Népszabadság, 1962. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-03 / 153. szám
8 Évadértékelő színházi tanácskozás a Fészek Klubban (Tudósítónktól.) Véget ért az 1961 62-es színi évad. A művészek, a kritikusok, a színházi szakemberek visszapillantva a befejezett évadra, ilyenkor mérik fel az elért eredményeket, regisztrálják az előrelépést, és számon kérik a be nem váltott ígéreteket is. Mindezt azért, hogy a következő évadok sikeresebbek legyenek. A Művészeti Dolgozók Szakszervezetének színházművészeti szakosztálya hétfőn tartotta évadértékelő színházi tanácskozását a Fészek Klub tanácstermében, amelyen részt vett Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Szecsődi László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője, Bugát Jánosné, a SZOT titkára, Vass Imre, a MÜDOSZ főtitkára és a magyar színházi élet több kiemelkedő személyisége. A tanácskozáson Marton Endre, a Nemzeti Színház főrendezője elnökletével egész napos vitában tárgyalták meg művészek és kultúrpolitikusok a magyar színházművészet jelenlegi helyzetét. Szocialista színházkultura Benkő Gyula, a színházművészeti szakosztály titkára tartotta az alapos felkészültségű és a terület minden kérdésére kitérő referátumát. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt színházi évad pezsgő és színes képet nyújtott, de belső arányaiban nem tükrözte műsorpolitikánk a szocialista építés változásait. Kiemelte a Jókai Színház céltudatosan politizáló műsorát, a Nemzeti Színház Brecht Galilei életének korszerű színpadra állítását, az Optimista tragédia sikeres diadalútját a vidéki színházakban, valamint a miskolci Nemzeti Színház érdekes rendezői koncepcióval előadott Arturo Ui előadását, mint a szocialista színház jelentős eredményeit. Kiemelte a magyar dráma fontosságát az egész színházművészet fejlődésében. A Hamletnek nincs igaza, a Tiszta szívvel és Az utazás mellett néhány elhibázott alkotás is színpadra került (Sós György, Illés Endre és Sólyom László darabjai). Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című drámáját „elkésett” bemutatónak tartja, a mű ugyanis néhány esztendőn át színházról színházra vándorolt, s ezalatt sokat veszített időszerűségéből, ami a kissé hűvös fogadtatáson meg is látszott. A továbbiakban beszélt a színházak látogatottságáról s a színházművészet demokratizmusáról. Nem szabad szembeállítani a művészi igényt és a közönségsikert. Az olyan alkotói módszerek kialakítására kell törekedni, amelyekkel a legszélesebb rétegeket meg lehet hódítani a nemesebb ízlés, a magas művészi színvonalú alkotások számára. Korszerűség — tv — peremelőadások A titkári referátum beszélt még a színpadi megvalósítás formai kérdéseiről, a szcenikai problémákról, a színpadi korszerűségről. A modern színház különféle eszközöket szintézisbe hozó kísérletei közül kiemelte a pécsi Nemzeti Színház balett-társulatának a produkcióit. Hangsúlyozta Benkő Gyula, hogy a színház csak magas színvonalú alkotásokkal versenyezhet a tv, a filmszínházak és a könyvkiadás közönséget elvonó erejével. Ennek érdekében a színház gazdasági vezetését, szervezettségét is korszerűvé kell tenni. Fel kell számolni azt az egészségtelen gyakorlatot, hogy egyes művészek túlterheltek, a társulatok 30 százaléka viszont kihasználatlanul teng-leng a színházakban. A peremelőadások, vidéki színházak tájelőadásai és az Állami Déryné Színház produkcióival kapcsolatban megjegyezte, hogy ezek az előadások a kultúrforradalom fontos eszközei, de a továbbiakban sokat kell javítani az előadások színvonalán. Ehhez biztosítani kell mind a külső, mind pedig a belső körülményeiket. A művészek anyagi érdekeltségét érintve elmondta: ki kell dolgozni annak a módszerét, hogy a színházi területen az anyagi érdekeltség egybeessen a művelődéspolitikai célokkal. Bér- és szerződtetési reformra van szükség. A referátum taglalta még a fiatalok továbbképzését, a közönségszervezés és a ki nem elégítő színházi propaganda problémáit, valamint a közönséggel való kapcsolatok szocialista módszereinek továbbfejlesztését. Végül: ismertette a színházművészeti szakosztály eddig végzett munkáját, a megtartott előadásokat, a hasznos szakmai kiadványokat, megtartott ankétokat és kiállításokat, amelyek a művészeik továbbképzését szolgálják. A referátumot követő vitában felszólalt Gellért Lajos színművész, a Jókai Színház tagja, aki az egykori Thália Színházat állította a szocialista színház elé példaként; Vogel Eric díszlettervező a szcenikusok és rendezők együttműködéséről beszélt, Kemény György, a Jókai Színház dramaturgja a magyar darabokkal kapcsolatban a színházvezetés és a dramaturgok szorosabb együttműködését sürgette, Kormos Lajos színművész, a szegedi Nemzeti Színház tagja a színházművészeti szakosztály munkájáról, a rendező és a színész, valamint a színház és közönség hasznos és serkentő kapcsolatáról beszélt. Rádai Imre, a József Attila Színház művésze a peremelőadásokról, a színházon belüli stúdiómunkák szükségességéről, az eredetileg kísérleti színháznak szánt Ódry Színpad kihasználatlanságáról, a színészek túlfoglalkoztatottságáról szólt. Modernség — realizmus Szecsődi László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője vázolta a szocialista színház jellemvonásait, beszélt a magyar dráma létrehozásának hosszú és sok türelmet, megfontolást kívánó folyamatáról, a kísérletezések szükségességéről és a műgondról. Ladányi Ferenc színművész a drámaírókkal való foglalkozásról és az alkotói szabadságról beszélt, ismételten hangsúlyozta, hogy a színészi eszközök rohamosan romlanak, mert a művészek nem fordítanak elegendő gondot az állandó és rendszeres technikai fejlesztésre. Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője a modernség és realizmus kérdését érintette Kifejtette, hogy le kell vetkőznie színházművészetünknek a naturalista és szentimentális sallangokat, hogy a gondolatok realizmusa érvényesülhessen a színpadon. Elmondta: a tv-ben nem a színház látogatottságát veszélyeztető versenytársat, hanem eddig még ki nem használt segítőeszközt lát. Pados István, az Állami Déryné Színház üzemigazgatója a megváltozott életszínvonallal járó megváltozott közönségízlésről beszélt, Kalmár Tibor, a Vidám Színpad rendezője pedig a könnyű műfaj produkcióinak elemzését, alapos kritikáját és a művészek elismertetését sürgette. Merulc Vilmos, a Nemzeti Színház igazgatója a színházi terület dolgozóinak felelősségéről beszélt. A szocialista színházművészet fejlődését nem várhatják a művészek a minisztérium rendelkezéseitől. Csalás önerejükből elvégezve a feladatokat érhetik el a szocialista színház és dráma virágzó korát. Fejér István, a Vidám Színpad igazgatója a zenés bohózat kérdéseiről szólt, majd Benkő Gyula zárszavával véget ért a konferencia. A TELEVÍZIÓ FILMBEMUTATÓJA KÉK RAPSZÓDIA George Gershwin, a Kék rapszódia szerzője méltán népszerű a könnyű, szórakoztató zene kedvelői körében. Irving Rapper amerikai rendező ezt az érdeklődést vette alapul, amikor 1945-ben életrajzfilmet készített a harminckilenc esztendős korában elhunyt amerikai komponistáról, a szimfonikus dzsessz mesteréről. A Kék rapszódia, ha nem is mentes a hollywoodi szokványos forgatókönyvi receptektől, de zenei anyagában gazdag és figyelemre méltó. Ugyanakkor egy kissé jellemzi is ezt az ízig-vérig tengerentúli művészt, aki a munka megszállottja volt, s talán az önmaga életformája által diktált tempó áldozata is. A terjedelmes — több mint háromezer méter hosszú — filmben felcsendültek a kedvelt Gershwin-dalok, a Porgy and Bess részletei, az Egy amerikai Párizsban, a Kubai koncert és a címadó Kék rapszódia, Paul Whiteman dirigálásával. Színészek s a komponista barátai vállaltak szerepet a történetben. Paul Whiteman mellett Al Jolson, Oscar Levan a kitűnő zongorista, Hazel Scott, s más ismert művészek önmagukat alakítják. Robert Aida személyesíti meg a Kék rapszódia szerzőjét. Irving Rapper rendezésében , a kitűnő művészek tolmácsolásában valóban érdekes szórakozást nyújt a film, s főként a zenei anyag. Különösen ötletesen sikerült az Egy amerikai Párizsban képi megelevenítése. A tv két nap műsorgondját levéve válláról, s szombat-vasárnap este két részben mutatta be a filmet. Kifogásunk ezúttal csak a feliratok ellen van, amelyek időnként, kivált a párbeszédeknél, nem a képpel egy időben jelentek meg, s ez zavaróan hatott. P. A. KULTURÁLIS HÍREK HALÁSZ GÁBOR ÍRÓ születésének 61. évfordulóján a Hazafias Népfront III. kerületi bizottsága emléktáblát helyez el a III., Selmeczi utca 25. számú házon — az író volt lakóházán. HOLLÓ LÁSZLÓ KOSSUTH DÍJAS FESTŐMŰVÉSZ műveiből vasárnap délelőtt kiállítás nyílt a debreceni Déry Múzeumban. KUCS BÉLA SZOBRÁSZ és Molnár József festőművész alkotásaiból vasárnap délelőtt kiállítás nyílt a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. A DIÓSGYŐRI BARTÓK BÉLA TÁNCEGYÜTTES és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem táncegyüttese nagy sikerrel szerepelt Ausztriában. EGY ESZTENDŐ ALATT 60 ezer látogatója volt a diósgyőri gépgyárak szinavölgyi művelődési otthonának.* DIMITROV-DÍJJAL tüntették ki a moszkvai fesztiválon 1961- ben díjat nyert, s nálunk is bemutatott Fiatalok voltunk című film rendezőnőjét, Binka Zseljazkovát. NÉPSZABADSÁG Ifjúsági könyvekről SÍK ENDRE: A NAGY MIRAMBÓ ÁRNYÉKÁBAN A nagy Mirambó árnyékában Sík Endre nemrég megjelent Afrika-könyvének „mellékhajtása”. Szerény alcíme így hangzik: Elbeszélések Afrika történetéből. Írója történész, diplomata, politi-kus, néprajzkutató, tudós és elbeszélő — ismereteinek és egyéniségének gazdagsága sugárzik a könyvből. Kis novellák, történelmi elmefuttatások, hangulatosan feldolgozott mesék segítségével mutatja be a fekete földrész népeinek múltját, jelenét, s érzékelteti a gyarmati iga alól felszabaduló országok jövőjének távlatait. A nagy Mirambó Kelet-Afrika egyik szabadsághőse volt, életének nagyobbik felében a német gyarmatosítók ellen védelmezte népét. Neve legendává magasztosult: Afrika még fel nem szabadult népeit függetlenségi harcukban máig lelkesíti emléke. A könyv színes műfaji együttese azt a célt szolgálja, hogy felkeltse az olvasó figyelmét Afrika iránt. Érdekesen rajzolja meg a földrész történetét, Dahomey, Aranypart, Guinea, Etiópia, Szudán, Madagaszkár, Tanganyika, Rhodesia és más országok népeinek múltját, bemutatja történelmük nagy alakjait, uralkodókat, hadvezéreket, politikusokat, gondolkodókat. S megismertet a gyarmatosítás lefolyásával, a kizsákmányolt, nyomorba, szolgaságba taszított népek szenvedéseivel és szabadságküzdelmeivel. Afrika népeinek történetét eddig nem tanították az iskolákban, a gyarmatosító imperialista államok hivatalos történetírói alig vettek tudomást e világrész milliós néptömegeinek nagy múltjáról, amely tehetséges, értékes emberek sokaságát ajándékozta a világnak. Napjainkban tehát különösen fontos, érdekes és tanulságos olvasmány Sík Endre könyve, amely a világtörténelemnek eddig jórészt ismeretlen tájaira kalauzol. 1962. július 3. kedd KOLOZSVÁRI ENDRE: AZ ÖRDÖG APOSTOLAI A távoli korok varázsa, a történelem romantikája, a nagy emberek, alkotóművészek, államférfiak, hadvezérek egyéniségéből, tetteiből adódó nevelőerejű példa — mindig hálás forrása az ifjúsági regényeknek. Kiváltképpen szerencsés választás Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, akit embersége, hazaszeretete, katonai képességei messze századának többi képviselői fölé emeltek. Kolozsvári Endre, e könyv írója, helyes érzékkel a közéleti jellem kialakulásának pillanatát választotta indulásul. Zrínyi életének azt a korszakát, amikor olasz földről tanulmányai befejezése után hazatérve s felmérve családi birtoka meg az ország szomorú állapotát, életcélt választ. Előbb saját hatalmát erősíti meg, majd amint erre módja nyílik, harcba kezd a török ellen, a szabadságért, függetlenségért. Széles ecsetvonásokkal plasztikus korképet fest a szerző. Alakjai — Zrínyit kivéve — az ifjúsági regény műfajához igazodva egyszerűsítettek. Ez még nem volna olyan baj, de a hangulatból gyakran anakronisztikusan ható párbeszédek, pongyolán megfogalmazott, s a szerkesztő által bennhagyott szóismétlések, bonyolult mondatfűzések zökkentenek ki. Erre pedig nemcsak az ifjú olvasók, hanem a választott főszereplő miatt is ügyelni kell, aki köztudomásúan szépprózánk egyik mestere volt. Zrínyi, a főalak mellett népi figurák egész sora vonul fel. Hősök, árulók, mindenükből kifosztott, bujdosásra kényszerült, de a haza hívó szavát, az emberséget meghalló hajdúk egy tömbből faragott figurái. Kolozsvárt igyekszik bizonyos történelmi, gazdasági és társadalomtudományi ismereteket is terjeszteni. Ezt módjával teszi, s az ilyen részek sohasem mennek a cselekményesség rovására. A téma nagysága, nevelőereje azonban nagyobb felkészültséget kíván. A. P. MÁTE GYÖRGY: TAVIKAT ÉJFÉLKOR Nagy még az írók, alkotóművészek adóssága a már-már történelemmé váló közelmúlt iránt. Különösen ami annak példaként felmutatható hőseit illeti, akik az illegalitás névtelenséget, szerénységet, hősiességet és önmegtagadást követelő, nehéz és gyötrelmes körülményei között vállalták a harcot, hogy felrázzák az emberi lelkiismeretet. Pedig megmutató megörökítésük történelmi parancs is egyszersmind, hiszen ifjúságunknak a ma és a jövő megértéséhez, ajándékainak megbecsüléséhez a folyamatot, a múltat is ismernie kell; küzdelmei és harcosai nemcsak a megértés összhangjához járulnak hozzá, hanem követésre-serkentő hatásukkal befolyásolják a jellem fejlődését is. S ha hozzátesszük még, hogy e korszaknak s hőseinek irodalmi megjelenítése erkölcsi tartozásunk is, úgy érthető, hogy örömmel fogadunk minden érdemes vállalkozást, amely e szomorú és hősi korszakból nyeri ihletettségét. Ilyen könyv Máté György új ifjúsági regénye a Távirat éjfélkor, amelyben a kommunista sajtó viszontagságos és regényes történetét írta meg. E történet egész korszakot ível át — a Galilei Kör fiataljainak háborúellenes szervezkedéséről, a Kommunisták Magyarországi Pártjának fasizmus elleni harcáig. A befejezést a felszabadulás hozza meg, ami egy új regény első fejezete is egyben. Éppen ez a könyv egyik erénye, hogy a jelenbe futnak a szálai; a mai szabad sajtó elődjeként, előkészítőjeként mutatja be a harcokban született illegális pártsajtót A valóság és igazság parancsa ez, hiszen a földalatti sajtó — a Vörös Újság, az Ifjú Proletár a Kommunista, a Dolgozók Lapja, s a Szabad Nép — munkásai közül sokan ma is közöttünk dolgoznak, mások pedig a munkásmozgalom mártírjaiként emléküket hagyták az utódokra. Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Sallai Imre, Fürst Sándor, Schönherz Zoltán, s a Rózsa testvérek alakjai magasodnak fel a könyv lapjain, s társaiké, akiket az írói képzelet formált, de cselekedeteik, tevékenységük a történeti valóságot idézik. Máté György jól ért a történelmi epizódok irodalmi megformálásához, egészséges arányokban vegyíti a megtörténtet az elképzelttel. Alakjai élők, plasztikusak, egy-egy vonással is jellemzőek. A mindvégig érdekfeszítő cselekmény, a földalatti pártmunka izgalmas romantikája, a hiteles és tanulságos korrajz bizonyára a fiatalok kedvelt olvasmányává avatja a Távirat éjfélkort. H. E. 13 MAGYAR MŰSZEREK KATALÓGUSA KAPHATÓ. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ SZABVÁNYBOLTJÁBAN Budapest V., Szt. István tér 4. Ára: 205,5 forint