Népszabadság, 1963. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

1963. június 1. szombat A magyar pártküldöttség Kujbisevben Kujbisev, május 31. (TASZSZ) A Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége, amely Nyers Re­zsőnek, a párt Politikai Bizottsá­ga póttagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével a Szovjetunióban tartózkodik, Kuj­­bisevbe érkezett. A küldöttség a területi pártszervezetnek a nép­gazdaság irányításával kapcsola­tos tapasztalatait tanulmányozza. A küldöttség tagjai csütörtökön beszélgetést folytattak az SZKP kujbisevi ipari és mezőgazdasági területi bizottságainak funkcio­náriusaival. Látogatást tettek a Lenin volt lakóhelyén berende­zett múzeumban, majd sétahajóz­tak a Volgán. Pénteken a magyar vendégek megtekintették a kujbisevi Lenin Kohászati Műveket, és különösen az iránt érdeklődtek, hogy irá­nyítják és segítik a szocialista ver­senyt a párt-, a szakszervezeti, a Komszomol- és a gazdasági veze­tők. Tanácskozás Szolnok megye mezőgazdaságának helyzetéről Csütörtökön és pénteken Szol­nokon együttes ülést tartott a Szolnok megyei Pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Nép­front megyei bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett Kiss Ár­pád, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnö­ke, Nánási László, az Elnöki Ta­nács tagja, Hont János, a föld­művelésügyi miniszter első he­lyettese, Tisza József, a Terme­lőszövetkezeti Tanács titkára. A megjelenteket Csáki István, a megyei pártbizottság első tit­kára üdvözölte, majd Oláh György, a megyei tanács vb-elnö­­ke jelentést terjesztett elő a me­gye mezőgazdaságának helyzeté­ről és a további feladatokról. Új egészségügyi létesítményeket adtak át Új egészségügyi létesítményeket avattak pénteken Hajdú-Bihar megyében. A debreceni egészség­­ügyi szakiskola és a püspökladá­nyi járási rendelőintézet avató­ünnepségén dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter mondott beszédet. Tegnap ünnepélyesen átadták Tatabányán a megyei kórház új osztályait, az 54 ágyas belgyógyá­szati, a 20 ágyas szemészeti osz-t tályt és a területi mikológiai la­boratóriumot. , Az új létesítmény ünnepélyes átadásán részt vett Nemeslaki Ti­vadar, a megyei pártbizottság első titkára, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, dr. Si­­monovits István, az egészségügyi miniszter első helyettese és Szabó Zoltán, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott Meghallgatta a KNEB elnökének beszámolóját a legutóbbi ülés óta tett intézkedésekről, s azokat jó­váhagyólag tudomásul vette. A KNEB megtárgyalta és elfogadta a beruházások korszerű, gyors és olcsó megvalósítását segítő anyagi ösztönzőkről készült vizsgálat ösz­­szefoglaló jelentését, majd a sütő­ipar tevékenységének, a minőség alakulásának és az egészségügyi rendszabályok megtartásának vizsgálatáról készült előterjesz­tést. A bizottság elfogadta III. ne­gyedévi munkatervét. dolgozhatnak, mert olyan a mun­kakörük, például az állattenyész­tők, vannak viszont, akik csak az év egy részében dolgozhatnak, mint például a növénytermesztők, s természetesen a növénytermesz­tők között is vannak szorgalmas és kevésbé szorgalmas embe­rek ... A háztáji és a földjáradék Már hangzott is V. Olsen kö­vetkező kérdése: — Akkor tehát az a helyzet, hogy ebben a szövetkezetben nem tudnak annyi munkát, illetve jö­vedelmet biztosítani, hogy min­denki 15 ezer forinton felül ke­ressen? — Valóban ez a helyzet — hangzott a válasz —, bár a 16 ezer forint körüli átlagjövedelem csak a közösből ma Magyaror­szágon nem mondható rossznak. És ha még belterjesebbé, sokol­dalúbbá válik a gazdálkodásunk, ha még többet termelünk, akkor a tagoknak is több jut... És ezután egy egészen váratlan kérdés: — Kinek a tulajdonában van­nak a házak, amelyekben a tsz­­tagok laknak? — A ház a tsz-tag saját tulaj­dona. A szövetkezetnek ahhoz semmi köze. A tag a házát elad­hatja, vehet új házat. A ház örö­kölhető. Ezután kérdések és válaszok következtek arról, hogy mekkora lehet a háztáji gazdaság, milyen állatokat tarthat a szövetkezeti gazda a háztáji gazdaságban, tart­hat-e lovat a tsz-tag, és így to­vább. Részletes, pontos választ kaptak. Elsősorban a küldöttség paraszttagjai érdeklődtek, s ez érthető. Mi érdekelte például Heim Clausent, ezt a középkorú, választékosan öltözködő dán gaz­dát? — Akik a tsz-szervezés előtt itt éltek, találtak-e mindannyian munkát a gazdaságban? — Igen. — A belépéskor fizettek-e a földért váltságdíjat a tulajdonos­nak? — Nem fizettünk — válaszolta az elnök —, viszont a tagok a be­hozott föld nagysága és minősége szerint földjáradékot kapnak. A behozott felszerelést, az állatot viszont a szövetkezet megvásárol­ta tagjaitól. Díjlenti „romantika11 Az idő későre járt, és a dán vendégek legalább a teheneket meg akarták tekinteni. Elindul­tunk a határba a legelő tehenek­hez. A falu főutcáján éppen haza­felé hajtották a tsz-sertéskondát. Szépen mutattak a gyönyörű, ha­talmas, fehér hússertések, a tsz anyakocái. Kattogtak a fényképe­zőgépek és berregtek a kisfilmve­­vők. Így biztosan sokan fogják látni Dániában a sármelléki ser­téseket. Büszkék lehetnek rájuk a sármellékiek. Ezután a hazatérő teheneket szemlélte meg a kül­döttség az egyik dűlőúton. A ven­dégek figyelmesen megnézték a teheneket is, amelyek elég szépek, de persze tejelésben elmaradnak még a dán színvonaltól. A tehe­nek tavaly — elsősorban a rossz vízellátás miatt — csak 2300 liter tejet adtak átlagban. Az idén a tsz vezetői bíznak benne, hogy el­érik a 2900—3000 literes tejhoza­mot. Ezen a délutánon nagy sikere volt még egy gémeskútnak. És hogy teljes legyen a „romantika”, a közeli kertészetben dolgozó kis­lányok húzták fel a vizet a szá­mukra szokatlanul nagy vederrel. Nem az ő munkájuk ez, de a fényképező vendégek kedvéért megtették. Este, vacsora után Keszthelyen, tovább folytatódott a beszélgetés,­­ Lind Hoegsgaard parasztgazda és V. Lerche Koppenháza környéki földbirtokos tette fel a legtöbb­­ kérdést. Keszthelyen már az Agy I­rártudományi Főiskola rektora, Belák Sándor volt a házigazda,­­ ezért a legtöbb kérdésre ő vála- ■ szolt. Hány egyéni gazda van még Magyarországon? Milyen áron tudják eladni terményeiket a tsz-ek és az egyéni gazdák? Ho­gyan juthat a tsz hitelhez? Milyen Magyarországon a mezőgazdasági adórendszer? — záporoztak a kér­dések. Éjfél előtt hangzott el az utolsó válasz. Nagy jövő előtt Tanulságos és érdekes volt ez a nap. A dán mezőgazdasági kül­döttség olyan időben érkezett ha­zánkba, midőn még láthatták fia­tal szövetkezeteink első lépéseit. Mintha a mi érzéseinket fejezte volna ki Jens Filipsen, a dán kül­döttség egyik tagja pohárköszön­tőjében: a magyar mezőgazdaság előtt nagy jövő áll. És éppen azért, hogy ez a jövő minél előbb jelenné váljék, és minél gazdagabb legyen, igyek­szünk felhasználni minden hasz­nos külföldi termelési tapasztala­tot, örülünk a dán küldöttség ma­gyarországi látogatásának és an­nak, hogy tíz nap múlva 30-tagú magyar mezőgazdasági küldöttség utazik Dániába. Az ilyen barátkozásból minden­kinek csak haszna lehet. Tóth Benedek NÉPSZABADSÁG VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA Van vagy nincs Varia? Nemrégiben arról írtunk az újságban, hogy a bútorvásárlás nálunk teljesen a vásárló ízlésé­től és pénztárcájától függ, mert a bútorüzletekben mindent kap­ni a Variától egészen a hagyomá­nyos stílbútorig. Cikkünk meg­jelenése után már egy-két héttel sok ember levélben és élőszóban panaszkodott. E panaszok tar­talma többé-kevésbé azonos volt. Azt reklamálták, hogy az újság­ban megjelent tájékoztatás — enyhén szólva — nem fedi a va­lóságot, mert a Varia szobabútort, de különösen a Varia szóló darab­jait se égen, se földön nem kap­ni. A felvilágosítást korábbi cik­künkhöz a Könnyűipari Minisz­térium Bútoripari Igazgatóságán kaptuk. A panaszok azonban arra mutatnak: felületesen és pontat­lanul. Mindenesetre nézzük meg­ újból és alaposabban: mi hát a helyzet a Vajnával? Van vagy nincs? Mit válaszolnak erre az eredeti címzettek? Ennyiben tehát igazuk van a panasztevőknek. A Varia bútor folyamatosan és kellő mennyiség­ben nem található az üzletben. Viszont az még nem fordult elő, hogy a különböző modern, a Va­­riával rokon szobabútorokból legalább egy-két választékkal ne rendelkeztünk volna. Bútorértékesítő Vállalat A nagykereskedelmi vállalat­nál Angyal Gyulánét, az árufor­galmi osztály vezetőjét kértük meg a válaszadásra. — A kereset nagy, a Varia ke­vés. Ez évre mindössze négyezer garnitúrát kapunk az ipartól, ezenfelül legfeljebb egyes darabo­kat. A rendelést a Könnyűipari Minisztérium Bútoripari Igazgat­­­­óságával egyeztettük. Vita nem­­ volt, mert ők bejelentették, hogy­­ mindössze négyezer garnitúrára van szabad kapacitásuk, s ezen nem lehet sokat vitatkozni. Most, év közben, e számot kétszázzal megemelték. Ez jó, de az igények kielégítésére korántsem elegendő. Tetézi a nehézséget, hogy az ipar a szállítás zömét a második­­ félévre, annak is a végére üte­mezi. Vajnából az első félévben mindössze 1160 darabot kaptunk, míg a második félévben 3040-et szállítanak majd. A szállítás te­hát rapszódikus, a kereskedelem jóformán raktári készletek nél­kül áll, s bizony emiatt a vevők­nek sokszor kell mondani: nincs, kérem. Sokat könnyítene a hely­zeten, ha minden negyedévben fo­lyamatosan megkapnánk az igé­nyelt ezer garnitúrát. De söpörjünk a saját portánkon is. Bizonyos dolgokban a kiske­reskedelem is ludas. A vidéki és a budapesti kiskereskedelmi vál­­­­lalatok évről évre rosszul és­­ pontatlanul mérik fel a köz­­­zönség igényeit. 1962 végén or­szágosan összesítve mindössze tízezer garnitúra lakószobabú­tort igényeltek 1963-ra. Most má­jusban már huszonötezernél tar-­­­tünk, s ez még mindig kevés.­­ Ezért, gondolom, az iparnak is megvan a maga baja velünk.­­ Most az igények jelentős részét importbútorral elégítjük ki, elképzelni: gyártsanak más gyá­rakban is Vajnát, akár más búto­rok rovására is. Könnyűipari Minisztérium Bútoripari Igazgatóság Itt Botka Zoltán osztályvezető világosít fel bennünket. — 1962-ben 20 millió, 1963-ban már 40 millió forint értékben gyárt a hazai bútoripar korszerű, modern lakásbútort. A kereske­delem ennél is többet kér, min­denekelőtt Variát. Ezért 1963 utol­só negyedében az Angyalföldi Bú­torgyár is gyárt 1200 garnitúrát. 1964-ben tovább növeljük a Va­­ria-gyártást, s ekkor már szeret­nénk a megnövekedett hazai, de ugyanakkor a külföldi igényeket is kielégíteni. Idén először expor­tálunk modern bútorokat tőkés­országokba. Ennek jelentőségét nem kell különösebben hangsú­lyoznom. 1963-ban az export az év első négy hónapjában bonyo­lódott, s bizonyos anyagcserék, fazonváltozások követelték, hogy ez a szalag megszakítás nélkül fusson. Tehát ebben az időben a hazai piacot nem tudtuk kellő mértékben ellátni. Az OTP-rész­­letakció nagyon hasznos dolog, de valósággal felszippantja az olcsó, modern bútorkészletet. Rengeteg az előjegyzés, és a jelentkezőket ki kell elégítenünk. Az első fél­év tehát nehézségekkel és hiá­nyokkal járt, s ennek az ódiumát az iparnak és a kereskedelemnek egyaránt viselnie kell. Most, az összevonás után, a bú­toripar örömmel fogadja a meg­növekedett érdeklődést, mely a modern bútorok felé fordult. Hi­szen a Variát könnyebb nagyüze­mi szinten gyártani, mint a stíl­bútorokat, s a gépesítést is job­ban ki tudjuk használni a gyá­rakban. Sajnos azonban, ennek előnye csak a jövő évben fog mu­tatkozni. Az összevont üzemekben az új automata gépsorokat az épí­tőipar lemaradása miatt jó né­hány hónappal később szerelik be. Ezzel a bútoripar nem szá­molt, pedig ez nagy kiesést je­lent. Nem szeretnék mindent a télre hárítani, de tény, hogy szál­lítási nehézségek miatt az Otthon Bútorgyárban milliós értékek áz­tak raktár hiányában az udva­ron, viszont ugyanebben az idő­ben vidéken a bútorüzletek üre­sen ásítottak Biztatásként rögtön hozzáteszem: készülnek már az ipar új, hatalmas raktárai, sőt úgy tudom, a kereskedelem is építtet. Legdöntőbb mégis az, hogy jövő­re több gyárunk átprofilírozza magát a modern bútorok gyártá­sára. Sőt a Varia, a Hangulat és a Csillag mellett a Modul-Variá­­val és a Panni-Varia szekrény­sorral is jelentkezik majd ipa­runk. Reméljük, a fenti intézke­dések megoldják a közönség egyenletes ellátását, sőt újat és többet is adunk.* A tapasztalt tényekből és a fen­ti nyilatkozatokból megállapítot­tuk tehát, hogy korábbi cikkünk­höz felületesen adták meg az in­formációt, és a panasztevők jogo­san reklamáltak. Igaz, hogy időn­ként lehet a bútorüzletekben Va­jna bútort vásárolni, de ritkán és nem megfelelő mennyiségben, s főleg nem szóló darabokat. Ennek okait még egyszer nem ismétel­jük. Mindenesetre: az év második felében már jobbnak ígérkezik a helyzet, s a nyilatkozatok szerint 1964-ben véglegesen megszűnik a hiány. Suha Andor Fővárosi Bútor, Hangszer és Lakberendezési Vállalat 1. sz. áruháza Az áruház vezetője, Zsurbei Jánosné felel kérdésünkre. — A Variát nagyon megked­velte a vásárlóközönség. Állan­dóan keresik, de, sajnos, nagyon ritkán van. Az év első öt hónap­jában két hónapig nem kaptunk a nagykereskedelmi vállalattól •Varia bútort. De ugyanez történt a Hangulat, a Csillag és más mo­dern, keresett bútorokkal is. Ha kapunk is, rertd­ kívül kicsiny a szállítmány. Negyedévenként ál­talában száz garnitúrát rende­lünk, de kétszer annyit is el tud­nánk adni. Viszont a második ne­gyedévre mindössze 50 Varia szo­babútort kapunk. Szék- és Kárpitosipari Vállalat 4. sz. üzemegység (volt Újpesti Bútorgyár) Szabó Lajos üzemvezető a kö­vetkezőket mondja. — A Varia szobabútor 1960 áp­rilisában jelent meg az üzletek­ben. 1961-ben már exportra is gyártottunk. Tavaly még 1350 garnitúra ment külföldre, az idén, látva az itthoni keresletet, már csak 550-et küldtünk. Tény, hogy kora tavasszal, amikor az expor­tot bonyolítottuk, a hazai közön­ségnek nem tudtunk szállítani. A Variát garnitúrában csak mi ké­szítjük, ha nálunk az export miatt fennakadás van, akkor azt az egész országban érezni. Bizonyos anyaghiánnyal is küszködtünk, ez is elmaradást okozott. Az export­­kötelezettségünknek már eleget tettünk, s az év hátralevő idejé­ben csak hazai piacra gyártunk. Tavaly a kereskedelem raktár­hiányra hivatkozva, gyakran nem vette át a szállítmányt. Ezért ter­veztük idén az első félévre az exportgyártást és szállítást. A megoldást egyféleképpen tudom Felavatták a b­udapesti Vegyiművek új üzemét Péntek délután ünnepélyesen felavatták a Budapesti Vegyimű­vek Illatos úti gyáregységének új klóralkálielektrolízis üzemét. Az ünnepségen részt vett dr. Lé­­várdi Ferenc nehézipari miniszter és a vegyipar több vezetője. A vendégeket Poros Tamás vál­lalati igazgató és Rajcz István gyáregységvezető főmérnök ka­lauzolta végig az új üzemen. A nehézipari miniszter a kormány köszönetét és elismerését tolmá­csolta a beruházásban, a kivitele­zésben kiemelkedő érdemeket szerzett dolgozóknak, és kormány­kitüntetéseket, valamint minisz­teri kitüntetéseket, jutalmakat adott át nekik.

Next