Szabad Nép, 1956. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1956-09-01 / 243. szám
Az „érdekeltek" véleménye (Fiatalok hozzászólásai az ifjúsági vitához) ra Gyakori, hogy a felnőttek megbot- Pánkoznak egy-egy fiatal nyegle viselkedésén, bárdolatlan modorán, pallérozatlan magatartásán. Könnyen rámondják ilyenkor: „Igen, ilyen a mai fiatalság!* Nemcsak a felnőttek — mi, fiatalok is észrevesszük az ilyesmit társainknál, szégyenkezünk is miatta. De hát nem egyedül a fiatalságon múlik, hogyan viselkedik és gondolkozik. Nem én vagyok az első, aki szót emel amiatt, hogy nálunk jóformán senki sem foglalkozik a fiatalok modorbeli nevelésével. Ritka eset, hogy erről beszélnének velünk. Ezidáig még a DISZ-ben sem igen volt erről sZó. Különösen a fiatalok erkölcsi magatartásával kapcsolatban hallani sok kifogást. Szerintem erre különösen érvényes az, hogy nem mutatnak utat a fiataloknak, azok pedig ott keresnekmagyarázatot erkölcsi természetű problémáikra, ahol éppen tudnak. Nagyon tetszett nekem a Holnap már késő című olasz film, amely ezt a kérdést felvetette. S az erkölcsi kérdések megmagyarázásában hangsúlyozza a pedagógusok szerepét. Azt hiszem, ez helyes, de úgy gondolom, figyelembe kell vennünk, hogy nálunk kevés iskolába járnak együtt fiúk és lányok. Keveset tudok hozzátenni ehhez. Nem tudom, tisztázott kérdés-e nálunk, hogy ez a mai forma, vagy a koedukáció, fiúk és lányok, együttes nevelése a helyesebb. Úgy gondolom, több haszonnal járna, haa fiúk és lányok már az általános iskolában is együtt járnának — megismernék egymás tulajdonságait, nem esnének végletekbe egymáshoz való viszonyukban. Olvashattuk, hogy 1955-ben 1938-hoz képest 30 százalékkal több házasságot kötöttek, a válások száma viszont 138 százalékkal nőtt. Talán másként alakulna ez, ha megváltozna a mai nevelési rendszer... Ehhez természetesen hozzá kell tennem, hogy megnőne a pedagógusok szerepe és feladata azzal, hogy felügyelnének a fiukra és lányokra, segítenének eligazodni nekik az erkölcsi kérdésekben. Tudom, nehéz dolog volna — de ez nagyon fontos és szép feladat, szélnek, a hibás általánosítás vétkét követik el. Szó se róla, vannak köztünk, akiknek csak a pénz a fontos. Nem születtek ezzel a tulajdonsággal — a társadalom régi viszonyai hatottak rájuk, amelyeket — valljuk meg — nemritkán maguk a felnőttek közvetítenek. Hadd mondom el a magam példáját. Ötödéves orvostanhallgató vagyok. Ha végeztem, nem akarok klinikán maradni, egy-két évi vidéki kórházi gyakorlat után falura szeretnék menni körzeti orvosnak. Sokszor meghánytam-vetettem ezt magamban, s úgy éreztem, igazam van. Az utóbbiidőben mégsem merek beszélni erről, mert rendszerint csalódás ér. Beszélgető partnereim egyikemásika szánakozva és gúnyosan néz rám, mintha azt mondaná: „Bolond, pesti létére isten háta mögé megy, itthagyja a kényelmet, a kultúrát...” — ám a következő pillanatban felcsillant a szeme. Azt gondoltam, megértett : — Nagy selma vagy te! Persze, vidéken még lehet jól keresni, ott még sok a magánbeteg, azok a falusiak pedig nem mennek az orvoshoz üres kézzel: egy pár tyúkocska, egy kacsa ... Magyarázhatom én, hogy nem a tyúkok és a kacsák vonzanak falura, de mindhiába: „Jó, jó, tudom, nem kell itt nagy szavakat mondani, keresztüllátok rajtad”, s lehet, hogy a legközelebbi ismerősnek már azt meséli, hogy lám, milyen anyagiasak ezek a mai fiatalok. Vagyis, nagyon sok ember azért tartja a fiatalokat anyagiasnak, mert nem is tud mást feltételezni róluk. Említettem, hogy vannak köztünk is, akik pénzéhesek, anyagiasak. Levelemmel csak azt akarom elérni, hogy egyfelől ne általánosítsanak egy-két fiatalból az egész ifjúságra, másrészt ne nevezzék anyagiasnak azt, aki emberhez méltó életre vágyik — tekintve, hogy bizony nem egy tanulótársam meglehetősen nehéz körülmények közt él ma is. Ifj. Hamza Imre orvostanhallgató Schweitzer Iván az Kölcsey Gimnázium érettségizett tanulója I. Először egy olyan vádról szeretnék beszélni, amely talán legtöbbször hangzik el a tanulóifjúsággal szemben: a fizikai munka kerüléséről- az úgynevezett ,,íróasztalvágyról“. Tagadhatatlan, van ilyen hiba. Számos cikk próbálta megmagyarázni a tanulóifjúságnak, hogy a gyárakban is nagy szükség van az érettségizettekre, s nem vesznek kárba a gimnáziumban töltött évek. Az, hogy művelt munkásokra van szükség, igen helyes elv, szerintem azonban nem elég hatékony érv ahhoz, hogy valakit, aki négy-öt évig szellemi pályára készült, rábírjon a fizikai munkára. Sokkal inkább hatna, ha a gyakorlatban mutatnák meg az egyes iparágak szépségét, érdekességét, ha lehetőség nyílnék a gimnáziumi fiatalság számára a gyakori üzemlátogatásra,hogy a helyszínen ismerhesse meg a munkát. S nem csupán a negyedik évben, hanem már az első vagy második évtől kezdve! Az én iskolai osztályom két év múlva kerül a pályaválasztás kérdése elé. Ahelyett, hogy máris megkezdődött volna az előkészítés arra, hogy sokunknak fizikai munkát kell majd választania érettségi után — lépten-nyomon azt hallottuk, hogy nincs okunk az elkeseredésre, legyünk nyugodtak, mert évről évre több fiatal juthat be az egyetemre. A másik kérdés: a DISZ-beli bátor kritika. A DISZ Központi Vezetőségének határozata többek között arra buzdítja az ifjúságot, hogy bírálja bátran a hibákat, s hogy az alapszer-... vezetékben egészséges kritikai hang, honosodjék meg. Mi a helyzet az iskolákban? A DISZ-vezető tanárok nem függetlenítettek, tanítanak is.• Ezért az ő hibáikat, gyengeségeiket nemigen merik bírálni a tanulók. Szóvá tenném azt is, hogy a DISZ- vezető tanárt eddig kinevezték, s így megtörtént,hogy nem az a tanár vezette az alapszervezetet, aki a legnagyobb népszerűségnek örvendett a diákok között. Az a javaslatom, vglassza ezután a DISZ-vezető tanárt is: az alapszervezet tagsága. Ez demokratikusabb, a megnyilvánuló bizalomr a tanárnak is nagyobb kedvet ad a feladathoz. A harmadik, amihez hozzá szeretnék szólni, az a vélemény, hogy a tanulóifjúság nagy része nem érdeklődik a politikai események iránt, közömbös, cinikus. Ennek részben az az oka, hogy a DISZ nem ad kellő felvilágosítást napjaink politikai eseményeivel kapcsolatban. Pedig például ennek az évnek az eseményei nem olyanok, hogy a diákokra lehetne bízni, hogy saját ítélőképességükkel vonják le a tanulságokat. Kétségtelen, hogy a párt politikája nagyot változott a XX. kongresszus óta, a változás a hibák megszüntetésével jár; ezt tudjuk. A DISZ felvilágosító munkája azonban igen fogyatékot; nálunk például nem rendeztek taggyűlést, amelyen az egész tagság megvitathatta volna a felvetődő problémákat, s amelyen a téves, cinikus nézeteket vallók nyilvánosan választ kaphattak volna. Sok kérdés van még, amit szóvá tehetnék: a helytelen és erőszakos „mozgósítások“, a tagság véleményének meg nem hallgatása stb. De most ennyi is elég. Sokat várunk a DISZ Központi Vezetősége határozatának végrehajtásától, az ifjúság nevelésével foglalkozó szervek közelgő tanácskozásától. Az ifjúsági szövetséget mindannyian jobbá, erősebbé akarjuk tenni! Nyerges András a Kölcsey Gimnázium tanulója Ül Gyakorta a fejünkhöz vágják, milyen anyagias ez a mai ifjúság! Meg kell mondanom, sokan, akik így be Tegnap délben nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban a Szovjetunió ipari tanulóinak műszaki kiállítása, amely Varsó, Belgrád és Bukarest után most hozzánk is eljutott, ötvenhárom terület 126 intézetének több mint 150, különböző szakkörökben készített munkája, modellje, fafaragása és egyéb tárgya látható itt. A kiállítás átfogó képet nyújt a szovjet ipari tanulók életéről és munkájáról. A kiállított tárgyak zöme az ipar legkülönbözőbb területein működő gépek kicsinyített mása. Csodálatra méltó az az ügyes, precíz munka, amellyel ezek a modellek készültek. A legkomplikáltabbakat is az intézetek növendékei szerkesztették és készítették. Láthatunk bonyolult szerszámgépeket, ezredmiliméter pontosságú mérőműszereket, korszerű mezőgazdasági és gépeket, dokumentációt a szovjet munkaerőtartalékok oktatási intézményeinek ’ eredményes muníkájáról. A legna ’gyobb érdeklődést nyilvánvalóan a '■ világ első működő atomerőművének modellje fogja kelteni, amelyet a Moszkva területi 19. számú szakiskola technikai szakköre készített. A modellbe beépített magnetofonról az erőmű működési elvét is meg lehet hallgatni. Sok nézőt fog ........ Atomerőmű, fényvezérlésű villanytraktor Megnyílt a Szovjetunió ipari tanulóinak műszaki kiállítása vonzani a több mint ötvenezer különböző darabból álló kahovkai vízierőmű, az 1350 tonna súlyú és 250 tonna emelőképességű lépegető ekszkavátor és a televíziós „kombájn” (különleges zenegép, amelybe rádió, televízió, lemezjátszó és magnetofon van beépítve) modellje. Rendkívül érdekes a férfivezérlésű villanytraktor modellje, amely egyelőre csak az alkotó fantázia terméke — de meglehet, hogy rövidesen valóság lesz belőle. A traktort automatikusan vezérlik egy bizonyos távolsággal előtte járó traktorra szerelt reflektor segítségével. A fényvezérléssel irányított bánya- traktor hátsó részén egy további jejgazdag lektor van felszerelve, amely egy harmadik traktort irányít, és így tovább. Ilyen módon egyetlen traktorvezető 5—6 traktorból álló oszlopot is elvezethet. A traktor modelljének irányító szerkezete a fotocellás relé elvén alapszik, amely a reflektor fényére reagál. Külön figyelmet érdemelnek a kiállítás művészeti munkái: képek, szobrok, fametszetek és az iparművészeti iskolák tanulóinak egyéb munkái. Csodálatosan szépek az intarziák, s a Lomonoszov-egyetem fafaragással készült mása. A kiállítás anyaga a szovjet iparitanuló-oktatás magas színvonaláról tanúskodik, s igaz a kiállítás jelszava. A Szovjetunió munkaerőtartalékai forrása a munkásosztály utánpótlásának. kiállítás egyik legérdekesebb látnivalója: a két, négymotoros fővonali vasúti villanymozdony. VF 3"WMBBG 1» SZABAD NÉP Mi történt a Lőrinci Hengerműben? SZEPTEMBER 10 KÖRÜL ISMÉT MEGINDUL A TERMELÉS Két hete — 19-én — hajnaltájban történt, hogy Karap Antal gépész, a hengersori hajtómű egyik tengelykapcsolójának a szokottól eltérő mozgására lett figyelmes. S amint jobban megnézte, repedést látott a tengelyen. Fél perc múlva már ott voltak a műszakiak, Roszják Gyula igazgatóval együtt, s dróttal vizsgálgatták a repedés mélységét. Semmi kétség: azonnal le kell állni, nehogy az esetleg bekövetkező tengelytörés más gépeket is összetörjön. De a megdöbbenésből hamar felocsúdtak, s Roszják elvtárs azonnal telefonált Diósgyőrbe, a Lenin Kohászati Műveknek. „Elvtársak, segítsetek ...“ S a diósgyőriek segítettek. Még aznap leöntötték a martinban az új tengelyhez való acélt, estére pedig már megérkezett Lőrincre Závodszki István, a hengerművi berendezések javításában tapasztalt mechanikus. Mégpedig örömhírrel jött. Kiderült, hogy a diósgyőrieknek van egy tartaléktengelyük, éppen olyan, amilyen a lőrincieknek kell. E véletlen szerencsével máris egy hetet nyertek, s másnap reggel már mentek is Diósgyőrbe, hogy megkérjék a DJMÁVAG-belieket , segítsenek ők is a tengely soronkívüli megmunkálásával. A mintegy héttonnás tengelyt a DJMAVAG-ban még aznap felfogták a padra... Közben idehaza még vasárnap reggel hozzáláttak a hengersor lebontásához. Hétfőn, az alkotmány ünnepén a gyár autója sorra járta a közelben lakó munkásokat, hogy jöjjenek az üzembe, segítsenek a szétszerelésnél. Kedden reggel rövid műszaki tanácskozás után megszületett a lőrinciek „haditerve”: a kényszerű leállást összekötik az októberre tervbe vett kéthetes nagyjavítással, így, ha minden jól megy, két hét múlva (szeptember 10 körül) ismét termelhet a hengermű. S mivel három hét áll rendelkezésre, gondosabban végezhetik el a nagyjavítást is. Csak hát a javítás megkezdéséhez egész sor külső vállalat közreműködése szükséges, s vajon ezek hajlandók lesznek-e máris hozzáfogni a sokkal későbbre tervezett munkákhoz? Szerencsére a lőrinciek kérése mindenütt azonnal meghallgatásra talált, s egy nappal később már itt dolgoztak együtt az RM Egyedi Gépgyár, legkevesebb az RM Acélmű, a MÁVAG, az Április 4 Gépgyár, a Sztálin Vasmű, a Vaskohászati Kemenceépítő, egy sor villamossági és építőipari vállalat dolgozói. Eddig viszonylagsimán ment minden. Most azonban újszerű, nehéz műszaki problémát kellett megoldani. A meghajtókerék két oldalán autogénnel levágták a törött tengely részeit. De hogyan vegyék ki a bennmaradt törött csonkot a kerékből? Előbb ütlegekkel próbálták kiverni, de a csonk meg se moccant. Két megoldás kínálkozott. Az egyik: elvitetni az egészet az RM Egyedi Gépgyárba, s ott nagyméretű horizontálpadon kimaratni, ami legkevesebb 10—12 napba telik. De a 40 tonnás, hatalmas kerék szállítása rendkívül bonyodalmas lett volna. Ezért ezt elvetették és a másik, nehezebb és szokatlan megoldást választották: a több tonnás csonk oxigénnel való kiégetését. S mi lesz, ha az égetés következtében megreped a kerék? — aggodalmaskodott Rentport Zoltán főmérnök, Gáspár István főmechanikus, meg Závodszki István. (A kereket csak külföldről lehetne óriási összegért pótolni. Ez félévi leállást jelentene, aminek beláthatatlan következményei lennének iparunkra. Iparunk durvalemez-szükségletének zömét itt gyártják, s a hengermű tartós leállása súlyos zavarokat okozna, kivált gépgyártásunkban.) A rizikót vállalni kell — mondták végül is. Kiszámították: ahhoz, hogy baj ne történjék, az égetésnél hozzávetőleg 150 fok differenciának kell lennie az öntöttvasból készült kerék, s az acélcsonk hőfoka között. De hogyan tudnak ilyen körülményeket teremteni? Az egyik már levágott csonkon próbafúvatást végeztek, s kiderült, hogy ha egy percig fúvatják az oxigént, s utána azonnal vízzel hűtenek, nem lesz 15—20 foknál nagyobb különbözet. A biztonság tehát 8—10-szeres. Nekiláttak. Három nap és három éjjel egyhuzamban folyt a megfeszített, izgalmas munka, egy perc égetés. 20 perc hűtés — minden következő fúvatás teljesen hideg anyagon kezdődött. A műszakiak stopperrel mérték az időt, nehogy baj történjék. De a feladatot rendkívül ügyesen oldotta meg az RM Acélmű robbantócsoportja, dicséret illeti munkájukat. Az új tengelyt mára várják a DIMAVAG-ból, de már csütörtökön felkészültek a fogadására. Ugyanis a két tengely beszerelése is különleges feladat lesz. A hiba kijavítása ezzel lezárul, s úgy számítják, mire ezzel elkészülnek, meglesznek a nagyjavítással is, így végeredményben csak egy hét lesz a tényleges veszteség. A tengelytörés 2000 tonna durvalemez — mintegy két és félmillióra becsülhető — termeléskiesést okoz, amit sajnos, ebben az évben már nem tudnák pótolni a hengermű erősen feszített terve miatt. Azzal azonban, hogy bátran új műszaki megoldásokhoz folyamodtak, s azzal, hogy a hibakijavításához szinte egész iparunk testvéri segítséget nyújtott a lőrincieknek , sok millió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. Terényi Éva A hatalmas meghajtókereket előkészítik az olajfürdőre. Az apák mesterségét tanulják! Az MTH vájártanuló-intézeteiben a fiataloknak alig a fele származik bányászcsaládból. S a most induló iskolaévben még a létszám 10 százaléka hiányzik . .. — Nem adom bányásznak fiamat.. — Aztán miért nem? ... — Nem adom és kész. Válasszon akármilyen szakmát, én nem bánom, ■sak bányász ne legyen... Egy idős bányász meg egy fiatal anár között folyt ez a beszélgetés. Sehogyan sem értettek szót egymásal, s a fiatal tanár — a Vili oszály főnöke — csüggedten jelentette az igazgatónak: — Nem és nem megy. Farkaslyukon egyik bányász sem adja a gyerekét bányásznak. — Miért nem? — kérdezte az igazátó. A tanár széttárta karjait: — Nem tudom, nem értem. A bágászapák egyszerűen csak azt mondják, hogy nem. Ennyi az lesz... Huszonegy tanuló végzett júniusban Farkaslyuki Általános Iskolában, tizenegy leány, tíz fiú. Legtöbbjéek az apja, de még a nagyapja is anyász. S az idén egyetlen gyermeet sem írattak be a vájártanuló-isolába ezen a bányásztelepülésen. Elbeszélgettem erről az általánosskola igazgatójával (harmincegy éve mit Farkaslyukon), megkérdeztem z üzemi bizottság tagjait, a munkügyi osztály dolgozóit, a közeli járáaházi MTH vásártanuló-iskola iazgatóját, az MTH-központ illetéeseit és a legérdekeltebbeket, a bányászokat. Mit mondanak a szülők — Fürjéék, Farkasék, Medekék, Lukácsék és többiek, akiknek fiúgyermeke nost végezte el a VIII. általánost? — Középiskolában akarom továbbaníttatni a gyereket, megvan rá a ródunk, én úgyse tanulhattam — gyerekkoromban . .. — Féltem a fiamat, nehéz szakma ez. Legyen inkább lakatos, műszerész, vagy válasszon más ipari pályát. Mindenhol szükség van jó szakemberre. Miért pont a föld alatt dolgozzék? ... — Nehéz is, veszélyes is a bányászmesterség ... S így gondolkoznak érvelnek a farkaslyuki bányászszülők, s — mint mondják — ezért nem írattak be egyetlen gyermeket sem az idén a vájártanuló-iskolába. — Elég kár ez — mondja Kiss Kázmér, a járdánházi vájárképző iskola igazgatója. Évek tapasztalata azt mutatja, ugyanis, hogy a bányavidékekről származó gyermekek jobban dolgoznak, tanulnak és hűségesebbek a bányához, mint azok, akik máshonnan jönnek. Ezenkívül egyszerűbb is a bányászgyermekek ellátása, nevelése, hiszen legtöbbjüknek nem kell az intézetben laknia, hanem hazulról járnak ide tanulni. Az új iskolaévben a tanulók fele kintlakó lesz, de ezek közül még elég sok jelentkező hiányzik. A bentlakó létszám régen megvan. Dehát sem Farkaslyukról, sem a közeli Arnótról, de még innen Járdánházáról sincs egyetlen jelentkező sem ... A nyolcadikat végzett 10 fiú közül négyen más szakmába mentek tanulónak. A farkaslyuki üzemvezetőség munkaügyi irodájában kartonokat tesznek elém az asztalra. Ezek most léptek ki önkényesen ... Olvasom a neveket: Kökényesi Bálint. Kökényesi Sándor. Nagy László. Peremenyák Sándor ... Hajdúhadháziak mindannyiatt és a múlt iskolaévben tették le a vájárvizsgát. De most mennek haza falujukba és búcsút mondanak a bányának. A bányászvidékekről származók viszont mind maradnak. A tavaly végzettek közül Nagy András már két és félezer forintot keres havonta, de ifj. Ficzere György, Király Miklós és ifj Horváth Pál sem keres kevesebbet 1500-nél. Mindannyiuknak bányász az apja. — Az volt a hiba, hogy a tanulótoborzásnál eddig csak a tervszámokra mentünk — magyarázza Vajda Mihály elvtárs, az MTH-központ bányászati főelőadója. Pedig igazi törzsgárdát csak bányászgyerekekből lehet nevelni. Zircen például máris 25 százalékos a lemorzsolódás a tavaly végzettek közül. Egy sem bányászgyerek . .. Az idén már az a cél, hogy minél több bányászgyerek folytassa apja szakmáját. Eddig azonban csak 89 százalékra sikerült ezt országosan megvalósítanunk. Kurityánon 24, Petőfibányán 9 helybeli jelentkező hiányzik még. Igaz, hogy Sajószentpéteren, Perecesen, Pécsett, többen is jelentkeztek, mint terveztük. De némelyik helyen gyatra még az agitáció, s az üzemek sem törődnek megfelelően az iskolában végzett fiatal vájárokkal. Ez is latba esik a jelentkezéseknél, folytathatnók még a vélemények és számok sorakoztatását. Ehelyett azonban — úgy vélem — legjobb lesz néhány ténnyel válaszolni azoknak a bányászszülőknek az érveire, akik javuló anyagi helyzetükre alapozva (hiszen a bányászok átlagkeresete a legjobb az országban), nem akarják, hogy gyermekük az apja, nagyapja szakmáját folytassa: „Inkább keressen kevesebbet a gyerek, akkor is megélünk ...“ Vitázzunk hát a szülők érveivel. Kétségtelen, hogy a bányászszakma a legnehezebb szakma — egyelőre. De érdemes megnézni a járdánházi vagy várpalotai tanbányát, ahol már kirajzolódott a közeljövő képe. Gépesítés, rend, biztonság. Vagy talán Farkaslyukon ugyanúgy dolgoztak öt esztendővel ezelőtt Fürjesék, Lukácsék, mint most? És ki állíthatná, hogy három esztendő múlva — mire a fiúk levizsgáznak — nem lesz még könynyebb a bányászmunka? ... Veszélyes a bányászmesterség — ez is igaz. De hadd álljon itt egyetlen adat: a vájártanuló-képzés hat esztendeje folyik hazánkban, s a hat esztendő alatt egyetlen életveszélyes vagy halálos baleset sem érte a tanulókat! Igaz, hogy a bányabiztonság fokozásáért sok még a tennivaló, de nyugodtan mondhatjuk, a mi bányáink biztonsága össze sem hasonlítható a múltbeliekkel. Tovább tanulni ? — helyes törekvés, különösen, ha a jól kereső szülőknek megvan erre az anyagi alapjuk. Viszont kevés bányászszülő tudja még, hogy a vájáriskolát végzett fiatalok előtt nyitva a bányaipari technikum, majd később az egyetem kapuja. A következő iskolaévben már nem is vesznek fel felnőtt korban átképzett vájárt a bányaipari technikumokba, hanem csak olyanokat, akik a vájáriskolát elvégezték. S azt is érdemes megemlíteni, hogy a vájártanulók az utolsó félévben teljesítménybérben dolgoznak. A tavalyi évfolyam 31 végzett tanulója egytől egyig tetőtől talpig felruházkodva hagyta el a járdánházi iskolát, hiszen 800—1000 forintot kerestek havonta ,,tisztán", ruhára, ellátásra gondjuk nem volt. Egyik szakma tanulói sem kereshetnek ennyit a tanulóidő alatt. Is Ietjin hadd mondjam meg: Farkaslyukon elolvastam a számfejtőiroda falára kifüggesztett hűségjutalom-listát. A Sike-család három tagja több mint 15 000. Bajna Ferenc, Káló Elemér több mint 5000. Drák Béla egymaga 6561 forint hűségjutalmat kap az idén. Bányászcsaládok gyermekei... S a Barta-családnak , (pontosabban: bányász-dinasztiának) 83 (!) tagja kap az idén hűségjutal- mat Farkaslyukon, ahol a vájárok átlagkeresete 1300—1700 forint körül van. Mindezzel agitálni szeretnék, nem tagadom. Azt se tagadom, hogy ezek-kel az érvekkel lehet vitázni. Dehát: — nagyon kell az országnak a szén ... Adják a bányászszülők saját szak- májukra gyermekeiket, hogy a meg-] változott és állandóan javuló körül-] mények között a fiúk folytathassák ] az apák-nagyapák tiszteletre méltó ] szép mesterségét. Hálás lesz érte az ] ország és rövidesen megköszönik ezt szüleiknek a bányászgyermekek is ... ] Horváth Mihály 1 • • SZOMBAT, UK SZBFTF.MBF.K_ A BÍRÁLAT HANGJÁRÓL Hozzászólás a valószínű, hogy a Szabad Nép sok olvasója volt elégedett. A lapban olvashatta az Ahol még nem értik című kriti az íutatását, a beszámolót a ceglédberceli tanácsülésről, az önkényesebőelnök visszahívását, majd a következő napokban a járási par a köretmás önkritikáját. Jó lenne, ha minden bíráló írást ily gyors lepeseknek. Akkor az olvasónak sosem lenne az az érzése, hogy a lap írói bírálatának alig van foganatja. Örvendetes, hogy — minden jel szerint — most gyorsabban meg eredményez a bíráló szó. Egy valamit azonban szeretnék son“ . Iglódi Ferenc járási párttitkár válaszában szerepel az a megjegy , hogy a Szabad Nép bíráló cikkének hangneme egyben-másban se volt. Ez nem ritkaság. Gyakori a pártéletben is, de az újságban , a bírálatot feleslegesen kiélezik. Mintha egyenesen meg akarnánPedig hogy a megbírált személy megérthesse és elfogadhassa abira a • az még nem minden, ha a bírálat jogos. Legyen jogos a „csomag”k • formája is. Mindig arra kellene törekedni, hogy a bírálat hangja is,lése is meggyőző legyen, megtalálja az utat a megbírált elvtársag és szívéhez, hangjával is bizonyítsa jószándékát. Különösképpen a néha a bírálat „felülről” jön, vagy a sajtóban jelenik meg. Nem öröme senkinek, ha hibáiról beszélnek. Nekünk azonban nem azkell hogy se , bántva érezze magát az, akit megbírálunk. Ne igyekezzen a boravarságot teremteni maga közt, és a megbírált közt. Törekedjen meg , hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. A bírálat hangjának és igazság voltának is hozzá kell ahhoz járulni, hogy jobban összeforrjon pártszervezet, s az egész párt. A modern neveléstudomány azt tanítja, hogy a bot nem eszköz. S mi a bírálatot a nevelés nagyon fontos eszközének tartju. De akkor jó a bírálat, ha nagyot üt, hanem akkor, ha hibáiktól szabadítja meg az embereket. Benyák Pál minden nevelő LEVELEK NYOMÁN Mérlegelendő kívánság A Pest megyei Bugyi község Új Élet szövetkezete hídmérleget vásárolt. A tagok boldogan csodálták a szép új közös szerzeményt, de azért ha mázsáim akarnak valamit, fölpakolnak a szekérre, búcsút intenek a saját hídmérlegüknek és tizenkét kilométerre vándorolnak a falusi hídmérleghez. Miért kímélik ilyen túlzottan a közös vagyonukat? Attól félnek talán, hogy elkopik? Hogy kopna el, hiszen úgy áll most is ahogy júliusban a vagonból kirakták. A tsz-nek ugyanis nincs hídmérleg szerelő szakembere. A mérlegértékesítő vállalat pedig többszöri kérés ellenére sem adott sem rajzot, sem útmutatást. Nem mérlegelhetnék végre azt a kívánságot, hogy a hídmérlegekhez rajzot és szerelési utasítást is mellékeljenek? Az Új Élet Tsz ugyanis a termését szeretné már mérlegelni. (Szenes István levele alapján.) Elguruló csapágyak A szóban forgó csapágyak, számszerint 68-an, még 1955 februárjában gördültek el a Pölöskei Állami Gazdaságból a Diósdi Csapágygyárba. Bár gördülő csapágyak valamennyien, mégsem saját görgőiken tették meg az utat, hanem vonaton. Ugyanis mind javításra szorultak. Miután eltelt egy negyedév, az állami gazdaságból érdeklődni kezdtek csapágyaik egészségi állapota, valamint aziránt, hogy mikorra várhatják hazatérésüket. A gyárból azonban azt válaszolták, hogy mitsem tudnak a csapágyakról, sosem látták őket. Újabb negyedévig tartó nyomozás után a MÁV segítségével kiderült, hogy a gyár mégiscsak megkapta a szállítmányt. Ennek az eseménynek egyéves évfordulóját ülik most a Pölöskei Állami Gazdaságban. Az el nem hangzott ünnepi pohárköszöntőben azt a reményüket fejezték ki, hogy a 68 csapágy a diósdi kúra és a huzamos pihenés után felfrissülve, egy szép napon mégiscsak visszagurul a gazdaságba. (Kovács Gyula levele alapján.) A magyar mezőgazdaság színe-java - 62 holdon Bemutatták az Országos Mezőgazdasági Kiállítást a sajtó képviselőinek Pénteken délben a Földművelésügyi Minisztérium és a kiállítási iroda bemutatta a kiállítást a sajtó képviselőinek. Az első látogatókat Matolcsi János földművelésügyi miniszter tájékoztatta a látnivalókról. A nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb eszköze a gép A kiállítás fő pavilonjában néhány kép és szám szemlélteti agrárgazdálkodásunk helyzetét. A főpavilontól jobbra, a gépesítési pavilon egyik felirata ezt hirdeti: A második ötéves tervben mintegy 4,4 milliárd forintot fordítunk mezőgazdasági gépek beszerzésére. Az első ötéves tervben ez az összeg 2,3 milliárd forint volt. A következőkben pedig olvashatjuk, mit jelent ez a 2,1 milliárd forintnyi különbség. Azt, hogy többek között —19 000 új traktort, 3800 kombájnt, 1400 aratógépet és 3000 kukoricabetakarítógépet kap a mezőgazdaság az ipartól. A gépek egy részét már ismerik falun, a legújabbakat itt a kiállításon nézhetik, tanulmányozhatják a látogatók. A legfontosabb, legérdekesebb gépek közül néhányat megemlítünk. •A bemutató ezüstszínű kombájnja a legújabb típusú arató-cséplőgépek egyike. A pelyvát egy fúvószerkezet •a tartályba gyűjti, a szalma bálákéban hull ki a gépből. Itt van az új kukorica-kombájn, a talajművelő gépek sorozata, a DT—413-as magyar • lánctalpas és az M—25-ös univerzális traktor. Erre az erőgépre 27 féle • munkaeszközt szerelhetnek fel. Igen tanulságos a gépbemutató •mellett levő mezőgazdasági újító kiállítás, ahol több mint 300 házi újítást mutatnak be. Ipari növénytermelésünk a kiállításon • Sok hasznos tapasztalatot, jó eredményt ismerhetnek meg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói az ipari növények pavilonjában. A cukorrépatermelés egyes módszerein kívül megismerkedhetnek a cukorgyártás különböző mozzanataival, amit egy kis „gyár“ mutat be. A pavilon végében laboratórium működik, ahol répamagvizs- gálátokat mutatnak be. Ezenkívül , kis vetítőberendezéssel szakmai filmeket pergetnek. A burgonyatermelésben csakúgy, mint a többi növénykultúrákban a legjobbak eredményeit olvashatjuk a • táblákon. Az ibrányi Alkotmány Tsz . 160 mázsa burgonyát termelt egy holdon. A Bácsalmási Állami Gazdaság földjén 11,90 mázsa napraforgó , termett. Másutt a dohány feldolgozásának részletei láthatók a kis fermentáló modelljén. Kertészet és erdészet• A kertészeti gazdaságok és szövetkezetek az idén is kitettek magukért. A hatalmas paprikatövek, adinnye-, káposztahalmok szép sorjában helyezkednek el a legjobb termelőket bemutató fényképek és feliratok alatt. A Taksonyi Állami Gazdaság kései kelkáposztát és vöröskái posztát hozott a kiállításra. Az egyikből 114, a másikból 117 mázsát termeltek egy-egy holdon. A szentlőrinckátai Új Világ Tszta- , vagy holdanként 160 mázsa paprikát termelt. A pavilon polcain ugyanakkor a zöldféléi, konzervkészítményei láthatók. Az erdészet szép, üvegezett csarnokában erdőgazdálkodásunk és faiparunk munkájáról kapunk képet. A szabad téren A pavilonokat elhagyva, a „valódi szántóföldön" érezheti magát az ember. Kétméteres kukorica hajladozik a szélben, zöldell a dohány, a cukorrépa, csillog a víz a rizsföldön. A kis bemutatókertek valamennyi növénye jól érzi magát a nagy melegben. Igaz, vízágyúik gondoskodnak" a kedvező ,,időjárásról". A szőlő- és gyümölcskertek is virulnak, s itt-ott már pirosodik a termés. Tavaly is sok nézője volt a kis házikertnek, s az ottani szakemberek az idén is szívesen adnak tanácsokat. Állattenyésztésünk seregszemléje Állattenyésztésünk fejlődésének, „eleven“ bizonysága az itt levő 2506’ kiváló tenyészállat. A szakértők megállapítása szerint az idei kiállítás állatállományának minősége 30—40 százalékkal jobb, mint a tavalyi. Különösen jó az eredmény a szarvasmarha-tenyésztésben. Egyre jobban kitűnik, milyen nagy lehetőségei vannak a magyartarka tenyészelkéélek Ezt a fejlődést erősítik az újabb keresztezési eljárások is, amelyekkel kosztromai, dán vörös és jersey fajtákkal javítják a hazait A szép tenyészállatokat, a díjat nyert jószágokat a kiállítás közönsége nemcsak az istállókban, hanem a betedeti alkalmával is szemügyre tásnak rész az állatkiállításnak meg a szarvasmarhákon és a lovakon kívül a kis állatok, a préme- 3 baromfiak bemutatója Ezonal ?Idén is állandóan működnek a keltetőgépek és a helyszínen lehet vásárolni a csibékből. A megnyitó műsorából Mindez csak ízelítő a kiállítás sok ezernyi látnivalójából. A bemutatókanol VU,Ped'S még jelentős helyet kapott a kereskedem sok újdonság Szórakozásban sem lesz hiány mennyítő rlscjabol közlünk néhány érdekessé A kutyabemutató után a Gödön- Agrártudományi Egyetem,,g do1101 osztálya mutatja be adásít masnak ígérkezik a 1 galdajáték. A lovastesenyek solymaszok következnek mak/ 3 lovas labdajáték, K ismnetraktor Sportegyesület lovasbamn' v3 saganak ünnepélyes megnyitój^