Népszabadság, 1969. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
6 NET SZABADSAG 1%. január 14. péntk MINDENKI TETT... MUNKATÁRSUNK PAKISZTÁNI RIPORTJA Khalid Waheed, a kereskedelmi kamara elnöke rawalpindi házában egy csésze kávé mellett a rulettel példázta Pakisztán belpolitikai helyzetét. Csak éppen azt nem mondta meg, hogy ki, milyen erő forgatta meg a kereket...? Mert a többi meglehetősen világos: bármilyen nagy garral szidalmazzák most a félreállított politikusok és nyugdíjazott marsallok Ajub Kíjont és rendszerét , a tömegmozgalmat, amely mind alaposabban rázza Nyugat- és Kelet-Pakisztán politikai és állami rendszerét, nem azok kezdték, s főleg nem azok irányítják, akik most a leghangosabban kiabálnak. Ők csak a már megindult villamost szeretnék elérni, vagy hogy a kamara elnökének példázatainál maradjunk: mindegyikük sietve tesz, hátha üti valami a markát, ha megáll a szerencsekerék. Ajub Khan évtizede Pakisztánban Mohammed Ajub Khan kerek tíz esztendővel ezeelőtt — a hadsereg főparancsnoka volt akkor — átvette a hatal-mat és katonai diktatúrát vezetett be. Politikai ellenfelei ma is azzal vádolják, hogy diktátor, amit aligha igazol az a tény, hogy ezt meglehetősen nyíltan mondhatják : gyűléseken, újságokban, akár a kormány kezében levő lapokban is. Az bizonyos, hogy Pakisztán politikai rendszere elüt a nyugati , parlamenti mintát másoló sok orjszágétól: általános, titkos választó- , jog alapján csupán a helyi közigazgatási vezetőket választják, minden ezer lakos formál egy-egy „alapdemokráciát”. A parlamenti képviselőket és a köztársaság elnökét azonban már nem a választók nagy tömege, hanem a helyi közigazgatás vezetői választják meg. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer nem könnyíti meg a tömegeknek, hogy kifejezésre juttassák törekvéseiket, ettől függetlenül azonban demokratikus vagy diktatórikus is lehet, attól függ, hol, milyen tartalommal töltik meg. Tény az, hogy ennek az évnek a végén mind a helyi közigazgatási vezetők, mind a képviselők s az elnök mandátuma is lejár s új választásra kerül sor. Miután ezt az egész rendszert Ajub hozta létre — ne felejtsük el, hogy ez a rendszer egy kerek , évtizeden át stabilitást és belső nyugalmat biztosított —, minden közigazgatási vezető attól fél, hogy ha Ajub rendszere megdől, nekik i is menniük kell, így azután méglehetős valószínűsége van annak, hogy ha nyugodt körülmények között tartják meg a választásokat, ahogy legutóbb is, ismét Ajub Khan győz. Éppen ezért az ellenzéki pártok igyekeznek meglovagolni a tömegmozgalmat, szeretnék még a választás előtt kenyértörésre vinni a dolgot, s rákényszeríteni az elnököt, hogy adja át most a helyét. Nehéz lenne megmondani, hogy ez mennyiben érdeke Pakisztánnak. Egy bizonyos: a pakisztánii nagytőke és a hadsereg tudja, mit várhat Ajubtól. Ajub tíz éve számukra a sikerek évtizede volt. A külvilág is jól ismeri Ajub Khant, külpolitikába a legutóbbi években fokozatosan eltávolodott az egyoldalú nyugati elkötelezettségtől, rendezte kapcsolatait több szocialista országgal, köztük a Szovjetunióval is. Az ellenzék Pakisztán jelenlegi nehézségei megoldására semmilyen pozitív alternatívával nem állt elő. Kikből áll, mifajta is voltaképpen a pakisztáni ellenzék? Az ellenzék egyik csoportjuk, a „politikusok” — Mumtaz Daulana és Choudry Mohammed Alis társaik —, olyan emberek, akiket Ajub Khan tíz évvel ezelőtt félreállított. Idős emberek, volt állami tisztviselők, akiknek egyetlen erősségük, hogy a konvencionális parlamenti demokrácia, visszaállítását sürgetik. S annak érdekében, hogy valahogy le ne maradjanak a tömegmozgalom kocsijáról, a vallási fanatizmus pártjával, a Dzsamat-i-Iszlamival szövetkezve ,,az iszlám elárulásával"– vádolják Ajub Khant. A vallási vezetők hangadó csoportja a tömegeket Ajub felvilágosult intézkedései ellen izgatja. Például azért, mert korlátozta a többnejűséget, és az első feleség hozzájárulásától tette függővé azt, hogy valaki még egyet-kettőt vagy többet „fogadjon fel”. A Dzsamat-i-Iszlaminál is hangosabbak az állítólagos „baloldaliak". Mindenekelőtt Zulfiquar Bhutto újonnan alakult Népi Haladó Pártja, amelynek vezére jelenleg börtönben van. Bhutto annyiban ,,baloldali", amennyiben dühödt India-ellenessége érdekében kész a Kínával való fokozottabb együttműködésre. Máskülönben aligha lehetne a kínai kommunistákkal való rokonszenvvel gyanúsítani. Bhutto a diákmozgalom kedvence, pillanatnyilag rendkívül népszerű, azonban a komolyan gondolkodó emberek nem felejtik el neki, hogy nem- régen még Aiub külügyminisztere és hűséges embere volt, s pálfordulása kicsit túlságosan gyors . . . A Bhutto pártját támogató Avatni (népi) Liga hangadó csoportjának Kína-barátsága egészen más tőből fakad: Maulana Bhashani, a veterán parasztvezér realitásokkal nem számoló ultraforradalmiságából. Az Avami Ligából vált ki egyébként az őszinte baloldaliak progresszív népi csoportja is. Bhashanival s mindenfajta kalandorpolitikával szemben ez az egyetlen — bár kicsiny —, de valóban baloldali csoportosulás. Bázisa mindenekelőtt Kelet- Pakisztánban van. Népszerűtlen szövetséges Ajub Kharmal szemben lép fel Asgbar Khan, a volt légi marsall is. Aránylag fiatal ember, negyven-valahány éves, Ajub közeli barátjaként ismerték. Néhány évvel ezelőtti nyugdíjazása után a pakisztáni légitársaság elnöke lett, s csak néhány hónappal ezelőtt, amikor az Ajab elleni mozgolódások kezdődtek, határozta el, hogy politikai pályára lép. A pakisztáni közéletet megfertőző korrupció elleni küzdelem zászlaját ragadta fel, s hamarosan igen népszerű lett. Benne nemcsak a forrófejű fiatalok, de a mérsékeltek is bíznak. Politikai karaktere megítélését megnehezíti, hogy senki nem tudja, mit akar. ő maga sohasem mondta meg. Mint légimarsall, közvetlen kapcsolatban állt a pakisztáni légierőket felfegyverző amerikaiakkal s bizonyosan innen származnak azok a hírek, amelyek CIA-összeköttetésekkel vádolják. Ezek azonban nem hivatkoznak tényekre. A külső megfigyelő számára egy tényező különösen figyelemre méltó: az ellenzéki vezetők — s ebben Asghar Khan sem kivétel — egytől egyig azzal vádolják Ajub Khant, hogy a taskenti egyezmény aláírásával örökre elszalasztotta Pakisztán lehetőségét Kasmír megszerzésére. Az Ajub Khan elleni tüntetések a demokratikus jelszavak mellett a vallási fanatizmus és a szélsőséges nacionalista uszítás — nem utolsósorban dühödt India-ellenesség — jegyében folynak. Ez a szellem határozottan elüt Ajub Khan józan, az összeütközéseket kerülő politikájától. A mai helyzet egy másik — a maga módjain pozitív — jellemvonása viszont ugyanakkor az, hogy az ellenzéki vezetők, a gyűlések szónokai, az újságírók, a politikusok között — legalábbis nyíltan — senki sem kívánja viszsza azt az időt, amikor Pakisztán a CENTO és SEATO aktív tagja volt. Az Egyesült Államok egyebek közt azért is népszerűtlen, mert Izrael oldalán áll a mohamedán arab országokkal szemben. Azért az egyért senki nem támadja Ajub Khant, hogy gyakorlatilag megtorpedózta a SEATO-t, amelynek Thaiföld mellett egyetlen valóban ázsiai tagja. Ajub felmondta a peshawari amerikai kémtámasz, pontot, ahonnan az a bizonyos U—2-es annak idején felrepült. S azt sem teszi senki szóvá, hogy papíregyezménnyé vált a CENTO... Az események motorja Egy kérdésre tartozunk még válasszal: arra, amelyre a kereskedelmi kamara elnöke nem felelt: mi hozta az ország politikai életét mozgásba? Ha nem az ellenzék, akkor milyen erők? Pakisztánban az elmúlt tíz évben a gazdasági fejlődés üteme megközelítette az évi 6 százalékot, ami a fejlődő országok átlagát tekintve igen komoly eredmény. Az ipari termelés az Ajub-rendszer évei alatt 110 százalékkal, a mezőgazdasági 40 százalékkal emelkedett. Ebből azonban mindenekelőtt a burzsoázia húzott hasznot — a tömegek helyzete alig lett jobb. Az egy főre jutó átlagjövedelem — forintban számítva — még most sem haladja meg a havi 200 forintot (40 pakisztáni rúpia), 125 millió emberből 20 millió tud csak írni és olvasni. Ilyen, körülmények között — látva az épülő üzemeket, óriási vízi erőműveket, Islamabadot, az új fővárost, hatalmas hivatali épületeivel, a gazdagok, tisztviselők, katonatisztek minipalotáival, nyilvánvalóan gyűlik, halmozódik az elégedetlenség. S ha ennek a politikai rendszer nem enged sokáig szabad kitörést, felhalmozódik, hajtóenergiává válik, mozgásba lendít mindent. Ez történik ma Pakisztánban. Ajub Khan a jelek szerint mindent elkövet, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez. Engedményeket tesz, ígér, változtat, amin hirtelen tud. Meg kell mondani, a burzsoázia és a hadsereg szimpátiája kíséri. Ezek szívesen vennék, ha a jól ismert vezető képviselné továbbra is érdekeiket. De egyúttal már új lehetőségek felé is pillantgatnak, s készek — a nagytőke esetében ez most már nyilvánvaló — cserbenhagyni azt az embert, akit tíz éven át az ország legnagyobb fiaként reklámoztak. Kalmár György Tüntető diákok bebörtönzött társaik szabadon bocsátását követelik Karachiban, január 21-én. Patológia és politikai uszítás Tévedett — s alighanem szándékosan — a nyugatnémet DPA hírügynökség, amely a 17 éves Bauer Sándor hétfői, nyilvános öngyilkosságáról hírt adva, azt is jelentette, hogy „a magyar fiatalság körében nagy lehet az izgalom”. A valóság az, hogy sem a fiatalság, sem az idősebbek körében nem okozott megrázkódtatást a szerencsétlen, idegbeteg fiú önégetése. Mindenki megértette, hogy itt patologikus, a betegség területére tartozó esetről van szó. A történteknek — bármennyire is szeretnék néhányan Nyugaton az ellenkezőjét — idehaza nem támadt politikai visszhangja. Az eset érthetően beszédtémává vált, sajnálkozás támadt. Valóban sajnálni való, ha egy fiatalember — aki két évvel ezelőtt már más módon el akarta dobni magától az életet — másodszor is öngyilkosságot követ el, méghozzá azon a szörnyű módon, amelyet Bauer Sándor választott. Azok, akik minden alkalmat megragadnak, hogy uszítsanak a szocialista országok ellen, ezúttal is megkísérelték, hogy Bauer tettét a maguk számára kiaknázzák. A már említett DPA, a hatás fokozására, telexein azt a teljesen légből kapott álhírt is szétküldte, hogy „hétfő óta a magyar egyetemeket rendőri egységek őrzik”. A Szabad Európa Rádió hősnek tartja Bauert, s bár a müncheni urak sem helyeselhetik nyíltan cselekedetét, s óvnak hasonlóktól, mindenesetre ebből az alkalomból is rázendítettek uszító szólamaikra. A kölni rádiósok is kiváló stilisztikai érzékkel szőtt körmondatokban igyekeznek bizonygatni a szerencsétlen fiatalember ■ egzaltált tettének általuk kitalált politikai jelentőségét. Nos, ezek a propagandafogások átlátszóak és ezért is hatástalanok. Meg azért is hatástalanok, mert mi már sok mindent megéltünk az elmúlt évtizedekben, sok mindenen mentünk keresztül s ezekből levontuk a tanulságokat, a szocializmus tanulságait. Szomorú dolog, ha oktalanul elpusztul egy fiatal élet. Az orvosi megállapítások szerint Bauer labilis alkatú, tudatzavarban szenvedő, beteg ember volt. Az első öngyilkossági kísérlet után hosszabb ideig tartó és gondos orvosi felügyelet talán elejét vehette volna a másodiknak, talán nem. Sajnos az orvostudomány sok esetben tehetetlen bizonyos alkati adottságokból származó tudatzavarokkal szemben. Az orvos számára a fiú naplója és különböző régebbi vizsgálatok eredményei is ezt támasztják alá. A közvélemény azonban egészséges, s józanul reagál azzal a hisztériával szemben, amelyet ellenségeink olyan sokféle módszerrel és alkalomból próbálnak időről időre felkelteni. P. 1. Háromszázmilliót költ műszaki fejlesztésre a MÁV pécsi igazgatósága korszerűsítik a pécsi és a déli Balaton-park fővasulvonaiakat Dél-Dunántúl vasúti forgalmát lebonyolító MÁV pécsi igazgatóságán elmondták, hogy az idén 300 millió forintot költenek a műszaki fejlesztésre. Ennek az öszszegnek a legnagyobb részét a pályahálózat korszerűsítésére fordítják. Régi gond, hogy a fővárost Péccsel összekötő fővonal Dombóvár és Pécs közötti szakasza már nagyon elavult, lassítja a vasút forgalmát. Különösen a Pécstől néhány kilométernyire levő abaligeti pályaszakaszon kényszerülnek időrabló óvatosságra a szerelvények. Ezt a rendkívül elavult, kacskaringós vágányt a Dombóvár és Pécs közötti rekonstrukció első lépéseként az idén átépítik. A vonatok új nyomvonalon közlekednek majd, s ehhez mindenekelőtt új alagutat kell építeni. Beremenben épül az ország legnagyobb cementgyára: az oda irányuló teher- és személyforgalom lebonyolítására adják át hamarosan a Villányt Nagyharsánnyal összekötő új vasútvonalat. Folytatja a pécsi igazgatóság a déli Balaton-part vasútvonalának felújítását. Az idén előreláthatólag a Balatonboglár és Balatommáriafürdő közötti szakasz épül újjá és ezenkívül négy állomás műszaki berendezéseit is átépítik. Nagy összegeket költenek a biztonságtechnikai berendezésekre. Csak néhány hete helyezték üzembe Bétszilason az úgynevezett integra dominó biztosítószerkezetet, s az idén hasonló berendezéseket kap a simontornyai, a vasas-hirdi és a pécs-vasasi állomás. Mivel mind nagyobb közúti forgalom keresztezi a Báta és Bátaszék közötti vasútvonalat, az átjáróknál az idén kiépítik a fénysorompórendszert. Megnyílt a Gábor Andor-emlékmúzeum Gábor Andor egykori lakásának falai között — a XIV. kerület, Zichy Géza utca 6. szám alatt — emlékmúzeum létesült, amelyet csütörtökön Goda Gábor Kossuthdíjas író adott át a közönségnek. A megnyitóünnepségen jelen voltak Gábor Andor családtagjai, köztük az Egyesült Államokból erre az alkalomra Budapestre érkezett unoka, dr. Gábor Magda, aki az író hagyatékát a magyar államnak ajándékozta, jelentősebb összeget ajánlott fel az emlékmúzeum céljára. Az emlékmúzeumot hetenként három alkalommal — szerda, péntek és vasárnap — 10—14 óra között tartják nyitva. A Gábor Andor Emlékmúzeum egy részlete.