Népszabadság, 1980. december (38. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
i KÉKESI KATALIN RIPORTSOROZATA található is térkép Ozora és Kiskunhalas, Zengővárkony és Tárd, Makó és Orosháza — és még hosszan sorolhatnánk a községek, mezővárosok nevét, melyeket a múlt falukutatói, az agrárproletár és a kisparaszti sorsról írott, szociográfiák tettek különösen ismertté. A legutóbbi évtizedben csak egy község neve kapott hasonló nyilvánosságot: Penészleké. Nagy vihart kavaró riport jelent meg róla 1969-ben, szenvedélyes vita zajlott körülötte, amelyből még dráma is született Hogy a téma foglalkoztatta a közvéleményt, azon nem volt mit csodálkozni. Tíz évvel voltunk akkor a mezőgazdaság átfogó kollektivizálása után, amelynek kibontakozó eredményeiben — ha eltérő módon is — megvalósultak a falukutatók elképzelései is. Annál meglepőbb volt egy községről hallani, amelyben nem alakult termelőszövetkezet, amely nemcsak földrajzilag fekszik távol a főútvonalaktól, hanem az általános fejlődés útjától is messze esett. Azonban már az indítás félrevitte a vitát: a riport szerzője úgy vágott neki a témának, mintha falukutató elődeihez hasonló helyzetben volna, vagyis olyan országban, amelyben elleplezik a parasztélet örökölt terheit, letagadják a kisparaszti lét nyomorúságát, ahol fel kell rázni a közvéleményt a paraszti múlt dolgában. Ezért a hangsúlyt annak bizonyítására helyezte, hogy milyen elmaradottságban, milyen szegénységben élnek az emberek Penészleken,, hogy sok gyerek tetves, a felnőttek durapálinkával mérgezik magukat stb. Az okokra nem sok szót vesztegetett. Amiből két sajnálatos reakció is következett: a falu lakossága megsértődött, nem a konzerválódott múlt ábrázolásaként, hanem a maga szennyesének kiteregetéseként fogadta a beszámolót Ennél jóval érthetetlenebb volt néhány akkori megyei vezető reagálása, akik annak a kimondását, hogy az általános emelkedés közepette is elmaradhat egy-egy község vagy terület, rendszerellenesnek nyilvánították, és ennek megfelelően ellentámadásba kezdtek, a tényeket is letagadták volna. Mondani sem kell: ebben nem jutottak messzire. A reagálások közül még egyet kell említeni: az országos közvéleményét, amely abban nyilatkozott meg, hogy az emberek mindenféle küldeményekkel igyekeztek segíteni a rászorultaknak, ami megható volt, de persze alapjában nem változtathatott a helyzeten. Tíz évvel később, 1979-ben dokumentumfilm készült Penészlekről, amely az idén több helyütt műsoron volt. Már a címe is sokat sejtető: „Vannak változások..három ponttal a végén, ami arra volt hivatva, hogy felkeltse a néző gyanakvását. A poshadás, a pangás állapotát sugallták a képek is. Nem is szólva a film műsorfüzetéről, amelynek szerzői nemcsak a helyzet hiteles dokumentációjaként fogadták el a film minden kockáját, hanem általános jelképként értelmezték Penészleket. Volt, aki egyenesen azonosította az országgal. Aki tüzetesebben vizsgálta a filmet, annak feltűnhetett a számvetés homályossága: a film nem azzal számolt el, hogy mi történt tényszerűen egy évtized alatt Peneszleken; mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy ugyanaz a szemlélet dönti el ma is a község sorsát, mint annak idején, hiszen az akkori megyei vezető, akinek régóta semmi köze az innen — régóta elkerült a megyéből, a funkciójából is — ma is védi korlátolt nézeteit; a falusiak ma is röstellik, hogy szóvá tették a szegénységet, stb. Emlékezetesen csak egy „változást” dokumentált a film: a régi mocskos kocsma helyett ma ragyogó italbolttal rendelkezik a község Ami úgyszintén csak gúnyként értelmezhető. Ennek mintegy ellenpontjaként, a magányosan tengődő idős parasztemberek képeit mutatták be, amelyek Peneszleken ugyanolyan megindítóak, mint másutt. Pedig Peneszleken is nagyot fordult az idő, ha nem is a mezőgazdaság, de az ország szocialista fejlődése itt is megváltoztatta az életet. „A térképen nem található” — így szólt az említett áram a címe. Ma már ez sem áll. De további kommentárok helyett átadjuk a szót megyei tudósítónknak, aki a Penészleken szerzett benyomásairól riportsorozatban számol be. Nincs félszáz kilométernyi az út Debrecentől idáig. Rejtett kanyarok bukkannak elő szüntelen a nyárfák nyurga törzsével szegve, mindenütt zsombékokban kapaszkodó, ágaskodó nádasfoltok, s a falvak mind szegényebb arca. Az út megbokrosodik a kocsi alatt, amint Szabolcs-Szatmár megye zöld táblával jelzett határát átlépem. Penészlek szinte szemhunyásnyira van innen, a román határtól pedig vagy négy kilométernyire. A falun első pillantásra nem látni az egymást követő nemzedékek nyomorúságát. Pedig csak nemrég halt meg az a gazda, aki esténként vesszőkosárban morzsolta a kukoricát, hogy ha netán elalszik, a boraié kosárban mihamar ébredjen. Penészlek, mint annyi más szabolcsi falu, évtizede ébredt, és fél évtizede láthatóan gyarapszik is. A múlt bélyegét azonban maradandóbban viseli, mint más község. S egészen levedlett, még nem volt képes. Gyanítom, ezért íratott le róla annak idején: a térképen nem található. Kartográfiai hiányosság, mert a község létezik. A statisztikai tények: Penészlek lakossága lassan fogy, 3365 hektárnyi területen 1751 ember él, 549-cel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. A két éve készült felmérés szerint 14 évnél fiatalabb 488 lakos, 310 a munkaképes korú férfiak és 410 a munkaképes korú nők száma. Az összes aktív keresők száma 572, közülük 430-an a mezőgazdaságban dolgoznak. 55 évnél idősebb nő, 60 évesnél idő s. Számok és tények sebb férfi 168 volt akkor a faluban. Tizenhat analfabétát tartanak számon, mind idősek, köztük egyetlen fiatal van, aki szellemifizikai fogyatékos. A lakások száma 552, ennek fele-fele az egy- és kétszobás 1976 és 1979 között 49 új ház épült, ötöt korszerűsítettek, 26-ot bővítettek. Kat éve 38 lakásban volt fürdőszoba, a 13 szolgálati lakásból 9-ben. Az 1978-as felmérés szerint villany 470 lakásban volt, víz 37-ben, palackos gázt 233 otthonban használtak, 328 család mosott géppel, 73 helyen van centrifuga, 149 hűtőszekrényt, 285 tvkészüléket, 298 rádiót, 117 darálógépet és tíz fejőgépet számláltak akkor össze. 25 család rendelkezik személygépkocsival. .. A falunak saját orvosi rendelője, önálló orvosa van, s ez sokat nyom a latba, amikor a községek ellátottságát rangsorolják. A falu egészségi állapotáról országszerte közszájon forgott: sok az elmebeteg, az alkoholista, a tetves és a rühes. (Ez utóbbi kettő az európai méretű járvány nyomán, nagyvárosaink lakótelepein is felbukkanva — ma már nem említődik.) Dr. Kiss Tibor 19 éve vezeti a pontos adatokat, ezek szerint szellemi fogyatékos a lakosság egy százaléka, 25 az alkoholisták száma, a tetőt és a rühet sok talpalás és veszekedés árán, de még a cigány családoknál is kiirtották. A tbc-sek legmagasabb száma — a tüdőgondozó-nyilvántartás szerint — 47 volt, valamennyien idősebb emberek. Az utóbbi húsz évben négy új tüdőbeteget találtak. A falunak nincs vasútállomása, Tüzép-telepe, rendőrsége, vezetékes vize. A községben 5,5 kilométernyi aszfaltozott út van, melyen a Volán két menetrendszerű busza jár, s viszik hozzák a dolgozó, hár a környékbeli vállalatok autóbuszai is. Három vegyesbolt, húsbolt, a kocsma, az eszpresszó és a felvásárlóhely látja el a lakosságot. 1979 végén készült el az új ABC, melynek havi forgalma 250 ezer forint, s ahol az üzletvezetőnő arra panaszkodik, hogy kevés mirelit árut kap, s hogy télen mindössze egyszer érkezett banán. A kocsma (cégtáblája szerint büfé) másfél éve épült, gondozott, takaros helyiség. Konyhájában 35— 40 adag ebédet főznek minden délben. Előfizetéssel 8,20-ért, a betérőnek 13 forintért, aznap karfiollevest és zöldbabfőzeléket adtak fasírttal, innen viszik a szociális gondozottak ebédjét is. A múlt évben kétmillió-hatszázezer forint volt az italforgalom, zömmel sör fogyott, pálinkából egyhárom litert mérnek ki naponta, ami hétvégeken 20—30 literre nő. Rengeteg üdítő ital fogy az utóbbi időben, s a kávéforgalom az előző évinek duplájára emelkedett. A jelenlegi büfé kétoldali szomszédságában korábban két „bögrecsárda” volt, ahol denaturált szeszből főzött pálinkát, ún. durát árultak, a bolti szesznél jóval olcsóbban. (A helybeliek által Marika cukrászdának és Ilona presszónak becézett illegális italmérések azóta megszűntek.) Ezekkel a tényekkel talán már berajzolhatók a térképre a mai Penészlek körvonalai. E körvonalakon belül pedig felsejlik egy főúttól, ipari üzemtől messzebb eső magyar falu megszokott képe. Ám a képből épp a legfontosabb mozaik hiányzik: Penészleknek nincs szocialista gazdasága. Ez Szabolcs-Szatmár egyetlen települése, ahol nem szerveződött szövetkezet, semmilyen formában. S ez az, ami kivételes sorsúvá avatja a hasonló múltú falvak közt. Következik: 2. A KAPUKON BELÜL Tehenek birkóznak az alvég kátyúival. 1980. december 14., vasárnap NÉPSZ\B DS\G Magunkról írom________ Múlt? Szegedtől néhány kilométernyire egy jómódú falu határában családi perpatvar fül- és szemtanúi vagyunk. A jól berendezett tanyán minden a helyén van. Két kényelmes lakás, az egyikben az öregek, a másikban a fiatalok élnek. Az öregek már csak otthon, a ház körül dolgoznak, a fiatalok a szakszövetkezet tagjai. Nincs itt hiány semmiben, tele a kamra, a pince, garázsban a Lada gépkocsi. Csak éppen pillanatnyi békesség nincsen, mert a vő májusra befizetett egy olaszországi utazásra. Nincs közös kassza, a fiatalok látszólag a magidi életét élik, a két öreg mágis a „plafonon” van, a könnyelműség miatt. Miért éppen májusban, amikor annyi a munka, amikor a ház körül is mindent el kellene indítani? S miféle herdálás ez, amit a mai fiatalok művelnek? A kocsit is alig fizették ki, s már mennének Olaszországba. A két fiatal nem hagyja magát. A lány van otthon, ő viszi a szót. Ő pakolja ki mindannyiunk előtt, hogy tetszik vagy nem tetszik, ők nemcsak gürcölni, hanem élni is akarnak. Látástól vakulásig dolgoztak egész évben, jó pénzt keresnek, s a pénz arra való, hogy örömet szerezzen annak, aki megszolgálja. A mamának sem kell több, pukkadozva teremti le a két „herdálót", mondván, jobban tennék, ha autózás és utazgatás helyett a jövőjüket alapoznák meg inkább. Most, amikor erre olyan jó a lehetőség. — Maguk jól megalapozták! — felesel a fiatalasszony. — Mit éltek a pénzükből? Az utolsó tojást is mindig eladták, pedig magunk is megehettük volna. Amíg zeng a ház, kinézek az ablakon, és meglátom a nem messze düledező kis tanyát, amelynek küszöbét jó tíz évvel ezelőtt léptem át egy hírneves öregember vendégeként. Két holdnyi kertjéből évről évre pompás kadarkát szüretelt. Borának nagy volt a rangja és a híre, s ezt a dicséreteken kívül a konyha falára aggatott arany- és ezüstérmek is tanúsították. S ez a híres ember egy kopott házban lakott, vásott bútorok között. Ruhája mint egy ágrólszakadt, s amikor a borkóstolásra került sor, csak nagy nehezen talált három kicsorbult poharat. — Arannyá válik a homok is a keze között! — lelkendezett a helybeli tanácselnök, amikor az idős ember tudományát, titkait boncolgatni kezdtük. Semmi kétség, mindent tudott, amit a szőlőről és a borról tudni kell s lehet. Mindehhez vasszorgalom társult, önmagát és a környezetét sem kímélő örökös igyekezet; a homokkal vívott évtizedes viaskodás során belerögződött makacsság és a győztes konoksága, aki nem engedi ki a markából, amit egyszer megragadott. — Aranyat csinál a homokból! — srófolta mind feljebb és feljebb a tanácselnök a dicsérő szót. De mit kezdett az életével? — hasított belém a gondolat, amikor az öreg háta mögött elbeszélték, hogy az előző évi borversenyre kölcsönkért ruhában vitték el a bor tudósát, mert az ő szakadt lajbijának a zsebéből kiesett volna az aranyérem. — Nemcsak termel, hanem kutat, nemesít is — hangzik az újabb dicséret. Talán arra megy el a pénz, gondolom, s megérezve, hogy a bor füzénél már szépen összemelegedtünk, megkockáztatom a kérdést, vajon gyűjtött-e valamit élete során. Felnevet, és kertelés nélkül, emelt hangon mondja ki, nehogy még egyszer kérdezni kelljen: — Másfél milliócskát. Szóhoz sem jutottunk, ez az összeg így becézve is hihetetlennek tetszett. Jóságos ég! — gondoltam —, a kamata is havi hatezer forint. Némán, töprengve koccintottunk a milliomos egészségére, s csak azután kezdtük firtatni, mi mindent lehetne kezdeni ennyi pénzzel. Szép otthont teremteni, utazni, tájakkal, emberekkel ismerkedni. Pihenni is, kikúrálni a régi betegségeket, megnyugtatni a kopott ízületet, fogat csináltatni, hogy élvezze az ember a jó ételek izét. Az öreg mindenre csak a fejét ingatja. — Fia, lánya van-e? — Nincsen! Nem lehetett gyerek! — Mi célja van a pénzzel, mi az öröme benne? — Van! Ez a legnagyobb örömöm benne. Akkor, tíz esztendővel ezelőtt nehéz volt elhinnem, hogy nálunk akad még, aki így él, így gondolkodik. S lám, még most is ezen törhetem a fejem. Néhány kilométerre Szegedtől, ahol egy nagyváros kínálja az emberi életet megkönnyítő és megszépítő örömöket, ahol külföldi utazásokat szerveznek, ahol olajtornyok nőnek ki a földből és az egyetemen számítógépeket szerkesztenek. De ki tudna olyan számítógépet szerkeszteni, amelyik kimutatja, meddig ér el csápjaival a múlt? S biztos-e, hogy a régi generációkkal végképp kihal a fösvénység, a kuporgatás vagy a herdálás szenvedélye? Számítsunk inkább arra, hogy az emberi gyengeségekkel, némely rossz tulajdonsággal jócskán lesz dolgunk a jövőben is. Kulturáltabb vendégforgalomra készül Hajdúszoboszló (Tudósítónktól.) A méltán jó hírű, bül- és belföldön is kedvelt hajdúszoboszlói gyógyfürdő és strand újabb létesítményekkel gyarapodott. Az idén elkészültek azok a bővítések, korszerűsítések, melyek csökkentik a zsúfoltságot, s a gyógyulni, strandolni érkezők nagyobb kényelmét szolgálják. Megépült egy újabb, ezerkétszáz négyzetméter vízfelületű medence, és a közelében az a kabinsor, ahol ezerkétszázan öltözhetnek. Működik az új vízcserélő és szűrőberendezés, a vízrendszer rekonstrukciójával pedig a napi vízhozam a korábbinak két és félszeresére emelkedett. Bővült a parkosított terület, mely most már tizenötezer ember kényelmét, pihenését biztosítja. Egy műanyag burkolatú teniszpálya is fogadja a sportág kedvelőit. Gyarapodtak a gyógyászati eszközök, javult a betegellátás. Kulturáltabb, jobb feltételek között fogadják a vendégeket az üzletek, a vendéglátóhelyek, a különböző szolgáltató egységek. A fürdő területén működő különböző vállalatokhoz, szövetkezetekhez tartozó üzletek, bisztrók célszerűbben összehangolt munkája a javuló ellátásban mutatkozik. Az elmúlt öt évben a fürdő fejlesztésére fordított 115 millió forint, valamint a munka hatékony szervezése megoldotta a legégetőbb gondokat. A lehetőségek alapján a VI. ötéves tervben az elképzelések szerint ennél jóval szerényebb öszszeget, körülbelül 61 millió forintot fordítanak a beruházásra. Ebből a többi között megépítik a régóta várt fedett uszodát. A vállalat nagyobb gondot kíván fordítani a létesítmények karbantartására, az üzemelés korszerűsítésére. A vendégforgalom szerényebb, mindössze félszázalékos növekedésével számolnak, s inkább a kapun belül levők színvonalasabb kiszolgálására törekszenek. Ennek legfőbb feltétele a gyógy- és strandfürdő szétválasztása, melyhez a KELETTERV készülő városrendezési elképzelése, s annak beépítési terve ad majd kiindulási alapot.