Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-21 / 68. szám
2 Élénk harci tevékenység Laoszban A hazafiak megbízottja Vientiane-ba érkezett A laoszi hadügyminisztérium szóvivője pénteken közölte, hogy gerillacsapatok a Kőedény-síkságtól északra levő Sam Neua tartományból kiűzték a kormánycsapatokat. Mint mondotta, ezzel Sam Neua tartományban elesett a kormány két utolsó állása. E tényt „meglehetősen komolynak"’ minősítette. Jelentések szerint amerikai repülőgépek segítségével légi hidat hoztak létre a laoszi harcok övezetében és thaiföldi zászlóaljat szállítottak Laoszba, hogy ezeket bevessék a harcokba. Az Air America légitársaság laoszi műveleteit teljes mértékben a CIA amerikai hírszerző szolgálat finanszírozza. Az AFP vientiane-i tudósítója szerint a városban hírek keringenek egy küszöbönálló jobboldali puccsról. A tudósító azonban kérdésesnek tartja, hogy az államcsíny létrejöhetne-e, mivel a laoszi jobboldal legismertebb személyiségei túlságosan megosztottak ahhoz, hogy közös lépésre szánják el magukat. Pradith Thieng Tham, Szilfaj nuvong herceg megbízottja, pénteken Hanoiból Vientiane-ba érkezett, hogy a Laoszi Hazafias Front Pártja elnökének üzenetét átadja Souvanna Phuuma miniszterelnöknek. A találkozóra előreláthatólag szombaton kerül sor. A vientiane-i repülőtéren Pradith ezredest a Laoszi Hazafias Front Pártjának képviselője fogadta. Jelen voltak a szovjet, a kínai, a VDK- és a lengyel nagykövetség képviselői. Szufanuvong herceg üzenete feltételezések szerint javaslatokat tartalmaz a béketárgyalásokra, a hazafiak 5 pontos programja alapján. Ismét Rumor kísérletezik az olasz középbal feltámasztásával (Római tudósítónktól.) Saragat köztársasági elnök péntek délelőtt ismét Mariano Rumornak adott megbízatást: kutassa fel, hogy adva vannak-e a lehetőségek egy új „szerves”, középbal kormánykoalíció megalakításához. Erre azután került sor, hogy Fanfani, a szenátus elnöke csütörtök este visszaadta előmegbízatását a köztársasági elnöknek. Rumor a megbízatást elfogadta, és péntek este megkezdte tanácskozásait a középbal pártjainak delegációival. Rumor kísérlete a másfél hónapja húzódó kormányválság meglepő fordulata, hiszen vállalkozásával egyszer már kudarcot vallott. Nem sikerült a középbal újjáélesztése, az igen ügyes politikusnak tartott Morénak és a nagy tekintélyű Fanfaninak sem. Merészen optimistának kell lenni ahhoz, hogy valaki azt gondolja: ami eddig nem sikerült Rumornak, Morénak, Fanfaninak, az most másodszor sikerülhet Rumornak. A négypárti középbal koalíciós megoldás ugyan-is konzervatív jobboldali megoldás lenne, és teljes ellentétben áljlana az országban kialakult tény- leges erőviszonyokkal. Rumor igen rövid határidőt kapott: hétfőn kell beszámolnia Saragat elnöknek. Kudarca esetén — úgy ahogy Fanfani csütörtök este jelezte — a parlamentre hárul a válság megoldásának feladata. Ez pedig közelebb hozza annak veszélyét, amit a konzer- vatív jobboldali erők kívánnak, a parlament feloszlatását és új választások kiírását. Faragó Jenő ! Prágában parafálták a csehszlovák—szovjet barátsági szerződést Jan Marko csehszlovák és Andrej Cromiko szovjet külügyminiszter pénteken parafálta a Csehszlovák Szocialista Köztár- saság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége barát- sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. A szerződés, amely fenntartjaaz 1943-as barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés céljait és elveit, a két nép baráti és testvéri kapcsolatainak további fejlesztését, valamint az európai és általános nemzetközi biztonság megszilárdítását szolgálja. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sorion A Szovjetunió felső, és középfokú oktatási intézményei ebben az évben több mint kétmillió szakembert bocsátanak szárnyra. A GCO ezer diplomás fiatal között 230 ezer mérnök és 67 ezer közgazdász van. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége törvényerejű rendeletet adott ki, amelynek értjelmében, miután a Legfelsőbb Tanács jelenlegi ciklusának mandátuma lejárt, 1970. június 14-én új választások lesznek, amelyek során megválasztják a szovjet parlament két házának tagjait. (MTI) Nyugat-Bengáliában folytatódtak az incidensek. Calcuttában és környékén az összetűzéseknek már 40 halálos és 350 sebesült áldozata van. 240 személyt vettek összesen őrizetbe. A nyugat-bengáli kormányzó drákói intézkedéseket helyezett kilátásba azok ellen, akik megzavarják a közrendet. (AFP) A Román Kommunista Pártnak 1970. március 1-én 1 999 720 tagja volt, 139 000-rel több, mint 1968 végén. A párt tagjai közül 867 290 munkás, az összlétszám 43,7 százaléka. (MTI) Az Egyesült Arab Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányának képviselői aláírták a folyó évre szóló kölcsönös árucsere-forgalmi jegyzőkönyvi megállapodást. A megállapodás 30 millió font sterling értékű árucserét irányoz elő. (Mena) DVINA 70. Kombinált „menet" - Huszonkét perc alatt nyolcezer ember - „Ütközet" ezernél több harckocsival Azt tartják, hogy a katonai gyakorlatok a valóságos fegyveres küzdelem modelljei. Ilyen óriási méretű modell volt a szovjet hadsereg Dvina 70. fedőnevet viselő, a napokban sikeresen befejeződött gyakorlata, amelyet — a többi között — a szárazföldi csapatok minden fegyvernemének, a légierőnek és a légideszant-csapatoknak a tömeges részvétele jellemzett. A gyakorlat, amelyet a Szovjetunió honvédelmi minisztere személyesen vezetett, Belorusszia havas zónáin folyt. A hadosztályok és ezredek egyrészt saját járműveiken, illetve vasúton, valamint Anteusz óriás repülőgépekből alkotott légi hídon, tehát kombinált „menetben” érkeztek igen nagy távolságokról a gyakorlat körzetébe. A csapatok rendkívüli időjárásban tették meg az óriási távolságokat. A derékig érő hó, később a hirtelen jött olvadás, a kiterjedt és hosszan tartó esőzések még a „légi hídon” is nehezítették mozgásukat. Belorusszia felett ugyanis nagy kiterjedésű ciklon kavargott. Ezrek és ezrek okos és hozzáértő erőfeszítése árán azonban a légi hídon is biztonságosan egyre áradtak az „ütközet” színhelyére a csapatok és a harci technika. E nagyszabású gyakorlat kétoldalú volt, ami azt jelenti, hogy a harci modell „lejátszása” folyamán valóságos erők álltak egymással szemben. Közöttük ott kanyargóit a gyakorlat fedőnevét adó folyó, a Dvina. Az „északiak” színeiben a gyakorlat ezen időszakában a moszkvai — Minszki elnevezésű — gépkocsizó lövész gárdahadosztály, a „déliek” oldalán pedig a Kalinyin nevét viselő Tarnányi gépkocsizó lövész gárdahadosztály került bevetésre. Kibontakozott a gyakorlat egyik érdekes, kezdeti mozzanata. Az „északiak” hamarább lendültek támadásba, a „déliek” pedig védelemre kényszerültek. Az „északiak” rohama elsősorban a folyó innenső partján levő hídfőállások ellen irányult. A támadás páncélozott harcjárműveken történt, velük együtt acéllavinaként zúdultak előre a méteres hóban a harckocsik. Közben a levegőben a felek légiereje között dúlt a küzdelem. Az „északiak” a folyón való átkelést akarták kiverekedni: a gyalogság harcjárművei menetből szálltak a zajló folyóba és ekkor, a támadók segítségére helikoptereken harcászati légi deszant repült át a folyón, hogy közelről „függőlegesen” karolja át az ellenséget. Március 11-én a reggeli órákban a Dvina 70. gyakorlat részvevői és nézői rendkívüli látványnak lehettek szemtanúi. Az „északiak” ugyanis nagy erejű hadműveleti légi deszantot vetettek ütközetbe a „déliek” mögé. A legendás hírű Csernyigovi légideszant-hadosztály ugrott ejtőernyővel. A hadosztály parancsnokoka és politikai osztályának vezetője elsők között ért földet. Az óriás gépek gyomrából 22 perc leforgása alatt 8 ezer harcos — könnyű és nehézfegyverekkel együtt — termett meglepetésszerűen a „déliek” hátában. A „déliek” szívósan és főleg ak- tívan védekeztek. A gyakorlatve-zetőség által irányított ütközet e szakaszában a szárazföldi csapatokon kívül repülőgépek és helikopterek százai vettek részt. A továbbiakban a „déliek” is, az „északiak” is egy-egy újabb gép- kocsizó lövészhadosztályt, sőt az „északiak” egy további harckocsihadosztályt vontak előre az ütközet körzetébe. A korszerű fegyveres küzdelem törvényeit hűen követve, mindegyik küzdő- fél támadással akarta eldönteni az ütközet kimenetelét. Ennek eredményeképpen úgynevezett találkozó ütközetre került sor, amelyben több mint ezer harckocsi vett részt. A Dvina 70. hadgyakorlat híven tükrözte a korunkban végbemenő „hadügyi forradalmat”, amelyet — a rakéta-atomfegyverek megjelenésén és elterjedésén kívül — a fegyveres erő mozgékonyságának, tűz- és csapásmérő erejének szakadatlan növekedése jellemez. Bojcsuk József NÉPSZABADSÁG 1970. március 21. szombat Teodorakisz egészségi állapota súlyosbodott (Londoni tudósítónktól.) Londonba érkezett hírek szerint Teodorakisz haladó görög zeneszerző egészségi állapota rendkívül súlyos. Feleségének váratlanul megengedték, hogy az Athén melletti Oropoz-börtönben meglátogassa tuberkulózisban szenvedő férjét. A soron kívüli találkozón megtudta, hogy férje már húsz napja vért hány, de mióta letartóztatták, immár két éve, nem volt alapos orvosi vizsgálaton. A görög kormány szóvivője tagadja, hogy Teodorakisz beteg. Berlini és bonni tudósítóink kommentárjai EGÉSZ EURÓPÁT ÉRINTŐ ÜGY Az erfurti találkozó eredményét a világ minden tájáról összesereglett több mint 600 újságíró megelégedéssel nyugtázta. Az első rögtönzött reakciókban — mint cseppben a tenger — szinte az egész európai közvélemény tükröződött. De persze az esemény közelsége miatt a történtek kommentálása, alapos mérlegelése ma még a szemtanút és a távoli szemlélőt egyaránt próbára teszik. Mégis, mi az, amit már nyilvánvalónak fogadhatunk el? Mint ismeretes, a találkozó a Német Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatára — az előkészítő tárgyalások közben felmerült újabb és újabb akadályok leküzdése után — jött létre. A tanácskozást megelőzően napvilágot látott állásfoglalások és kommentárok érzékeltették, hogy a probléma megoldása, nevezetesen a két német állam kapcsolatainak diszkriminációktól mentes, a nemzetközi jog normáin alapuló rendezése a nyugatnémet fél magatartása miatt nem lesz könnyű dolog. A már említett állásfoglalások ugyanakkor rámutattak arra is, hogy az NDK a maga részéről kész a göröngyösnek ígérkező út végigjárására. Ez a készség azonban azt is feltételezte, hogy a másik fél a maga részéről ugyancsak jóakarattal utazik Erfurtba. Az első találkozótól tehát senki sem várhatta és nem is várta, hogy egy csapásra megoldja a több mint két évtized alatt felgyülemlett problémákat. Legfeljebb abban lehetett reménykedni, hogy Erfurt az első jelentős lépés lehet a tárgyalásos rendezés útján. Vajon így lett-e? A tanácskozásról szóló kétoldalú tájékoztatókon és az azóta elhangzott egyéb állásfoglalásokban visszatérően szerepeltek a „fontos”, „szükséges” és „józan hangvételű” jelzők. Ez annyit jelentett, hogy mindkét fél elismerte a nehézségeket, de kifejezte készségét, hogy az eltérő álláspontokat későbbi találkozókon egyeztetni, közelíteni óhajtja. Ebben foglalható össze az első tanácskozás eredményének lényege Az NDK delegációjának a tanácskozásokon kifejtett nyílt és őszinte állásfoglalása — amely az NDK kormánya által korábban előterjesztett szerződéstervezetből indul ki — válaszra vár a szövetségi köztársaság kormányától. És az Erfurtban feltett kérdésre előbb-utóbb választ kell adni! Walter Ulbricht pénteki beszédében rámutatott: a Német Demokratikus Köztársaság húszéves fennállása alatt a társadalmi és gazdasági építőmunkában elért eredményei alapján megtisztelő helyet és tekintélyt vívott ki magának a világban. Ez támasztja alá a legjobban az NDK népének és kormányának a nemzetközi elismerésre vonatkozó jogos igényét. Ha az NSZK valóban rendezni akarja kapcsolatait az NDK-val, akkor ebből és az európai realitások feltétel nélküli elismeréséből kell kiindulnia. A realitások elismerésének azonban tettekben kell kifejezésre jutnia. Csakis így hozhatják meg a további tárgyalások a kívánt eredményt: a két német állam kapcsolatainak az egyenjogúságon alapuló, megkülönböztetésektől mentes rendezését. Ez pedig nemcsak a két német állam érdekeit szolgálná, de jelentős hozzájárulás lenne az európai béke és biztonság ügyéhez is. Berlin, március 20. Kanyó András VÉGIGJÁRNI AZ UTAT Ha Willi Stoph és Willy Brandt első találkozójának nyugatnémetországi visszhangját — képletesen szólva — egyetlen nagy matematikai művelettel közös nevezőre akarnák hozni, akkor az eredmény tulajdonképpen roppant egyszerű volna. Megtörténhetett ez a találkozó, mert hiszen a két német állam képviselőinek tárgyalásai nem a kör négyszögesítését jelentik, hanem csupán azt, hogy a délibábokat kergető revansizmus 20 éves balsikerei után, az NSZK-ban végre az az igény jelez.rrélik, hogy józanul szembenézzenek a tényekkel (ha nem is vonják még le az ennek megfelelő következtetéseket. A kezdődő párbeszéd reakciós ellenfeleinek, bármiféle békés rendezés esküdt ellenségeinek érvelésében éppen az a leggyengébb, legátlátszóbb mozzanat, hogy ezt képtelenek megcáfolni. És megfordítva: az NDK pozíciójának, érveinek éppen az a legnagyobb ereje, hogy politikusai bízvást állíthatják, immár történelmi tényekkel bizonyíthatják, hogy ha csupán rajtuk múlott volna, akkor erre a találkozóra már húsz évvel ezelőtt, még Wilhelm Pieck és Konrad Adenauer között sor kerülhetett volna. Csakis az NSZK-nak kellett húsz év ahhoz, hogy végre teret veszítsen annak a politikai irányzatnak ereje és befolyása, amely eddig uralkodott és amely nemcsak tárgyalni nem volt hajlandó, de azon dolgozott minden erejével, hogy a két Németország között áthidalhatatlanná tegye a szakadékot. Brandt pénteken Erfurtból viszszaérkezve, odaállt a bonni parlament elé és a tárgyalások alapos elemzésének szükségességére hivatkozva röviden azt mondotta, hogy hasznos volt ez a tárgyalás és folytatni kell annak tudatában, hogy távol vannak még bármiféle megállapodás körvonalai. A kancellári beszéd további kitételei, egyebek között annak megismétlése, hogy továbbra sem hajlandók „külföldnek tekinteni” (azaz a nemzetközi jog szerint elismerni) a másik német államot, bizonyították legjobban, hogy az NSZK által még megteendő út valóban hosszú. A szónok azonban éppen Erfurtból jött és ez a tény, valamint a május 21-re kitűzött második kormányfői találkozó bizonyos hitelt kölcsönzött szavainak. Látni kellett viszont az ágáló ellenzéket, a — Brandtól még az udvariassági tapsot is megtagadó — javíthatatlanul örök tegnapiakat, Kiesingert és Erhardot, Strausst és Bartelt, hogy az ember megértse, mekkora út áll még a szövetségi köztársaság előtt, hogy e kontinens békéjének ne potenciális veszélyeztetője, hanem az európai biztonsági rendszer alkotó eleme legyen. A történelem nem fogja megtakarítani Nyugat- Németországnak ezt az utat. Éppen olyan kevéssé, mint ahogy személyesen Brandt sem térhetett ki az elől, hogy mindkét német állam himnuszát életében először Buchenwaldban, a fasizmus áldozatainak emlékműve előtt hallgassa végig, kalapját levéve a német imperializmus áldozatainak emlékműve előtt, amelynek homlokzatán egyetlen évszám olvasható: 1945. A történelem újrakezdésének dátuma Európában. Bonn, március 20. Hajdú János Bahr visszautazott Moszkvába Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára pénteken repülőgépen visszautazott Moszkvába, hogy folytassa megbeszéléseit Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel az erőszak alkalmazásától való tartózkodás és az ezzel kapcsolatos esetleges szerződés megkötéséről. Egy bonni kormányszóvivő Bahr utazásával kapcsolatban kijelentette: Remélik, hogy a mostani megbeszélés után új szakasz kezdődhet a két ország közötti tárgyalásokban. (MTI)