Népszabadság, 1964. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 6A fillér NÉPSZABADSÁG 1964. május 13. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 110. szám KÖZÖS NYILATKOZAT az NDK párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról A Mag­yar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány meg­hívására Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága első titkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, va­lamint dr. Lothar Bolznak, a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével 1964. május 6 és 12 között baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A küldöttség megismerkedett a magyar népnek a szo­cializmus építésében elért eredményeivel, ellátogatott ipari és mezőgazdasági üzemekbe, kulturális intézmé­nyekbe, és találkozott a magyar munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség képviselőivel. A Német De­mokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségére mély benyomást gyakoroltak a magyar népnek a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocializmus épí­tésében elért nagy sikerei. A küldöttség szívélyes fogad­tatása a magyarországi látogatás során, újabb eleven bi­zonyítéka a Magyar Népköztársaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság testvéri kapcsolatainak és barátsá­gának. A látogatás során a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tárgyalásokat folytatott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak a képviselőivel. A tárgyalásokon részt vettek a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökhelyettese, Kisházi Ödön, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának helyettes elnöke, Ilku Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, a Magyar Népköztársaság műve­lődésügyi minisztere, Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­­tere Losoncai Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság földművelésügyi minisztere, Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Bakonyi-Sebestyén Endre, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese, Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszter-helyettese, Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Német Demokratikus Köz­társaságban. A Német Demokratikus Köztársaság részéről: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, külügyminiszter, Németország Nemzeti Demokrata Pártjának elnöke. Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosának főpolgármestere, Georg Ewald, a Német Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa mellett működő mezőgazdasági tanács el­nöke, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsá­gának póttagja, Gerald Götting, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökhelyettese, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája külügyi bizottságának el­nöke, a Keresztény Demokrata Unió főtitkára, Hermann Grosse a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervi Bizottságának elnökhelyettese, Johannes König, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszter-helyettese, Erich Wachter, a Német Demokratikus Köztársaság külkereskedelmi és belnémet kereskedelmi miniszterének helyettese, Charlotte Wiesenberg a hatzingeni Békezászló mező­­gazdasági termelőszövetkezet elnöke (nordhauseni járás), a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának pótképviselője, Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Magyar Nép­köztársaságban. A szívélyes légkörben és a testvéri barátság szellemé­ben lefolytatott tárgyalásokon tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetéről, pártjaik és kormányaik tevékenysé­géről, megvitatták a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseit, s gyümölcsöző eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri együttműkö­désének további elmélyítéséről. A felek nézetei minden megtárgyalt kérdésben teljes mértékben megegyeznek. t. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikájában a békés egymás mellett élés lenini elvét követi. Ez ma az egyetlen politika, amely megfelel a béke, az emberiség ér­dekeinek, megkönnyíti a szo­cializmus erőinek további előre­nyomulását, az elnyomott népek nemzeti függetlenségi harcát és a népek általános imperialistael­lenes küzdelmét. Éppen ezért mindkét állam fő külpolitikai feladatának tekinti a béke fenntartásáért és biztosítá­sáért, a nukleáris háború meg­akadályozásáért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének megvalósításáért folytatott har­cot. Mindkét félnek az a meggyő­ződése, hogy a szocialista or­szágok állandóan növekvő ereje, a munkásosztály és a békéért küzdő erők harca az imperialista országokban, valamint a fiatal nemzeti államok növekvő szerepe a nemzetközi politikában, meg­teremti annak lehetőségét, hogy megakadályozzák az atomháború kitörését, és megszilárdítsák a békés egymás mellett élést. A nemzetközi erőviszonyok fejlődé­se igazolja a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai tárgyalásain megálla­pított fő irányvonal­­ helyességét. A megváltozott nemzetközi erő­viszonyok hatása alatt az impe­rialista hatalmak uralkodó kö­reinek egy része is kezdi felis­merni, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani. Nem szabad szem elől téveszteni azonban, hogy az im­perialisták befolyásos körei új meg új kísérleteket tesznek, hogy akadályozzák a nemzetközi eny­hülés folyamatát, fokozzák a fegyverkezési versenyt, és újra felszítsák a hidegháborút. A bé­két továbbra is veszély fenyegeti. A béke védelme megköveteli ezért a béke összes erőinek a mozgósítását. A felek megállapítják, hogy a Szovjetuniónak a béke biztosítá­sáért, az elnyomott népek teljes fel­­szabadulásáért a különböző nem­zetközi fórumokon tett lépései és kezdeményezései hatékonyan se­gítik a háborús veszély elhárítá­sát, a nemzetközi feszültség eny­hülését, és mozgósítják a béke­­ erőit. A két fél támogatja az általános és teljes leszerelésről szóló, a genfi tizennyolc hatalmas leszere­lési értekezlet napirendjén is szereplő szovjet javaslatokat. A Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökének, N. Sz. Hruscsovnak, a területi és határviták rendezésé­nél az államoknak az erőszak al­kalmazásáról való lemondására irányuló javaslatát a béke meg­erősítése érdekében tett jelentős lépésnek tekintik. Üdvözlik a Moszkvában aláírt szerződést az atomfegyverkísérletek részleges betiltásáról és az Egyesült Nem­zetek Szervezete által hozott ha­tározatot a nukleáris fegyverek­nek a világűrbe való küldésének betiltásáról, valamint a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyilatkozatait a katonai célokat szolgáló hasadó­anyagok termelésének csökkenté­séről. Mindkét fél támogatja az atom­fegyvermentes övezetek megte­remtését célzó javaslatokat, ame­lyek megvalósítása megkönnyítet­né az általános és teljes leszere­lést. A Magyar Népköztársaság tá­mogatja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának­­javas­latát, hogy a két német állam kössön egyezményt, hogy nem gyárt, nem szerez be, nem helyez el területén, nem alkalmaz atom­fegyvert és nem törekszik ilyen fegyverek feletti rendelkezési jog megszerzésére. Mindkét fél támo­gatja a Lengyel Népköztársaság kormányának javaslatát Közép- Európában a nukleáris és termo­nukleáris fegyverek befagyasztá­sára. Újra kifejezik meggyőződé­süket, hogy a Varsói Szerződés és a NATO-tagállamai közötti meg­nemtámadási szerződés megkötése lényegesen hozzájárulna a hábo­rús veszély csökkentéséhez. A Magyar Népköztársaság kép­viselői az európai és a világ­béke szempontjából történelmi je­lentőségűnek tartják a Német De­mokratikus Köztársaság, az első békeszerető munkás-paraszt né­met állam létezését, és a német nép szocialista jövőjéért, a né­met imperializmus ellen folyó harcban betöltött szerepét. A Né­met Demokratikus Köztársaság saját területén végrehajtotta a potsdami szerződés rendelkezé­seit. A másfél évtizede fennálló Német Demokratikus Köztársaság felvirágzása, népe jólétének növe­kedése, nemzetközi tekintélyének és súlyának erősödése fontos té­nyező a béke és haladá­s erőinek harcában. Mindkét küldöttség kötelessé­gének tekinti a népek figyelmét felhívni, hogy Európa népeinek békéjét állandó veszéllyel fenye­geti a nyugatnémet revansista po­litika és atomfegyverkezés. A nyugatnémet imperialisták és mi­(Folytatás a 1. oldalon) Kedd délelőtt az Országház Munkácsy-termében ünnepélyesen aláírták a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatot Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, illetve Walter Ulbricht, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizottságának első tit­kára, a Német Demokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnöke és dr. Lothar Bolz, a Német De­mokratikus Köztársaság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, külügyminiszter írta alá. Az aláírásnál jelen volt Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagfjai, a politikai élet több más vezető személyisége, va­lamint a tárgyalásokon részt vett küldöttségek tag­jai és szakértői. (MTI)

Next