Népszabadság, 1961. április (19. évfolyam, 79-103. szám)

1961-04-13 / 88. szám

Büszkeség és boldogság nekünk is, hogy az emberiség történelmének új szakaszát szovjet ember nyitotta meg . • * • Az ország népe lelkesen ünnepli a szovjet nép páratlan diadalát, Gagarin őrnagy hőstettét Szerda reggel 8.28 órakor, a rádióból először hangzott el a rendkívüli híradás: a Szovjetunióban földkörüli pályára felbocsátották a Vosztok szputnyik űrhajót, fedélzetén a történelem első űrhajósával, a szovjet állampolgár Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnaggyal. A történelmi pillanat, amire számítottunk, először csodálkozást, szótlan megilletődést váltott ki, hogy azután annál erősebben kapjon hangot az ujjongó öröm. Szinte elemi erővel kívánkozott ki az emberekből, hogy elmondják egymásnak érzéseiket, gondolataikat, hogy hangosan méltassák a Szovjetunió világraszóló új győzelmét. Lelkes röpgyűlések ezreit tartották meg az üzemekben, a falvakban, üdvözlő táviratok árasztják el a szovjet nagykövetséget, új győzelmeket kívánva a szovjet tudósoknak, munkásoknak, új sikereket, személyes boldogságot a világűr első utasának, Gagarin őrnagynak. Gagarin-brigád az Orionban Szerda reggel, 8 óra után, pár percre megállt a munka az Orion, gyárban is. Mindenki a rádió jelentését hallgatta. A televízió IV-es szalagon kedden alakult 16 főből egy brigád. Nevet még nem választottak. A hír hallatára Plihár Miksa brigádvezetőhelyettes azt javasolta: „Vegyük fel Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnagy nevét!” A javaslatra tizenhat brigádtag egyetértő kiáltása volt a válasz. A brigádtagok fogadalmat tettek, méltóak lesznek a névadóhoz. Izgatottan várták a rádió közvetítette híreket a Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói is. Amikor tudtul vették, hogy Gagarin őrnagy visszaérkezett a Földre, a műhelyek dolgozói röpgyűléseket tartottak, s a szovjet nagykövetségre küldött táviratukban szövegezték meg gondolataikat. „Büszke örömmel vettük tudomásul — írják —, hogy a világ első szocialista állama, amely gazdag sikerekkel építi a kommunizmust, elsőnek a világon, szovjet embert küldött a világűrbe, szovjet tudósok és szovjet munkások készítette űrhajóban. Tisztelettel és szívünk minden melegével köszörűjük a világ első űrhajósát.” A Klement Gottwald Villamossági Gyárban egész délelőtt szólt a hangosbeszélő, s közvetítette a rendkívüli esemény híreit. Délben a műhelyekben röpgyűléseket tartottak a dolgozók, s a szovjet nagykövetségnek szóló táviratot szövegeztek, amely így hangzik: „Csodálattal és testvéri büszkeséggel adózunk a szovjet tudomány páratlan sikerének és őszin-te szívvel örülünk annak, hogy abban a hatalmas versenyben, amely a világűr meghódításáért folyik, a Szovjetunió, népünk felszabadítója és nagy barátja lett a győztes. Kérjük, adják át jókívánságainkat a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságávak, Hruscsov elvtársnak, a szovijet tudósoknak és munkásoknak és Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagynak, a világ első űrhajósájnak. Kívánunk a szovjet embereknek további sikereket a világűr- s kutatásban.” A. dáknak. A nagykunsági, középtiszavidéki és a mezőhéki állami gazdaságokban üzembe helyezték a brigádszállásokat, üzemegységeket összekötő rádió adó-vevő berendezéseket és közölték a legfrissebb jelentéseket a szovjet tudomány fényes diadaláról. A történelemórákon újabb szovjet nevet is meg kell tanulni A Szegedi Tudományegyetem tanárai, hallgatói is kitörő örömmel üdvözölték Gagarin őrnagy visszatérésének hírét. Az előadó professzorok megszakították óráikat és ismertették a legfrissebb híreket. Gulya Károly, az egyetem történész-adjunktusa hallgatóinak üdvrivallgása közepette jelentette ki, hogy a történelemórákon ezentúl újabb szovjet nevet, a világ első uralásának nevét is meg kell tanulniuk a hallgatók-jnak. Csúcsforgalom a telefonközpontokban A telefonközpontok forgalma- 'bán is érezhető volt a csodálatos esemény. A központok gépei áljlandóan foglaltak voltak, s a bejeszélgetések is tovább tartottak a : szokásosnál. i : A posta tudakozó szolgálatának dolgozói szünet nélkül válaszoltak a kérdések özönére. A csúcs- 1 : forgalom reggel 9—11 óra között volt, amikoris az űrrakéta és az űrutas adataival kapcsolatos kérdések százai érkeztek. Ki az első | űrutas? Milyen nagy utat tett J meg az űrhajó? Mikor érkezett vissza stb., stb. Egy gyermekérdeklődő is volt, aki az űrutas adatain kívül még azt is megkérdezte, sötét van-e az űrben. A tudakozószolgálat az MTI és a rádió legfrissebb hírei, valamint a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján igyekezett kielégíteni a pestiiek kíváncsiságát. A Központi Távíró Hivatalban is nagyüzem van. A világtörténelmi esemény alkalmából a magyar dolgozók ezrei köszöntik a Szovjetuniót. A hivatal gyors statisztikája szerint délelőtt néhány óra alatt több mint száz táviratot továbbítottak közvetlenül Moszkvába, a budapesti szovjet nagykövetségnek pedig mintegy 900—1000 gratuláló táviratot kézbesítettek. Táskarádiók, hírvivő küldöncök a földeken Vidéken is gyorsan terjedt az első űrutas felbocsátásának híre. Percek alatt bejárta Csongrád megyét is. A városok, községek utcáin megszólalt a rárdió. Apátfalván utcahosszal az ablakba kitett rádiók mellett csoportosultak az emberek. A szentesi termelőszövetkezetek parasztjai táskarádiókat vittek magukkal a földekre. A vetőgépekről az országútig hangzottak a hírek mondatfoszlányai. Már a reggeli órákban népes csoportok tárgyalták az első rádióközleményt Szolnok megye termelőszövetkezeti városaiban és falvaiban. Több helyen, például Mezőtúron, Mezőhéken, Vezsenyen, Kunhegyesen, motoros küldöncök vitték szét a hírt a határban dolgozó szövetkezeti gaz ILLÉS BÉLA: AZ EGÉSZ EMBERISÉG NAGY ÜNNEPE Egy mondatban akartam megfogalmazni véleményemet a szovjet tudomány, technika és hősiesség új, talán minden eddiginél hatalmasabb eredményéről, embertársunk első világűrbeli útjáról. A mondat így hangzott: a tűz meghódítása óta ez az esemény az emberi akarat és tudás legcsodálatosabb, legnagyobb eredménye. De miután ezt a mondatot leírtam és elolvastam, megértettem, hogy megállapításom hiányos, sőt, talán téves is. Mert itt és most még ennél az útnál is többről van szó és nagyobbról. * A tudomány és a technika egyegy újabb nagy teljesítményét, ha talán nem is ezzel a mondattal, de mindig újból és újból ezzel a lelkesedéssel üdvözlik, immár hosszú évszázadok óta. Az első léggömb felszállása, majd a La Manche-csatorna, később az óceán átrepülése... Hosszan folytathatnám a felsorolást. Minden új, nagy eredmény új örömet, új reménységet váltott ki az emberiségből. De ezek a „csodák” bár több szempontból is valóban előrevitték, hatalmasabbá tették az embert, másrészről hosszú időn át majd annyit ártottak az emberiségnek, mint amennyit használtak neki, egyik-másik talán még többet is, mert e találmányokat — valamennyit — a kizsákmányolás és ami vele jár: az emberirtás, a hódítás és a leigázás szolgálatába állították a világ akkori urai. És így a tudomány hosszú évszázadokon át használt, és — bár nem ezt akarta — ártott is az emberiségnek. A tudomány és a technika új, minden eddiginél nagyobb eredménye, az ember első útja a világűrben nem azért kelt jogos, indokolt reményeiket az emberiségben, mert csodálatosabb minden eddigi csodánál, hanem azért, mert az emberiség érdekeit szolgáló erőfeszítések eredménye és így az emberiség érdekeit szolgálja — hiányosság és maradék nélkül: a békét, a szabadságot, a szocializmust. Az új „csodára” az a legjellemzőbb, hogy nem csoda, hanem merész és biztos, sokoldalú szívós, következetes és céltudatos tudományos kutatás és minden eddiginél pontosabb, lelkiismeretesebb és lelkesebb munka eredménye. Egy nagy nép dolgozott rajta — az a nép, amelyik gyümölcsöt termel ott, ahol nemrég még pusztaság volt, az a nép, mely emberhez méltóvá tette a nemrég még állatlan nehéz munkát, amely testvérekké tett évszázadokon át egymás ellen uszított, egymást irtó népeket, amelyik... az első diadalmas szocialista forradalom népe, amely az emberiség békéjéért, valamennyi ország békés egymás mellett éléséért, az emberiség boldogságáért dolgozik és harcol, következetesen, sikerrel: a szovjet nép. Az emberiségnek, az egész emberiségnek nagyon nagy ünnepe van. Vörösbetűs napja. Joggal vagyunk büszkék és boldogok. És elsősorban nem azért, mert elsőül ért el ember a világűrbe, hanem azért, mert ezt a nagyszerű utat a szovjet tudomány és a szovjet nép munkája, készítette elő, tette lehetővé és szovjet ember valósította meg, egy elvtársunk, Gagarin elvtárs. Bárhol és bárki tette volna meg ezt az utat, büszkék lennénk rá, csodálnánk. De így, ahogy történt — és ennek a történelem logikája szerint így kellett történnie — nemcsak büszkék vagyunk, hanem boldogok is Hisz nemcsak a tudomány győzött és a munka, hanem a legnagyobb, alegőszintébb, a legkövetkezetesebb humanizmus érte el ezt az eredményt: a szocializmus, a kommunizmus. Pécsi munkások, üdülők, pilóták az évszázad szenzációjáról Még nem fordult elő, hogy, olyan gyönyörű, szép tavaszi napon, mint amilyen a tegnapi volt, a mecseki SZOT-üdülő vendégei- nek nagy része ne a szabadban, hanem a szálloda halljában töltse " a délelőttöt. Tegnap azonban így volt: az a hír, hogy Gagarin, szovjet őrnagy ott száguld űrrakéta-ján a világűrben, elhomályosította még a Mecsek felett ragyogó kék tavaszi eget is. Az üdülők a rádiókészülék mellett csoportosultak, de az üdülő hangszórói messzire felvitték a rádió új és új jelentéseit a nagyszerű szenzációtól. A Mecsek lábánál, Pécsett a gyárakban, a hivatalokban, az egyetemeken és főiskolákon örömmel értesültek a hírről. A Pécsi Bőrgyárban, a meszesműhelyben a tímárok rögtönzött röpgyűlést tartottak, ott kívántak további sikereket a szovjet űrkutatóknak, s azután visszatértek munkájukhoz. Művezetőjüknek, Papp Ferettének azonban lelkére kötötték, hogy okvetlenül tudja meg a legújabb eseményeket és azokat közölje azonnal velük. A pécsi Sophiana Gépgyár esztergoműhelyében Valentér PRI ipari tanuló-oktatót faggatják a gyerekek, az ipari tanulók és az idősebb dolgozók is. Valentér Pál ebben a kis közösségben szakértőnek számít, hiszen sportrepülő, repülőoktató. — Amikor meghallottam, hogy ember száguld a világűrben, egy pillanatra végigszaladt rajtam a hideg — magyarázza. — Én tudom, hogy mit éreztem, amikor elértem életemben a legnagyobb magasságot, a 2300 métert. Pedig ez a 2300 méter úgy aránylik ahhoz a magassághoz, amit Gagarin őrnagy elért, hogy szinte ki sem lehet fejezni. Már az a gondolat elszédít, hogy kiszakadni a Föld vonzóerejéből, a szó szoros értelmében az űrben keringeni olyan óriási sebességgel... Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a nagyszerű teljesítményt. Pécsett dr. Tóth László, a TIT csillagászati szakosztályának titkára, lelkes propagandistája az űrrepülésnek, sok előadást tartott már arról. Most így beszél: — Amikor nyolc évvel ezelőtt előadást tartottam az űrhajózás lehetőségeiről, szovjet tudósok cikkei alapján, a legtöbben még mosolyogtak. Éi akkor hittem és biztosan tudtam, hogy a tudomány hamarosan eléri ezt a magaslatot, de most, hogy elérte, engem is megdöbbentett az szovjet tudomány ereje és biztonsága. A pécsi Orvostudományi Egyetemen dr. Lissák Kálmán Kossuthdíjas akadémikus, az Élettani Intézet igazgatója nyilatkozatában azt emelte ki, hogy az első űrutas rendkívül jelentős eredményeket szolgáltat majd az emberi szervezet ellenálló, alkalmazkodó képességével kapcsolatban. Az embert szállító szovjet űrhajó iránt Pécsett és környékén egyaránt óriási érdeklődésre jellemző, hogy amikor a kora délutáni órákban az esti Pécsi Napló a kísérletről szóló jelentésekkel megjelent, hamarosan az utolsó példányig szétkapkodták a lapot az emberek, akik az újságárusoknál már sorba állva várták, hogy nyomtatásban is olvashassák, ami a rádióban már elhangzott. Pintér István A Kossuth Lajos utcai KERAVILL kirakatában ott a tábla: Hallgassa meg a 12 órai híreket. S felette az utcára kitett hangszóró. Amikor megszólal a bemondó hangja: Kedves hallgatóink, híreket mondunk , megállnak a járókelők, pillanatok alatt eltorlaszolják az úttestet is. Szobolevszki Sándor,az Eötvös Loránd Tudományegyetem másodéves vbölcsészhallgatója az egyetemről jött éppen, NyáriEndre szolnoki technikumi tanuló édesapjával budapesti bevásárló körúton van, Bubrik Lajos, a 13. AKÖV dolgozója fuvarban volt itt, ők is, mindenki feszülten figyel, s fölmorajlik a tömeg, amikor bemondják, az űrhajó 8:55 órakor sikereben földet ért. Ölved Ibolya és Nyiródi Mária ipari tanulók itt dolgoznak a KERAVILL- ban, köpenyben szaladtak az utcára, Surján Gyuláné, a hatéves Andriskával a szemben levő szövetkezetben volt éppen. Büchler Bertalan nyugdíjas tisztviselő már délelőtt olvassa a figyelmeztető táblát és lesétál, hogy együtt hallgasa meg a többiekkel, a pestiekkel a híreket. Az életrajz következik, derűs, szinte gratuláló mosoly nyugtázza azt a hírt, hogy Gagarin őrnagy kisebbik lánya éppen egyhónapos. A hírmondó befejezi, az emberek még egy darabig beszélgetnek, aztán eloszlanak egy új hír, egy jó hír melegével a szívükben. (Faludi — fotó: Wormse*■)