Népszabadság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1957-09-15 / 218. szám

Jliu­­ci­­pelle története Dán népmese A kis Pelle most volt 7 éves. Az iskolában hanyag, figyelmetlen, rossz gyerek hírében állt. Pajtá­sai nem is igen barátkoztak vele. De otthon se volt különb a kis Pelle. Heverészett, lustálkodott naphosszat. Anyja, apja búsult is eleget, mi lesz ebből a gyerekből, ha felnő? Csavargó lesz az ilyenből, csa­vargó, semmi más! így szomorkodtak Pelle szülei, amikor meghallotta a bánatukat Eviag bácsi, a falu legöregebb embere. Eviag bácsi bölcs, tapasztalt, okos ember hírében állott. — Adjátok mellém Pellét — mondta a kisfiú szüleinek — fel­fogadom inasnak és meglátjátok, két hónap leforgása alatt új em­bert faragok belőle! — Isten adja, hogy igazad le­gyen Eviag bácsi — mondták Pel­le szülei és odaadták hozzá Pellét inasnak. És Pelle örömmel ment! Hogy­ne ment volna! Hiszen Eviag bá­csi megmondta, amikor felfogad­ta, hogy az lesz a munkája, hogy egész nap nem csinál semmit: té­len ott heverészik majd a ke­mencepadkán, most meg nyáron az almafa alatt­ . No, ez ugyancsak neki való mesterség — örült Pelle — és zsebrevágta a 3 ezüst tallért, inaskodásának első bérét. Másnap reggel Pelle le is feküdt­­ az almafa alá, Eving bácsi mnó-­­­sfái pedig horgászni mentek, az­után labdajátékot játszottak, ké­je­sőbb galambokat szelídítettek, a­­ kutyát tanították, hogy kétlábon? álljon ... Csupa-csupa gyönyörű-­­séges dolog. És így ment ez más-­ nap, lármád nap és negyednap is,­­ egész Héten át... De Pelle ezt már nem állta, to­­­­vább! Könyörögni kezdett Eviag a bácsinak: hadd mehessen ő is a­ többi fiúval! Hadd játsszék ő is,' velük!... — Nem addig van az, édes fiam' — szólt Eviag bácsi komoly han­g­gon — az én kis unokáim kora? reggel már segítenek a háznál, az­ istállóban meg a veteményes kertek­ben. Azután elmennek iskolába,­ ott figyelmesek, szorgalmasak.­­ Amikor meg hazajönnek, megcsi-' nálják a másnapi leckéjüket és­ amikor már mindennel készen­ vannak, kezdődhetik a szórakozás,­­a játék! Pelle nem szólt semmit. De­ másnap reggel ő is segített a házaí körüli munkákban, ő is elment az­ iskolába a többi gyerekkel, dél­­ után megtanulta velük a másnapi­ leckét és aztán mindnyájan elég mentek játszani! És milyen jó volt a játék! És­ milyen jól érezte magát Pelle! Elvégezte aznapi munkáját és­ most ott játszhatott ő is a töb­­­biekkel! VÁRÉPÍTKEZÉS Egy középkori vár falán volt egy pontosan négyzetalakú figyelő­ablak. A várparancsnok a nyílást alkalmatlannak találta és kiadta a parancsot építészeinek, hogy az eddigi 1 méter széles és 1 méter magas nyílást pontosan a kétsze­resére kell megnagyítani, anélkül azonban, hogy az ablak 1 méteres magasságát és 1 méteres szélessé­gét egy hajszálnyival is megvál­toztatnák. Az építészek eleinte lehetetlen­nek találták a kívánságot, de az­lIMIIIIIIIIIIII III lllll III lllllllll után egy kis gondolkodás után rá­­ jöttek, hogy a feladat pontos meg-­­oldásának nincsen semmi akadá-| lya, és a munkát a várparancsnok­ előírása szerint el is végezték. | írjátok meg, vagy rajzban küld-| jétek be a feladat megoldását! I­IIIMMIItlIiiiltlIIIIII 11111111111111111111111111111111111111­­­ mmiiMmn m iiimiiiiiiiiiiniiii mi ii mii mii in n mi tintiiiiniMiii ni iimiMiMiiiiiiiimmiKHiiMiiiiiiiiiiiiii ii 111111111111 n iiiiiiiiimuiiiiiin m ni iimi' Miért áll el a sajt sokáig?­­ Azért, mert kívülről héja van és­ ez akadályozza meg a sajt kiszára­­­­dását, de főleg megvédi a sajtot a­­ káros csírák behatolásától. A következő szokást a svájciak be­­­­szélik. Amikor a svájci gyerek meg­­­­születik, nagy korong sajtot csinál­­­­nak, belevésik a gyermek nevét és­­ születésnapját. Ünnepeken a sajtot­­ az asztal közepére helyezik. A sajt­­ végigkíséri az illetőt a sírig, ponto­­­­san megjelenve minden egyes szület­­­tésnapon. Amikor gazdája meghal , örökségül a­ sajt gyermekeire ma­­­­rad. A svájci újságok írtak is egy­­ ilyen sajtról, amely 120 évet élt meg . Ezt a ,,sajt-matuzsálemet” nemrég I szelték fel és ették meg. Igen jóízű volt. llllll ■111111 III Ilii IMI 11111111111 III ; IIMIIIIIHIHMIMIIIIIItmiMIII NYERTESEK Szeptember 8-i gyermekrovatunk-­­ ban közölt rejtvényeink megfejté-­­­séért a következő pajtásainkat ju-­­ talmaztuk. Könyvjutalmat nyertek: Paál Ti-­­­bor, Debrecen, Eötvös u. 110; Zajki­­ Anna, Budapest, IX., Ráday u 32; Szi­ I­lágyi Gábor, Kunmadaras, Kálvin út 1 4; Hanga­ Szabolcs, Eger, Tizeshon­ s­véd u 25; Friedmann Sárika, Buda­­­­pest. VI., Paulay Ede u. 7. Társasjátékot nyertek: Molnár Mán­­­ria. Kecskemét, Ballószög 50; Adam­­­nics Ágota, Türje, Széchenyi u. 398.­­ Ifj. Tusor Sándor. Budapest. X., Har­­­­mat u. 1­0,3; Tóka Sándor, Vízvár,­­ Somogy m: Kis Csongor, Csákvár­i Kálvin u. 9. Kézimunkás-dobozt nyertek: Pa­polczy Györgyi, Budapest, XIII.­­ Gyöngyösi út 55; K. Szabó Zsuzsi ; Kölesd, Sztálin tér 406; Somogyi Évi ; Biharnagybajom, Deák Ferenc u. 27. ; Hegyes­ Piroska, Derecske, Bem u . 304; Kocska Olimpia, Budapest, XIII.­­ Gömb u. 25. ) Ezt a kis mesét még nagyanyó­­tól hallottam gyermekkoromban, mikor ott éltünk a Bakonyerdő mellett, amely olyan volt, mint egy mesebeli rengeteg erdő. Nagy­­anyó sok erdei mesét tudott. Ér­tette a madarak, mókusok, őzikék beszédét, a méhek zümmögését, lombok susogását, de még azt is meg tudta fejteni, amit a néma virágok leheltek, mikor a nyári szellő játszadozott velük. Egy szép nyári estén, mikor Nagyanyó szokása szerint ágyam mellé kuporodott, hogy meseszó­val álomba ringasson, így szőtte a mese fonalát.­ — Tudod, kicsikém, ma egész álló nap az erdőt jártam, mert eső után töméntelen finom gomba üti föl fejét a fák alatt. Azon igye­keztem hát, hogy jól teleszedjem a kosaramat. Hát amint szedek, szedegetek, hajladozok a sűrűség­ben, egyszerre csak keserves ma­dárcsipogást hallok. Megyek a hang után, hát látom, hogy egy pihés pintyőke vergődik a földön, mellette meg pintyőke-mama csapkod kétségbeesetten a szár­nyaival, s teli tüdővel csipog, mintha csak segítségért kiáltana. Fölnéztem a magasba, hát láttam, hogy rabló héja kering kiterjesz­­tett szárnyakkal az ég alatt, s minden pillanatban lecsaphat a fiókára. MEGFEJTÉSEK A szeptember 81 számban közölt rejtvények helyes megfejtése: Keresztrejtvény . Szeptember kilen­­­cedike. Szeptemvricse.­­ Képrejtvények: Kezdődik az iskola­i év. Tanári kar. Tolltartó. A megfejtéseket lehetőleg kedden" tegyétek postára. Címereket olvas­, hatóan írjátok rá a megfejtésre és a­ borítékra. Leveleteket így címezzétek:" Népszabadság Gyermekrovata, Buda-­­pest, VIII., Blaha Lujza tér 1—3. — Mit tehetnék, hogyan is se­gíthetnék? — mondtam magam­ban. öreg lábammal nem tudok fára mászni, hogy a madárkát visszategyem fészkébe, pintyő­­anya pedig gyönge ahhoz, hogy csőrével fölemelje fiókáját. Köz­ben az erdő apróbb vadjai előbúj­tak rejtékükből, és körülállták a vergődő madárkát. Ott ült fülét hegyezve a nyulacska, borzocska, őzike, a fák lombjai közül pedig madarak, mókusok figyelték iz­gatottan, mi lesz a kis tollatlan pintyőkével? Már hallani lehetett a héja szárnycsapásait, mert egyre lejjebb ereszkedett a ma­gasból, hogy rátörhessen zsákmá­nyára és így vijjogott. Hijja, hijja madárka, bekaplak egy falásra! — Szerencsére értem az állatok beszédét — folytatta nagyanyó —, hát hallom ám, hogy egyik kis­­ mókuska ezt makogja: — Én szívesen visszavinném pintyeket a fészekbe, de nem tu­­dom, hogy s mint fogjak hozzá? — Amint ezt meghallottam, elő­­­­vettem a zsebkendőmet, és bele­bugyoláltam a fiókát. Aztán oda­szóltam a jószívű mókuskának: — Gyere csak ide kis barátom! Ő megértette szavamat, leugrott az ágról, és elibém szökkent, majd nyugodtan tűrte, hogy a nyakába kössem zsebkendőmet, benne a madárfiókával. Mikor ez megvolt, egy szemvillanásnyi idő alatt fönt termett a fán, és pin­tyőke-mama nagy lelkendezése mellett belepottyantotta a fiókát a fészekbe. Ekkor az összes állatok meg­könnyebbülten sóhajtottak föl, majd örömükben ugra-bugrálni kezdtek. Mindnyájan az ügyes mókuskát ünnepelték, aki féktelen jókedvében egyik fáról a másikra dobta magát, mint valami lég­tornász, és mogyorót hajigált le a magasból. Közben beesteledett. Pintyőke-mama kiterjesztett szár­nyakkal ült fiókái fölött, és bol­dogságában énekelni kezdett. — Ringa — ringa rája, aludj el madárka, leszállt már a pillangó is a vadrózsa ágra, aludj kis madárka. Enyhe szellő szálldos minden madár álmos tücsök banda muzsikálja: aludjatok már most aludjatok már most. — Már félálomban hallgattam nagyanyó meséjét, s úgy tűnt ne­kem, mintha a langyos esti szél még tovább dúdolta volna a dalt. — Ring az ág a szélben, száz csillag az égen, őzikék és kisemberkék aludjatok szépen, aludjatok mélyen. / / CSODÁLATOS LEPKE Színezd ki az itt látható pap­­macska-lepkét a következőkép­pen: a csápokat és felső szárnyak fehéren hagyott részeit sárgára, az alsó szárnyakat halvány piros­ra, a potrohát erős pirosra, majd vágd ki a lapból az egész 1. áb­rát a szaggatott vonal mentén. Vágj ugyanekkora darabot levele­zőlapból, vagy műszaki rajzlap­ból, kend­be vékonyan ragasztó­val és a kivágott lapocskát óva­tosan ráhelyezve simítgasd el. Ezután tedd kettőbe hajtott új­ságpapír közé és néhány könyv­vel préseld le. A teljes száradás után vágd körül a lepke körvonalait és a szárnyak alsó felületére ragassz egy-egy, előzőleg VIM-mel tisztá­ra mosott tízfillérest. A pénzdara­bok pontosan érintsék a szárnyak szélét, de ne álljanak ki alóla (lásd 2. ábrán). Újból tégy rá egy könyvet, míg megszárad, közben 3 cm hosszúra vágott gyufaszál egyik végét borotvapengével fa­ragd ferdére (lásd 3. ábra, felső rajz), majd a ferde részt két oldalról tett vágással hegyezd ki. Kend be a gyufaszál felső lapját ragasztóval, egészen a kihegye­zett részig. A­ pénzdarabok és a pálcika felragasztásához sűrű ragasztót használj. Ha híg a ra­gasztód, cseppents belőle keveset papírdarabkára és hagyd szárad­ni, sűrűsödni. A ragasztóval bekent pálcikára fektesd rá a lepkét, vigyázva, hogy pontosan a test középvona­lára essen és hegye körülbelül 6 milliméternyire álljon ki előre. A 2. ábrán, amely a lepkét alulról mutatja, ezt is jól látod. A pál­cikát két ruhacsipesszel szorítsd a lepke testéhez s hagyd szárad­­j­ni, de csak rövid ideig, mert­ a­­ végleges megszáradás előtt a lep­­­­két ki kell egyensúlyoznod. Ez­ úgy történik, hogy a pálcika he­­­­gyét ujjadra illeszted és ha a­­ lepke nem áll meg vízszintesen, s a pálcikát szükség szerint előbb­­i­re, vagy hátrébb csúsztatod. A­ kiegyensúlyozásnak sikerülnie­ kell, mert a pénzdarabok súlya az­­ egész lepke súlypontját annyira­ előre viszi, hogy az — jó beállí-­ tás esetén — éppen a pálcika he­­­gyéhez kerül. A csipeszeket tedd­ fel újra a teljes száradásig, ami­ után az asztalra tett lepke szár­­­­nyainak tövét nyomkodd meg­­ kissé, hogy a háta domború le­­­­gyen, csápjait pedig kunkoritsd­­ felfelé. Most már bámulatba ejtheted­­ ismerőseidet a „csudálatos” lep­­­kével, amely az asztal sarkán, sőt , még a ceruza hegyén is megáll, s­ ha gyöngéden ráfújsz, úgy billeg,­ mintha mézszívás közben egyen-­­súlyozná magát. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. A legnépszerűbb magyar uralkodó volt. 6. Cselekszik. 8. Egymást követő betűk az ábécé­ben. 10. Téli sporteszköz. 11. Visz­­szaér(l) 12. Vizet lehet meríteni be­lőle. 14. Van ilyen kanna és csésze is. 16. Nem csak te. 18. Eleven. 19. R­Y. 20. Fordított névelő. 22. YN. 23. A földön lelt valamit. FÜGGŐLEGES: 1. Szívességet kí­vánt tőlem. 2. Egyforma mássalhang­zók. 3. Igen, angolul. 4. Szájtátással jelzi, hogy álmos. 5. Kétjegyű mással­hangzó. 7.* Nem csak korán. 9. Nagy magyar hadvezér. 13. Személyes névmás. 15. Majdnem egyforma ma­gánhangzók. 17. A fej része. 21. Nem fölé. 24. 52. római számmal. 25. Utána, mássalhangzói. Beküldendő a két nagy magyar történelmi személy nevének a meg­fejtése. r 3 l1 \ ■ 6 k­7 i 9 ■ TCT ~ 12 13■ w E 16 //n Ti 19W 2,1 ___ m 23V 2k 25■ ■ *

Next