — 23.40: Hangverseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Magyar népdalok. PETŐFI-RÁDIÓ: 7.00—11.57-ig: Azonos a Kossuth-rádió mű­sorával. 14.00: Operaáriák — 14.15:­­Út­törő-híradó. — 14.35: Operettrészletek — 15.10: Könyvismertetés. — 15.30: Szovjet népek dalai. — 16.00: Lapszemle — 16.10: Hangverseny a debreceni Hajlított Bútor­gyár dolgozóinak. — 17.10: Az épülő kom­munizmus nagy országában. — 17.40: Film­zene. — 18.10: 1945 május 9 — 18.30: Rá­dióegyetem. A magfent fejlődése — 19­00: CSEHSZLOVÁK ZENEI HÉT: Kamarazene — 19.35: Kossuth apánk tanúskodik Riport — 19.40: Orosz nyelvtanfolyam haladóknak — 20.00: Részletek Nádor Babavásár című operettjéből. — 20.20: Sporthíradó — 20.40: Húsz perc könnyűzene. — 21 00: Oktatási lapok szemléje. — 21.10: Tánczene — 21.50 Villamosenergia-termelésünk a második öt éves tervben. Riport. — 22.00: Magyar Nép­dalok. — 22.30: Esti muzsika. SZERDA, 1956. MÁJUS 9 ­ budapesti színházak mai műsora Operaház: Sába királynője (7). — Operaház Erkel Színháza: Don Juan (12. ke­let, 7. sz., 7). — Nemzeti Színház: Árma­ és szerelem (7). — Katona József Színhá­zygmalion (7). — Madách Színház: gjj, menedékhely (M. K. VIII-as bérlet, 7) Madách Színház Kamaraszínháza: Szerele (7). — A Magyar Néphadsereg Színház Szent Johanna (7). — József Attila Szinhű Makrancos hölgy (7). — József Attila Szí­ház vendégjátéka a Rózsa Ferenc Kultúrot­honban (VI., Gorkij fasor 50): Nagyman (7). — Petőfi Színház: Don Carlos (fél 7) Jókai Színház: Énekes madár (7) — For­rosi Operettszínház: Csárdáskirály­nő (7) Blaha. Elisza Színház: Balkezes bajnok (7 —­ Déryné Színház (Nagymező u 0): Ka­rier (7). — Zeneakadémia: Bach összes o­gonaműve ..K-'-bérlet III. sorozat 4 előadó Pécsi Sebestyén orgonaestje (fél 7) — Ba­nk-terem: 1 000 000 fontos hangjegy (fél 6 Ami az Operai. Könyvéből kimaradt. Kat Laens: Samson és Delila (8) _ Az Allai Népi Együttes ének-, zene- és táncműso­r" Corvin tér 8. sz. fél 81 — Vidám Szil­pad: Mi van a függöny mögött? (7) - K Színpad: Bukfenc (fél 8) - Budapest V. "•fele: Humorexpressz (8). - Kamara V­­erite: Mindent 1 helyen (6. fél 0, - Altar szmnház: Andersen-mesék (31, Pesti mese­­fel 8). - Fővárosi Nagycirkusz: A Szovj Cirkusz vendégjátéka (4, 8). S 2 I K R A Lapnyomda. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának közp­onti lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadja: a SZABADSÁG Lapkiadó Vállalat­ Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili Blaha Lujza tér 3 Tel.: *343—100. *142—220! Terjeszti a Posta Központi Hírlapirodája, Budapest, V., József nádor tér , Tel.: 180— 850. vidéken a helyi hírlapterjesztéssel foglal­kozó postahivatal — A budapesti előfizetők ügyeit a kerületi kézbesítő postahivatalok kezelik. Központi előfizetőszolgálat: 183—023 Előfizetési díj havi 12 Ft

Next