Népszabadság, 1962. április (20. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
1963. április 30. hétfő KÉT HÓNAPPAL HATÁRIDŐ ELŐTT elkészült a Béke villamos távvezeték és a Barátság nemzetközi kőolajvezeték magyarországi szakasza Hazánkat a Szovjetunióval öszszekapcsoló két nagy jelentőségű ipari létesítmény, a Barátság kőolajvezeték és a 220 kilovoltos Béke villamos távvezeték magyarországi szakaszának építői vasárnap csaknem egy időben jelentették: elkészültek a munkájukkal. A Barátság vezeték nyomvonalán a múlt hét közepére próbára készen állott az egész 140 kilométeres hazai szakasz. A Kőolajvezeték Vállalat dolgozói először egy 50, majd egy 25 és 40 kilométeres szakaszt töltöttek fel a Duna, illetve az Ipoly és a Rákos-patak vizével. Hetven atmoszféra nyomással próbálták ki, hogy bírják-e a csövek a 47— 48 atmoszféra nyomást, amellyel majd az olajszállítás történik. A nyomáspróba mindhárom szakaszon sikerült, s az elvégzett javítások után az 50 kilométeres részt a kerületi bányaműszaki felügyelőség biztonsági szempontból át is vette. A jövő héten a többi szakasz átvétele is megtörténik, ugyanakkor elvégzik a nyomáspróbát a még hátralevő szakaszon. Ezzel a hazánkat a Szovjetunióval Csehszlovákián keresztül összekötő Barátság kőolajvezeték magyarországi szakaszának építése a dolgozók vállalása szerint két hónappal az eredeti határidő előtt befejeződött. Egyidejűleg elkészült a vezeték telefonvonala, és üzemeltetésre kész a kápolnásnyéki vasúti töltőállomás, valamint a vértesboglári szivattyúállomás magasépítési része. Itt emelik majd át a Százhalombattáról a kápolnásnyéki vezetékszakaszon Szőnybe irányított olajat a dunántúli régi vezetékbe, amíg a Dunai Kőolajfinomító el nem készül. Május elején a magyar vezetékszakaszt összekötik a csehszlovák szakasszal. Az összekötő rész kipróbálása után a vezetéket feltöltik olajjal, majd előreláthatólag június közepén megindul a rendszeres olajszállítás. A Béke villamos távvezeték építésénél szombat reggel találkoztak az Országos Villamostávvezeték Vállalat dolgozói a szovjet szerelőkkel a Lánya község térségében levő határszakaszon, s vasárnap délelőtt megtörtént a két vezetékrész összekapcsolása, s ezzel megvalósult az összeköttetés a szovjet és a magyar energiarendszer között, két hónappal az eredeti határidő előtt. A sajószögedi alállomás építése már napokkal előbb befejeződött, úgyhogy itt a szombatról vasárnapra virradó éjjel, a 220 kilovoltos transzformátor gerjesztésével sor került az üzempróba megkezdésére. A szükséges mérések elvégzése után az alállomást május 3-án véglegesen feszültség alá helyezik. A Sajószöged—Munkács közötti vezetékszakaszt május 4-én helyezik feszültség alá, a Sajószöged—Zugló közötti szakasz feszültségpróbája május első felében szintén megtörténik. (MTI) Eddig 6000 tonna szovjet gépi berendezés érkezett Tiszapalkonyára A Tiszai Vegyi Kombinátban földgáz bontásával készítik majd a mezőgazdaság részére nélkülözhetetlen nitrogénműtrágyát. A több létesítményből álló gyár üzemeiben nagyobbrészt szovjet gyártmányú gépi berendezéseket szerelnek fel. A műtrágyagyárat gyors ütemben építik és az idén öt üzemben: a hígsavgyárban, a központi karbantartó műhelyben, az ammóniákelőállító üzemben, a lúgregenerálóban és a semlegesítőben kezdik meg a technológiai berendezések szerelését. A bonyolult gépi berendezések, a különböző műszerek, cső- és lemezanyagok szállítását már megkezdték a Szovjetunióból. A gyártelepre megérkeztek az egyenként 50 tonna súlyú és négyzetcentiméterenként 320 kiló nyomást bíró ammóniakonverterek, a saválló acélból készült 46 méter magas abszorpciós tartályok, a különböző típusú forgácsoló-, maró- és gyalugépek, valamint a szerelések megkezdéséhez szükséges cső- és lemezanyagok. A Szovjetunióból eddig csaknem hatezer tonna különböző berendezést és szerelőanyagot szállítottak a műtrágyagyárba, s jelenleg szinte naponta érkeznek a gépekkel teli vagonok Tiszapalkonyára. (MTI) Mezőgazdasági bemutató mintatermet nyitott az Agrotröszt Tájékoztatószolgálat a termelőszövetkezetek számára Az Agrotröszt Vállalat vasárnap délelőtt a Bajcsy-Zsilinszky út 57. számú házban megnyitotta az újjáépített és újjárendezett, mezőgazdasági gépeket bemutató mintatermet. A mintateremben elsősorban az új gépeket állítják ki, hogy a termelőszövetkezetek, az állami mezőgazdasági üzemek szakemberei a jövőben már a gyártásra kerülő gépek prototípusát is megismerhessék. A mintateremben információs szolgálatot szerveznek és nemcsak az Agrotröszt Kereskedelmi Vállalat által forgalomba hozott gépekről, alkatrészekről, műtrágyáról, növényvédő szerekről tájékoztatják a vásárlókat, hanem az érdekelt minisztériumokkal és intézményekkel kapcsolatot tartva minden, a termelőszövetkezeteket és más mezőgazdasági üzemeket érintő anyagellátási kérdésben felvilágosítással kívánnak szolgálni. A korszerűen átalakított mintaterem első kiállításán főleg állattenyésztési gépeket és öntözőberendezéseket mutatnak be. (MTI) Nyolcnapos előnnyel köszöntik május 1-ét a dunaújvárosi martinászok A Dunai Vasmű acélművében az év eleje óta egyenletes termeléssel dolgoznak a martinászok. Elsősorban a helyes kemenceápolással, a kemencék jó kihasználásával, az olvasztási idő csökkentésével érték el, hogy az óránkénti acéltermelés az idén tovább növekedett. Az 1960. évi 13,86 és az 1961. évi 15,40 tonna helyett 1962 első négy hónapjában átlagosan megközelítik az óránkénti 18 tonnás teljesítményt. Ez az eredmény a kohászati szakemberek szerint eléri a világszínvonalat. A dunaújvárosi martinászok esedékes tervük teljesítésében nyolcnapos előnnyel köszöntik május elsejét. (MTI) MPSZABADSAG Még 10 hónap és 21 nap Két évvel ezelőtt még csak egy asztalkára helyezett kiállítási maketten, s egy távlati rajzon láthattam mindazt, ami most a valóságban kézzelfoghatóan és színesen, lenyűgöző méretekben tárul a látogató elé az országos hírű váci építkezésen. Akkor még csak a frissen elkészült betonutak szelték át a Naszály-hegy tövében a szántóföldek és gyümölcsösök helyén elterülő löszös-agyagos terepet. Hosszú karú exkavátorok ástak mély alapokat, munkások százai, gépek tucatjai sürögtekforogtak, de a vízvezeték- és a csatornahálózat, ami akkor épült, bizony még nem volt túlságosan látványos. Sőt, még akkor sem volt könnyű elképzelni, milyen is lesz valójában a majdani Duna menti óriás, amikor a mélyépítők — ez már tavaly volt — már sok tízezer tonnányi vasbetont ágyaztak be a helyenként 8—10 méter mély alapokba. Halló, Klaus! S most, egy év múltán alig találom meg az igazgatóság épületét, ahol egyszer már jártam, mert az akkor még magában álló, háromemeletes irodaház és laboratórium egészen eltörpül a földből hirtelen kinőtt épületmonstrumok között. Azután Novotnik Lajos és Dóczi István vezető szerelőkkel együtt kapaszkodunk fel a 36 méter magas, úgynevezett nyersmalom-csarnok legtetejére. Innen ellátni egészen a Dunáig. Közvetlenül előttünk szökken száz méter magasba a DCM három karcsú kéménye — esztendeje még csak alapozták —, mögötte 8—10 emeletnyi magas üvegfalú csarnok — ebben zajlik majd le a korszerű cementgyártás egyik fő mozzanata, a nyersanyag kiégetése — s körülötte egy kivételével csaknem teljesen készen a gyár valamennyi üzemépülete. Két-három hete — mesélik a bennünket kalauzoló fiatal szakemberek — külsőleg még nem lehetett látni, hogy milyen szoros kontaktus lesz majd a gyár egyes üzemei között. Most már vasszerkezetek, cső- és szalaghidak kötik össze egymással az épületek többségét. Mint valami óriási ütőéren keresztül, ezeken ömlik-áramlik majd a nyersanyag a bányától a cementtároló silókig, a csomagolóig. A gyors és pontos munkáért főleg a Ganz-MÁVAG szerelőit illeti az elismerés. — Halló, Klaus! — halljuk egyszerre a hátunk mögül Dóczi elvtárs kiáltását. És Klaus Matyschog, a fiatal német művezető, aki épp most érkezett fel a tetőre megnézni, hogy halad az elektromos porleválasztó szerelése — szélesen mosolyogva viszonozza a magyar szerelő barátságos köszönését. Mert igaz, hogy alig egy-két hónapja ismerik egymást, de teljes köztük az egyetértés abban, hogy a DCIVT-en minden szögnek, csavarnak, idejében is precízen kell a helyére kerülnie, hogy 1963. március 21- re a gyár már cementet adjon az országnak, s elkezdje „visszafizetni” a belefektetett milliókat. Matyschog egyébként mérnöknek készül, 26 éves, a legfiatalabb a DCM-an dolgozó német szakemberek között. S nem kis büszkeséggel beszél róla, hogy a lipcsei gyár, ahol egyébként dolgozik, az FDJ, a Szabad Német Ifjúsági Szövetség javaslatára sok jelölt közül végül is őt találta érdemesnek rá, hogy Magyarországra utazzék. Gut, sahr gut De rajta kívül már csaknem száz német szakember vesz részt az építkezés most folyó nagy ütközetében, a technológiai és gépészeti szerelések irányításában. Hiszen tudvalevő, hogy a DCM, második ötéves tervünk egyik legnagyobb létesítménye, igen szép gyakorlati példája a szocialista országok testvéri együttműködésének. Német tervek alapján honosodik meg, a nálunk eddig még nem alkalmazott, világviszonylatban is új cementgyártási technológia, az NDK gyáraiban készítik a gépi berendezések nagy részét is, másokat pedig a Lengyel Népköztársaságban gyártottak. S amikor látogatásunk során az úgynevezett Lepol-épülethez érkezünk, Tihany István szocialista brigádja éppen a Lengyel Népköztársaságban gyártott kemenceacélház egyik súlyos darabját emeli be a helyére nagy szakértelemmel, óvatosan. A 60—70 tonnás, belül üres, öt méter átmérőjű hengereket több órás megfeszített munkáival, csörlőkkel pontosan és biztonságosan milliméterenként emelik mind feljebb és feljebb a földtől 8—10 méter magasba. S amikor egy-egy darab a helyére kerül, akkor a brigádvezető és a mellette álló Dodog József, Szabó Lajos meg Deákvári József, a nemrégen leszerelt fiatal katona nyomban megkérdezik, a munkára ügyelő Fritz Teichert német művezetőt: „No, Frici bácsi, jó lesz így?" A német „szaki” akkor is megértené őket, ha történetesen még nem ragadt volna rá valami a magyar nyelvből, s többnyire helybenhagyólag bólint és felelget: Gut, gut, sehr gut. S ha mégsem értenék meg egymást, akkor előkerül a tolmács, akad nem egy a munkások közt is, s úgy vitatják meg a feladatot. Ilyenkor egy kis szakmai tapasztalatcserére is sor kerül. A német szakembereknek például nagyon tetszik az ÉM Építőipari Gépesítő Vállalat „darupályás” emelési technológiája, s alighanem otthon is meghonosítják majd. A Tihany-brigád vállalása A Tihany-brigád és a Vojd-brigád ezzel a módszerrel segíti öszszeépíteni a DCM három egymás melletti, egyenként 60 méter hoszszú forgókemencéjét. Eggyel már végeztek is. „A másodikkal május 10-re kellett volna elkészülnünk — mondja a brigádvezető —, de vállaltuk, hogy még május előtt, már csak az ünnep tiszteletére is, megcsináljuk. Vállalhattuk, mert jó együttes dolgozik a brigádban — emeltünk mi már sok száz tonnát a Pécsi Hőerőműnél, a kaposvári, az ercsi cukorgyár rekonstrukciójánál éttel Rüdersdorfban a DCM jövendő törzskara , a harc folyik tovább. A Ganz- MÁVAG május 1 után megkezdi a 210 méter hosszú és 32 méter széles klinkertároló vasszerkezetének szerelését. „Tető alá kerül tehét hamarosan a gyár utolsó nagy technológiai épülete is — mondja Gábor István elvtárs, az építési iroda vezetője —, s 3—4 hónap múlva az össztüzet már teljesen a szerelésre irányíthatjuk. Tartani a határidőket! Egyetlen nap késést sem engedni! Ezt a jelszót kell most kiadni mindenütt. Az NDK-ból eddig „jól jöttek” a kemencék, a cementőrlő malmok, az elevátorok stb. Bízunk benne, hogy ezentúl is pontosan megkapjuk az ütemes szereléshez elengedhetetlenül szükséges gépeket, villamos kábeleket, elektromotorokat és műszereket." Április 16-án egyébként elutazott az NDK-ba a DCM jövendő törzskarának első csoportja. A magyar mérnökök, művezetők és szakmunkások hat hetet töltenek odakünn, hogy közelebbről megismerkedjenek a hasonló technikával felszerelt rüdersdorfi cementgyár berendezéseivel, s a gyártási tapasztalatokkal. Májusban kéthónapos szaktanfolyam indul Vácott is. A 100—120 főnyi gárdát részben a helybeli jelentkezőkből, részben más cementgyárakból válogatták össze, hogy mire a kémények füstölni kezdenek, minden gépnél jó gazda és hozzáértő kéz legyen. De addig még állniuk kell a sarat az építőknek. Köztük is a legnevesebb kollektíváiknak: a Toldi Miklós kétszeres, okleveles szocialista kőművesbrigádnak, a szintén szocialista Durucz ácsbrigádnak, a Novotnik és a Hunyadi szerelőbrigádnak és a többieknek. S jönnek segíteni a Kommunista Ifjúsági Szövetség felhívására a budapesti, a nógrádi és a komáromi fiatalok. Tavaly és tavalyelőtt 11 400 ifjú több mint 64 ezer önkéntes munkaórát teljesített. Április 30-án pedig megérkezett az idei első csoport, száz lelkes ifi Budapestről, október végéig minden hét végén itt lesznek százan-százan s az ország sok kis- és nagyüzemében is „zöld utat” biztosítanak a DCM megrendeléseinek, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára elkészüljön szocialista iparunk új büszkesége. Orosza István 3 jesítettük is, mert tudjuk, hogy az üzembe helyezés határideje gyorsan közeleg.” Még 10 hónap és 21 nap, ennyi van hátra 1963. március 21-ig. S míg tavaly folyton csak 1963. április elsejei indulást hallottam emlegetni, most a KISZ és az FDJ, a magyar és a német fiatalok kezdeményezésére kitűzött, az előzőnél tíz nappal korábbi üzembehelyezési napot tartják számon a DCM építői. Ehhez persze el kell érni, hogy az év végéig minden készen álljon, hogy már decemberben megadhassák a jelt. Figyelem! Próbaüzem indul! A B-trafó „szerelésre kész" Most, 1962. május elsején úgy látszik, hogy menni fog a dolog. — „Tartjuk a programot” — mutatja az ütemterv grafikonját Mikó Balázs elvtárs, a DCM igazgatója. — Ebben az egyetlen, tömör mondatban az is benne van, hogy például az 1-es mélyépítők mintegy nyolchónapos előnyt szereztek az utolsó tíz, egyenként háromezer köbméteres cementtároló építésénél, hogy a 31-esek július elseje helyett már májusban átadják a csomagoló épületet a szerelőknek, hogy a győri Wilhelm Pieck-gyár határidőre elkészítette az elektromos porleválasztók acélházait. És sorolhatnánk még a példákat, nem hagyva fel azt sem, hogyan segítették a Mélyépítő KISZ- fiataljai, ipari tanulói, önkéntes társadalmi munkával, szabad idejüket is feláldozva felépíteni a műszaki okokból féléves késéssel indult B-trafót — a DCM energiaellátásának szíve lesz ez. És Mészáros Zoltán elvtárs, KISZ- titkár már május elseje előestéjén jelenthette, hogy a szerződésileg kikötött augusztusi határidőt megelőzve, szerelésre készen már most átadják a transzformátorházat.