Népszabadság, 1968. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-29 / 75. szám

1968. március 29. péntek NÉPSZABADSÁG zi/títlm/1 na nrsatifffffiamnH iilvssanUn (Folytatás a 2. oldalról.) nak, s ezért csupán helyi jelle­gűek. A törvényjavaslat általános jel­lemzéseként elmondta még a mi­niszter, hogy a törvényjavaslat a pénzbírságot tekinti a szabálysér­tés tipikus büntetésének, s ezzel összhangban a szabálysértési ügyekben elsősorban és általában az államigazgatási szervek járnak el. A törvényjavaslat arra törek­szik, hogy a szabályozás minél egységesebb, áttekinthetőbb és közérthetőbb legyen, ne csak az eljáró hatóságok, hanem a jogban kevésbé jártas állampolgárok szá­mára is. A jelenlegi szabályozás jobb áttekinthetőségét elsősorban az biztosítja, hogy a két jogszabály paragrafusainak száma együttvé­ve sem éri el a 300-at. Elhagy­tunk ugyanis sok elavult, reális társadalmi érdeket már nem szol­gáló tényállást. H­izlofetlikok az állampolgárok érdekeinek védelmére A törvényjavaslat nagy figyel­met fordít az állampolgárokat vé­dő garanciákra is. Ilyen például az elévülés szabályozása, amely a cselekmény elkövetésétől számí­tott hat hónap eltelte után kizár­ja a felelősségre vonás lehetőségét. Ez a rendelkezés elejét veszi az állampolgárok esetleges zaklatá­sának. Ugyancsak nem lehet vég­rehajtani azt a jogerős határozat­tal kiszabott büntetést, amelynek meghozatala után egy év eltelt, ha csak közbeeső hatósági intéz­kedés nem szakította félbe az el­évülést. Két esztendő elteltével azonban végrehajtásnak egyálta­lán nem lesz helye. További garanciákat ad az ál­lampolgároknak a fellebbezési le­hetőség biztosítása, az ügyész tör­vényességi felügyelete, valamint a felettes államigazgatási szervnek adott felügyeleti intézkedési jog is. Végezetül a törvény úgy ren­delkezik, hogy a jogerős határo­zattól számított két év elteltével az elkövető mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól, ha ilye­neket külön jogszabályok fűznek a felelősségre vonáshoz. Ezután a miniszter részletesen ismertette a törvényjavaslat né­hány fontos részét. Megemlítette, hogy a törvényja­vaslat — a helyszíni bírságolás kivételével — felemeli a pénbír­­ság alsó és felső határát. A felső határ felemelése — 3000-ről 5000 forintra — azokat a szabálysérté­seket érinti, amelyeknek elkövetői anyagi hasznot szereztek a sza­bálysértésből (például lopás, ár­drágítás, jogosulatlan kereskedés stb.), vagy amelyek nagyobb kár vagy veszély bekövetkezésével fe­nyegetnek (például sugárzóanya­gokkal visszaélés, fertőző beteg­ség elleni védekezés elmulasz­tása, vízszennyezés stb.). A törvényjavaslat lehetővé te­szi a szabálysértési eljárás mellő­zését, illetve megszüntetését, ha a fegyelmi felelősségre vonás egy­magában is megfelelően szolgálja a társadalom védelmét és a neve­­lés feladatát. A törvényjavaslat jelentős lé­pést tesz a decentralizáció foko­zása, a demokratizmus fejlesztése irányában, amikor a szabálysérté­si ügyek számottevő hányadának intézését a községi tanácsok ha­táskörébe utalja, s lehetővé teszi, hogy ezekben az ügyekben bizott­ság járjon el. Az államigazgatási munka gyor­sítása céljából a törvényjavaslat széles körben lehetővé teszi a szabálysértési ügynek tárgyaláson kívüli elintézését. Ehhez mind­össze két feltételt kíván meg, ne­vezetesen azt, hogy a szabálysér­tés tényállása tisztázott és a neve­lő hatás tárgyalás nélkül is elér­hető legyen. Fennmarad, sőt szé­lesedik a helyszíni bírságolás le­hetősége. A rendőrségnek joga lesz a helyszínen bírságolni olyan szabálysértéseket, amelyeknek el­bírálása — a rendes szabálysér­tési eljárás keretében — nem tartozik a rendőrség hatásköré­be (például köztisztasági sza­bálysértés, parkrongálás). Végül a törvényjavaslat — de a kormányrendelet tervezete is — messzemenően figyelembe veszi politikai-társadalmi életünk adott­ságait, fejlődési szintjét, s nem utolsósorban az új gazdaságirá­nyítási rendszerrel való össze­függéseket, így a fogyasztók ér­dekeinek védelmében az új sza­bályozás szigorítja az árdrágítás, az üzérkedés és a hasonló jelle­gű cselekmények büntetését, ki­terjeszti a különféle szolgáltatá­sokra is a vásárlók megszárosításá­­nak tényállását, s bünteti az élel­miszeripari termék minőségének megrontását. Befejezésül a miniszter hangsú­lyozta, hogy a kódex tervezeté­ben foglaltak szervesen illeszked­nek szocialista jogrendszerünk eddigi fejlődésének folyamatába, s a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kérte, hogy az országgyűlés a beterjesztett tör­vényjavaslatot tárgyalja meg, fo­gadja el és iktassa az ország tör­vényei közé. A miniszter tetszéssel fogadott expozéja után dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke, a törvényjavas­lat előadója kapott szót. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előterjesztése Az előadó elmondotta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság a törvénytervezetet két al­kalommal is tárgyalta, de már korábban, 1966 őszén is tanácsko­zott az új kódex tervezetéről. Ilyen előkészítés után javasolja a bizottság az országgyűlésnek el­fogadásra a törvény­tervezetet, a kinyomtatott és szétosztott módo­sításokkal együtt. Az a tény, hogy a törvény csak­nem 300 olyan jogszabályt helyez hatályon kívül, amely 1945 óta lé­pett érvénybe s ezenkívül hatá­lyon kívül helyezi a korábban e tárgyban született jogszabályokat, önmagában is mutatja, hogy az új szabályozásra rendkívül nagy szükség van. — Véleményünk sze­rint — mondotta az előadó — en­nek a bonyolult joganyagnak, az eljárás nehézkes és bürokratikus rendjének tudható be, hogy túl sok a szabálysértési eljárás, és nem érvényesül kellően a nevelő hatás. A törvénytervezet ezen a helyzeten, úgy érezzük, gyökere­sen változtat. A törvénytervezet módosítását így indokolta az elő­adó: " Az eredeti szöveg a beveze­tő bekezdésben abból indult ki, hogy olyan cselekmények elma­rasztalásáról van szó, amelyek a bűntettnél csekélyebb fokban ve­szélyesek a társadalomra. Kétség­telen, hogy a szabálysértési tény­állások egy része jogosan viszo­nyítható ez utóbbihoz, de azért az az alapvető és jellemző, hogy a törvény az államigazgatási mun­ka hatékonyságát és a társadal­mi együttélés szabályait sértő magatartásokról rendelkezik. A bevezető szakasz a módosított formában összhangban van a tör­vény tartalmával és kifejezi a tör­vény célját. A módosított szöveg ennek megfelelően így hangzik: „Ez a törvény azoknak a jogelle­nes cselekményeknek szabályait határozza meg, amelyek a társa­dalomra csekély fokban veszélye­sek. Az államigazgatási tevékeny­ség eredményességének előmozdí­tása, továbbá általában a jogsér­tések megelőzése végett büntetés­sel sújtja az államigazgatási szer­vek munkáját akadályozó, vala­mint a társadalmi együttélés sza­bályait sértő személyeket.” Az előadó hangsúlyozta, hogy a törvény a községi (illetve városi vagy városi kerületi) szakigazga­tási szervet jelöli meg elsőfokú eljáró hatóságként. Ez nagy fele­lősséget ró a községi, de a járási és a megyei tanácsokra is. Fel kell készíteni az illetékes községi em­bereket, mindenekelőtt a végre­hajtó bizottsági titkárokat, hogy feladatuknak eleget tudjanak ten­ni. Ez a törvény alkalmazásának lényeges feltétele. Dr. Gonda György kifejezte azt a meggyőződését, hogy az e fel­adattal megbízott emberek alkal­masak lesznek, még ha nincs is mindnyájuknak jogi végzettségük. A viszonylag gyorsan elsajátítha­tó és szükséges jogszabályi isme­retek mellett a helyi körülmények ismerete, az igazságérzet, az em­berség, a mérlegelési készség leg­alább annyira fontos, min­t a jog­ismeret. Az előadói beszéd után az emnyik szünetet rendelt­é. Vita a szabálysértési kódex tervezetéről Szünet után az országgyűlés dr. Beresztóczy Miklós elnökletével megkezdte a törvényjavaslat vitá­ját. Az első felszólaló, BARTHA JÁNOS (Hajdú-Bihar megye 8-as választókerület) hangoztatta, hogy a törvénytervezet rendelkezései a lehetőséghez mérten egyesítik a szabálysértések elbírálására hiva­tott szervek eljárását. Példásként említette, hogy a vásárlók megká­rosítása miatt a tanácsok igazga­tási osztályai és az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség egyaránt el­járhatnak, noha teljesen indoko­latlan, hogy azonos ügyben két különböző szerv más-más eljárási szabályt alkalmazzon. Ez is meg­változik az új törvénnyel. A kép­viselő végül meggyőződését fejez­te ki, hogy — széles körű ismerte­tése után — a törvény csökkenti a szabálysértések számát, haté­kony eszköz lesz az eljáró szer­vek kezében az állampolgári fe­gyelem megszilárdítására, a ki­sebb súlyú jogsértések megtorlá­sára. Ezután PONGRÁCZ IMRÉNÉ (Győr m., 5-ös választókerület) szólalt fel. Hangoztatta annak szükségességét, hogy az új sza­bálysértési törvény áttekinthető, a gyakorlati életben adódó ese­(Foly­tatás a 4. oldalon.) s Tudósítóink jelentik Párizsból: Fock Jenő mi­niszterelnök fran­ciaországi látogatásának idejéből már majdnem kétharmad letelt. Ebből a legutóbbi két nap, a lyo­ni látogatás, teljes egészében a gazdasági kapcsolatok jegyében zajlott. Csütörtök reggel a lyoni prefektúrán levő szálláshelyéről a közeli vásár felé vették útjukat a magyar vendégek, Betancoun külügyi államtitkár társaságában. A helyszínen Robert Perrier, az 50. évfordulóját ünneplő vásár el­nöke fogadta a küldöttséget. A lá­togatás első célja természetesen a magyar kiállítás volt, ahol Drop- Pa Gusztáv, a HUNGEXPO igaz­gatója üdvözölte a vendégeket. (Megjegyzendő, hogy ez az első alkalom, hogy Magyarország a lyoni nemzetközi vásáron kiállít.) Ezután a vendégek és a vendég­látók népes csoportja a lengyel és az NDK-kiállításnál állapo­dott meg, majd sorra következtek a különféle francia cégek. Legin­kább a szerszámgépgyártás kel­tette fel a látogatók érdeklődését. Különös figyelemmel tanulmá­nyozták a modern vezérlésű fém­megmunkáló gépeket. Az elisme­rés mellett azonban egyik-másik gépnél vendéglátóink számára meglepő beszélgetések is lezajlot­tak. Az egyik gépnél például szó­ba került az ár. A kiállító cég kép­viselője arra utalt, hogy ez a típus még elég drága. Kissé meglepetten kapta fel a fejét, amikor Sebes­tyén János, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyet­tese azt válaszolta, hogy nálunk olcsóbban meglophatnák ugyan­ezt a típust. A vásár nem túl nagy, a Rhone partján, a Tere-d'Or parkkal szemben némileg a mi nemzet­közi vásárunkra emlékeztet, ösz­­szesen 30 nemzet árui szerepel­nek, 14 ország, közöttük négy szocialista, önálló pavilonnal kép­viselteti magát. Anglia kopogta­tása a Közös Piac (különöskép­pen a francia partner) ajtaján itt is érzékelhető, és első ízben je­lentkeztek az idén itt is a japá­nok. Az előbbi téma — annak szük­ségessége, hogy a francia impor­tőrök ismerjék meg a magyar ipar exportképes termékeit is — ezt a látogatást is végigkísérte. Ennek szentelte a fő figyelmet Fock Jenő a tiszteletére adott díszebéden mondott pohárköszön ■ tőjében is. A gyáriparosok ebéd­jén mondott érve — miszerint Magyarországon nem gyártanak sem márkát, sem dollárt, sőt frankot sem, és aranyat sem bá­nyászunk, fizetni tehát csak ma­gyar árusókat tudunk — amolyan szállóigéjévé lett ennek az útnak. Most is erről szólott közvetlen hangon a Perrier elnök szívélyes üdvözlő szavaira mondott rögtön­zött válaszában. Különös sikert és önkéntelen tapsokat aratott, ahogyan tréfál­kozva megindokolta, miért Lyont és nem a francia fél által ajánlott Grenoble-t választotta vidéki úti­célul. — Arra gondoltunk — mondot­ta —, hogy ami sportolóinknak nem sikerült Grenoble-ban a téli sportban, az sikerül majd kül­döttségünknek Lyonban, a gazda­sági kapcsolatokban, mind a két ország javára. Ami a gazdasági kérdéseket il­leti — tette hozzá —, nem lesz egészen könnyű a dolgunk. A vá­sárokon egyébként is az a hely­zet, hogy mindenki el akar adni. Pedig aki el akar adni, annak vá­sárolnia is kell. Kifejezte azt a benyomását, mintha itt sokan nem­­ tudnák, hogy Magyarországnak is van ipa­ra, mégpedig sokkal fejlettebb ipara, mint sokan hiszik. Különös jelentőséget ad ezek­nek a szavaiknak, hogy a Közös Piac jelenlegi viszonyai között a magyar—francia árucsere lehete­tőségeiben egyre nagyobb szerepet kap az, hogy itteni partnereink a mezőgazdasági termékeken kívül magyar iparcikkeket is vásárolja­nak. A magyar miniszterelnök szívé­lyes, bár nyit és szókimondó hangja a jelenlevők körében nemcsak meghallgatásra, de vissz­hangra is talált. Fock Jenőnek átnyújtották a vásár 50. évfordulójára készült emlékérmet és Lyon városát meg­örökítő rézmetszeteket. A kitűnő hangulatban lefolyt lyoni látogatás után a magyar miniszterelnök és kísérete az Air France Caravelle-jén visszalépett Párizsba. A visszaérkezés után Valkó Márton, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete adott fogadást Fock Jenő tiszteletére a Crillon­­hotelban. Azt követően fél 9-kor a magyar Minisztertanács elnöke adott vacsorát a Doyen étterem­ben George Pompidou, a Francia Köztársaság miniszterelnöke tisz­teletére. Pénteken, a látogatás utolsó­előtti napján kerül sor az Elysée­­palotában De Gaulle elnök és Fock Jenő találkozójára, amely után De Gaulle elnök ad ebédet a magyar kormányfő tiszteletére. Ezután a Hotel Matignonban ke­rül sor a hivatalos tanácskozások zárótárgyalására Pompidou mi­niszterelnök és Couve de Murville külügyminiszterrel. A péntek késő esti órákban a Párizsban akkreditált külföldi új­ságírók rendeznek vacsorát, amelynek keretében a magyar mi­niszterelnök válaszol az újságírók kérdéseire. Kovács István Rényi Péter A LYDXI LÁTOGATÁS UTÁN Fock Jette és kísérete visszatért Párizsba A Ivó Ili n­ém/.Hirö/i vásáron — Vacsora l'ompidou tiszteletére 31a találkozik l­e Gaulle elnökkel a magyar kormányfő A lyoni nemzetközi vásáron, egy gépmonstrum előtt.

Next