Népszabadság, 1956. december (1. évfolyam, 22-45. szám)

1956-12-01 / 22. szám

Ára 50 fillér NÉPSZABADSÁG 1956. december 1. szombat A MAGYAI- SZÁM ZAMM A MUNKÁSPÁRT LAPJA I. évfolyam 22. szám Az igazság győzni fog Lassanként feléledünk a legutóbbi hetek dermedtsé­géből. Megindul az élet. Az ország testébe friss vért árasztanak a mind teljesebb létszámú gyárak, a mind szaporább közlekedési esz­közök. A szenvedések enyhí­téséhez, a károk orvoslásá­hoz számottevően hozzá­járul a külföld is. Az eddig felajánlott mintegy százmil­lió dollár, amelynek több mint fele a szocialista orszá­gokból származik, jelentősen kiegészíti saját erőfeszíté­seinket. Tehát már hala­dunk, ha lassan is, ha von­tatottan is. De vakok lennénk, ha n­em látnák, hogy még igen messze vagyunk a teljes ki­bontakozástól. Még egyálta­lán nem mondhatjuk, hogy megközelítettük a normális állapotokat. Különösebb po­litikai szakértelem nélkül is megállapítható, hogy a tel­jes kibontakozás csak a nemzet szétzilált erőinek egyesítése útján valósítható meg. Ez pedig hosszú, bo­nyolult, ellentmondásokkal terhelt folyamat. A Rákosi—Gerő-rendszer bűnei és hibái miatt most kell vezekelniük az áldoza­toknak, a börtönbe és a hát­térbe szorítottaknak, s azok­nak, akik alsóbb beosztások­ban, vagy egyszerű pártta­gokként helytelenül mérték fel a helyzetet, nem látták a haladás helyes útját. De a kommunistáknak vállalniok kell ezt — nincs más útjuk. Tiszta tettekkel és őszinte beszéddel kell az ország elé járulniok, hogy mindenki meggyőződjék róla: a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt nem ismétli meg az MDP hibáit, s a múlt káros gya­korlatától megtisztult népi hatalom valóban a dolgozók állama. Bármennyire fájdalmas is, kétségtelen tény, hogy so­kan nem hiszik el ezt. Gyak­ran közönnyel, sőt ellenséges érzéssel kell megküzdenünk. Ismerjük el, a bizalmatlan­ság jogos, s nem lehetünk türelmetlenek. 1945-ben sem volt helyzetünk rózsás. Gaz­daságunk akkori állapota sokkalta súlyosabb volt, s a politikai tisztánlátás is sú­lyos nehézségekbe ütközött. S mégis, hogyan szerezték meg a kommunisták arány­lag gyorsan az ország népé­nek bizalmát? Úgy, hogy tettekkel bizonyították: is­merik a nép gondjait, s tud­ják, mit kell tenni orvoslá­sukra. Igaz, az elvesztett bizalom visszaszerzése nagyon ne­héz, de vállalnunk kell ezt! S csak tettekkel, a nép leg­égetőbb gondjainak feltárá­sával és megoldásával szá­míthatunk sikerre! Ez a legfontosabb. Ezrek fagyoskodnak hajléktalanul, más ezrek lakása megrongá­lódott. Itt a tél, s a kórhá­zak, az iskolák, a lakások fűtése bizonytalan. Infláció fenyeget. A gyárak már dol­goznának, de a szén kevés. A határokon összetorlódnak a számunkra érkező segély­küldemények, a kereskedel­mi szerződések lebonyolítá­sa útján érkező szállítmá­nyok, s a szállítás nem meg­felelő. Rengeteg fővárosi dolgozó több kilométeres gyaloglás után ér munkahe­­l­­yére, még kevés a villamos­­ és az autóbusz. Romok he-, vernek az utcákon. Ha ezek­ről a gondokról van szó, va­jon nem kell-e talpraállniok mindazoknak, akik szívükön viselik a nép sorsát? S ha a kommunisták bi­zonyítani akarják, hogy le­vonták a legutóbbi évek ta­nulságait, hogy tanultak a legutóbbi hetek eseményei­ből, lássanak hozzá el­sőként az ország, a nép sorsának javításához. Vál­lalják a munka nehezét, vál­lalják a felelősséget a ne­hézségekért. F­áradságos munkával, sokszor a köz tu­datáig el sem érő hősi erő­feszítésekkel. Ha kell, több­kevesebb önmegtagadás árán is teremtsük meg a normális élet feltételet. Úgy dolgozzunk, hogy előre lát­juk: sokszor a legkisebb eredmények is kemény fá­radozásokból származnak, sokszor hitetlenség és gúny akadályozza legjobb szándé­kainkat. Vállalnunk kell mindezt tiszta meggyőződé­sünk rendíthetetlenségével. Nincs más utunk. Mondjuk meg a közönyö­seknek és a bizalmatlanok­nak: „A múlt és a jelen kér­déseiben sok mindenben iga­zatok van. Fájdalmas sebek gyötörnek bennünket. Tud­juk, még sok minden tisztá­zásra szorul. De a nemzetnek élnie kell. Fedél alá kell juttatnunk a hajléktalano­kat. El kell kerülnünk az inflációt. Egyelőre dolgoz­zunk együtt, halasszuk el vi­táinkat, s ahol egyetértünk, ott fogjunk össze. A jobb élet megteremtéséért folyó munkában mutassuk meg, ki mennyit ér.” Ebben az országmentő, or­szágépítő munkában egye­sülni fog nemzetünk minden becsületes fia, leánya. S ha sorra kerülnek, s a nép aka­ratának megfelelően rende­ződnek az ország egyéb sorsdöntő kérdései is; ha sorra rendezzük nemzetközi kapcsolatainkat, elsősorban a Szovjetunióval, az egyen­jogúság, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás­­ alapján; ha megtesszük a szükséges lépéseket a szocia­lista demokrácia következe-­­­tes kiterjesztése felé; kiépít- l­jük a hazánk adottságainak­­ legjobban megfelelő, és a jó­lét megteremtését legjobban szolgáló állam- és gazdasági apparátust; orvosoljuk a jo­gos sérelmeket — feloldódik a bizalmatlanság, eltűnik a kétely. 1945-re hivatkoztunk. Ak­kor sem volt könnyű. Mégis csodát művelt a nép össze­fogott ereje. Ha most is így lesz, a „csoda” most sem ma­rad el. Győzzük erővel. Nem lesz félév­ veszteség az egyetemeken Egyetemi vezetők országos értekezlete az Oktatásügyi Minisztériumban Az egyetem rektorai, a fő­iskolák igazgatói és a felső­­oktatási szervek ideiglenes for­radalmi bizottságainak elnökei pénteken országos értekezletet tartottak az Oktatásügyi Mi­­i­nisztériumban, amelyen Kónya­i Albert oktatásügyi kormány- s biztos tartott referátumot. Referátuma elején az egye­temi autonómia kérdésében hangsúlyozta a tanszabadság fontosságát. — Egyetemi pro­fesszoraink részére — mondot­ta — biztosítani kell vélemé­nyük, tudományos álláspont­juk szabad kifejtését. A to­vábbiakban az egyetemi felvé­telek kérdésével foglalkozott. — El kell kerülnünk — folytatta — a nagy mennyisé­gű diplomaszerzést, ami az ál­lástalan diplomások tömegéhez vezetne. * Elkerülhetetlen valamiféle felvételi vizsga és ennek az egyetem hatáskörében kell megtörténnie, nyilvános versenyvizsga jelleggel. Kifejtette, hogy a jövőben nagyobb szerepet kell kapniuk­ egyetemeinknek a tudományos címek odaítélésében is. A felsőoktatási intézmények munkájának összehangolásá­hoz szükséges létrehozni a fel­sőoktatási tanácsot, amelynek hatásköre és összetétele bő­vebb lesz majd az eredetileg tervezettnél. Ugyancsak szükséges létrehozni az Országos Ösztöndíj Taná­csot. Azoknak az egyetemi hallga­tóknak, akik tanulmányaikat a jövőben külföldön óhajtják el­végezni, az eddigi gyakorlattal ellentétben­­ egy bizonyos időt hazai egyetemen kell töl­­teniök. A jövőben egyébként azt az elvet tartják majd szem előtt, hogy a fiatalok jobbára egyetemi éveik befejezése után menjenek külföldre. A külföldi diákok ösztön­díját pályázat útján ítéljék majd oda a tanulmányi és nyelvi előfelételek figye­lembevételével Az egyetemi tanév megin­dulásáról, illetve folytatásáról — mondotta — leghelyesebb, ha az egyetemek a helyi felté­telek szeriint kezdik meg az ok­tatást. A tanév folytatását úgy kell megoldani, hogy a hallgatókat félév- vagy év­­veszteség ne érje. A szegedi pedagógiai főiskola­­ már közölte, hogy december 3-án megkezdheti az oktatást. Sopronban tanulnak a diákok, a budapesti egyetemeken pedig valószínűleg január elején in­dul meg a rendszeres oktató­­munka. Intézkedtünk a levele■é­ző és az esti oktatás zavartalan folytatásáról is. Sok a teendő a tartalmi kér­désekkel kapcsolatban is. A jo­gi karon már dolgoznak az új tanterv bevezetésén. Az idegen nyelv oktatását október 23. előtt helyesen módosítottuk, egy élő idegen nyelv tanulását írtuk elő. Az ideológiai tár­gyaiknál ugyancsak átalakítá­sok történnek: a párttörténet tanítását ugyancsak október 23-a előtt megszüntettük. Meg­vizsgáljuk a többi ideológiai tárgyat is. Az egyetemeken a személyzeti osztályokra­­ nincs tovább szükség. Az itt végzett munkát megfelelően kell fel­osztani a fennmaradó szervek között. Az ideiglenes forradalmi bi­zottságok szerepéről elmondot­ta: helyesli, mint a kormány­­rendeletben meghatározott ja­vaslattevő szerveket. Végezetül szólt az Oktatásügyi és Népmű­velésügyi Minisztérium egyesítéséről, továbbá a minisztérium belső szervezési kérdéseiről. Szemé­lyi kérdésekkel kapcsolatban bejelentette, hogy Sőtér István és Kassai Géza oktatásügyi mi­niszterhelyettesek felmentése folyamatban van. Kónya Albert referátumát vita követte. (MTI) Szállításra várnak a Kína részére készült gépek A vasút segítségét kéri a kút­kereskedelem Több külkereskedelmi válla­latunknál, köztük a Technoim­­pexnél olyan, korábban rendelt áruk, gépek várnak elszállítás­ra, amelyeket itthon nem tud­nánk hasznosítani, külföldön viszont jó áron értékesíthet­nénk. Továbbításuk már csak a vasút dolgozóin múlik. Kínai megrendelésr­e például Kelenföldön öt kombájn áll bevagonírozva, az EMAG-ban is négyet már vagonba raktak, míg további 91 szintén szállí­tásra vár. A kombájnhoz hasonlóan sürgős szállításra várnak DT— 413-as lánctalpas traktorok. Ezeknek továbbítását már ko­rábban sürgették a kínaiak, mert a nemrégiben történt nagy tájfun pusztításainak helyreállításában szeretnék felhasználni. A kínai árukon kívül még sok más kötelezettsége van külkereskedelmünknek, a leg­különbözőbb országokkal szem­ben. Egyes áruk raktáron is vannak és az ország érdeke, hogy ezeket eljuttassuk rendel­tetési helyükre, ellenértéküket pedig mihamarabb megkapjuk. (MTI) Mennyit jövedelmez a börtön ? A Reuter hírügynökség bu­dapesti jelentése nyomán a Scotsman című angol lap be­számolt arról, hogy Mindszen­­ty, mielőtt menedéket keresett az Egyesült Államok budapesti­­követségén, eladta fogsága tör­ténetét egy amerikai magazin­nak negyedmillió dollárért. Két és félméteres szénréteget találtak Brennbergbányán A sajtó már hírt adott arról, hogy Brennbergbányán évekkel ezelőtt indokolatlanul abba­hagyták a termelést, pedig még jelentős kiaknázatlan szénréte­gek vannak ezen a területen. A Győr-Sopron megyei tanács végrehajtó bizottsága most 150 000 forintot bocsátott ren­delkezésre, hogy új feltárással ismét megkezdhessék a szénfej­tést. Egyelőre kutatómunka folyik, de ez is nem várt ered­ményt hozott. Egy domboldal­ban két és fél méter vastagsá­gú szénrétegre akadtak, amit külszíni fejtéssel vagy sejtak­­na beállításával már ki lehetne termelni. Hamarosan napi 6-8 vagon szenet termelnek, amit elsősorban a soproni szociális és oktatásügyi intézmények tü­zelőellátására, valamint a köz­művek energiaellátására fordí­tanak. Javul a tejellátás A Kelenföldi Tejipari Válla­­lat dolgozói is törekszenek a főváros tejellátásának megja­vítására. Ma már a régi terme­lés 75 százalékát, naponta kö­rülbelül 150 000 liter tejet szál­lítanak az üzletekbe. Pénteken jelentősen javult a kiszállítás: 30 gépkocsival több hordja szét reggelente a tejet. A szénhiány a tejüzemben is nagy akadályt jelent. Csak két napi szénkészletük van, ezt is a­­ környékbeli üzemektől kérték kölcsön. Ha a vállalat nem kap szenet, nem tudják pasztörizál­ni a tejet és képtelenek lesznek a kannákat, üvegeket tisztán­­ tartani. A szénhiány miatt­­ egyelőre üveges tejet sem hoz- I hatnak forgalomba. Kádár János miniszterelnök Tatabányán A tatabányai bányászok már­­ többször kifejezték azt az óha­jukat, hogy személyesen Kádár János miniszterelnökkel beszél­jék meg problémáikat. Ezért pénteken délben Kádár elvtárs Tatabányára ment és ott, a Ta­tabányai Szénbányászati Tröszt tanácstermében, mintegy négy­órás tanácskozást folytatott a bányaüzemek munkástanácsai­nak képviselőivel. A megbeszélésen először Ká­dár elvtárs ismertette a múlt hetek eseményeit, a pártnak és a kormánynak ezekről való vé­leményét. Ezután a munkás­­tanácsok tagjai fejtették ki őszintén és szókimondóan ál­láspontjukat. Végül Kádár elv­társ felelt a felszólalóknak. A többi között beszélt arról, hogy az MSZMP-nek újfajta módon kell dolgoznia az üzemekben és elsősorban politikai nevelő­munkát kell végeznie. A terme­lés irányítása a gazdasági szer­vek feladata és a munkásságé, amely a munkástanácsok útján maga is részt vesz a termelés vezetésében. Az üzemekben ma és ezentúl mindig a munkásta­nácsokra kell támaszkodnia a kormánynak. Kádár elvtárs el­mondta: a karhatalomra vonat­kozóan a kormánynak az a ter­ve, hogy a rendőrséget mun­kásokkal erősíti meg és az üzemekben munkásőrséget ál­lít fel, amelynek tagjai — azon kívül, hogy dolgoznak — az üzemi és a közrendet is védik. Végül Kádár elvtárs kijelentet­te: a rend helyreálltával most már elérkezünk oda, hogy a kormány olyan programot ad­jon, amely tisztázza a további politikai fejlődés útját.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék