Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

2 Élénk harci tevékenység Laoszban A hazafiak megbízottja Vientiane-ba érkezett A laoszi hadügyminisztérium szóvivője pénteken közölte, hogy gerillacsapatok a Kőedény-sík­ságtól északra levő Sam Neua tartományból kiűzték a kormány­csapatokat. Mint mondotta, ezzel Sam Neua tartományban elesett a kormány két utolsó állása. E tényt „meglehetősen komolynak"’ minősítette. Jelentések szerint amerikai re­pülőgépek segítségével légi hidat hoztak létre a laoszi harcok öve­zetében és thaiföldi zászlóaljat szállítottak Laoszba, hogy ezeket bevessék a harcokba. Az Air America légitársaság laoszi mű­veleteit teljes mértékben a CIA amerikai hírszerző szolgálat fi­nanszírozza. Az AFP vientiane-i tudósítója szerint a városban hírek keringe­nek egy küszöbönálló jobboldali puccsról. A tudósító azonban kér­désesnek tartja, hogy az állam­csíny létrejöhetne-e, mivel a lao­szi jobboldal legismertebb szemé­­­­lyiségei túlságosan megosztottak­­ ahhoz, hogy közös lépésre szán­­­­ják el magukat. Pradith Thieng Tham, Szilfa­­j nuvong herceg megbízottja, pén­teken Hanoiból Vientiane-ba érke­zett, hogy a Laoszi Hazafias Front Pártja elnökének üzenetét átad­ja Souvanna Phuuma miniszter­­elnöknek. A találkozóra előrelát­hatólag szombaton kerül sor. A vientiane-i repülőtéren Pra­dith ezredest a Laoszi Hazafias Front Pártjának képviselője fo­gadta. Jelen voltak a szovjet, a kínai, a VDK- és a lengyel nagy­­követség képviselői. Szufanuvong herceg üzenete­­ feltételezések szerint javaslatokat­­ tartalmaz a béketárgyalásokra, a hazafiak 5 pontos programja alap­ján. Ismét Rumor kísérletezik az olasz középbal feltámasztásával (Római tudósítónktól.) Saragat köztársasági elnök pén­tek délelőtt ismét Mariano Ru­mornak adott megbízatást: kutas­sa fel, hogy adva vannak-e a le­hetőségek egy új „szerves”, kö­zépbal kormánykoalíció megala­kításához. Erre azután került sor, hogy Fanfani, a szenátus elnöke csütörtök este visszaadta előmeg­­bízatását a köztársasági elnöknek. Rumor a megbízatást elfogadta, és péntek este megkezdte tanács­kozásait a középbal pártjainak delegációival. Rumor kísérlete a másfél hó­napja húzódó kormányválság meglepő fordulata, hiszen vállal­kozásával egyszer már kudarcot vallott. Nem sikerült a középbal újjáélesztése, az igen ügyes poli­tikusnak tartott Morénak és a nagy tekintélyű Fanfaninak sem. Merészen optimistának kell len­ni ahhoz, hogy valaki azt gon­­­­dolja: ami eddig nem sikerült­­ Rumornak, Morénak,­ Fanfani­nak, az most másodszor sikerül­het Rumornak. A négypárti kö­­­­zépbal koalíciós megoldás ugyan-­­­is konzervatív jobboldali megol­­­­dás lenne, és teljes ellentétben ál­­j­lana az országban kialakult tény-­­ leges erőviszonyokkal. Rumor igen rövid határidőt ka­pott: hétfőn kell beszámolnia Sa­ragat elnöknek. Kudarca esetén — úgy ahogy Fanfani csütörtök este jelezte — a parlamentre há­­­­rul a válság megoldásának fel­adata. Ez pedig közelebb hozza annak veszélyét, amit a konzer-­­ vatív jobboldali erők kívánnak,­­ a parlament feloszlatását és új­­ választások kiírását. Faragó Jenő ! Prágában parafálták a csehszlovák—szovjet barátsági szerződést Jan Marko csehszlovák és And­­rej Cromiko szovjet külügymi­­nisz­ter pénteken parafálta a Csehszlovák Szocialista Köztár-­­ saság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége barát-­ sági, együttműködési és kölcsö­­­nös segélynyújtási szerződését. A szerződés, amely fenntartja­­az 1943-as barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés cél­jait és elveit, a két nép baráti és testvéri kapcsolatainak további fejlesztését, valamint az európai és általános nemzetközi bizton­ság megszilárdítását szolgálja. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Sorion A Szovjetunió felső, és közép­fokú oktatási intézményei ebben az évben több mint kétmillió­­ szakembert bocsátanak szárnyra.­­ A GCO ezer diplomás fiatal között­ 230 ezer mérnök és 67 ezer köz­gazdász van. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége törvényerejű­­ rendeletet adott ki, amelynek ért­j­­elmében, miután a Legfelsőbb­­ Tanács jelenlegi ciklusának man­­­­dátuma lejárt, 1970. június 14-én új választások lesznek, amelyek során megválasztják a szovjet parlament két házának tagjait. (MTI) Nyugat-Bengáliában folytatód­­­­tak az incidensek. Calcuttában és környékén az összetűzéseknek­­ már 40 halálos és 350 sebesült ál­dozata van. 240 személyt vettek összesen őrizetbe. A nyugat-ben­­gáli kormányzó drákói intézkedé­­­­seket helyezett kilátásba azok el­­­­len, akik megzavarják a közren­­det. (AFP) A Román Kommunista Pártnak 1970. március 1-én 1 999 720 tagja volt, 139 000-rel több, mint 1968 végén. A párt tagjai közül 867 290 munkás, az összlétszám 43,7 szá­zaléka. (MTI) Az Egyesült Arab Köztársaság­­ és a Kínai Népköztársaság kor­­­­mányának képviselői aláírták a folyó évre szóló kölcsönös áru­csere-forgalmi jegyzőkönyvi meg­állapodást. A megállapodás 30 millió font sterling értékű áru­cserét irányoz elő. (Mena) DVI­NA 70. Kombinált „menet" - Huszonkét perc alatt nyolcezer ember - „Ütközet" ezernél több harckocsival Azt tartják, hogy a katonai gya­korlatok a valóságos fegyveres küzdelem modelljei. Ilyen óriási méretű modell volt a szovjet had­sereg Dvina 70. fedőnevet vise­lő, a napokban sikeresen befeje­ződött gyakorlata, amelyet — a többi között — a szárazföldi csa­patok minden fegyvernemének, a légierőnek és a légideszant-csapa­­toknak a tömeges részvétele jel­lemzett. A gyakorlat, amelyet a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere személyesen vezetett, Belo­russzia havas zónáin folyt. A hadosztályok és ezredek egy­részt saját járműveiken, illetve vasúton, valamint Anteusz óriás repülőgépekből alkotott légi hí­don, tehát kombinált „menetben” érkeztek igen nagy távolságokról a gyakorlat körzetébe. A csapatok rendkívüli időjárás­ban tették meg az óriási távolsá­gokat. A derékig érő hó, később a hirtelen jött olvadás, a kiter­jedt és hosszan tartó esőzések még a „légi hídon” is nehezítet­ték mozgásukat. Belorusszia fe­lett ugyanis nagy kiterjedésű cik­lon kavargott. Ezrek és ezrek okos és hozzáértő erőfeszítése árán azonban a légi hídon is biztonsá­gosan egyre áradtak az „ütközet” színhelyére a csapatok és a harci technika. E nagyszabású gyakorlat kétol­dalú volt, ami azt jelenti, hogy a harci modell „lejátszása” folya­mán valóságos erők álltak egy­mással szemben. Közöttük ott ka­nyargóit a gyakorlat fedőnevét adó folyó, a Dvina. Az „északiak” színeiben a gyakorlat ezen idő­szakában a moszkvai — Minszki elnevezésű — gépkocsizó lövész gárdahadosztály, a „déliek” olda­lán pedig a Kalinyin nevét vise­lő Tarnán­yi gépkocsizó lövész gárdahadosztály került bevetésre. Kibontakozott a gyakorlat egyik érdekes, kezdeti mozzanata. Az „északiak” hamarább lendültek támadásba, a „déliek” pedig vé­delemre kényszerültek. Az „észa­kiak” rohama elsősorban a folyó innenső partján levő hídfőállások ellen irányult. A támadás páncé­lozott harcjárműveken történt, velük együtt acéllavinaként zú­dultak előre a méteres hóban a harckocsik. Közben a levegőben a felek légiereje között dúlt a küz­delem. Az „északiak” a folyón va­ló átkelést akarták kiverekedni: a gyalogság harcjárművei menet­ből szálltak a zajló folyóba és ek­kor, a támadók segítségére heli­koptereken harcászati légi de­­szant repült át a folyón, hogy kö­zelről „függőlegesen” karolja át az ellenséget. Március 11-én a reggeli órák­ban a Dvina 70. gyakorlat részve­vői és nézői rendkívüli látvány­nak lehettek szemtanúi. Az „észa­kiak” ugyanis nagy erejű had­műveleti légi deszantot vetettek ütközetbe a „déliek” mögé. A le­gendás hírű Csernyigovi légide­­szant-hadosztály ugrott ejtőer­nyővel. A hadosztály parancsnok­o­ka és politikai osztályának veze­­t­­ője elsők között ért földet. Az­­ óriás gépek gyomrából 22 perc le­­­­forgása alatt 8 ezer harcos — könnyű és nehézfegyverekkel együtt — termett meglepetéssze­rűen a „déliek” hátában. A „déliek” szívósan és főleg ak-­­ tívan védekeztek. A gyakorlatve-­­­zetőség által irányított ütközet e szakaszában a szárazföldi csapa­tokon kívül repülőgépek és heli­­­­kopterek százai vettek részt. A to­vábbiakban a „déliek” is, az „északiak” is egy-egy újabb gép-­ kocsizó lövészhadosztályt, sőt az­ „északiak” egy további harckocsi­hadosztályt vontak előre az­­ ütközet körzetébe. A korszerű fegyveres küzdelem törvényeit­ hűen követve, mindegyik küzdő-­­ fél támadással akarta eldönteni az­­ ütközet kimenetelét. Ennek ered­ményeképpen úgynevezett talál­kozó ütközetre került sor, amely­ben több mint ezer harckocsi vett részt. A Dvina 70. hadgyakorlat híven tükrözte a korunkban végbemenő „hadügyi forradalmat”, amelyet — a rakéta-atomfegyverek megje­lenésén és elterjedésén kívül — a fegyveres erő mozgékonyságának, tűz- és csapásmérő erejének sza­kadatlan növekedése jellemez. Bojcsuk József NÉPSZABADSÁG 1970. március 21. szombat Teodorakisz egészségi állapota súlyosbodott (Londoni tudósítónktól.) Londonba érkezett hírek sze­rint Teodorakisz haladó görög zeneszerző egészségi állapota rendkívül súlyos. Feleségének vá­ratlanul megengedték, hogy az Athén melletti Oropoz-börtönben meglátogassa tuberkulózisban szenvedő férjét. A soron kívüli találkozón megtudta, hogy férje már húsz napja vért hány, de mióta letartóztatták, immár két éve, nem volt alapos orvosi vizs­gálaton. A görög kormány szóvi­vője tagadja, hogy Teodorakisz beteg. Berlini és bonni tudósítóink kommentárjai EGÉSZ EURÓPÁT ÉRINTŐ ÜGY Az erfurti találkozó eredmé­nyét a világ minden tájáról összesereglett több mint 600 új­ságíró megelégedéssel nyugtázta. Az első rögtönzött reakciókban — mint cseppben a tenger — szinte az egész európai közvéle­mény tükröződött. De persze az esemény közelsége miatt a tör­téntek kommentálása, alapos mérlegelése ma még a szemtanút és a távoli szemlélőt egyaránt próbára teszik. Mégis, mi az, amit már nyil­vánvalónak fogadhatunk el? Mint ismeretes, a találkozó a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának javaslatára — az előkészítő tárgyalások közben felmerült újabb és újabb akadá­lyok leküzdése után — jött lét­re. A tanácskozást megelőzően napvilágot látott állásfoglalások és kommentárok érzékeltették, hogy a probléma megoldása, ne­vezetesen a két német állam kap­csolatainak diszkriminációktól mentes, a nemzetközi jog normáin alapuló rendezése a nyugatnémet fél magatartása miatt nem lesz könnyű dolog. A már említett ál­lásfoglalások ugyanakkor rámu­tattak arra is, hogy az NDK a maga részéről kész a göröngyös­nek ígérkező út végigjárására. Ez a készség azonban azt is feltéte­lezte, hogy a másik fél a maga részéről ugyancsak jóakarattal utazik Erfurtba. Az első találkozótól tehát sen­ki sem várhatta és nem is várta, hogy egy csapásra megoldja a több mint két évtized alatt fel­gyülemlett problémákat. Legfel­jebb abban lehetett reménykedni, hogy Erfurt az első jelentős lépés lehet a tárgyalásos rendezés út­ján. Vajon így lett-e? A tanácsko­zásról szóló kétoldalú tájékoztató­kon és az azóta elhangzott egyéb állásfoglalásokban visszatérően szerepeltek a „fontos”, „szüksé­ges” és „józan hangvételű” jel­zők. Ez annyit jelentett, hogy mindkét fél elismerte a nehézsé­geket, de kifejezte készségét, hogy az eltérő álláspontokat ké­sőbbi találkozókon egyeztetni, közelíteni óhajtja. Ebben foglalható össze az első tanácskozás eredményének lé­nyege Az NDK delegációjának a ta­nácskozásokon kifejtett nyílt és őszinte állásfoglalása — amely az NDK kormánya által korábban előterjesztett szerződéstervezet­ből indul ki — válaszra vár a szövetségi köztársaság kormányá­tól. És az Erfurtban feltett kér­désre előbb-utóbb választ kell adni! Walter Ulbricht pénteki be­szédében rámutatott: a Német Demokratikus Köztársaság húsz­éves fennállása alatt a társadal­mi és gazdasági építőmunkában elért eredményei alapján meg­tisztelő helyet és tekintélyt ví­vott ki magának a világban. Ez támasztja alá a legjobban az NDK népének és kormányának a nem­zetközi elismerésre vonatkozó jo­gos igényét. Ha az NSZK valóban rendezni akarja kapcsolatait az NDK-val, akkor ebből­­ és az európai realitások feltétel nélküli elisme­réséből kell kiindulnia. A realitá­sok elismerésének azonban tet­tekben kell kifejezésre jutnia. Csakis így hozhatják meg a to­vábbi tárgyalások a kívánt ered­ményt: a két német állam kap­csolatainak az egyenjogúságon alapuló, megkülönböztetésektől mentes rendezését. Ez pedig nemcsak a két német állam érdekeit szolgálná, de je­lentős hozzájárulás lenne az eu­rópai béke és biztonság ügyé­hez is. Berlin, március 20. Kanyó András VÉGIGJÁRNI AZ UTAT Ha Willi Stoph és Willy Brandt első találkozójának nyugat­németországi visszhangját — kép­letesen szólva — egyetlen nagy matematikai művelettel közös ne­vezőre akarnák hozni, akkor az eredmény tulajdonképpen rop­pant egyszerű volna. Megtörtén­hetett ez a találkozó, mert hiszen a két német állam képviselőinek tárgyalásai nem a kör négyszöge­sítését jelentik, hanem csupán azt, hogy a délibábokat kergető revansizmus 20 éves balsikerei után, az NSZK-ban végre az az igény jelez.rrélik, hogy józanul szembenézzenek a tényekkel (ha nem is vonják még le az ennek megfelelő következtetéseket. A kezdődő párbeszéd reakciós ellen­feleinek, bármiféle békés rende­zés esküdt ellenségeinek érvelésé­ben éppen az a leggyengébb, leg­­átlátszóbb mozzanat, hogy ezt képtelenek megcáfolni. És meg­fordítva: az NDK pozíciójának, érveinek éppen az a legnagyobb ereje, hogy politikusai bízvást ál­líthatják, immár történelmi té­nyekkel bizonyíthatják, hogy ha csupán rajtuk múlott volna, ak­kor erre a találkozóra már húsz évvel ezelőtt, még Wilhelm Pieck és Konrad Adenauer között sor kerülhetett volna. Csakis az NSZK-nak kellett húsz év ahhoz, hogy végre teret veszítsen annak a politikai irányzatnak ereje és befolyása, amely eddig uralkodott és amely nemcsak tárgyalni nem volt hajlandó, de azon dolgozott minden erejével, hogy a két Né­metország között áthidalhatatlan­­ná tegye a szakadékot. Brandt pénteken Erfurtból visz­­szaérkezve, odaállt a bonni parla­ment elé és a tárgyalások alapos elemzésének szükségességére hi­vatkozva röviden azt mondotta, hogy hasznos volt ez a tárgyalás és folytatni kell annak tudatában, hogy távol vannak még bár­miféle megállapodás körvonalai. A kancellári beszéd további kité­telei, egyebek között annak meg­ismétlése, hogy továbbra sem haj­landók „külföldnek tekinteni” (azaz a nemzetközi jog szerint el­ismerni) a másik német államot, bizonyították legjobban, hogy az NSZK által még megteendő út valóban hosszú. A szónok azon­ban éppen Erfurtból jött és ez a tény, valamint a május 21-re ki­tűzött második kormányfői talál­kozó bizonyos hitelt kölcsönzött szavainak. Látni kellett viszont az ágáló ellenzéket, a — Brandtól még az udvariassági tapsot is megtagadó — javíthatatlanul örök tegnapia­kat, Kiesingert és Erhardot, Strausst és Bartelt, hogy az em­ber megértse, mekkora út áll még a szövetségi köztársaság előtt, hogy e kontinens békéjének ne potenciális veszélyeztetője, hanem az európai biztonsági rendszer al­kotó eleme legyen. A történelem nem fogja megtakarítani Nyugat- Németországnak ezt az utat. Ép­pen olyan kevéssé, mint ahogy személyesen Brandt sem térhetett ki az elől, hogy mindkét német állam himnuszát életében először Buchenwaldban, a fasizmus áldo­zatainak emlékműve előtt hall­gassa végig, kalapját levéve a német imperializmus áldozatai­nak emlékműve előtt, amelynek homlokzatán egyetlen évszám olvasható: 1945. A történelem újrakezdésének dátuma Európá­ban. Bonn, március 20. Hajdú János Bahr visszautazott Moszkvába Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára pénteken re­pülőgépen visszautazott Moszk­vába, hogy folytassa megbeszélé­seit Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterrel az erőszak alkal­mazásától való tartózkodás és az ezzel kapcsolatos esetleges szer­ződés megkötéséről. Egy bonni kormányszóvivő Bahr utazásával kapcsolatban kijelentette: Remélik, hogy a mostani megbeszélés után új sza­kasz kezdődhet a két ország kö­zötti tárgyalásokban. (MTI)

Next