Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-13 / 88. szám

Büszkeség és boldogság nekünk is, hogy az emberiség történelmének új szakaszát szovjet ember nyitotta meg . • * • Az ország népe lelkesen ünnepli a szovjet nép páratlan diadalát, Gagarin őrnagy hőstettét Szerda reggel 8.28 órakor, a rádióból először hangzott el a rend­kívüli híradás: a Szovjetunióban földkörüli pályára felbocsátották a Vosztok szputnyik űrhajót, fedélzetén a történelem első űrhajósával, a szovjet állampolgár Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnaggyal. A történelmi pillanat, amire számítottunk, először csodálkozást, szótlan megilletődést váltott ki, hogy azután annál erősebben kapjon hangot az ujjongó öröm. Szinte elemi erővel kívánkozott ki az embe­rekből, hogy elmondják egymásnak érzéseiket, gondolataikat, hogy hangosan méltassák a Szovjetunió világraszóló új győzelmét. Lelkes röpgyűlések ezreit tartották meg az üzemekben, a falvakban, üdvözlő táviratok árasztják el a szovjet nagykövetséget, új győzelmeket kí­vánva a szovjet tudósoknak, munkásoknak, új sikereket, személyes boldogságot a világűr első utasának, Gagarin őrnagynak. Gagarin-brigád az Orionban Szerda reggel, 8 óra után, pár­ percre megállt a munka az Orion,­­ gyárban is. Mindenki a rádió je­lentését hallgatta. A televízió­­ IV-es szalagon kedden alakult 16 főből egy brigád. Nevet még nem választottak. A hír hallatára Pli­­hár Miksa brigádvezetőhelyettes azt javasolta: „Vegyük fel Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőr­­nagy nevét!” A javaslatra tizen­hat brigádtag egyetértő kiáltása volt a válasz. A brigádtagok fo­gadalmat tettek, méltóak lesznek a névadóhoz. Izgatottan várták a rádió köz­vetítette híreket a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói is. Amikor tudtul vették, hogy Gagarin őr­nagy visszaérkezett a Földre, a műhelyek dolgozói röpgyűléseket tartottak, s a szovjet nagykövet­ségre küldött táviratukban szöve­­gezték meg gondolataikat. „Büsz­ke örömmel vettük tudomásul — írják —, hogy a világ első szocia­lista állama, amely gazdag sike­rekkel építi a kommunizmust, el­sőnek a világon, szovjet embert küldött a világűrbe, szovjet tudó­sok és szovjet munkások készí­tette űrhajóban. Tisztelettel és szívünk minden melegével kö­szörűjük a világ első űrhajósát.” A Klement Gottwald Villamos­­sági Gyárban egész délelőtt szólt a hangosbeszélő, s közvetítette a rendkívüli esemény híreit. Délben a műhelyekben röpgyűléseket tar­tottak a dolgozók, s a szovjet nagykövetségnek szóló táviratot szövegeztek, amely így hangzik: „Csodálattal és testvéri büszke­séggel adózunk a szovjet tudo­­­­mány páratlan sikerének és őszin-­­­te szívvel örülünk annak, hogy­­ abban a hatalmas versenyben,­­ amely a világűr meghódításáért folyik, a Szovjetunió, népünk fel­­szabadító­ja és nagy barátja lett a­­ győztes. Kérjük, adják át jókíván­­­­ságainkat a Szovjetunió Kommu­­­­nista Pártja Központi Bizottságá­­­­vak, Hruscsov elvtársnak, a szov­­i­jet tudósoknak és munkásoknak és­­ Jurij Alekszejevics Gagarin őr­nagynak, a világ első űrhajósá­­j­nak. Kívánunk a szovjet emberek­­­­nek további sikereket a világűr- s kutatásban.” A. dáknak. A nagykunsági, közép­­tiszavidéki és a mezőhéki állami gazdaságokban üzembe helyezték a brigádszállásokat, üzemegysége­ket összekötő rádió adó-vevő be­rendezéseket és közölték a leg­frissebb jelentéseket a szovjet tu­domány fényes diadaláról. A történelemórákon újabb szovjet nevet is meg kell tanulni A Szegedi Tudományegyetem tanárai, hallgatói is kitörő öröm­mel üdvözölték Gagarin őrnagy visszatérésének hírét. Az előadó professzorok megszakították órái­kat és ismertették a legfrissebb híreket. Gulya Károly, az egye­tem történész-adjunktusa hallga­tóinak üdvrivallgása közepette je­lentette ki, hogy a történelemórá­kon ezentúl újabb szovjet nevet, a­­ világ első uralásának nevét is­­ meg kell tanulniuk a hallgatók-­j­­­nak. Csúcsforgalom a telefonközpontokban A telefonközpontok forgalma- '­­­bán is érezhető volt a csodálatos esemény. A központok gépei ál­­j­­­landóan foglaltak voltak, s a be­­j­e­szélgetések is tovább tartottak a­­ : szokásosnál. i : A posta tudakozó szolgálatának­­ dolgozói szünet nélkül válaszol­tak a kérdések özönére. A csúcs- 1 : forgalom reggel 9—11 óra között­­ volt, amikoris az űrrakéta és az­­ űrutas adataival kapcsolatos kér­dések százai érkeztek. Ki az első­­ | űrutas? Milyen nagy utat tett J­­ meg az űrhajó? Mikor érkezett vissza stb., stb. Egy gyermekér­deklődő is volt, aki az űrutas ada­tain kívül még azt is megkérdez­te, sötét van-e az űrben. A tuda­kozószolgálat az MTI és a rádió legfrissebb hírei, valamint a ren­delkezésre álló egyéb adatok alap­ján igyekezett kielégíteni a pest­i­­iek kíváncsiságát. A Központi Távíró Hivatalban is nagyüzem van. A világtörté­nelmi esemény alkalmából a ma­gyar dolgozók ezrei köszöntik a Szovjetuniót. A hivatal gyors statisztikája szerint délelőtt né­hány óra alatt több mint száz tá­viratot továbbítottak közvetlenül Moszkvába, a budapesti szovjet nagykövetségnek pedig mintegy 900—1000 gratuláló táviratot kéz­besítettek. Táskarádiók, hírvivő küldöncök a földeken Vidéken is gyorsan terjedt az első űrutas felbocsátásának híre. Percek alatt bejárta Csongrád megyét is. A városok, községek utcáin megszólalt a rárdió. Apát­falván utcahosszal az ablakba ki­tett rádiók mellett csoportosultak az emberek. A szentesi termelő­szövetkezetek parasztjai táska­rádiókat vittek magukkal a föl­dekre. A vetőgépekről az ország­útig hangzottak a hírek mondat­­foszlányai. Már a reggeli órákban népes csoportok tárgyalták az első rá­dióközleményt Szolnok megye ter­melőszövetkezeti városaiban és falvaiban. Több helyen, például Mezőtúron, Mezőhéken, Vezse­­nyen, Kunhegyesen, motoros kül­döncök vitték szét a hírt a ha­tárban dolgozó szövetkezeti gaz­ ILLÉS BÉLA: AZ EGÉSZ EMBERISÉG NAGY ÜNNEPE E­­gy mondatban akartam megfogalmazni vélemé­nyemet a szovjet tudo­mány, technika és hősiesség új, talán minden eddiginél hatalma­sabb eredményéről, embertár­sunk első világűrbeli útjáról. A mondat így hangzott: a tűz meg­hódítása óta ez az esemény az em­beri akarat és tudás legcsodálato­sabb, legnagyobb eredménye. De miután ezt a mondatot leírtam és elolvastam, megértettem, hogy megállapításom hiányos, sőt, ta­lán téves is. Mert itt és most még ennél az útnál i­s többről van szó és nagyobbról. * A tudomány és a technika egy­­egy újabb nagy teljesítményét, ha talán nem is ezzel a mondattal, de mindig újból és újból ezzel a lelkesedéssel üdvözlik, immár hosszú évszázadok óta. Az első léggömb felszállása, majd a La Manche-csatorna, később az óceán átrepülése... Hosszan folytathat­nám a felsorolást. Minden új, nagy eredmény új örömet, új re­ménységet váltott ki az emberi­ségből. De ezek a „csodák” bár több szempontból is valóban elő­revitték, hatalmasabbá tették az embert, másrészről hosszú időn át majd annyit ártottak az embe­riségnek, mint amennyit használ­tak neki, egyik-másik talán még többet is, mert e találmányokat — valamennyit — a kizsákmányolás és ami vele jár: az emberirtás, a hódítás és a leigázás szolgálatába állították a világ akkori­ urai. És így a tudomány hosszú évszáza­dokon át használt, és — bár nem ezt akarta — ártott is az embe­riségnek. A tudomány és a technika új, minden eddiginél nagyobb ered­ménye, az ember első útja a világűrben nem azért kelt jo­gos, indokolt reményeiket az em­beriségben, mert csodálatosabb minden­ eddigi csodánál, hanem azért, mert az emberiség érdekeit szolgáló erőfeszítések eredménye és így az emberiség érdekeit szol­gálja — hiányosság és maradék nélkül: a békét, a szabadságot, a szocializmust. Az új „csodára” az a legjellemzőbb, hogy nem csoda, hanem merész és biztos, sokolda­lú szívós, következetes és céltu­datos tudományos kutatás és minden eddiginél pontosabb, lel­kiismeretesebb és lelkesebb mun­ka eredménye. Egy nagy nép dol­gozott rajta — az a nép, amelyik gyümölcsöt termel ott, ahol nem­rég még pusztaság volt, az a nép, mely emberhez méltóvá tette a nemrég még állatlan nehéz mun­kát, amely testvérekké tett évszázadokon át egymás el­len uszított, egymást irtó né­peket, amelyik... az első diadalmas szocialista forradalom népe, amely az emberiség béké­jéért, valamennyi ország békés egymás mellett éléséért, az embe­riség boldogságáért dolgozik és harcol, következetesen, sikerrel: a szovjet nép. Az emberiségnek, az egész em­beriségnek nagyon nagy ünne­pe van. Vörösbetűs napja. Jog­gal vagyunk büszkék és boldogok. És elsősorban nem azért, mert elsőül ért el ember a világűrbe, hanem azért, mert ezt a nagysze­rű utat a szovjet tudomány és a szovjet nép munkája, készítette elő, tette lehetővé és szovjet em­ber valósította meg, egy elv­tár­sunk, Gagarin elvtárs. Bárhol és bárki tette volna meg ezt az utat, büszkék lennénk rá, csodálnánk. De így, ahogy történt — és ennek a történelem logikája szerint így kellett történnie — nemcsak büsz­kék vagyunk, hanem boldogok is Hisz nemcsak a tudomány győ­zött és a munka, hanem a leg­nagyobb, a­­legőszintébb, a legkö­vetkezetesebb humanizmus érte el ezt az eredményt: a szocializ­mus, a kommunizmus. Pécsi munkások, üdülők, pilóták az évszázad szenzációjáról Még nem fordult elő, hogy, olyan gyönyörű, szép tavaszi na­pon, mint amilyen a tegnapi volt,­­ a mecseki SZOT-üdülő vendégei-­­ nek nagy része ne a szabadban,­­ hanem a szálloda halljában töltse " a délelőttöt. Tegnap azonban így­­ volt: az a hír, hogy Gagarin, szov­­­­jet őrnagy ott száguld űrrakéta-­j­­án a világűrben, elhomályosítot­­­­ta még a Mecsek felett ragyogó­­ kék tavaszi eget is. Az üdülők a­­ rádiókészülék mellett csoporto­­­­sultak, de az üdülő hangszórói­­ messzire felvitték a rádió új és új­­ jelentéseit a nagyszerű szenzáció­tól. A Mecsek lábánál, Pécsett a gyárakban, a hivatalokban, az­­ egyetemeken és főiskolákon öröm­­­­mel értesültek a hírről. A Pécsi Bőrgyárban, a meszesműhelyben­­ a tímárok rögtönzött röpgyűlést­­ tartottak, ott kívántak további­­ sikereket a szovjet űrkutatóknak,­­ s azután visszatértek munkájuk­­­­hoz. Művezetőjüknek, Papp Fe­­­­rettének azonban lelkére kötötték, hogy okvetlenül tudja meg a leg­újabb eseményeket és azokat kö­zölje azonnal velük. A pécsi Sophiana Gépgyár esz­tergoműhelyében Valentér PRI­­ ipari­ tanuló-oktatót faggatják a­­ gyerekek, az ipari tanulók és az­­ idősebb dolgozók is. Valentér Pál ebben a kis közösségben szakértő­­­­nek számít, hiszen sportrepülő, repülőoktató. — Amikor meghallottam, hogy ember száguld a világűrben, egy pillanatra végigszaladt rajtam a hideg — magyarázza. — Én tu­dom, hogy mit éreztem, amikor­­ elértem életemben a legnagyobb­­ magasságot, a 2300 métert. Pedig­­ ez a 2300 méter úgy aránylik ah­hoz a magassághoz, amit Gagarin őrnagy elért, hogy szinte ki sem le­het fejezni. Már az a gon­dolat el­szédít, hogy kiszakadni a Föld vonzóerejéből, a szó szoros értel­mében az űrben keringeni olyan óriási sebességgel... Boldog va­gyok, hogy megérhettem ezt a nagyszerű teljesítményt. Pécsett dr. Tóth László, a TIT csillagászati szakosztályának tit­kára, lelkes propagandistája az űrrepülésnek, sok előadást tartott már arról. Most így beszél: — Amikor nyolc évvel ezelőtt előadást tartottam az űrhajózás lehetőségeiről, szovjet tudósok cikkei alapján, a legtöbben még mosolyogtak. É­i akkor hittem és biztosan tudtam, hogy a tudomány hamarosan eléri ezt a magaslatot, de most, hogy elérte, engem is megdöbbentett az szovjet tudo­mány ereje és biztonsága. A pécsi Orvostudományi Egye­temen dr. Lissák Kálmán Kossuth­­díjas akadémikus, az Élettani Intézet igazgatója nyilatkozatában azt emelte ki, hogy az első űrutas rendkívül jelentős eredményeket szolgáltat majd az emberi szerve­zet ellenálló, alkalmazkodó képes­ségével kapcsolatban. Az embert szállító szovjet űrha­jó iránt Pécsett és környékén egy­aránt óriási érdeklődésre jellem­ző, hogy amikor a kora délutáni órákban az esti Pécsi Napló a kí­sérletről szóló jelentésekkel meg­jelent, hamarosan az utolsó példá­nyig szétkapkodták a lapot az em­berek, akik az újságárusoknál már sorba állva várták, hogy nyomta­tásban is olvashassák, ami a rá­dióban már elhangzott. Pintér István A Kossuth Lajos utcai KERAVILL kirakatában ott a tábla: Hall­gassa meg a 12 órai híreket. S felette az utcára kitett hangszóró. Amikor megszólal a bemondó hangja: Kedves hallgatóink, híreket mondunk , megállnak a járókelők, pillanatok alatt eltorlaszolják az úttestet is. Szobolevszki Sándor,­­az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem másodéves vbölcsészhallgatója az egyetemről jött éppen, Nyári­­Endre szolnoki technikumi tanuló édesapjával budapesti be­vásárló körúton van, Bubrik Lajos, a 13. AKÖV dolgozója fuvarban volt itt, ők is, mindenki feszülten figyel, s fölmorajlik a tömeg, ami­kor bemondják, az űrhajó 8:55 órakor sikereben földet ért. Ölved Ibolya és Nyiródi Mária ipari tanulók itt­ dolgoznak a KERAVILL- ban, köpenyben szaladtak az utcára, Surján Gyuláné, a hatéves Andriskával a szemben levő szövetkezetben volt éppen. Büchler Bertalan nyugdíjas tisztviselő már délelőtt olvassa a figyelmeztető táblát és lesétál, hogy együtt hallgasa meg a többiekkel, a pestiekkel a híreket. Az életrajz következik, derűs, szinte gratuláló mosoly nyugtázza azt a hírt, hogy Gagarin őrnagy kisebbik lánya éppen egy­hónapos. A hírmondó befejezi, az emberek még egy darabig beszél­getnek, aztán eloszlanak egy új hír, egy jó hír melegével a szívükben. (Faludi — fotó: Wormse*■)

Next