Népszabadság, 1962. április (20. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

1963. április 30. hétfő KÉT HÓNAPPAL HATÁRIDŐ ELŐTT elkészült a Béke villamos távvezeték és a Barátság nemzetközi kőolajvezeték magyarországi szakasza Hazánkat a Szovjetunióval ösz­­szekapcsoló két nagy jelentőségű ipari létesítmény, a Barátság kő­olajvezeték és a 220 kilovoltos Béke villamos távvezeték magyar­­országi szakaszának építői vasár­nap csaknem egy időben jelentet­ték: elkészültek a munkájukkal. A Barátság vezeték nyomvona­lán a múlt hét közepére próbára készen állott az egész 140 ki­lométeres hazai szakasz. A Kőolajvezeték Vállalat dolgo­zói először egy 50, majd egy 25 és 40 kilométeres szakaszt töltöt­tek fel a Duna, illetve az Ipoly és a Rákos-patak vizével. Hetven atmoszféra nyomással próbálták ki, hogy bírják-e a csövek a 47— 48 atmoszféra nyomást, amellyel majd az olajszállítás történik. A nyomáspróba mindhárom szaka­szon sikerült, s az elvégzett javí­tások után az 50 kilométeres részt a kerületi bányaműszaki felügye­lőség biztonsági szempontból át is vette. A jövő héten a többi sza­kasz átvétele is megtörténik, ugyanakkor elvégzik a nyomás­próbát a még hátralevő szakaszon. Ezzel a hazánkat a Szovjet­unióval Csehszlovákián ke­resztül összekötő Barátság kőolajvezeték magyarországi szakaszának építése a dolgo­zók vállalása szerint két hó­nappal az eredeti határidő előtt befejeződött. Egyidejűleg elkészült a vezeték telefonvonala, és üzemeltetésre kész a kápolnásnyéki vasúti töltő­­állomás, valamint a vértesboglári szivattyúállomás magasépítési ré­sze. Itt emelik majd át a Száz­halombattáról a kápolnásnyéki ve­zetékszakaszon Szőnybe irányított olajat a dunántúli régi vezetékbe, amíg a Dunai Kőolajfinomító el nem készül. Május elején a magyar veze­tékszakaszt összekötik a csehszlo­vák szakasszal. Az összekötő rész kipróbá­lása után a vezetéket feltöltik olajjal, majd előreláthatólag június közepén megindul a rendszeres olajszállítás. A Béke villamos távvezeték épí­tésénél szombat reggel találkoztak az Országos Villamostávvezeték Vállalat dolgozói a szovjet szere­lőkkel a Lánya község térségében levő határszakaszon, s vasárnap délelőtt megtörtént a két vezetékrész összekap­csolása, s ezzel megvalósult az összeköttetés a szovjet és a magyar energiarendszer kö­zött, két hónappal az eredeti határidő előtt. A sajószögedi alállomás épí­tése már napokkal előbb befejező­dött, úgyhogy itt a szombatról vasárnapra virradó éjjel, a 220 kilovoltos transzformátor gerjesz­tésével sor került az­­ üzempróba megkezdésére. A szükséges méré­sek elvégzése után az alállomást május 3-án véglegesen feszültség alá helyezik. A Sajószöged—Mun­kács közötti vezetékszakaszt má­jus 4-én helyezik feszültség alá, a Sajószöged—Zugló közötti szakasz feszültségpróbája május első felé­ben szintén megtörténik. (MTI) Eddig 6000 tonna szovjet gépi berendezés érkezett Tiszapalkonyára A Tiszai Vegyi Kombinátban földgáz bontásával készítik majd a mezőgazdaság részére nélkülöz­hetetlen nitrogénműtrágyát. A több létesítményből álló gyár üzemeiben nagyobbrészt szovjet gyártmányú gépi berendezéseket szerelnek fel. A műtrágyagyárat gyors ütemben építik és az idén öt üzemben: a hígsavgyárban, a központi karbantartó műhelyben, az ammóniákelőállító üzemben, a lúgregenerálóban és a semlege­sítőben kezdik meg a technológiai berendezések szerelését. A bo­nyolult gépi berendezések, a kü­lönböző műszerek, cső- és lemez­anyagok szállítását már megkezd­ték a Szovjetunióból. A gyárte­lepre megérkeztek az egyenként 50 tonna súlyú és négyzetcenti­méterenként 320 kiló nyomást bíró ammóniakonverterek, a sav­álló acélból készült 46 méter ma­gas abszorpciós tartályok, a kü­lönböző típusú forgácsoló-, maró- és gyalugépek, valamint a szere­lések megkezdéséhez szükséges cső- és lemezanyagok. A Szovjet­unióból eddig csaknem hatezer tonna különböző berendezést és szerelőanyagot szállítottak a mű­trágyagyárba, s jelenleg szinte naponta érkeznek a gépekkel teli vagonok Tiszapalkonyára. (MTI) Mezőgazdasági bemutató mintatermet nyitott az Agrotröszt Tájékoztatószolgálat a termelőszövetkezetek számára Az Agrotröszt Vállalat vasár­nap délelőtt a Bajcsy-Zsilinszky út 57. számú házban megnyitotta az újjáépített és újjárendezett, mezőgazdasági gépeket bemutató mintatermet. A mintateremben elsősorban az új gépeket állítják ki, hogy a termelőszövetkezetek, az állami mezőgazdasági üzemek szakemberei a jövőben már a gyártásra kerülő gépek prototí­pusát is megismerhessék. A min­tateremben információs szolgála­tot szerveznek és nemcsak az Ag­rotröszt Kereskedelmi Vállalat által forgalomba hozott gépekről, alkatrészekről, műtrágyáról, nö­vényvédő szerekről tájékoztatják a vásárlókat, hanem az érdekelt mi­nisztériumokkal és intézmények­kel kapcsolatot tartva minden, a termelőszövetkezeteket és más mezőgazdasági üzemeket érintő anyagellátási kérdésben felvilá­gosítással kívánnak szolgálni. A korszerűen átalakított mintaterem első kiállításán főleg állattenyész­tési gépeket és öntözőberendezése­ket mutatnak be. (MTI) N­yolcnapos előnnyel köszöntik május 1-ét a dunaújvárosi martinászok A Dunai Vasmű acélművében az év eleje óta egyenletes terme­léssel dolgoznak a martinászok. Elsősorban a helyes kemenceápo­lással, a kemencék jó kihasználá­sával, az olvasztási idő csökkenté­sével érték el, hogy az óránkénti acéltermelés az idén tovább nö­vekedett. Az 1960. évi 13,86 és az 1961. évi 15,40 tonna helyett 1962 első négy hónapjában átlagosan megközelítik az óránkénti 18 ton­nás teljesítményt. Ez az ered­mény a kohászati szakemberek szerint eléri a világszínvonalat. A dunaújvárosi martinászok esedékes tervük teljesítésében nyolcnapos előnnyel köszöntik május elsejét. (MTI) M­PSZABADSAG Még 10 hónap és 21 nap Két évvel ezelőtt még csak egy asztalkára helyezett kiállítási ma­ketten, s egy távlati rajzon lát­hattam mindazt, ami most a való­ságban kézzelfoghatóan és színe­sen, lenyűgöző méretekben tárul a látogató elé az országos hírű váci építkezésen. Akkor még csak a frissen elkészült betonutak szel­ték át a Naszály-hegy tövében a szántóföldek és gyümölcsösök he­lyén elterülő löszös-agyagos tere­pet. Hosszú karú exkavátorok ástak mély alapokat, munkások százai, gépek tucatjai sürögtek­­forogtak, de a vízvezeték- és a csa­tornahálózat, ami akkor épült, bizony még nem volt túlságosan látványos. Sőt, még akkor sem volt könnyű elképzelni, milyen is lesz valójában a majdani Duna menti óriás, amikor a mélyépítők — ez már tavaly volt — már sok tízezer tonnányi vasbetont ágyaz­tak be a helyenként 8—10 méter mély alapokba. Halló, Klaus! S most, egy év múltán alig ta­lálom meg az igazgatóság épületét, ahol egyszer már jártam, mert az akkor még magában álló, három­­emeletes irodaház és laborató­rium­ egészen eltörpül a földből hirtelen kinőtt épületmonstrumok között. Azután Novotnik Lajos és Dóczi István vezető szerelők­kel együtt kapaszkodunk fel a 36 méter magas, úgynevezett nyers­­malom-csarnok legtetejére. Innen ellátni egészen a Dunáig. Közvet­lenül előttünk szökken száz mé­ter magasba a DCM három karcsú kéménye — esztendeje még csak alapozták —, mögötte 8—10 eme­letnyi magas üvegfalú csarnok — ebben zajlik majd le a korszerű cementgyártás egyik fő mozzana­ta, a nyersanyag kiégetése — s körülötte egy kivételével csaknem teljesen készen a gyár valamennyi üzemépülete. Két-három hete — mesélik a bennünket kalauzoló fiatal szakemberek — külsőleg még nem lehetett látni, hogy mi­lyen szoros kontaktus lesz majd a gyár egyes üzemei között. Most már vasszerkezetek, cső- és szalag­­hidak kötik össze egymással az épületek többségét. Mint valami óriási ütőéren keresztül, ezeken ömlik-áramlik majd a nyersanyag a bányától a cementtároló silókig, a csomagolóig. A gyors és pontos munkáért főleg a Ganz-MÁVAG szerelőit illeti az elismerés. — Halló, Klaus! — halljuk egy­szerre a hátunk mögül Dóczi elv­társ kiáltását. És Klaus Matyschog, a fiatal német műve­zető, aki épp most érkezett fel a tetőre megnézni, hogy halad az elektromos porleválasztó sze­relése — szélesen mosolyogva vi­szonozza a magyar szerelő barát­ságos köszönését. Mert igaz, hogy alig egy-két hónapja ismerik egy­mást, de teljes köztük az egyet­értés abban, hogy a DCIVT-en minden szögnek, csavarnak, ide­jében is precízen kell a helyére kerülnie, hogy 1963. március 21- re a gyár már cementet adjon az országnak, s elkezdje „visszafizet­ni” a belefektetett milliókat. Matyschog egyébként mérnöknek készül, 26 éves, a legfiatalabb a DCM-an dolgozó német szakem­berek között. S nem kis büszke­séggel beszél róla, hogy a lipcsei gyár, ahol egyébként dolgozik, az FDJ, a Szabad Német Ifjúsági Szövetség javaslatára sok jelölt közül végül is őt találta érdemes­nek rá, hogy Magyarországra utazzék. Gut, sahr gut De rajta kívül már csaknem száz német szakember vesz részt az építkezés most folyó nagy üt­közetében, a technológiai és gépé­szeti szerelések irányításában. Hi­szen tudvalevő, hogy a DCM, má­sodik ötéves tervünk egyik leg­nagyobb létesítménye, igen szép gyakorlati példája a szocialista országok testvéri együttműködé­sének. Német tervek alapján ho­nosodik meg, a nálunk eddig még nem alkalmazott, világviszonylat­ban is új cementgyártási techno­lógia, az NDK gyáraiban készítik a gépi berendezések nagy részét is, másokat pedig a Len­gyel Népköztársaságban gyártot­tak. S amikor látogatásunk során az úgynevezett Lepol-épülethez ér­kezünk, Tihany István szocialista brigádja éppen a Lengyel Nép­­köztársaságban gyártott kemence­­acélház egyik súlyos darabját emeli be a helyére nagy szakér­telemmel, óvatosan. A 60—70 ton­nás, belül üres, öt méter átmé­rőjű hengereket több órás megfe­szített munkáival, csörlőkkel pon­tosan és biztonságosan millimé­terenként emelik mind feljebb és feljebb a földtől 8—10 méter ma­gasba. S amikor egy-egy darab a helyére kerül, akkor a brigád­vezető és a mellette álló Dodog József, Szabó Lajos meg Deák­vári József, a nemrégen leszerelt fiatal katona nyomban megkérde­zik, a munkára ügyelő Fritz Tei­­chert német művezetőt: „No, Frici bácsi, jó lesz így?" A né­met „szaki” akkor is megér­tené őket, ha történetesen még nem ragadt volna rá valami a magyar nyelvből, s többnyire helybenhagyólag bólint és felel­­get: Gut, gut, sehr gut. S ha még­sem értenék meg egymást, akkor előkerül a tolmács, akad nem egy a munkások közt is, s úgy vitat­ják meg a feladatot. Ilyenkor egy kis szakmai tapasztalatcseré­re is sor kerül. A német szak­embereknek például nagyon tet­szik az ÉM Építőipari Gépesítő Vállalat „darupályás” emelési technológiája, s alighanem otthon is meghonosítják majd. A Tihany-brigád vállalása A Tihany-brigád és a Vojd-bri­­gád ezzel a módszerrel segíti ösz­­szeépíteni a DCM három egymás melletti, egyenként 60 méter hosz­­szú forgókemencéjét. Eggyel már végeztek is. „A másodikkal má­jus 10-re kellett volna elkészül­nünk — mondja a brigádvezető —, de vállaltuk, hogy még május­­ előtt, már csak az ünnep tiszte­letére is, megcsináljuk. Vállalhat­tuk, mert jó együttes dolgozik a brigádban — emeltünk mi már sok száz tonnát a Pécsi Hőerőmű­nél, a kaposvári, az ercsi cukor­gyár rekonstrukciójánál é­t­tel­ Rüdersdorfban a DCM jövendő törzskara , a harc folyik tovább. A Ganz- MÁVAG május 1 után meg­kezdi a 210 méter hosszú és 32 méter széles klinkertá­­roló vasszerkezetének szerelését. „Tető alá kerül teh­ét hamarosan a gyár utolsó nagy technológiai épü­lete is — mondja Gábor István elvtárs, az építési iroda veze­tője —, s 3—4 hónap múlva az össztüzet már teljesen a szerelésre irányíthatjuk. Tartani a határidő­ket! Egyetlen nap késést sem en­gedni! Ezt a jelszót kell most ki­adni mindenütt. Az NDK-ból ed­dig „jól jöttek” a kemencék, a cementőrlő malmok, az eleváto­rok stb. Bízunk benne, hogy ezen­túl is pontosan megkapjuk az üte­mes­ szereléshez elengedhetetlenül szükséges gépeket, villamos kábe­leket, elektromotorokat és műsze­reket." Április 16-án egyébként eluta­zott az NDK-ba a DCM jövendő törzskarának első csoportja. A magyar mérnökök, művezetők és szakmunkások hat hetet töltenek odakünn, hogy közelebbről meg­ismerkedjenek a hasonló techni­kával felszerelt rüdersdorfi ce­mentgyár berendezéseivel, s a­ gyártási tapasztalatokkal. Május­ban kéthónapos szaktanfolyam in­dul Vácott is. A 100—120 főnyi gárdát részben a helybeli jelent­kezőkből, részben más cement­gyárakból válogatták össze, hogy mire a kémények füstölni kez­denek, minden gépnél jó gazda és hozzáértő kéz legyen. De addig még állniuk kell a sarat az építőknek. Köztük is a legnevesebb kollektíváiknak: a Toldi Miklós kétszeres, okleveles szocialista kőművesbrigádnak, a szintén szocialista Durucz ács­brigádnak, a Novotnik és a Hu­nyadi szerelőbrigádnak és a töb­bieknek. S jönnek segíteni a Kommunista Ifjúsági Szövetség felhívására a budapesti, a nógrá­di és a komáromi fiatalok. Ta­valy és tavalyelőtt 11 400 ifjú több mint 64 ezer önkéntes munkaórát teljesített. Április 30-án pedig megérkezett az idei első csoport, száz lelkes ifi Budapestről, októ­ber végéig minden hét végén itt lesznek százan-százan s az ország sok kis- és nagyüzemében is „zöld utat” biztosítanak a DCM meg­rendeléseinek, hogy a Tanácsköz­társaság kikiáltásának évforduló­jára elkészüljön szocialista ipa­runk új büszkesége. Orosza István 3 jesítettük is, mert tudjuk, hogy az üzembe helyezés határideje gyorsan közeleg.” Még 10 hónap és 21 nap, ennyi van hátra 1963. március 21-ig. S míg tavaly folyton csak 1963. áp­rilis elsejei indulást hallottam emlegetni, most a KISZ és az FDJ, a magyar és a német fiata­lok kezdeményezésére kitűzött, az előzőnél tíz nappal korábbi üzem­­behelyezési napot tartják számon a DCM építői. Ehhez persze el kell érni, hogy az év végéig min­den készen álljon, hogy már de­cemberben megadhassák a jelt. Figyelem! Próbaüzem indul! A B-trafó „szerelésre kész" Most, 1962. május elsején úgy látszik, hogy menni fog a dolog. — „Tartjuk a programot” — mu­tatja az ütemterv grafikonját Mi­­kó Balázs elvtárs, a DCM igazgatója. — Ebben az egyet­len, tömör mondatban az is benne van, hogy például az 1-es mélyépítők mintegy nyolchónapos előnyt szereztek az utolsó tíz, egyenként háromezer köbméteres cementtároló építésénél, hogy a 31-esek július elseje helyett már májusban átadják a csomagoló épületet a szerelőknek, hogy a győri Wilhelm Pieck-gyár határ­időre elkészítette az elektromos porleválasztók acélházait. És sorolhatnánk még a példá­kat, nem hagyva fel azt sem, ho­gyan segítették a Mélyépítő KISZ- fiataljai, ipari tanulói, önkéntes társadalmi munkával, szabad ide­jüket is feláldozva felépíteni a műszaki okokból féléves késéssel indult B-trafót — a DCM ener­giaellátásának szíve lesz ez. És Mészáros Zoltán elvtárs, KISZ- titkár már május elseje előestéjén jelenthette, hogy a szerződésileg kikötött augusztusi határidőt meg­előzve, szerelésre készen már most átadják a transzformátorházat.

Next