Szabad Nép, 1956. augusztus (14. évfolyam, 213-242. szám)
1956-08-01 / 213. szám
TÍZÉVES A * Irta: Olt Károly pénzügyminiszter _A forint születésének tizedik évfordulóján eseményekben gazdag, népünk történetében sorsdöntő évtized harcaira és sikereire tekinthetünk vissza. A felszabadulás után az ország népe nagy lelkesedéssel fogott hozzá az újjáépítéshez a romok eltakarításához, a gyárak üzembehelyezéséhez, az elpusztult hidak és közlekedési eszközök helyreállításához. E hősi munka közben támadta meg az ország dolgozóit az egyre veszedelmesebb méreteket öltő infláció, a pénz elértéktelenedése. Az inflációt, mely a pusztító háború és az ország fasiszták által való kirablásának következménye volt, a reakció mesterségesen fokozta, céltudatosan arra törekedett, hogy a dolgozókat, elsősorban a munkásosztályt nyomorba döntse, s ezzel a kommunista párt legerősebb bázisát megingassa és meggyengítse. A tőkésosztály az egyre nagyobb nélkülözések között élő dolgozók előtt egyetlen kiútként a külföldi kölcsönt jelölte meg. Abban reménykedett, hogy a kölcsön az imperialista hatalmak és ezzel a magyar tőkésosztály politikai és gazdasági befolyását fogja erősíteni és alkalmas eszköz lesz a kommunisták visszaszorítására. Erre áhítoztak a földjüktől megfosztott földesurak, s a tőkések, akiknek gyárait a munkások állították helyre a romokból. Reálisan értékelve, a helyzetet, a kommunista párt 1946 tavaszán napirendre tűzte a stabilizáció előkészítését és a párttagság elé tárta stabilizációs tervét. A polgári szakértők többségének véleményével szemben a párt bebizonyította, hogy saját erőnkből is képesek vagyunk a jó pénz megteremtésére, éspedig nem a dolgozók terhére, hanem a dolgozók életkörülményeinek megjavítását biztosítva. A párttagság lelkesen támogatta a párt tervét és teljes egységben indult harcba a terv valóraváltásáért. A kommunista párt a munkásokra és a dolgozó parasztságra támaszkodott ebben a harcban. Szemben a reakció törekvésével, rájuk támaszkodva teremtette meg a stabilizáció egyetlen biztos alapját: a termelés fokozását. Az ipari termelés növekedése, a földek megművelése és a jó aratás lehetővé tette, hogy 1946. augusztus elsejével véget vethettünk a pénzromlásnak, a spekuláció féktelen tombolásának, s lehetővé tettük a forint bevezetését. A munkások, szegényparasztok, értelmiségiek, a kispolgárság háztartásában helyreálló■, a biztonság, megszűnt a súlyos nélkülözéseket jelentő bizonytalanság. 1946. augusztus 1-től jó pénzért, olcsón, szilárd árakon lehetett újra vásárolni élelmiszert és iparcikkeket. A jó pénz megteremtése döntő fordulatot jelentett egész dolgozó népünk életében: a stabilizáció révén megnyílt az ország termelőerői gyorsabb ütemű, tervszerű helyreállításának, s ennek alapján dolgozó népünk életszínvonala állandó emelésének útja. A forint döntő csapást mért az imperialistákra, mert a stabilizációt dolgozó népünk saját erejéből, külföldi segítség nélkül hajtotta végre, és ezzel dolgozó népünk mind gazdaságilag, mind politikailag megőrizte és megszilárdította hazánk szabadságát és függetlenségét. A forint sikere egyik napról a másikra rendkívül megnövelte a kommunista párt tekintélyét és befolyását a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek és a kispolgárság körében egyaránt. A stabilizáció sikerének is szerepe volt abban, hogy az 1947-es választási harcból már a kommunista párt került ki győztesen, mint az ország első pártja. ׳ןי 1z év óta a forint hűséges kísérője és segítője népünknek. A forint értéke a dolgozók munkájára, a termelés növekvő eredményeire épül. A dolgozók alkotó kedve és munkája, amely az elmúlt 10 év során olyan hatalmas alkotásokat hozott létre, mint a Sztálin Vasmű, a November 7 Erőmű, a Tiszalöki Vízilépcső, a Keleti Főcsatorna, amely 10 év alatt megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság szilárd alapjait, több árut, több élelmet adott az ország népének — lebírhatatlan, minden nehézséget legyőző erő, népi demokratikus országunk további, felfelé ívelő útjának legbiztosabb alapja. E nagy alkotó munka során a forint értékmérője és ellenőrzője volt az elért eredményeknek. Népgazdaságunk eredményeit, terveink teljesítését, a termelékenység fokozását, az önköltség csökkentését a forinttal mérjük évről évre, hónapról hónapra. A forint útján jelentkező eredmények mindenkor megmutatták népgazdaságunk anyagi alapjainak növekedését, s új, nagyobb teljesítmények elérésére ösztönöztek. A forinton keresztül az anyagi érdekeltség növelésével kell elérni a termelés gazdaságosságának javulását, a fokozott anyagtakarékosságot, a jobb minőségű és olcsóbb termékek előállítását. Erre hív fel minden dolgozót a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének határozata is. Az első ötéves terv végrehajtása során népgazdaságunk szocialista alapjainak fejlesztéséhez a dolgozó nép forintjaival is hozzájárult. Az államkölcsönökkel hatalmas segítséget nyújtott népünk, elsősorban a munkásosztály, népgazdasági terveink megvalósításához. A forint iránti megbecsülés jut kifejezésre a takarékosság egészséges fejlődésében. Jól mutatja ezt a takarékbetét-állomány ugrásszerű növekedése. 1955-ben 24,3 százalékkal nőtt a betétállomány, ez év első hét hónapjában a növekedés további 39 százalék volt. Dolgozó népünknek a növekvő takarékbetét-állományban jelentkező megtakarításai — bőséges áruválaszték és árumennyiségek mellett — az életszínvonal emelkedésének is bizonyítékai. Ezen a téren az elmúlt években a fejlődés nem volt mindig egyenletes. 1949 és 1953 között az árak emelkedésével a bérek növekedése nem tartott lépést. Pártunk és kormányunk — felismerve az elkövetett hibákat —, bérügyi, valamint árpolitikai intézkedéseivel elérte, hogy a munkások és alkalmazottak keresetének reálértéke 1955- ben meghaladta az 1949. évi szintet. A parasztok reáljövedelme a bérből és fizetésből élőkénél nagyobb arányban növekedett. Pártunk és kormányunk ez évben is további intézkedéseket tett a forint vásárlóértékének, a dolgozók jólétének növelésére. Ezt szolgálta a tavasszal végrehajtott árleszállítás, s az eddig végrehajtott bérügyi intézkedések is. Ezt a célt szolgálja az az elhatározás, hogy új államkölcsön kibocsátására az idén és a következő években nem kerül sor. A Központi Vezetőség júliusi ülésének nagy jelentőségű határozataival felvértezve pártunk továbbra is ezen az úton kíván haladni. Ezt bizonyítják az országgyűlés most folyó ülésén tett bejelentések, az életszínvonal emelésére tett további intézkedések: a zsír, a szalonna, a tepertő árának leszállítása, a borárak csökkentése is. Második ötéves tervünk reális célokat kitűző irányelvei szilárd alapot adnak arra, hogy öt év alatt a dolgozók reáljövedelme bérügyi intézkedések, valamint az árak további leszállítása, a mezőgazdaság termelő erőinek növelése útján 25 százalékkal emelkedjen. A párt egységes fellépésével, élvezve a dolgozó tömegek bizalmát és aktív támogatását, teremtette meg tíz év előtt a jó forintot. Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozatai újra régen nem tapasztalt egységbe forrasztották a kommunistákat és a párt köré tömöklik népünk minden hű fiát. A párt határozatai ma is, mint az elmúlt évek során annyiszor, a dolgozók vágyait és kívánságait fejezik ki. A párt és a kormány eddigi és további intézkedései bizonyítják, hogy dolgozó népünk alkotó munkájára, a termelés állandó növelésére, a gazdaságosság fokozására, erre az egyetlen biztos alapra támaszkodva biztosan haladunk előre a szocializmus építésének útján, a munkások, dolgozó parasztok, az értelmiségiek nagyobb jólétének megteremtéséért. A forint pedig a második évtized küszöbén egyre fokozódó mértékben szilárd értékmérője, hűséges társ, dolgozó népünk alkotó munkájának, mutatója jóléte állandó emelkedésének. Milyen kereskedelmi intézkedésekkel javítják a húsellátást? (Tudósítónktól.) A húsellátás a legutóbbi hónapokban sokat javult. 1956 júniusában például 45 százalékkal több hús került forgalomba, mint tavaly júniusban. A javulás ellenére azonban még vannak jogos panaszok: egyes húsüzletekben nincs megfelelő választék, kevés az áru. Július 17-én például az Élmunkás téri piac négy húsboltjában nem volt sertéshús, a Váci út 127. szám alatti KÖZÉRT-boltban nem volt sertés- és marhahús, a húskészítmények közül pedig csak a gyulai kolbászt árusították. Ugyanezen a napon a III. kerületben meglátogatott 17 húsbolt közülhatban nem árusítottak disznósajtot, három üzletben pedig nem volt töltelékáru. Hajdú megyében és Debrecenben a meglátogatott 32 bolt közül egyikben sem volt 20 forintos kolbász, Debrecenben a július 12-én és 13-án meglátogatott 14 húsbolt közül 12-ben nem volt felvágott. Hozzájárul a bajokhoz, hogy kevés a szállítóeszköz és a hűtőberendezés. De a hiba legfőbb forrása másutt van. Az Állami Ellenőrzés Minisztériuma, a Belkereskedelmi Minisztérium, a Budapesti Városi Tanács és az Élelmiszerkereskedelmi Iroda több vizsgálatot folytatott, s ezek alapján megállapítható: elsősorban arra van szükség, hogy a kereskedelem megfelelő, a fogyasztók igényeit figyelembe vevő rendeléseket adjon az iparnak. Még sok boltvezető, kerületi kereskedelmi vezető túlságosan óvatos, kevesebb árut kér, mint szükséges. A kerületi tanácsoknak rendszeresebben kell ellenőrizniök a boltok választékát, rendeléseit. Túlságosan hosszú, bonyolult a rendelés útja soká tart — 48 óránál is tovább! —, míg a rendelés a bolttól az iparhoz jut. Az Élelmiszerkereskedelmi Iroda mindeddig kevéssé törekedett arra, hogy ezt az időt, utat megrövidítse. Most a Budapesti Városi Tanács által összehívott értekezleten az ipar és a kereskedelem képviselői megállapodtak abban, hogy egyszerűsítik, megrövidítik a rendelés útját, megszervezik, hogy a gyorsan romló árut külön autójáratokon szállítsák. A boltoknak előírják, hogy a megfelelő választék biztosítására milyen cikkeket kell tartaniuk. Egyelőre kísérletképpen két budapesti kerületben oly módon is megrövidítik az áruk útját hogy a boltok a húsértékesítő vállalat kikapcsolásával közvetlenül az iparnál rendelnek árut. Autójáratokat is szerveznek, amelyek végiglátogatják a kerületek boltjait, s a boltvezető az áruval teli autóról — előzetes rendelés nélkül — azt az árucikket kérheti, amire éppen szüksége van. Remélhető, hogy az intézkedések következtében tovább javul majd a húsellátás. Ez főleg a tanácsok öntevékenységétől, hathatós ellenőrzésétől függ. SZABAD NÉP AZ ORSZÁGGYŰLÉS KEDDI ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) számainak megyei felosztásánál is háttérbe szorulna. A felosztás előzetes terve szerint például — sok más megyével ellentétben — Borsodban még a második ötéves terv végén is 66 község lenne villany nélkül, noha éppen ebben a megyében Kazincbarcikán és Tiszapalkonyán épül az ország két legnagyobb erőműve. Választói nevében kérte a Minisztertanácsot törekedjék az északi iparvidék jogos szociális kulturális és kommunális igényeinek a lehetőséghez képest megfelelő kielégítésére. A továbbiakban javasolta, hogy a Minisztertanács alaposabban ellenőrizze a minisztériumok és az országos szervek munkáját, mivel ezek a szervek még ma is aránytalanul sok határozatot és rendeletet küldözgetnek az alsóbb állami szerveknek. A Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervei például az idén eddig 4072 rendeletet és határozatot kaptak, amiből egy-egy napra átlagosan csaknem húsz darab jutott. Földvári Rudolf intézkedéseket javasolt a képviselők és a képviselői tevékenység tekintélyének emelésére. Végül az állami, állampolgári fegyelem szakadatlan erősítésének fontosságára hívta fel a Minisztertanács figyelmét. Ezután Vég Béla elvtárs kapott szót. Vég Béla: (lazdasági sil!terj~ink feltétele, !■»!!~ in'i idorít nélkül ! !»Iktassuk a gazdasági vezetés demokralizálását A Minisztertanács beszámolója alapján megállapítható, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt népköztársaságunk kormánya eredményes munkát végzett társadalmi életünk különböző területein, s tevékenységével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos átmeneti nehézségek ellenére is rövid idő alatt jelentős fejlődés menjen végbe hazánk politikai és gazdasági életében. Az elmúlt időszakra jellemző, hogy az 1953-ban társadalmi életünk minden területén megkezdett, de, nem elég következetesen folytatott demokratizálódási folyamat egyre szélesebben kezdett kibontakozni. Ebben nagy szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának. A párt és a kormány intézkedései nyomán friss levegő áradt be az ország politikai és gazdasági életébe. Megnőtt a dolgozók aktivitása. Az eddig elért sikerek fejlesztésére minden lehetőségünk megvan, elsősorban azért, mert a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének július 18— 21-i ülésén elfogadott határozatok világos és határozott utat mutatnak, választ adnak egy sor régen vitatott problémára, biztos kézzel jelölik meg a szocialista építőmunkában előttünk álló feladatokat. A Központi Vezetőség határozatai szilárd bázis, harci program minden hazáját szerető magyar hazafi számára. Dolgozó népünk széles rétegei — a munkások, parasztok és értelmiségiek — helyeslik a határozatokat, egyetértenek velük. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége úgy gondolja, hogy legutóbbi, július 18—21-i ülésén hozott határozatait a tisztelt országgyűlés is helyesli és támogatja, munkájában figyelembe veszi. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártjának, a népköztársaság kormányának helyes politikája alapján népünk a fejlődés nehézségeit egész biztosan legyűri. Népgazdaságunk erősödése, népgazdasági tervünk teljesítése nyomán dolgozó népünk életszínvonala fokozottan emelkedik, élete szebb, vidámabb, boldogabb lesz. Népgazdaságunk gyorsabb fejlesztését ma két nagyobb akadály, az anyagellátási nehézségek és az energiahordozók elégtelensége gátolja. Kétségtelen, hogyha az üzemek anyag- és energiaellátása nem teljesen kielégítő, ez a körülmény termelési eredményeinket kedvezőtlenül befolyásolja. Ezért egyes iparágakban, különösen a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium területén a munkaidő egy része nincs megfelelően kihasználva. Az anyaghelyzetnek ilyen alakulása részben külkereskedelmi okokkal, részben helytelen gazdálkodással és sokszor a nem megfelelő anyagnormákkal való tervezéssel, részben az elemi károk helyreállításával kapcsolatos. Meg kell mondanom, hogy a legnagyobb problémát az energia biztosítása jelenti. Alapenergia-hordozóink termelése népi demokráciánk tizenegy éve alatt rohamosan fejlődött és ma mintegy háromszorosa a háború előtti utolsó békeév termelésének. Sajnos, ez a hatalmas fejlődés sem tudja biztosítani az egyre növekvő szükségletek maradéktalan kielégítését. Ahhoz, hogy a második félévben az ipar, a közlekedés és a lakosság igényeit ki tudjuk elégíteni, múlhatatlanul szükséges az, hogy a szénbányászat a második féléves tervét minimálisan 300 000 tonna szénnel túlteljesítse. Nem kétséges, hogy a szénbányászat dolgozói megértik a terv túlteljesítésének nagy, országos jelentőségét és teljesítik a párt és a kormány kérését. Emelkedést mutat a villamosenergia termelése is. Ennek ellenére a villamosenergia-ellátás biztosításában voltak nehézségeink. Remélhetőleg az 1956—1957. évben nem lesznek nagyobb zavarok a villamosenergiaellátásban, de ehhez az szükséges, hogy legyen elegendő szén, olaj és takarékosan gazdálkodjunk az energiahordozókkal és az energiával. A Szovjetunió baráti segítsége lehetőséget ad arra, hogy már a harmadik ötéves tervben több nagy teljesítményű atomerőmű lépjen üzembe. Lényeges az is, hogy az atomenergia felhasználása ne csak az atomerőművel működtetett villamoserőművekben történjen, hanem más területre is kiterjeszthető legyen, például közlekedésre, távfűtésre is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretén belül a Szovjetunió és a népi demokratikus országok baráti segítsége lehetővé teszi, hogy energiahiányunkon szén- és áramimporttal segíthessünk. Ez azonban korántsem teszi feleslegessé az energiával való legnagyobb mértékű takarékosságot. Nehézségeink vannak más anyagok biztosításában is. Ismeretes,hogy a színesfémfélgyártmány-szükségle■ tank jelentősebb részét behozatalból mint a cselekvés vezérfonalát, csak Urbán Ernő: Minden remény megvan a kibontakozásra az irodalmi életben Ezután Urbán Ernő szólalt fel. Be-s helyeselni tudom azt az elvet, hogy vezetőben megállapította: a Minisz- a vezetést ezentúl nem az utasítások, tertanács beszámolójának higgadt,a direktívák, rendeletek tömkelege, hamagabiztos hangja is bizonyítja, hogy nem a fő irányelvek alapos kidolgaa kormány teljes mértékben ura a helyzetnek. Külön üdvözölte azt a magasabbrendű szocialista humanizmust, amelynek szellemében az egész beszámoló fogant. Ezután, a szocialista demokratizmusról szólva, kijelentette: Döntő fontosságúnak tartom, s alapos kidolgozása és az elmélyült, korrekcióra menetközben is kész ellenőrzés fogja jelenteni. Ennek következményeképp megnő az alsóbb szervek, elsősorban a helyi tanácsok feladata és jelentősége. Urbán Ernő a továbbiakban rámutatott arra, hogy az államapparátus Magados András sárószurti munkájának jó néhány fogyatékosságáért nem annyira a funkcionáriusok, mint inkább az alsóbbfokú vezetés képességei iránti bizalmatlanság, s az ebből fakadó túlzott centralizmus a felelős. Helyeselte a Minisztertanács beszámolójában kifejtett elvet, amely a tanácsok funkcionáriusait a rendeletek engedelmes végrehajtóiból, a maguk kisebb-nagyobb közösségének hivatott és kétszeresen felelős vezetőivé teszi. Végül röviden elemezte azokat az okokat, amelyek a Minisztertanács beszámolójában említett, az írókkal támadt félreértéseket, illetve nézeteltéréseket előidézték. — Kezdem azokkal az írókkal — mondotta —, akiknek a jóhiszeműségéhez semmi kétség nem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongreszszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet — az a bátorság hiánya, a kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványainak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat. Aggodalom amiatt, hogy Tisztelt Országgyűlés, képviselő elvtársak! A vitában felszólalók helyeselték a Minisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat a terveket, amelyeket a beszámoló, az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetett. Ezért a zárószóban csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselő elvtársak javaslatként,vagy a Minisztertanács működésének kritikájaként felvetettek. Rohátz elvtárs és Földvári elvtárs is nagyon erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit. Azt hiszem, mindkét elvtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon, mert a minisztériumok az egyes területek fontosságát nem értelmezték egyöntetűen. Ez természetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontosságát a Kohó- és Gépipari Minisztérium, mint a Vegyipari Minisztérium, vagy a mezőgazdasági minisztériumok valamelyike. Ezért ezen a kérdésen mi oly módon próbálunk segíteni — s a Minisztertanács ilyen határozatot már hozott is — hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtó bizottságai tervjavaslatot készítenek a Minisztertanács számára. A Minisztertanács az egyes minisztériumok tervjavaslataival együtt hagyja jóvá a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok tervjavaslatait is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit komplexen, együttesen tudjuk elbírálni. Persze, ha segít is ez a módszer, mindazt a sok — valószínűleg jogos — kérést, amit Rchátz elvtárs Péccsel, Földvári elvtárs pedig Borsoddal kapcsolatosan vetett fel, nem fogja tudni teljesíteni. Ezek megoldására idő kell. A kérdések egy része azonban olyan, amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdésnek tartom például Pécs vízellátásának megjavítását. Ezután arról a jogos bírálatról beszélt Hegedűs elvtárs, mely a Minisztertanács munkáját a beruházások körüli mulasztások miatt érte. Konkrét példákkal támasztotta alá a beruházások jelenlegi jóváhagyási rendszerének tarthatatlanságát. Kikai jelentette, hogy a Minisztertanács ismeri ezeket a hibákat, és ezért a jövőben a Minisztertanács csak a legfontosabb beruházások jóváhagyásának jogát tartja magának fenn, a többit az illetékes miniszterek hatáskörébe utalja. Ez egyszersmind módot ad arra, hogy a valóban legfontosabb építőipari beruházásokra központosítani tudjuk erőinket. Földvári elvtárs felvetette még — folytatta Hegedűs elvtárs — hogy falun több olyan panasz van, amit gyorsabban kellene orvosolni. Ebben sok az igazság, de ezeknek a kérdéseknek az orvoslása nagymértékben a helyi szervektől függ. Ezt nem azért mondom, mintha a felelősséget egyszerűen a helyi szervekre akarnám hárítani. Végső fokon minden hibáért, amit a helyi szervek elkövetnek, a Minisztertanács is felelős. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy sok lehetőséget nem használnak ki helyi szerveink az ilyen panaszok orvoslására. Itt van például a húsellátás kérdése. Az egyes falvak között nagy aránytalanság van. Ahol a földművesszövetkezetek jól dolgoznak, ott a húsellátást megoldottnak lehet tekinteni; szinte minden héten van friss hús. Ahol helyi szerveink nem fordítanak elég gondot a földművesszövetkezetekre, mellékes kérdésnek tekintik munkájuk megjavítását, ott a húsellátás nincs biztosítva. A Minisztertanácsnak az a véleménye, hogy feltétlenül biztosítani kell — különösen nyáron ősszel tavasszal — a falu friss hússal való ellátását. Többek között ez a legfontosabb feltétele annak hogy baromfi begyűjtési terveinket — és hozzáteszem: baromfi exportterveinket — teljesíteni tudjuk. Mert ha nincs friss sertéshús a faluban, akkor természetes, hogy több baromfit esznek a dolgozó parasztok. Nekünk az az érdekünk, hogy a falu húsellátása biztosítva legyen, de ennek nem az a módja, hogy a központi vágóhidakra, mondjuk Budapestre még több sertést hozzunk be s innen szállítsuk le mondjuk Szabolcs megye valamelyik községébe. A megoldás az, hogy a faluban a földművesszövetkezetek segítségével hizlaljanak több sertést és több sertést vágjanak ott a helyszínen. Az adó- és begyűjtési panaszok egy része olyan, amelyeknek eredete a zene, a félmegoldás inkább fékezi a fej-׳ lődést, s ami végzetes lehet, a bizonytalanságot állandósítja. Ugyanakkor ez, vagy az ehhez hasonló helyzetmegítélés egyeseknél olyan káros és kártékony meggyőződést is szül, hogy a párt és államvezetés személyi összetételénél fogva képtelen úrrá lenni a nehézségeken. Ezekre a nézetekre csattanós választ adott a Központi Vezetőség júniusi plénuma, s új helyzetet teremtett az irodalmi életben is. A kibontakozásra minden remény megvan, ennek jelei máris mutatkoznak. Biztosra, lehet venni, hogy a nézetettérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz, s ezt művek is fogják bizonyítani — mondotta befejezésül Urbán Ernő. A Minisztertanács beszámolójához több hozzászóló nem jelentkezett. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a vitában elhangzottakra Hegedüs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke válaszolni kíván. A képviselők igen nagy érdeklődéssel hallgatták a Minisztertanács elnökének a vita során készített jegyzeteiből elmondott válaszát: ■,deleteinkben, törvényeinkben keresendő. Ezekkel a kérdésekkel a Minisztertanácsnak kell foglalkoznia és foglalkozunk is velük. Most például nagy gonddal dolgozunk a begyűjtési törvény módosításán, fenntartva a begyűjtés mennyiségének jelenlegi kereteit. Ez a törvény a legközelebbi ülésszakon az országgyűlés elé kerül. Ebben a törvényben sok panaszt akarunk orvosolni. Nagyon sok olyan panasz van azonban, amelynek oka az, hogy helyi adó- és begyűjtési szerveink, a tanácsok végrehajtó bizottságai nem dolgoznak elég emberségesen, nem intézkednek a felmerült panaszokkal kapcsolatban. Itt szeretném felvetni azt a kérdést, amelyre Orbán elvtárs is utalt. A Minisztertanács beszámolójában és a központi vezetőségi ülésen Gerő elvtárs, a politikai beszámolóban is helyesen megvédte az államapparátus dolgozóit. Ha nem bíznánk államapparátusunk dolgozóiban, akkor nem volna szabad a bürokratikus kötöttségeket csökkenteni, akkor nem volna szabad szabad kezet adnunk. De mi bízunk államapparátusunk dolgozóiban és ezért bátran és határozottan akarunk azon az úton haladni, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak, azok elnökeinek és igazgatóinknak sokkal nagyobb ,hatáskört adunk. Nagyon helyeslem azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselőtársak az egyszerűsítéssel kapcsolatban elmondottak. Ezek a javaslatok mind abban az irányban haladnak, hogy megfontoltan nyúljunk hozzá az államapparátus munkájának megjavításához. Az egyszerűsítést ne tekintsük egyszerűen rubrikák megszüntetésének, hanem az egyszerűsítéssel együtt hajtsuk végre a szocialista demokratizmus fejlesztését és államapparátusunk bizonyos mértékig új módszereinek kifejlesztését. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy végezetül a Minisztertanács nevében megköszönjem a bizalmat, amely a Minisztertanács munkája iránt a hozzászólásokban megnyilvánult, megköszönjem azt a bizalmát, hogy 3 felszólaló képviselőtársak egyetértettek a Minisztertanács beszámolójával és elfogadták a beszámolóban felvetett terveket, elgondolásokat. Engedjék meg, hogy megköszönjem azt a bizalmat is, amely abban nyilvánult meg, hogy a képviselőtársak bátran bírálták a Minisztertanács munkájának fogyatékosságát. A bizalomnak ez a megnyilvánulása segíti a Minisztertanácsot abban, hogy munkáját jobban végezze. Biztosítom a tisztelt Országgyűlést, hogy a Minisztertanács minden tagja és a Minisztertanács egésze is teljes erejével, tudásával és tehetségével azon lesz, hogy az előttünk álló feladatokat, népgazdaságunk fejlesztése, az életszínvonal emelése, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése érdekében sikerrel oldjuk meg. (Taps.) Hegedűs elvtárs válasza után ismét az országgyűlés elnöke vette át a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolójával kapcsolatban a következő határozati javaslatot terjesztem az országgyűlés elé. Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a Minisztertanács beszámolóját az 1955 novemberi ülésszak óta kifejtett tevékenységéről, és egyetért azon elgondolásokkal és tervekkel, amelyeket a Minisztertanács beszámolója az ipar, s a mezőgazdaság további fejlesztésére, a gazdasági vezetés megjavítására, a dolgozó nép anyagi és műveltségi színvonalának emelésére, az állami és a gazdasági élet demokratizmusának széleskörű kibontakoztatására javasol. Az országgyűlés teljes mértékben helyesli és jóváhagyja a kormány külpolitikai tevékenységét, megbízza a Minisztertanácsot, hogy az államok közötti együttműködés ma már széles körben elfogadott, ismert alapelve alapján határozottan és következetesen folytassa külpolitikai tevékenységét, erősítse testvéri együttműködésünket a szocialista világrendszer országaival, s mindenekelőtt a Szovjetunióval, továbbá a szocializmust építő Jugoszláviával, valamint minden békeszerető országgal. Az országgyűlés felhívja a kormányt, hogy a jövőben is tegyen meg minden tőle telhetőt a nemzetközi feszültség csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében, s biztosítsa, hogy országunk képviselete az Egyesült Nemzetek Szervezetében is elősegítse a magasztos cél elérését, a népek közötti barátságot, a tényleges leszere (Folytatás a 3. oldalon.) kell fedeznünk. Szükségünk van arra, hogy külkereskedelmünk időben teljesítse behozatali kötelezettségét, hogy évi termelési tervünk teljesítését ne gátolja importalapanyag hiánya. Szükségesnek tartom néhány szóval megemlíteni a hengerelt acélellátáshelyzetét is. Annak ellenére, hogy kohászati üzemeink az elektroacél kivételével 1955 óta rendszeresen teljesítik termelési tervüket és a hengereltacél-ellátás a korábbi időszakhoz képestjavulást mutat, még mindig nem kielégítő. Ahhoz, hogy a második félévben biztosítva legyen az ütemes termelés, többek között szükséges, hogy kohászatunk legalább 92—93 százalékos programszerűséggel dolgozzon és a külkereskedelem is maradéktalanul az ipar igényeinek megfelelő ütemben teljesítse feladatát. Az anyaghelyzeten bizonyos mértékig segíteni fog az anyaggazdálkodás túlzott centralizációjának megszüntetése is. Hegedűs elvtárs ismertette, hogy a Minisztertanács milyen intézkedéseket tett és kíván tenni az anyagellátás megjavítására. Ezeken az intézkedéseken túl szükséges az, hogy az anyagellátás megjavítását országos üggyé tegyük. A pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek és az állami szerveknek össze kell fogniuk és szervező-felvilágosító munkával, valamint a szükséges gazdasági intézkedések megtételével kell elősegíteniök az anyagellátás megjavítását. Fel kell használni a cél elérésére a szocialista munkaversenyt is. Tisztelt Országgyűlés! A nemrég nyilvánosságra hozott második ötéves terv irányelvei, melyeket a MaAz 1954-ben megalkotott tanácstörvény, amely megszüntette a tanácstagok lajstromos választását és helyébe területi alapon a személy szerinti választás elvét állította, osztatlan megelégedést váltott ki dolgozó népünk legszélesebb köreiben. A megválasztott tanácstagok megválasztásuk folytán közvetlenebbül érezték választókerületük lakosainak bizalmát. A tanácstagoknak ez a lelkesedése azonban, amelynek éltető ereje a választók bizalma és rendszeres támogatása, a tanácstagok egy részénél nem bizonyult tartósnak, ami egyre inkább érezhetővé vált a tanácsüléseik látogatottságának csökkenésében, a határozatképtelen tanácsülések számának emelkedésében és a választókerületi munka elhanyagolásában. E kérdésről tartott ankétok a maguk valóságában tárták fel ahibák okait. Egyes VB-vezetők sok esetben egyszerűbbnek tartották csak a végrehajtó bizottság tagjaival, vagy a munkatársak bevonásával megoldani a feladatokat és elhanyagolható többletmunkának tekintették a tanácstagokra való támaszkodást. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai frissítően hatottak tanácsaink életében is. Feladatunk világossá vált: gyár Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megtárgyalt és elfogadott, dolgozó népünk egyetértésével és megelégedésével találkoztak. Azok a gazdasági célok amelyeket pártunk és kormányunk maga elé tűz, amelyek a második ötéves terv irányelveiben öltenek testet, reális és megvalósítható feladatok. Ezt a megállapítást igazolja az irányelvek vitája során beérkezett több tízezer javaslat és észrevétel is. A pártunk, államunk, dolgozó népünk előtt álló gazdasági feladatok sikeres megvalósításának döntő előfeltétele, hogy minden ingadozás nélkül folytassuk az ország, ezen belül a gazdasági élet és a gazdasági vezetés demokratizálását, s ezen keresztül biztosítsuk a magasabb színvonalú gazdasági vezetést. A termelés jobb megszervezése s a dolgozók egyre növekvő anyagi szükségleteinek minél jobb kielégítése megköveteli a gazdasági életben a már eddig megtett intézkedések után is még meglevő túlzott centralizálás fokozatos kiküszöbölését. Természetesen ezt átgondoltan és megfontoltan kell végrehajtani, ügyelve arra, hogy a gazdasági élet demokratizmusának fejlesztésére irányuló munkánk átmenetileg se okozzon za■várt a termelés rendjében és folyamatosságában. Népünkben nagy alkotó erők rejlenek. Feladatunk ezek felszínrehozása és a nép, a szocialista haza érdekében való felhasználása. Kevesebb lenne nálunk a hiba és a hiányosság, ha sokan még ma is nem becsülnék le a dolgozók alkotó energiájában levő nagy lehetőségeket, hanem ehelyett megszívlelnék a sok helyes javaslatot és intő, bíráló szót. Feltétlenül helyes, hogy építünk a szocialista öntudatra, hazafiasságra, a szocializmus ügye iránti odaadásra, mert ez hatalmas erő. De ezenkívül szükséges, hogy felhasználjuk az anyagi érdekeltséget, mint gazdaságunk fejlesztésében fontos előrevivő erőt. E téren már értünk el eredményeket, de ezek nem kielégítőek. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a Minisztertanács Hegedüs András elvtárs által előterjesztett beszámolója hűen tükrözi a Minisztertanács elmúlt hónapok során kifejtett tevékenységét s mivel azok a célok, amelyeket a Minisztertanács az elkövetkezendő hónapokban maga elé tűz, megfelelnek a Magyar Dölgőzök Pártja Központi Vezetősége határozatainak, a beszámolót elfogadom, s a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) Ezután Kiss Imre felszólalására került sor, minden rendelkezésünkre álló eszközzel növelni népünk részvételét az állami munkában. Kiss elvtárs ezután egyes tanácsfunkcionáriusok helytelen munkamódszereiről beszélt, majd arról szólt, hogy a tanácsok gazdasági önállóságát egyes minisztériumok nehézkessége akadályozza. A Belkereskedelmi Minisztérium például — mondotta — nem sok hajlandóságot mutat a Balaton környéki vállalatok leadására. A minisztériumi vállalatok kivételezetten jobb áruellátása igen gyakran nemcsak a tanácsi vállalatokra, hanem a lakosságra nézve is sérelmes. Amíg például a Csemege Vállalat megyénkben levő két üzlete erre a negyedévre 300 kilogramm citromot pett, addig a tanács kiskereskedelmi boltokra mindössze 20 kilogramm jutott. Befejezésül arról beszélt, hogy a Balaton földrajzi és természeti egységet képez, mégis két megye és öt járás osztozik a területén, közigazgatása nem egységes. Ez az idegenforgalom a belföldi üdülés, a közlekedés, az ellátás szempontjából hátrányos. Kérte a kormányt, hogy a területrendezésnél ezt vegye figyelembe. Kiss Imre: Vonjuk be bátrabban a munkába a tanácstagokat Molnár Ernő: A szocialista demokrácia fejlesztése összefügg a bürokrácia elleni harccal Szünet után az elnök elsőnek Molnár Ernő képviselőnek adta meg a szót. Molnár Ernő hangsúlyozta, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése összefügg a bürokrácia elleniharccal. Üdvözölte a bürokrácia ellen megindult széleskörű küzdelmet, s példákkal illusztrálta, milyen súlyos károkat okoznak a népgazdaságban ma is a lélektelen, bürokratikus módszerek. Majd a takarékosságról szólva javasolta a Minisztertanácsnak, hogy az egyes minisztériumok a második ötéves terv részletezett beruházásait is vitassák meg az érdekelt helyi szervekkel, hogy minden forint oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. Felszólalása további részében Molnár Ernő, a helyi szervek önállóságáról szólva, elmondotta, hogy választókerületében, a budapesti III. kerületben, a Közlekedésügyi Minisztérium meg akarja építtetni a hármashatárhegyi függővasutat; a kerület lakói helyeslik a tervet, de megvalósítását, véleményük szerint, elég lenne a harmadik ötéves terv vége felé elkezdeni. A függővasút építése több mint 11 millió forintba kerülne, s ebből a pénzből 150—200 lakást lehetne építeni, ami sokkal égetőbb szükségletet elégítene ki a kerületben. Molnár Ernő végül hangsúlyozta: — A dolgozó nép életszínvonalának emelése most attól függ, hogy mennyivel termelünk többet, jobban és olcsóbban.. Építenünk kell egyebek között az emberek tudatában végbement fejlődésre is. Az életszínvonal kérdését néhány éve még általában így vetették fel: ״ adjatok több pénzt, mert a mai keresetből nem tudunk megélni'’. Ma így hangzik a követelés: ,,jobban akarunk élni, ezért biztosítsatok jobb munkafeltételeket és mi megteremtjük az országnak és magunknak a szebb, gazdagabb életet!”. SZERDA, 1956. AUGUSZTUS 1