Népszabadság, 1959. július (17. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-08 / 158. szám

8 BALETTESTÉKEN Az Operaház és az Erkel Színház repertoárjáról Szereti közönségünk a balettet, a kifejező mozdulatok esztétikai élvezetét, és drámai mondanivalót adó művészetét. Igaz, igen jó szín­vonalú előadásokban gyönyör­ködhetik a néző. Különösen vo­­natkozik ez a Gajanére, amely gyorsan vívott ki magának nagy népszerűséget: bemutatója óta el­telt három hónapban majd húsz­szor vonzott táblás házat az Erkel Színházban. A Gajane nagy sikerét­ három tényező indokolja: zenéje, koreog­ráfiájának sok szép részlete­s elő­adásainak színvonala. Aram Ha­­csaturjan örmény, grúz, azer­bajdzsán népzenéből merítő, rit­mus- és színgazdag, nemes érte­lemben teátrálisan csillogó, ra­gyogóan hangszerelt muzsikája a szvitekből már korábban is is­mertté vált. Természetes, hogy a népszerű részletek után a teljes zenére is kíváncsi a közönség. (Kár, hogy a tehetséges fiatal kar­mester, Tóth Péter legutóbb „ki­engedte kezéből” a zenekart s megelégedett „nyáriasabb” tolmá­csolással is.) Nyina Anyiszimova szovjet balettmesternő koreográ­fiájának legszebb részletei újra és újra tapsra ingerük a nézőket. Nem súlyos drámai mondanivaló­jával, hanem a zenét plasztikusan kifejező szép táncaival hat a kom­pozíció. Keleti táncok címén nem a szokott sablont adja Anyiszi­mova, hanem — elismerésre mél­tó gyűjtőmunkája eredményeként — a Kaukázuson túli népek mű­vészetét kelti életre csaknem ere­detiben vagy klasszikus elemek­kel szerencsés szintézisben. Több, egymással teljesen egyen­lő értékű szereposztás kényezteti a kíváncsit. A kissé soványka tör­ténet ugyan kevés drámai anya­got biztosít négy felvonás cselek­ményéhez — Gajane és Armen egymáséi lesznek Giko minden erőszakoskodása, gonoszsága elle­nére —, mégis érdekes élmény egy-egy szerep különböző megfor­málása. Kun Zsuzsa és Lakatos Gabriella is szerelméhez hű, dol­gos fiatal lányt állít színpadra Gajane alakjában. De Kun Zsuzsa Gajanéjának szerelme kislányo­­sabb, Lakatos Gabrielláé asszo­nyosabb. Két kiváló balerinánk egymással egyenrangú, művészi erejű megformálásának különbö­zése érdekesen mutatkozik meg a második felvonás gyönyörű sze­relmi pas de deux-jében, a szó­lókban és a pantomimikus rész­letekben. Még nagyobb a különbség Gikó megjelenítésében. Eck Imre pan­tomimikus eszközökkel a Gonosz­ságot állítja színpadra. Túlzásai­val reális környezetétől elütő, a mesék démonikus alakját mintáz­za, helyenként félelmetes erővel. Bozsó Árpád Gikója csak lusta fráter, akit lebírhatatlan szerelmi vágya taszít romlásba. A dramaturgiai szempontból vértelenebb Arment, Gajane ked­vesét, csak Fülöp Viktor kiforrott művészete és Havas Ferenc meg­győző játéka teszi színesebb figu­rává. Egyszerűen, keresetlen esz­közökkel formálják rokonszenves­sé a hegyi pásztor alakját. Virtuóz szólóiban Fülöp további techni­kai fejlődését igazolja igen örven­detesen, Havas pedig azt a köny­­nyedségét, amely szinte bármi­lyen feladatra alkalmassá teszi. Igen érdekes a koreográfiai szempontból legszebb kurd­ kép fő alakjának, Aisának, három megjelenítése. Az egyik szerep­­osztásban Lakatos Gabriella csil­logtatja Aisa szólójában szug­­gesztív művészetét. Féktelen szen­vedély forrósítja át önfeledt tán­cát, csupa vágy és lobogó indu­lat az ő Aisája. Kálmán Etelká­nak sincs a Párizs lángjai emlé­kezetes Teréze óta ilyen kitűnő szerepe. Az ő felfogásában Aisa a hegyek koronázatlan királynő­je. Géczy Évát is a legjobb telje­sítményre ingerli hálás feladata. Aisa három ifjú partnere közül Róna Viktor nevét már évekkel ezelőtt megjegyezte a közönség. E szerepében is kitűnően érvényesí­ti tánckultúráját, mimikai kész­ségét. Zilahi Győző villogó szemű vad harcosa megérdemelt, sikeres „kiugrás”. Péter László erőtől duzzadó Izmailja ugyancsak fi­gyelemre méltó teljesítmény. A Nune—Karen-pár csillogóan szép kettőseiben, szólóiban is fia­talok jeleskednek, vetélkednek egymással. Orosz Adél, amióta első díjat nyert a moszkvai VIT- en, a Diótörő főszerepében, a Giselle paraszt pas de deux-jében, s a Bihari nótája Minervájaként aratja sikereit. Balerinánk több már, mint a jövendő nagy ígére­te. Táncaiban fölényes technikai biztonság párosul nagy kifejező erővel. Gyorsan fejlődik a még fiatalabb Dévényi Edit is. Bájos Nunejából játékos derű sugárzik. Menyhárt Jacqueline karakteré­hez a lírai szerepek állnak köze­lebb. Nune két nagyon tehetséges partnere: Sipeki Levente meg­nyerő külsejével, tökéletes iskolá­zottságával, Perlusz Sándor pe­dig a humor iránt is fogékony já­tékával és kitűnő technikai adott­ságaival hódítanak a színpadon. Kőszegi Ferenc és Suba Gyula egyaránt jó az apa szerepében. A zárókép színes forgatagából Ha­­mala Irén, Nagy Júlia, Barkóczy Sándor, Seregi László, Budavári Rudolf szólóit külön is kiemeljük. A Furfangos diákok. Farkas Ferenc—Harangozó Gyula szati­rikus táncjátéka gondozott elő­adásával tűnik ki a régebbi mű­vek közül. Pipás verbunk. csikós tánc. üveges verbunk. csárdás — néphagyományaink e sikeres és ízes feldolgozásait ugyanolyan üdén adja elő az együttes, mint a premieren. Harangozó Gyula utá­nozhatatlan Stréber Józsija ragyo­góan karikírozó művészetének ma is szuggesztív erejű figurája. La­katos Gabriella és Havas Ferenc képviselik csak a mű líraibb hangját. Kevésbé tetszetős, de technikailag igen nehéz kettősük­ben és játékukban vonzóan for­málják a szerelmespárt. Farkas magyar jurátusvilágot színesen idéző, bővérű muzsikája, a ko­reográfia értékei s Harangozó re­mek alakítása — sok esztendővel a bemutató után is frissen hatnak. A Diótörő a leggyakrabban játszott darabja a repertoárnak. Kicsinyek és felnőttek örömére. 1950 óta 280 előadást ért meg Operaházunk színpadán Csaj­kovszkij—Vajnonnen karácsonyi hangulatot és gyermeki álmokat megkapó közvetlenséget felele­venítő, finom érzésekből szőtt balettje. Kilenc éve a Diótörő fő­szerepeiben vizsgáznak a fiatalok, akik nagyobbra, magasabbra akarnak törni, művészetük lát­szatra légiesen könnyű, valójában azonban oly rögös pályáján. Biz­tonságot, rutint s a játékkészség fejlesztését jelenti az első ko­moly klasszikus feladat: Mária és a herceg. Az Ugray Klotild,Róna Viktor-pár kiforrott alakításai óta újabban Orosz Adél és Sipeki Le­vente harmonikus kettőse táncol­ja megejtő bájjal az álomvilág jóságot és szépséget megtestesítő hercegnőjét és hercegét. Horváth Margit asszisztens gondos munká­járól vall a csoporttáncok tiszta­sága, hasznos volt a kar fiatalítása is. Csak a zenekar rontja olykor az ünnepi hangulatot unalmas, szürke muzsikálással. A Csodálatos mandarin előadásai őrzik a legegyenletesebb színvonalat. Esztendők óta alig van gyönge pontja a magasszín­vonalú produkciónak, érthető, ha vidéki látogatók, külföldi vendé­gek, turisták programjában is a feltétlenül látnivalók között szere­pel. Igaz, Kenessey Jenő, az elő­adás vezénylője személyében eré­lyes gondozója van a pantomim­nek, zenekar és színpad szinkron­ja Bartók mondanivalóját való­sítja meg. Minden alkalommal nagy drámai élményt visz haza magával a közönség a hét kitűnő szereplő jóvoltából. Közülük ez alkalommal csak Róna Viktort emeljük ki, rövid idő alatt felnőtt a Mandarin rendkívül kényes és nehéz alakításához. E jegyzetekben sok elismerő szó esett — s megérdemelten — fiatal és legfiatalabb művészeink­ről, akik csak nemrégiben nyer­ték el képesítésüket az Állami Balett Intézetben. Valamennyiü­­ket Nádasy Ferenc készítette fel pályájukra: az ő pedagógiai mun­kássága gyümölcsözik mostani és elkövetkező sikereikben. S mily messze tűnt már az idő, amidőn 1957 tavaszán sokan elsiratták a magyar balettet!... Csizmadia György J­EGYZETEK KIÁLLÍTÁSOKRÓL A nyár ernyesztő hatása egye­lőre még nem érződik a képző­­művészeti kiállítások frontján. Az Ernst Múzeumban három festő és egy szobrász csoportkiállításán olyan művésze­ket ismerhettünk meg, akiknek célkitűzései különbözők, mégis bizonyos vonatkozásban sok ha­sonlóság fűzi őket össze. Gábor Jenő, Járitz Józsa és Klie Zoltán festőművész, s Csillag István szob­rászművész ahhoz a korosztályhoz tartozik, amely legnehezebben tudta átvészelni a felszabadulás utáni szellemi megújhodás körül fellángolt viharokat és harcokat. Művészi fejlődésük a felszabadu­lás előtt már befejeződött, egyé­niségük és szemléletük azonban még nem szilárdult meg annyira, hogy az új élet felvetette problé­mákat és régebbi művészi felfo­gásuk ellentmondásait önmaguk számára is megnyugtatóan tudták volna megoldani, így azután ezek a múltban már komoly eredmé­nyeket elért művészek fejlődésük­ben többé-kevésbé megrekedtek. Gábor Jenőnek, a konstruktív jellegű kubizmus formaszemléle­tével felépített figurális kompozí­ciói elevenek és mozgalmasak, ép­pen csak a mához való érzelmi kötöttségeket és a valóság erősebb színeit hiányoljuk belőlük. Járitz Józsának sajátos szűkszavúsággal festett dekoratív képei valaha ér­dekes színfoltjai voltak a KÚT és az UME kiállításainak. Kisebb, nyilván régebben keletkezett ké­peit (Bivalyok, Tengerpart) áthat­ják a valóságélmények frisseségé­ből fakadó finom festői megol­dások, újabb nagyobb méretű kompozícióiban azonban a festői motívumokat sokszor erőszakolt játékossággal a fantázia légüres terébe transzponálja. Klie Zoltán művészetének stiláris kuszasága lerontja a jóképességű művész festői erényeinek, érzelmi fogé­konyságának hatóerejét. Expresz­­szionista jellegű tájain, figurális képein romantikus történelmi kompozícióin egy nyugtalan lélek csapongását, önmaga keresését érezzük. Csillag István finom mestere az érmészetnek. Miniatu­­rás portréművészete főleg azokon a dombormű-ábrázolásokon vált kifejezővé, amelyek pesti utcák névadóiként Csokonai Vitéz Mi­hályt, József Attilát, Frankel Leót ábrázolják. Ez a kiállítás jó alkalmat adott a művészeknek, hogy eddigi mun­kásságuk eredményeit és tanul­ságait számba vegyék és a továb­biakban felhasználják. A Fényes Adolf-teremben Nemcsics Antal festőművész kiállítása sok tekin­tetben a fiatal művészgeneráció törekvéseinek tipikus vonásait mutatja. A fiataloknak általában alapos és jó iskolázottságuk van, s a többé-kevésbé készen kapott festői eszközök birtokában köny­­nyen és nagyobb vívódások nél­kül érnek el igen figyelemreméltó eredményeket. Nemcsics rendkí­vül ízléses és finom portré­tanulmányokat (Csíkosruhás nő, Színház előtt, Ohmann Béla port­réja) hangulatos és friss tájakat fest (Este a mólón, Ezüsth­íd a Balatonon). Rajztudása, ízlése és festői érzékenysége kifogástalan, de mindennek birtokában leg­többször mégis megelégszik a fes­tői motívumban és a könnyed és friss előadásban rejlő művészi fi­nomságok megragadásával. Nem törekszik elég következetesen ar­ra, hogy a valóságnak és a művész érzelmi látásának mélyebb kap­csolataival piktúráját szélesebb és általánosabb érdekűvé, egyúttal személyesebbé és bensőbbé tegye. Nemcsics pedig elmélyedésre haj­ló elme, újabban élénken foglal­koztatja őt az építészet és a festé­szet kapcsolata, s már nem egy si­keres kísérletet tett sgrafitto-ter­­veiben a monumentális festészet kompozicionális és formai kérdé­seinek megoldására. A Szinyei-teremben Erdei Sándor a népszerű karikaturista mutat­kozik be ez alkalommal mint fes­tő. Nagyméretű akvarelljei és ki­sebb illusztrációi már első pilla­natra elárulják a jól képzett, biz­tos kezű festőt. Fiatal lányok és asszonyok portréi, friss színekben pompázó, szép tájak és aktok ar­ról vallanak, hogy a fonákságok és hibák gunyoros felderítésével foglalkozó karikaturistának időn­ként szüksége van arra, hogy a művészet másik oldalán megpi­hentesse szemét. Ott, ahol az élet kínálja felhőtlen szépségeit. Ez a körülmény bizonyos fokig menti és indokolja Erdei festői törekvé­seiben helyenként megmutatko­zó felszínességet és problémátlan­­ságot. P. I. N­I­P­S­Z­A­B­A­D) S­A­C 1959. július 8. szerda Épül az ország legszebb iskolája 1958 elején kezdték építeni több mint tízmillió forint költ­séggel a II. kerületi Baranyai ut­cában az ország egyik legszebb és legmodernebb iskoláját. Az épí­tők néhány hét múlva átadják helyüket az iskolapadok, a szer­tárak és az úttörőszobák szere­lőinek. Az iskolát részben előre­gyártott elemekből, a 43. Építő­ipari Vállalat építette. A három­­emeletes épületben 24 tanterem, két fürdő, két orvosi rendelő, nyolc úttörő és szakköri szoba, két 20x10 méteres tornaterem lesz. A tornatermeket a korszerű igényeknek megfelelően meleg le­vegővel fűtik. A tantermeket, a folyosókat és a szakköri szobákat könnyen tisztítható, díszesen bera­kott gumipadlóval borították. A folyosókon pasztellszínekre festett beépített szekrények vannak a diákok részére. Az iskolában két modern, kétszobás szolgálati la­kás is lesz. A szeptemberben megnyíló iskola nagymértékben tehermentesíti majd a Vali úti, a Fehérvári úti és a Bartók Béla út 27. szám alatti iskolákat. Számos magyar filmet mutatnak be a nemzetközi fesztiválokon Magyar tagja is lesz a moszkvai filmfesztivá­l zsűrijének Tavasz című kisfilmje szerepel. A moszkvai nemzetközi filmfeszti­válra magyar filmdelegáció is utazik, s a rendezőbizottság kéré­sére magyar művész is részt vesz a műveket elbíráló zsűri munká­jában. A moszkvai nemzetközi filmfesztiválra valamennyi film­gyártó országot meghívták. A világ ifjúságának bécsi talál­kozója alkalmából, július 25-től augusztus 9-ig ugyancsak rendez­nek nemzetközi filmfesztivált fia­tal alkotóművészek műveinek részvételével. A magyar filmgyár­tást ezen a jelentős találkozón a Herskó János rendezte Vasvirág képviseli. A hagyományos velencei meg­hívásos filmfesztivált augusztus 23—szeptember 6 között rendezik meg. A fesztiválon összesen 14 film szerepel a bírálóbizottság előtt. Nemrégiben Magyarorszá­gon járt a velencei nemzetközi filmfesztivál-bizottság igazgatója és egy tagja. Az új magyar filmek megtekintése után szóban meghív­ták a fesztiválra Máriássy Félix Álmatlan évek című alkotását. Először veszünk részt idén a spa­nyolországi San Sebastian-i nem­zetközi filmfesztiválon, amelyet július 11-től 20-ig bonyolítanak le. San Sebastianban Ranódy László Darvas József regényéből készült Akiket a pacsirta elkísér című új filmjét mutatjuk be. A napok­ban kerül a zsűri elé a locarnói filmfesztiválon Kollányi Ágoston jugoszláv—magyar koprodukció­ban forgatott filmje, A monguzok szigete. Meghívást kapott a ma­gyar filmgyártás a pulai jugoszláv nemzeti fesztiválra is, ahol művé­szi kisfilmeket mutatunk be. A fentieken kívül részt veszünk még több, így egyebek között az augusztus 3—15 között Vancouver­­ban megrendezendő nemzetközi filmfesztiválon, Herskó János Vasvirág című alkotásával, vala­mint az Egy másodperc története és a Huszártánc című kisfilmmel. A kanadai Stratfordban augusztus végén megnyíló nemzetközi fesz­tiválon Makk Károly Ház a szik­lák alatt című játékfilmje és Macskássy Gyula A telhetetlen méhecske című rajzfilmje szere­pel. Meghívást kapott a magyar filmgyártás a nyár végén sorra kerülő San Franciscó-i­­ és edin­burghi fesztiválra, valamint a Bergamóban és Trentóban meg­rendezendő kisfilm-fesztiválra; a részt vevő magyar műveket még nem jelölték ki. (Tudósítónktól.) A hagyományos nemzetközi filmfesztiválokon való részvétel minden esztendőben nagy esemé­nye a magyar filmművészetnek. Filmgyártásunk az idén is minden számottevő nemzetközi filmtalál­kozón képviselteti magát. Az év hátralevő részén­ek legje­lentősebb nemzetközi filmtalálko­­zóját augusztus 3-tól 17-ig rende­zik meg Moszkvában. Ezen a nagyszabású nemzetközi filmfesz­tiválon magyar részről Keleti— Dobozy Tegnap című filmje, va­lamint Wiedermann Károly Harc­­i­ban születtek és Banovich Tamás

Next