Népszabadság, 1963. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
6 Sarkadon a földművesszövetkezeti és termelőszövetkezeti klubok állandóan zsúfoltak. Most a Hazafias Népfront és a TIT elhatározta, hogy közösen berendezik az értelmiségiek klubját. A Kazah tudósok elkészítették a kísérleti ütkörnapreflektorok első sorozatát, amelyekkel a napsugarakat koncentrálva, besugározzák a vetőmagvakat. Magyarország különleges szőlőtőktéinek felkutatásával foglalkozik Németh Márton, a Szőlészeti Kutató Intézet munkatársa. A Mecsek déli lejtőjén az ország legnagyobb borszőlőgyűjteményét hozta létre, csaknem 300 szőlőfajtával. Világszerte egyre többen tanulnak oroszul. Franciaország 17 egyetemén, Anglia 15 egyetemén és sok francia, valamint angol középiskolában vezették be az orosz nyelv oktatását. Orosz nyelvtanfolyamot szervezett a francia televízió és a BBC angol rádió is. # Kórus- és fúvóshangversenyeket rendeznek a fertőrákosi kőfejtő sziklalabirintusában, a soproni ünnepi hetek alatt. A zenei események tartására kiválóan alkalmas helyen a természeti szépségek megcsonkítása nélkül alakítják ki a színpadot. Újságárusító automatát helyeztek üzembe Brüsszelben. A készülék két és fél belga frank bedobása után kiadja a kívánt lapot. * Húsz külföldi állatkerttel, háromszáz botanikus kerttel és ötszáz tudományos intézménnyel cserél ritka állatokat, magvakat és palántákat, illetve tudományos kiadványokat az idén a Budapesti Állatkert. Ők Negyvenhat méterrel eltolták a koppenhágai röntgenklinika háromemeletes épületét egy nagyszabású építkezés miatt Az épület alá tízezer görgőt helyeztek 30 zenei fesztivált rendeznek Európa különböző országaiban június és október között. Ebben a hónapban Amszterdamban, Dubrovnikban és Stockholmban kerül sor zenei fesztiválra. A Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban modern bútorok tanácsadással egybekötött széles körű kiállítását nyitotta meg a SZOVOSZ. Hasonló kiállítást még tizet szerveznek az idén az országban. A bútorkiállításokon bemutatnak képzőművészeti és kerámiai alkotásokat is. ZÖMÖK, RÖVIDRE NYÍRT, fekete hajú fiatalember ül előttem. Bemutatkozunk, s kérem, hogy a nevét és néhány fontosabb adatát diktálja le. Miután ezzel készen vagyunk, arra kér, hogy őt és faluját ne nevezzem meg, mert csak néhány napja szökött meg a chemista hadseregből, szülei Délen maradtak, s rajtuk állnának bosszút az ő szökéséért. Osztom aggodalmát, de — s közlöm is vele — túlzottnak tartom, hiszen úgy is tudomást szereztek már eltűnéséről. — Az eltűnésemről igen, de a szökésemről nem — válaszolja, majd belekezd huszonegy éves élete két utolsó évének szörnyű történetébe. Szülőfalujából, egy tengerparti kis halászfaluból vitték el a hadseregbe. Munkától agyonhajszolt, sovány legényke volt. Kezdetben alig bírta a kemény kiképzést A hadseregben azonban az otthoninál jóval bőségesebb és táplálóbb étkezéstől hamar felerősödött. A tüzéreknél kezdte szolgálatát. — Féléves szolgálat után egyhónapos különleges tanfolyamra vittek, ahol megismertettek a könynyűfegyverek minden fajtájával és kiképeztek a kés, a csapdák, valamint a méreg szakszerű használatára — mondta a volt ciemista katona. — Csoportom szaktanácsadója egy forradásos képű amerikai katona volt. Politikai képzést is kaptunk, amelynek keretében azt igyekeztek megértetni velünk, hogy miért kell Dél- Vietnam mintegy 17 336 falujából 16 000 stratégiai falut kialakítani, s a kiürített falvakat lerombolni. A tanfolyam után gondosan kiválogattak bennünket, nehogy szülőfalunk vagy a lakóhelyünk közelébe kerüljünk szolgálatba. Én Ca Mau stratégiai faluba kerültem. Egységem feladata az volt, hogy a vidék falvainak lakosságát bekényszerítse a stratégiai falvakba. Mindannyian tudtuk, hogy ez nagyon nehéz feladat lesz, hiszen Vietnamnak ez a legdélibb csücske már a francia gyarmatosítás idején is mindig szabad terület volt. S mióta Diem hatóságai üldözni kezdték a volt ellenállókat, azóta újra az ellenállási mozgalom ellenőrzése alatt áll az egész vidék, kivéve Ca Mau falut, amelyet a hadsereg az utóbbi időben hatalmas erődítménnyé épített ki. AZ EGYIK REGGEL páncélosokkal megerősített zászlóaljunk elindult Chet Lón falu felé. Felettünk felderítő repülők és amerikai helikopterek köröztek. Tisztjeink idegesek voltak. Mi csendben ültünk a páncélozott teherautókon, ölünkben a csőre töltött automata fegyver. Féltünk. Figyeltük az erdőt, amelyen keresztül kellett haladnunk. Úgy tetszett, hogy minden bokorból villogó szemek figyelik mozdulatainkat. De nem történt semmi, megérkeztünk Chet Lón faluhoz. A falu szélén tüzelőállásba helyezkedtünk. Tizenkettedmagammal parancsra elindultunk, hogy beszéljünk a falu vezetőivel. A teljesen kihaltnak látszó faluhoz közeledve állandóan kiabáltunk: — Békés szándékkal jöttünk, jót akarunk nektek! — Ha békés a szándékotok, miért van nálatok fegyver? — szólalt meg a harmadik ház mellett egy ősz szakállú öreg. — Te vagy a falu elöljárója? — kérdezte tőle a csoportunkat vezető tiszthelyettes. — A falu megbízásából — válaszolta a bátor öreg, miközben simogatással nyugtatgatta a lábához tapadó, remegő kislányt. Az öreg válasza azt is jelentette, hogy nem a chemista hatóságok megbízásából lett a falu vezetője. — Hol vannak a többiek? — kérdezte a tiszthelyettes. — A rizsföldeken és a folyón dolgoznak — válaszolta az öreg. A tiszthelyettes ezután belekezdett a szokásos mondókába: — Egészségtelen, rossz körülmények között laktok itt. Diem elnök gondoskodása folytán egészséges, jó helyre fogtok költözni. Válaszd ki embereidet, akik fel-, építik az új, virágzó falu házait. Jöjjenek be hozzánk Ca Mauba, és megmutatjuk nekik az új falu helyét. Az öreg csak hajtogatta, hogy jó nekik ez a lakóhely, meg vannak elégedve vele. Itt születtek, itt is akarnak meghalni. De a tiszthelyettes is hajthatatlan maradt. Közölte, hogy a falu három napot kap az átköltözésre. Három nap után ellenőrizni fogják, hogyan engedelmeskedtek Diem elnök akaratának. EZUTÁN HÁTRÁLVA ELHAGYTUK a falut, és zászlóaljunk visszatért Ca Mauba. Amint sejtettük, úgy történt. A faluból sem az első, sem a második, sem a harmadik nap nem jelentkezett, senki. Megkezdtük az előkészületet a falu kiürítésére és átszállítására. Indulásunk reggelén azonban nagy zűrzavar támadt. Zászlóaljunk egyik barakképületében több, kézzel írott cédulát találtak. „Katonák”’ — hangzott a szöveg. „Ne bántsátok Chet Lon-i testvéreiteket!” A barakkban levő katonákat, mint fertőzötteket, még aznap átszállították egy másik erődítménybe, hogy kivizsgálják az esetet. Indulásunk így késett. A második zászlóaljból közben feltöltést kaptunk. A támadás előtti éjszakát megkettőzött őrség mellett, álmatlanul töltöttük. Chet Lón stratégiai faluvá történt átalakításának akciója előtt, kora reggel parancsot kaptunk — folytatta elbeszélését a szökött ciemista katona. — A parancs így hangzott: „Nincs irgalom, minden ellenállást elfojtani!” Repülők és helikopterek fedezete alatt valósággal rázúdultunk Chet Lonra. A falu 320 családjából mindössze 120 öreget, gyereket és asszonyt találtunk a házakban. Sírtak, jajveszékeltek mindannyian. Harmadmagammal érkeztem a néhány nappal korábban már meglátogatott falu vezetőjének házához. Szólítottuk, jöjjön ki, és üljön fel a teherautóra. — Inkább meghalok — szólt az öreg. — Gyere ki, mert rád gyújtjuk a házat — fenyegettük, de hiába TÁRSAIM LETÉPTÉK az ajtónyílásra akasztott ponyvát, és beléptek a házba. Én az ajtóban maradtam. Az öreg a tetőtartó oszlop mellett térdelt. Átölelve tartotta az oszlopot s egy öt év körüli kislányt. A kislány szemében halálos rémület ült, kezében egy keresztet tartott. Társaim megragadták az öreget, és vonszolni kezdték, majd feldobták a teherautóra. A kislány a ház előtt maradt, és keservesen sírt. Az öreg levetette magát az autóról, és be akart szaladni a házba, de még az ajtó előtt elkapták. Ebben a pillanatban oldalról lövés dörrent, az öreg egy pillanatra megtorpant, és összeesett. — Mit bámultok? Menjetek a következő házhoz! — rivallt ránk a zászlóaljparancsok, pisztolyt lóbálva a kezében. A faluban több helyen lövések hallatszottak, felettünk helikopterek és repülők köröztek, s a falu folyó felőli szélén megkezdték a házak felgyújtását, hogy a kitelepítettek vissza ne térhessenek, és a még időben elmenekült lakosság se találjon szállást. Ezt a módszert még a tanfolyamon betaníttatták velünk. Iszonyattal hallgatom a fiatalember elbeszélését, s kihasználva azt a kis időt, míg újra cigarettára gyújt, ismét alaposan szemügyre veszem. Az újra átélt élmények hatására izzadságcseppek patakzanak homlokáról. Bal kezén a tenyér felé fordítva fekete számlapos piros szíjas karóra. Alig tud rágyújtani, úgy remeg a gyufát tartó keze. Nagyot szippant, mélyen leszívja a füstöt, néhány korty teát szürcsöl utána, és újra beszélni kezd. — Az összeszedett embereket a teherautók elvitték, mi pedig kétéltű páncélosok és helikopterek védelme alatt indultunk a rizsföldekre összeszedni azokat, akik ott bújtak el. A rizsföldek közötti gátakon nem mertünk menni, mert tudtuk, hogy azok tele vannak rejtett csapdákkal és bambuszaknákkal. — Mi az a bambuszakna? — kérdem a katonát. — Házilag, robbanóanyaggal megtöltött bambuszrúdból készített taposóakna, amelyet belesülylyesztenek a földbe és álcázzák. Aki rálép, az meghal, de ha mégsem, az egyik lábát biztosan elveszti. Kis hatású, egy embernél többet nemigen tud elpusztítani, de mert a legváratlanabb helyeken rejtik el, a tisztogató akcióban részt vevő katonák nagyon félnek tőle. — A RIZSFÖLDÖN TÉRDIG GÁZOLTUNK a vízben és a sárban — folytatta a katona. — A több mint egy méter mély vizű öntözőcsatornára kétéltű ereszkedett. Lassan haladt előre, közben két oldalról rudakkal piszkálták a csatorna vizét, s bele-belelőttek egy-egy sorozatot. Két embert és egy 12 év körüli gyereket találtak a víz alatt. Kérdő tekintetemre elmondja, hogy akik a tisztogató akció elől már nem tudtak a közeli erdőbe menekülni, a víz alatt kerestek menedéket. Lebuknak a víz alá és vékony bambuszszálakon lélegzenek Akár órákig is lent tudnak maradni . Lehet, hogy találtunk volna még többet is, de mikor ezeket kihúztuk a vízből, géppisztolysorozat zúdult ránk az erdőből. Pillanatok alatt szörnyű lövöldözés, zűrzavar kezdődött. Parancsszavak hangzottak el, de ki figyelt már azokra! Fejvesztetten futottunk minél távolabb az erdőtől. A helikopterek fedélzeti fegyvereikkel lőni kezdték az erdőt, de amikor az egyik helikopter égő fáklyaként a rizsföldre zuhant, a többiek gyorsan eltűntek A tüzérség is bekapcsolódott és ágyúzni kezdte az erdőt, ahonnan már csak szórványosan lőttek vissza kézi fegyverekkel. A falu szélén sikerült megállítani bennünket. Alapos szidást kaptunk. Különösen egy amerikai dühöngött, aki mindenféle gyávának lehordott bennünket. Tisztjeink azután a három szerencsétlen foglyon álltak bosszút. Az amerikaiak jelenlétében megkezdték a kínvallatást. Előbb rugdosták őket, majd rohamsisakokból itatták őket a rizsföld sáros vizével. Fegyverekről és társaikról kérdezték őket. Követelték, vallják be, hogy ők is viet-kongok (partizánok). De mindhárman csak azt hajtogatták, nem tudnak semmit, ők a rizsföldön dolgoztak, s csak ijedtükben bújtak el a víz alatt. Közben az amerikaiaknak is lefordították a vallomásokat. — Hazudnak — mondták azok. Erre újabb verés következett, majd hasra fektették a szerencsétleneket, és kitaposták belőlük a vizet. A kisfiú már az első taposás után elvesztette eszméletét. Ájultan, mint egy zsákot, feldobták a teherautóra. A két férfival újból vizet itattak, azután megint kitaposták belőlük, de azok most sem mondtak mást, mint előzőleg. — EZ A MAKACSSÁG IS bizonyítja, hogy veszedelmes vietkongok vagytok — ordította magából kikelve parancsnokunk. Aztán két rövid parancsszó hangzott el Az egyik parancsra felültünk a páncélozott teherautókra, a másikra lövések dörrentek, s a földön fekvő két ember összerándult a halálos találatokra. Mi pedig elindultunk a másnap „győztes csatának” kikiáltott akció után vissza, Ca Mau-i támaszpontunkra, hátrahagyva egy égő falut, több halottat, felperzselve 320 család otthonát és magunkkal cipelve győzelmünk legfőbb bizonyítékát, a lábunknál heverő, még mindig eszméletlen tizenkét éves kisfiút. Kovács István (Folytatása következik.) Munkatársunk vietnami riportsorozata 6. Egy szökött katona élményeiből Elhurcolják a lakosokat régi házaikból, s viszik a stratégiai falvakba. SELYEMHETEK AZ ÁLLAMI ARONÁZAKBAN Mindig divat a selyem Santung sima és új mintákkal 90 cm széles 42,90 forinttól 52,— forintig Kínai burett 70 cm széles divatszínekben 48,— forint Twill nyakkendőselyem divatmintákkal 90 cm széles 57,— forinttól 60,40 forintig Kínai brokátselyem pongyolára és köntösre 70 cm széles 59,— forinttól 67,— forintig Tisztaselyem emprimé divatmintákkal 90 cm széles 90,— forinttól 100,— forintig Nylon divatszínekben és mintákkal 90 cm széles 95,— forinttól 120,— forintig KÖNNYŰ A VÁLASZTÁS, MERT NAGY A VÁLASZTÉK! NÉPSZABADSÁG 1963. június 1. szombat