Népszabadság, 1961. augusztus (19. évfolyam, 181-207. szám)

1961-08-20 / 198. szám

GAGARIN BUDAPESTEN (Folytatás az 1. oldalról.) A kommunizmust építő Szov­jetunió nagyszerű tudományos eredményei, óriási sikerei a világűr meghódításában, az egész emberiség javát, s az egész emberiség békéjét szol­gálják. Elvtársak! Amikor magunk előtt látjuk az Örökké mosolygó Gagarin elvtár­sat, a világűr és a földgolyó e nagyszerű békediplomatáját, s magunk elé képzeljük hű baráti­ját és harcostársát, Germán Tyi­­tovot, valamint azokat, akik őket követni fogják, újra, meg újra megerősödik bennünk az a tudat. — Szeretnék szívből jövő köszö­netet mondani minden magyar dolgozónak, akik űrrepülésem napján sok üdvözlő táviratot és levelet küldtek nekem és szeret­ném köszönetemet kifejezni azért a rengeteg meghívásért is, amely Magyarországról érkezett hozzám azzal a kívánsággal, hogy látogas­sak el üzemeikbe, gyáraikba, ott­honaikba — mondotta bevezető­ben az első számú űrpilóta. — A meghívás olyan sok, hogy egysze­rogy korunkban a nemzetközi élet fejlődésének csak egy útja van — és ez a béke és a népek békés egymás mellett élésének az útja. Gagarin és Tyitov űrrepülése, s az a nagyszerű tudományos fej­lődés, ami ezt lehetővé tette, se­gíti az emberiséget az olyan égető problémák megoldásában is, mint a német békeszerződés meg­kötése, az általános és teljes le­szerelés megvalósítása, s az örök béke megteremtése. Alkotmányunk 12 évvel ezelőtt széles utat nyitott a szocialista társadalom építésének. Ma merő­ben más körülm­ények között ün­nepelünk. Nemcsak a népi hatal­mat ünnepeljük, hanem azt is, hogy iűen lehetetlenség lenne minden­hova elmenni, éppen ezért bocsá­natot kérek mindenkitől, ha eset­Gagarin szavai után sokáig zú­gott az éljen, majd az őrnagy le­lépett a díszemelvényről, s pilla­natok alatt körülvették az újság­írók, fotóriporterek. Ezután Maro­sán György és Kállai Gyula elv­társak társaságában a fogadására 12 évi munkánk után közel jutot­tunk a szocialista társadalom épí­tésének befejezéséhez. Külön örü­lünk annak, s ünnepünk fényét emeli, hogy e nagy napon körünk­ben üdvözölhetjük a világ első űr­hajósát, a mi nagyszerű Jurij Alekszejevics Gagarinunkat! (Nagy taps, éljenzés, hurrá­ kiáltások.) Még egyszer üdvözlöm és kö­szöntöm önt, kedves feleségét és kedves kislányát, s kívánom, hogy érezzék jól magukat minálunk. (Hatalmas taps.) Éljen a kommunizmust építő Szovjetunió, a béke legerősebb bástyája! Éljen a népek barátsága! Éljen a béke! (Hatalmas taps.É­pülőtéri fogadtatás után Jurij Ga­garin őrnagy Marosán György és Kállai Gyula társaságában egy nyitott, ZISZ típusú gépkocsiban hajtatott el a Ferihegyi repülőtér­ről. Gagarin gépkocsiját fehér bu­kósisakos motoros rendőrök kí­sérték. Végig a gyorsforgalmi út mentén tíz- és tízezrek álltak és köszöntötték a hős őrnagyot. A leg nem tudnánk valamennyi helyre ellátogatni. A sokmilliós szovjet nép üd­vözletét hoztam el magammal. Népünk nagy érdeklődéssel kísé­ri az önök munkáját, életét. — Gagarin ezután a II. számú űrha­jós, Germán Tyitov őrnagy üdvöz­letét tolmácsolta, majd hozzáfűz­te, hogy űrhajóstársa kitűnően ér­zi magát, egészséges, azonban je­lenleg orvosi ellenőrzés alatt áll, ezért nem tudott eleget tenni a meghívásnak. Remélhető azonban, hogy a jövőben az ő magyarorszá­gi látogatására is sor kerülhet. — Engedjék meg — mondotta —, hogy átadjam önöknek a többi szovjet űrrepülőtársam forró üd­vözletét, akik megkértek erre, amikor kikísértek a repülőtérre. Gagarin őrnagy nagy derültség közepette jegyezte meg: — Né­hány napot töltünk itt, az önök hazájában, s bizonyos vagyok ab­ban, hogy ezek meleg napok lesz­nek. A melegséget nem az időjá­rásra értem, hanem a magyar dol­gozókkal való találkozásomra, s a magyar és a szovjet nép közötti barátságunkra. Beszéde végén még egyszer kö­szönetet mondott a forró, testvéri fogadtatásért és sok sikert kívánt népünknek a szocializmust építő munkájában, idejött budapestiek üdvözlésére sietett. Hatalmas éljenzés zúgott a repülőtér fölött, ezrek és ezrek akartak kezet szorítani a derűs­­arcú, mosolygó fiatalemberrel és családjával. A rendkívül forró hangulatú re­környező üzemek munkásai né­hány percre megszakították mun­kájukat, s ők is idejöttek, hogy szemtanúi lehessenek Gagarin Budapestre érkezésének. Jobbról is, balról is virágcsokrok hullot­tak az autóra, s már itt, a Feri­hegyi úton is hatalmas embergyű­rűben, diadalmenetben vonult be Gagarin a fővárosba. (iparrn őrnagy válasza Indulás a városba Baráti ölelés. Ha valaki űrhajós létére ilyen jóképű, ezzel is számolnia kell Már a repülőtéren is hatalmas tömeg várja a vendégeket. REPÜLŐÉLMÉNYEK AZ ELSŐ ŰRHAJÓSSAL: Gagarinékkal úton Magyarországra Kevesen emlékeznek Moszkvár­a, de úgy tűnt, reggelig sem adja csin elindultunk a fővárostól fá­ban olyan ítéletidőre, mint ami­ ki a mérgét és le kell mondanunk veleső repülőtérre, még a Csajka igen péntek éjszaka uralkodott arról, hogy Jurij Gagarin szombat is csak lépésben haladhatott a a városon. Este tört ki a vihar , reggel Budapestre érkezhessen, rossz látási viszonyok miatt. A égszakadással és mennydörgéssel Éjjel két órakor, amikor gépkő- reflektor semmit sem ért, csak a gyakori villámlások fénye hatolt át a sűrű esőfüggönyön, így érkez­tünk el egy útelágazáshoz, ahon­nan már katonai gépkocsi vezetett bennünket tovább a repülőtérig. A betonkifutón már ott állt a gép. Felszállásról azonban szó sem lehetett. Gagarin és útitársai szakértő szemekkel kémlelték az eget, meghallgatták a meteoroló­gus jelentését és megállapították, hogy itt bizony legalább egy órát kell várakozni. De ez az óra legalább kelleme­sen telt el. A gép scabinja oltalmat nyújtott a meg-megújuló szélvi­har ellen, ide húzódtak baráti be­szélgetésre az utasok és Révész Géza elvtárs, moszkvai nagyköve­tünk, valamint felesége, akik a hazánkba induló kedves vendégek búcsúztatására jöttek el a repülő­térre. Végre csendesebb lett a szél s a gép engedélyt kapott a felszállás­ra. A vezető pilóta megígérte, hogy igyekszik lerövidíteni az öt és fél órás repülési időtartamot, és valamit „lefarag” a késésből, hiszen a­ budapestiek már bizo­nyára türelmetlenül várják ven­dégeiket. S a Kárpátokig kedve­zőtlen légköri viszonyok ellenére is, valóban sikerült negyedórával csökkentenie a késést. Persze, amíg a gép nem került ki a közvetlen viharzónából, az utazás bizony nem volt kellemes. Csak hárman nem vettek tudo­mást a hirtelen széllökésekről: Ju­rij Gagarin, Kamanyin repülőal­­tábornagy, s a csöpp Gálocska. Mi, akik sápadtan tűrtük a hintá­zást, irigykedve néztük őket, s kü­lönösen Gálácskát, aki olyan éde­sen aludt az egyik díványon, mint­ha otthon feküdne az ágyában. — Űrhajóslány, — állapította meg a Pravda tudósítója. Mire Ukrajna fölé ért a gép, a szél is csendesebb lett, a hangu­lat is felmelegedett. Teáztunk, s megindult a tréfálkozás, össze­szokott társaság ez: együtt repül­ték be a fél világot, szemvillantás­­ból is értik egymást, meg aztán mindenre tudnak valami tréfát is. Gagarint például, amikor egy kis játékra az ölébe vette­ Gálácskát, elnevezték „űrdadának". Addig emelkedett a hangulat, hogy a Dnyeper felett jókedvünk­ben már birkóztunk is az űrha­jóssal. Kamanyin altábornagynak minden tekintélyére szüksége volt a rendcsináláshoz: — Hagyjátok abba, csikók, szét­veritek a gépet. Hadd szóljak itt néhány szót Nyikoláj Kamanyin altábornagy­­ról is, aki ugyancsak a Szovjet­unió híres emberei közé tartozik. Bizonyára nálunk is sokan emlé- így vándorolt kézről kézre Gália a Magyarországra tartó repülőgépen. (Pavel Barasev, a Novoszty hírügynökség különtud­ósítójának felvételei.) Gálocska felébredt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék