Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)
1961-08-20 / 198. szám
(Folytatás a 3. oldalról.) a sarki bérház erkélyén pedig egy nagymama magyarázza csetlőbotló kisunokájának: — Integessen a baba is ... A kisfiú pedig mondja: pápa ... E pillanatban ér a térre a kocsikaraván, elől nyitott autóban állva integet a tiszteletére összegyűlt embereknek Gagarin, a világ első űrhajósa. Egyetlen pillanat csak, mindössze, egy villanás, s már elsuhan az autó. A tömeg azonban csak hosszú percek múlva oszlik szét, s legtöbben kis csoportokba verődve tárgyalják az eseményt. S miről beszélnek leginkább? A híres mosolyról. Két fodrászlány is ezt vitatja: — Tényleg olyan csinos, mint a fényképen. De tudod mi tetszett nekem a legjobban? A mosolya. — Olyan kisfiús, kedves. — Igen, olyan Gagarinos ... Szóval Moszkva, Szófia, London, Havanna és sok más világváros után Budapesten is hódít, sikert arat az „űrmosoly”. GAGARIN BUDAPESTEN A Moszkva téren Fél 10 körül már a Moszkva tér zsúfolt volt. Megtelnek a házak ablakai, a Postavezérigazgatóság erkélyein mozogni is alig lehet. A nagyobbacska bátrabb gyerekek — a jövő űrhajósai — a tér platánjaira másznak fel, mások boszszankodva méricskélik a Fasormenti gesztenyefák mászásra alkalmatlan vastag, sima törzsét. A forgalmat már jóval a menet ideérkezése előtt le kell zárni. A megtorlódott teherautókon azok a fotósok helyezkednek el, akiknek már nem jutott hely közvetlenül a járdaszegélynél. De még így is sok fényképezőgépes marad megfelelő „kilövőhely” nélkül. Irigykedve nézik is azt az öreg nénit, aki dinnyékkel megrakottan érkezik a Fény utcai piac felől és a rendőr udvariasan elhelyezi őt a járdán szorongók első sorába. „Jaj, csak lassan haladjanak el, ha ideérnek” — mondja a dinnyés néni. „... hogy jó képet csinálhassak” — teszi hozzá a zorkijos fiatalember „... hogy alaposan megnézhessük azt a kedves, mosolygó arcát” — hallatszik innen is, onnan is. S amikor végre a levegőből a kísérő helikopter alatt, az elölfutó motorosok mögött vidáman integetve feltűnik Jurij Gagarin képekről, filmekről már oly jól ismert alakja, mindenki lassítani szeretné a gépkocsit. Pedig az csak lépésben gördül. A kocsisor már régen áthaladt a Moszkva téren, a kedves vendég szállása felé, de sokáig kíséri még uszályként a budapestiek szerető üdvözlése, ütemes kiáltása: Jurij, Jurij... Zdravsztvustye, tovarisesi... Dobi István elvtárs fogadta Jurij Gagarint és feleségét Díszebéd a parlamentben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombat délben a parlament Munkácsy-termében fogadta Jurij Gagarin őrnagyot és feleségét. A fogadáson részt vett Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, Sík Endre külügyminiszter, Czinege Lajos honvédelmi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Földes László, a belügyminiszter első helyettese és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Ott volt V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A fogadáson a magyar államférfiak szívélyes, baráti beszélgetést folytattak a hős űrrepülővel és feleségével. A rendkívül meleg hangulatú fogadás után Dobi István a parlament vadásztermében ebéden látta vendégül Jurij Alekszejevics Gagarint és feleségét. Az ebéden részt vett Biszku Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Szirmai István, a Politikai Bizottság póttagjai, Benke Valéria művelődésügyi, Czinege Lajos honvédelmi, Czottner Sándor nehézipari, Csergő János kohó- és gépipari, Dőlcsekül Frigyes egészségügyi, Incze Jenő külkereskedelmi, Kisházi Ödön munkaügyi, Nagy Józsefné könnyűipari, Nezvál Ferenc igazságügyi, Nyers Rezső pénzügy-, Sík Endre külügy-, Tomsz János belkereskedelmi miniszter és Kiss Árpád, a Tervhivatal elnöke. Jelen volt politikai, társadalmi és gazdasági életünk sok más vezető személyisége, továbbá a budapesti gyárak, üzemek sok kiváló dolgozója. Részt vett az ebéden V. I. Usztyinov, budapesti szovjet nagykövet is. Dobi István pohárköszöntőjében meleg szavakkal üdvözölte Gagarin őrnagyot és feleségét, majd hangoztatta: — A kor amelyben élünk, a nagy történelmi események kora, a szocialista társadalmi rend általános kibontakozásának, erősödésének és sorozatos győzelmének korszaka. Mi, akik e korban élünk, büszkék lehetünk rá, hogy alkotó, cselekvő részesei vagyunk e nagyszerű eseményeknek, szebbé, boldogabbá formálhatjuk e világot, építhetjük az új rendet, az emberi társadalom fejlődésének új állomását, ahol a társadalmi gazdaság minden forrása teljes bőségében buzog és megvalósuik a nagyszerű elv, mindenki képességei szerint, mindenkinek szükséglete szerint. Ez a mi munkásságunk értelme, tartalma, s ennek az ügynek nagyszerű harcosa a mi kedves barátunk, Gagarin elvtárs, aki űrhajós társával, Tyitov elvtárssal együtt túllépett a horizonton, elindult az ismeretlen felé a béke, a Föld küldötteként. Ez a két nagyszerű ember „földöntúli” tettével itt a földön is előbbre vitte az emberi haladás ügyét. Nincs földgolyónkon olyan ember, aki ne gondolkodott volna el, miként lehetséges, hogy egy nép, amely 44 évvel ezelőtt még a feudalizmus és a kapitalizmus láncait tépdeste testéről, s amely azóta is oly sok ellenség támadásától szenvedett, megvalósította az emberiség egyik nagy álmát, kilépett a világűrbe, tudományának, technikájának fejlődésével maga mögé utasította a kapitalista világot, amely legyőzhetetlennek hitte magát. A kommunizmust építő szovjet nép nagyszerű diadala ez, azé a népé, amely szilárdan tartja magasra az emberi haladás és a béke zászlaját. Dobi elvtárs a hős űrhajós és családja egészségére, a szovjet emberek, tudósok, mérnökök, űrhajósok újabb sikereire és a magyar—szovjet barátság virágzására, a szocialista tábor egységére ürítette poharát. Gagarin őrnagy pohárköszöntőjében köszönetet mondott a felejthetetlenül baráti, testvéri fogadtatásért. — Egyszerű szovjet ember vagyok, űrhajós — folytatta. — A cél, amelyért jómagam is dolgozom, a világűr meghódítása, világszerte az emberek érdeklődésének homlokterében áll, s az űrkutatás szovjet eredményeit az emberek millió kísérték és kísérik figyelemmel, érdeklődéssel és örömmel. A kozmosz meghódítása nagyszerű cél, nemes ügy, amely igen nagy fizikai és szellemi erőfeszítéseket követel, de megéri a fáradságot, hiszen —, hogy mást ne mondjak — a tudósoknak lehetőséget nyújt a legkülönbözőbb tudományos problémák tanulmányozására, széleskörű kutatásra és megoldására. A tudománynak minden országban vannak kiváló eredményei, a tudományos gondolatnak mindenütt vannak nagyszerű vívmányai — függetlenül attól, hogy kicsiny vagy nagy-e az az ország. Meggyőződésem, hogy ha a világ tudósainak erőfeszítéseit, szellemi energiáit az emberiség békés, boldog jövője érdekében összpontosítanák, az eddiginél is sokkal gyorsabban, sikeresebben haladhatnánk előre — a többi között az űr meghódításában is. A világűr tágas, olyannyira, hogy valamennyien elférünk benne, sőt, még marad is egy kis hely — mondotta nagy derültség és taps közben Jurij Gagarin Emelem poharam a világ tudósainak közös munkálkodására, a békés célok mielőbbi megvalósítására, a világűr meghódítására, a népek közötti együttműködésre, s a magyar és a szovjet nép testvéri barátságára — fejezte be pohárköszöntőjét Gagarin elvtárs. Dobi elvtárs fogadja a vendégeket. (7)ambJnxi h (pilcejktL Még minden szem a repülőgép ajtaját kémleli, mindenki Gagarin mosolygó arcának megjelenését várja , amikor egyszer csak valaki felkiált: Ott a kislány! És valóban, az egyik ablakban aranyos, rózsaszínű gyermekarc, s piciny, integető kezecske jelenik meg. Az első, akit a Gagarin családból megpillantunk — a kis Gálácska. Bájos tünemény — s kis híján teljesen elvonta a gépnél várakozó csoport figyelmét világhírű apjától. De nyílik már az ajtó, máris mosolyog — még kedvesebben, még barátságosabban, mint a fényképeken — Gagarin őrnagy, jól ismert repülőstiszti egyenruhájában, s mögötte felesége, Valentyina Ivanovna. Megnyerő arcú fiatalasszony, nyugodt és komoly. Nyilván érzi az emberekből feléje áradó meleg rokonszenvet, szeretetet, érzi, hogy jó barátok közé érkezett. Csak akkor jön kissé zavarba, amikor egymás után nagy szeretettel megölelik, megcsókolják, a virágcsokrok mögé rejti meghatódottságát. Majd Nagy Józsefné elvtársnő karján elindul a férfiak után, a szónoki emelvényre. „Sajtóérteheztel Közben külön „sajtóértekezletet’ tart a kis Gálocska. Ott ül Marija Jefimovna karján, aki Gagarinné barátnője, és foglalkozása szerint ugyancsak ápolónő. Azonnal nagy csoportosulás alakul ki körülöttük. Kattognak a fényképezőgépek, s nők, férfiak egymás karjába adják a csecsemőt. Mindenki meg akarja örökíteni magát az öthónapos „űrbébivel”. Ő pedig a rózsaszínű főkötőben és kötöttkabátkában nagy élvezettel öleli át az ismeretlen néniket és bácsikat, de különösen a gyermekeket simogatja szívesen. Marija Jefimovna elárulja, hogy nemigen szokott sírni, a repülőútat is nagyszerűen bírta. Gálácskát — mint megtudtuk — egyébként csak azért hozták el, hogy édesanyja egyszer elkísérhesse férjét, hiszen még nem hagyhatja otthon a kicsit. A mama elmondja, hogy a két és fél éves Lenocskát — a Gagarin család idősebb leánykáját — azért sem merték magukkal Ezen a verőfényes szombat délutánon az ünneplő budapestiek közül talán senki sem volt olyan emelkedett hangulatban, mint a Minőségi Cipőgyár dolgozói. A gyár szép, árnyas parkjában gyűltek össze, hogy hármas ünnepet üljenek: alkotmányunk napját, az új gyárépület felavatását és az élüzemmé nyilvánítást. Váratlan ajándékként még egy negyedik „okkal” is tetőzték az ünnepélyt: megérkezett Valentyina Ivanovna Gagarina. Nagy Józsefné elvtársnő, könynyűipari miniszter mielőtt átadta volna a gyár igazgatójának az immár tizenhetedik élüzemoklevelet, a dolgozók „utólagos engedélyén” kérte ahhoz, hogy elhozza Gagarin őrnagy feleségét. Mondanunk sem kell, hogy viharos tapssal fogadták a kedves meglehozni, mert az olyan eleve ii, hogy nehéz rá vigyázni: egy pillanatig sem marad nyugton, ha itt volna — mondja Marija Jefimovna — már rég elveszett volna a tömegben. Közben a repülőtéren összegyűlt tömegből kiáltják, vigyék fel a kis Gálocskát az emelvényre, az emberek látni akarják. S jókedvű, meleg tapssal köszöntik, amikor szüleivel együtt megjelenik a mellvédnél Kállai elvtárs beszédében őróla sem feledkezik meg, és Gálácskának minden jel szerint tetszik a nagy hűhó körülötte: ő is integet, amikor üdvözlik apetést. Nagy elvtársnő elmondta: „Valentyina Ivanovna első meghívásomra szívesen eljött — csak arra kérem önöket, engedjenek majd el bennünket, mert befejezetlenül hagytuk ott az ebédet.” Molnár László, a gyár KISZ-titkára ekkor gyönyörű piros rózsacsokrot nyújt át a kedves vendégnek. Gagarinné csendesen megköszöni, Nagy elvtársnő pedig bátorítóan odaszól a fiatalembernek: „Adjon már neki egy puszit, ne féljen". Nagy pirulások — és nagy taps közepette ez is megtörténik. Az ünnepi beszédben azután már komolyabb dolgokról van szó. Arról, hogy milyen korszerű üzemet létesítettek itt rövid idő alatt a volt Kossuth Akadémia egyik épületében. közben az elnökségi asztal mögött egy elvtárs Gagarinnénak bókol: „Milyen szép az első űrhajós felesége” — mondja. Valentyina Ivanovna kedvesen évődik: „A nők általában szépek. Nem kell, hogy feltétlenül űrhajós legyen a férjük. Néha persze a férfiak ezt nem értékelik .. Egy másik elvtárs elnézését kéri, hogy elrabolták férjétől, akivel mostanában amúgy is keveset van együtt. Gagarinné meglepődve válaszol: „Miért kellene ezért bocsánatot kérni? Hisz ez csak természetes." Figyelmesen hallgatja a beszédfordítást, majd megkérdezik tőle, nem kíván-e búcsúzóul néhány szót szólni, mert rövidesen menniük kell. Ismét kedves szerénységgel válaszol: „Jobb, ha ezt Nagy elvtársnőre bízzuk, ő itt a fő személyiség.” A gyár vezetőivel ezután néhány pillanatra betérünk az üzem hatalmas földszinti műhelyébe. Az igazgató és munkatársai a sok szép cipő közül szeretnének egy párat az első űrhajós feleségének ajándékozni. Kiderül, hogy amilyen finom és csendes fiatalaszszony, épp olyan határozott is. Semmiképp sem hajlandó elfogadni az ajándékot. Megkérdezik, melyik a kedvenc színe: nevetve elhárítja a beugratási kísérletet. Sehogyan sem enged. Végül is autogramkérő fiatalok védik meg a további rábeszéléstől. Kocsiba szállnak a vendégek, de a gyáriak még együtt maradnak. Egymásután mondanak „férfi-véleményt” a világ egyik leghíresebb emberének szerény és egyszerű feleségéről: „Nagyon csinos”, „nagyon bájos”, „szolid”, „kedves”... — mondják a férfiak Valentyina Gagarináról. Csaknem ugyanaz avéleményük tehát, mint a nőknek — a férjéről. Bebrits Anna ‘Váratlan venden a cipőnyárban