Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

4 Ma nyílik meg a Budapesti Nemzetközi Vásár Negyvenegy országból több mint 1300 kiállító • Ruházat, bútor, háztartási vegyi áruk Barkács-, kiskert- és játékbemutató (Munkatársunktól.) Csütörtök délelőtt a kőbányai vásárváros konferenciatermében sajtótájékoztatót tartottak a fogyasztási javak ma megnyíló szakkiállításáról. Kőrösvölgyi László, a Hungexpo megbízott vezérigazgatója elmondta: a vásárrendezők célja a régebbi évekhez hasonlóan most is az, hogy elősegítsék vállalataink exportjának fejlődését, kölcsönösen előnyös, új gazdasági kapcsolatok kialakulását és nyilvánvalóan a hazai áruválaszték bővítését. A vásárváros szeptember 18. és 27. között három jelentős kiállítás színhelye lesz. A fogyasztási cikkek szakvásárán 41 országból és Hongkongból minden korábbinál több, 1321 kiállító kilenc árucsoportban mutatja be termékeit. Az összesen 51 ezer négyzetmétert is meghaladó területen a legnagyobb helyet a ruházati cikkek, a bútorok és a háztartásvegyipari készítmények foglalják el. Új kiállítók: Kambodzsa, Laosz és Afganisztán, s hosszabb szünet után ismét láthatunk iráni, mexikói és pakisztáni árukat is. Az újdonságok között alighanem külön érdeklődésre tarthat számot az Orion és a Videoton új távvezérlésű televíziója, s ebben az árucsoportban a japán, Sony-cég hinsi berendezései. A járműipari bemutatón az új Lada gépkocsi, valamint a japán Mazda vonhatja magára a látogatók figyelmét. Az első árucsoportban, amely a textil- és ruházati ipar, valamint a bőripar cikkeit mutatja be, az új pamut- és szintetikus kelmék, a külföldi kooperációkban készülő selyemipari cikkek és persze a divatbemutatón is felvonultatott konfekcióáruk, az új modellek számíthatnak a legnagyobb érdeklődésre A második kiállítás a Csináld magad! — nemzetközi barkács- és kiskertkiállítás. Ez a bemutató a látogatóknak külön örömet szerezhet, hiszen egy helyütt vonultatja fel mindazokat a hasznos és nélkülözhetetlen termékeket, amelyekkel a ház körüli munkák könnyebben elvégezhetők. A 4000 négyzetméternyi szabad és fedett területen kiállító 111 hazai és 19 külföldi cég egyebek között tapétákat, barkácsgépeket, kertművelő eszközöket és kisgépeket, növényvédő szereket és építési anyagokat mutat be. Most harmadszor rendezik meg az Interplayexpo nemzetközi játékkiállítást, amelyen 1600 négyzetméteren több külföldi kiállítón kívül bemutatkozik csaknem a teljes hazai játékipar. Aligha túlzás azt állítani: ennek a kiállításnak a magyar logikai játékok nemrégiben elért nemzetközi sikere különös jelentőséget ad. A vásár ezúttal közérdekű rendezvényeknek is otthont ad. A Budapesti Művelődési Központ például a Dunai Vasmű pavilonjában mintául szolgáló művelődési házat rendezett be, ahol különféle szakköri foglalkozásokról tartanak bemutatót. Az Országos Egészségnevelési Intézet egészségügyi szaktanácsokkal szolgál az érdeklődő látogatóknak. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács is kiállítást és KRESZ-parkot mutat be. A TSZKER egyesülés bemutatja gumiújrafutózó technológiáját, s egyúttal rendeléseket is felvesz. A Centrum Áruházak és a Skála árusít is a vásáron. A vásár naponként 10 és 19 óra között tart nyitva, kivétel: szeptember 21., 22. és 23., amikor délelőtt szakmai napokat tartanak, s a nagyközönség csak 14 óra után látogathatja a kiállítást. A vásárt célszerű tömegközlekedési eszközökkel megközelíteni, mert kevés a parkolóhely. A Bútoripari Egyesülés kiállítása az A pavilonban. MIKÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE Változatos programok hatszázezer fiatalnak (Munkatársunktól.) Félmillió fiatal vesz részt az év végéig az Express Ifjúsági és Diák Utánzási Iroda által szervezett belföldi programokon, rendezvényeken és üdültetésben — mondták el csütörtökön az Express verőcemarosi nemzetközi üdülőtelepén megtartott sajtótájékoztatón. A nyáron az Állami Ifjúsági Bizottság által nyújtott támogatás révén 23 ezer középiskolás és egyetemista üdült kedvezményesen az Express-táborokban. Szintén az ÁIB hozzájárulásával 1200 fiatal a Pilisi Parkerdőben természetvédelmi táborozáson vett részt. A hagyományos soproni és szegedi ifjúsági napokon tízezer fiatal vett részt. Folytatják az Aranyjelvényesek ötpróbáját, nyáron a Balaton-átúszó versenyt rendezték meg, szeptember 20-án pedig a kerékpártúrák részvevői rajtolnak a Velencei-tónál, Győrben, Debrecenben és Hódmezővásárhelyen. Az ifjúság számára az utószezonban jelentős kedvezményekkel kínálják a különféle turisztikai szolgáltatásokat. Az új velencei ifjúsági üdülőközpontban például egyhetes turnusokban pihenhetnek ősszel a dolgozó fiatalok. Az Ekpress balatonföldvári, killiántelepi, verőcemarosi, királyréti és kőszegi üdülőtelepein 30 százalékos étkezési kedvezményt adnak. Az országjáró diákok, a KISZ-szervezetek tagjai több helyen olcsó szállást vehetnek igénybe. Novemberben és decemberben a Börzsönyben egyhetes sítáborokat szerveznek. Külföldre az idén összesen százezer fiatal jutott, illetve jut el az Express szervezésében, mindenekelőtt a szocialista országokba. Eddig 85 ezer ifjú turista vett részt ezeken az utakon. A többi közt tíz barátságvonatot indítottak a Szovjetunióba, négyet az NDK-ba, hármat pedig Bulgáriába. Nagy sikere volt annak a különvonatnak is, amely a bolgár tengerpartra vitte sátortáborozni a magyar fiatalokat. Az őszi, téli hónapokban is szervez külföldi utazásokat az Express. A többi közt november 7-re különvonatot indítanak Moszkvába és Leningrádba; a tizenhárom napos utat 25 százalékos kedvezménnyel árusítják. Az újdonságok között szerepelnek a háromnapos, Ungvárra és Lvovba vezető hét végi autóstúrák. A téli sportok kedvelőit télen a Tátrába viszik egyhetes síutakra, a szilvesztert pedig a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NDK-ban tölthetik az ifjú turisták. Az egyik dunántúli falu tanácsa harcba ---------------------------------szólította a község apraját-nagyját. A tanácselnök a testületi ülésen azt ecsetelte, hogy ha nem itt építik meg az éttermet, hanem a szomszédos településen, csorbát szenved az össztársadalmi érdek. A társközség képviselője csontarccal hallgatott. Nem lett volna mit mondania? Alig valamivel később arra vitt az utam. Kihalt volt a falu. Az iskolát körzetesítették, a művelődési házat életveszélyes állapota miatt bezárták, a vendéglő vakolata évekkel ezelőtt búcsúzhatott el az épülettől — belső falát sűrűn mintázták az ázásnyomok. „Legszívesebben még a leheletünket is elvinnék” — ütött bélyeget a szomszéd szándékára a vendéglős, miközben körbemutatott: egyetlen ép szék, asztal nem volt a teremben. „A fejlesztésre szánt összeget mindig a kölcsönös érdek figyelembevételével költöttük el, kerülve a párhuzamos beruházásokat, hiszen a két település, egyesítése óta közösek dolgaink ...” — olvastam a tanácsi jelentésben. Tudom, a tisztségviselők bármikor elém tehettek volna megannyi jegyzőkönyvet arról, hogy minden döntést megtárgyaltak, megszavaztak — a társközség képviselője kritika nélkül pártolta terveiket. És senki ne higgye, hogy az anyatelepülés maga a Kánaán: középületei szintén ütöttek-kopottak, étterme se sokkal szebb, mint az említett vendéglő. Ám néhány kilométerrel arrébb egyik-másik beruházás megalapozottá tette azt a tévhitet, hogy a falu mostoha, a szomszéd ennek árán virágzik. Lám, az étterem ügyét sem vitatták sokáig, ott épül, ahol nem kéne. „Ezen ne vitatkozzunk ...” — hárítja el még a kérdést is a tanácselnök. — „A mi községünk nagyobb forgalmat bonyolít le!” Főként ha a szomszédok vendéglőjében még ülni is veszélyes — gondolom magamban. Mindegy, a lényeg: itt és most éttermet építeni össztársadalmi érdek. Lefegyverző a határozottság. Ráadásul félreérthető szembeszállni össztársadalminak titulált érdekekkel. Talán ezért hallgatott a tanácstag? Vagy már régebben füstbe szállt vitatkozó kedve? Kérdések, melyekre konkrétan válaszolni szinte felesleges, hiszen nem egyetlen étteremről, nem két kisközség villongásáról van szó — ennél sokkal többről. A gyárigazgató helyesen azt tartja, hogy --------------------- „egységben az erő”, s egyszerűen nem érti meg a vele majdnem egykorú szakszervezeti titkárt, miért akadékoskodik a túlóráztatások miatt. Kontrollálván demokratikus érzelmeit, négyszemközti beszélgetésre invitálja őt, próbálja — a nyilvánosság kizárásával — meggyőzni. Örül, amikor közösen megélt eseményeket fedeznek föl életükben, előkerül a repi konyak, ismerősök körül matat az emlékezet. Az igazgató öt percet szán a túlóráztatás szükségességének megvilágítására, s választ sem várva búcsúzik. Arcán szétrobban az indulat, amikor a legközelebbi tanácskozáson a szakszervezet is szóról szóra megismétli kifogásait. Mert a túlóráztatás nem csupán a gyár, de a népgazdaság érdeke is. „Megtorpedózni ezt nem más, mint hátba támadni a nagyobb közösséget!” — hangsúlyozza az igazgató, aki szentül meg van győződve arról, hogy ha a közösséget nem is, de őt hátba támadta a szakszervezeti titkár. Pedig fogadta, konyak mellett beszélgetett vele — eredménytelenül. A demokratikus érzelmeket pillanatok alatt kiűzvén magából, kiabálni kezd. Mér csak azért is hangoskodik, gesztikulál, mert egy értekezleten nem hagyja magát letromfolni. Mások előtt. Legközelebb talán már a levelezését is ellenőrizni fogja a szakszervezet? A beszéd közben szinte készakarva srófolja feszesre idegeit, szavaiból szikrázik a bosszúság: így jár, aki visszaél bizalmával és testület előtt próbálja lejáratni. Szegény titkár inkább zavarában vörösödik. Kezében gyűrögeti jegyzeteit, melyen az adatok fekete-fehéren bizonyítják, hogy az átlagon felüli túlóráztatás elsősorban szervezési hibákból fakad, nem pedig „begyűrűzik”. Halkan utasítja vissza az igazgató vádjait, és ügyvédi összefogottsággal közli a tényekkel fűszerezett véleményét. Az értekezlet állásfoglalása a kompromisszum jegyében születik: túlóráztatni kell, mert a gyár érdeke most ezt kívánja, de a jövőben mindenki igyekezzék munkaidőben munkát adni az embereknek. Az igazgató mérge nem enyhül, inkorrektségről, valamint a sokat emlegetett egység aláásásáról beszél. Eszébe sem jut, hogy az az egység, amire ő gondol, látszat. Az értelmező szótár inkább a szervilizmust magyarázza így. Az érdekek szétválogatása nem könnyű. -------------------------------------Még egyetlen fórumon se hallottam, hogy valaki úgy akart a testület igenjéhez jutni, hogy bevallotta: neki ez a döntés szívügye, mert X. a barátja, jótevője, rokona. Viszont hallottam már olyan határozatokról, amelyek több szubjektív elemet tartalmaztak, mint amennyit kellett volna. Így épülhetett egy nagyközség nívójú településen kórház, míg a megyeszékhely egészségügyi intézménye enyhén szólva omlatag. Így lehetett egy olajiparban leszerepelt vezetőből hangszergyári igazgató. Így írt furcsa pályát az épülő autóút, hogy kikerülhesse az egyik tanácsi tisztségviselő telkét. Valahol, valakik mindig az össztársadalmi érdekekre hivatkozva gondoltak a kelleténél többet magukra vagy a hozzájuk közel állókra. De a nagy szavakat sokszor senki sem meri lefokozni, hát még megkérdőjelezni! Pedig az országos érdek az egyének, a kisebb közösségek érdekeiből építkezik. Igaz, másképpen, mint azt néhányan gondolják. Mert az egyéni érdeket csak ideig-óráig lehet közösségi jelmezbe öltöztetni. Ezért is becsülöm az egyik dunántúli építőipari vállalat igazgatóját, aki a négyszögüléseken leinti a véleményéhez csatlakozókat, s csak arra kíváncsi: ki gondolja másként? „Én vitatkozni szeretnék, nem pedig udvariaskodni...” — mondja ilyenkor cseppet sem udvarias gesztusként. Tudniillik igazán biztos úgy lehet a dolgában, ha nemcsak magamagát kényszeríti érvei megvédésére, hanem elképzelését ütközteti a többi szakember koncepciójával. Gondolatok karamboljaiból ugyanis csak akkor esik kár, ha utána a gondolatok „viselői” koccannak. És nemegyszer az igazgatói meghátrálásból vállalati előny származik. „Nem elég valakinek a tévedés jogát megadni, ha a meggyőzés jogát magamnál tartom” — vallja az építőipari cég vezetője, és tudtommal egy-egy meghátrálása inkább növeli tekintélyét, mintsem csorbítaná. Az össztársadalmi érdekre ritkán hivatkozik, mert szerinte azzal — egy viszonylag nem nagy vállalatnál — csak takaródzni lehet: palástolni hiúságot, szakmai járatlanságot, elfogult döntéseket. Az ő dolga, hogy a vállalat eredményes évet zárjon, időben és jó minőségben adja át azokat a létesítményeket, melyeket munkatársai segítségével fölépített. Úgy tetszik, ez egybeesik az ország érdekével. Kevés embert ültetnek azért vezetői székbe, hogy ő mindenkor, közvetlenül az országos érdeket képviselje. Sőt! Valószínű, hogy egy ipari szövetkezet elnöke éppen azért lett az ipari szövetkezet elnöke, hogy a szövetkezettel törődjön, azt a közösséget képviselje. Oktondi szembeállításnak tartom a már szinte hagyományos megye—megyeszékhely harcot, mely persze — és szerencsére — jobbára a pályán kívül folyik. A nemes vetélkedés azonban mégis hiányzik. Hiszen az ideális az lenne, ha a tanácsüléseken vitatnák meg a különböző részérdekeket, azokból formálva ki az egészet. Nyilvánvaló, hogy egy testület nem minden kérdés megválaszolására autentikus — az előterjesztések zömmel egyetlen verziójára nehezebb felelős nemet mondani, mint felelős igent. Ha a tiszteletkörök helyett a szakemberek álláspontjai kristályosítják ki a lehetséges változatokat, ezek már alapul szolgálhatnak a testületi eszmecserére s netalántán a körültekintőbb döntésekre is. Kollégái irigylik az egyik vidéki gyáregy----------------—----ség vezetőjét. Azt mondják: mázlis alak. A „vezér” ugyanis azt várja tőle, hogy nyíltan legyen elfogult. Igenis tűzzel-vassal harcoljon az ipartelepítés szülte kisüzem érdekeiért, hiszen ezt várják tőle az ott dolgozók is. A központ feladata éppen az, hogy — a nagyvállalat egészének helyzetét ismerve — eldöntse: a kisüzem vágyai hogyan illeszthetők bele a tröszt terveibe. A központi testület teljes jogú tagjai a vidéki telepek vezetői, azaz nem a fejük fölött intézkednek, csak éppen érvekkel kell megverekedniük álláspontjuk igazáért. Hiszen: egységben az erő. Tamás Ervin EGYSÉGBEN AZ ERŐ? NÉPSZABADSÁG 1981. szeptember 18., péntek Gyorsítani kell a háttéripar fejlesztését A Gazdasági Bizottság megállapításai Egy évvel ezelőtt döntött a Minisztertanács a háttéripar fejlesztéséről. Most pedig a Gazdasági Bizottság a határozat végrehajtását vizsgálta meg, és a további feladatokat is megjelölte. Megállapították, hogy a végrehajtás még a kezdeti lépéseknél tart, s az eddigi intézkedések hatása csak kismértékben jelentkezik. Ezért mindenképpen szükséges további hatékony intézkedésekkel gyorsítani a háttéripar fejlesztését. Az 58 háttéripari termékcsoportból azt a 22-félét vizsgálták, amelyeknek fejlesztése különösen sürgős feladat ahhoz, hogy zavartalanul elláthassák az ipart különböző öntvényekkel, szerszámokkal, készülékekkel, szerelvényekkel, gépelemekkel, kellékekkel, vegyi anyaggal. A Minisztertanács korábbi határozatának megfelelően az országos főhatóságok, minisztériumok irányelveket adtak ki a továbbfejlesztés eszköz- és intézményrendszeréről, az árképzésről, az anyagi ösztönzőkről, a hitelkedvezményekről. A Magyar Nemzeti Bank eddig négy gépipari, három vegyipari és két könnyűipari vállalat háttéripari fejlesztésének hitelkérelméről döntött, összesen egymilliárd forintot meghaladó kölcsönt nyújt a vállalatok beruházásaihoz, amelyek egyebek között különböző pneumatikus elemek és részegységek, vasöntvények, konfekcióipari kellékek, intermedierek és műanyagok gyártásának jelentős növelését szolgálják. Az Állami Fejlesztési Bank két vállalatnak adott anyagi segítséget a fejlesztéshez, s további három kérelem elbírálását készíti elő. Kétségtelen, hogy a fejlesztés elsősorban a vállalatoktól függ, de éppen a gyorsabb előrehaladás miatt szükség van arra is, hogy a gazdaságirányító szervek több segítséget nyújtsanak a gyártáshoz és a forgalmazáshoz. Nyilvánvaló az is, hogy a fejlesztési igényekkel nincsenek arányban az anyagi lehetőségek. Éppen ezért fontos lenne, hogy a már meglevő termelési lehetőségeket kutassák fel, és hasznosítsák a háttéripari termékek gyártására. A Gazdasági Bizottság is szorgalmazta a Magyar Híradástechnikai Egyesülés számítógép-központjához hasonló információs rendszerek kidolgozását. Indokolt az is, hogy az együttműködés fejlesztésével gondoskodjanak a szocialista importbeszerzési lehetőségek növeléséről. Célszerűnek látszik például több csatornás ellátó szervezetek kialakítása, különböző társulások, vállalati vagy szövetkezeti mérnöki, műszaki irodák alapítása, a közvetítő kereskedelmet ellátó szervezetek létrehozása. Rövid határidőt állapítottak meg arra a feladatra is, amely szerint meg kell gyorsítani a fejlesztési döntések előkészítését, meghozatalát. E célból a felügyeletet ellátó minisztériumok nyújtsanak több segítséget a vállalatoknak pályázati anyagaik és hitelkérelmeik kidolgozásához. A háttéripar fejlesztésében továbbra is számítanak az OKISZ, a SZÖVOSZ, a TDT és a KIOSZ aktív közreműködésére, hiszen egyebek között a mezőgazdasági nagyüzemek háttéripari tevékenységének értéke meghaladja az évi 2,4 milliárd forintot, az áfészeké az 500 milliót, a kisiparosoké pedig a 3,6 milliárd forintot. A munkamegosztás szélesítése pedig újabb lehetőségeket kínál a háttéripari termékválaszték és az ellátás bővítésére. A vasút terve az ötnapos munkahétre A MÁV a tervek szerint 1982. január 1-én tér át az ötnapos munkahétre, s ennek programját csütörtöki ülésén tárgyalta meg a Vasutasok Szakszervezetének elnöksége. Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója terjesztette elő a programot, amelyből kitűnt, hogy az áttéréshez szükséges feltételeket már a július 1-én hatályba lépett MÁV kollektív szerződés is figyelembe vette. Körültekintően megvizsgálták azokat a feladatokat is, amelyek a lakosság megnövekedett szabad ideje nyomán hárulnak a MÁV-ra. Az általános szabad szombat hatásaként péntek délután és vasárnap az esti órákban az eddiginél erősebb utasforgalmi csúccsal kell számolniuk. A Budapest—Szabadbattyán közötti vonalszakasz zsúfoltságának enyhítésére a balatoni vonatok egy részét mindkét irányban a Pusztaszabolcs —Börgönd—Szabadbattyán útvonalon közlekedtetik majd. Az általános munkahét-rövidítés várhatóan gondot okoz a hétvégi rakodásban, s ezért a folyamatos munka feltételeit segítő gazdasági ösztönzők kialakítására készülnek. (MTI) Több fogyasztási cikk az NDK-ból összesen 40 millió rubel értékű üzletkötéssel tért haza a Konsumex Külkereskedelmi Vállalat kereskedő delegációja a napokban véget ért őszi lipcsei vásárról. Jórészt jövő évre szóló importmegállapodásokat írtak alá az NDK-beli partnereikkel, s mintegy ötmillió rubelért el is adtak különféle magyar játékokat, konfekcióipari cikkeket és Fabulon-készítményeket. A megrendelt áruk közül kiemelkedik néhány új fogyasztási cikk, amelyekből eddig még nem vásárolt külkereskedelmünk; ilyenek például a kvarcórák és sokféle játék, köztük villany-kisvasutak. A korábbinál nagyobb választékban érkezik az NDK- ból csillár, háztartási fém- és műanyag áru, evőeszköz és többféle elektromos háztartási készülék, például hőfokszabályozós vasaló és konyhai kisgép, kozmetikum és tapéta. (MTI)