Népszabadság, 1958. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

2 1358. március 1, szombat A magyar párt- és kormányküldöttség találkozása Bukarest népével (Folytatás az 1. oldalról.) nagy győzelmét jelentette, s ■ugyanakkor nagy szolgálatot tett Európa és az egész világ békéjé­nek. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látoga­tása hazánkban, valamint azok a határozatok, amelyeket ez alka­lommal közösen hoztunk, jelentős határkövek a román­ és a magyar nép törhetetlen barátsága szünte­len fejlesztésének, erősítésének és testvéri együttműködésének út­ján. • Amint tudják, eszmecserénk so­rán tüzetesen megvizsgáltuk a két ország kapcsolatai állandó fej­lesztésének kérdéseit, valamint a népeinket érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket is. Öröm­mel közölhetjük önökkel, hogy a két kormány és a két párt között az összes megvitatott kérdésekben teljes az egyetér­tés és a nézetek azonossága, s ez a szerdán aláírt közös nyi­latkozatban kifejezésre jut. A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kinyilvá­nítja szilárd elhatározását, hogy a jövőben is minden módon erősíti a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységét. Mint ahogyan a küldöttségeink tárgyalásairól szóló nyilatkozat­ból kitűnik, a Román Népköztár­saság és a Magyar Népköztársa­ság között fennálló baráti kapcso­latok szüntelen elmélyítésének és fejlesztésének legszebb biztosíté­kát a Román Munkáspárt és a Magyar Szocialista Munkáspárt gyümölcsöző testvéri együttműkö­dése alkotja. A magyarországi ellenforrá­s Kedves Gheorghiu-Dej elv­társi Kedves elvtársak! Bará­taink! Bukaresti dolgozók! Küldöttségünk minden tagja rendkívül örül annak, hogy eljö­hetett a baráti Román Népköz­­társaságba, annak szép és fejlődő fővárosába, örülünk annak, hogy ezen a nagygyűlésen személyesen találkoztunk a bukaresti dolgozók képviselőivel és őszinte hálával köszönjük azt a baráti fogadta­tást, amelyben bennünket része­sítettek. Mi rendkívül fontos és szemé­lyünkre nézve megtisztelő fel­adatnak tartjuk küldetésünket, a pártjaink, államaink és népeink közötti jó együttműködés még to­vábbi fejlesztését, a román—ma­gyar barátság további erősítését. Teljes meggyőződéssel állíthat­juk, hogy barátságunk ma, mind párt­os állami kapcsolatunk, mind népeink közvetlen kapcsola­tainak vonalán tiszta, igaz, felhőtlen barátság. Mi politikai meggyőződésünket illetően kommunisták vagyunk. Kissé ismerjük a marxizmus­le­­ninizmu® tételeit és törekszünk, hogy az emberi társadalom törvé­nyeit feltáró eme nagyszerű tudo­mányt még jobban megismerjük. De amikor utazunk, akkor mi is csak ugyanolyan élmények iránt fogékony emberek vagyunk, mint bármelyik utasember és azt gon­dolom, hogy ez még nem elhajlás a párt fő irányvonalától a libera­lizmus felé. Hogy is van egy utazó ember az élményekkel? Ha útjában ko­mor sziklába ütközik, elkomorul maga is. Ha szép tájat lát, fel­­derü­l. Ha barátságos embert lát, az ő szíve is felderül. Mit láttunk mi és mit éreztünk ezen az útun­­kon Bukarest, felé? A magyar állomásokon fiata­lok, meglett emberek és öregek, férfiak és nők kívántak nekünk jó utat, sikert. Ugyanez az akarat, a testvéri összefogás akarata sugárzott ki azokból a szívélyes üdvözletekből, a meleg fogadtatásokból, ame­lyekkel a Román Népköztársaság városaiban és falvaiban részesí­tettek bennünket. Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, és más vezető román elvtársak, halom tanulságai újból megmu­tatták a szocialista országok munkáspártjainak hogy legfontosabb kötelességük harcolni minden olyan kísér­let ellen, amelynek az a cél­ja, hogy gyengítse a pártnak a társadalmi élet minden te­rületén érvényesülő vezető szerepét. A nemzetközi helyzetről szólva Gheorghiu-Dej elvtárs rámuta­tott: A fegyverkezési hajsza és a hi­degháború fokozása, az új és ve­szélyes tűzfészkek, amelyeket az imperialisták a világ különböző részein előidéznek, a szocialista országok körül létesített katonai támaszpont-rendszer a népek jo­gos aggodalmát váltja ki. Figye­­lembe véve ezt a helyzetet, a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság teljes erejével hozzájárul a varsói szerződés szervezetének meg­szilárdításához. Ez a szervezet az összes szocialis­ta országok függetlenségének és biztonságának őrzője annak az elvnek alapján, hogy „mindenki egyért, egy mindenkiért”. A román és a magyar kormány teljes mértékben támogatja a szovjet kormánynak az összes or­szágok békés együttélésére és újabb háború megelőzésére irá­nyuló akcióit. A két kormány támogatja a szovjet kormánynak a kor­mányfői csúcsértekezlet ösz­­szehívására irányuló javasla­tát és mindazokat az intézkedéseket, amelyeket a Szovjetunió a béke 1956 novemberében és 1957. ja­nuár elején jártak nálunk. Ők a román munkásosztály, a Román Népköztársaság népének testvéri segítségét, hozták el akkor hoz­zánk. A román elvtársaknak e két látogatása hálával töltött el bennünket és sokáig emlékezetes marad, mert a szolidaritásuk nagy segítség volt számunkra. Azzal pedig, hogy a román nép nagy baj idején nyújtotta baráti kezét a magyar nép fe­lé, bebizonyosodott, hogy ez a barátság nemcsak a szép na­pokra szól, hanem vihar ide­jén is kiállja a tűzpróbát. Kádár elvtárs ezután az ellen­­forradalomról beszélt, majd kije­lentette: " A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás­paraszt kormány célja az volt, hogy megvédelmezzük a szocializ­mus és a béke ügyét Magyaror­szágon és ennek érdekében az ellenforradalmi puccsot leverjük, a Magyar Népköztársaság törvé­nyes rendjét helyreállítsuk és megtartsuk az országot az őt vé­delmező erők, a Szovjetunió, a szocialista országok tábora olda­lán. E célok megvalósítása érdeké­ben újjászerveztük a népi rend­szer fő erejét, a munkásosztály forradalmi pártját.­­A revizionis­ták a párt soraiba nagy zavart vittek be, az ellenforradalom pe­dig megölte pártunknak sok hű fiát, de a pártot mégsem tudták megsemmisíteni. A magyar munkásosztály for­radalmi pártja él, edzettebb, egységesebb, tapasztaltabb, erősebb, mint az ellenforra­dalmi támadás előtt volt. Harc közben olyan tapasztala­tokat szereztünk, hogy a jószán­dékú tévedőket türelemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az el­­lenség táborába átment árulókat nem agitálni, hanem ütni kell az ellenséggel együtt. Azt tapasztaltuk, hogy jobb, ha a gyakran ingadozók nincsenek a pártban. A párt számszerűen most kisebb, mint volt, de egysé­gesebb, harcosabb és így nagyobb a tekintélye is, ereje is, mint az ellenforradalmi támadás előtt volt, megszilárdítása és a népek biz­tonsága céljából javasol A két küldöttség újra kijelen­tette, hogy mindenben egyetért azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek az európai nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak, támogatja a lengyel kormánynak a Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság által elfogadott javaslatát, hogy létesítsenek atommentes övezetet ezekben az államokban, valamint a Német Szövetségi Köztársaság­ban. Melegen üdvözöljük a Kínai Népk­öztársaság kormányának kezdeményezését, hogy a kínai önkéntesek kivonulnak Koreából. Elvtársak! Meg vagyunk győződve róla, hogy­ megbeszéléseink gyümölcsö­ző eredményeit és határozatain­kat egyhangúlag és lelkesedéssel jóváhagyják népeink, amelyek marxi-leniai pártjaink vezetésé­vel, vállvetve, kéz a kézben ha­ladnak a szocializmus felépítésé­nek útján és nem kímélnek sem­mi fáradságot, hogy erősítsék és fejlesszék az országaink, vala­mint az összes szocialista orszá­gok testvéri együttműködését. Éljen és virágozzék a román és a magyar nép testvéri barátsága és együttműködése! Éljen a Szovjetunió vezette le­győzhetetlen szocialista tábor megingathatatlan egysége! Éljen a népek békéje! Gh. Gheorghiu-Dejnek, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának nagy tapssal fogadott beszéde után Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter emel­kedett szólásra. A múlt hibái nyomán levont egyik legfőbb tanulságunk, hogy a párt és a dolgozók széles tömegei közötti élő kapcsolat, kölcsönös bizalom a párt, a népi rendszer legfőbb és nél­külözhetetlen ereje. Tapasztaltuk, hogy a párt tagjain kívül a becsületes, a népi rend­szerhez hű állampolgárok milliói élnek az országban és bűnt követ el az, aki megengedi, hogy a sze­mélyi kultusz átkaival, a töme­gek lebecsülésével, szektariánus elzárkózással, hatalmaskodással bárki is éket verjen a párt és a tömegek közé. A párt csak úgy harcolhat sikerrel, ha azoknak a tömegeiknek erejére és aktív tá­mogatására támaszkodik, ame­lyeknek érdekeiért küzdenie tör­ténelmi hivatása. A párt vezetésével, a tömegek támogatásával megerősítettük a proletárdiktatúrát, elnyomva el­lenségeit, helyreállítottuk a mun­kások és parasztok államát, a Magyar Népköztársaságot. A Ma­gyar Népköztársaságról is nyu­godt lélekkel elmondhatjuk, hogy most erősebb, mint az ellenforra­dalmi támadás előtt volt és szi­lárdan ott áll a Szovjetunió ve­zette hatalmas szocialista tábor­ban, mint e tábornak egyenjogú és megbecsült tagja. Népgazdaságunk az ellenforra­dalom által okozott károkat álta­lában helyreállította, a magyar nép normális életét éli és alkotó munkáját végzi — a szocializmust építi. A Magyar Népköztársaság kül­politikai elszigetelésére irányuló imperialista terv megbukott. 41 országgal diplomáciai és 103 or­szággal kereskedelmi kapcsola­tunk van. Az imperialisták legfőbb kudar­ca pedig talán abban van, ami a magyar népnek a legjobb, hogy népi államunk baráti, testvéri kapcsolata a Szovjetunióval, a Kí­nai Népköztársasággal, a népi de­mokratikus országokkal, ezek so­rában a baráti Román Népköztár­sasággal ma bensőségesebb és erősebb, mint bármikor volt. Amint belpolitikánk lényege a magyar dolgozó tömegekkel való legszorosabb kapcsolat, úgy kül­politikánk lényege a szocialista országok népeivel való legszoro­sabb, az egyenjogúságon és köl­csönös segítségen alapuló kap­csolat és az ehhez az egységhez való törhetetlen ragaszkodás. Népünk az ellenforradalom felett aratott győzelmét is a szocialista országok népei egységének és támogatásának köszönheti. örülünk, hogy most a bukaresti dolgozók képviselői előtt szemé­lyesen van alkalmunk megkö­szönni azt az értékes segítséget, amelyet nekünk a nehéz napok­ban a Román Munkáspárt, a Ro­mán Népköztársaság kormánya és népei nyújtottak. Kedves elvtársak! Barátaink! Bukaresti dolgozók­ örülünk, hogy személyesen láthatjuk most a Román Népköztársaság dolgozó népének eredményeit. Mi ezek­ről az eredményekről be fogunk számolni a magyar népnek. Egy­más eredményeinek jobb ismerete önmagában is erősíteni fogja a ro­mán és a magyar nép barátságát. Kádár elvtárs ezután a múlt nemzetiségi uszításáról beszélt, valamint a román és a magyar nép közös harcáról elnyomóik el­len. Majd így folytatta: Gondolnunk kell arra, hogy még nem haltak ki azok az emberek, akik a burzsoá nacionalizmus mérgezett nyilával készen állnak mindig arra, hogy megkíséreljék népeink viszonyát megzavarni. De ezeknek mi nem engedünk te­ret és zavart keltő kísérleteiket az igazság erejével és világos hirde­tésével lehetetlenné tesszük. Mi, magyar kommunisták büszkén, hazafias érzéssel emlé­kezünk nemcsak Dózsa György és az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saság harcosaira, hanem Rákóczi és Kossuth harcaira is. Ugyanak­kor nem felejtjük el, hogy az ir­­redentisták által a két világhá­ború között sokat emlegetett régi Magyarország mennyország volt ugyan a régi világ urainak, de pokol volt a magyar munkásosz­tálynak és a dolgozó parasztság­nak, éppen úgy, mint a tízmillió román, szlovák, horvát és más nemzetiségű dolgozó embernek. Ebben a szellemben mondjuk, hogy a Magyar Népköztársaságnak nincs egy országgal szemben sem területi, sem más igénye. Aki ilyet felvet, nemcsak a ve­lünk testvéri barátságban élő szomszéd népköztársaságok ellen­sége, hanem halálos ellensége el­sősorban a Magyar Népköztársa­ságnak, és az urak miatt oly so­kat szenvedett magyar dolgozó népnek. Mi a magyar nemzeti érdekek védelmében vetjük el teljes hatá­rozottsággal az úgynevezett „ma­gyar felsőbbrendűséget” és a nemzeti gyűlölködés fasiszta esz­méit. Azt tartjuk, hogy a nemzet­té vált dolgozó nép érdekeinek legjobb szolgálata a szocializmus, a népek barátsága, a béke ügyé­nek szolgálata és a Magyar Nép­­köztársaság erősítése. A tőkéseknek és a nagybirto­kosoknak, bár mindig a szájukon volt a haza, sohasem fájt a fejük, mindig csak a saját zsebükön járt az eszük. Mindig eladták a népet és a hazát, hol a Habsbur­goknak, hol az antantnak, hol Hitlernek. A kiseprűzött urak most az amerikai nagytőkéseknek kínálgatják az országot. Azonban gazda nélkül csinálnak számve­tést. A magyar nép nem adja el hazáját senkinek, mert független hazában és békében akar élni, és tudja, hogy azt csak a népi haza biztosíthatja számára. A magyar nép öntudatos tö­megei tudják, hogy hazánk függetlenségét, a szocialista társadalom felépítését csak a szocialista tábor országainak és népeinek szoros barátsága és együttes ereje tudja biztosí­tani. Ezért hívei a magyar dolgozók a magyar—román barátságnak is. Ezt az érdeket kívánta szolgálni pártunk és kormányunk akkor is, amikor bennünket Bukarestbe küldött barátságunk és együtt­működésünk további erősítésé­nek feladatával. Ebben a szel­lemben és eredménnyel tárgyal­tunk. Külpolitikai célkitűzéseinkről szólva Kádár elvtárs kijelentette: helyeseljük a nemzetközi tárgya­lások és megegyezések módszerét és hisszük, hogy a kormányfők ta­lálkozója, amit a Szovjetunió kor­mánya javasolt, létrejön és min­den nép érdekében szükséges és fontos eredményeket tud elérni. Támogatjuk azt a követelést, amely a tömegpusztító fegyverek­kel való kísérletek megtiltását kí­vánja. A magyar kormány minden po­zitív javaslatot támogat, ezek kö­zül is különösen azokat, amelyek közvetlenül érintik a magyar nép életbevágó érdekeit. Hármat eme­lek ki a javaslatok közül: 1. A Német Demokratikus Köz­társaság javaslatát a két német állam békés, demokratikus, igaz­ságos­ alapon történő egyesítésé­re; 2. a lengyel kormánynak — a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság ál­tal támogatott — javaslatát, amely szerint Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság területén létesítsenek atom- és hidrogén­­fegyvermentes zónát; 3. a Román Népköztársaság kormányának javaslatait a Romá­nia, Bulgária, Albánia, Jugoszlá­via, Görögország és Törökország jóviszonyának és a Balkán tartós békéjének megteremtésére. Kedves elvtársak, elv­társnők! Drága barátaim! Államaink, pártjaink erősek. Barátságunk erős és állandóan tovább fejlődik. Szocialista tábo­runk erős és egységes. Politikánk helyes és igazságos. Céljaink a népek, a dolgozó tömegek akara­tát, kívánságát és vágyait feje­zik ki. Ezért támogatnak bennün­ket a népek, a dolgozó tömegek, ezért győzedelmeskedik ügyünk. Aláírtuk az álláspontunkat és a közös törekvéseinket kifejező nyilatkozatot. Mindent megte­szünk, hogy amit aláírtunk, való­ra is váltsuk. Erősödjék még job­ban barátságunk, érvényesüljön még jobban a kölcsönös előny és a kölcsönös segélynyújtás szocia­lista elve népeink javára. Tiszta szívből kívánunk egész népünk nevében további sok si­kert a Román Munkáspártnak, a Román Népköztársaságnak, Ro­mánia népének, minden dolgozó­jának. Érjenek el újabb győzel­meket a szocializmus építésében és a béke védelmében. Legyen küszöbönálló néptanácsi választá­suk a haladás erőinek újabb el­söprő győzelme. Éljen a Román Munkáspárt és annak Központi Bizottsága! Éljen a Román Népköztársaság és annak testvéri népe! Éljen és erősödjék a megbont­hatatlan román—magyar barát­ság! Éljen a szocializmusnak, a bé­kének a Szovjetunió által vezetett egységes és legyőzhetetlen tábora! A román és a magyar nép ve­zetőinek beszédét hatalmas éljen­zéssel fogadta a nagygyűlésen je­lenlevő több tízezernyi részvevő. A stadion visszhangzott a két nép barátságát, a Szovjetunió által vezetett hatalmas szocialista tá­bor egységét hangoztató felkiál­tásoktól. Kádár János és Gheor­ghiu-Dej a jelenlevők lelkes tapsa közepette megölelte egymást, ki­fejezésre juttatva a román és a magyar nép kölcsönös baráti ér­zelmeit. Fogadás a bukaresti magyar nagykövetségen Keleti Ferenc, a Magyar Nép­­köztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön este a bukaresti Had­sereg Házában fogadást adott a Román Népköztársaságban tartóz­kodó magyar párt- és kormány­­küldöttség tiszteletére. A fogadá­son a román párt és állam veze­tői is nagy számban megjelentek. A rendkívül szívélyes, baráti légkörben lefolyt fogadáson po­hárköszöntőt mondott Keleti Fe­renc és Avram Bunaciu, a Román Népköztársaság külügyminisztere. KÁDÁR JÁNOS: Bebizonyosodott, hogy barátságunk nemcsak a szép napokra szól, vihar idején is kiállja a próbát

Next