Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1957-09-15 / 218. szám
Jliucipelle története Dán népmese A kis Pelle most volt 7 éves. Az iskolában hanyag, figyelmetlen, rossz gyerek hírében állt. Pajtásai nem is igen barátkoztak vele. De otthon se volt különb a kis Pelle. Heverészett, lustálkodott naphosszat. Anyja, apja búsult is eleget, mi lesz ebből a gyerekből, ha felnő? Csavargó lesz az ilyenből, csavargó, semmi más! így szomorkodtak Pelle szülei, amikor meghallotta a bánatukat Eviag bácsi, a falu legöregebb embere. Eviag bácsi bölcs, tapasztalt, okos ember hírében állott. — Adjátok mellém Pellét — mondta a kisfiú szüleinek — felfogadom inasnak és meglátjátok, két hónap leforgása alatt új embert faragok belőle! — Isten adja, hogy igazad legyen Eviag bácsi — mondták Pelle szülei és odaadták hozzá Pellét inasnak. És Pelle örömmel ment! Hogyne ment volna! Hiszen Eviag bácsi megmondta, amikor felfogadta, hogy az lesz a munkája, hogy egész nap nem csinál semmit: télen ott heverészik majd a kemencepadkán, most meg nyáron az almafa alatt . No, ez ugyancsak neki való mesterség — örült Pelle — és zsebrevágta a 3 ezüst tallért, inaskodásának első bérét. Másnap reggel Pelle le is feküdt az almafa alá, Eving bácsi mnó-sfái pedig horgászni mentek, azután labdajátékot játszottak, kéjesőbb galambokat szelídítettek, a kutyát tanították, hogy kétlábon? álljon ... Csupa-csupa gyönyörű-séges dolog. És így ment ez más- nap, lármád nap és negyednap is, egész Héten át... De Pelle ezt már nem állta, tovább! Könyörögni kezdett Eviag a bácsinak: hadd mehessen ő is a többi fiúval! Hadd játsszék ő is,' velük!... — Nem addig van az, édes fiam' — szólt Eviag bácsi komoly hanggon — az én kis unokáim kora? reggel már segítenek a háznál, az istállóban meg a veteményes kertekben. Azután elmennek iskolába, ott figyelmesek, szorgalmasak. Amikor meg hazajönnek, megcsi-' nálják a másnapi leckéjüket és amikor már mindennel készen vannak, kezdődhetik a szórakozás,a játék! Pelle nem szólt semmit. De másnap reggel ő is segített a házaí körüli munkákban, ő is elment az iskolába a többi gyerekkel, dél után megtanulta velük a másnapi leckét és aztán mindnyájan elég mentek játszani! És milyen jó volt a játék! És milyen jól érezte magát Pelle! Elvégezte aznapi munkáját és most ott játszhatott ő is a többiekkel! VÁRÉPÍTKEZÉS Egy középkori vár falán volt egy pontosan négyzetalakú figyelőablak. A várparancsnok a nyílást alkalmatlannak találta és kiadta a parancsot építészeinek, hogy az eddigi 1 méter széles és 1 méter magas nyílást pontosan a kétszeresére kell megnagyítani, anélkül azonban, hogy az ablak 1 méteres magasságát és 1 méteres szélességét egy hajszálnyival is megváltoztatnák. Az építészek eleinte lehetetlennek találták a kívánságot, de azlIMIIIIIIIIIIII III lllll III lllllllll után egy kis gondolkodás után rá jöttek, hogy a feladat pontos meg-oldásának nincsen semmi akadá-| lya, és a munkát a várparancsnok előírása szerint el is végezték. | írjátok meg, vagy rajzban küld-| jétek be a feladat megoldását! IIIIMMIItlIiiiltlIIIIII 11111111111111111111111111111111111111 mmiiMmn m iiimiiiiiiiiiiniiii mi ii mii mii in n mi tintiiiiniMiii ni iimiMiMiiiiiiiimmiKHiiMiiiiiiiiiiiiii ii 111111111111 n iiiiiiiiimuiiiiiin m ni iimi' Miért áll el a sajt sokáig? Azért, mert kívülről héja van és ez akadályozza meg a sajt kiszáradását, de főleg megvédi a sajtot a káros csírák behatolásától. A következő szokást a svájciak beszélik. Amikor a svájci gyerek megszületik, nagy korong sajtot csinálnak, belevésik a gyermek nevét és születésnapját. Ünnepeken a sajtot az asztal közepére helyezik. A sajt végigkíséri az illetőt a sírig, pontosan megjelenve minden egyes születtésnapon. Amikor gazdája meghal , örökségül a sajt gyermekeire marad. A svájci újságok írtak is egy ilyen sajtról, amely 120 évet élt meg . Ezt a ,,sajt-matuzsálemet” nemrég I szelték fel és ették meg. Igen jóízű volt. llllll ■111111 III Ilii IMI 11111111111 III ; IIMIIIIIHIHMIMIIIIIItmiMIII NYERTESEK Szeptember 8-i gyermekrovatunk- ban közölt rejtvényeink megfejté-séért a következő pajtásainkat ju- talmaztuk. Könyvjutalmat nyertek: Paál Ti-bor, Debrecen, Eötvös u. 110; Zajki Anna, Budapest, IX., Ráday u 32; Szi Ilágyi Gábor, Kunmadaras, Kálvin út 1 4; Hanga Szabolcs, Eger, Tizeshon svéd u 25; Friedmann Sárika, Budapest. VI., Paulay Ede u. 7. Társasjátékot nyertek: Molnár Mánria. Kecskemét, Ballószög 50; Adamnics Ágota, Türje, Széchenyi u. 398. Ifj. Tusor Sándor. Budapest. X., Harmat u. 10,3; Tóka Sándor, Vízvár, Somogy m: Kis Csongor, Csákvári Kálvin u. 9. Kézimunkás-dobozt nyertek: Papolczy Györgyi, Budapest, XIII. Gyöngyösi út 55; K. Szabó Zsuzsi ; Kölesd, Sztálin tér 406; Somogyi Évi ; Biharnagybajom, Deák Ferenc u. 27. ; Hegyes Piroska, Derecske, Bem u . 304; Kocska Olimpia, Budapest, XIII. Gömb u. 25. ) Ezt a kis mesét még nagyanyótól hallottam gyermekkoromban, mikor ott éltünk a Bakonyerdő mellett, amely olyan volt, mint egy mesebeli rengeteg erdő. Nagyanyó sok erdei mesét tudott. Értette a madarak, mókusok, őzikék beszédét, a méhek zümmögését, lombok susogását, de még azt is meg tudta fejteni, amit a néma virágok leheltek, mikor a nyári szellő játszadozott velük. Egy szép nyári estén, mikor Nagyanyó szokása szerint ágyam mellé kuporodott, hogy meseszóval álomba ringasson, így szőtte a mese fonalát. — Tudod, kicsikém, ma egész álló nap az erdőt jártam, mert eső után töméntelen finom gomba üti föl fejét a fák alatt. Azon igyekeztem hát, hogy jól teleszedjem a kosaramat. Hát amint szedek, szedegetek, hajladozok a sűrűségben, egyszerre csak keserves madárcsipogást hallok. Megyek a hang után, hát látom, hogy egy pihés pintyőke vergődik a földön, mellette meg pintyőke-mama csapkod kétségbeesetten a szárnyaival, s teli tüdővel csipog, mintha csak segítségért kiáltana. Fölnéztem a magasba, hát láttam, hogy rabló héja kering kiterjesztett szárnyakkal az ég alatt, s minden pillanatban lecsaphat a fiókára. MEGFEJTÉSEK A szeptember 81 számban közölt rejtvények helyes megfejtése: Keresztrejtvény . Szeptember kilencedike. Szeptemvricse. Képrejtvények: Kezdődik az iskolai év. Tanári kar. Tolltartó. A megfejtéseket lehetőleg kedden" tegyétek postára. Címereket olvas, hatóan írjátok rá a megfejtésre és a borítékra. Leveleteket így címezzétek:" Népszabadság Gyermekrovata, Buda-pest, VIII., Blaha Lujza tér 1—3. — Mit tehetnék, hogyan is segíthetnék? — mondtam magamban. öreg lábammal nem tudok fára mászni, hogy a madárkát visszategyem fészkébe, pintyőanya pedig gyönge ahhoz, hogy csőrével fölemelje fiókáját. Közben az erdő apróbb vadjai előbújtak rejtékükből, és körülállták a vergődő madárkát. Ott ült fülét hegyezve a nyulacska, borzocska, őzike, a fák lombjai közül pedig madarak, mókusok figyelték izgatottan, mi lesz a kis tollatlan pintyőkével? Már hallani lehetett a héja szárnycsapásait, mert egyre lejjebb ereszkedett a magasból, hogy rátörhessen zsákmányára és így vijjogott. Hijja, hijja madárka, bekaplak egy falásra! — Szerencsére értem az állatok beszédét — folytatta nagyanyó —, hát hallom ám, hogy egyik kis mókuska ezt makogja: — Én szívesen visszavinném pintyeket a fészekbe, de nem tudom, hogy s mint fogjak hozzá? — Amint ezt meghallottam, elővettem a zsebkendőmet, és belebugyoláltam a fiókát. Aztán odaszóltam a jószívű mókuskának: — Gyere csak ide kis barátom! Ő megértette szavamat, leugrott az ágról, és elibém szökkent, majd nyugodtan tűrte, hogy a nyakába kössem zsebkendőmet, benne a madárfiókával. Mikor ez megvolt, egy szemvillanásnyi idő alatt fönt termett a fán, és pintyőke-mama nagy lelkendezése mellett belepottyantotta a fiókát a fészekbe. Ekkor az összes állatok megkönnyebbülten sóhajtottak föl, majd örömükben ugra-bugrálni kezdtek. Mindnyájan az ügyes mókuskát ünnepelték, aki féktelen jókedvében egyik fáról a másikra dobta magát, mint valami légtornász, és mogyorót hajigált le a magasból. Közben beesteledett. Pintyőke-mama kiterjesztett szárnyakkal ült fiókái fölött, és boldogságában énekelni kezdett. — Ringa — ringa rája, aludj el madárka, leszállt már a pillangó is a vadrózsa ágra, aludj kis madárka. Enyhe szellő szálldos minden madár álmos tücsök banda muzsikálja: aludjatok már most aludjatok már most. — Már félálomban hallgattam nagyanyó meséjét, s úgy tűnt nekem, mintha a langyos esti szél még tovább dúdolta volna a dalt. — Ring az ág a szélben, száz csillag az égen, őzikék és kisemberkék aludjatok szépen, aludjatok mélyen. / / CSODÁLATOS LEPKE Színezd ki az itt látható papmacska-lepkét a következőképpen: a csápokat és felső szárnyak fehéren hagyott részeit sárgára, az alsó szárnyakat halvány pirosra, a potrohát erős pirosra, majd vágd ki a lapból az egész 1. ábrát a szaggatott vonal mentén. Vágj ugyanekkora darabot levelezőlapból, vagy műszaki rajzlapból, kendbe vékonyan ragasztóval és a kivágott lapocskát óvatosan ráhelyezve simítgasd el. Ezután tedd kettőbe hajtott újságpapír közé és néhány könyvvel préseld le. A teljes száradás után vágd körül a lepke körvonalait és a szárnyak alsó felületére ragassz egy-egy, előzőleg VIM-mel tisztára mosott tízfillérest. A pénzdarabok pontosan érintsék a szárnyak szélét, de ne álljanak ki alóla (lásd 2. ábrán). Újból tégy rá egy könyvet, míg megszárad, közben 3 cm hosszúra vágott gyufaszál egyik végét borotvapengével faragd ferdére (lásd 3. ábra, felső rajz), majd a ferde részt két oldalról tett vágással hegyezd ki. Kend be a gyufaszál felső lapját ragasztóval, egészen a kihegyezett részig. A pénzdarabok és a pálcika felragasztásához sűrű ragasztót használj. Ha híg a ragasztód, cseppents belőle keveset papírdarabkára és hagyd száradni, sűrűsödni. A ragasztóval bekent pálcikára fektesd rá a lepkét, vigyázva, hogy pontosan a test középvonalára essen és hegye körülbelül 6 milliméternyire álljon ki előre. A 2. ábrán, amely a lepkét alulról mutatja, ezt is jól látod. A pálcikát két ruhacsipesszel szorítsd a lepke testéhez s hagyd száradjni, de csak rövid ideig, mert a végleges megszáradás előtt a lepkét ki kell egyensúlyoznod. Ez úgy történik, hogy a pálcika hegyét ujjadra illeszted és ha a lepke nem áll meg vízszintesen, s a pálcikát szükség szerint előbbire, vagy hátrébb csúsztatod. A kiegyensúlyozásnak sikerülnie kell, mert a pénzdarabok súlya az egész lepke súlypontját annyira előre viszi, hogy az — jó beállí- tás esetén — éppen a pálcika hegyéhez kerül. A csipeszeket tedd fel újra a teljes száradásig, ami után az asztalra tett lepke szárnyainak tövét nyomkodd meg kissé, hogy a háta domború legyen, csápjait pedig kunkoritsd felfelé. Most már bámulatba ejtheted ismerőseidet a „csudálatos” lepkével, amely az asztal sarkán, sőt , még a ceruza hegyén is megáll, s ha gyöngéden ráfújsz, úgy billeg, mintha mézszívás közben egyen-súlyozná magát. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. A legnépszerűbb magyar uralkodó volt. 6. Cselekszik. 8. Egymást követő betűk az ábécében. 10. Téli sporteszköz. 11. Viszszaér(l) 12. Vizet lehet meríteni belőle. 14. Van ilyen kanna és csésze is. 16. Nem csak te. 18. Eleven. 19. RY. 20. Fordított névelő. 22. YN. 23. A földön lelt valamit. FÜGGŐLEGES: 1. Szívességet kívánt tőlem. 2. Egyforma mássalhangzók. 3. Igen, angolul. 4. Szájtátással jelzi, hogy álmos. 5. Kétjegyű mássalhangzó. 7.* Nem csak korán. 9. Nagy magyar hadvezér. 13. Személyes névmás. 15. Majdnem egyforma magánhangzók. 17. A fej része. 21. Nem fölé. 24. 52. római számmal. 25. Utána, mássalhangzói. Beküldendő a két nagy magyar történelmi személy nevének a megfejtése. r 3 l1 \ ■ 6 k7 i 9 ■ TCT ~ 12 13■ w E 16 //n Ti 19W 2,1 ___ m 23V 2k 25■ ■ *