Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1956-09-01 / 243. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A SZABAD NÉP A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM ARA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1956. SZEPTEMBER 1 Mezőgazdaságunk szemléltető iskolája írta: Matolcsi János földművelésügyi miniszter Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás lassan már­­hagyományossá válik hazánkban. Megnyitását nemcsak a kiállítási verseny részvevőinek népes tábora várja,­­hanem az ország városi és falusi lakosságának jelentékeny része is. A falvak népe — élve a ked­vezményes utazási lehetőséggel — a legtávolabbi járásokból is eljön, hogy megnézze a mezőgazdaság legújabb eredményeit, hogy megismerje a leg­utóbbi kiállítás óta sikeresen alkal­mazott, bevált új termelési módsze­reket. Igen örvendetes, hogy a föld­művelők tízezrein kívül a városok ipari munkásai és az értelmiségiek is érdeklődnek a mezőgazdaságban folyó munka iránt, készülnek a kiál­lítás meglátogatására. Pártunk Köz­ponti Vezetőségének határozatából megértették, hogy az életszínvonal emelésének egyik legfontosabb felté­tele: a mezőgazdasági termelés fel­lendítése. A kiállításon az idén is ott vannak a legjobban gazdálkodó állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek, gép­állomások, erdőgazdaságok, valamint a dolgozó kis- és középparaszti gaz­daságok — a kiállítási verseny győz­tesei, akik a mezőgazdaság külön­böző ágaiban kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. A kiállítás egyik célja, hogy mindenki számára ért­hető módon, szemléltetően mutassa meg mezőgazdaságunk fejlődését, azokat az új agrotechnikai, állatte­nyésztési eljárásokat, amelyekből a mezőgazdaság dolgozói tanulhatnak. Népgazdaságunk érdekei is meg­kívánják a legjobb módszerek el­terjesztését, mert hazánk népének jó ellátása több kenyeret, húst, tejet, gyümölcsöt kíván. E módszerek meg­ismerése és alkalmazása a termelő­szövetkezeti tagoknak s egyénileg gazdálkodó parasztoknak is érdeke, mivel csak a többtermelés révén nö­vekszik gazdaságuk jövedelme. Különösen időszerű a mezőgazda­­sági tudomány vívmányainak, a leg­fejlettebb termelési módszereknek az ismertetése most, amikor a mezőgaz­daság dolgozói a munkásosztály és az értelmiség hatékony segítségével hozzáfogtak a második ötéves terv végrehajtásához. A terv a mezőgaz­daságban a termelés 27 százalékos növelését irányozza elő. Ez a cél nem elérhetetlen, hisz a kiállításunkon szereplő termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok, egyéni parasztok, két­szer, sőt háromszor olyan nagy hoza­mokat értek el, mint az átlagos szín­vonalon termelő gazdaságok. A kiál­lításon részvevő karcagi Béke Tsz 53 holdon 24,8 mázsa, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság 85 holdon 22,4 mázsa, Apró Péter ercsi dolgozó pa­raszt négy holdon 18,3 mázsa búzát termelt holdanként. Természetesen ezek kiemelkedő eredmények, de mu­tatják a mezőgazdaságunk fejleszté­sében előttünk álló nagy lehetőséget. E célt szolgálja a tenyészállatok he­lyes kiválasztásának, a szakszerű ta­karmányozásnak és a betegségek el­leni védekezésnek a bemutatója is. A mezőgazdaság, dolgozóinak a kiállítás a lehetőségek megmutatásá­val, a helyes talajművelés, a trágyá­zás, a vetésforgó, a jó minőségű, ne­mesített vetőmag, a növényi kártevők elleni védekezés megismertetésével kíván segítséget nyújtani a második ötéves terv megvalósításához. Állattenyésztésünk színvonalának fejlődését mutatja: a kiállított állatok termelékenysége lényegesen nagyobb, mint a korábbi kiállítások bármelyi­kén volt. 1954-ben tízezer liternél több tejet adó tehén nem volt a kiál­lításon, s 1955-ben is csak egy tíz­ezer literen felül termelő tehenet ve­hettek szemügyre a látogatók. Az idén már 12 olyan tehén „szerepel” a kiállításon, amelynek 365 napi tej­termelése meghaladja a tízezer kilót. A Fány nevű tehén pedig 12 527 kiló, 3,7 százalékos zsírtartalmú tejet adott egy esztendő alatt. Az egész magyar mezőgazdaság fejlődésén belül különösen figyelem­re méltó és örvendetes, hogy az ál­lami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek ezen a kiállításon is szem­betűnő eredményekkel hirdetik a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Az idén kenyérgabonából az állami gaz­daságok holdanként csaknem 300 kilóval, a termelőszövetkezetek pe­dig 140 kilóval termeltek többet, mint az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok. Ha ehhez még hoz­závesszük, hogy a termelőszövetke­zetek még egyáltalán nem aknázták ki mindazt a lehetőséget, amit a nagyüzemi társasgazdálkodás nyújt, még világosabbá válik mindenki előtt: a dolgozó parasztság felemel­kedésének egyetlen biztos útja a ter­melőszövetkezeti út. Az olyan korszerű nagygépek, mint a kiállításon bemutatott DT—413-as, M—25-ös traktor, továbbá a gabona-, a kukorica-, a silózó kombájn — a kisüzemi gazdaságokban nem alkal­mazhatók gazdaságosan. Az a segít­ség, amit pártunk, államunk a mező­­gazdaságnak nyújt, csak akkor ered­ményezi a termelés fellendülését, ha a szakemberek s a dolgozó parasztok egyaránt bátran követik a legjobbak példáját, ha szakítanak az elavult termelési módszerekkel és azon lesz­nek, hogy a mezőgazdaság gyakorla­tában mindenütt megvalósuljanak a tudomány vívmányai. A múlt években rendezett mező­­gazdasági kiállítások jelentősen hoz­zájárultak mezőgazdaságunk fejlődé­séhez. Noha ez számokkal nem fe­jezhető ki, tudjuk, hogy sok állami gazdaság, termelőszövetkezet és egyé­ni gazda éppen a kiállítások hatásá­ra tért át újfajta, neves tudósaink által kikísérletezett termelési mód­szerekre. Kiállításaink feltétlenül szerepet játszottak a négyzetes ku­koricavetés, a vegyszeres gyomirtás elterjesztésében, az Egerszegi-féle aljtrágyázás megismertetésében és ami ugyancsak fontos, nem egy dol­gozó paraszt a kiállításon megismert szövetkezeti eredmények láttán vá­lasztotta a közös nagyüzemi gazdál­kodás útját. Azt mondhatjuk tehát, hogy kiállításaink eredményei végső soron több vagon búzában, húsban, sok ezer hektoliter tejben, valamint a termelőszövetkezetek mennyiségi és minőségi fejlődésében mutatkoznak meg. Mindezért elismerés illeti a ter­melőszövetkezeti tagokat, az állami szektor dolgozóit, az egyénileg gaz­dálkodó parasztokat, a szakembere­ket és nem utolsósorban a tudósokat, akik szakismereteiket, erejüket lat­­bavetve, nagy jelentőségű, úttörő munkát végeznek mezőgazdaságunk fellendítéséért. Kötelességemnek ér­zem, hogy ez úton is köszönetet mondjak mindazoknak, akik kiemel­kedő termelési eredményeikkel kiál­lításunk sikeréhez hozzájárultak. Egész dolgozó népünk nagyra becsü­li mezőgazdaságunknak azokat a dolgozóit, akiknek lelkesítő példája irányt mutat ahhoz, hogy gyorsab­ban fejlődjék a kenyérgabona, a ku­korica, a lucerna, az ipari növények, a zöldségfélék termesztése, a szőlő- és gyümölcskertészet s az állatte­nyésztés. A mezőgazdaság dolgozói ily módon segíthetik elő országunk­ban a jólét növekedését. A szeptember 2-án megnyíló me­zőgazdasági kiállításra szeretettel várjuk az ország dolgozó népét. Re­méljük, hogy a látogatók nem fog­nak csalatkozni és az idei kiállítás kielégíti társadalmunk valamennyi rétegének érdeklődését, sőt a szóra­kozni vágyó közönség igényeit is. Hisszük, hogy ez a kiállítás újabb lendületet ad mezőgazdaságunk fej­lődéséhez. ­ Novemberig felépül az Erzsébet királyné úti új lakónegyed Zuglóban, az Erzsébet királyné útja, a Dorozsmai utca és az Uzsoki utca által határolt területen két és fél évvel ezelőtt kezdték meg egy új lakótelep építését. A Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat tavaly augusztusban 126 tágas, összkomfor­tos, világos lakást épített fel; a tele­pen négy üzlethelyiséget is létesítet­tek. A munka azóta is gyors ütemben halad s novemberig újabb 14 két­emeletes épülettel bővül a lakótelep; összesen 215 egy- és kétszobás össz­komfortos lakást készítenek, s ezeket, folyamatosan adják át a beköltözők­nek. Épül egy-egy ruhatisztító és ci­pőjavító üzlet, két élelmiszerbolt, a Dorozsmai utcai oldalon pedig 150 kisgyermek részére bölcsődét és óvo­dát létesítenek A telep Róna utca felé eső oldalán nyolctantermes, jól felszerelt iskola készül, jövőre már ide járhatnak a telepi lakók gyerme­kei. A 341 lakásos, szép, új villanegyed harmonikusan illeszkedik bele a kör­nyezetbe: mindenfelől zöldlombú fák övezik az új negyedet, amelynek a közlekedése is kielégítő, hiszen a 65- ös és 67-es villamossal vagy a 25-ös autóbusszal — mindegyik sűrű já­ratú — könnyen megközelíthető. Megoldódik Pesterzsébet, Kü­lső-Ferencváros és Kőbánya üzemeinek ipari vízellátása Pénteken megkezdték a vízkivételi­ mű heszonjának süllyesztését Jelentős állomáshoz érkezett tegnap második ötéves tervünk egyik fontos alkotásának, a Pesterzsébet, Külső-Ferencváros és Kőbánya gyárai ipari vízellátására szolgáló vízműnek az építkezése: megkezdték a víz­kivételi­ mű hatalmas keszonjának süllyesztését. (Tudósítónktól.) Pesterzsébet, Kü­lső-Ferencváros és Kőbánya nagy ipari üzemeinek régi problémája a vízhiány. E jelentős ipari körzetek vízellátása ugyanis annyira rossz, hogy a télen nem egy üzem kénytelen volt több napra is leállni emiatt. A második ötéves terv folyamán — nagyszabású vízmű léte­sítésével — végképpen megoldják ezt a problémát. A már javában folyó építkezés során tegnap megkezdték a vízkivételi­ mű keszonjának sül­lyesztését. A vasbetonból készült, hatalmas­­ keszont szinte milliméterről milli­méterre, végtelen gondossággal és óvatossággal körülbelül hét méter mélyre süllyesztik a soroksári Duna­­ág vízszíntje alá. Ez a szivattyúház — az ugyancsak megépülő pár­jával együtt — naponta mint­egy 90 000 köbméter ipari vizet szolgáltat majd , a gyáraknak. A víz 40 kilométer hosszú csőhálóza­ton keresztül fog eljutni felhasználá­si helyére. A vízmű építésével nem­csak azt érik el, hogy mentesítik a Városi hálózatot és így körülbelül 20—25 ezer köbméter ivóvizet szaba­dítanak fel a lakosság részére, ha­nem jelentős összeget is megtakarí­tanak, mert a Dunából szivattyúzott víz feleannyiba kerül, mint a Ká­­posztásmegyerről ideérkező tisztított ivóvíz. Mivel a gyárak vízfogyasztása nem egyenletes, hanem többnyire lökésszerű, az egyenletes adagolás, illetve a csúcsforgalom idején a többlet biztosítására két, egyenként tíz­ezer köbméteres tárolómedencét és egy ezer köbméteres víztor­nyot is építenek. A mintegy százmillió forintba ke­rülő építkezésnél figyelemmel van­nak arra is, hogy a következő évek­ben és évtizedekben az említett gyárnegyedek újabb gyárakkal és üzemekkel népesednek be, ezért a vízmű kapacitása olyan nagy lesz, hogy a később megépülő ipartelepe­ket is el tudja majd látni a szüksé­ges vízzel. Újabb kísérleti atomrobbantást hajtottak végre a Szovjetunióban A TASZESZ közleménye Augusztus 24 és 30 között kísérleti atomrobbantásokat végeztek a Szovjetunióban. E próbarobbantásoknak az előbbiekhez hasonlóan az a cél­juk, hogy tökéletesítsék az atomfegyvert és kidolgozzák újabb típusait a hadsereg különböző fegyvernemeinek felszerelésére. A Szovjetunióban rendszerint nagy magasságban végzik a kísérleti atomrobbantásokat. Ez lehetővé teszi, hogy jelentősen csökkentsék a rádió­aktív csapadékot. Ugyanebből a célból a legminimálisabb mennyiségű rádióaktív anyagot használják a kísérleti töltetekben. A szóban forgó kísérleti atom­robbantásokkal kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták az aláb­biak közlésére: A szovjet kormány békepolitikájá­tól vezérelve, több ízben javaslatot terjesztett az ENSZ elé az atom- és hidrogénfegyver feltétel nélküli be­tiltására. A Szovjetunió kormánya 1856 tavaszán javasolta, hogy az atom- és hidrogénfegyverrel rendel­kező államok a leszerelés egyéb kér­déseivel kapcsolatos megállapodá­soktól függetlenül kötelezzék magu­kat e fegyverfajták kipróbálásának beszüntetésére. Egy ilyen megállapodás az első lépést jelenthetné az atomfegy­ver betiltásához és megsemmisí­téséhez és elősegítené az államok közötti bizalom megszilárdulását. Az Egyesült Államok vezetői a szovjet atomrobbantásokra hivatkoz­va, hangoztatják, hogy létre kell hozni az atomerő nemzetközi ellenőr­zését. A szovjet kormány úgy véli, hogy nincs szükség a kísérleti atom­robbantások semmiféle speciális el­lenőrzési rendszerére, minthogy a modern technika eszközei lehetővé teszik a világ bármely részén végzett atomrobbantás felfedezését. Ismeretes azonban, hogy az Egye­sült Államoknál és néhány más nyu­gati államnál a szovjet kormánynak ez a javaslata — csakúgy, mint az atom- és hidrogénfegyver betiltására vonatkozó javaslat — sem talál támo­gatásra. Az is ismeretes, hogy az Egyesült Államokban és Angliában ebben az esztendőben kísérleti atom- és hidrogénfegyver-robbantásokat vé­geztek. A szovjet kormánynak számol­nia kell ezzel a körülménnyel és biztonságának érdekeiből kiin­dulva, kénytelen kellő figyelmet fordítani a kísérleti atomrob­bantásokra. Mindazonáltal a szovjet kormány a továbbiakban is kész lankadatlan erőfeszítéseket tenni, hogy nemzet­közi megállapodás jöjjön létre az atomfegyver gyártásának, tárolásá­nak és alkalmazásának teljes meg­tiltására, valamint az e fegyverrel végzett kísérleti robbantások betiltá­sára vonatkozólag. A szovjet kormány ugyanakkor minden eszközzel fokozza az atom­erő békés célokra való felhasználása céljából k sfu­gárt utatásokat, ... Huszonhét gyermekotthon nyitja meg kapuit vasárnap Szeptember 2-án lesz a fővárosi álta­lános iskolák tanévnyitója azon gyerme­kek részére, akiket felvettek a gyermek­­otthonokba. Huszonhét ilyen gyermek­­otthont létesítettek, az otthonokban 500 dolgozó szülő gyermekét helyezték el. További ezerötszáz állami gondozott gyermek foglalja el a helyét állami inté­zetekben, ezek részben árvák, vagy a szülők nehéz szociális körülmények kö­zött élnek. Az állam teljesen díjtalanul látja el őket mindennel. Nyolcezer holdon telepítenek gyümölcsöst az ősszel a termelőszövetkezetek Termelőszövetkezeteink az idén ősszel, a tavalyinál mintegy 25 szá­zalékkal nagyobb területen, 8000 hol­don ültetnek különböző fajtájú cse­metéket, mindenekelőtt almát, szilvát és kajszibarackot. Új szövetkezeti gyümölcsöst nagyobbrészt­ Szabolcs, Fejér, Bács és Pest megyében telepí­tenek. Az őszi telepítésekhez szükséges 850 000 facsemete az állami faisko­lákban rendelkezésre áll; amint a kis fák elhullatják leveleiket, a Szőlőolt­vány- és Facsemeteforgalmi Vállalat megkezdi a szállítást. (MTI) Magyar dolgozók készítik és szerelik a moszkvai lenin-stadion eredményhirdető berendezését Az augusztus elején Moszkvában meg­nyílt Lenin-stadion eredményhirdető­ be­rendezése magyar mérnök terve alap­ján, hazánkban készül. A moszkvai nagystadion eredmény­jelző táblái egyenként 10 sorosak lesz­nek, egy-egy sorban 30 betűből álló szó fér el. A 21 ezer égőből álló vezérlő­­berendezés egyszerre hirdeti majd az eredményeket cirill és latin betűkkel. Az Épületvilágításszerelő Vállalat és a Vil­lanyszerelő Segédipari Vállalat dolgozói november elejére készülnek el a beren­dezéssel, s a jövő év májusáig fel is sze­relik a stadionban. (MTI) ­ Az „érdekeltek“ véleménye. ^ Fiatalok hozzászólásai az ifjúsá­gi vitához. (2. oldal) Terényi Éva: Mi történt a Lőrinci Hengerműben. (2. oldal) Horváth Mihály: Az apák mester-­­ségét tanulják. (2. oldal) A MAI SZAMBAN Rudnyánszky István: Kit „véde­nek“ és­­ kit fenyegetnek Cip­rus szigetén a francia csapatok? (3. oldal) Gyulai István: Az olajszállítás és Szuez. (3. oldal) Zala Tamás: Rasputin a Soest­­dijk-palotában. (3. oldal) Kuczka Péter: A visszaeső bűnös — O. Henry novellái. (4. oldal) György István: Ahol a háziasszo­nyok gondjait enyhítik. (4. ol­dal) A megyei tanács kapja meg a szolnoki honvédkórházat A 25 ágyas, korszerűen felszerelt szolnoki honvédkórházat október 1 -ével átadják a Szolnok megyei ta­nácsnak. Az új intézménnyel csök­kentik a megyei kórház túlzsúfoltsá­gát. Negyvenezer új távbeszélő állomást kapcsolnak be 1960-ig Budapesten A második ötéves terv Irányelvei sze­rint a fővárosban a bekapcsolt állomá­sok számát 36 százalékkal kell emelni; ez mintegy 40 000 új távbeszélő-állomást jelent. Mivel a jelenlegi automata főköz­pontok csaknem teljesen telítettek, a fel­adatot részben a meglévő központok bővítésével, részben pedig újak építésé­vel oldja meg a posta. Dél-Buda távbeszélővel való ellátását az újonnan épülő lágymányosi központ, Kőbánya, Kispest és a IX. kerület igé­nyeit a Külső-Üllői úton felépülő, Pest északi részének távbeszélő-szükségletét az új zuglói központ, Óbuda igényeit pedig az újonnan létesítendő óbudai központ fogja kielégíteni. A lágymá­nyosi és zuglói telefonközpontokat 1959- re építik fel s ezek 1960-ban — egye­lőre 4000 — 4000 távbeszélőállomással — kezdik meg üzemüket. Az új ferencvá­rosi és óbudai központok 1960-ra ké­szülnek el s eleinte szintén 4000 — 4000 állomással működnek majd. A négy új távbeszélő-központ egyen­ként 40 000 állomás befogadására lesz alkalmas. 00000000cxx3000c00000000c>xxxxx300000c300000000cxxx)00 mOOOOOOQiyw»vvvv^fy>onOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOC ☆ László Sándorné a Divat Cipőgyárban az alkotmány­ mű­szak után is tartja 156 százalékos tel­jesítményét. ☆ Helytállnak a diósgyőri martinászok A diósgyőri Martin-acélmű dolgo­zói ebben az évben csak februárban — a kemény téli időjárás nehézségei miatt — maradtak el némileg ter­vük teljesítésétől. Azóta jól szerve­zett, ütemes munkával már több mint 5000 tonna acéllal tetézték meg augusztusig esedékes évi tervüket. Augusztus második felében — mi­vel elromlott az egyik kemence — az elmaradás veszélye fenyegette a martinászokat. A hét elejéig már több mint 500 tonna volt a hiány. A martinászok kemény erőfeszítéssel igyekeztek a jelentős hiányt pótolni, hogy adósság nélkül zárják augusz­tust. A lelkes küzdelmet siker koro­názta: a szerdától pénteken reggelig tartó két munkanapon a diósgyőri martinászok terven felül több mint 500 tonna acélt csapoltak és ezzel teljesen letörlesztették adósságukat. Gondos munkájukra mutat, hogy a selejt két százalékkal a megenge­dett szint alatt van. (MTI) 83 588 tonna szén terven A várpalotai és a nógrádi szénbá­nyászati trösztök dolgozói után a komlói és a Mátra vidéki bányászok is határidő előtt fejezték be augusz­tusi tervüket. Borsod kivételével a többi tröszt is kiemelkedő eredményt ért el csütörtökön és így a második félévre terven felül kért 300 000 ton­nából 83 588 tonna szén már a felszí­nen van. A bányásznapi verseny jutalmá­nak legfőbb esélyese a vasasi Petőfi­aknán dolgozó Benkő-brigád. A bri­gád átlagosan 135 százalékos teljesít­ménnyel dolgozik: az előirányzott 30 csille helyett műszakonként több mint 40 csille szenet termelnek ki, ígéretüket már pénteken reggeli­­magasan túlszárnyalva, tíz nap alatt, a bányászőrségen már 4458 tonna szenet termeltek terven felül a Do­rogi Szénbányászati Tröszt bányá­szai is. Az örménykúti fiatalok győztek Az Állami Gazdaságok Minisztériuma értékelte az ifjúsági cséplőcsapatok versenyét Az állami gazdaságok ifjúsági csép­lőcsapatainak versenyében csaknem 500 cséplőcsapat vett részt. Az Ál­lami Gazdaságok Minisztériuma érté­kelése szerint a versenyben első az Örménykúti Állami Gazdaság „Zalka Máté’“ ifjúsági cséplőbrigádja lett. A cséplőcsapat vezetője Kom­­lovszki János Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett felelős vezető. 1370 mm-es gép­pel 10 700 mázsa — 107 vagon — gabonát csépeltek el. A tavalyi győztes a Felsőnyomási Ál­lami Gazdaság if­júsági cséplőbrigád­ja. 8210 mázsás teljesítménnyel (szintén 1370 mm-es gép) a második lett. Harmadik Sajó Miklós cséplő­csapata (Keselyűhalom), negyedik Dózsa Lajos cséplőcsapata (Somodor­puszta), ötödik Csányi Mihály cséplő­csapata (Gsabacsüd). Új tanév kezdetén írta: Kónya Albert oktatásügyi miniszter Tanulni és tudni vágyó ifjú se­regek indulnak ma el az iskolák felé a városokban, a falvakban és a tá­voli tanyákon. Az első osztályok padjait ismét új nemzedék foglalja el: több mint 200 000 fiú és leány kezdi meg a tanulást az általános iskola első osztályában. A nyár folyamán a diákok és pe­dagógusok kipihenték a múlt tanév fáradalmait, s új erővel látnak munkához. Az eredményesebb mun­kát sok új intézkedés is elősegíti. Az általános iskolák alsó négy osz­tálya új tantervekkel, szép, új tan­könyvekkel lát a tanuláshoz. Hosz­­sz­ú előkészítő munka eredménye a most érvénybe lépő rendtartás, amely iskoláink életének fontos kér­déseit szabályozza. Átmeneti intéz­kedések csökkentik a felsőbb osztá­lyokban és a középiskolákban, egyetemeken a tanulók túlterhelését. Jelentős kezdeményezések indulnak a politechnikai képzés megvalósítá­sára. Éreztetik hatásukat azok­ az intézkedések is, amelyek növelik a tanácsok oktatási osztályainak, s az oktatási intézmények vezetőinek ön­állóságát. Új iskolák nyitnak kaput, közöttük több olyan, amely a lakos­ság, a szülők áldozatkész munkájá­ból jött létre. Ez a rövid, korántsem teljes fel­sorolás is mutatja: jelentős változá­­sookról van szó. Mindez önmagában mégsem tudná megmagyarázni azt a nagy várakozást, lelkes munkakész­séget, mellyel pedagógusaink az új tanévet várják, azt a sokféle tervet, elgondolást, javaslatot, amely őket is, nagyobb diákjainkat is, elsősor­ban egyetemi ifjúságunkat egyre szé­lesebb körben foglalkoztatja. Ennek a felélénkülésnek, bizakodó tervez­­getésnek és munkakészségnek for­rása — a közoktatás területén csak­úgy, mint az ország életének egészé­ben — pártunk Központi Vezetősé­gének júliusi és az értelmiségi mun­káról szóló határozata. Ezek a hatá­rozatok megmutatják az utat nagy feladataink teljesítéséhez; a pártegy­ség szilárd biztosításával megterem­tik a lehetőségét a szocialista de­mokrácia további kibontakozására, az alkotó ideológiai és tudományos élet felvirágzására, minden építő és kezdeményező erő összefogására. E határozatok megjelenése óta vi­szonylag rövid idő telt el. Nem volt lehetőség arra, hogy a sok-sok prob­lémát a pedagógusokkal, egyetemi oktatókkal részletesen megvitassuk. Bár történtek már egyes konkrét in­tézkedések — jelentőségével kima­gaslik eze­k közül az egyetemi, főis­­­kolai és tudományos dolgozók bérren­dezése, melyre kormányunk évi 48 millió forintot fordít —, mégis sok­­kérdés van, melyeket a tanév során kell kidolgozni és megoldani. Az egyik, talán a legelső közülük: az iskola, az oktatásügy helyzete, szerepe társadalmunkban. Sokszor elhangzott már a megállapítás: az is­kola akkor tudja megoldani felada­tait, ha munkája bizonyos értelem­ben közüggyé, az egész társadalom ügyévé válik. Ez az év e kérdésben olyan fejlődést hozott, mely optimis­tává tesz mindenkit, aki az oktatás területén dolgozik. A sajtó, a rádió a levelek tömege mutatja, hogy a fi­gyelem eddig nem tapasztalt mérték­ben fordul az iskolák problémái, ok­tatási anyaga, nevelési elvei és mód­szerei felé. Nagy segítséget jelent ez. A széles körből érkező javaslatok ha­tására emelték fel pl. 4500-ra a máso­dik ötéves tervben megépítendő tan­termek számát. A sajtóban folyó vita segít a kollégiumi rendszer, a poli­­technizáció s más fontos problémák megoldásában. Erre a segítségre to­vábbra is szükségünk vart az iskolák anyagi ellátottságának javítására, az iskolai munka és a társadalom igé­nyeinek, szükségleteinek összehango­lására. Fontos része a kérdésnek a párt­­és az állami szervek, valamint a pe­dagógusok közötti viszony. Pártunk határozata világosan állást foglal ebben a kérdésben is. Elítél minden szektás megnyilvánulást, megbecsüli a felszabadulás óta végzett jó mun­­kát, bátorítja az építő kritikát s a kezdeményezéseket. Ennek hatása sok helyen lemérhető már, de jelent­kezik még értetlenség is. Fontos fel­adata megyei, járási pártszerveink­nek, hogy a pedagógus szakszerve­zettel együtt találkozókat, megbe­széléseket szervezzenek a pedagógu­sokkal, hogy megismerve egymás problémáit, jó együttműködést ala­kítsanak ki. A pedagógusok, oktatók elsősorban iskolában végzett mun­kájukkal, de falujuk, városuk min­den fontos ügyével kapcsolatban mu­tassák meg, hogy méltók pártunk teljes bizalmára. Sokszor kérdik: nem lenne-e szük­ség egész iskolarendszerünk felül­vizsgálására. Igaz, sok probléma van iskolarendszerünk alakulásában, de itt is abból kell kiindulnunk, hogy a munkát nem elölről kell kezdeni, s különösen nem az eddigiek elve­tésével, hanem éppen eredményeink­ből kiindulva. A nyolcosztályos ál­talános iskola, az erre épülő közép­iskolai s egyetemi oktatásunk rend­szere helyes. Oktatási rendszerünk kialakult hagyományokra épül. Rész­leteiben azonban különösen a kö­zépiskolák területén nyugtalanító jelenségek is vannak. Nagy válto­zást igényel például tanító- és óvó­nőképzésünk, a képzés két év múlva már középiskolai érettségire fog épülni. Tanítóink általános művelt­ségének, kulturális színvonalának emelése szempontjából hatalmas je­lentőségű lépés lesz ez. Az új kép­zési forma tartalmát is az év folya­mán kell kidolgoznunk a gyakorló pedagógusok, s különösen a tanító- és óvónőképzős pedagógusok segítsé­gével. Nem tisztázott még eléggé a köz­vélemény előtt a gimnázium célja sem. El kell ismerni: ez abból is fa­kad, hogy a gimnázium tananyaga — bár maximalista és nagy túlter­heltséget okoz — nem felel meg mai követelményeinknek. A politechnikai nevelés kidolgozása, ezzel összefüg­gésben az általános műveltség tar­talmának kialakítása, a humán és a természettudományos-műszaki is­meretek aránya — ezek azok a kér­dések, melyek itt sürgetően felvetőd­nek. Saját kezdeményezéseink mel­lett a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok tapasztalatai segí­tenek bennünket, de találunk fel­használható értékes anyagot a kapi­talista országok iskoláinak életében is. A tanév folyamán országos ankét elé kívánjuk vinni e kérdéseket és elgondolásainkat. Széleskörű érdeklődés kíséri egye­temeink életét is. Egyetemeink eb­ben az esztendőben készülnek fel az ötéves oktatásra, de már átmene­tileg is lehetséges a legmerevebb kö­töttségek felszámolása, több szabad idő biztosítása, az elmélyült, tudomá­nyos igényű tanulás elősegítése. Ezen az úton tovább kívánunk ha­ladni , de el kell különíteni ma­gunkat a teljes tanszabadság polgári követelésétől. Egyetemeink a magas­fokú szakképzés műhelyei. Ez fe­lelősségteljes munka, s megkövetel előírt tanulmányokat is. Ezeket kell helyesen­­ kiválasztani s így kell a túlterhelést felszámolni. Emellett a speciális érdeklődés kielégítésére biz­tosítani kell szabadon választható előadásokat. Az új tanév elején tehát sokféle probléma vetődik fel. Nem szül-e ez bizonytalanságot? Határozottan vá­laszolhatunk — nem. Minden alap megvan ahhoz, hogy iskoláink az előző évekhez képest szervezetteb­ben láthassanak munkához, kiala­kultabb tananyaggal, elmélyültebb módszerekkel, magasabb igényekkel végezhessék hatalmas jelentőségű oktató-nevelő munkájukat. A felve­tődő problémák is jelzik azokat az új lehetőségeket, új fejlődési irá­nyokat, melyek megnyíltak oktatás­ügyünk belőtt, s melyek kihasználá­sára, a feladatok részletes kidolgozá­sára, a lehető legjobb megoldás ki­munkálására lelkesen vállalkozik minden igazi pedagógus. Vetik a rozsot a kecskeméti járásban Bács megyében már több száz hol­don földbe kerültek az őszi kalászo­sok. A kecskeméti járásban az őszi árpa mellett megkezdték a rozs veté­sét is. A Kerekegyházi Gépállomás körzetéhez tartozó tsz-ek földjén már több mint 130 holdat vetettek be. A fülöpházi Szabadság Termelőszövet­kezetben befejezték az őszi árpa v­­ését, s most a rozs vetésénél szorgo­kodnak a tagok. A kerekegyházi D­zsa Tsz-ben burgonya után kér földbe az árpa. A 40 holdas burgo­nyatáblán már meg is kezdték a le­takarítást. Előzetes számítások sze­rint több mint 120 mázsa lesz a ho­nankénti termés. A mezőgazdasági kiállítás sajtóbemutatóján felvonultatják a kiállításra érkezett állatokat

Next