Népszabadság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1957-02-01 / 27. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1957. február 1. péntek Becsüljük meg a párt régi katonáit A közelmúlt hibáiról beszél..... lettünk a napokban szűk társaságban. Különösen sok szó esett a bizalmatlanságnak és a gyanakvásnak arról a nyomasztó légköréről, mely éveken át keserítette sokunk életét. Egymás szavába vágva mondottunk el történeteket életünk e szomorú korszakából. Ennek a mintegy négyesztendős — 1949— 1953 közötti — időszaknak, sajnos nagyon sokszor a nép ügyének legodaadóbb harcosai, a munkásmozgalom régi katonái voltak a szenvedő alanyai. Kétségtelen, hogy 1954 után történt egy s más e szégyenteljes állapot felszámolására. Felkutattuk és számba vettük a régi illegális pártmunkásokat. A munkásmozgalom számos munkaképtelenné vált öreg harcosa rendkívüli személyi nyugdíjat kap. Több más hasonló intézkedésen keresztül is érzik irántuk való tiszteletünket, megbecsülésünket. Mindezzel azonban még nem ===== pótoltunk minden mulasztást. Hiszen a magyar munkásmozgalom illegális harcosainak még csak egy része van olyan korban, amikor hátralevő éveiben már pusztán pihenésre és csendes nyugalomra vágyik. Többségük életerős ember, akiket fűt a tettvágy, akiknek változatlanul — csakúgy, mint az illegalitás éveiben — életelemük a politikai munka, a szocializmusért való küzdelem. Arra törekszenek, hogy a mozgalomban szerzett két-három évtizedes tapasztalatukkal minél többet használjanak, segítsenek. Ez a törekvésük különös erővel mutatkozott meg az október végi és a november eleji események idején, valamint az ezeket közvetlenül követő napokban. Ők voltak azok, akik a legnagyobb káoszban sem veszítették el hitüket és a legzivatarosabb napokban is megfelelően tudtak tájékozódni. A Kőbányai Sörgyárban például a legsúlyosabb időkben úgyszólván minden kérdésben a kommunista mozgalom régi, köztiszteletben álló harcosához, Lerch János elvtárshoz fordultak tanácsért munkatársai, elvtársai. Sok kerületben, üzemben — akárcsak 1945-ben — a munkásmozgalom régi, illegális harcosai jelentek meg elsőkként, hogy talpraállítsák a pártszervezeteket, a kommunistákat. Ha közlekedés híján, munkahelyükre nem tudtak mindjárt eljutni, lakóhelyük kerületi pártszervezetét, vagy szomszédaikat, ismerőseiket keresték fel, hogy megindítsák a politikai munkát, lelket öntsenek a csüggedőkbe. A keserűség és kiábrándultság napjaiban sok helyen e régi harcosoknak a forradalom ügyébe vetett megingathatatlan hite volt az élet első jele. Ők rázták fel a csapástól elaléltakat, az ő töretlen harci kedvük változtatta megújult küzdőszellemmé sok kommunista ernyedt, kapituláns hangulatát. A régi harcosok aktív munkája nagy érték napjainkban azért is, mert a nép ügyéért folytatott áldozatos harcuk szeretetet és tiszteletet szerzett számukra a dolgozók körében. A közelmúlt években a tapasztalt hibák elleni bátor kiállásuk csak fokozta irántuk a megbecsülést. Sok pártszervezetben éppen az ő személyük és tevékenységük tudta viszonylag hamar feloldani az MSZMP-vel szemben kezdetben mutatkozó fagyos bizalmatlanságot. Nem kétséges, hogy a XIV. kerületben egyre erőteljesebben kibontakozó pártszervezési munka sikereinek is az a forrása, hogy a kerület közszeretetnek örvendő régi munkásmozgalmi harcosai a pártmunka élvonalában harcolnak. Az ideiglenes intéző bizottság kilenc tagja közül hatan már a felszabadulás előtt is a munkásmozgalom katonái voltak. Napjainkban pártunk kemény harcot folytat a proletariátus diktatúrájának megszilárdításáért, s mind teljesebb érvényesüléséért, amely Lenin tanításának megfelelően kemény elnyomás, diktatúra a restaurációra törekvő ellenforradalmárokkal szemben, s teljes, mind jobban érvényesülő demokrácia a legszélesebb dolgozó tömegek számára. Kik érthetnék igazán jól ennek az alapvető marxista elvnek gyakorlati alkalmazását, ha nem a párt régi katonái? Kitől várhatunk elsősorban éberséget és határozottságot az ellenforradalmi kísérletekkel szemben, ha nem azoktól, akik már annyiszor néztek elszántan farkasszemet az engesztelhetetlen osztályellenséggel? S kik érthetnék oly mesterien a tömegek között végzett politikai, felvilágosító munka ezernyi fortélyát, mint azok a kommunisták, akik az illegalitás hallatlanul nehéz körülményei között is megtalálták az utat a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó hazafiak szívéhez és értelméhez? Nincs könnyű dolga ma ===== annak a kommunistának, aki vitára bocsátkozik, felvilágosító munkát végez. A helyzeti nehézségen kívül meg kell küzdenie azzal a kimondott vagy hallgatólagos ellenszenvvel is, mely az MQP egyes, a néptől elszakadt, bürokratává, hivatalnokká lett funkcionáriusa ellen irányul, de amelyet sokan — rosszindulatból vagy félrevezetettségből — minden kommunistára ki akarnak terjeszteni. A párt régi, illegális harcosai, s segítségükkel a fiatalabb kommunisták is, sokkal könnyebben birkóznak meg az ilyen természetű nehézségekkel. Olyan időket élünk, amikor a harcedzettségre, a nagyobb élettapasztalatra, a megfontoltságra és a bölcsességre, fokozottan szükség van. A magyar munkásmozgalom sok régi, kipróbált harcosában e tulajdonságok szerencsésen párosulnak az őket övező szeretettel és megbecsüléssel. Mai helytállásuk ékesen bizonyítja, hogy mennyire méltatlanul táplálták az irántuk való bizalmatlanságot, mert a szocializmus eszméje iránti hűségük szilárd, küzdőszellemük töretlen és fiatalos. Teljes szívvel a pártért, a szocializmusért akarnak dolgozni ezek az elvtársak, városban és falun, üzemben és hivatalban egyaránt. Bizonyos, hogy az előttünk álló nehéz feladatokkal könnyebben fogunk megbirkózni, ha áldozatos munkájukra, az eddiginél sokkal jobban támaszkodunk. Fábián Ferenc Tanítványok (36. folytatás.) — Szeretném tudni, mi van abban helytelen, hogy az ember elvisz valamit a gazdag disznóktól és odaadja az éhenkórászoknak, akik fölfordulnak a koplalástól — suttogta felháborodva János. Kisgyerekkora óta hallott a szülői háziban beszélgetéseket a szocializmusról, végül egy szép napon kifejtette barátainak, hogy miért kell valamennyiüknek szocialistáknak lenniök. Ezért is alapították meg Jézus tanítványai titkos társaságát. Pétertől származott a szertartás és a név. A tanító feszesen kihúzta magát, mintha éppen egy gondolat végére jutott volna. — A német nép igen mélyre süllyedt. Valóságos nemeseti szégyen, hogy egy német embernek amerikai zsidó előtt kell tanúvallomást tennie. A náci uralom összeomlása után számos nyílt politikai ellenségeskedés tört ki. János apja nem tudta megbocsátani, hogy a tanító zavartalanul tovább taníthatott. — Az a nemzeti szégyen, hogy több millió zsidót lemészároltak és elégettek. Ettől még száz év múltán is sötét lesz az ég Németország felett — mondta nyersen. Haberlein professzor elnézően mosolygott, mintha János apja felindultságában igazságtalanul beszélt volna. Péter apja, aki egyébként mindig igyekezett vendégeit összebékíteni, most nem állhatta meg, hogy közbe ne Bízói jön. • Ez az amerikai kórházba vitette a kisfiút, meg azt a szegény tüdőbajos fickót. Az ilyesmi nem csekélység manapság. Jószívű embernek látszik ez az amerikai. A Kígyóember fejének egy mozdulatával hátracsapta homlokába lógó haját. — The Captain is O. K.' A legrendesebb amerikai. * A kapitány rendben van, a Pedig rengeteget ismerek közülük, akit csak ismerek. And I know lots of them. A tanító pedig egy szaros náci. — És nekem még ez előtt kellett arról beszélnem, hogy nem szabad különbséget tenni. A fiatalúr persze villában lakik. Hogy jövök én voltaképpen ahhoz, hogy pincében lakjam. Az öreg szocialista türelme elfogyott. — Hát ezt megmondhatom magának, tanító úr. Háborút robbantottunk ki a világuralomért, leromboltuk egész Európát, a lehető legszörnyűségesebb módon elpusztítottunk húszmillió embert — ezért most pincében lakunk. A tanító felugrott és eltávozott az ivóból. Néhány másodpercre csend lett. Mindnyájan magukba mélyedtek, mint akik megértik, hogy fizetniök kell. Ezekben a pillanatokban valamennyien nyíltnak és fogékonynak látszottak, mint amikor a föld magába fogadja az elvetett magot. A professzor oktató, tárgyilagos hangja törte meg a csendet. — Egy háború, melyet valamely nemzet az életéért és világban való érvényesüléséért folytat, mindaddig jogos, amíg a földi javak elosztása igazságtalan. A dachaui és hasonló események természetesen elfogadhatatlanok. Azt hiszem azonban, hogy ha Németország megnyerte volna a háborút, most ön is másképp beszélne. János apja hallgatott, mint aki nem akar válaszolni, végül mégis megszólalt, inkább csak magának: — Azért kerültem Dachauba, mert nem beszéltem másképp. A konyhaablak előtt lassú léptekkel Johanna haladt el. A Kígyóember a nyakát nyújtogatta, úgy nézett utána. Nem tudta befogni a száját. Kis híja volt, hogy el nem vették a takaróját. János elismerően mondta: — Igazán szocialista dolog volt, hogy a mészáros nála hagyta a takarót. Haberlein professzor levette keskeny aranykenetes szemüvegét. Egyszerre meztelennek látszott átszellemült fehér arca. Szempillája vörös volt, bár a haja barna. Újra felöltöztette arcát a megtisztított szemüveggel, majd így szólt: — Németország örök hálára kötelezte az emberiséget. Gondoljon csak Beethovenre. Kimeríthetetlen erők élnek a német népben. Mi, idősebbek ugyan már nem érjük meg a felemelkedést. De megint nagy lesz Németország, megint nagy lesz. Egyébként ma már biztosan tudjuk, hogy megnyertük volna a háborút, ha nem az a dilettáns osztrák határozza meg a stratégiát. A professzor felállt és elment. — És ez az ember nem náci és nem is volt az soha. A magánéletben igen jóindulatú. Az ember szinte elveszíti minden reményét — mondta János apja. A tanítványok a hátsó ajtón távoztak a „Kedélyes fészek”-ből. XII. Antant, a vizsgálóbíró fiát ünnepélyes ülésen egyhangúlag taggá választották. Baráti mosollyal utasította viszsza, hogy az Egértől átvegye a megtisztelő Lebbeus nevet, Judas Iskariot a „Tudós” nevet kapta, mert gimnáziumba járt. Sápadt, kicsiny, egyenlőoldalú háromszög formájú arcán nagy szemüveget viselt. Tizenöt éves volt, négy hónappal idősebb Péternél. A tanítványok összegyülekeztek. A Kígyóember átadta imaszékét Katherinának, hogy kényelmesebben foltozhasson, ő meg a kislány lábához ült egy Zwischenzahl raktáraiból származó levestészta-ládára. Katherina egy maga szerezte hatalmas alsónadrágot foltozott. Kisch kádármester, akinek akkora pocakja volt, mint egy jókora hordó, rajtacsípte a kislányt, de azért egy pár lyukas zoknit is adott hozzá. Katherina vörös ujjai megmerevedtek a hidegtől, és csak nagy fáradsággal tudta megfogni a varrótűt. Február volt, s a kolostori templom pincéje átkozottul hideg. Katherina mellett a raktárnok ült. Mélabúsan nézegette a két állványt. Üresen állt mind a kettő. Már csak a kopott frakk lógott a szögön. Az utolsó pár cipőt a Tudós kapta. Már régebben egyhangúlag elfogadták a Kígyóember javaslatát, melyet óvatosan, csak az első nagy hóvihar után terjesztett elő. Tartsanak meg valamennyiökinek egy-egy pár cipőt, hogy a hóban és hidegben is meglátogathassák a nem önkéntes adakozókat. Most tehát mindegyik tanítványnak, sőt a tiszteletbeli tagnak, Katherinának is volt cipője. Csakhogy nem akadt már több kénytelen adakozó. Már csak két név állt a listán, pedig azelőtt időnként nyolcvan név is sorakozott rajta. Senki sem rendelkezett már titkos készletekkel. Száztíz hét telt el a háború óta, és minden egyes hét rosszabb lett. Mindenki ugyanarra a célra törekedett, hogy jóllakjék és hogy megint egyszer fölmelegedjen fagyos lába. Jéghideg volt a pincében. (Folytatása következik.) Megjelent: Budapest statisztikai zsebkönyve amely rövid áttekintést ad a főváros társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális helyzetéről, fejlődéséről az 1949— 1955 közötti időszakban. 135 oldal,ára fűzve 10.— Ft. Figyelje a könyvesboltok kirakatait. A PÁRTSZERŰ VEZETÉSNEK jó példája, ahogyan az MSZMP VIII. kerületi ideiglenes intéző bizottsága foglalkozik az ifjúsági mozgalommal. Miután szerdán este az alapszervezeti intéző bizottsági elnökökkel alaposan megvitatta a kerület ifjúságának helyzetét és feladatait, azt tanácsolta: alakítsák ki az ifjú kommunisták aktíva-gárdáját. Figyelembe kell venni, hogy az MDP vezetési stílusa, az ifjúsági szövetségre mechanikus kötelező párthatározatok útja nem járható. Ehelyett az ifjúsági szervezetekben részvevő, azok vezető testületeiben helyet foglaló kommunista fiatalokkal kell rendszeresen foglalkozni. A kerületi intéző bizottság most azt tanácsolta: a kommunista fiatalok legyenek az ifjúság csakugyan jogos érdekeinek legjobb szószólói, a legjobb ifjúsági vezetők, akik érvényesíteni tudják a párt irányvonalát az ifjúsági szervezetben, s jó munkájukkal segítik és biztosítják az ifjak minél hatékonyabb részvételét az ország építésében, nemzetünk anyagi és kulturális felemelkedésében. A felszólalók valamennyien helyeselték az ilyen vezetési stílust és kijelentették: ez a módszer a meggyőzésen, a kezdeményezésen alapul, ezért találkozni fog az öntudatos fiatalok tetszésével és támogatásával. (jfél ésszázad) a bánijában Két év híján 50 évet dolgozott Tatabánya aknáiban Klespitz József, a XI-es akna népszerű Szepi bácsija. Ma még, amikor e sorokat írom, még végzi napi munkáját (az utóbbi években biztonsági megbízott az üzemben). Talán kicsit nyugtalanabbul, mint máskor. Mire azonban ez az írás megjelenik , Szepi bácsi már nyugdíjas. Fél évszázad... Oly nehéz felmérni ezt az időt. Háborúk, forradalmak zajlottak le közben, de Szepi bácsi mindennap dolgozott. Mihez mérje az ember az időt?... Talán, ha magamhoz, az én viszonylataimhoz hasonlítom ... Amikor Klespitz Józsi, a kis legényke először lépte át az I-es aknai lámpakamra ajtaját — az én anyám még kislány volt. Mennyimennyi idő telt el azóta, hiszen anyám már nem is él. S az én kislányom most annyi idős, mint anyám volt akkor... Klespitz József azóta minden munkanapon felvette a „siktes“ ruháját és ment dolgozni ... — Az irodájában beszélgetünk. — öt évtized — hosszú idő — mondom. (Hiszen ilyen pillanatokban elég nehéz valami okosat, találót mondani.) — Nekem nem tűnik hosszúnak — válaszolja. — Gyorsan elszaladtak az évek. Alig akarom elhinni, hogy ennyi idős vagyok már ... Mint nyugdíjas sem fogok dolog nélkül élni. Szívesen tanítom a vájártanulókat — ha szükség lesz rám ... Megy még a tanulás is nekem. Néhány éve, mikor Pesten munkavédelmi tanfolyamon voltam — 76 közül heten végeztek kitűnőre. Én közöttük voltam ... — Szepi bácsi sokmindent tapasztalt, úgy ismeri a bányát, mint a tenyerét — úgy mondják — gyerekként söprögette a penészt az ácsolatokról, „laufolt" és „kuplizott", dolgozott széné nyelővé jóson, fenntartáson, volt főmester, aknász, bányamester — ilyen sok-* oldalas tapasztalatok és tartalmas élet alapján mit tanácsol az ifjú bányásznemzedéknek, akik most kezdik ott, ahol maga 1909-ben? — Legyenek kitartóak. Ingyen nem adnak semmit. Ha elhatározták, hogy a bányászhivatást választják — tartsanak ki mellette. Nem azért mondom, hogy hivalkodjam, de az én munkakönyvemben egyetlen bélyegző, a bányáé van csak... Bölcs szavak. Talán megengedik a XI-es aknai bányászok, hogy nevükben is hosszú, nyugalmas öregkort kívánjunk Szepi bácsinak. G. E.