Népszabadság, 1978. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1978. március 15., szerda Országgyűlési képviselőcsoportok tanácskozásai Lázár György a Borsod megyeiek ülésén Az országgyűlési képviselők Bor­sod megyei csoportja kedden Mis­kolcon ülést tartott, amelyen részt vett Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Miskolc város ország­­gyűlési képviselője is. A tanácsko­záson megemlékeztek az elhunyt Nemeslaki Tivadar kohó- és gép­ipari miniszterről, aki az ózdi dol­gozókat képviselte az országgyű­lésen. A csoportülésen a képviselők megvitatták Borsod megye keres­kedelmi ellátásának helyzetét; megelégedéssel vették tudomásul, hogy erőteljesen érvényesül a fo­gyasztói érdekvédelem, s hogy Borsod megyében jelenleg nincs probléma a kereskedelem munka­erő-ellátásában. A kereskedelem, az áruellátás kérdései szerepeltek az országgyű­lési képviselők Békés, Somogy, Vas és Veszprém megyei csoport­ülésén is; a képviselők több he­lyütt megtárgyalták a belkereske­delmi törvényjavaslat tervezetét Közlemény a szovjet-marokkói tárgyalásokról Moszkvában közleményt hoztak nyilvánosságra Ahmed Oszmán marokkói kormányfő ottani tár­gyalásairól. Eszerint a Szovjetunió és Marokkó síkraszáll az enyhü­lésnek a világ valamennyi térsé­gére történő kiterjesztéséért. A felek a közel-keleti helyzet­tel foglalkozva határozottan elíté­lik Izrael terjeszkedő, agressziós politikáját és leszögezték, hogy a rendezés alapja az Izrael által 1987-ben megszállt valamennyi arab terület teljes kiürítése és a Palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogainak elismerése, be­leértve a szuverén állam létreho­zásának jogát is. A tárgyalófelek hangsúlyozták, hogy a közel-ke­leti probléma igazságos rendezése elősegítené az enyhülés kiterjesz­tését a Földközi-tenger medencé­jére. A közlemény megállapítja, hogy a szovjet—marokkói kapcsolatok az elmúlt két évtizedben szaka­datlanul fejlődtek. A felek ki­emelték a gazdasági és kereske­delmi együttműködés fejlesztésé­nek fontosságát és leszögezték, hogy kedvezőek a feltételek a két ország gazdasági kapcsolatainak további bővítésére. A marokkói fél nagyra értékel­te a Szovjetunió hozzájárulását a marokkói fejlesztési tervek meg­valósításához. A szovjet fél rá­mutatott, hogy szándékában áll tovább folytatni ezt a politikát. Ahmed Oszmán marokkói hiva­talos látogatásra hívta meg Alek­­szej Koszigint, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontjáról később döntenek. (TASZSZ) A japán szocialisták kongresszusa a militarizálás ellen Kedden megkezdődött a Japán Szocialista Párt 42. kongresszusa, amely megvitatja az ország legna­gyobb ellenzéki pártjának 1978-as akcióprogramját. Aszukata pártel­nök beszédében emlékeztetett rá, hogy az akcióprogram mindenek­előtt a dolgozó tömegek érdekeit szolgálja a nagy monopóliumokat képviselő liberális demokraták po­litikájával szemben. A jelenlegi kormány — mint mondotta — képtelennek bizonyult a gazdasá­gi problémák megoldására. Az el­húzódó depresszió következtében a munkanélküliek száma több mint egy éve meghaladja az egy­milliót, s mind több kis- és közép­üzem jut csődbe. Fennáll a veszély, hogy a kon­zervatívok politikája mind reak­­ciósabb fordulatot vesz: máris nö­velik a hadikiadásokat, és alkot­mánysértő terveket kovácsolnak a japán hadsereg fejlesztésére. Ezért a programban harcot hirdetnek a szigetország militarizálása ellen, valamint az amerikai—japán, úgy­nevezett biztonsági szerződés fel­mondásáért, a tokiói kormány és a dél-koreai rendszer együttmű­ködésének megszüntetéséért, Ja­pán békés fejlődéséért és a lesze­relésért. Szorgalmazza továbbá a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasággal való baráti kapcsola­tok megteremtését. Aszukata ugyanakkor a kongresszuson kö­zölte, hogy pártküldöttség élén a jövő héten a Kínai Népköztársa­ságba utazik a függőben levő ja­pán—kínai béke- és­­barátsági szerződés megkötésének előmoz­dítása céljából. (MTI) Jóváhagyták Laosz első középtávú gazdaságfejlesztési tervét HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vientiane-ban közzétették Laosz 1978-as tervének, illetve 1978— 1980-as hároméves tervének fő célkitűzéseit. A legfelsőbb népi ta­­­nács és a kormány március első hetében együttes ülésen fogadta el az ország politikai-gazdasági fej­lődésének rövid távú programját. Az idei és a hároméves terv kö­zös jellemzője: az ország vala­mennyi osztályát, rétegét, nemze­tiségi és vallási csoportját mozgó­sítja a gazdasági helyzet stabili­zálására, az élelmiszer-probléma megoldására, a belső és külső biz­tonság megerősítésére. Az idei terv legfontosabb meny­­nyiségi célja: egymillió tonna élel­miszer előállítása­­ mintegy 150 ezer tonnával több az előző évek átlagánál. Ehhez legalább kétsze­ri, eredményes aratásra van szük­ség. A legfelsőbb népi tanács és a kormány megvitatta az 1978— 1980-as hároméves terv alapvető politikai és gazdasági feladatait. A szocialista fejlődés útjára lé­pett Laosznak ez az első közép­távú terve. Az 1980-ig terjedő idő­szakra három alapvető célt hatá­roztak meg: — A nemzeti egység erősítését, a nemzetközi, mindenekelőtt a szocialista országokkal való szoli­daritás és együttműködés szilárdí­tását. Az irányító testületek és a tömegszervezetek fejlesztését, a forradalom kádereinek képzését, a gazdaság- és társadalomirányí­tás szabályozóinak megalkotását.­­ Az ország védelmének és biz­tonságának­ megszilárdítását, a politikai biztonság és a közrend fenntartását. — Uralkodóvá kell tenni a szo­cialista termelési viszonyokat a nemzetgazdaságban, meg kell erő­síteni a termelőerőket, új anyagi­műszaki bázist kell teremteni, sta­bilizálni kell az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét, a lakosság életfeltételeit, hogy kedvező kö­rülményeket teremthessenek az 1981 utáni gyors fejlődéshez. Az alapvető teendők meghatá­rozásán túl a vientiane-i tanács­kozás kidolgozta az átalakulás konkrét társadalmi-gazdasági is­mérveit, feladatait is. A gazdasá­gi átalakulás folyamatában ki­emelten fontos a mező- és erdő­­gazdaság átszervezése, fejlesztése. Ennek során a parasztokat rá kell vezetni a kollektív gazdálkodás útjára. Az állami ipart és keres­kedelmet, a közlekedést és az épít­kezéseket gyorsan kell fejleszteni. Mindezek alapján az állam gazda­sági szerepének döntő tényezővé kell válnia Laosz életében. NÉPSZABADSÁG Másá­nk és BESZÉLGETÉS MÓD PÉTER NAGYKÖVETTEL Magyarország félezernyi nemzetközi szervezetnek tagja. A világ különféle nemzetközi szervezeteinek legalább háromnegyed részé­ben tevékenykedik. Részt vesz az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetében, az Unescóban is. Hazánk és az Unesco kapcsolatáról Mód Péter nagykövet, a magyar állandó képviselet vezetője nyilatkozott Rudnyánszky Istvánnak, lapunk párizsi tudósí­tójának. — Mi most a 10 téma az Unescó­ban és részt veszü­nk-e megvitatá­sában? — A legidőszerűbb témák közül legalább kettőt kell kiemelni. Nemzetközi nyilatkozatokat dol­gozunk ki a tömegtájékoztatásról és a faji problémákról. Mindkét nyilatkozat előkészítésében tevé­kenyen részt, veszünk. — Miért vitatéma a tömegtájékoz­tatás? — Az Unesco alapokmánya le­szögezi, hogy minden olyan akciót támogat, amely elősegíti a hala­dást az emberiség javára. A szo­cialista országok határozott lépé­seket javasolnak ebben az irány­ban a tömegtájékoztatás fejleszté­sére is, és az úgynevezett harma­dik világot, a fejlődő országokat ebben is természetes szövetsége­süknek tekintik. Általában egyet­értés van abban, hogy a tömegtá­jékoztatást a béke, az együttmű­ködés, a nemzetközi megértés szolgálatába kell állítani, és hogy nem szabad felhasználni a hábo­rús propaganda, a fajgyűlölet cél­jaira. De a nemzetközi reali­tások megmutatják, hogy a gya­korlatban ez nincs mindig így. A tömegtájékoztatás területén a gyarmatosítás még nem szűnt meg. A nagy nyugati hírügynök­ségek elárasztják információval a fejlődő országokat is, amelyeknek nincs vagy nincs eléggé fejlett sa­ját tömegtájékoztató gépezetük. Nincsenek vagy csak most kezde­nek létrejönni korszerű tájékoz­tatási eszközeik, hiányzik vagy csak kezdetleges állapotban van az újságíró-, a szakemberképzés. A volt gyarmattartó hatalmak a fejlődő országokat a tömegtájé­koztatás területén valójában most is éppúgy kezelik, mint a gyar­matosítás idején. A szocialista küldöttségek felvetik a felelősség kérdését, és rámutatnak, hogy ez a helyzet a kolonializmus követ­kezménye, maradványa, és hogy felszámolásában az Unescóra is nagy feladat vár. De akadnak olyan fejlődő országok, amelyek ún. újgyarmatosító kapcsolatban állnak a vezető tőkés hatalmak­kal és így tudomásul veszik azt is, hogy a tömegtájékoztatás to­vábbra is az ő kezükben van. A harc tehát bonyolult. Ha akár a szocialista, akár a fejlődő orszá­gok felvetik az imperialista célo­kat szolgáló hírverés kérdését, a válasz minden tiltakozásra min­dig az, hogy ez az úgynevezett saj­tószabadságból folyik; a háborús propaganda ellen például azért nem lehet fellépni, mert ez a saj­tószabadság „megsértése” lenne. Magyarország részt vett a vi­tában és hozzájárult annak a szö­vegtervezetnek a kidolgozásához, amely leszögezi: azok, akik a tö­megtájékoztatási politikát kiala­kítják, felelősek azért, hogy ez tisztességes legyen, az emberiség javát és haladását szolgálja. A nyilatkozat terve a legközelebbi közgyűlés elé kerül — Mi a helyzet a fajgyűlölet elle­ni harc területén? — Hasonló problémákkal talál­kozhatunk ezen a téren is. Van­nak deklarációk, sőt egyezmények is a fajgyűlölet, a faji előítéletek ellen, de az Unesco tevékenységi területén is gyakran megsértik ezeket. Sajnálatos tény, hogy elő­fordul a faji megkülönböztetés ott is, ahol elsősorban kellene küzde­ni ellene. Olyan nyilatkozatot ja­vasoltunk tehát, amely biztosítja a meglevő helyes deklarációk ha­tékonyságát, amely elvi és jogi területről gyakorlati térre is ki­terjeszti érvényét, ajánlja a kor­mányok konkrét tennivalóit is. Márciusban Párizsban nemzetkö­zi konferencia elé kerül a kérdés, ezen Magyarország is részt vesz mint az új dokumentumtervezet egyik kidolgozója. — Milyen más munkában vesz részt magyar delegáció? — Részt veszünk az európai ne­velésügyi miniszterek nyári belg­rádi értekezletének előkészítésé­ben. A tagállamok javaslatai alap­ján kidolgozandó szintézis, az alapdokumentum megszerkeszté­sére magyar szakértő, Vas Zoltán Péter, az MTA munkatársa ka­pott megbízást. Nemzetközi szá­mítógép-technikai konferencia lesz az ősz elején Spanyolországban, az Unesco titkárságán az előké­szítés egyik felelőse Kálmán Ró­bert magyar Unesco-tisztviselő. Nagyon fontos számunkra a dip­lomák kölcsönös elismerésének kérdése, ebben a régóta vajúdó problémában eddig csak regioná­lis megállapodások vannak. La­­tin-Amerikában és a földközi-ten­geri térségben, most kerül sor Európára. Egyezmény híján jelen­leg nem ismerik el sok diplomán­kat, érthető tehát, hogy különös érdekeltségünk alapján tevéke­nyen részt veszünk az év második felében tartandó diplomaértekez­­let munkájában is. — Az értekeztet­ előkészítő mun­kán kívül milyen feladatokkal fog­lalkozunk? — Minden lényeges kérdés meg­oldásában igyekszünk jelen lenni. Jelen is vagyunk. A magya­r de­legáció aránylag kicsi. De rend­kívül aktív. Fő erőnk: hazai tu­dományos és kulturális eredmé­nyeink. Kis létszámú küldöttsé­geinket dinamikus együtteseknek tekintik, és például nemrég hang­zott el az Unescóban az a kijelen­tés, hogy hazánk „kis ország, nagy szellemi exporttal”. E meghatáro­zás egyúttal a magyar Unesco Bi­zottság otthoni eredményes tevé­kenységét is jelzi. Általában be­kapcsolódunk az élen járó progra­mokba. Nálunk igen fejlett a ku­tatásügy; több száz kutatóintézet­ben és laboratóriumban, sok-sok egyetemi tanszéken folyik tudo­mányos kutatás. Többük elősegíti az Unesco programjait, viszonzá­sul pedig az Unesco is támogatást nyújt nekik. Részt vettünk a nem­zetközi tízéves hidrológiai terv­ben, a geológiai korrelációs prog­ramban, a bioszférakutatásban. A kultúrák kölcsönös megismerteté­sének elősegítését célzó ún. „kelet —nyugati főt­erv” magyar bizott­ságának elnöke Ligeti Lajos aka­démikus. Részt veszünk a könyv­tári csereközpont létrehozásában. A nők jogaival foglalkozó nem­zetközi értekezlet munkadoku­mentumának kidolgozásával ma­gyar szakértőt bíztak meg: Bo­­korné Szegő Hannát. A fiatal ze­neszerzők Unesco-szervezte nem­zetközi versenyeiben rendszeresen részt veszünk. A díjazottak közt van Szőllősy András, Mihály And­rás, Balassa Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt. Az Unesco reprezen­tatív irodalmi műveket kiadó so­rozatában eddig Ady, Janus Pan­nonius, József Attila, Karinthy Frigyes, Lengyel József, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Petőfi, Tersánszky művei jelentek meg franciául vagy angolul. Az euró­pai irodalom „arany könyvtára” most indul: tervbe vették Ady, József Attila, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Madách, Mó­ricz Zsigmond, Németh László, Petőfi és Radnóti Miklós művei­nek kiadását Az Unesco állan­dó figyelemmel kíséri, mi folyik nálunk azokon a területeken, amelyek jellegét érintik: így pél­dául kulturális folyóirata, a Cul­­tures következő száma Pozsgay Imre tollából ismertetést közöl a magyar közművelődési törvényről, íme, néhány példa a sok közül. — Az Unesco-munka nem egy­irányú, hanem kétirányú utca. És mit tesz nálunk a világszervezet? — Valóban kölcsönös együttmű­ködésről van szó, de nemcsak két­irányú, hanem inkább sokirányú, sokoldalú tevékenységről. Hazánk részt vesz a fejlődő országok köz­vetlen segítésében szakértők ki­küldésével is, felsőfokú tovább­képző tanfolyamok szervezésével is, Unesco-akciókban való részvé­tellel is. Az Unesco ugyanakkor nálunk elősegíti több kutatóinté­zetünk fejlesztését, részt vesz pél­dául a szegedi biokémiai, a veszp­rémi oktatástechnikai, a budapes­ti vezetőképző, a számítástechni­kai oktatási központok és intéze­tek korszerűsítésében. — Egyensúlyban van-e a közre­működésünk és a nekünk nyújtott támogatás? Hasznos-e számunkra az Unesco-együttműködés? — Ez a régebben felmerült kér­dés már egyértelműen eldőlt. Hasznos és fontos, minden szem­pontból gyümölcsöző ez az együtt­működés. Nemcsak a közvetlen nevelési, tudományos és kulturá­lis kérdésekben, de politikai té­ren is. Felmutatjuk eredményein­ket, vívmányainkat. Megismerjük másokéit Bekapcsolódunk a nem­zetközi tudományos vérkeringés­be. A tudomány, a technika fej­lődése ma már olyan gyors, hogy enélkül nem lehet lépést tartani. Sok tudósunk, kutatónk a legkü­lönbözőbb területeken Unesco­­ösztöndíjakkal tanulmányozhatja a legújabb módszereket és ered­ményeket. Természetesen nekünk is van mit megmutatni a világ­nak. Ha mindazt mérlegre tesz­­szük, amit adunk és amit kapunk, akkor azt mondhatjuk: lényegé­ben egyensúly jött létre. Részvé­telünk hasznos, eredményes, fon­tos. Befejeződtek a magyar-svéd gazdasági tárgyalások Március 11. és 14. között ha­zánkban tartózkodott Staffan Bu­­renstam-Linder svéd kereskedel­mi miniszter. Vendéglátójával, Bí­ró József külkereskedelmi minisz­terrel áttekintették Magyarország és Svédország gazdasági kapcso­latainak alakulását, a kétoldalú kereskedelem időszerű kérdéseit. Megállapították, hogy kedvező le­hetőségek mutatkoznak a mindkét irányú forgalom dinamikus fej­lesztésére. Egyetértettek abban, hogy a kereskedelem feltételeinek javítása céljából a két ország szakértői kezdjenek tárgyalásokat új, a jelenleginél korszerűbb hosz­­szú lejáratú kereskedelmi megál­lapodás előkészítéséről. A svéd miniszter találkozott He­­tényi István tervhivatali államtit­kárral, és véleménycserét folytat­tak a két ország tervezési, illetve gazdaságirányítási kérdéseiről. Lá­togatást tett a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, ahol Gácsi Mik­lós államtitkárral értékelték a két ország közötti ipari együttműkö­dési kapcsolatok helyzetét. Burenstam-Linder a Magyar Ke­reskedelmi Kamarában kerekasz­­tal-megbeszélésen vett részt, ame­lyen a magyar—svéd gazdasági kapcsolatokban leginkább érde­kelt magyar vállalatok vezetői előtt ismertette a svéd gazdaság jelenlegi problémáit, és válaszolt a két ország közötti kereskedelem további bővítésével kapcsolatos kérdésekre. A svéd miniszter kedd délután elutazott hazánkból. Búcsúztatá­sánál jelen volt Bíró József, vala­mint Torsten Hylander, Svédor­szág budapesti nagykövete. (MTI) Magyar—osztrák légügyi megállapodás Urbán Lajos közlekedés- és postaügyi államtitkár és dr. Karl Halbmayer közlekedési államtit­kár vezetésével kedden Budapes­ten magyar—osztrák légügyi tár­gyalásokon tekintették át a két ország légi közlekedési együttmű­ködési helyzetét, továbbfejleszté­sének távlati lehetőségeit, külö­nös tekintettel a két szomszédos ország erősödő gazdasági, kultu­rális és idegenforgalmi kapcsola­taira. A tárgyalások eredményeként az érvényben levő magyar—oszt­rák légügyi egyezmény rendelke­zéseivel összhangban megállapod­tak 1979-ig a két fővárost érintő és azokon túlmenő magyar és osztrák légi járatok, valamint az utas- és áruforgalom összehango­lásában.

Next