Népszabadság, 1971. július (29. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-17 / 167. szám

2 A Nixon utazás bejelentésének fogadtatása WASHINGTON (Washingtoni tudósítónktól.) Washingtoni­­politikai körök­ben érdeklődéssel és meglepetés­sel fogadták a bejelentést: a rö­viddel korábban beharangozott elnöki televíziós beszéd témáját utolsó pillanatig titokban tartot­ták, s az Egyesült Államokkal szövetséges Tajvan nagykövetét csak 28 perccel előbb tájékoztat­ták. Kissinger titkos küldetésével és Nixon pekingi meghívásával kap­csolatban elsősorban arra mutat­nak rá, hogy a bejelentésre olyan időpontban kerül sor, amikor a Nixon-kormányzat külpolitikája erősödő kritikai pergőtűzbe ke­rült, mert a Fehér Ház csupán időhúzó taktikával „válaszol” a DRFK hétpontos javaslatára. — Az amerikai nép joggal várta — mondotta erről Avarell Harri­­man, az ismert politikus és dip­lomata­ —, hogy Nixon­­ felhasz­nálja Kissinger útját az érdemi tárgyalások megkezdésére, a hét­pontos javaslat figyelembevételé­vel. Valójában azonban — tette hozzá— nem ez történt, s az el­nök a pekingi út bejelentésével épp az ez ügyben ránehezedő nyomást akarja csökkenteni. A CBS tv-hálózat kommentá­tora azt is megjegyzi, hogy ké­zenfekvő a feltételezés: „az ame­rikai politika fel kívánja hasz­nálni a kínai—amerikai közele­dést arra, „hogy Hanoira gyako­roljon nyomást.” Politikai megfigyelők hangsú­lyozzák, az amerikai—kínai kap­csolatok fejlődése a vártnál gyor­sabb volt. Ahhoz, hogy Kissinger július 9. és 11. közötti útjára sor kerülhessen (az út álcázására egyébként, mint ismeretes, köz­leményt publikáltak arról, hogy az elnöki tanácsadó Pakisztánban „megbetegedett” és „pihen”), hosszas diplomáciai előkészítő munkára, Washington és Peking közötti előzetes bizalmas megbe­szélésekre volt szükség. A modern amerikai diplomá­cia történetében példátlan, hogy az elnök olyan országba látogas­son, amellyel az Egyesült Álla­mok nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Ennek rendhagyó voltát csak fokozza a Kínai Nép­­köztársaság szomszédságában folytatódó indokínai háború. Washingtoni vélemények sze­rint az, hogy az útra ilyen kö­rülmények közt kerül sor, nem­csak az Indokínára vonatkozó amerikai célokkal függ össze, hanem az amerikai külpolitika új „háromszög-szemléletével” is: azzal a kísérlettel, hogy a Pe­king irányába tett közeledő lé­pésekkel próbáljanak „nyomást gyakorolni” a Szovjetunióra, amely külpolitikájával, katonai és gazdasági erejével az amerikai globális politika érvényesítésé­nek legfontosabb akadálya. A Fehér Ház egy tisztségvise­lője elmondotta, hogy az ameri­kai elnök látogatásának időpont­ját még nem állapították meg, de valószínű, hogy Nixon még jóval 1972 májusa előtt ellátogat Kínába, amint a megfelelő tech­nikai előkészületek befejeződtek. Az illető tisztségviselő hozzáfűz­te: nem valószínű, hogy a diplo­máciai kapcsolatokat még Nixon pekingi útja előtt felvennék. Vajda Péter PEKING A kínai főváros diplomáciai köreiben — jelenti az MTI pe­kingi tudósítója, Baracs Dénes — is meglepetést keltett az Új-Kí­­na hírügynökség és a pekingi rá­dió által­­ismertetett közlemény Nixon látogatásáról. Diplomáciai megfigyelők megjegyzik: Kissin­ger az első felelős amerikai ál­lamférfi, aki a Kínai Népköztár­saság kikiáltása óta Pekingbe lá­togatott. Az amerikai elnök láto­gatása végleg pontot tehet arra az időszakra — mutatnak rá a pekingi megfigyelők —, amely­nek során az Egyesült Államok megpróbálta figyelmen kívül hagyni Kína létezését, gazdasági és politikai blokád alatt tartotta. Nixon meghívása azonban nyil­vánvalóan radikális külpolitikai fordulatot jelent. Diplomáciai megfigyelők érdeklődéssel vár­ják, hogyan fogja a meglepetés­­szerű változást a kínai propagan­da megmagyarázni a hazai köz­véleménynek, s az amerikai im­perializmus ellen­­k­­zdő ázsiai népeknek. Kissinger látogatását — mutat­nak rá Pekingben — feltehetően jó előre előkészítették, hiszen egyébként szinte lehetetlen lett volna az elnök tanácsadójának útját szoros figyelemmel kísérő világsajtó éberségét kijátszani. Bizonyosnak látszik­ ,hogy a két főváros között Kissinger távozása után is nyitva maradtak a diplo­máciai csatornák, hiszen a köz­­leem­ényt azután tették közzé, hogy Pekinget értesítették: az amerikai elnök a Kissingerrel folytatott megbeszélés alapján elfogadja a meghívást.­­*■ A szovjet fővárosban a­ TASZSZ, a rádió és televízió, va­lamint az Izvesztyija péntek esti kiadása ismerteti a közleményt pekingi, illetve washingtoni je­lentésében. A szovjet kommentátorok — hangsúlyozza ugyanakkor az MTI moszkvai tudósítója — már korábban behatóan elemezték a kínai—amerikai „mosolypolitika” alakulását, amely most Nixon kitűzött pekingi látogatásával új szakaszához érkezett. A szovjet fővárosban sohasem hunytak szemet afölött, hogy a Washing­ton és Peking közeledését tagla­ló amerikai burzsoá sajtó kár­örömmel írt és ír arról a szakí­tásról, amelyet a jelenlegi kínai vezetők politikailag és ideológiai­lag a szocialista közösség orszá­gainak viszonylatában véghez vittek. A washingtoni kormány fokozza nyomását a haladó szervezetekre Szélesítik a „felforgató tevékenységet vizsgáló bizottság" hatáskörét (Washingtoni tudósítónktól.) Nixon elnök rendeletet adott ki, amellyel jelentősen kiszélesíti a törvényhozás „felforgató tevé­kenységet vizsgáló bizottságának” jogkörét. Ez a testület a maccar­­thista idők hírhedt Amerika-elle­­nes tevékenységet vizsgáló bizott­ságának, ahhoz hasonló összeté­telű utóda, s az elmúlt években csupán névleges tevékenységet folytatott. A kormányzati intézkedések ér­telmében a vizsgáló bizottságnak a jövőben joga lesz vizsgálatot folytatni olyan „radikális szerve­zetek” ügyében, mint a Fekete Párducok, vagy az Országos Bé­kekoalíció. Az amerikai polgár­jogi unió és más haladó szerveze­tek tiltakozó nyilatkozatai az el­nöki rendeletet törvénytelennek és jogellenesnek nevezik, hangsú­lyozzák, hogy az veszélyezteti a polgári jogokat, s az ellenzék megfélemlítésére irányul. ­NÉPSZABADSÁG 1971. július 17. szombat Szovjet vezető szervek köszönetnyilvánítása Moszkvában pénteken, közle­ményt adtak ki, amelyben a Szov­jetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa őszinte köszönetét fe­jezi ki mindazoknak a szovjet párt-, tanácsi és társadalmi szer­vezeteknek, vállalati kollektívák­nak, kolhozoknak, intézmények­nek és magánembereknek, vala­mint a testvéri marxistá il leni­nista pártok központi bizottságai­nak, a szocialista és más orszá­gok kormányainak, állami és ka­tonai személyiségeinek, a diplo­máciai képviseleteknek, társadal­mi szervezeteknek és magánsze­mélyeknek, akik részvétüket nyil­vánították Georgij Dobrovolsz­­kij, Virtgyiszlav Volkov és Viktor Pacajev szovjet űrhajósoknak a Szojuz—11 visszatérésekor bekö­vetkezett hősi halála alkalmából. (TASZSZ) Újabb négyhatalmi tanácskozás Nyugat-Berlinről A négy nagyhatalom nagyköve­tei pénteken Nyugat-Berlinben az egykori szövetséges ellenőrző ta­nács épületében folytatták meg­beszéléseiket. Az ülésen részt vett: Pjotr Abraszimov, a Szov­jetunió berlini nagykövete, Ken­­neth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövete, Jean Sauva­­gnargues, Franciaország bonni nagykövete és Rogers Jackling, Anglia bonni nagykövete. A ta­nácskozáson Abraszimov elnökölt. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány tárban Meteor típusú mesterséges hol­dat bocsátottak fel a Szovjetunió­ban. A mesterséges hold műsze­rei felvételeket készítenek a fel­hőkről, adatokat gyűjtenek a Föld és az atmoszféra által visz­­szavert hőenergia nagyságáról. A mesterséges hold valamennyi be­rendezése normálisan működik. A Biztonsági Tanács négyna­pos vita után csütörtökön egy­hangúlag úgy döntött, hogy bi­zottságot küld a Portugália elle­­­­ni szenegáli panasz kivizsgálásá­ra. A BT elítélte a szenegáli te­rületek ellen 1963 óta elkövetett portugál agressziókat. (MTI) Az olasz külügyminisztérium épületében péntek délelőtt meg­beszélések kezdődtek Rudolf­­ Kirchschlager osztrák és Aldo Moro olasz külügyminiszter kö­zött. (AFP) A világűr békés felhasználásá­val foglalkozó ENSZ-bizottság tudományos és műszaki albizott­ságának 8. ülésszaka pénteken ért véget New Yorkban. Az ülés­szakon elhatározták, hogy munka­­csoportot alakítanak a föld nyers­anyagforrásainak mesterséges holdak segítségével való felkuta­tására. (MTI) A balti-tengeri országok, Nor­végia és Izland nemzetközi béke­­konferenciája Rostockban befejez­te munkáját. A konferencia síkra­­szállt a Balti-tenger meden­céjében elterülő országok mun­kásosztályának és szakszerveze­teinek egységéért. (TASZSZ) Macovescu román külügymi­niszter-helyettes befejezte három­napos izraeli látogatását és csü­törtök este Tel Avivból visszaér­kezett Bukarestbe. (Agerpress) A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának 5. plénu­mán a részvevők megvizsgálták a közelmúltban tartott parlamen­ti választások eredményeit és az Okinawa visszaadásáról nemrég aláírt amerikai—japán szerző­dést. (TASZSZ) Lord Carrington brit hadügy­miniszter hétfőn Máltára utazik, hogy a két kormány között tá­madt nézeteltérés után tárgyaljon a Mintoff-kormánnyal. (Reuter) BALOLDALI KORMÁNY IZLANDON Európa földrajzi perifériájáról máról holnapra a politikai figyelem középpontjába került Iz­­land, ahol a napokban a baloldali pártok koalíciója alakított kor­mányt. Izland a NATO tagja, Keflavikban hatalmas amerikai katonai támaszpont van, az új kormányt pedig nemcsak hogy a baloldali pártok hozták létre, de a kommunisták is benne vannak. Mindez együttesen érthető ideges­séget váltott ki a NATO-központ­­ban és a Pentagonban. Izlandot tizenkét év óta kon­zervatív függetlenségi és a szo­ciáldemokrata párt koalíciója kor­mányozta. Az idén júniusban ren­dezett választásokon azonban a két párt négy mandátumot elvesz­tett, s Európa legrégibb parla­mentjében (930-ban alapították), a hatvan tagú althingban három baloldali párt, az Izlandi Haladó Párt, a Népi Szövetség Pártja és a Baloldali Liberális Párt össze­sen 32 képviselői hellyel többség­be került. Egyhónapi tárgyalások után a három baloldali párt egyeztetni tudta nézeteit a meg­alakítandó kormány programjá­nak fő pontjaiban, s a haladó pár­ti Olafur Johannesson miniszter­elnöksége alatt létrehozta Izland első baloldali kormányát. Fanyalgó nyugati burzsoá kom­mentárok a baloldal győzelmét annak a technikai változásnak tu­lajdonítják, hogy a szavazásra jo­gosultak alsó korhatárát az eddigi 21 év helyett 20 évben szabták meg. Valójában az történt, hogy az izlandi választók mérlegre tet­ték a szavazataikért versengő pártok programjait és a jobbol­dalé könnyűnek találtatott. Három kérdésben éleződött ki a választási küzdelem: 1. Izland felségvizeinek határában. A bal­oldal az eddigi 12­ mérföld helyett 50 mérföldben kívánta ezt megál­lapítani. Az ország gazdaságában döntő fontosságú a halászat és a halfeldolgozás, amelyből a nem­zeti jövedelem 25 százaléka szár­mazik. A konzervatív jobboldal ellenezte a tengeri határ kiter­jesztését. 2. A baloldal szorgal­mazta, hogy Izland iparát saját erőből fejlesszék, míg a jobboldal amerikai kölcsönökkel számolt. 3. A haladó pártok — bár nem egy­forma módon — helytelenítik Iz­­land szerepét a NATO-ban, a jobboldal viszont növelni szerette volna az ország elkötelezettségét a NATO iránt. Izland közvélemé­nyében népszerű az európai biz­tonsági konferencia gondolata, egy új európai biztonsági rend­szer megteremtése, s ez sokakat a NATO-elkötelezettség felszámo­lására serkent. A baloldali koalíciós kormány gyors intézkedésekkel próbálja teljesíteni a választási ígéreteit. A kormányprogramban máris sze­repel a tengeri halászati határ kiterjesztése. A NATO-val kap­csolatban kompromisszumos meg­oldás született: nem mondják fel az ország tagságát, de négy évi határidővel a keflaviki támasz­pont kiürítésére kötelezik az Egyesült Államokat. A baloldali koalíción belül a kommunista irányzatú Népi Szövetség Pártja a NATO-val való teljes szakítást követeli. Az izlandi változások feltétle­nül kedvező hatást gyakorolnak az ország belső viszonyaira és a nemzetközi­ helyzetre is. Várható, hogy a baloldali koalíció kormá­nya határozottan kiáll az európai biztonsági konferencia mielőbbi megrendezése mellett, és intenzív kapcsolatokat épít ki a szocialis­ta országokkal. C. Tóth Béla Mahmud Riad: Barátainkkal találkoztunk a szocialista országokban Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminiszter pénteken befejezte négynapos hivatalos jugoszláviai látogatását és elutazott Belgrád­­ból. Riad tárgyalásokat folytatott Tito elnökkel és Mirk­o Tepavac külügyminiszterrel. Az egyiptomi politikus elutazása előtt tartott sajtóértekezletén nagy megelége­déssel szólt a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Magyarorszá­gon és Jugoszláviában tett látoga­tásáról. Riad hangsúlyozta: — Barátainkkal találkoztunk a szocialista országokban, amelyek minden segítséget megadnak, amelyek mindenkor a mi olda­lunkon álltak és elítélik az izraeli agressziót. Kiemelte az egyiptomi —szovjet barátsági szerződés fon­tosságát, hangoztatva, hogy az tartós jellegű okmány, amelynek szerinte kétségkívül nagy hatása lesz az egész közel-keleti térség­re. Riad visszautasított minden olyan találgatást, mintha az egyiptomi—szovjet szerződés kor­látozná az EAK el nem kötele­zettségi politikáját. Riad továbbá leszögezte: az EAK békét ajánlott Izraelnek kü­lönböző módokon és különböző időpontokban, Izrael azonban mindezeket a javaslatokat vissza­utasította, az Egyesült Államok pedig — különféle nyilatkozatai ellenére — Izraelt támogatja. Riad megismételte, Kairó kész újból megerősíteni az 1949-es egyiptomi —izraeli megállapodást, amelyet annak idején még három arab or­szág aláírt , de ez azt jelenti, hogy Izraelnek vissza kell vonul­nia a megszállt arab területekről. Riad síkraszállt továbbá az arab országok közötti jó viszonyért. Szükségesnek mondotta, hogy a jordániai kormány szüntesse meg ellentéteit a palesztinaiakkal. Ki­jelentette: Marokkóval igen jók a kapcsolataik, s emlékeztetett Sza­dat elnök II. Hasszánhoz intézett személyes üzenetére. — Remél­jük, hogy Marokkóban helyreáll a stabilitás — mondotta végezetül Riad. (MTI) Meg kell szerezni valamennyi dolgozó támogatását Csehszlovákia fejlesztéséhez Gustáv Husák beszéde Liberecen A CSKP XIV. kongresszusával megkezdődött új szakasz fő fel­adataival foglalkozott libereci beszédében Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkár­a, aki a cseh­szlovák párt- és állami vezetők utóbbi időben rendszeressé vált országjáró körútjainak kereté­ben kétnapos látogatást tett az észak-csehországi megyében. A libereci textilüzemben tar­tott nagygyűlésen Husák hang­súlyozta, hogy a kongresszus ál­tal jelzett új szakaszban már megvannak a valóban alkotó­munka feltételei. — Ezért — mondotta — úgy kell dolgoznunk, hogy a csehszlovák népgazdaság fejlesztéséhez megszerezzük vala­mennyi becsületes ember támo­gatását, hozzájárulását. Kifejtet­te, hogy a pártkongresszus követ­keztetései nagy visszhangot kel­tettek az állampolgárok széles tömegei között, mintegy bizo­nyítva szocialista meggyőződésü­ket. — Néhol még mindig értet­lenségbe, közömbösségbe ütkö­zünk — mondotta —, ami még parancsolóbbá teszi, hogy leküzd­­jük a múlt hibáit, s kritikusan vegyük szemügyre a legkülönfé­lébb fogyatékosságokat a gazda­sági élet, valamint az emberek körében végzett munka területén. Nyugaton élő csehszlovák emig­ránsok — emlékeztetett Husák — propagandaadók hullámhosszán arról beszélnek, hogy Csehszlová­kiában elégedetlenség uralkodik, változatlanok a gazdasági nehéz­ségek. Hazánk lakossága azonban látja, saját tapasztalatai alapján méri le a végbement fejlődést — mondta végezetül a CSKP KB főtitkára. (MTI)

Next