Népszabadság, 1964. december (22. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

8 NÉPSZABADSÁG 1984. december 30, szerda A magyar irodalom története Ú iabb irodalomtudós közös A munkájának eredményeképp megkezdődött a magyar irodalom történetének hatkötetes akadémiai kiadása. Első átfogó és részletes marxista szintézise ez irodalmunk múltjának: méreteiben nagyobb, szakmailag elmélyültebb, szemléletében pedig összehasonlíthatatlanul korszerűbb a magyar irodalomtörténet bármelyik régebbi összefoglalásánál. Jelentősége túlnő egy szűkebb tudományág szakmai keretein: impozáns fejezete tudománytörténetünknek, sőt a hazai marxista közgondolkozás fejlődésének is. Nemcsak kiérlelt „mesterségbeli” eredmények, évtizedes egyéni kutatómunkák kollektív gyűjteménye, de a szabad vitákban előrehaladó marxista irodalomszemlélet és esztétika fegyverténye is. Az új magyar irodalomtörténet első kötetét lapozgatva, az olvasó mindenekelőtt a teljesség örömét érzi: együtt találja benne a magyar századok íráskultúrájának minden érdemét, eredményét, alkotó vonását, ízét, színét. Középkori másoló barátok kódexeit csakúgy, mint a hegedősöknek és lantosoknak gyönyörködtetésre termett alkotásait, a reneszánsz kultúra magyarrá hasonított ezernyi humanista értékét vagy a reformáció prédikátorainak elégikus, nagy pátoszú jeremiádjait. Az élő, lélegző, sokszázados útjára elinduló magyar irodalom rendkívül részletes színképe bomlik ki előttünk, prizmaként gyűjtve össze, és sugározva szét az egyetemes haladó gondolkodás, az európai humanista szellemiség minden magyar irodalmi megnyilvánulását. A kötet előadásában életre kelnek régi irodalmunk gyöngyszemei: a magyar „szentek” legendáinak bővérű novellái, az Ómagyar Mária-siralom mély emberi átéltsége, a Huszita biblia testamentumi átkai, az Elmegyek meghalni döbbenetes szuggesztivitása, Vitéz János leveleskönyvének humanista ékesen szólása, Brodarics István Mohácsról szóló sötéten izzó emlékírása, a reformáció hitvitadrámáinak szenvedélyes levegője, Heltai Gáspár fabuláinak szinte tapintható valóságábrázolása, Bornemisza Péter prédikációinak megragadó élményszerűsége, Balassi túlhabzó életöröme és így tovább lehetne sorolni még a hozzánk oly közel álló, megejtő példákat. A szintézis első kötete 1600-ig öleli fel a régi magyar irodalom történetét. Az ősköltészet, a középkor és a reneszánsz nagy korszakainak irodalmát követik nyomon a szerzők — a régi magyar irodalom következő szakaszát, a barokkot a második kötet • A magyar irodalom története I. Szerkesztette Klaniczay Tibor. Irta: Gerézdi Rábán, Klaniczay Tibor, V. Kovács Sándor, Pimát Antal, Stoll Béla, Varjas Béla. Akadémiai Kiadó, 1 flát tárgyalja majd. Hajlékonyan oldják meg az anyag elrendező korszakbeosztását: nem rögzítik merev évszámokhoz az egyes korok kapcsolódását, átváltozásait, hiszen az alapvető stílusrendszerek nem szűnnek meg automatikusan az új stílus felléptekor. Az ősköltészet időszaka 1200-ig, a középkoré 1000-től 1530-ig, a reneszánszé 1450-től kb. 1640-ig, a barokké pedig 1600-tól Bessenyei felléptéig ér el régi irodalmunk rendjében. E négy nagy egység dialektikus kezelése teszi lehetővé, hogy csorbítatlanul áll előttünk a fejlődéslánc egész vonulata. Az egyes szakaszokhoz adott bevezetők, különösen a reneszánsz korszaké, a humanizmusé és a reformációé éles fénnyel világítják át az emberi lélek mind fokozódó kiteljesülését, és ennek művészi megragadását. A marxista világnézet és módszer következetes alkalmazásával sikerül a szerzőknek gazdagon kibontaniuk gyakran igen bonyolult társadalmi és esztétikai kölcsönhatásokat. Vezérelvük a társadalmiság és a történetiség, az irodalmat mint a nagy társadalmi változások alapján létrejövő eszmei-ideológiai átalakulások következményét mutatják be. A nemzeti, sőt nemegyszer a korabeli európai élet fejlődésének egészében helyezik el irodalmunkat — a gazdasági, politikai és szociális összefüggések eleven hatóközegében. A most megindult szintézis eszme és esztétika, ideológia és művészet termékeny kapcsolódásait jeleníti meg a múló századok tükrében. A művek és pályák átvilágításakor mindenekelőtt azt vizsgálja sokoldalúan, hogyan válik az emberi haladás, a korszerű társadalmi fejlődés gondolatvilága műalkotássá, milyen finom áttételek segítségével kristályosodnak ki az új eszmék, gondolatok az ízlés, a stílus, az esztétikai kategóriák rétegeiben. A művelődéstörténet és eszmetörténet összetettségében örökíti meg a történelmi időt, ezen belül pedig érzékenyen kimunkálja a változás, a korfordulók mozgatórugóit , az új művészi jelenségeknek mély társadalmi ihletettségét. A művelődéstörténeti részek különben a munka legjobb lapjai közé tartoznak: a reneszánsz főúri kastélyok lakóinak felidézett életmódja, a fejedelmi udvar sajátos atmoszférája, a protestáns prédikátorok, az antitrinitáriusok és szombatosok tevékenységének rajza sokat segít a műalkotások megértésében. A nemzeti irodalomnak ilyen nagyarányú összefoglalása már az első évszázadok bemutatásával méltán kelti fel az olvasó hazafias büszkeségét. Mégis: a mű indító kötetének külön értéke, hogy mentes minden nacionalista frázisosságtól, önelégült tetszelgéstől: a nemzetit csak mint a társadalmiság, az emberi együttélés egyik formáját, mint a történelem során létrejött, folyvást változó kategóriát szemléli. A nemzeti társadalom rajzát megtisztítja a polgári irodalomtörténetírás során rárakódott „örök”, „állandó”, a „faji” misztikus vonásaitól, idealista konstrukcióitól. Éppen ezért hitelesebben és igazabbul — mert a való tények és összefüggések alapján — tükrözi irodalmunk nemzeti karakterét, mint előtte bármelyik összefoglalás. A kötet portréiból és korszakáttekintéseiből egyaránt kitűnik, hogy mindaz, amit magyar nemzeti sajátosságnak érzünk, mikor és miképp jött létre és hogyan módosult a századok folyamán. S az elemzések nyomatékaiból kiviláglik, mely nemzeti jellem jegyeket érdemes őriznünk, s melyeket nem. A vállalkozás a stílusrendszerek fejlődésének árnyalásával, az ekkor alapvető két korstílus: a középkori és a reneszánsz kultúra megjelenítésével sikeresen elkerüli a vulgarizálás veszélyeit, marxista irodalomtörténetírásunk hajdani gyermekbetegségét. A stílus voltaképp egy-egy történelmi korszak magatartásának, életérzésének, egész életvitelének művészi megragadása a szintézis alkotóinak a szemében. Legfőbb közvetítő közege, megjelenési formája a művészetben az emberi élet, a társadalmi hétköznapok áramlásának. Jól tanulható, didaktikus felépítésű mű ez a szerzők arra törekedtek, hogy egyszersmind tankönyv is legyen. Ez azonban túlságosan sikerült: a gondolatmenet túl tagolt, az anyag pontokba szerkesztése némileg szárazabbá, feszesebbé teszi a kelleténél az előadást. Azért is érződik ez, mert az ideológiai és művelődési részek sokoldalúságával nem állnak arányban a műelemzések, helyenként szűkszavúak, túlságosan gazdaságosak. Nevek, címek és dátumok helyett időnként szívesen olvasnánk többet a művek költői képeiről, műfaji sajátosságairól, nyelvünk ősi rétegeiről, rímek és ritmusok hajdani szikrázásáról, a „szép magyar beszéd” évszázados vándordíjáról. Érdemes lett volna megemlékezni a reformáció századának európai hátteréről, a német parasztháború tanulságairól, a feudális abszolutizmus létrejöttéről Franciaországban, a németalföldi polgári forradalomról, hiszen ezeknek kisugárzása hatott a hazai társadalmi tudatra. Az egyes fejezeteket bizonyára jólesően élénkíthette volna néhány illusztráció. Mindezt persze sokszorosan ellensúlyozza a felsorakoztatott ismeretanyag roppant gazdagsága, az előadás tudálékosságtól mentes, gondosan kimunkált rendje — mindenekelőtt pedig a marxista módszer alkalmazásának folyvást érezhető biztonsága. A felfedező örömével lapozgathat tehát az olvasó az irodalomtörténet első kötetében. Népünk közkincsévé válhat általa mindaz a tudás, műveltség és szépség, melyet a nemzeti fejlődés az irodalomban felhalmozott, s amely oly sokáig rendezetlenül, töredékesen vagy torzítottan állt csak, akkor is viszonylag kevesek rendelkezésére. A húszezer példányban megjelent kötet bizonysága kultúrforradalmunk valóságának, egy fontos társadalmi tudományág hazai kibontakozásának. Fenyő István Az Orosz tél új bemutatója A Moszkvában megrendezett Orosz tél zenei fesztivál keretében előadták Dmitrij Sosztakovics Sztyepan Razin kivégzése című új zeneművét, amelyhez az irodalmi alapot Jevgenyij Jevtusenko szibériai építkezésekről szóló verses elbeszélésének egyik fejezete szolgáltatta. A közönség meleg ünneplésben részesítette a zeneművet és a színpadon megjelenő Jevtusenkót. HÚSZ ÉVE HALT MEG a kryptonlámpa feltalálója Húsz éve, hogy hazájától távol, Mühldorfban a fasizmus áldozata lett Bródy Imre, a kiváló magyar fizikus. Bródy Imre nevéhez fűződik a kryptonlámpa megalkotása. A szénszálas izzólámpa, Edison találmánya, csak sárgásvöröses fénnyel izzott, és igen sok áramot fogyasztott. A XX. század elején világszerte megindult a kutatás több fényt adó és kevesebb áramot fogyasztó izzólámpa megszerkesztésére. 1904-ben sikerült először wolframszálas izzólámpát gyártani dr. Just Sándornak és Hanaman Ferencnek, az Egyesült Izzó két fiatal kutatójának. Az ő mimikájukat fejlesztette tovább Bródy Imre. Bródy Imre 1891. december 23-án született Gyulán. Eredetileg középiskolai tanárnak készült, a budapesti tudományegyetemen Eötvös Loránd tanítványa volt. Polgári iskolai tanár lett, majd 1919-ben a tudományegyetemen, Klupáthy professzor mellett lett tanársegéd. Az ellenforradalom idején kénytelen volt állását és hazáját elhagyni, Göttingába költözött, ahol Max Born világhírű professzor mellett dolgozott, majd részt vett a Zeitschrift für Physik című lap szerkesztésében. 1922-ben az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumot szervezett, ennek vezetésével Pfeiffer Ignác műegyetemi tanárt bízta meg. Pfeiffer visszahívta Bródyt, és a fiatal tudós örömmel tett eleget a meghívásnak. 1923 közepén kezdett dolgozni Újpesten, s az eddig csupán elméleti fizikus rátért a gyakorlati munkára. 1929-ben kezdte meg nagyszabású lámpakísérleteit. Bródy már kísérletei elején, 1930-ban megállapította: ha olyan töltőgázt használ, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy, az adott szálhőmérséklet mellett a lámpa élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét növeli, a szál izzás hőmérsékletét emelheti anélkül, hogy a lámpa élettartama csökkenne. E gondolatok nyomán született meg a kryptoni töltésű izzólámpa. Ám a krypton előállítása igen költséges volt, egy liter óra csaknem 3000 pengőbe került. Bródy és munkatársai a kryptongáz levegőből történő előállítására dolgoztak ki eljárást, s ezzel lehetővé tették a kryptongáz nagyipari, olcsó előállítását (literenként 34 pengőért) és a kryptonlámpa nagyüzemi gyártását. A világpiacon 1937-ben jelent meg a kryptonlámpa és hatalmas sikert aratott. 1944 tavaszán Bródy Imrét munkaszolgálatra hívták be, de a gyárnak sikerült részére felmentést kieszközölnie. Amikor azonban megtudta, hogy feleségét és leányát a fasiszták elhurcolják, a biztonságot jelentő gyárból hazaszökött, hogy osztozzék szerettei sorsában. Előbb Békásmegyerre, majd az országhatáron kívülre hurcolták, ahol mártírhalált halt. Emlékét őrzi az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként kiadott Bródy Imre-díja és a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Bródy Imréről elnevezett laboratóriuma. Pap János KÉTSZÁZHETVENNYOLCEZER DOLGOZÓ AZ ÁLTALÁNOS ÉS KÖZÉPISKOLÁKBAN Elkészült az idei tanév felnőttoktatási statisztikája A Művelődésügyi Minisztériumban elkészült az 1964—65-ös tanév felnőttoktatási statisztikája. A legújabb adatok szerint a dolgozók általános iskoláiban 92 691 hallgató tanul. A hallgatók közül a fizikai dolgozók száma 79 566 (85,8 százalék). Az üzemek általános iskoláiban 13 591-en tanulnak, 684 osztályban. Az általános iskolát végző felnőttek soraiból 44 614-en járnak a nyolcadik osztályba, ami az összlétszám 48,1 százalékának felel meg. Érdekes a hallgatók kor szerinti megoszlása. 52 570-en harminc éven felüliek (56,7 százalék), 40 121-en pedig harminc éven aluliak (43,3 százalék). A dolgozók középiskoláiban a jelenlegi oktatási évben 186 138-an gyarapítják ismereteiket. 55 038-an esti, 131 100-an pedig levelező tagozaton tanulnak. Az első osztályosok száma a dolgozók középiskoláiban 71 237, a negyedik évfolyamosoké pedig 28 239. Az összlétszámból gimnáziumban tanul 64 208 hallgató, közgazdasági, ipari és mezőgazdasági technikumban 121 930. A nőhallgatók száma 80 900 (43,5 százalék). Az életkor szerinti megoszlás a dolgozók középiskoláiban a következőképpen alakult: a 30 éven aluliak száma 123 535 (66,4 százalék), a 30 éven felülieké 62 603 (33,6 százalék). Az általános és a középiskolákban együttesen az 1964—65-ös oktatási évben 278 829 felnőtt tanul. (MTI) KULTURA AZ ÁLLAMI DÉRYNÉ SZÍNHÁZ az idei évadban felújította Heltai—Kacsóh János vitézét. A daljátékot ötszázadszor adták elő kedd este a Tolna megyei Nagydorogon. A GYŐRI KISFALUDY SZÍNHÁZ FELSZABADULÁSI DRÁMAPÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYÉT, tekintettel a nagyszámú pályaműre, január 15-ig hirdeti ki a bíráló bizottság. Őt A NEW YORK-I filmkritikusok 1964 legjobb filmjévé a Shaw darabjából készült My fair lady (Pygmalion) című operett film .IS HÍREK változatát választották. Az „év filmszínésze” a New York-i kritikusok szerint Rex Harrison, a kitüntetett film egyik főszereplője. # EREDMÉNYEKBEN GAZDAG ÉVET zár az idén a Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese: műsoraikat Budapesten és vidéken 260 ezren nézték meg. Üt A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ az idei színházi évadban tíz alkalommal vendégszerepel a fővárosban. Előadásaikat a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban tartják.